Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-04-23

ségi elöljáróságoktól nj'ert lelkiismeretes értesülés alapján. 3) Ilynemű igazolványok jövőre nézve nem a feleknek lesznek kiadandók, hanem mint hivatalos jellegű okmányok, közvetlenül az árlejtést vagy pá­lyázati tárgyalást vezető katonai hatósághoz kül­dendők. 4} Az érdekelt felek a megbízhatóságukat és szállítási képességüket tanúsító igazolványok elnyer­hetése czéljából kötelesek az illető kereskedelmi és iparkamarához, illetőleg az illetékes gazdasági egyr léthez ideje korán kérvényt nyújtani be, meldte».' vezeték és keresztnevük, üzletáguk és lakhel^ttlí:, á" tárgyalást vezető katonai hatóság, a nyilvános tár­gyalás napja, nemkülönben a szállítás tagy biztosí­tás tárgyának mennyisége és minősége tüzetesen kiteendő. a) A kereskedelmi és iparkamarák, illetőleg a gazdasági egyletek, az ilyen kérvények alapján, a felek részére végzést állítanak ki, melyben arról ér­tesitendők, hogy a megbízhatóságukat és szállítási képességüket tanúsító igazolvány, hivatalos nton, a mindenkor megnevezendő katonai hatóságokhoz fog küldetni, és hogy ezen végzés egyelőre ajánlatukhoz csatolandó. 6) A felek, a kereskedelmi és iparkamarák, va­lamint a gazdasági egyletek kötelességévé tétetik az igazolvány elnyerése iránti kérvényt oly időben benyújtani, illetőleg az igazolvány kiállítását és el­küldését oly módon eszközölni, hogy az legalább is a tárgyalást megelőző napon, a tárgyalást vezető katonai hatóságnál okvetlenül megérkezhessek. Az ilyen igazolványokat tartalmazó küldemények borité­kára mindig a „Bizalmas és sürgós" jegyzendő. A netaláni késedelmekből eredő következményeket a fél viseli. 7) Az igazolványok kiállításánál különösen a kereskedelmi és iparkamarák, az illető czégek meg­bízhatóságára vonatkozó összes ada'okat szorgosan fontolják meg, és az ajánlati tárgy természetéhez ké­pest, az illető czég segédforrásaira való figyelemmel is, lehetőleg biztos felvilágosítást nyújtsanak. 8) A nyilvános tárgyalásokat kiíró katonai ha­tóságok illető hirdetményeiben minden esetben oly nemű záradék lesz, mely az igazolványokban tanú­sítandó megbízhatóság irányára és terjedelmére út­mutatást nyujtand. 9) Oly czélból, hogy a kérdéses igazolványok kiállítása lehetőleg gyorsan eszközöltethessék, a ke­reskedelmi és iparkamarák, a területükön létező ezé­gekről, a gazdasági egyletek pedig a területükön lakó katona; kincstári vállalatokra igényt tartó üzlet emberekről, időről-időre külön szerzendő, megbízható adatokon alapuló különös értesítő könyvet fognak vezetni. Ezen értesítő könyv, a felek részérc megbíz­hatóságuk és szállítási képességük iránt kiállítandó igazolványok előjegyzési könyvéül is szolgáimul, melyből szükség esetében a netán ellentmondó adatok felvilágosítása lesz eszközölhető. Az értesítő könyv tartalma, a kereskedelmi és iparkamara elnökének, illetőleg a gazdasági egylet elnökének gondos felügyelete alatt hivatalos titkot képez. 10]) A katonai hatóságoknál is, a megbízható­ságról és szállítási képességről szóló igazolványok bizalmas közleményeknek fognak tekintetni és azok a pályázati tárgyalás befejeztével a tárgyiratoknál vissza tartatván, tartalmuk semmi szín alatt semmi­nemű féllel nem közölhető. 11) A 4-ik pontban említett kérvényekhez, a telek által, a kiállítandó igazolványra szükséges bélyeg, mindenkor melléklendő. 