Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-01-28

X. évfolyam. 4. szám Pápa, 1883. január 28. A 8 jVtegj eleixilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. ••Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak is,aert kezektől fogadtatnak el. .Laptulajdonos szerkesztő: Or. FENYVESSY FERENC Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr.. Hirdet és ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város h

atóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Elnöki jelentés a pápai önkénytes tűzoltó egyletnek Í8S3. jan. 21 -én tartott közgyűlésében. Tisztelt közgyűlés ! Miután a tanácskozások megkezdésére, alapszabályaink által igényelt kellő számban vagyunk jelen: engedjék meg, hogy e közgyűlést megnyitottnak jelenthessem ki, és egyletünknek mult évi történetét röviden fölmutathassam. — Előadásom, előre is Ígérhetem, nem fog hosszura nyúlni; nem mintha a mult év meddő lett volna egyletünk életében, hanem épen a mellőzés és hallgatás által föltűnő okok alapján. Egyletünk választmánya a mult 1882. évben is erejéhez képest törekedett a tűzoltó ügyet rendeltetéséhöz mérve városunkban ébrentartani és fejleszteni, a tűzoltó testület érdekeit védeni és kielégíteni, átalában e humánus intézményt kellő erejében fenntartani. Hogy e tekintetben minden időszerinti óhajaink nem valósultak a felpattanó lelkesülés és igyekezetnek megfelelöleg : egyfelől választmányunk némely tagjai közönyösségének, másfelöl pedig anyagi erőnk korlátoltságának róvható fel. — A választmány tagjai közül 7 egyént még nem ismer a választmány; mert soha sem nyerhette meg gyűlésre. — Tartott ez egylet egy rendes és egy rendkívüli közgyűlést, 9 rendes és 3 rendkívüli választmányi ülést. Eme 14 gyűlésen hozott határozatok 74 pont alatt tartalmaznak több alkalommal igen fontos intézkedéseket. Az év elején még föparancsnoku.ik, Kovács István ur, april 7-én—betegeskedése miatt — lemondott,— helyébe május 29-én tartott közgyűlésben Teuffel Mihály alparancsnok ur választatott meg. Nagyobb változások, néhány tiszti és altiszti állomásnak ujabb betöltésén kívül, nem történtek. A választmány rég érezte hiányát a tűzoltó őrtanya körül oly helynek, a honnan, mint magaslatról, a város felett ellátni lehetne. Ezért is május 10-én határozott indítvány tétetett egy torony emeltetése iránt. A választmány, 60 forint kész pénz alappal megkezdette az épitetést és július 9-én egy nyilvános nagy gyakorlattal be is mutatta a nagy közönségnek a 8 öl magas tornyot. Került ezen épület, az egész mászóház föstetésével együtt, 382 frtba. Hogy ezen költséget fedezhessük, gyűjtést rendeztetett a választmány és e gyűjtés kedvező eredménye lett 356 frt 20 kr. Tanúsítja e tény is világosan azt, hogy városunk polgárai nemesebb részéből nem halt ki az érdeklődés a tűzoltó ügy iránt. Adja Isten, hogy e jó akarat továbbra is a jövőben ne hagyja el polgártársainkat ügyünk emelése és virágoztatása tekintetében. Városunk hatósága, látván egyletünk nemes törekvéseit, a tűzoltó örtanj'an még egy szobát irodahelyiségül, és a mászóház nyugoti oldalán mintegy 3—400 • ölnyi tért állandó gyakorló térül átengedni volt szives. így most az egyletnek, gyakorlati helyiségekben, több kívánni valója alig van. 188i-ben szereztünk egy új kocsi hüdrophort részlet törlesztésekre. Az 1100 frt árnak utolsó részletét 1882 október elején küldöttük meg. így e tekintetben is terheinken könnyítettünk. Fönnállván az őrtorony, ismét hiányt vett észre a választmány, — azon hiányt, hogy a 8 öl magasban levő őr, kivált szeles időben, nehezen tud jelt adni társainak az örszobába. Ezen hiányon az által lett segítve, hogy ugy a toronyban, mint az őrszobában csöngetyü lett fölállítva, és amazt az örszobából és az udvarról, emezt pedig a toronyból lehet figyeltetés végett megcsönditeni. Mintegy 15 frtba került. Ujabb alapszabályunk értelmében egyletünknek van most már segélyalap-tőkéje, hogy netán tűzoltás körül bekövetkezett sebesüléseket, tűzoltóink betegségeit