Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-04-16

IX. évfolyam. 17. szám. Pápa, 1882 április 16 . Meejelexiilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli szamok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ httézciidők. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Lap tulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. PÁPAI LAPOK Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collcgiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frí. — Félévre 3 írt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 1-5 kr. H i r d c í é s ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 JER, nyilttérben 25 krra] számítatnak. Bélysgdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. í»ápa város Ixatóságáitalt, a pápai jótéltony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteltnelt, a pápai kertészetitársulatxialc és több pápavidélci egyesületnél-e hivatalos Icözlönye. „A KÖZGAZDASÁGI ELŐADÓ." Ez a cime azon közegnek, kii a közigazgatási bizottságok számára a magyar törvényhozás legközelebb felállított. A közigazgatási bizottságnak ugyanis hivatása lévén a kormánynak a törvényhatóságokkal való rendszeres érintkezését biztosítani, minden Ministerium, melynek hatásköre a törvényhatóságok területén nyilvánvaló, egy tag által van a bizottságban képviselve. Nem tagadhaljuk azonban, hogy eddigelé e tekintetben éppen a földmivelés, ipar- és kereskedelmi minisierium volt leggyengébben képviselve, mert hiszen a kerületi postaigazgatók vagy helyetteseik, kik ekkoráig a bizottságnak rendes tagjai voltak, ugyancsak édes keveset tehettek a föld müvelésért, iparért és kereskedelemért. Uj közegről kellett a kerületi postaigazgatók helyeit gondoskodni. A posta igazgatás különben ís már nem a földmivelési ministeriumhoz, hanem a közlekedési ministeriumhoz tartozik, hát képviselői mint ilyenek bizonyára alig lehetnének a földmivelési ministeriumnak hivatott közegei a közigazgatási bizottságban. E hiány helyreállítására hozta meg pnrliamentünk azon törvényt, melynél fogva a földművelés- ipar- és kereskedelmi ministernek jogában, sőt kötelességében fog állani a közigazgatási bizottság tagjai közé úgy nevezett: „közgazdasági elöadó^-kal kinevezni, kiknek feladata leend ezen minisleriummal folytonos összeköttetésben állani, magukat minden nevezetesebb közgazdasági kérdés iránt kellőleg tájékozni és a közgazdasági érdekeket a közigazgatási bizottságban védelmezni. Minden bizottság számára egy közgazdasági előadó fog kineveztetni, s pedig a városiban inkább az ipar és kereskedelmi; — a megyeibe a gazdasági érdekek képviseletére hivatott egyének lesznek ily előadókká kinevezve, kik bár nem rendes tisztviselők s igy ftietést egyáltalában nem fognak húzni, de szolgálatukkal összekötött költségeik fedezésére 200—400 frlnyi évi tiszteletdíjban fognak részesittetni. Ezekben ismertettük röviden az uj közgazdasági előadókat. Az. eszme különben nem egészen uj, mert már 1880. évi november hó 20-án kijelentette a parliamenli közgazdasági bizottság, hogy szükségét látja annak, miszerint a közigazgatás keretében a gazdasági érdekeknek hivatott közeg adassék és azért felhivandónak tartotta a kormányt, hogy esetileg a közigazgatási bizottságoknak igénybe vételével az érintett orgánumról gondoskodjék. E határozatot maga a parliament is elfogadta, s csak törvényhozási végzésnek tett eleget kormányunk midőn a közgazdasági előadók iránt intézkedett. Más mód egyáltalán nem is voJt képzelhető közigazgatásunk mostani keretében. A megyei gazd. egyletek, vagy az iparkamarák inkább az öntevékenység körébe tartoznak, s különben sincs minden megyében gazdasági egylet, hogy ezeknek közegeit leheléit volna hivatalos közeggé lenni. A közgazdasági előadó egyébiránt nem lesz hivatalnok, mert rendes fizetést nem fog húzni. Pedig valóban óriási leendő vár reá. Öre