12) Ha ugyanazon vállalkozó, kinek megbíz­hatóságáról és szállítási képességéről valamely kato­nai hatósághoz igazolvány érkezett, ugyanazon idő­ben más katonai kincstári ajánlati vállalatban is részt venni óhajt, a most említett katonai hatóság, a féi kérelmére az igazolvány eredeti példányát, egy má­solatnak visszatartása mellett, azon másik katonai hatóságnak hivatalból megküldendi. Megjegyeztetik azonban, hogy ezen igazolványok csak két hóig bírnak hatálylyal, ezen időtartamnál régibb igazol­ványok tehát a katonai hatóság által nem továbbit­tatnak. Midőn ezt a — czimmel — közölném, egyút­tal tudomására juttatom, hogy az itt leirt eljárás f. évi május 1-től kezdve lép érvénybe és rclkérem, hogy azt területén a legtágasabb körben közzé te­vén, a 9-ik pontban körülirt „Értesítő könyvnek" helyes és minden tekintetben megbízható összeállí­tása iránt a szükséges intézkedést, hazai kereskedő­ink és iparosaink, illetőleg termelőink érdekében, megtenni szíveskedjék. Budapest, 1882. évi márczius hó 7-én. Báró Kemény. Néhány szó selyemtenyésztésünkről. Ezen lapok mult évi 14-dik számában irt czikkemben azt állitám, miszerint a selyemher­nyótenyésztés a vagyontalanabb osztálynak va­lódi kincsbányája. Kincsbányája az a vagyonosb­nak is, ha birtokát már az eperfák (szeder) sorai díszítik. Ha tehát birtokunk még eperfákkal nincs értékesítve, neveljük azokat — birtokunk minő­sége s kiterjedéséhez aránylag — oly elhelyezés­sel , miszerint termésünkre szánt, s alkalmas földeink területét azok által meg ne kevesbítsük, mert különben jövedelmi forrásunkat csak felcse­rélnök, de nem szaporítanánk; pedig azt szapo­rítani hivatásunk, ezt kívánja önérdekünk, ezt parancsolja a közboldogság. Azon fenti állításom, miszerint a selyemher­nyó tenyésztést, a gazdaközönség minden osztá­lyára nézve, bizonyos jövödelmi forrásnak nevez­tem, hogy legkevésbé se legyen merésznek látszó, szabadjon bizonyságul olaszhont felhoznom, miről egy hazánkfia következőleg ir: „Örömmel láttam Olaszhon róna téréin az eperfák diszes sorait mikép fosztá leveleitől az ottani nép; minden cv tavaszán elég alkalmam vala az emiitettem hon több részein életben láthatni a selyemteuyésztést, megismerhetni az ahhoz kívántató készületeket; a fonodák sem kerülhették ki figyelmemet, mert azok ott nem ritkaságok; minden helységben találhatni, hol a sok motóla pergést, ugyan­anynyi bájoló olasznöi hang kísér; többször szem­tanuja voltam annak is, miszerint a hernyó te­nyésztők szekereken hozott gubóikat ily fonodá­nak jó árért eladták." Igaz, hogy hazánk régi viszonyainál fogva ez ügy tekintetében is más népektől elmaradtunk; de mivel komolyabb a mai kor, melyben élünk, iparkodjunk mi is egész készséggel működni e téren, munkánkat bizonyára követendi az áldás, mely ki fog terjedni a szeretett hon jobblétére is. Ennélfogva kívánatos volna, ha minden me­gye a megyei pénztárból segítve, egy-egy nép­tanítót küldene ki Görzbe, hol a selyemtenyész­tést elsajátítván, minél előbb úttörői lehetnének e fontos ügy fejlesztésének. Tulipán János. Veszprémből. — ápril 22-én. Révy Géza, a bodrogközi tiszaszabályozási tár­sulat főmérnöke, ápril 9-én váltott jegyet Éhen Károly csajági földbirtokos ur bájos és kedves leányával: Ilka kisasszonynyal. Tartós boldog­ságot kívánunk a fiatal párnak. :. Főtiszt. Lévay Imre gymnasiumi igazgató ur e hó 18-án, mint Márkó és Bánd hivatalból kinevezett község-iskolai látogatója, látogatta meg az emiitett iskolákat. Ép akkor tartattak a ta­vaszi iskolai-vizsgálatok, hol elnökölt. Mindkét német községben örvendetesen észlelte a magyar nyelvbeni előmenetelt. A vizsgálaton igen szép számmal jelentek meg a rom. kath. községbeliek s a tőlük telhető módon különféle ajándékokkal ajándékozták meg a szorgalmas gyermekeket.