Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-05-21

IX. évfolyam. 22. szám. apa, !ÖÖZ> május 21. Mle gj elenilc 'minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüii számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intézendük. Bcrmcnfetlen levelek, csak ix.nerí kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő űr. FENYVESSY FERENC. PÁPAI LAPOK Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-coücgiumi épület. EI ú'fi ze t és i díj ak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 Irt Negyed évre 1 frt 50 krajezái. Egy szám ára 15 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések 1 hasábos péti (sor térfogata után 5 kr, nyiKtérben 35 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. . Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. pápa város hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, Isineretterjesztíí-. lövész-, korcsolya-, cüLzoltóegyletekixek, a pápai kertésseetitárstilatraak és töl>l> púpaviclélci egyesületnek 3iivata.lQS közlönye. Pápa, 1882. május 20. í | Nincs kií'ejlelt iparunk, nincs kereskedel- J iniink — hangzik még minden oldalról a pa)iasz hazánkban. Igaz, hogy népünknek nem is volt kedve soha hozzá. Inkább pásztor, s vadász maradi, paraszt vagy ur, de iparral nem törődött semmit sem. A kis Velencze Adriának egy beteges, iszapos részéből világkereskedelmet űzött, s a nagy Magyarországon a nagy Duna, liszta, pompás vize felhasználatlanul folyhatott a fekete tengerbe. Örmény, göröj» megtudott élni, s gazdagodni nálunk az iparból, a kereskedelemből, csak a magyar nem. Pedíir meg sem próbálta. A históriai statisztika szomorú bizonyságot tudhatna erről felmutatni. S oly hosszú sora ulán az éveknek is, az ipar és kereskedelem, a nemzetgazdasági erőknek teljes, s minden irányban történő kifejlesztése korszakában is még mindig áll a panasz, (s kitudja, meddig kell ezt még hallanunk?!) hogy Magyarországnak nincs ipara, nincs kereskedelme. A politikus a vámszövelség vagy az önálló vámterület labyrintjában, — a bölcsész a magyarság traditiójában keresi ennek okát, mindegyik a maga tudományos rendszere ulján. Csak társadalmilag nem tekinti e kérdési nálunk senki sem! Hololt c réven köiiynyen megfelelhetnénk rá. A polgárság megérdemlett becsülése hiányzik még mindig társadalmunkból! Az uzsorást, ki korbácsot érdemlő vampyr törekvéssel gyűjti erszényébe mások izzadásának bérét, s kinek lenyes háztartása a szegények kenyérmorzsáinak könyörtelen ösz^zehalmozásából áll; a gonoszság révén örökséghez jutottal; — a megvesztegetésekből élő schwindlert slb. slb. tiszteljük is, becsüljük is, és örömmel, sőt büszkeséggel felvesszük őket előkelő társaságokba, clubbokha, egyletekbe ; hagyjuk vezérszerepet játszani s szerencsés embernek tartjuk magunkat, ha velük jó lábon állunk. A derék, egyszerű polgárra pedig rá j sem hederílünk. Ki is akarna nálunk polgár lenni, vagy maradni?! Mikor a „tekintetes'* titulus oly urasán hangzik! S ik

r

y történik, hogy ezrek vannak Magyarországon, kik nem nézik fiaik tehetségét, nem nézik a maguk szegény voltát, de — „mindenáron'"' urat akarnak gyermekeikből csinálni. Végig járatják velük drága pénzen az iskolái; -- mi mellett, el megy az apának fiára hagyható kis vagyonkája — kiragadja ok nélk'tiU erőszakkal fiát a régi légkörből, társadalmi viszonyból és csinál belőle - a legszerencsétlenebb tagját a társadalomnak — diplomás proletárt! Ezért nincs a magyarnak ipara, sem kereskedelme. A „polgárság"-ot nem becsüljük meg. Nem becsüli meg azt maga a polgár sem, mikor fiát nem engedi apja példáját követni. Ne