lenni a közgazdaságnak, orvosszerl ajánlani a törvényhatóság területén észlelt földmivelési , ipari és kereskedelmi ügyekben: korántsem kicsinylendö feladat. Minden e kinevezett egyéntől függ. A kerületi poslaigazgalóknak a közigazgatási bizottságból való elvitelél őszintén helyeseljük, s helyébe a kinevezendő közgazdasági előadót örömmel várjuk. Csak kérnünk kell a ministerty hogy kinevezendő embereit, a rendkívüli fontos érdekek méltó képviselhetése céljából, figyelemmel a helyi körülményekre jól megválogassa. Itt nem egy arra rászoruló, hivatalból kiesett, kéles existencaiáju embernek dotacziójáról lesz szó, de tekintélyes szakembernek, prakticus gazdának kinevezéséről. Szerencsét kívánunk e kinevezéshez kormányunknak. Részünkről ugyan legkevésbbé vagyunk és voltunk barátai a közigazgatási bizottság intézményének. Se hús, se halféle elhibázott, s czéltalan intézménynek tartottuk és tartjuk azt ma is. Hibájáról, hiányáról eleget irtak már e lapok is. Az egyedüli tagja a bizottságnak, ki e bizottságban sok jót tehel: — a közgazdasági előadó lesz. Kíváncsian várjuk a kinevezést, a mi hihetőleg a jövő évnegyedes közgyűlésen már publicálva leend. Mi őszintén támogatást Ígérünk, hogy szeretett megyénk közgazdasága az uj közegben háboríthatatlanul élvezze őrét s jótevőjét! JUSTUS. Városi közgyűlés 1882. ápril ii-én. Elnök: Woita József polgármester. Jegyző: Nagy Boldizsár főjegyző. Előző közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után elnök a mai jegyzőkönyv hitelesítésére Fischer Adolf, Luhonits Pál, Paál István, Szilágyi József és Szelestey Lajos képviselőket nevezi ki. A megyei közgyűlés annak kimutatását kívánta, hogy a honvéd laktanya udvartelkéből városi faiskolául kicserélt terület iránti szerződés kötése törvényszerű módon, 30 nap közbeeséscvel egybehívott közgyűlésen történt-e? A jelen ülés napirendjére 30 nappal előbb kitűzött kérdés újból tárgyaltatván, a szerződés egyhangúlag elfogadtatott. A megyei közigazgatási bizottság a kapitányi helyettes kirendelését a képviselőtestület hatáskörébe tartozának jelelvén ki, a közgyűlés a tanács által kirendelt Osváld Dániel tanácsos urat helyettes kapitányi minőségében megerősíti. Olvastatott és tudomásul vétetett dr. Krucsz Krisostom pannonhalmi főapát urnák a képviselő testület által a helybeli r. kath. gymnasiumnak 8 osztályúvá átalakítása tárgyában hozzá intézett megkeresésére küldött következő válasza: Tekintetes Polgármester Ur! Folyó évi január «li-cn kelt becses soraiból és Pápa városának a nm. 111. kir. minisztériumhoz fölterjesztett kérvényénpk hozzám küldött másolatából megértéin Pápa város közönségének azon óhajtását, hogy a pannonhalmi szt. Benedek-Rend a leikí apátság átvétele esetében a pápai 4 osztályú gyrnnasiumot 8 osztályúvá kiegészítse. Minthogy tek. Polgármester ur levelében azon nézetnek adott kifejezést, mintha éu a kérvény sorsára befolyást gyakorolhatnék, legyen szabad figyelmet a következő dolgokra irányozni. A miniszter ő umlga a pannonhalmi sz. Benedek-Renddel eddig níég semmi nemü tárgyalást nem kezdett a telki apátság átadása ügyében; de köztudomású dolog: a") hogy a király ő felségétől nyert felhatalmazás következtében a telki apátságot — a tanulmányi alapnál mutatkozó deficit födözésére — ehhez az alaphoz csatolta; b) ha pedig a király ő felségétől nyert felhatalmazás alapján megkezdi is a tárgyalást velem a nevezett apátság ügyében, akkor is a tanulmányi alap terheinek leszállítása végett csak is olyan gimnasiumról lehet szó, a melynek fentartási költségeit eddig az emiitett alap viselé. Midőn ezen dolgoknak figyelemre méltatását kérem, egyszersmind kijelöltem, mennyi részem lehet a m. t. város óhajtásának teljesítésében; de habár nem áll is tehetségemben kívánalmuknak eleget tenni, fogadja t. Polgármester Ur és a nemes város köszönetemet az irántam és Rendcin iránt