— Főtiszt. Lévay Imre és főtiszt. Kustár Ignácz k. r. másodházfőnök urak 28 darab magyar ima­könyvet ajándékoztak a jó szorgalmú gyermekek közti kiosztás végett. • A városi közegészségi bizottság ngos Kiso­sovics József kanonok és plébános ur elnöklete alatt ápi'il 18-án javaslatot terjesztett a tanács­hoz, melynek lényege ez: a járvány-kórház szük­séges ; de e czélra költséges építkezést a bizott­ság nem ajánl, hanem a Jeruzsálem hegyen, a város tulajdonát képező kanászháznak, szakértők útmutatása szerint leendő átalakítását látná czél­szerünek. Mint örömmel értesülünk, Zala megye sé­relmes határozata a phylloxera ügyben felfüg­gesztetek és új zárvonal jeleltetett ki. Az újonan kimért izraelita temetőben a fő­bejáratnál, imaház építtetik. Fogynak a mulató helyek! A régente »zsidó csarda« — most »kiskuti-csarda« — nem lesz többé mulató hely, hanem gazdasági czélokra fordittatik. Tempora mutantur! . . . . Szomorú idők járnak a Veszprémiekre ! Ha igy megy, nagyon leapad a lélek szám! Január i-töl — ápril 18-ig rom. kath. született 86, — meghalt 156. A »Veszprém«-ben több községnek Győr megyéhez csatoltatása iránt megjelent vezérczikk élénk mozgalmat keltett. Jól teszi a megye, ha körömszakadtáig védi jogaií-. E hó 16-án temettük el Bartusek János adó-leszámoló tisztet. A boldogult az J 848—49-i szabadságharezban önfeláldozólag harczolt a sza­badságért. A gyászos kimenetelű harcz után, mint sok más hazafinak, a bujdosás jutott osz­tályrészül. Midőn az izgalmas elemek lecsende­sültek, posta tisztté lett; utoljára a veszprémi adóhivatalnál alkalmaztatott, hol befejezte pálya­futását s hosszú szenvedés után, bucsut vett e mulandó élettől. Tisztelői közt emléke fenmarad sokáig ! Béke hamvaira ! E hó 22-én a »veres kereszt« egylet ré­szére tartandó műkedvelői előadás s hangver­seny igen érdekesnek mutatkozik. — A jegyek mind elkellek. Mikénti kimeneteléről a jövő szám­ban referálunk. j Időjárásunk kedvező fordulatot vett. E hó 17—18-án áldásos esőnk volt; eléggé meleg. A mult héteni volt aggodalmat gerjesztő fagy u,tán még eddig sok kár nem 1 észleltetett. Ami kár van, az a gyümölcsben történt. Auer Lipót városunk szülöttje s az orosz czár udvari zenésze kitüntettetett a czár által, ki az »Anna« rendet adományozta, neki. Nemo. mellé használna egy pohárkával, — hanem a nap minden órájában szívesen önti magába ez ördög­italt, mert olcsóbb, erösebb mint a bor, jobban rágja a gyomort és mégis úgy itatja magát, hogy alig képes az ember megválni tőle; de ha oly drága a bor, oly kevés a pénz s oly olcsó és mé­gis jó az a pálinka, s nem is kerül sokba, hogy tőle az ember „jól mulathasson." Már kicsi ko­rában rászoktatják a gyermeket a pálinka ivásra, nagyobbra nővén többet iszik, s ha megszokta e rut szenvedélyt, nem képes soha leszokni róla, mert oly édes- és vonzóvá válik mint a bün, a büntetés elkerülésének reménylésével. Ez lesz szülő anyja minden rosznak, gonosznak és legocs­mányabb bűnnek, mely oly ijesztő mérvben növe­kedik