Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-04-02

kaimat szolgáltatott a szereplők egyéni felfogá­sának kidomborítására. — Fehér Dánielné urnö (Leonie) a szerelmével küzdő, és egy ideig azt sikerrel is uraló fiatal nagy nénit, Szép Irén úr­hölgy (Antoinette) a pajkos, de Leonie sejtett érzelmei iránt gyengéd nevelt leányt, Szeglethy György ur (Raul) a régi szerelmet tápláló, és boldogsága elérésére cselhez folyamodó ifjút mély bensőséggel és kiváló alakítással személyesítet­ték. — Mindhárom szindarab szereplőit zajos tapsok által rcszesité közönségünk a megérde­melt jutalomban. A „Boldogtalan asszony" magán jelenetét Fehér Dánielné urnö szeretetreméltó náivsággal tüntette fel, ugy hogy elmondhatjuk, miszerint az ilyen „boldogtalan asszony"-nak a férje lehet csak igazán „boldog". — A színdarabok átalá­ban azon hatással voltak reánk, hogy szinte el­feledtük miszerint műkedvelők előadásán va­gyunk. Az ügyes sugó Rada Gyula ur oly sikerrel állami és honvédtiszti kar és számos tisztelő. A j működött, hogy hiányát a szereplöknek, ott vétele után 1882. március hó 27-én reggeli 5 órakor történt gyászos kimultát. A boldogultnak hűlt maradványai e hó 28-án d. u. 5 órakor fog­nak a r. cath. szertartás szerint a kálvária mel­letti sírkertbe örök nyugalomba tétetni. Az en­gesztelő szt. mise áldozat folyó hó 29-én d. e. 9 órakor fog a helybeli r. cath. plébánia temp­lomban a Mindenhatónak bemutattatni. Pápán, 1882. márczis 27-én. Örök béke hamvaira! A ravatalra, mely az elhunytnak hosszú­útczai lakásán volt felállítva, a helybeli kir. já­rásbíróság tagjai, és a pápa} ügyvédi kar tettek diszes koszorúkat, az elsőnek fehér szalagján aranynyomással ezen felirat volt olvasható „ke­gyelet jeléül a pápai kir. járásbíróság"', az utób­bin pedig gazdag arany hímzéssel: e sorok „Bíró Istvánnak a pápai ügyvédi kar" tündö­költek. A temetés fénynyel és nagy részvéttel ment végbe. Megjelent a kir. járásbíróság teljes szám­ban, a városi képviselőtestület, megyei, városi, j nem kiméit semmi fáradtságot, hogy szakértel­mével, nemes ízlésével azt a ritka műélvezetet nyújtsa, mi neki oly kitűnően pikerült. Kaktus. Veszprém bői. menet a gyászlobogóval díszített kir. járásbi- j rósági helyiség és városháza előtt haladt el a i kálvária melletti sírkertbe, hol korábban elhunyt j nejének hamvai mellé helyezték el az igazság- j szolgáltatás egyik Jegbuzgóbb munkásának por- j részeit. Béke lengjen hamvai felett! A műkedvelői előadások. létét pedig a közönségnek nem volt alkalma észlelni. — Ez egy súgóra nézve a legnagyobb dicséret. A hangverseny-részlet érdekesség és műél­vezet tekinteteben nem engedett előnyt a szin­darab hatásának.— A Mándokyné Morzsái Emma urnö által, Tóth Dánielné urnö kísérete mellett, művészileg előadott opera részletek annyira elra­gadták a közönséget, hogy a felriadó tapsokra az előadott énekrészek számát még egygyel sza­porítani a kellett.— Könczöl Gizella és Kiss Vilma Le a kalappal! Le a kalappal a vörös kereszt egylet te- j úrhölgyeknek teljes prccisióval előadott zongora vékeny hölgyeinek bámulatra méltó leleményes- ! játéka kellemes benyomást tett a hallgatóságra, sége által elért rendkivüii siker előtt. I mely elénk tapsokban adott kifejezést elismeré­Az érdeklődés, a felkeltett kíváncsiság a í sének a művészi játék felett.-- Mészáros Károly jegyeknek előre is oly keresettséget biztosított. ! 