tanúsított bizodalomcrt, a melyet mindenkor nagyra becsülve maradtam Pannouhalmon, 188S. február 28-án alázatos szolgája Dr. KRUESZ KRIZOSZTOM főapát. Jelenti polgármester ur, hogy a ezukorgyár ügyében dr. Löivy László ur indítványa értelmében megkeresett részvény társaságtól válasz érkezett, miszerint a ezukorgyár építése most nincs szándékában, de esetleg figyelembe fogja venni a város ajánlatát. A tanács előterjesztése, miszerint az ideiglenes minőségben kapitányi tollnokul kirendelt Szegleihy György iktatót állomásában véglegesítetni kéri, tárgyaltatván, a közgyűlés az uj hivatal rendszeresítésének eszméjét nem fogadja el; de tekintettel van azon kiváló szakismeretre és hivatalos buzgalomra, mit Szeglethywx tanusit, mind addig mig a tanács azon intézkedése fenállni fog, melylyel a kapitányi hivatalnál alkalmaztatik, az ő személyére 100 forintnyi évi fizetési többlet állapitatík meg. — Egyúttal Szelestey Lajos képviselő indítványára utasíttatott a városi tanács, hogy a városi tisztviselők munkakörének a tapasztalat igényei szerint netán szükséglendö uj beosztása iránt tegyen javaslatot. Tárgyaltatott a liquidatío alatti pápai népbank betétkönyvein alapuló követelések kiegyenlítése tárgyában tett ajánlata a liquidáló bizottságnak, miszerint kész az 1158 forintnyi tőke követelésnek 75%-át azonnal kifizetni. — Antal Gábor indítványához képest, tekintettel azon körülményre, Logy az ajánlott összegnél nagyobbat a per folytatása esetére sem remélhetni, és a képviselő testület a számos városi lakos érdekeit mélyen érintő intézet ügyeinek lebonyolítását lehetővé tenni óhajtja: a közgyűlés névszerinti szavazással, de egyhangúlag, elfogadta az intézet törlesztési ajánlatát. — A határozat jóváhagyás végett a törvényhatósági bizottság elé terjesztetik. Olvastatott Horváth Lajos városi képviselőnek következő indítványa: NE HÚZD NÉKEM . . . Ne húzd nékem, ne húzd czigány, Nem leszek vig semmikéfen; Búval van a szivem tele, Ne húzz te most nótát nékem. Ne sirasson a hegedűd, — Ne sirasson engem senkii A le nótád bánatomat, A szivemből nem sírná. ki. Vagy hát húzzad keservesen, Húzzad czigány! megfizetlek! . . . Hanem akkor . . . a szivem aHegedűddel repedjen meg! Ifj. Berkoeits Gábor, Az ördög találmányai. (Folytatás.) I. Az első emberpár, midőn még öntudatlan ártatlanságban éldeld a paradicsom örömeit, az elérüetlen vágyak utáni törekvésekbea nem igen pazarolta idejét, vett mindent úgy, a mint a Teremtő adta^ mindent a maga természeti épségében, természeti egyszerűségében. Nem hajhászták a mesterséges örömeket, nem hevítették vérüket az élv mámora után, vágyaik úgyszólván nem voltak, igényeik szerfölött csekélyek, mert amire szükségük volt, mindent feltaláltak a természet szabad ölén, az édenkertben; s ezen egyszerű ártatlanságban éltek volna át ezredéveket, ha a csábító meg nem irigyli édeni életüket cs fel nem költi szivükben a becs- tetszés- és nagyravágyás átkos szenvedélyeit s az Alkotóhoz hasonlóvá lenni akarás gőgös és uralomvágyó érzelmeit. Ok hallgattak a csábszavakra és hittek benne, azonban keményen meglakoltak e hiszékenységük- és az Alkotó elleni engedetlenségükért, mert elvesztették ártatlanságukat, megtanulták ismerni a bűnt, izlelniök kellett a mézzel telt méregkelyhet s még ezenfelül kilökettek a nagy világ pusztaságába, hol volt elég idejük megbánni a csábitóbani feltétlen hitüket és vakmerő engedetlenségük káros és az utókorra is átszálló átkos következményeit. Innen származik azután az, hogy az ember vajmi csekélyét hágy meg annak és ugy, mint minek és miként a Teremtő természeti egyszerűségében alkotá. Folytonosan azon iparkodik, hogy azokat természeti egyszerűségükből kiforgassa és átalakítsa saját izlése és tetszése szerint, habár e mesterséges átalakítás nagyon gyakran a természet törvényeivel ellenkezik is, habár a nevetségességig rút átalakulássá