napról-napra, miszerint e rút szenvedély okozta büntettek és gazságok egész statistikai kimutatásokat igényelnek minden községre nézve. Példákat felsorolni felesleges, mert napon­ként elég szánalommai szemléljük azon szeren­csétleneket, kik rabjává lőnek a pálinkaivás rút szenvedélyének olyannyira , hogy levetkőznek minden emberi nemesebb érzést, lealjasodnak az állitiasságig, s ezen felül otthon a nyomor és ínséggel küzd családja; avagy szülőit vagy más embertársát lopta meg, hogy csak állati szenve­délyét kielégíthesse. Ez ellen talán nincs is or­vosság, ha csak a bundapálinka-gyárosok mű­ködéseik elé akadályok nem gördíttetnek, avagy oly mérvű adóval nem rovatik meg mind a gyá­ros, mind pedig az elárusító, miszerint jóval ma­gassabb áron kellessék kimérniök italaikat, hogy igy a nép kénytelen legyen visszatérni a termé­szetadta nyersborshoz, mellyel hála Isten eléggé meg van áldva szép hazánk, s igy megmenthető lenne a már-már veszni készülő nép a bukástól, a föld termése nem vándorolna a pálinkás üve­gekbe, az erkölcsök szelídülnének és nemesbed­íiének, s megérhetnők azt, hogy a magyar csak 3hir«éből, a múltból ismerné a bundapálinkát. — -Adja isten, hogy ugy legyen. III. A divat ragálya tönkre teheti a legvagyo­nosabb családokat, fertőbe temetheti az erénye­ket, ha az anyagi vagyon nem képes fedezni a divat kiadását; a pálinkaivás szenvedélye butítja az észt, restté, lomhává teszi a testet, korcscsá még az ivadékot is, pusztítja a vagyont és kol­dussá teszi a vagyonos néposztályt, sárba tapossa az erkölcsöket, nem tud különbséget tenni az enyém és tied között, szóval levetkezik minden emberiességet testi, szellemi és erkölcsi tekin­tetben; de mindezek fölé emelkedik a legrútabb, legundokabb szenvedély, — mely még életében a pokol kapujához vezeti ez undok szenvedély rabját, — a kártya, az ördög e csábosképü bib­liája, mely méltán neveztetik ördögbibliájának, minthogy feltalálója vagy első mázolója nem is lehetett más, mint a legfeketébb, legbünvágyóbb ördög a pokol mélységes fenekéről, s méltó utódja volt az, ki e harminczkét levelii bibliából Össze­alkotta azt a rémséges és különféle menetű játszma formát, melynek mindenegyik változéka egy-egy jelző oszlop és csábitó syrén a pokol feneketlen öble felé. Borzasztó csodálatos egy találmány ez a kártya; „Vonza magához az embereket, mint folyókat a tenger, s miért?— hogy elnyelhesse!" Csak megízlelni kell, csak alkalom kell hozzá, csak néhányszor lapozzuk végig a harminczkét mosolygó ördögöt ábrázoló bibliát, oly édesen ölő mérget szivünk belőle, mely éltet és öl egy­szerre; s még sem mondhatunk le róla, pedig a pokol felé ragad bennünket, — inkább lemon­dunk szerette nőnkről, kedves gyermekeinkről, odahagyjuk édes otthonunkat, elhanyagoljuk tár­sadalmi és emberi kötelmeinket, levetkőzzük em­beriességünket, kilökjük szivünkből a gyermeki, a testvén, a baráti szeretetnek legutolsó érzel­mét, legkisebb szikráját is, mely még képessé tenne bennünket arra, hogy családunknak, a tár­sadalomnak buzgó, munkás tagjai lehessünk, s miért? mert a kártyából édes — úgyszólván bóditóan édes — mérget szivünk lelkünkbe, mely az élvezéskor gyönyört látszik ugyan nyújtani, de hatása annál borzasztóbb, annál kétségbeej­több, mert polyp karjaival átölelve tart bennün­ket, s hasztalan ott önerőlködésünk, hasztalan szeretteink kedves csengésű visszahívó