11 r a kitűnően rendezett színdarabok előadása hogy a jegyek darusításával, vagy jobban mondva j után sem pihenhetett meg babérain, hanem köz­a jelentkezett igények kielégítésével megbízottak, j tetszés mellett, rokonszenves hangon és mély alig találtak kivezető utat habozásukból, melyben : érzelemmel szavalta cl Szász Károlynak „Angyal nem tudták váljon az érdekek összeütközésekor ' és Ördög" cimü költeményét, a régi bérlök jogaira, a műkedvelőknek minden Hát az élőképekről, melyekről imposans esetre méltánylandó igényeire vagy a jelent- voltuk miatt tán legelső helyen kellett volna kezes merev sorrendjére legycnek-e a jegyek ki- ' megemlékeznünk, mit mondjunk? adásánál tekintettel ? — Es most, hogy ép haj- : A diszcsen festett legyező mint keret remek zattal túl estünk rajta és látjuk, hogy mindenki ; összhangot képezett a benn helyet foglaló bájos elégedetten hagyta cl az élvezetdús előadásokat, ' hölgy alakokkal,— mintha az „Ezer egy éj" tün­könyebbült meg lelnünk a felelősség súlyától. dér regéiből jelentek volna meg képzeletünkben. A tapintatosan választott színdarabok a ! A czigány jósnőt hűen rajzolt otthonában felke­íegjobb kezekben nyertek személyesitöket. — A ; rcsö kíváncsi hölgyek ízléses öltözéke s elegáns ...Fehér Othello" Hörcsögi Móricza (Szeglethy ; alakja élénk ellentetet feltüntető csoportozata György ur) kedves élete párja (Szily Janka ur- j festői látványt nyújtott. — A tánezpróba fiatal hölgy) ellen méltán küzdölt a hűen festett félte- j szép hölgyei méltó irigységre keltették a fiatal­kenység ördögével, Neuhauser Imre ur pedig . ság szivét a rendelkező öreg tánezmester ellen. „Szelid ur"-ban oly comicus alakot mutatott be, j E hatásos élöképleteket, melyek egyes kc­hogy igazolva láttuk a közmondást, miszerint az ! péknek hü és csupán a fény és árnyalatainak kö­igaz szerelem vak, mert azt a férjet, ki nejét még ' vetelménye szerint némileg, de művészi tökélylyel ily udvarlótól is félti, méitán tekinthetjük legalább . módosított másolatait képezték, — követték zá­is látási érzékétől megfosztottnak. — Belcsák j radékkep a rendező Mészöly Géza urnák rögtö­Vihná úrhölgy pedig mint conűdens szobacziezus, ' nözve , genialisan alakított saját szerzeményű elmésen menté ki asszonyát ártatlan füllentcsei- j művészi album képei melyek a Gróf Esterházy vei a férj bősz haragja elöl. — A „Box és Cox" J Móricz ur szívességéből oda kölcsönzött élö virág­bohózatszerü vígjátékban a czimszercp vivői (Grosz ; csoporlozatok között kiváló érdekessegü látványt István és Neuhauser urak) kitűnő humort tanú- ! nyújtottak. Az „Olvasó hölgyek" „Szeret nem sitó játékukkal vívták ki a közönség tapsait, ' szeret," a „Czigány gyermekek" cs a „Kertész és Belcsák Vilma úrhölgy Bouncer asszony sze- ; leány" valóban lekötötték figyelmünket, s mél­repében ujabb tanújelét adta helyes felfogásának ! tán felkölték bámulatunkat söt máig is kedves és színpadi otthoniasságának. ' emlékcinket képezik. ,\ második napon előadott „Szikra" czimü Nagy köszönettel tartozik közönségünk Mé­vigjáték érzelemben gazdag jeleneteivel bő al- 1 szöly Géza urnák, ki szives volt ide utazni és — ápáil i-én. Molnár Dénes földbirtokos ^üugösön, marczius hó 27-án jegyezte el a veszprémi püspöki uradalmi jószág kormányzónak, a kösztisztelelben álló Ráth Iván urnák kedves leányát, Idát. Az országos vereskereszt egylet javára Vesz­prémben hangversenynyel egybekötött műkedvelő