fajul is, az mindegy, csak az ö felhevült agyréme kielégülést szüljön önönmagának és az őt utánzó balga néptömegnek, s k e természet-ellenességével oly bűnt követ is el egyszersmind, mely később százszoros bűnhődést von maga után. E mesterséges átalakítást: divatnak nevezi a müveit, divatos világ! A jelenkorban divat minden cselekményünk, minden tettünk. Divat szerint fekszünk le s kelünk fel, divatosan sétálunk és ülünk, divatosan eszünk és mulatunk, á divatnak hódolva, vagy inkább a divatos ruhákat bírálgatni megyünk csak templomba, korcsolyázunk és adunk estélyeket, csupa divatból leszünk öngyilkosokká, hát még mily nagyszerűen divatos társalgásunk és ruházatunk! S miért csinálunk mindenből divatot? Mert hát más is igy tesz, mert hát — divat divatot csinálni! . . . A minőnek anyánk szült, s a milyenre a természet felnövelt bennünket, nem elégszünk meg. A rút széppé akar lenni, s a szép még szebbé vágyik lenni, s mi által? mesterséges szerek és eszközök által. Festjük, kenjük magunkat, mert hát divat; fogakat, szemeket és hajfészkeket rakatunk, mert ismét divat Egy nő két stádiumban szokott állni: leány és asszony. Szent Isten! hányféle divatnak kell hódolnia ez idő lefolyása alatt! — Miért viseled igy hajadat? hisz ez oly visszataszítóan rút! Miért ? mert divat. Miért hordasz ily madárijesztő kalapot? hisz ez valóságos rémalakot csinál belőled ! Miért ? mert ez a legújabb párisi divat. — Egyszer jobbról, másszor balról, majd meg középütt választjuk el hajunkat; egyszer egész hajerdőt rakunk fel, másszor csak a természetadtát viseljük, majd fodrozzuk, majd meg tükörsimává fésüljök, egyszer lenyírjuk és elfedjük vele a nyiit, tiszta homlokot, másszor meg csak egy-egy csomót lógatunk a szemünk közé; most lányosan, majd meg jasszonyosan, — ily tarkán kell, hogy fésülködjünk, mert hát — divat! .... Ily sokszoros átalakuláson kell szegény fejünknek kerjesztül menni, mert: »varietas delectat« és mint némely rovarnak: pete, hernyó, gubó, báb és lepkének kell lennie, hogy ismét rovar lehessen. Nem elég, hogy testünket ruhával fedjük, részint az jidő viszontagságainak behatása ellenében, részint a ki\|áncsi szemek elől, de kell, hogy az öltözékberj ízlést is képesek legyünk kifejteni. Az igaz, hogy ugyanazon darab szövettel ép ugy befedhetjük tagjainkat, ha az olyan mint az ókorban volt szokásos, — mintha most az egész szövetet 50 drbra szétvagdalva és ismét összeállítva, tagjainkhoz idomítjuk. Majd előrántjuk a százados viseletet cs csinálunk belőle uj divatot, majd meg agyrémünk egy még ujabbat szülvén, amazt félre dobjuk. Egyszer oly terjedelmes öltözéket viselünk, hogy egy személynek alig elég a »trottoir,« majd meg oly szük ruhába búvunk, hogy alig vagyunk képesek arasznyit lépni, s jaj lenne nekünk, ha újra eljönne a «tatarfutas» ideje, mert akkor kihalna a müveit nemzedék, a mennyiben minden nőt elfognának s vinnék Mongolországba, minthogy akadályozná őket a »szegyen a futás, de hasznos« müvelet cselekményeiben a zsákszük öltözék... Hogy miért van oly sok szükmellü, rövid életű, elsatnyult nő és miért oly korcs a » hajdan erős magyar0, megmagyarázza az az átkos fűző, mely nem csak a szabad mozgásban akadályoz, de véghetetlen káros következményű a drága egészségre is, — s ép a józan észszel ellenkezőleg oly időben tesszük ezt elég botorul, a midőn a szabad mozgásra legtöbb ..szükségünk van: tánczmulatságok alkalmával és még »valamikor« $ csak azért, hogy karcsú legyen a derék, sugár hövésünek mutatkozó a test. — Hogy mennyi fájdalmat okoz a tyúkszem, mondanom sem kell. Hja! a természet igen keményen szokta megbőszülni magát, mert törvényei ellenmondást nem tűrnek, — ha jól'esett a világ tetszése, úgy viseljük a fájdalom szenvedéseit is; a természet elleni cselekvés késő bánatú és káros következményű bűnhődést von maga után.— Hjaf a bűre ^ünhodjék! . • * '