hangja s összetett kézzel elrebegett s áhítattal telt kérése és könyörgése, hasztalan a kétségbeesés szélén állva szivrepesztö jajjai és velőt rázó sikolya, — nincs számodra család, nincs testvér és jó barát, kik mentő jobbjaikat nyújtják a veszélybői ki­mentésre, te nem hallod azt, te nem nyújtod karodat a jobbnak, te rohansz eszeveszetten, őrülten a kétségbeesés mély örvényébe a vissza­juthatás vesztett reményével, mert testedet és lelkedet fogva tartja az életvéredet szivó vampyr, s te csendes nyugodva dőlsz pihenni karjaiba, s mire feleszmélnél, meg vagy örülve, s ily őrül­ten löknek be a pokol kapuján, hogy ne hall­hasd többé inség és nyomorba taszított családod keserves jajjait, mentésre nyújtott jobbját a ba­rátnak ne láthasd és ne tudhasd azt sem, hogy a hely és név, melyet magad után hagytál, un­dokabb és feketébb meg az apa gyilkosénál is, s megérdemelnéd, hogy a pokolnál is alábbvaló helyre lökjenek, s a végtelenségen át erezzed ezerszeresen azon kinol<at, melyeket szeretteid­nek akarva okozál. '• Ember! a ki még nem ismered bódi :ó hatását az ördög bib­liája lapozgatásának, kerüld azt és óvakodjál tőle mint a bélpoklostó , mint az apagyilkostól; még mulatságból, unaloműzésből se vedd kezedbe, annálkevésbé nyerészkedési, vagyonszerzési vágy­ból, mert minden krajozárra, melyet a kártyán szerzesz, barátod és embertársad vérkönyüje száradt, a sátán kárörvendő mosolya tükröződik azon vissza, melylyel téged magához lánczol, s Székesfehérvár, 1882. april 20. Itt most mindenki a fiumei útról beszél. Az elu­tazók törik az olasz nyelvet, majd több egyén társáságba szövetkezik s keresnek maguk közt olyat, a ki va­lamit sejdit az olasz beszédhez. A 300-at valószínűleg meghaladja az„ elutazók száma, ezek közül 250 fe­hérvári lakos, a többit a vidéki birtokosság képezi. Az utazók nagy részének óhaja abban culmimtt, vajha a polgármester is élére állana az ügynek. Szeretné­nek az utazásnak némi politikai szint kölcsönözni. Folyó hó 16-án a függetlenségi kör, s a tóvá­rosi olvasókör gyűlést tartott. Az előbbi uj. helyiséget bérelt Keresztes Iguátz elnök ur házában, s a kör pártolására felhívó iveket bocsátott, ki. Ezenkívül elhatározta, hogy Simonyi Ernő elhunyt országgyű­lési képviselőért még e hóban requiemet fog tartani. A tóvárosi olvasókör pedig- a számadásokat vizsgálta át s ujabb irodalmi művek megszerzéséről intézkedett. A helybeli tisztviselők tekepályája e hó 9-en nyittatott meg nagy ünnepélyességgel. Az idő nem kedvezett; ép azért a táncz az indóház II. oszt. várótermében folyt. Az ott levő hölgyek közül fel­emütem Pácsai nővéreket, Komócsi Anna, Szabó Ilona, Tatai Margit, Himenet kisasszonyokat. — Ugyancsak april 9-én városunkból többen Sárbogárdra mentek, hogy az ott ünnepi szónoklatot tartó Turgo­nyi Lajos országgyűlési képviselőt s sárborgárdi lelkészt meghallgassák. E hó 23 -án a színházban műkedvelő előadás fog tartatni a helybeli iparos ifjúság képző és se­gélyegyiete javára, ugyancsak az egylet tagjai által. Előadatik „ílipacsos Pista dolmánya" c. népszínmű. A rendezőség Itt előkelő városi nőt volt szerencsés megnyerni az előadáson leendő közreműködésre. Végül megemlítem, ho»y e hó 13-án a ref. templomban fényes esküvő volt. Márkus Imre .sióma­rosi lelkész vezette oltárhoz a bájos Dörömbösi Lidia kisasszonyt. S. alm es műves m végre szerette családodj dan lenni! szemfedője fog az- maj­! Nagy Antal — A Magyar Regénycsarnok 15. fü­zete következő tartalommal jelent meg: „A vég­zetes szánkázás"" humoros elbeszélés Bulla János­tól. — Nagy robaj kiáltozás Cidrománc Beksics Gusztávtól.