Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-04-09

IX. évfolyam. 16. szám. Papa, 1882. április 9. aiegj elenlk ni i ii d e í) vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre korcmkmt rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intézendők. Bérmentetlen levelek, csak is,nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. PÁPAI LAPOK Hirdetések a lap szamára felvétetnek A KIAD Ó H I V A T ALBAN ó-collegiunii épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 irt. — Félévre 3 frt Kegyed évre 1 frt 50 krajc-zár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után £ kr, nyílttériben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. F»ápa város Hatóságánál*:, a pápai jótékony nőegylet-, ismex*etteivjesztő-, lövész-, korcsolya-, tiizoltóegs'lel éknek, a pápai kei-tészetitársnlatnak és töTbto pápavidéki egyesületnek Jiivatalos közlönye. „Ha a hármas hegy országunk címerében a mártírok vérével áztatott Golgothájává lett is 49-ben, mint volt többször azelőtt: — a kereszt, mely e Golgothán emelkedik, most sem a sirfája, hanem a feltámadás jelvénye!" Régen nem volt a magyarnak boldogabb húsvétja az ideinél. Nem az anyagi boldogságot érijük. Hiszen földünk nem terem többet, mint az előtt, vetéseink nem utánozzák Arábia vetéseit, mely után háromszor is aratnak, s az ekkor elhulló szem elegendő egy ujabb vetésnek. Iparunknak sem jött még el a régen várt feltámadás; iparosaink legnagyobb része még most is tengődik. Kereskedelmünk is pang, mert alig van, kinek alig van mivel .kereskedni. Hát bizony az anyagi boldogságtól távot állunk még. Es még is boldog húsvétja ez az idei húsvét a magyarnak. Egy eddig szunnyadott hatalmas erőnek ujja ébredését, feltámadását ünnepli most hazánk. Egy milliónál több német ajkú honlakos hazaszeretetének felébredését, feltámadását. Nem volt ez annakelölte sem eltemetve, csak szunnyadott, mert nem volt szükség az ébrenlétre. — De mikor jött hívatlanul a halottvizsgáló, a berlini „Deutsche Schulverein": feltámadt a már halottnak vélt, s ereje egész teljével, lelkesedése egész melegével mutálta meg a világnak, hogy ö él sem meg fogyva sem meg törve! Ki nem fogyható, meg nem törhető hazaszeretete német ajkú honfitársainknak légy üdvöz általunk is! Azok az erőteljes, hatalmas nyilatkozatok, egyhangú közgyűlési, népgyűlési határozatok, melyekben hazánk német ajkú lakói, sem felülről, sem alulról senki által nem kényszerítve, Önszántukból, önlelkesedésükből országvilág előtt demonstrálják, hogy a „Deutsche Schulverein" jogtalan s indokolatlan beavatkozását a leghatározottabban visszautasítják, s a berlini németek és erdélyi szászok minden szavát hazugságnak larlják: — nem- e a legszebb, a legékesebb interpraetatióí a magyar „Szózat"-nak!? És mikor ezrei a német ajkú honfiaknak nyíltan, ünnepélyesen azt hirdetik, hogy ők — szemben a Deutsche Schulverein izgatásaival — nem fogják nsagukat soha senki állal félrevezettetni, mert ők ragaszkodnak tántoríthatatlanul magyar nemzetiségükhöz, mert — mint az ünnepies nyilatkozat szól: ,,mi magunkat magyaroknak akarjuk és óhajtjuk tudni és tartani, s szivünk és lelkünk minden legkisebb érzelmével ragaszkodunk magyar hazánkhoz s földünkhöz, mely bölcsőnk volt, s mely egykor sírunk lesz, s a melyhez való ragaszkodásunkat megfogjuk őrizni egész a halálig" — e hangokban nem-e a szózat hazafias hangjait halljuk-e? Ki ne ismerne rá e nyilatkozatokban a magyar nemzet hiszekegyére: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!" Csak hadd hallják meg e szózatot mindenütt, hol kétkedni mernek abban, hogy e honnak minden rangu-rendü fia, ne értse bár nyelvét a magyarnak, de