fogjuk egyedül Ausztriára, vámközösségre, traditiőra, s mit tudom mire, e bajunk okát. Társadalmunk ez otrombán félszeg felfogása oka leginkább a magyar ipar és a magyar kereskedelem szomorú pangásának. Ne diplomás proletárokat, uri koldusokat, de becsületes polgári neveljen az apa fiából. Vetkőztessük le nevetséges fenhéjázásunkat, melylyel erőnek erejével ..több""—el „nagyobb ural"* akarunk fiainkból magunknál csinálni, hogy aztán semmi és koldus legyen belőle. Majd ha a czimlábiát, a czégfelirásl ép oly tisztességesnek tartjuk, mini a diplomái; majd ha a magyar apák löbb hajlandóságot, s ügyeimet fordítanak nz iparra és kereskedelemre, melynek tagjaivá tenni örömmel fogják fiaikat: — akkor lesz nálunk megteremtve a magyar ipar és magyar kereskedelem, mely nek felvirágzását ki ne kívánná szívvel-lélekkel ?! JUSTUS. ! Pályázati felhívás a pápai állandó színház téli évadjára. A pápai állandó színház igazgatósága a következő téli idényre, illetve november 15-től január 15-ig terjedő 2 havi idő tartamra, — hetenként öt előadással — pályázatot hirdet, s felhívja azon színtársulatok igazgatóit, kik dráma, népszínmű, vígjáték cs operetté előadásra képesek, hogy pályázati igényeiket f. évi június 20-ikáig alulirt igazgatóságnál jelentsék be. Tájékozásul értesítetnek a pályázni szándékozó igazgatók és színtársulatok, hogy a részvény társaság igazgató választmánya által megállapított helyárak szerint a színház napi bevétele 250 írtig terjedhet, és hogy a színházért egy előadás után 10 frt bér fizettetik. A színház néző terc 500—550 egyén befogadására képes, s van 16 páholy, 15 erkélyszek, 113 támlás- és zártszék, 26 számozott állóhely, 48 karzati ülőhely és földszinti s karzati állóhely. Az előadandó darabok hetenként a színház igazgatóság elé lerjesztendök; és a műsort az állapítja meg. A pályázati kérvényhez az igazgatói engedély, a tagok névsora, — szerepköreik megjelölésével, — ugy a zenekar létszáma melléklendő. Pápa, május 20. 1882. A színház igazgatóság. tömegesebben iratkozzék az egyesület tagjai sorába, s vegyen részt a közgyűlésben. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnök-j alelnök- és jegyzőválasztások. 2. Pénztári számadás megvizsgálása. 3. A módosítás alatt levő alapszabályok elfogadása. 4. Az igazgatóválasztmány előterjesztése feletti határozathozatalok. Veszprém, 1882. május 13-án. A veszprémmegyei gazdasági egyesület ksége. A veszprémmegyei gazdasági egyesület, folyó évi június 4-én, azaz a megyei közgyűlést megelőző napon, délután 3 órakor Veszprémben, a megyeház nagytermében tartandó közgyűlésére, s ugyanaz nap d. C. II órakor ugyanott tartandó igazgatóválasztmányi ülésre, az egyesület és igazgatóválasztmány tisztelt tagjait midőn az egyesületi elnökség ezennel meghívja, egyúttal felhívja a tagok ügyelmét, hogy a közgyűlést minél tömegesb részvéttel támogassák, miután ezen közgyűlés lesz részben arra hivatva, hogy az egyesületet a tevékenység azon útjára segítse, melyen a magas kormáuynak különösen a mezei gazdászat emelése körüli nevezetes segélyeit, a megye gazdászata érdekében felhasználhatja. Egyúttal a megye gazdaközönsége szintén felhivatik, hogy a közgyűlést megelőzőleg minél Meghívás. A pápai állandó szinház részvénytársaság folyó hó 31-én, délután 3 órakor, a városház termében, alapszabályai 7-ik §-a értelmében, rendes évi közgyűlését tartja, melyre a t. részvényesek, vagy részvényes meghatalmazottjaik tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai lesznek: 1. Elnöki jelentés a szinház épitése, felszerelése s első évi üzletéről. 2. A pénztári számadás bemutatása. 