— Dr. Castillo spanyol regény Gole­nich F.-től. — Jelen és mult (Rajz németből ford. V. Sándor.) — Mozaik czim alatt ismeretterjesztő s humoros apróságok. Végül Aprópénz felirattal humoros képek. — A „Képes Családi Lapok" 29-dik számának tartalma: A nagy hárs alatt. Elbeszé­lés; (vége) irta G. Büttner Julia. — Tavaszi da­lok (I. II.) költemények; irta Szappanos Sándor. A zeneszerző. Elbeszélés; (Folytatás.) Lindner A. nyomán Városi Malvinától. — Negyvennyolcz óra alatt. Novelette; irta Gaal Karolina. — Az elveszett. Beszély; Felix L. után Borsody Bélá­tól. (Folytatás.) Marie; beszélyke. Irta Lévai Sándor. — A nihilisták áldozata. Humoresk. Sch, A. után irta Philantrop. — Képeinkhez. — Min­denféle stb. Képek: Pszt! Csókolóznak.— Tava­szi idyll. — A halász leány. — A „Magyar Könyvtár" legújabb fü­zete népdalokat foglal magában, melyeket több gyűjteményből Győri Vilmos válogatott ki. Egy füzet ára 15 kr. — Az „ÜstÖkÖs"-nek, e kedvelt élczlap­nak legutóbbi számai is érdekes tartalommal és erőteljes humorral jelentek meg. Előző számának arczkép csarnokában lapunk tulajdonosának si­került arczképét mutatta be, humoros megjegy­zések kíséretében, mit a reákövetkező számban is folytatott. — Ajánljuk e pártolásra méltó lapot t. olvasóink figyelmébe. •— Előfizetésre vettünk felhívást Nyizs­nyay Gusztávnak Szegeden, Endrényi Lajos és társa kiadásában, megjelenő összes zeneszer­zeményeire. Nyisznyay Gusztáv zenemüvei sok­kal ismeretesebbek és jobban el vannak terjedve — nevénél. A szerény költő, élete delén folyó évi jaiuuíi hó 7-én halt el H. M. Vásárhelyen. Nyizsnyay Gusztáv a magyar nemzet leggenia­lisabb és legtermékenyebb zeneszerzője volt. —• A teljes gyűjtemény diszes kiállításban a szerző arczképével 6 füzetbeu (zeneivrétben) fog megje­lenni. Minden füzet 8 ív terjedelmű lesz. Előjegy­zési ár egy füzetre 1 frt 20 kr. A tiszta jövede­lem egy része a szerző síremlékére fordittatik. Az első füzet folyó évi június hó közepén fog szétküldetni ás ezt követendi havonként egy-egy további füzet ugy, hogy a teljes mii ez év vé­gén a közönség kezében lesz. — A „Millimári" pályanyertes népszínmű összes dalai (II. füzet) mely a következő dalokat tartalmazza: 1. Hogy ha szeretsz csókolj meg. 2. Hogy ha piros arczád nézem. 3. Messze kék­lik a Duna. 4. Üzentem én a szülő anyámnak. 5. Jöjj ide, nézz a szemembe. 6. Icza, czicza, ku­koricza, palacsinta. 7. Zöld berekben szépen szól. 8. Itt van az ősz. 9. Tót dal. 10. Milimári (couplet) megjelent a „Harmónia" társulat kiadásában. A czimlapon Blaháné mint millimári kocsin ül s a háttérben a népszínház látszik. A füzet ára I frt 50 kr. Kapható Budapesten, a társulat nemzeti zenemükereskedésében (váczi utcza 3.) Vidéken minden könyv és zenemükereskedésben. — A „Harmónia" zenészeti közlöny 13-ik száma a következő tartalommal jelent meg: Az egyházi zene érdekébeu. A külföld zenevilága. I. Párisi levél. II. Prágai zene levél. Hoffmann meséi. A nemzeti szinhaz operái. Tárcza: A Mi­limári.'Zene. A színfalak világából. Képzőművé­szet. La Hongrie a l'Etranger. Egyveleg, stb. Ajánljuk e hiány pótló vállalatot a' szakköröd pártfogásába,

Next

/
Oldalképek
Tartalom