Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-07-15
altak az 1876: XIV. t. cz. 10. §. értelmében közigazgatási kényszer utján is végrehajthatók. Végre, hogy tudomással bírjak arról, hogy ezen rendeletem és igy a törvényrendelkezései miképen hajtatnak végre, — és hogy egyes helyeken sürgős és kivételes intézkedések szüksége nem merül-e föl, — fölhívom a czimet, hogy a a nyár folyamán az összes községek elöljáróitól, a biró és jegyző által aláírandó jelentést követeljen be 8 naponként arról, hogy a községben közegészségügyi szempontból figyelemre méltó körülmény, vagy a törvényellen közegészség ellenes kihágás nem követtetett-e el, s ezen jelentések alapján a közegészségügy állásáról hozzám minden hó 15 és 30 napjain tegyen kimeritö előterjesztést. Ezen jelentések r. t. városok részéről hozzám 8 naponként terjesztendők föl, és minden jelentésben névszerint is megnevezendők azok, a^ kik a hus és egyéb tápszerek vizsgálatát teljesítették is, és igy hogy ezen vizsgálatnak 8 naponként minő eredménye lett ? Veszprém, 1883. évi július hó 11-én Véghely Dezső s. h. alispán. Körrendelet a járások szolgabiráihoz s Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereiiiez. A vizrendörségi ügyek a közigazgatás helyes vezetésénél mindig fontos szerepet vittek. Országos törvényeink is kiváló figyelemben részesítettek ezen ügyeket. A közszolgálat s a nagy közönség jól felfogott érdekében kívánatos, hogy országos törvényeink és megyei határozataink ide vonatkozó rendelkezései a legnagyobb pontossággal végrehajtassanak és a végrehajtás szigorúan ellenőriztessék. Országos törvényeink, nevezetesen a vizekről és csatornákról szóló 1840. X. t. cz., — valamint a belvizek levezetése körüli eljárásról alkotott 1874. XI. t. cz. a vizrendörségi ügyek gondos és pontos vezetését lehetővé is teszik. A vizrendörség érdekében intézkedett vármegyénk közönsége is akkor, a midőn 1875. évi november hó 3-án és folytatva tartott ülésében a vármegyénk területén létező és malmokat hajtó folyók és patakok pontos lejtmérezését elrendelte és ezen határozatát, 1876. évi május hó i-én tartott közgyűlésében, határidőhöz kötve megújította. A fent már hivatkozott 1840. X. t. cz. — de és különösen az 1874. XI. t. cz. 13. $-a világosan kimondja, hogy a belvizek levezetésére szolgáló patakok, természetes erek, vízfolyások cs oly árkok, melyeknek fenntartására sem egyes társulatok jogszerűen nem kötelezhetők, valamennyi érdekelt költségén tisztán tartandók és az iszaptól, sástól és egyéb növényektől megszabott időközökben kitisztitandók. Ugyanezen szakasz az e felett való őrködést a közigazgatási tisztviselők feladatává tette. Elérkezettnek tartom az időt arra, hogy a közigazgatás ezen ágában is az ellenőrzést teljesítsem. Felhívom tehát a t. czimet, hogy fent jelzett örködési kötelességéből kifolyólag, teljesen megbízható módon, hatósága egész területére nézve, győződjék meg arról, hogy a fentemiitett tisztítás a folyó évben megtörtént-e ? szerezzen meggyőződést az iránt is, hogy a mennyiben akadályok forognának fenn, a tisztítási kötelezettség egyeseket, vagy községeket terhel-e? Ugyanezen alkalomból és mert a vizrendörséggel kapcsolatos összefüggésben van, az 1879. ! XL. t. cz. 113. §-ára való utalás mellett; felhivom a t. czimet arra is, hogy a községi elöljáróságokat kötelezze, miszerint a határukban levő hidakat , átjárókat és bürüket minden késedelem nélkül vizsgálják meg és ezek állapotáról a t. czimhez részletes jelentést tegyenek. Hivatalos figyelem tárgyává teendő ezen alkalommal az is, hogy a folyóknál és patakoknál a mosás czéljából beállított padok vagy állványok teljesen biztos állapotban vannak-e ? Mindkét irányban foganatosítandó eljárásuk eredményéről folyó évi augusztus hó 20-ig a t. czim teljesen körülményes jelentését minden bizonynyal elvárom. Veszprém, 1883. évi július hó 