elő­adás fog ápril 22-én tartatni. Ezen műkedvelő elő­adásra Veszprém lelkes hölgyei és ifjaiból egy tár­sulat alakult, mely szerencsés volt még a fővárosból is Ráth Zsigmond és Krisztinkoyits Béla urakat, ének­es zongorára, nemkülönben Kardosrétről Mihálik La­jos urat szavalásra megnyerni. Az előadandó darab a „A miniszter elnök bálja," egy felvonásos vígjá­ték, melyet azután a hangverseny fog követni. Rész­letes programm később fog kiadatni. Závodnik Alajos posta-tiszt úr, városunk szü­löttje, mint sajnálattal halljuk, áthelyeztetett -Vagy­Kanizsára. Az áthelyezett közkedvességü egyén volt, és tisztelői valóban nehéz szívvel fognak töle bu­vsút venni. Papkeszi, Kenése, Kis-Kovácsi, Vilonya és Sz. István községek márszius 27-cn választottak a meg­boldogult megye-bizottsági tag helyébe új tagot. — Három jelölt volt: Hcts Ferencz, Krisztinkovits Ala­dár és Matkovits Tivadar urak. Ezek közül : líets Ferencz 61, Krisztinkoviis Aladár 39 és Matkovits Tivadar I szavazatul nyert; « igy líets Ferencz vá­lasztatott meg- megyebizottsági tagnak. Üdvözöljük a választást már azért, is, mert Jlcts Ferencz úrban egy buzgó és a megye ügye iránt melegen érdek­lődő megye-bizottmányi tagot nyertünk. Városunk szülöttje és az orosz czár udvari ze­nésze Auer L. jelenleg Hollandban azután Amster­damban, Rotterdamban és később Parisban fog hang­versenyeket adni. A napokban, a piaezra néző egyik ház árnyék­székében, midőn azt tisztogatni akarták, egy cse­csemő hulláját találták meg. A hulla már rothadás­nak indult. A nyomozás azonnal meginditatott s re­mélhető, hogy a .szívtelen anya kiléte is rövid idő múlva kiderül. E hó 28-áu a szt. Ai.na kápolnához vezető lépcsőzeten egy vidéki földmives embert a szél ütött meg, kit még életben a korházba szállítottak. A napokban egy nemesített rózsafát áruló inast foglak el. A rózsafa tolvaj a város végén levő ker­tekből a rózsafákat kihurczolta és nagy mennyiség­ben a városban egyes gazdáknak eladogatta. A go­nosz üzérkedése véget ért, mert rajta csipeted, és a városházhoz kísértetett, hol méltó büntetését nyerte* Csütörtökön reggel egy Tuli József nevezetű munkás ember a város végén levő murvás gödtökhöz ment robot munkára; amint az alsó temető őr házá­hoz ért, ott neki dőlt a ház falának; alig volt ott pár perczig, lerogyott s szörnyet halt. Bizonyára szél­hűdés érte. A vásártéren ásott, ugy ncve/ett Tallián kút­hoz a gépezetek nagyobb részben megérkeztek. A vásártéren lakókra nézve áldás lesz az a kut. melyet oly régen nélkülöztek s kénytelenek voltak messze távolból hordani a mindennapra szükségelt vizet. Egy szegény tüzkárosult ember járt városunk­ban egyik győrmegyei községből, hol 41 ház lett a tüz martaléka e hó 25-én. — A szegény ember ke­servesen panaszkodott, kettős szerencsétlenségéről, hogy nem csak háza égett le, hanem még a meg­mentett két lovát is, melyek távol a háztól, ejry fá­hoz voltak kötözve, valami lelketlen ellopta. A gyanú a kóbor czigányokra van, kik ott tanyáztak közelé­ben, honnan a tűzveszély alatt elillantak. A szegény kárvallott ember azokat hajhássza. Rátóthon az a furcsa eset történt, hogy egy földmives, kinek csak egy lova van, szántás alkal­mával nejét fogta a ló mellé s igy szántott, szólít­gatta „gyí te". — Vagy tréfából (ette, mi igen durva, vagy ha komoly, ugy embertelen tett volt. Denique Rátothon mindig történik valami nevezetes! Zalamegye alispáni hivatala