szivével együtt érez, s hazaszerelétével együtt lelkesedik a magyarral, a kivel — mini hü fia e földnek — együtt vallja és hirdeti, hogy bölcsője és majdan sirja is e föld, melyen kívül nincs számára hely, s bár áldja vagy verje sors keze: itt élni, itt halni fog! Ki nem fogyható, meg nem törhető hazaszeretete német, ajkú honfitársainknak, légy ismételten üdvözölve általunk is. * A húsvéti szent ünnepeket használják fel hazánk német ajkú fiai, hogy tömegesen csatlakozzanak azoknak nagy számához, kik már ünnepélyesen óvást emeltek a berlini Deutsche Schulverein szemtelen beavatkozásai ellenében. Ez ünnepélyes declaraliók, bárhogy hallgassák is azt agyon a felsült fogadatlan ügyvédek, kétségtelenül nagy hatást fognak eredményezni, s egy megfigyelést érdemlő lénynek conslatálását fogják czáfolhatatlanúl bebizonyítani. A német nép ugyanis, mint ezt a legutóbbi hivatalos Statistical adatok bizonyítják, egyike a legszaporább népnek. Innét van, hogy épen Németországból vándorolnak ki a legtöbben, „egy új hazái keresvén túl a tengeren." Egy nagy rész pedig a közeli országokban telepszik le, melynek idővel leghüebb alattvalójává lesz. Senki sem lehet egyszerre két hazának gyermeke. Még törvényileg sem! Hál még — szívből?! S az a német, a ki kénytelen kivándorolni, nagyon természetes, hogy az elveszett haza helyeit egy új hazát keres. És lesz belőle angol, orosz, amerikai, vagy magyar. A kinek kenyerét eszi, annak lesz fiává. A hol felfogadiák őt a hazátlant, ott lesz ő haiiafi, előbb tényleg, utóbb szivével, s később nyelvével is! S az új haza fiu családja már bálran versenyzik a legrégibb s ősökkel biró családok sarjaival is hazaszeretetben. Sőt az állomkormányzóivá lesznek, mint Angliában Baring, Beulinck, Göschen; — Oroszországban a Nesselrodeok, és Adlerbergek; — Americában Schnrlz Károly és Magyarországban Wenckheim báró-, Rajner és Pauler minislerek. Ki merné kétségbe vonni a Göschenek honszereletét Angliához; — az Ádlerbergek ragaszkodását Oroszországhoz; — a Schurlzok honfiságát Amerikához és a Wcnekheimek lelkesedését Magyarországhoz?! # * -"Legyen hát ez idei húsvétunk örökké emlékezetes hazánk minden lakójára. N é m e l honfitársaink húsvéli enuntiatióihól tanuljanak hazát szerelni és érte lelkesülni a horvát, a román s a szerb. Nálunk a német nem gravitál sehová. Nem paclál senkivel. Ellöki magától a külföldi német kezet, mely csak rosz úlr.t vezetné. E kéz nem baráti kéz. Idegen kéz idegen szivlöl vezetve. FELTÁMADÁS, Húsvét van! Zúgnak a harangok ismét, és minden keresztyén hivő szivében egy uj érzés támad, a megelégedés, •— a boldogság érzete. S vájjon ki ne örülne ez ünnepnek, midőn minden hívőnek egy uj, boldogabb életet igér ? Igen, feltámadt 0, hogy bebizonyítsa minden halandónak, hogy felállított tanai nem hamisak, hogy az a kit sirba tettek, még nem halt meg, hogy halálunk nem végleges enyészet, hanem egy uj-, boldogabb életre ébredés ! Zúgnak a harangok ismét, hogy hirdessék az egész keresztyén világnak, hogy az Ur küldöttje— a ki leszált a földre, hogy kivezessen bennünket a tudatlanság sötét börtönéből, hogy felmentse az ezredeken át a kaszt rendszer nehéz békóiban nyögő emberiséget — nem halt meg, hajbár felfeszítették is, hanem él, ha nem is testileg, de szellemileg azon hátrahagyott üdvös tanokkal melyek mint O halhatatlanok. Zugnak a harangok ismét, hirdetve az igazság diadalát a gonoszon, hirdetve, hogy az eréifyes elnyeri méltó jutalmát, hogy a gonoszat eléri a büuhődés napja! Igen, fel kellett támadnia, hogy az emberiséget egészen felmentse a túlvilág iránti kételytől, mely lidércz nyomásként hatott az emberi lélekre, fel kellett