4-én, Véghely Dezső, alispán. A három szerencsétlen péntek. Borsodmegye, július 10. Az életben gyakran tapasztalhatjuk, hogy bizonyos napok mintegy szövetkeznek a szerencsétlenségben, hogy reánk csapást mérjenek. Igy mióta a zsidóság — közel kétezer éve — a világ megváltóját: a golgatha hegyén, a húsvéti ünnepeket megelőző pénteki napon, keresztre feszitette; hogy kioltsák világra szólló nagy szellemében az emberiség nemesebb erkölcsi fölébredését; a keresztény világ hitében a pénteki nap, mindenkor mint szerencsétlenséget jelző nap tiszteltetett mely napokon nem jó valamely nevezetesebb vállalathoz kezdeni vagy munkát bevégezni; s egész legendája keletkezett azon fatális eseményeknek, melyek pénteki napon nyerték lefolyásukat. — Ily megdöbbentő szerencsétlenségeket registrálhatunk mi is, melyek e tavaszon három egymást követő pénteki napon szomszédomban történtek, s M. brátom gazdaságát érzékenyen sulytották. Az első pénteken éppen húsvét előtt, igás szekerei munkából térvén haza, a kocsisok abban állapodtak meg, hogy közösen lehajtanak a kert alatt folyó vizbe, és meggázoltatják a lovakat s egyúttal megmossák a szekereket is; miután az első gázlás, az egyik kocsis szekerét kellően a sártól nem tisztította meg, a partról visszafordult: «Varj czimbora« — szólt társához — »én mégegyszer meggázoltatom a lovakat« — s azzal hármasba fogott lovait neki hajtotta a gázlónak; azonban ez úttal oly szerencsétlenül, hogy a lovakat és szekeret a folyó sebes árja magával ragadta a közeli forgóba, hasztalan volt minden iparkodása, mert szekér, ló s maga is oda vesztek. A második reá következő pénteken, emiitett barátom gazdaságában a cselédség ölfa vakarom tartalmazott egyéb hirt, harminczhétben pedig javaslatok voltak a kerékpár helyett más elnevezések alkalmazására. A mérsékeltebb nyelvészek csak «sebcs kerékrőlypárfutóróh, „lábszekérrőU beszéltek, a bőszültebb elnevezésekben egymást követte a sok »särgveuyce» »vagtatvauyzo«, ülhajtoncz«, «nyarglicska«, «rugtalvanyság« (ez elnevezés, irta szerényen feltalálója, kiválóan sikerült; mert a ringás által eszközölt hajtás ép úgy benne van, mint a «rugtatni« ige mély értelmű jelentősége, ezen kivül pedig a szó vége az ős: ság-ség képzővel van ellátva, más hibás képzés helyett.) És a többi, és a többi, kigyözné elszámlálni ! Újdondász barátom már reszketve kapta kézhez a posta csomagot, sehol egyetlen hymen hír a levelekben, sehol egy gyilkosság vagy hármas születés, hanem mindenütt, minden levélben és levelező lapon csak a kerékpár javítására szolgáló új szavak, egyesek és kaszinók által ajánlva. Mindennap több, több, az utolsó napokban 60—80 új elnevezés; újdondászunk már ollóját is (hallatlan eset!) megutálta, mert annak két füle őt a kerek-párra emlékezteié. Könyörgött már a lapban, hogy hagyjanak fel a t. olvasók a nyelvészkedéssel, és az ár csak özönlött. Végre elhatározta, hogy többé levelet sem olv:i«, csak egyszerre dobja a papírkosárba felbontatlanul az egész postacsomagot. A végzet azért nem szűnt meg üldözni öt. A. kávéház márvány asztalán, melyen reggelizni szokott, egy reggel tizenkét új elnevezést talált felirva, este az útczán majd legázolta öt két versenyt kerék-pározó úr, s másnap délben új falragaszt látván az utczákon, sietve rohant az egyik plakáthoz, hegy ha talán ott egy napi hirt fedezhetne föl,.