azon rendeletet bocsájtotta ki, hogy a veszprém megyei szőlő mun­kásoknak nem szabad a Zala megyében levő szőlőkbe átmenni, hogy ott szőlőt munkáljanak. Ez által akar­nák megakadályozni a phyloxerát. Igen erős tilalom ( mert több veszprémmegyei birtokosnak van ott szől­j leje. s különösen olyan birtokosnak, ki maga mun­kálja szőlejét, kérdés: mitévő legyen az? ott hagyja parlagon? Nem helyeselhető intézkedés. Demonstráltak városunk német paraszt leányai. Vasárnap délután a megyeház börtönének átellené­! ben levő hegytetőre gyülekeztek s ott énekeltek ! Hoszterre vonatkozó nótákat, éltették őt, s mi több? Hoszter épen sétáját végezte, ezt hallván, kalapját lobogtatta a sváb leányok felé. Nemo, l&YS&SgSS Somlyóvásárhely, 1882. márc. 27. A Devecser vidéki gazdaközönség köréből né­hányan, jelesen Ihász Lajos, Szalatkay István, Reé Jenő, Kun Aladár, Puzdor Gyula, Noszlopy Gyula és Gulden György urak átérezvén annak lontos vol­tát, hogy a mi egyesnek a gazdaság terén kivihe­tetlen, az többek egyesülése által könnyen elérhetővé válik,--ezen vezérelvből kiindulva elhatározták: mi­szerint a Devecser vidéki gazdaközönséghez felhívást intéznek, hogy egy Devecserben alakítandó „gazda­sági kör" érdekében f. évi marczius hó 2(i-án az első lövész-egylet helyiségében tartandó értekezletre gyűljön egybe. E felhívásnak igen szép eredménye lett, ameuy­nyiben azon nemcsak a vidék minden része és osz­tálya, de a szomszédos Zala megye is képviselve volt. Az ily szép számban megjelent közönség kor­elnökül Gulden György devecseri tiszttartót választó, meg, ki is e megtisztelő bizalmat megköszönve, el­nöki székének elfoglalása után magvas szavakban adtu elő a tervben levő társulás messzire kiható hasz­nos voltát, — 8 minek utána határozatba ment, ho«:y az évi rendes és pártoló tagsági dij 3 frt, illetőleg I írtban állapítassék meg: aláírási iv bocsájlaíott közre, s a jelenvoltak mindannyian aláirtak magukat tagokul. A tisztviselők megválasztására kerülvén a sor, egyhangúlag megválasztattak, elnök: Ihász Lajos, alelnök Szalatkay István, titkár Reé Jenő, tisztelet­beli ügyész Hencz Rezső, jegyző Adrigán Dezső. A tisztviselők elfoglalván helyeiket, elnök ál­talános helyeslések között mondotta el mindazon mó­dokat, mik a „gazdasági kör" működését sikerre vezethetik, s felkérte a jelenvoltakat különösen arra, hogy iparkodjanak ezen, a földmives osztályra nézve mai napság oly égető kérdéssé vált eszmét mennél tágabb körben terjeszteni. A felügyelő bizottság s a választmányi tagok megválasztása után eluök, az alapszabályok kidol­gozására felkérendő bizottságot hozott javaslatba; e szerint megválasztattak: Szalatkay István, Reé Jenő, Gulden György. Ezzel a „gazdasági kör" elnök által megala­kultnak nyilvánitatván az értekezlet, — annak beje­lentésével, hogy a legközelebbi összejövetel f. évi dobban és nem más halandóért ? Akadályozd 1 arról, ki utálattal fordul el a kitüntetésnek meg, hogy nem ertem, mert tán józan észjárásod j ama módjaitól, melyek a hiúnak legnagyobb azt véli, hogy minden remény nélkül —- vagy pa­ancsolj reája, hogy másért dobogjon, a hol józan örömet szereznének? Tehet-e arról, hogy gyűlöl minden meggondolatlan dicséretet, hizelgést, észjárásod azt véli, hogy nem reménytelenül és 1 melyre érdeme nincs és azokat, kik irányában e tán viszont szerelemre találhatsz!