Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-05-14

IX. évfolyam. 21. szám, ni i n d e n vas á r 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intézendők. Bérmentetleii levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Pápa város lxatóságánalc, a pápai jó PÁPAI LAPOK Pápa, 1882. május 14 Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt, — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. , Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. tékony nőegylet-, isxnex-etterjesztő-... lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyletelcnek, a pápai ltertészetitársulatnalc és töt>b pápavidélci egvesiiletrLelc Jiivatalos közlönye. Pápa, 1882. május Í3. Közeleg a fürdő évad. Leszámítva a divat költséges hóbortjai, mely az év e legkellemesebb szakát, valamely európai nevezetességű fürdőben követeli eltöltelni, teslünk szervezete is megkívánja,, hogy a nap égető sugarai által megviselt tagjaink, a ló vagy folyóvíz habjai közt leljenek üdülést. Habár a körülmények meg nem engedik mindnyájunknak, hogy a különböző qualificatiójii fürdők, gyógyhelyek 'és gyógyfürdők drága áldásával éljünk, bennünket pápaiakat vigasztaljon azon körülmény, hogy a kis Tapolcza forrásvizében olyan balzsam rejlik, minek Uditö és edző hatásáról nagyon sokan meggyőződlünk. E tekintetben méltó elismerés illeti az uszoda részvénytársaságot, hogy uszodáját minden önző érdek , nyereségvágy nélkül , egyedül a közegészség követelményét tartva szem előtt annyi kényelemmel s oly ügyesen rendezte be, hogy valósággal gyönyörrel gondolunk az időpontra, mikor e tiszta és tágas helyiségben a folytonos mozgásban tartott habok hliscbe bocsátkozhatunk. Valóban ritkítja párját az olyan részvénytársaság, mely 7 éves fennállása óta még egyszer sem adott osztalékot és a részvényesek mégis meg vannak elégedve. Ep azért feléje sem néznek a közgyűlésnek, mely liszlválaszló akar lenni, — tudják, hogy amúgy is jó kézben van az intézet sorsa. A mult vasárnapra hirdetett közgyűlés tehát a jelenvolt részvényesek csekély száma miatt nem volt megtartható, de egy tekintetben még sem voll meddő, mert az ez alkalommal jelen voltak közi egy eszme lelt felemlítve, mely megérdemli, hogy vele mi is foglalkozzunk, mert szintén lényeges közegészségi kérdési képez. E'jy meleg és gőzfürdő fel állításáról volt ill ugyanis szó, mely hivatva volna városunkban és környékén már régtől sajnosán tapasztalt hiányon segíteni. Mint elengedhetlen feltételek lellek felemlítve, hogy ez intézel lehetőleg a város központján álljon, a modern fürdők kívánalmainak kellően megfeleljen, és a mi nem kevésbé lényeges dolog, minden nap hozzá férhető legyen. Ha meggondoljuk, miszerint a Pósa féle fürdőház megszűnt, az ugodi a közönségtől elvonatott, s az izraelita hitközség tulajdonát képező fürdő a fent irt követelményeknek nem felel meg, csak csodálkozni tudunk, hogy az eszme már korábban nem foglalkoztatta a város és vidékének javát szivükön hordozók elméjét. De jobb később, mint soha! Ha valami, íny ez eszme csakugyan életre Yaló, s bár viszonyaink mostohaságával szemben a vállalkozás bizony kétes dolog, de ha meggondoljuk a kedvező körülményeket, a lakosság számát, a vidék kiterjedését, az előállítási költségek tekintetében reményelhetö kedvezményeket, könnyű kiszámítani, hogy itt a netáni részvényesek nem áldozattal, hanem esetleg előnyös töke befektetéssel állanak szemközt, s a nemes intentió, mi az uszoda alapitóit lelkesítette, t. i. a város és viszonyainak emelése, ezúttal még bővebben meghozná gyümölcseit. Mi tehát az említeti kis értekezleten nyert felhatalmazás alapján ezennel felhívjuk mindazokat, kik ez eszme kivitele iráni érdeklődnek, szíveskedjenek f. hó 