fennakadás nélkül gyógyíthassuk, szegényebb sorsú jó tűzoltóinkat egyenruhával segíthessük, munkabírást vesztett tűzoltóink családját valamivel gyámolithassuk. E segélyalap tőkéjének növelésére a választmány deczember 17-18-án műkedvelői előadásokat rendezett; mely rendezés e segélyalapot 167 frt 91 krral növelte. Ugy, hogy most ezen alap 223 frt. — Csupán az tünt fel a figyelmes vizsgáló előtt, hogy épen tűzoltóink, akiknek érdekében fáradt a rendező bizottság és adományozott a közönség, nem vettek épen semmi tudomást a rendezés felöl,— holott helyi hivatalos lapunk elég nyilván tartá az előadás készültét és majdan bekövetkeztét. Egyletünknek a mult évben rendes bevétele 133r frt és rendkívüli 571 frt 25 kr volt, tehát összesen 1902 frt 25 kr; kiadása pedig rendes 950 frt és rendkívüli 947 frt 70 kr, így összesen 1897 frt 67 kr. Adtunk segélyezés képen 12 frt 36 krt. — 1883-ra kilátásba helyeztünk 1320 frt rendes, és 100 rendkívüli bevételt; kiadásba pedig 955 ft rendes, és 537 ft 20 krt rendkívüli képen. A választmáy által már elfogadott, de nem érvényesíthetett rendkívüli kiadásai fennmaradnak még a szertár betonirozása, a mászóház belsejének kikövezése, egy kettős tömlöorsó és egy személy szállításra is alkalmas szerkocsi beszerzésére nézve; de ezek már a költségvetésbe nem vétettek föl, majd valami rendkívüli módon talán sikerül az alapnak előteremtése. Ennyit tett az elmúlt év folyamán a választmány egyletünk érdekében. Vajha jövőben közös akarattal és lelkes buzgalommal még többet tehetne. Adja Isten ugy legyen! P. Szabó Káról. A járások szolgabirái- és a rendezett tanácsú városok polgármesteri hivatalai- ug;v a tenyészmének megvizsgálására alakított törvényhatósági küldöttségek tagjaihoz. A császári királyi közös hadsereg és a honvédség lószükségletének mozgósítás esetében való fedezésérő) szóló 1873: XX. förvényezikk, midőn katonai czélokra az egyesek tulajdonát képező lovak kisajátítását megengedi; egyszersmind a 8. §-ban kimondja, hogy mindazon egyes tenyésztők, vagy községek birtokában levő mének, a melyek az illető lóíenyé.-/.tési bizottmánynak véleménye szerint helyes irányú tenyésztésre alkalmasak, — ugy mindazon kanezák, a melyek álladalmi, nemkülönben tenyésztésre alkalmasoknak nyilvánított magán vagy községi mének által födözteltek s tulajdonosaik azoknak ily mének álta! történt födöztetését okmányilag is igazolni képesek, az esetleges kisajátítástól mentesek legyenek. Az idézett törvényezikk által kitűzött ezen czél azonban, a mely hivatva van arra, hogy esefleges mozgósítás esetén az okszerű tenyésztésre alkalmas mén és kancza anyagot a kisajátítástól megóvja, s hogy a kisajátítás a lótenyésztésben visszaesést ne idézzen elő, csak ugy érhető cl, ha egyrészről a törvényhatóság álíal a tenyészmének évenkénti megvizsgálására kiküldött bizottságok feladatukat teljesitik, másrészről pedig, ha a méntulajdonosok — községek ugy, mint magánosok — tenyészménjeiket a bizottságnak bemutatják, azok részére lenyész igazolványt szereznek, s a födözöít kanczák tulajdonosainak a födöztetési igazolványt kiszolgáltatják. Miután azonban a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi ministerium *,\H szám alatt kelt intézménye szerint országszerte tapasztaltatott, hogy a tenyészmének évenként való megvizsgálására alakított küldöttségek teendőiket helylyelközzel nem a legpontosabban teljesitik, — a méntulajdonosok ménjeik részére tenyészigazolványt nem szereznek, vagy azt nem őrzik meg, — a kanczák tulajdonosai pedig a födöztetési igazolványt szintén nem tartják meg: — a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi ministerium már idézett rendelete alapján felkérem a tenyészmének évenként való megvizsgálására alakított bizottmánj'ok t. tagjait, hogy működésüket az 1883. évre mindenesetre és pedig q 1 y időben teljesíteni szíveskedjenek, hogy a bemutatandó mének mindenesetre még az 1883. évi födöztetési idény kezdete előtt i g a z 01 v á n y n y a 1 ellátva legyenek, mert az azok