— Tedd meg ezt ng3*-c nem áll tehetségedbeu ? — A szerelem hívatlanul jön az emberi szivbe és az ész nem akadályozhatja, hogy ott meg ne telepedjek! — Ugy én is, miután az érzéseket önönmagamuak nem adhatom és iránladi szerelmemet szivemből ki nem téphetem, fel kell mondanom az egyszer atyámnak az engedelmességet és szivem sugal­hibákat elkövetik sarcasmusának árjával áraszt el? — Vájjon tehet-e arról a hiu, hogy oly nagy fontosságot tulajdonit ama véleménynek, hogy mások hogyan gondolkodnak felőle, s hogy a fi­gyelmet csak magára vonja, mindenütt kopogtat cs koldul legcsekélyebb megtiszteltetésért? — Tehet-e arról, hogy tú (boldogsággal szívja ma­gába a hízelgés tömjénét, bármily nagymérték­lalát követni, hogy csakis veled lehetek boldog, ben legyen is az, bármily ügyetlen kéz adomá­mással nemI Tőled elszakítva, ki kell aludnom, } nya legyen is az! — Nem, mert mindegyiknél mint a gyertyának, melytől a világításhoz szűk- j ama tehetség (szellerncrö) van túlsúlyban a többi séges anyagot megvonták. En egészen ártatlan í tehetségek felett és ezeken győzedelmeskedve vagyok e dologban, tudja ezt a Mindenható! j lesz cz irányadójává! Ezeknél fogva sza­Szódnak minden hangja, szemednek minden : badna-e valakit gyűlöletünkkel, megvetésünkkel tekintete lelkemet oly mámorba taszítja, melv- ! sújtanunk, bár megérdemelje is azt?! Nem, mert ben öntudatom elhal. En is egészen ártatlan va- ' nem ö oka hibáinak, hanem a mindenható, mért gyok ebben, de azért mégsem a Mindenható az | ruházta öt fel ezzel, mért nem jobbal? S igy oka, hanem én! Mert ha az ember mámoros es j minden hibáinkért öt tehetnék felelőssé. Hogy ki akar józanodni, ne akarja mámorát egy má- { azonban ezt kikerülje, és hogy ne ö legyen min­sodik által elfojtani, hogy szenvedélyem felett j den emberi bűnért a bűnbak, odaállitá a többi gyözedelmeskcdhcssem, nem fogom szenvedélye- j tehetségek mellé örül az észt, hogy ezeknek kihá­inet anyagával túlságosan ellátni és igy crösbi- gásait részben gyöngítse, részben egészen korlá­teni, hanem megvonom töle az anyagot, és igy j tolja. — — — — — — Hadd uralgjon lassankint gyöngíteni, mig idővel egészen ki fog j ll;Uad is » józan ész, és győzedelmeskedjél szen­halni. Mert állításaid szerint minden cselek- ; vedelyeiel szerelmed fölött! Atyádnak nagyon vénycinkért, bármily vérfagylaló gyilkosság leune j sukkal, mig nekem semmivel sem vagy adósom, is az, a Mindenhatót tehetnék felelőssé! Vájjon j At >' ád ;íltal láLtál napvilágot, atyád által lett tehet-e arról a gyilkos, hogy gyilkol! — Nem, mert a rombolási vágy fejében túlsúlyban vau ki­fejlődve a többi más tehetségekhez ( * szellemi erőkhöz) képest. Vájjon tehet-e arról a büszke, hogy nagyobb érdemcinek érzetétől áthatva nagy­ságának magaslatáról csak közönnyel és megve­téssel bánik többi embertársaival ? Vájjon tehet-e *J h pliranolops-QJi 1 síe}j?uii etft tehetségnek nevezik. megvilágítva lelked, mert ö nevelt; atyád ápolt hosszú betegségedben és mindent elkövetett — miként a kertész, ki egyetlen zsenge rózsafáját megvédi az idő vihara — a napnak erős sugarai ellen, megóvja mindentől, mely kártékony be­folyást gyakorolhatna életére; úgy ö is megvé­dett a sors vihara, szeszélye ellen cs mindentől megóvott, mely kártékony befolyással lehetett volna életedre,— S mit kivan a kertész minden fáradságáért? Csekélységet — rózsafája illatát. Atyád sem kivan többet minden fáradságaiért, ö is csak körödben akar élni és élvezni amaz illatot, mit szülői