16-án délután 5 órakor a városház nagy termében megjelenni. Mi megtettük a lépési, melyre a közjó előmozdítása ösztönzött, hisszük, hogy a közönség támogatása ezulíal sem hiányzik az eszme keresztül vitelében, melynek hasznosságát és czélszerüségél belátván, kivitele körül minden lehetőt el kell követnünk. Sss. Gy. A selyemhernyó tenyésztése. Mielőtt e hasznos állatkák mikénti tenyésztéséről szólnék, mindenek előtt ismerkedjünk meg vele közelebbről. Ezen hasznos állatkák növelése ujabban hazánkra nézve igen fontos kérdéssé vált, minek okát fürkészni hosszadalmas és felesleges is volna. A selyemhernyó, szeder-selymér, természetrajzilag a lepek, a pikkelyröpüek rendének éji lepék családjából való, jellemzése röviden ez: a lepe teste rövid, vastag; szárnyai 4 pikkelyből állván, nyugvás közben teste fölött ormot képeznek; hernyói 16 lábnak; a nőstény lepe nem, a him pedig csak alkonyat után libeg, szárnya piszkos fehér, 2—3 sötétebb haránt sávval, melyek közt egy barnás félhold létezik mindkét szárnyakon ; hossza % hüvelyk, széle 1 % hüvelyk; — többi lepek módjára tekernyelvvel birnak és átalakulásuk tökéletes. A selymér 40 napig tartó életét Fahrenheit i8"-nál kell kezdeni, midőn a petéből 5—8 nap múlva parányi feketés hernyócska búvik elő, színe bőrzésenként (vedlés) fehérebbé változik. E hernyó vedlésével aránylag étvágya is nő, hideg, szél és nedvesség iránt nagyon érzékeny, — 4—5-01* vedlik. Utolsó vedlés után fehér barna, sötétebb fővel; 6—7 nappal ezután nyaka alatt bizonyos vörösség látszik, mi az átalakulás idejének közelségét jelenti, a midőn a hernyó enni megszűnik, nyugtalanul fel s alá jár, mig végre alkalmas helyet találván, átalakulását szövedékével megkezdi; műtétéhez belszervezetében sajátszerű edénykék léteznek, azokban átalakulásának közeledtével tápnedveiböl egy tapadó, csaknem gyantás, finom átlátszló, a légkörben selyemszálakká alakuló nedv választatik el. A bél mellett nyugvó s összegönyölült edénykék a hernyó evömüszereinél két parányi nyilasba végződnek, melyeken át ezen nedv kiszivárog. E két fonalat a szomszéd tárgyhoz megerősítvén, a hernyó alsó lábaival művészileg összesodorja egy fonállá , melyből kezdetben csak megerősítő rendetlen gomolyagot fon, másnap kezd ezen gubó készítéséhez, melybe magát elrejti, s mely szakadatlan, mintegy 1000 láb hosszú selyemszálból áll. E roppant munkát 72 óra alatt bevégezvén, gubója belsejét vastag börnemü hártyával bevonja, mely ragadós nedvének, ugylátszik salakjából készül, dc a nedvesség a lég behatását szerfelett gátolja. Itt nyugoszik a bábbá változott áleza, 15—2.0 nap, a midőn maró-geny által gubójának előrészét kilyukasztván, belőle a fent leirt lepke jön elő. A him termékenyítés után azonnal eldöglik, a nőstény pedig 3—500 pete elhelyezése után enyészik el. Most már az a fontos kérdés merül fel, váljon hogyan, mimódon és mily kiterjedésben kezdjük meg szorgalmi vállalatunkat ? kétség kivül először is kicsinyben, mivel a nagybani kezelés roppant eperfa-készletet, nagy tőkét és jelentékeny számú munkáskezet feltételez, a mihez múlhatatlanul tetemes pénzösszeg szükségeltetnék: — fájdalom! — pedig a magyar termelő épen annak van legnyomasztóbb hiányában. Kicsinyben s a selymérek lehető egyszerű növelésénél első teendőnk, hogy ezen állatkák nemesebb s kitartó fajból szerezzünk tojást, mert selyemtenyésztésüuk biztos jövője is sikeres előmenetele ettől függ. ! (Folytatása köv.) | Tulipán János. Veszprémből. — május 13-án. Miért halnak a gyermekek a hökhurutban ? A közönség közt az a bal hiedelem van elterjedve, hogy a hökhurutot gyógyítani nem lehet; az csak akkor múlik el, ha idejét lejárta! Ez az oka azután, hogy idejekorán orvost nem hivatnak, aki