Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-01-07

X. évfolyam I. szám. Megjelenik. iniiideti va sár.nap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiíit rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcú 215. szám. Bérmeiitetlcn levelek, csaks i.s­,nert kezektől fogadtatnak el. ' Laptulajdönos szerkesztő: OR. FENYVESSY FERENC Pápa, 1883. 7> PAPAI LAPOK. Előfizetési díjak:. Égy évre 6 frt. — Félévre 3 frl^ Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után o kr, nyiUtérben 25 krral számílatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LÄJ0 8. •y ~ -^^^ • rr^— "-1W^-" i^-rns vi rrr-^i . Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlön y e.| Pápa, 1883. január ü. Tehát benne vagyunk a vezércikkekkel, s .1 siónokok beszédeivel ékesen meggratulált „boldog új év^-ben. Sohasem önzőbb és hiúbb az ember, mint ax — új év előtt. Férfiassá­got a — gyávának, bátorságot a — kishitű­nek, erős jellemet — az ebben ingadozóknak, politikai erkölcsöt a politikai chameleonoknak, egy kis észt az eszteleneknek nem kíván senki senkinek. Talán el sem fogadnák ezt azok, kik arra különben ugyancsak reászorulnak, jellem, erkölcs,, ész nem kell senkinek! Csak „boldogi akar lenni mindenik. így kívánják az új évnek is a boldog­ságot. A jellem, az erkölcs és az ész diadal Dfipjai helyett megelégszünk 365 ..boldog" nappal! — Boldog ország! Hát ha van ország, melyre egy kis adag abból a sokat emlegetett boldogságból reaíér, csakugfyan Magyarország az. Itt épen az a baj, hogy bár mindenki akar, de nem bir boldog lenni serki sem. A társadalmi osztályok közölt fenálló helyes egyensúly elannyira megvan zavarva, hogy a nyugodt megállapodás he­lyeit mindenütt folytonos ingás jelentkezik. A iúlköUekezési mánia lepte meg valamennyi társadalmi osztályunkat. Senkinek sem elég a jövedelme; s így senki sem bir boldog lenni. Á kis „ténsúr* w a tekintetes" úr haláráig mordult ki; s a,^,.nagyságos" úr a ..méltó­ságos" úr ösvényein érzi jól magát. Senki sem akar az lenni, a de szereti magát nagyító üvegen keresztül nézetni. Mini a fatörzs minden évben új gyűrű­vel gazdagszik, úgy szaporodik minden évben a kívánság többet költenünk! A nagyobb ké­nyelemnek, n finomúltabb fényűzés édeskés csábjának sok része van hazánk népei tűi— költekezési hajlamai előidézésénél! Hiába, az ember természete nem csak észből van te­remtve, de — indulatokból is. Megírta már Plató is, hogy ax emberi szellemnél az ész a kocsis, mely két különböző vérű paripál hajt, melyeknek egyike a higgadt akarat enged a kocsis gyeplőjének s féktelen társát a vágyat. az indulatot szintén reábirni igyekszik. hogy engedelmeskedjék a kocsisnak, de e fékleien tarmészetü állat nem mindig engedelmeskedik/' és — ,.jaj a kocsisnak és lovaknak, ha l\ szekeret e makrancos természetű ló ragadja magával." Áz okszerűség receptje nem lehet más, mint: — túl nem menni a jövedelmen! A ha­ladást, az elöretörekvést csak abban kövesse nemzetünk, a mi politikailag, közgazdászati­Isg, s társadalmilag hasznos. Mi sem volna kívánatosabb, mint ha a szellemnek mindin­kább táguló körével nem járna együtt az er­kölcsök és jellem ősi szép egyszerűségének elhagyása ; — mi sem volna kívánatosabb, mint ha a nagy