örömnek szoktak nevezni. És vajon rosznéven veheted-e ha a kertész fáradsá­gának gyümölcsét az idő vihara ellen biztosítja s nem gyönge fenyő — hanem erős tölgy karro­hoz köti ? Ugy-c nem, mert az utóbbi tartósabb. Vájjon rosz néven veheted-e atyádtól, hogy té­ged a sors viharai ellen biztosítson, nem szegény, tehetetlen családdal köt össze, mely mindunta­lan a sors szeszélyes játékának van kitéve és önnek legcsekélyebb vihara is képes megtörni, hanem oly családdal köt össze, melyen már át­viharoztak a balsors ezeréves szeszélyei; s át zúgtak felette mindent felforgató orkánok; mely megismerkedett már a csapások és szen­vedések minden fokozatával, és küzdött óriási erővel, ha ezerszer elbukott, ezerszer kelt fel újra; daczolt a mindent^ leigázni akaró emberi zsarnoksággal, daczolt a sors haragjával s úgy ezredeken át megedződve, könnyen fogja meg­védeni zsenge rózsafáját, kedves leányát a világ viharai ellen! Azért ne vesd meg atyádnak ezen kíván­ságát, mert javadat akarja és ne vond magadra atvai átkát! Ah — darabolja szét és mond, hogy ne vérezzem, üss tört szivembe s mond, hogy éljek, adj X. grófhoz nőül s mond, hogy boldognak érezzem magam! — •— Váljon oly nagy kívá­nalmai yannak a gyermeki kötelességnek, hogy a szülőnek ama pillanatnyi öröméért, boldogsá­gáért, melyet nekik engedelmességünk által szer­zünk, magunkat egészen boldogtalanná tegyük?! Vájjon annyira menjen-e a gyermeki kötelesség a szülőnek örömét szerezni, hogy magunkat meg­tagadva, érzelmejink elfojtásával, kiirtva keblünk­ből minden becsületérzést hazug tettetéssel sze­ressük azt, kit ijem szeretünk?! Nem, ez ellen tiltakozik minden emberi v törvény, tiltakozik a? ember szabad lelkismerete, melyet ily tettetéssel beszennyezni nem szabad! Nem Elemér ezt tenni soha sem fogom— inkább, ha a tied nem lehe­tek, zárdába fogok menni, s boldogtalan életem végnapjait ott tölteni, mig az ur megkönyörül rajtam és felment e boldogtalan élet terheitől. A vihar lecsendesült Elemérnél, a komor fellegek eloszlottak s ismét kiderült Elemér szi­vének. — Nem, nem kedves Helénám, nem fogsz zárdába menni! mert mi vagyok , mi lennék nélküled! A mint a hold a nap nélkül nem világithat s nem létezhetik, úgy én is csak a te körödben érek valamit s szerelmed felfogott sugaraiból éldegélek. Jól kiállottad a kísértés próbáit. Mert azt gondoltam, hogy csak szána­lom volt, mit éreztél irántam és nem szerelem, mert tudtad, hogy őrjöngök érted és nélküled nem élhetek! — Ah Istenem, mivel érdemeltem meg ezt a nagy boldogságot! Boldogságom ér­zetében megijedek enmagamtól, mert ily boldog­ság nem halandónak lett teremtve és halandónál nem is lehet tartós! Tartós — ?! Boldogságom olyan mint a ma született gyermek, kinek a ke­gyetlen anya azonnal életét veszi. Boldogságom most született és holnapi utazásod már elöli azt. Maradj maradj még pár napig, 4>add derüljön ki szomorú lelkemnek! — Nem, ne utazz azonnal, mert szivem a megszokott boldogságtól nem t»dna oly könnyen elszokni és az utánad vá­gyódás biztos halálomat okozná — — — De egy év. — Istenem, egész örökkévalóság! Nem fogsz addig megfeledkezni rólam ? Nem, Elemér, erre esküszöm! Hát te Elemér? Vagy te léiz nőm, vagy senki, erre én is esküszöm! Es hogy egymáséi lettek a szülők ellenzése daczára, leginkább bizonyítja a héten kapott ke­resztelői meghívó, mely engem e kis rajz meg­írására indított,

Next

/
Oldalképek
Tartalom