— s óh! szörnyűség! e falragasz a főkapitányság rendelete volt a kerékpározásra. A mint délután uzsonálni megy, egy addig még nem látogatott kávéházba, beléptekor ép a fölött vitáztak, vájjon a nyargoncza, vesdelke, vagy kerékpár-e a jobb szó. Újdondászunk rögtön fordult, s ozsonna nélkül távozott. Berohanván a szerkesztőségbe, az egész postacsomagot a vigan lobogó kályhába dobta. Lehetett benne akár kilenczszeres gyil~te sá g> a tüz emészti meg. Érezte már, hogy agyrendszere kezd bomlani; úgy érezte, hogy két agytekecse egy kerékpárt alkot s forog, forog végtelenül. — Szerkesztő úr! kérem a népszínházi jegyet a mai operettre. Szórakozni akarok. Ugy elrohant a jegygyei, minthacsak egy kerékpáron ülne. A színház zsúfolásig tele volt: Blaháné énekelt. Újdondászunk első sorban lévő támlásszékére veti magát, hogy élvezzen. Alig van ott öt perczig, a függöny legördül, a felvonásnak vége. Föl áll és megfordul a közönség felé, és borzalom, minden látcső felé irányult két üvege egy egy kerékpár! Haza! haza! a magányban senki sem juttatja eszébe átkát. Háborgó lélekkel rohant, nem kellett se vacsora, se zene, semmi! Becsönget a házmesternek kapunyitás végett, s előkeresi az öt krajezárt, — hogy még ez is üldözi: a susztertallér és mellette az egy krajezáros megint egy kerekpár, — a ház cerberusa bebocsátja, s a mint meglátja öt, bizalmasan megcsípi a kabátja ujját, és igy szóll: — Tetszik tudni. Én is olvasom a lapot, nagyon jó. Mondok egy nagyon jót én is. (Ah! egy jó napi hir! gondolja magában újdondászunk 1) — Hát csak ki vele, gyorsan! — Tetszik tudni, olyan talyiga-féle a »furik« mifelénk úgy hívják. Hát a helyett a kerékpár helyett, tessék az újságba tenni ezt, hogy »futfurik.« Újdondászunk összerázkódott és egyszerre végig terült a kövezeten, a mérték betelt, az átok utolérte. Mikorra föleszmélt, egyebet se tudott mondani, mint folyvást e szót: — Futfurik, futfurik! Még akkor éjjel elkellett szállítani a Rókus kórház megfigyelő osztályába. De ott se segíthetnek rajta, mindenki látja, hogy meg van tébolyodva. Dühöng egész nap, tisztább pillanataiban a kerékpárnak legalább háromszáz eine vezését kiabálja egymásután, midőn azonban elméje teljesen elborul, csak ezt ordítja folyton: — Futfurik, futfurik! Vén Sas. gással foglalkozott; s hárman a körfürészt kezelték, melyet gőzerő hajtott; midőn a munkához láttak, egyik közülök figyeimezteté társait, hogy a fürész el is pattanhat, s valamelyiküknek a fejét leis ütheti; és valóban alig kezdtek araunkához midőn a körfürész. gyors hajtás köziben,, egy fagörcsben felakadva! ketté pattant, sj oly erővel vágódott éppen a jtársait figyelmeztetőnek a fejéhez, hogy azt kette szelte. — Mind a két szerencsétlenségnek áldozatait fiatal nő és gyermekek gyászolták. j A harmadik következő pénteken, egész váratlanul tüz ütött ki barátom szénás kertjében s egy óra alatt minden! takarmány és szalma készlete megsemmisült. — Miként támadt a tüz ? nyomára nem jöhettek. Orczy Gyula. Nyilatkozat. Értésemre, esclt. hogy a f. hó 7-ikén tartott városi közgyűlésen történt felszólalásom, é.s a közgyám-s alapítványi pénzláruoki állásra való szavazásom némi félreértésre aduit alkalmat, mihez némelyeknek czélzalos gyanúsítása is járulván, álláspontom indokolásakép a következőket vélem megjegyzendőnek. A közgyám és alapítványi pénztárnoki állásnak üresedésbe jötte után én tartoztam az elsők közé, kik szereucsés választásnak tartottuk, ha erre oly egyén választatik meg. mint Brenner Alajos ur, kiben mind vagyonánál, mind jelleménél, mind pedig gyakorlati jártasságánál fogva mindazon tényezőket, megtaláljuk, a mik ily bizalmi állás betöltésénél tényezökép szerepelhetnek, ugyanazért nem is késtem az őt. jelöltül ajánló ívre nevemet az elsők közölt feljegyezni, sőt ezen nézetemnek c lapokban is kifejezést, adtam. A midőn a választás napján figyelmem felluVa leli arra, hogy ez állomásnál ("ezen valóban hivatali omnibusnáQ a közgyám, gyámi nyilvántartó, alapítványi pénztárnok stb. jelzők mellett, még a gyámpénztárnoki minőség is szerepel, melyre nézve különös elméleti képzettséget követel a qualilicationalis törvény, a minek életbe léptét a minislerium oly szigorral rendelte cl; hogy akár adatik be jogorvoslat, akár nem, — tudomására jutás esetén azonnal megfogja semmisíteni a qualificatiót néikülözó' választásokat. — Nehogy léhát városunk képviselő testülete azon