népek ismereteinek, tudományának elsajátításáért nem adnók cserébe (drága csere) régi jó szokásainkat! Széles látkör, nagy tu­domány és — egyszerű életmód korántsem zárják ki egymást. Diogenes nagy bölcs volt, s tudott — hordóban is lakni. Hagyjanak fel társadalmi osztályaink az ugy nevezett társadalmi állás követelte kívá­nalmak Örökös hangoztatásával. Nem egyéb ez előítélet, mint hitvány pirosító, melyre az egészséges arc nem szorul. Ám sajátítsuk el az újat, a szépet, a mire a magán és a közéletben szükségünk van, de maradjunk a régiek mind abban, a mi­nek megsierzése vagyoni helyzetünk halárát átlépné. Regaldininek van egy szép költeménye „La farfalla ,i , melyben egy lepkét ír le, mely otthon, az egyszerű kis virányban, fürödve az olcsó napsugárban, virágról virágra szállva boldog lehetne. De megszállja az ambilio. s a magas hegy várának fényes termébe vágyik, hová sem helyzete, sem életmódja nem való, s a hol megérdemelten csúful el is vész. A ki megtud lenni saját körében, saját virányában: annak meglesz a boldog új éve. Önmegtagadást kívánunk népünknek. Ek­kor lesz igazán boldog, s igazán szerencsés! F. F. ti': ím A zár-óra. ez mind igen jó, mind igen szép. De még ezzel nem télietek sokat: — Zárjátok he a — lebuj.>kal!" .... ... Az egyesek és a társadalom jólétét, fel­virágzását előmozdítani törekvő tisztelt megyei tör­vényhatóságunk egy szabályrendeletet alkotott az esti zár-órákra vonatkozólag, mely a belügyminisztérium által is helyben hagyatott, illetve megerősíttetett. Ezen szabályrendeletnek intenciója odairányúl, hogy a polgárok anyagi és erkölcsi léte a társadalmi rend és szellem niveauján továbbra is fenállhasson, illetve megtartathassék és a romlástól megmentcssék habár rendkívüli eszközök felhasználásával is. Törvényhatóságunk autonómiájánál fogva meg­tehette ezt, s helyesen is cselekedett; azonban, mint­hogy ember alkotása tökéletes nem lehet, úgy ezen szabályrendelet is részleg egyoldalú. Miért? Mert a szabályrendelet gondoskodott ugyan arról, hogy az egyesek s az összes amúgy is zilált anyagi helyze­tének végromlása megakadályoztassák a pazar kiadá­sok korlátozása és megszorítása által, — de kifeledé azt, hogy ezen jóra való törekvése által elvágta egy­szersmint az utat az illető üzletemberek jövedelmi forrása elől, illetve az tetemesen csökkentetett a szi­gorú zár-órák begtartása által. Volt már egyszer ily- 1 nemű zár-órai szabályrendelet Pápa városát illetőié"- ! de"—mint éretlen szülött—csakhamar föld alá került, sjárta a tivornyázás világos virradtig; most azonban talán eléggé megerüsödve jött a világra, hogy állandó létet biztosíthassunk neki, föltéve, ha a hivatottak nem behunyt szemmel és bedugult füllel intézkednek annak erős alapra leendő fektetéséről. Semmiféle kár sem történik haszon nélkü'^ a kártszenvedettnek kiadást okoz, a kár helyreállt a ii hasznot szerez. így vagyunk a zár-órákkal is. V u _ látók tömegének az élvezet szerzése, a lum ' o­kadalmának az egészség elrontása kiadással" ja,,^ig az illető üzletembereknek javára történik az, mer?" a pénzforgalma növekedik. Csakhogy sokaknál a pénz­nek ilyetén forgalomba hozása keserű utókövetkez­ményeket von maga után, nemcsak saját egyéni­ségét, de a család s igy a társadalom anyagi és er­kölcsi érdekét illetőleg is. Kezdjük alulról. A házaló koldus tápanyaga a pálinka és ke­nyér; sok napszámos keresményének fele a pálinkáin megy fel saját gyomrát illetőleg, másik fele pedig családjával anyagi fentartásra; tisztelet a kivételek­nek, de vannak sokan a középosztályban is, kik va­sár és ünnepnapon délután kezdik, s folytatják más­nap reggelig vagy délig, s azután alu.