a bajnak elejét venné, mint ezt a városunkban uralgó nagy gyermekhalandóságnál fájdalommal tapasztaljuk. Sajnos, hogy a szülök oly könnyelműek beteg gyermekeik körül, holott a gyors segély által megmenthetnék életöket. A veszprémi jótékony nőegylet alapszabályait kinyomatta és az egylet tagjai közt 10 kr fizetés mellett szétosztatja. Ez szükséges intézkedés volt, mert eddig az egylet tagjai nem tudták magukat mihez tartani. A veszprémi polgári ifjúság 1882. május 27-én a „Betekints" helyiségében jótékony czélu zártkörű tánczmulatságot rendez, melyre a meghívók már szétküldettek. Beléptidíj személyenként 50 kr. Károlyi Lajos színigazgató máj. 11-én tartotta házasságának 25 évfordulóját. Hogy mily szeretettel és ragaszkodással viseltetnek a társulat tagjai szeretett igazgatójuk iránt, mikor városunk közönsége oly kevéssé indokolható részvétlenséggel viseltetik iránta, mutatja az a körülmény, hogy előtte való este, 10-én, a társulat összes tagjai társas-vacsorát rendeztek a jubiláns család tiszteletére; s gyönyörű szalagos koszorúval lepték meg. Az évforduló napján, 11-én d. e. 9 órakor pedig testületileg az igazgató és neje kíséretében részt vettek azon hála istenitiszteleten, amelyet Lévay Imre, gymnasiumi igazgató s k. r. házfőnök tartott a kegyes rendiek templomában. Kívánjuk, hogy a nagyobb pártolásra méltó színigazgatót az Isten még sokáig éltesse! A nőegylet, mint halljuk, legközelebb élőképekkel összekötött műkedvelői-előadást fog adni az egylet javára. Jiiszszük, hogy ismét oly pártolásra talál, mint a múltkori műkedvelői előadáskor. A minisztérium felhívta a tanfelügyelők figyelmét, hogy óvakodjanak, nehogy a Pozsonyból, pánszláv üzelmek miatt, a tanitó-képezdéböl kizárt növendékek bár-hol a megyékben akár tanítókul, akár segédtanítókul alkalmaztassanak. Szabó Károly kádártai ref. tanitó e hó 9-én vezette oltárhoz Kun János leányát, Mariskát. A színlap szerint, vasárnap lesz a búcsú előadás. Kívánjuk, hogy máshol nagyobb pártolásban részesüljenek, mint városunkban tapasztalták. A "beszélő sírok. — Elmefuttatás. — Nincs gondolat, mely oly kábitószerüen hatna az emberre, mint az, mely arra emlékeztet, hogy van egy pillanat az életben, melyben megszabadulunk a földi kínok és fáradalmaktól, egy pillanat, melyről senkinek sem tartozunk számolni, mely távol tartja tőlünk a lelkiismeret mindennemű furdalásait, egyetlen egy pillanat, mely mindennel kibékít bennünket, egy pillanat, mely eltávolítja tőlünk a megbánás, a rettegés, a szükség, a gond, a betegség elviselhetien kínait, egy sokszor váratlanul jött pillanat, mely örökre megszabadít bennünket az élet valamennyi vipera nyelvétől — a halál pillanata. Mily magasztos a halál csöndje! Egyedül a halálban leli fel a por teremtménye szabadságát, nyugalmát, zavartalan életét. A halál az élet fáradalmainak és küzdelmeinek szíves felszibaditója. A ki ä halált felelem környezett képben látta, az ugró élt. A görögök műértő, szeme a halálban csak azon harmonikus befejezést látta, melynek a ter^ mészét körforgása következtében az ember és minden szerves lény életében okvetlenül be kell állani. A görögök az életet • remekműnek tekintették, melynek kezdete közepe és vége van. öntudatlan csecsemőkor, játszi gyermekség. heves, túlbuzgó, egetrázó ifjúkor, komoly meggondolt férfikor, öszfejü bölcs öregkor, az életfáradalmaiban, megtört aggkor, a gyermekkorhoz visszatérő végelgyengülés kora — igy osztották fel a görögök az élet drámáját. Minden ember hősnek tekinthető, a ki élete deléig elérhette a dicsőség legmagasabb fokát, essék aztán bár a gyengeség és végfcloszlás vermébe. A görög műértő szeme magát a természetet művésznek tekinté, az életet pedig a dráma példa képének. Mi