kellemetlenségnek legyen kitéve, hogy választása — mini már egyidóben , midőn (estvért választott meg számvevőül a testvér ellenőrzésére — megsemmisíttessék, — és jelöltünk is mostani biztos állásától elvonassék oly állomásra, mely felett folyton a megsenimisithetés damoklcs kardja függ. ana kértem Brenner ur vejet, Wajdits Károly urat, miszerint beszélje reá ipa urát, hogy addig is mig a statútumokat olykép módosíthatjuk, hogy a qualificatiót megkívánó gyámpénztár az alapítványitól elválasztassék, fogadja cl az alapítványi pénztárnoki állással egyenlő rangú cs javadalmazási! közpénztánioki állomást. Igy mentünk délután a közgyűlésre, hol Szenté János ügyész ur Barthalos képv. uraltál interpelláltatvári, mint a törvény megtartásának hivatal szerinti őre, megtelte a figyelmeztetést a qualificationalis törvény intézkedésére, — s midőn ennek vonatkozó szakaszát Szelestey Lajos képviselő ur az ügyész úrral ellenkező értelemben magyarázta, az ügyész ur álláspontjának védelmére kelve a közgyűlésen én is felszólaltam, teltem pedig ezt a képviselőnek jól felfogott kötelessége érzetében , nem azért ugyan, mintha illetékesnek tartottam volna magamat a törvény magyarázására, hanem mint szakember ereztem magamat felhiva a specialiler tudományszakomhoz tartozó kérdésben véleményein nyilvánítására. S midőn Brenner Alajos urnák, kinek érvényesen megválasztásához — véleményem szerint — az alaki kellékek hiányoztak, kijelölését a közgyűlés elfogadta, én is Brenner Alajos úrra adtam szavazatomat; tettem pedig ezt nyilt szavazati lappal, azou legjobb meggyőződésem szerint, melyet az ő megbízhatósága fölött táplálok és azon következetesség érzeteben, mely adott szavam cs Írásban tett ajánlásommal együtt járt. Igen köszönöm azt a megtisztelő figyelmet, melylyel a t. közönség eljárásomat kiséri, — de nem tudom magamnak megmagyarázni honnan van az, hogy mig ugyanezen választásnál egyik jelöltnek 143 képviselő közül 104 igéri oda szavazatát és leszavaz reá összesen 4 egyén, — s nem egy képviselő aláírását találjuk ugyanazon állomásra két jelöltet ajánló íven, s mindebben senki nem talál gáncsolni valót; addig nekem még az indokolt semlegesség sem engedtetik meg. Végül azon hir-terjesztőkkel szemben, kik rólam azt állítják, miszerint ön Brenner Alajos ur clleu korteskedtem, kijelentem, hogy állításukat mindaddig rosz akarilu rágalomnak tartom, mig be nem igazolják, hogy egyetlen egy képviselőt is a Brennerur ellen való szavazásra felkértein, vagy bárkinek is más nevet tartalmazó szavazati lapot adtam volna a gyám és alapítványi pénztárnok választásánál. Kelt Pápán, 1883. jul. 9-én. Horváth Lajos, városi képviselő. collegáktól. Hál' Istennek azonban az Esterházy vendéglő nem szorul a — fogdosásra. Ez most Füred legszebb s legkedveltebb hotelja; konyhája pedig páratlan. E vendéglőről nem irtak még a lapok ujabban, holott teljesen „ujabb" s „bővített'' kiadásban adták át azt az áldozatkész grófi tulajdonosok a közforgalomnak. A valódi sürgés-forgás azonban az emiitettem hotelben csak akkor kezdődött, mikor a napokban a hotel tulajdonos grófok közül kettő: Esterházy' Ferencz és Pál grófok néhány napra — 18 év után — Füredre érkeztek. Az egész Füred kezdett, fellélegzeni. Tehát itt van újra a jó világ. Szólt a zene éjjel is; — szárazon is, vizén is. . A színház is csak kezd megtelni. Mátidoky kitűnő társulatát Pápán bizony nem csak hirböl isinerik. Azok a szép és jó erők mind itt vannak, s hódol nekik mindenki Füreden, aki a savóivásou kivül más élvet is ismer. A közönség kedvencei.