által fedezett kanczák csak azon feltétel alatt fognak esetleges mozgósítás esetén a kisajátítás alól mentesek maradnak. A tenyészmének megvizsgálására alakított küldöttségek t. elnökei részére hivatalos használatra — az igazolványok 10 példányát és a nyiváiiíartási jegyzéket 3 példányban mellékelve idezárom azon kéréssel, hogv az igazolványt nyerendő méneket a nyilvántartási jegyzékbe pontosan bevezetni s annak egy példányát a járási szolgabírónak, esetleg városi polgármesternek átadni, másik példányát pedig hozzám 1883. évi május hó l-ig beküldeni szíveskedj e n e k. Továbbá utasítom a járásbeli szolgabíró és a rendezett tanácsú városi polgármester urakat, hogy ezen rendeletemet községeivel közölvén és tartalmát szokásos módon ís közzétéíetvén, hasson oda, hogy a~) méntulajdonosok apa állataikat az illetékes vizsgáló bizottság elé vezessék, azok részére igazolványt szerezzenek és azt megőrizzék, — b} hogy a mének tulajdonosai a tenyészigazolványt nyert ménjeik által lődözött kanczák részére az arra előirt alakban födöztetési igazolványt állítsanak ki; - és e} hogy a fődöztelési igazolványt a kanczák tulajdonosai megőrizzék. Egyszersmind a födöztetési igazol ványokból egyelőre 100 példányt azon felhívással adok ki a czimnek, hogy azt a tenyész igazolványnyal ellátott mének tulajdonosainak azok kérelmére ossza kis a kiosztásról nyilvántartási jegyzéket vezessen. Ha a czimnek a födöztetési igazolványokból többre volna szüksége, azt ez irányban teendő jelentése alapján, azonban a nyomtatványok árának viszszatartása mellett megküldeni fogom. Hogy pedig a tenyész és födöztetési igazolványok kiállítása körül tévedések ne követtessenek el, megjegjezni kívánom, hogy: a} a tenyész igazolvány, a mely egy példányban állítandó ki, és a mén tulajdonosának kézbesitendő, a tenyészmének vizsgálatára alakított küldöttség elnöke és két tagja, valamint az illetékes közigazgatási tisztviselő főszolgabíró, polgármester} által aláírandó. b} a födöztetési igazolvány, ha a mén magános tenyésztő tulajdona, a tulajdonos, annak megbízottja vagy gazdatisztje által ; — községi méneknél pedig a biró vagy helyettese és egy hites elöljáró által kell, hogy aláírva legyen, s az első esetben a tulajdonos tenyésztő, gazdalisztje vagy megbízottjának, — a második esetben pedig a község pecsétjével látandó el, hogy hitelesnek elfogadtassák. Végre, hogy mind a czim, mind a községek és lakosok a tenyészmének vizsgálatára alakított küldöttségek tagjairól tudomással bírjanak, azoknak névjegyzékét ide iktatom és pedig: 1. a veszprémi járásban és városban: elnök T Á B_C Z A. /bránd. A képzeletnek szárnya lebben — — Ott vagyok a te közeledben. — 6" karomba fűzve kis kezed: Hol zeng a berek csatiogánya, S hivólag int az est magánya, Utunk — a völgy felé vezet. Itt elvonulva a világibi, Megvédve bércztől, lombos ágtól; Mere?igünk a madár dalán, Mely fel csattog a rengetegben; S amint a szellő tova lebben, Viss-zAangol kelt a szirt falán. Lent a kanyargó játszi csermely Vigan cseveg, s gondtalan szeldel Ezüst habot, gyöngyös burát, Amint a karcsú liliomba ' Akad, avagy a sás-iromba Bokrai közt szalad tovább. Kék pázsitján a lég-azurnak Mosolyg le ránk ezernyi csillag. Vajh! melyik lesz hozzánk hivebb ? ? 5" óh! mily bohókás dőre játék: Kiválasztjuk egyőnk — a másét, *Ez az enyém, az a tied.« ügye kedves! mily jó nekünk itt. Utainkat rózsák kórittik, Hol himes lepke szendereg. A természet nagy templomában Titokzatos bűvös homály van, Nem leshetnek irigy szemek. Itt — pihenve a szikla parton, Kebled hőn átölelve tartom. S bűbájos szemed ugy ragyog . . . Midőn fejed vállamra hajtva: Csókot nyomok az eper-ajkra, Mely szerelmet suttog-gagyog. Soos Lajos. A mennyország kapujánál. — Raj/.. — Irta HEVESI JÓZSEF. Erdő mélyén, patak partján, madárdal és virágillat között,' szellő suttogásnál, tavaszi zsongásnál vallotta be Székes Gyula hét vármegye legszebb szőke leányának szive legszentebb érzelmét. Fenn az égen arany fényben ragyogott a nap s játszi