táfn-adnia, hogy az emberiség megváltásának dicső munkáját dicsőségesen fejezhesse be. Csupán a feltámadás az, rriely bennünket, ha az életben hajótörést szenvedünk, barátságos talizmánként tart {az élet hullámai felett, hogy egcs2en el ne vesszünk, el ne sülyedjünk. Mert mi adna vigaszt a szegénynek, ki egész életén keresztül nyomorúságban sinlődik, ha nem a halál utáni jobb létre ébredés ?! Mert mi adna vigaszt a jámbornak, ki olykor egész földi életét áldozza fel, hogy csak a másikat nyerhesse el ? Igen, fel kellett támadnia, hogy ne kelljen reszketnünk, ha a jövőbe tekintve, csak örökös homály lebeg lelki szemeink előtt, hogy minden és önmagunk feletti kételyünket eloszlassa, hogy a sötétséget világosság, az cjet nappal váltsa fel, és a mi elenyészett uj életre kelljen! Zúgnak a harangok ismét és a hét halotti csendjét örömzaj váltotta fel. Az a mély gyász, mely Krisztus hívőinek egész lényén honolt, mint egy varázsvessző csapására eltűnt, hisz felébredt O, a ki meghalt, örök álmából, hogy híveit megnyugtassa és felállított tanainak hitelesítést adjon feltámadása által. Zúgnak a harangok ismét és milliók allelujája reszketteti meg a levegőt, dicsérve a Mindenhatót, ki leküldte szent fiát, hogy az emberiséget visszaadja önönmagának és egy neme a diadalérzetnek vonul át minden keresztyén, minden emberbarát keblén. S vájjon létezik-e halandó, bármily vallású legyen ís az, ki nem örülne azon diadalnak, melyet az emberiség Megváltója aratott a halálon, mert e diadal legérthetöbb jelképe az örök életnek, a halhatatlanságnak! Zúgnak a harangok, de a keresztyénség allelujája tulzengi azt, hálájukat az ur zsámolyához küldve a magasba — és méltán — mert a feltámadás lelki üdvösségünknek leghatalmasabb és hálánkra legméltóbb tényezője! Zúgjatok harangok, 'zúgjatok és ébresszétek fel már egyszer álmaiból kedves hazámat is! .. Zúgjatok, zúgjatok ! Németh Ignácz. Az ördög találmányai. Hahj! mikoron még őseink nemes keblét nem hevítette más, mint a harcvágy, mikor még az ifjú leghőbb vágya volt apja nyomdokit követve vigan indulni a csatatérre, hol a bátrak számára hir, dicsőség és borostyán terem; mikor még az ifjúi sziv — győztesen visszatérve a csatából — nem vágyott másra, mint egy iorró kézszoritásra szerettei- és barátai részéről, s nem óhajtott mást egy biztató mosolynál szive hölgyétől; mikor még: az élvezet mámora a legyőzött ellenség fölötti diadalban és az édes családi tűzhelynél élvezetjt boldogságban összpontosult; mikor még a dámoni nyereség- és gazdagodási vágy érzete nep vert a szivekben gyökeret; mikor még ah! de minek folytassam tovább, hisz az elmúlt ősidőket visszaélni nincs hatalmunkban, azokat csak emlékünkbe idézhetjük vissza, s ilyenkor fájó érzés fogja el keblünket, mert hiszen: Hajdan és most! — „Mi a magyar most? Rút Sibaritaváz\" s mi lesz a jövőben? csak isten a megmondhatója! — S talán jobb is, ha a jövőt setét fátyol takarja, mert ha jósként előre tudnók a jövőt, hátha hozzá fognánk sírjaink megásához, s enmagunk temetkeznénk el, hogy meg ne érjük a setét, komor jövőt. i Ha visszaidézem emlékembe a régmúlt időket, mily fájón tapasztalom a mult, jelen és jövő közti különbséget, mily nagy ür tátong e három időszak között, pedig hát egymásból folynak, egymást követik s egy a származásuk s mégis mily nagy ellentétek egymással! Azok a régi jó idők! midőn még oly egyszerűek voltak az emberek, tiszták és megvesztegethetlenebbek. az erkölcsök, nemesebbek, keresetlenebbek és őszintébbek az érzelmek! De ez egyszerű boldogságot megirigyelte Ahriman, az alvilág gonosz szellemű főnöke, fájt Ami németjeink nem szorulnak e csalfa kézre, e csalfa