«-ziiak másik reggelig; de vannak viszont olyanok is, kik eljárnak naponként kaszinóba, vendéglőbe és kávéházba, s tiz- tizenkét óra-felé haza sétálnak, megtörténik ugyan elvétve, hogy a múlatás az cjfélutáuba is bele megy, de csak szolidan, s „nem rúgnak ki a hámfából", s igy nem is csinál zavart és senki nyugalmát sem háborgatja; ez utóbbiak tehát egészen törvényen, il­letve szabályrendeleten kivül kell, hogy álljanak, mert hallgatag magukviseletével és kedvtöltéseik által sem saját anyagi romlásukat nem idézik elő, sem a sza­bályrendeletbe ütköző dolgokat nem követnek el, ezek ellen tehát kár volt szabályrendeletet alkotni, mert szabályrendelet nem létében is megtették ezen ártat­lan kimaradásokat, meg most is meg fogják tenni, miután nem vétenek azzal senkinek sem; — hanem olt vannak a rabláncz gyanánt egymásba fűződő apróbb korcsmák és lebujok tömkelegben, melyek uemcsak az anyagi romlásnak előidézői, de az erkölcsiség méte­lyei és temetői, hol a legundokabb, legaljasabb ti­vornyák és orgiák űzetnek az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi megrontására, s a szomszédok békés nyu­galmának háboritására, holott ez utóbbiak jogosan megkövetelhetik a rend fentart.óitól, hogy a nyuga­lom zavarói szigorúan rendreutasittassanak és meg­fenyilessenek. . . Annyi apróbb korcsmája és lebuja van Pápa vá­rosának, hogy e tekintetben felülmúl valamennyi pro­vinciális várost, ez pedig árnypontja és sülyedése a város tekintélyének. De hát kik ennek az okai? Azok, a kiknek épen hivatása mindazt, mi a közszemérem és közerkölcsiség megmételyezésére alkalmat nyújtana, meggátolni. Ha ezt mielőbb elérjük, s ha a szomszé­dok nyugalma az egész éjen át tivornyázók éktelen orgiái és kurjongatásai által nem zavartatik, vagyish a a szabályrendelet szigorú részrehajlaüansággal végre lesz hajtva, akkor az eddig tespedő anyagi helyzet ismét felfog virágozni, s a bün fertőjébe temetett köz­erkölcsiség megtisztulva fog új életre támadni. — A szabályrendeletet azonban a nagyobb vendéglők és a kávéházakra egyáltalán hatályon kívül kell, he­lyezni oly értelemben, hogy helyiségük engedély nél­kül éjfélig, rendkivülibb esetekben éjfélután is nyitva tartathassák, mert: a nagyobb vendéglők és kávéhá­zak tulajdonosai vagy bérlői úgyis oly felcsigázott jövödelmi adóval vannak megróva, hogy zár-óra nél­kül is alig képesek annyi jövedelmet behozni, hogy az adót nagy nehezen lefizethessék, a bérletet pon­tosan kielégíthessék, családjukat pedig szeiény igé­nyekkel ellátva fen tarthassák; mert, a nagyobb ven­déglők és kávéházak látogatói csak is oly egyének szoktak lenni, kik nem annyira mulatási, — de szó­rakozási vágyból és a hírlapokban böngézés czéljá­ból egy-egy „fekete" mellett tolják a néha unalmas estét előbbre, a kik tehát épen nem azok, kik