sugarai átszűrődtek a sürü lombokon és a zöld pázsitra éles körvonalakkal rajzolták le a szerelmes párt, mely átölelve tartá egymást. A lányka szivét teljesen betölté ama nagy, hatalmas érzelem, mely hasonlít a természet ama titkos nagy erejéhez, mely tavaszszal a földben zsong, rügyet bont a fákon s fakadásra serkenti a virágokat; — bensőségteljes, meleg, rokonszenves pillantást vetett az előtte esdeklő ifjúra, aztán odahajolt hozzá és kedves szőke fejecskéjét az ifjú hőn dobogó keblére temeté. Azur szinben mosolygott le rajok az égbolt, boldogságságról csevegett nekik a kis patak és fejtik fölött édes dallal üdvözlé őket a pacsirta és az a langy szellő, mely a legközelebbi cserjéből fölkerekedett lombtól lombhoz, madártól madárhoz szökelve hirdette két tiszta szív végtelen boldogságát. * A papa világfi volt és okos ember. Székes Gyulában fölismerte a derék, jóravaló ifjút, kire \ rábízhatta gyermeke sorsátjés egy szava sem volt leánya választása ellen. Teljesen jóváhagyta és örült leánya boldogságának. A mamánál már kissé nehezebben ment a dolog. Fejébe vette, hogy leánya nagy parthiet fog csinálni s miután Székes Gyula czimerében még csak hétágú korona sem ékeskedett, eleinte bizony idegenkedett e házasságtól. De szerette egyetlen gyermekét s volt annyi önuralma, hogy ennek boldogságáért saját terveiről — ha fájdalmas szívvel is — lemondjon. És igy a fiatal szerelmesek boldogságának semmi sem állta többé útját. Pár nap múlva szük családi körben ülték meg a kézfogót s mit az isten szabad természete alatt már rég megfogadtak egymásnak, azt itt újból megerősítették az'emberek által megalkotott törvények szerint: szeretni fogják egymást, hőn, igazán, önzetlenül, önfeláldozással, a sírig, örökre! És mikor vége volt a sok czeremóniának, a jegyesek visszavonultak egy erkélyre, mely a kertbe tekintett alá s egymást átölelve ábrándoztak, szőttek szivárványos reményeket és közölték egymással |a jelen részegítő üdvét. . . . ! * Mi szebb: a hajnal-e vagy a napfény ? a bimbó-e vagy a kifeslett rózsa? a remény-e vagy a teljesedés ? Azt hiszem könnyű erre a választ megadni. S valamint szebb a hajnal pirkadó sugara a meleg napfénynél; a feslő bimbó a kifejlett rózsánál: épp ugy szebbek, boldogitóbbak reményeink addig, mig remények, ábrándok és a rideg való s a mindennapi megszokás letörölte azt a himport, melylyel reményeinket a merész és mégis remegő képzelet körülfogja. Mily boldogok vagyunk, mig remélünk! És vájjon ki remél többet, ki festi ki magának szebben a bizonytalan jövőt, kí épít több légvárat, ki sző több ábrándképet, mint egy menyasszony ? Oh legszebb kora az életnek, mikor a leány remegve lesi a pillanatot, melyben egy ismeretlen boldogság révébe fog jutni, midőn ott áll a mennyország kapujánál és nincs csak egy parányi kulcslyuk, melyen át táplálékot adhatna emésztő kíváncsiságának! Miért is nem állithatja itt meg a napot, mint egykor Józsué tevé, hogy ez a boldog nap soha, soha el ne múlnék fölötte! Oh mert ezerszer szebb a remény mint a teljesedés! * Margitot a legnagyobb boldogsággal töltötte el Gyula szerelme,— és mióta mátkája lett, ugy képzelte, hogy az égen ezer nap áraszt fényt és a levegő tele van bóditó illattal és bűvös zenével, mint a vrilek országa. . . . A menyegzőre nem tűztek ki a szülök hoszszu határidőt. Minek tartani a sziveket oly sok ideig lázas izgatottságban ? 1 Ha szeretik egymást, miért legyenek egymástól sokáig elválva ?! Hiszen a szerelmes szívnek olyan drága minden perez ! És milyen nehezünkre esik a várakozás, ha legfőbb vágyaink, legszebb reményeink teljesedéséről van szó ! És a napok anélkül is milyen kssan telnek ! Mindegyik egy-egy század! Pedig Margit mindennap talált még valami szórakozást, mely elfeledteté vele milyen rokonságban áll az idő a csigával. Ma az erdőben kóborolt s fölkereste leg^ kedvesebb helyeit, melyekhez boldog emlékek fűzik, és ugy eltudott ott merengeni. . . . Ki tudja mikor jár ö megint erre ?! Másnap néhány távolabb lakó ismerősnél.