következhetik még a halál, az élet természetes befejezése után ? Csak az, ki az életet oly kedvező oldalról tanulta megismerni, csak a görög, ki az elet gyönyöreit és kelteméit oly bőségesen élvezé, kcdvelheté meg a halált, egyedül a görög barátkozhatott meg a legnagyobb lelki nyugalommal a halál gondolatával. A görög mindent élvezett, a mit csak az élet nyújthatott. A görög kivívta magának a szabadság, dicsőség, tisztelet és gazdagság legmagasabb fóliát. E mellett észszerűen kímélte erejét, mely azonban mégis kifogyott. Az előbb oly vidám örömteli élet elveszte lassankint minden elevenségét, változatosságát, erőteljes, de kellemes hangját. Kopaszon és megtörve állt be az aggkor az élet estéjén. Jóllakottan és a nélkül, hogy csak meg iskísértette volna az élet körforgását befejezésében feltartóztatni, Öleié át a halált, az édes, mindent megadó álom ikertestvérét. A költészet a görögnek még a legrémitöbbet, a halált is költői alakban mutatá be. A borzasztó »h a 1 afféle lern,« mely az emberiségen erőt vett és rajta uralkodik, a classikus utáni korra vezethető vissza. A halálfélelem a romanticzismus teremtménye. A »kaszas ember,« az »élö csontváza a középkor találmánya. Honnan a halál előtt érző borzadály? Azon előítéletből, mely a boldog, zavartalan csendet és nyugalmat csak színlelésnek tekinti, azon kétes áltudatból, mely egy előttünk ismeretlen világ félelmeinek vél kitenni bennünket. A ki Dante »poklat« olvasta, az görcsösen fog az élethez ragaszkodni, legyen bár az élet nem egyéb rozzant hajónál, melyen valamennyi vitorla rongyokból áll. Ily képzeletek kö^t nehéz a halál! A görögnél k halál ünneptárgyát képezé, büszke emlékeket jállit a megholt dicsőségének, hogy helyette éljenek. A keresztyén gyászolja a halottat, felékesíti és díszíti a .sírt a test feltámadásáig. A jelen, költpzetnélküli, kor ha lehetne eltörölne minden halotti ünnepélyt. A jelenkor a halált közönséges vegytani p r o c e s s u s n a k tartja. j A jelenkor esküdt ellensége a sírboltoknak, a! Campo Santonak, melyet pietástaíanságában pestisfészeknek, a halottaknak az éjökön való bosszúállásának tart. 1 Söt e vallástalan, prosaikus, haszonleső kor a holtat elenyészettnek, az anyag körforgásába visszakerült anyagnak tekinti. I Vakmerő újításaiban annyira megy, hogy a holtak elégettetését sürgeti i a hamu vagy szórattassék el a szélrózsa minden iránya felé, vagy, ami meg prosaikusabb, fo^ditassék a szántóföldek termékenyítésére* A jelenkor a halált hamupipőkeként akarja oda állítani a nemzetek életébe. E költészetlen „gyakorlati" újkor, e szívtelen, érzéstelen anyagias idő, még a halál' fensége előtt sem akar meghajolni! Őseink, elődeink, kik legalább is oly bölcsek voltak, mint mi unokák, nem igy gondolkoztak a hatalmas halálról, ők magasztalták, dicsőítették a halált, ők megfosztották a halált ijedelmes torzképeitöl! Es ha nem igy bánnak vala, mikép juthatott volna az utókor ama beszédes és sokat mondó tanukhoz, melyeket a sírokban jelenleg bir. Mert minden nemzetnek, minden kornak leghitelesebb és legböbeszéd ü b b tanúi a sírboltok! Amiről a világtörtcnelmek nagy bölcsen hallgatnak, a sírok elmondják azt. A s i r o k b e s z é 1 n e k ! A mit a történetírók "müveikben elhallgatna k, az emlékek feliratai, a sírboltok falfestményei elárulják azt. A mi az ősidők korából talánynak látszott, azt megfejtik előttünk a sírok. Az emberi nem legérdekesebb, de egyszersmind leghitelesebb krónikáját a s i r o k nyelve által tanuljuk megismerni. Egyptöm, Assyria sírboltjai, Görögország Kis-azsia és hazánk ásatásai naponkint uj meg uj, meglepő adatokat hoznak napvilágra az emberiség történelméhez. Igen, a sírok beszélnek! A holtak beszélnek az éíökhözí