bármi módon háborgatnák az éji nyugalmat, hanem rendes időben szép csendesen ballagnak haza; mert a jsá­véházak, csak is 8—10 óva felé kezdene); 'benépe­sedni s igy (art éjfélig; de a szabályrendelet szigorúan tartassák meg az apróbb korcsmák, butikok és lebujok ellenében akként, hogy a fertálymester uraiméit a rend- és csend őreivel ne csak benézzenek oda, mint bolond Istók Debreczenbe, hanem minden szép szó. minden lekenyerezés; akarom mondani: lepohárboro­zás, lesörözés és leszivarozás daczára tisztítsák meg a helyiséget éji vagabundjaitól, s a legkisebb kihá­gás és rendetlenkedés a legszigorúbb részrehajlaí­lansággal fenyíttessék;— és a czirkáló rendőrök ne csak néhány utczát sétáljanak végig, továbbá néha felebbvalóik által ellenőriztessenek is, végre a tár­sadalmi gépezet vezetői hassanak oda, hogy a pá­linka élvezése, — ezen „ördögi találmány", mely az alsóbb néposztály anyagi és erkölcsi megrontására oly elterjedt mérvben uralkodik, mely szülő anyja minden rosznak és bűnnek, mely a „hajdan erős magyart" „rút Sybarita vázzá" varázsolta át ördögi bubájával, mely előbb- utóbb gyilkosa lesz az emiitett néposz­tálynak : butává tevén az észt, lomhává és restté a testet, korcscsá és nyomorékká az utónamzedéket, az állaton is alul aljasitja a vele élőt, s kiöl szivéből és lelkéből minden jót, szépet és nemest, mi az embert emberré íehetendéé, -- a legnagyobb akaraterővel korlátoztassék. Nagy Antal. ^ TÁHCZA. EGY FIÚCSKA SZÜLETÉS NAPJÁRA. A mit mostan álmodsz Gyermeteg lelkeddel, Rózsaszínűt, széfet, Jövőben azt vedd el Szeretetnek szárnya Fedezzen be téged ; Ne legyen a sírig Egy sötét emléked! A mit vesztél s vesztesz, Nyerjed vissza százszor; Véld, hogy minden zugban Éneklő madár szól! Üzsön a boldogság, Mint most te a lepkét, Pályádat illatos Virágágyak lepjék! Leghűbb barátoddá Váljék a szerencse, Legyen mindig, a ki Örömed keresse! Anyád szerelmét, mit Oly korán vesztél el, Kapjad nagyszülőid S atyád szerelmével! A mig te élsz, ők is $ljenek te véled; Ne sirasd meg őket Ámde ők se téged! Vihart soh' se ismerj, Csupán a hevéből; Egy kártya házad se Roskadjon be végül! Kártyaházad mostan S később hited, terved; Légy azokhoz is jó Kik bántani mernek! S hogy beteljesüljön Mind a mit kívánok , Tanuld megismerni Az embert s világot! lanulj . . . és még se tudj Te sohase többet, Minthogy minden javak A jóságból jönnek! Benedeit Aladár*. Újévi elmélkedés. Ismét egy év tünt le a semmiségek hónába; ismét egy uj év, egy új élet-idö virradt reánk, önkényetelenül magunkba szállunk s elmélkedünk az elmultak felett. — Elgondolkodunk mennyi szomorú és mennyi vig napot mére ránk a sors; elgondolkodunk mi jót s mi rosszat tettünk, mér­legbe vetjük érzeményeinket és cselekedetinket minden szép és nemes iránt! Ez az a nap, melyen minden emberben kü­lönféle érzelmek egyvelege működődik; öröm, bánat, váltakozva mint azt az éven át éreztük, vegyest újra erőt vesznek rajtunk.! Egy olyan ön gyónást és erős fogadást végezünk magunk­ban. — A fájó emlékeknél kikelünk sokszor a sors igaztalansága miatt, pedig hiába ember,, hiába zugolódol, mi rád van mérve ki nem kerülöd; oly gyenge törékeny lények vagyunk, hogy egy láthatlan szellemmel szembe szállni akarni is