3. Az alapszabályszerü számon felüli részvények elintézése. 4. Egy hiányzó választmányi tag választása. 5. A jövő szini idényt illető intézkedések. 6. A részvények kinyomatása iránti intézkedés. 7. Folyó ügyekre vonatkozó indítványok. Pápa, május 14. 1882. Kiss László, az állandó szinház r. t. elnöke. Veszprémből. — május 20-án. Dr. Levatich Kálmán, vizsgáló bíró úr, e hó 20-án vezette oltárhoz Küngösön Fodor Erzsébet k. asszonyi". Tartós boldogságot kívánunk e frigyhez! Az alsóvárosi temetőben ez évben sok családi sírbolt készült. A többi között megemlítésre méltó a boldogult Csolnoky Ferencz sírboltja, ki sok éven át városunk buzgó és fáradhatlan orvosa volt; azért a város hálából közadakozás utján, egy igen szép síremléket emeltetett spitezii márványból. A piramis alakú, 12 láb magas emlékszobor felső részének egyik oldalán ezen felirat áll: „Csolnoky Ferencz szeretett orvosának Veszprém város hálás közönsége 1882"; a A BÁSTYAFOKON. Rarrz. Buda, május 15-én. Os Buda-vár zuzmó kiverte százados téglafala tövében állottunk. Futó pillantással néztük a regenyes hegysort, tul a nagy síkot: e kies panorámát, aztán szemünk csak megválni sem akart tőle. Szakadékos hegyláncz, lóvonatu kocsi megfutotta völgy, büszke fellegvár emitt, — sík mezőn futó kis patak: Rákosnak nevezték; mosolygó, hullámövezte sziget, kicsi csavargözös, repülő „Fecske", szuszakoló remorqueurök a „Morava" meg a „Béla": a Dunaöléu; zakatoló gyárak, zúgó malmok, pöfögő kémények, szeszes italok finomítói, utcák, terek, boulevárdok felpezsdülő élete, egy rezidencia örök sürgése-forgása, amott: — hogy is ne bámulnálak én meg titeket?! Ezredéves város talajára nehezült lábunk; város, mely három lánczszemmel fűzte immár magához gyermekét, mely annyira fölcseperedett önerején. Az anya megmaradt nagy ridegségében. Mi ahhoz szegődtünk, mert sorsunk a számok tengerébe döntött bennünket. — Hogy segédkezet nyújtsunk ott, hol számot adnak hazánk Iégtüneteiről, ős anyaföldünk mágnességi változatairól. Megváltunk a boldog pestiek kedves kényelmétől, fényes kávéházaitól, elbúcsúztunk a Bukovaiak derék társaságától, hogy a várbeli kávéházak tátongó üressége fogadjon ölébe, hol este nyolez óra tájban két-három vendég szürcsüli a cofifea nevét, fulaszta a négyszögletes cukordarabot a findzsájába. Hej! be más élet is van ott túl, az ifjú Pesten! Ez a gyermek szépül egyre, napról-napra, amolyan takaros: leánygyermek módjára. Csak simít egyet-egyet a nagy fésű a kócos hajban, hogy ne lábatlankodnék kuszált szála az üuneplö toilletteben: hogy a barázda oldalain két lincában utcasor keljen, a közepére meg sima aszfalt kerüljön. Ezen a rohamos fejlődésben mi csuda, hogy fővárosunk mögött marad az osztrák székváros a „blaue Donau

u-jával együtt, mert ha a „Tömőtér'

f-en megkészül a képviselők új háza s honatyám k végig néznek azon a szép soron, végigvégig a Kerkápoly építette másik házig: a fövámház-palotáig, biz Isten azt találják kiböiTenteni: hogy a nápolyi „Chiaja", meg a turiuiak „Strada di Po

£,,-ja csak amolyan „kutyabogasi ut" a mi corzónkhoz fogva! De ebbe a szemkápráztató fénybe nagy árnyék is hajlik. Mert sétahelyeink ím csak megszülettek volna, hogy meghordozzák a nap fáradalmait pihenőket, meg a „dolce far mentebből kibontakozottakat. Hogy szemtől szembe gyönyörködhessünk „szépeink"' elegáns megjelenésében: a természet meg az — ecset föstötte csábító mosolyban, a bimbófakadásban a hervadó arezon. Biz azt a cicomázó kéz segíti bele a hervadásba. Ámde ha előítéletünk bennvesz is a társadalom félszeg szokásában: a kendözés divatjában, fővárosunk