szívre, de mint a hivő nép Fausztnak ördögét kereszttel űzik el maguktól! A magyar szent korona keltös kérészijével ! E kereszt elűzte eddig, s elfogja űzni ezentúl is a csábító ördögöt, csak bízzanak, csak higyjenek benne továbbra is hazánk nem magyar ajkú lakói. Mert e kereszt, — a magyar czimerpaizs kellős keresztje —• nem sírfája e honnak, de a feltámadás jelvénye, mely hirdeti szüntelen, hogy e hon, mely ily hazafiakat szül, még ha eltemetik is, — „feltámad harm a d n a p o n !" FENYVESSY FERENC. Az élet, a boldogság, s a dicsőség. (Elmefuttatás). „Legtanulságosabb könyv az élei, ha olykor magunk és szivünk világához visszatérü?ik." »A lét vagy nemlét kérdése ez: Akkor nemesb-e a lélek, ha töri Balsorsa minden nyűgét s nyilait ? Vagy ha kiszáll tengernyi fájdalma ellen S egy puszta tőrrel véget vet neki ?« Van egy kora az életnek, hol ábrándnak helye nincsen A lét! az élet!! Mi volna más, mint nyilvános kert? Azon kert, melyben szabadon járhatunk, kelhetünk s nézhetünk mindent, amint tetszik: de melyben semmi örömet leszakítva bírnunk nem lehet, mert semmi sem a mienk. — E kertben vannak ős rengetegek, — s »Lomb a fán, virág- a fűben, mintha intene: Arnyaimban megpihenhetsz, jöjj óh jöjj ide.« Az élet olyan, mint a méz: mérget kinál hullámiban. Regény az élet! Ki türelmét el nem veszti: lapot lap után, lélekjelenléttel, végig olvas, — minden beszélgetésen át megy, minden leirást a végső gombig összeállít, s csak egy lappal sem néz tovább, mint kellene, az kielégítve érezheti magát olvasása közt. De vannak ám türelmetlen olvasók is ! Olyanok, kik regényük első lapjánál már vége után tekintenek, kik mindent, mi benne érdekes, előre olvasnának. Vájjon csudálatos-e, ha ezek rajta később élvezetet nem találnak? s a kön}'vet félig olvasva leteszik bánat nélkül ?! neki, hogy annyi becsület és jellem, oly fényes erény uralkodik a földön, s félt hogy ha ez sokáig igy tart, az ö országának vajmi gyér lakosága fog lenni. Tanácsot tartott tehát szellemtársaival, hogy miként és mivel lehetne e népet oly útra terelni, mely csakis az ö országukba vezetne ?— Több idei tanácskozás után feláll egy szép, deli alkatú szellemegycn, s előadja, hogy ő már régóta törte fejét azon, vájjon mily eszközökkel lehetne országukat legjobban népesíteni ? s végre egy dicső eszméje támadt: ,Köztudomású dolog, — kezde — hogy minden tett elkövetésére — legyen az jó vagy rosz —• leghajlandóbbak a nők, van lelkesedésük, de ingadozó természetüknél fogva nincs szilárd akaratuk, a mennyiben náluk rendesen a legelső hatás az irányadó, mely tetteiket a nemes vagy nemtelen célok elérésére vezérli, és a cél elérésére nem igen válogatják az eszközöket; én tehát, hogy célunkat elérjük, ajánlom találmányomat elfogadásra, mert ez által a nőkben a kacérságot — e férfiakat megölő betűt, — a becs- és tetszvágyat ébresztjük fel, s ha ez megleszen, ha találmányomat a nők is tetszéssel fogadják, majd fogják ők maguk annyira szélesbiteni a kört, s sülyeszteni magukat, hogy további működésünk befolyása nélkül is benépesíthetjük országunk nagy részét a nőnemmel/ „Szót kérek!» mond egy másik. »Midön tisztelt collegám oly buzgón igyekszik setét országunkat a föld virágaival a nőkkel benépesíteni, illő, hogy a férfiaknak, az emberiség e másik nemének idetelepítése eszméjének kivitelére szerény személyiségem is közreműködhessek, illetve elősegíthesse azt. — Az eszköz, melylyel célomat elérni akarom, nem oly csiszolt ugyan,, mint tisztelt collegámé, de az mindegy, csak célt érjünk, bármily eszközzel ís, hisz a földön az emberek sem válogatnak az eszközökben' célúk elérésére; az eredmény sem lesz oly fényes, mert 16