puszta dőreség: — — — — A jó kivánatokat rejtő levélkék, bejárták a világ különféle részét, többnyire csak szokás és divatból — külszín és illem — ez a társadalom uralkodó iránya; azonban sajnos volna ha kivé­tel itt is nem akadna. Ha ritka is de azért van igaz barátság és szeretet, testvérek, hitvesek és szülék iránti benső vonzalom. Elmegyünk az Isten házába, s e napon áj­tatosbak vagyunk, mint egyébkor, hogy van az ? azt hiszem mert mindenki azon megmagyaráz­hatlan érzésnek benyomása alatt van, mi egy felsőbb láthatlan lény iránt nyilvánul. Szebben öltözünk e napon, jó és víg társa­ságban igyekezünk lenni; — mindehhez egy kis babonás hit köt, mert tudniillik az első napról az évben következtetünk a többire is. Sőt még erszényünket is iparkejdunk megtölteni előre, hogy az egész éven át telve legyen; pedig de sokszor kell belenyúlnunk és a sok »boldog új év« tisz­teletére bizony estig ki is ürítjük, még a sok szol­gát, postást, házmestert, kéményseprőt etc. etc. kielégítjük, node bája az égnek, ha telve az er­szény, van miből szegényeknek jó napot eszkö­zölni. Lassankint kezdik eme szokást ki küszö­bölni, avval a »megváltási« uj divattal. De azt hiszem, hogy el nemj fogja senki törölhetni, any­nyira bevett szokássá vált ez nálunk. Gondolat-töredékek. Különös és véletlen találkozása az az eíe­menyeknek, hogy bizonyos hónapok va^y na­pok, kiválóan fontos és nevezetes momentumokat képeznek, úgy egyesek mint egész népek életé­ben. Igy nálunk magyaroknál az augusztus hó­napja, a történelmi legfontosabb eseményeknek lett ismételve határjelző ideje. Aug. 15-én az 1000-ik évben koronáztatta meg magát és nejét Esztergomban az első ma­gyar király; kit a nemzet alkotásai után méltán A gyermekek versecskéjöket újra és újra ismételik, hogy jó szüleik vagy rokonaiknak azt szépen és ildomosán felmondhassák, és tölök szép intések kíséretében esetleg ezüst forintot vagy értékesb ajándékot kapjanak. Itt is érdek? böl­csötöl a sirig érdeken alapszik majd minden! Igy volt ez kezdettől fogva — de ki hatá­rozza meg hol a kezdet? az évek múlnak fejünk felett, alig voltunk gyermekek, már komoly meg­lett emberek vagyunk, s lassankint észre vesz­szük, hogy aggokká leszünk — s helyt engedünk egy ujjabb nemzedéknek e világon, melyen kiki megteszi pálya futását, hol könnyű, hol rögösebb uton, s melyen maradás nincs senki és semmi számára. »Es visszatérjen a por az ö földébe, a honnét volt, és a lélek vissza térjen az Istenhez a ki öt adta« ! Létünk meg van irva a sors könyveben, fel­vagyunk ruházva jó és rossz tulajdonokkal, aixitt az ég észt, hogy kormányozhassuk érzelmeinket, adott az ég szivet, oh de e kis részecskéjére testünknek, de sok van mérve — jót és rosszat, örömet és bút, mind ennek kell elviselnie. — Ne nézz vágyaid hónába, Egész világ nem a mi birtokunk, A mennyit a sziv felfoghat magába Sajátunknak csak anyit mondhatunk! Kérjük a Mindenhatót, hogy gazdagság, fény, nekünk nem igazi boldogság, csak s zeret­teinket tartsa meg nekünk egészségben — scsak'is a nélkülözéstől óvjon meg, mely sokszor a rom­lás lejtője. Boldog nem az, ki mind azt birja mit óhajt, hanem a ki^em óhajtja mindazt mit nem birX Boldog új évet! Gizella.

Next

/
Oldalképek
Tartalom