másik nevezetessége csak vétek számába megy mégis. Sétahelyeinken egyre kisért a kikapó kacérság. Méltó riválisa támadt Franciaország szivének, annak a nagy világvárosnak: Parisnak! Hol maradt ezek mögött az a homoksivatag közepén uralkodó vasakaratára, parancsszavára épült csöndes Reichsstadt a Spree mentén: az a Berlin r! A kis városok corzóinak más célja akadt. Jó pápaiak rólatok sem feledkezett meg a természet gazdagsága. Thalia temploma előtt kelhettek üdítő sétára a „Széchéuyi-téi'"-en, avagy a „vár-kert" széles utain járhattok: ki a „Kovács-kuf'-ig, hogy méhéből kerülő jéghideg víz kerüljön poharatokba, a vagy oda túl a nagy kert másik szélére tértek, hol a forrás vizéből merít Diogenes serlege. Ugy esténként meg, mikor kar-karba fűződik, végig mérheted olvasóm a kar-fák" lezárta szép séta útat. Megkezded a hid táján, hol a Tapolcza hulláma rácson siet a kertbe, a címeres főkaput elhagj'od a másik szakaszt kezded meg hogy a „tízes malom" előtt elérjed a „pápai corzó" végét! j Az én ős Budám „bástya-sétány"-a is megőrizte szűzi szeplötlenségét — eddig. Mert a sors |adott ám ennek a komor városnak üdülő helyet. Ott húzódik végig a corzó a felső bástyától az alsóig, a fehér virágú ákáczok kettős fasorával egész a nagy kaszárnyáig. Itt jár-kél a nagyszámú hivatalnok kora reggel, a vár crémje meg hautevoléeja esténkint, hisz minden hétben háromszor még a katona-zenekar fúvó hangszere is megszólal it:. Pici gyermek az apus karján (ki „herczedli"-nek szólítja magzatát), másik meg a pedáns bonne-én jár, a Jiarmadikat ánglus miss vezeti |: mi csuda, hogy olyan polyglotte csevegés csiljc meg itt laz akácok alatt Mátyás királyunk hajdani vár'ában: hogy csak a nagy kaszárnyából ihangzó bábeli szó chaos tesz tul rajta. i J Mejrt ha elemeire bontjuk ezt a nagy zajt, hát megtaláljuk benne a német szavát, a Szvatopluk utódaiét,' a románokét, a horvát atyafiakét meg talán még — édes enhazánk nyelvét is! j S nóta kél a hegedű húrján, nóta rezeg végig a sípon, tilinkón. A csapongó víg kezdetű beleolvad a legszomorúbb áriába: megszüli a túláradt öröm, a lélek sugallata meg a sziv sajgó fájdalma. Suhogó szellő viszi hegyen völgyön az egyetlen magyar dal elkopott hangját, azt a dalt, mely kisírt, kikívánkozott a többi közül, hogy: „Fecském, fecském édes fecském . . . ." A vár alatt terül el a nagy „vérmező", fehér ufsáv szeli keresztül-kasul. Mars emberei tapossák zöld pázsitját, a szélén meg őrizik a puska-poruk házának tornyát. Itt sorakoznak rendekbe, majd rajjá bomlik az egyenes linea, hogy a dob perdülésére láncba fűződjék a sereg! A citadella bámul a látóhatár egyik széléről, mig a másik oldalon a svábhegy vonalai bontakoznak ki éles silhouetteben. A királyi vár uralta hegy gyei megszakad a hegylánc, hogy a kopasz Gellérttel csak újra az ég felé törjön, aztán Budafok táján .lankásba dőljön, hol keskeny ér szivárog méhéből fölséges asszonyunk: Erzsébet királynénkról nevezett: keserű forrás, a Saxlehneré. A Gellértet Övezik nagy gyűrűkben a viskók, itt lenn az alagút torkánál meg a hangyák . szorgalmával munkálódnak a kömivesek ama „szinkör"-ot^ melybe Bogyó Alajos emberei vonulnak be, hogy spiessbürgereink, ezek a derék magyar-svábok, a hegyük mentéről útra kelhessenek s gyönyörködhessenek a. magyar operában: Balázsné Bognár Vilma, Dalnokiné; Fekete és Láng éneke révén. Szemünk végig mérné e tájképet, úgy de estiinára csöndülnek meg a harangok a „Krisztina-város"-ban, meg a „Vízi-városban" oda túl a görög-templomban, a Lipót-városi basilikán. S végig zeng a zsolozsmára hivó hang, az érezharangok nagy számán! n