- Abonyiné, Ellinger Ilo7ia, Laczkó Aranka, Bácskay. A férfiak közül Follinus, Mikéi Bérczy. Az előadások kitűnőek, — s valóban gratulálhat az a város, melyben Mándoky fellép. Reméljük nem soká lesz Pápa városa sem megfosztva a vidék e legelső társulatának élvezésétől! S most még csak annyit, hogy az augustusi nagy regatta versenyre már is mindenütt készülnek. Jó lesz a pápaiaknak is szobákról gondoskodni, mert aztán nem segíthet még — Branisa mindenes mindenestül sem mindenkin. Fővárosi levél. Forró f libben a nagy melegben! — Kabát nélkül, érzelmek'. — Léghajóban, — Pálmay lika a magasban — Gül Baba szomszédsága. — Á kiröpült csalogányok. — Aziiók és miivés/ek kirándulása. — Hig velők.) Balatonfüredi levél. —• 1883. JulitlS IT. A föld hiába ugrasztja fel legujdonat-ujabb találmányú ásvány vizeit: — a füredi viz él és — uralkodik. S ha mindjárt a berlini Sporenbergi vagy rudesdorfi, vagy grenellebeni világhírű ar tézi kutaknak méltó párja akadna is akárhol ott Duna mentén: — a mi Füredünk élne és — ural kodnék. Kár bogy sok ideig nincs kin. Mert hát itt volna rég az évad, s mégis „igazi" publicum csak most szállinkózik a ma gyar tengerpartra. Vau dolga a jó — Branisának (az Esterházy hotel jubiláns mindenesének), hogy a sok pakkot elhalászhassa a kevésbé érdemes 32° R. PhÜ! Olvadunk! Kalamárisunkban a tinta elérte a forrpontot és bármily könnyen is folyik máskor tollúnkból ami kevés elbeszélni valónk van, most mégis izzadunk bele. De nem is csoda, mikor a nap sugarai még az utczák aszfaltkeblét is meglágyítják ugy , hogy minden czipösarok otthagyja benne vizitkártyaját. És ne pirulj kedves olvasója e fővárosi levélnek, ki véletlenül a szebbik nemhez tartozol, ha töredelmesen bevallom előtted, hogy e sorokat, melyek talán arra vannak hivatva, hogy felettük boldogan elálmosodjál, bizony én — geue ide, gene oda — egy ingujban irom... De hát mit csináljak? Csak nem követhetem egy kedves irótársam példáját, a kit a minap a telefonhoz szóllitott egy tizedik utczában levő barátnője, s ö engedelmet kért tőle, hogy mielőtt vele a dróton értekeznék előbb hadd rántsa magára a kabátát, mert ö bizony kabát nélkül dolgozik... Bizony az ember nem tudja hova legyen a „forró érzelmektől" melyek kiverik rajta a verejtéket. A fürdés kevés enyhülést nyújt, mert hát az ember örökké a vizben szeretne maradni; a hullámok között pedig nem lehet sem tárczákat irni, sem egyéb mesterséget folytatni. Persze hogy volna egy mód megszökni e forró gözlödénytöl, melynek föld a neve, ha tudniillik az ember rá bizná magát Szilberer léghajójára, a Vindobonára!... Hanem hát ez csak vissza hozza az izzadásra kárhoztatott emberfiát az izzó földtekére.. Aztán meg nincs is ám mindenkinek annyi bátorsága mint Pálmay Ilkának, hogy reá merje magát bizni egy millió köbcentiméter gázra, hogy az vigye föl földi hüvelyét a felhők közé s onnan nevesse ki az izzadó halandókat, kik mint apró kis hangyacskák mászkálnak ott lent a vakondturásakon, miket ők emeletes házaknak gúnyolnak. Annyi bizonyos, hogy Pálmay Ilka megtette ezt "a légiutat s a Vindobona oly magasságba juttatta öt, melyet még egyetlen egy magyar művésznő sem ért el. Fönt a levegőben meg is próbálta a hangját s olyan magas hangokat vágott ki, hogy a legmagasabb „c" valóságos „g ff hozzá képest. Bizony, bizony Pálmay Ilka hangja még ilyen magas registerekben nem járt. De meg is tetszhetett neki a felhők szomszédsága, mert sietett magának villát vásárolni a budai Rózsahegy kellő tetején, a Gül Baba szomszédságában. Képzelem, hogy megremegtek a vén török szentnek porladó hamvai e kellemes szomszédság hírének hallatára; mert ha „a rosz szomszédság török átok" a szép szomszédság bizonyára Mohamed áldása. Egyelőre azonban még sem részesül a nagyszakállú szent ebben az áldásban, mivel hogy a művésznő előbb Ischlbe ment nyaralni. Blakáné már rég megelőzte volt s-elment Borszékre, az erdélyi fenyvesek közé, ahol öt istenítik. (De hol nem istenítik öt ?) Hegyi Aranka is fürdőzik Ausseeban, s igy képzelhetik önök, milyen árva lehet a népszinház, melynek mind a három csalogánya kiröpült.* De hát nem csak a népszínház árva és elhagyatott most; — egész Budapest üres! Még a.
