Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-03-19

A pápai veres kereszt egylet műkedvelői előadásainak szinlapja. ELSŐ NAP. Pápai állandó szinlxáz. Szombaton, marczius iß-én, 1882. I. „Fehér Othello," vígjáték egy felv. Brisebarre után F. Bulyovszkyné. Rendező' Mészáros Károly úr, sugó Rada Gyula ur. Személyek: Hörcsögi Mór . . Szeglethy György ur. Piroska, neje . . . Szili Janka úrhölgy. Zsuzsi, szobaleány . Belcsák Vilma úrhölgy. Szelíd ur . . . . Neuhauser Imre ur. Történik Budapesten. II. v.Élő legyez ő," képlet Schmiechen rajza után. Személyek: Sultana ..... Antal Gáborné urnö. Németalföldi hölgy Dávid Jolán úrhölgy Lengyel höígy Velenczei hölgy . . Stuart korabeli an­gol hölgy . . Szerb hölgy . . . Hanauer Berta 111 hölgy. Koritschoner Lipótné urnö. Pencz Józsefné urnö. Rechnitz Edéné urnö. III. „A kártyavető czigány asszonynál, képlet, Baugniel festménye utón. Személyek Czigány asszony Csigány leány . Czigány fiu . . Első úrhölgy . . Második úrhölgy Harmadik úrhölgy Inas Zimmermann Antalné urnö. Hanauer Sarolta. Pencz Béla. Lóskay Kornélia úrhölgy. Mikovinyi Ödönné urnö. Kis Mari úrhölgy. N. N. IV. .,Box és Cox, Cí vígjáték egy felvonásban, irta Morton Maddison. Személyek: Box János, nyomdász segéd Neuhauser Imre ur. Cox Jakab, kalapos segéd . Grosz István úr. Bouncer asszony Belcsák Vilma úrhölgy. a V. „Tánczleczke a nagymamánál/ képlet, Adam festménye után. Szem é1y e k: Nagymama . . . Mányoki Hermin úrhölgy. Tánczmester . . . Grosz István ur. Első tánczosné . . Schneider Etelka úrhölgy. Második tánczosné . Lazányi Lenke úrhölgy. Harmadik tánczosné Relle Jolán úrhölgy. VI. „Nagy képlel 4 * Rendezi Mészöly Géza ur. MÁSODIK NAP­Vasárnap, marczius 26-án 18S2. I. ,.S z i k v a** vígjáték egy felvonásban, irta: I'aillcron Ede, /ordí­totta Huszár Imre. Rendező: Mészáros Károly ur, súgó Rada Gyula ur. Személyek: Geran Raul .... Szeglethy György Renas Leonie .... Fehér Dánielné urnö Antoinette Szép Irén úrhölgy II. „Hangversenyrészleí." 1. Nyitány a „Ploermeli bucsu"-ból, négy kézre zongorán előadják Könczöl Gizella és Kiss Vilma úrhölgyek. 2. Nagy Ária Traviatából, irta: Verdi —zon­gora kiséret mellett énekli Mándokyné Morzsái Emma urnö. 3. „Angyal és Ördög" Költemény Szász Károlytól, szavalja Mészáros Károly ur. 4. Bravour Aria Hunyady Lászlóból irta: Erkel Ferencz, zongora kiséret mellett énekli Mándokyné Morzsái Emma úrhölgy. — Valóban, a két Miss Backbone — tulajdon­képen itt mégis — hm — ha engedélyt ád rövid időre Mrs. Villis ? Helena gépicsen intett igenlőleg fejével. — Ugy bátorkodom. — Kinyitá a páholy ajtaját s eltűnt. — Helena — monda egy kis szünet után Her­bert, — magad is beláthatod, hogy furcsa magadvise­lete magyarázatot igényel. — Nem ugy Herbert, nem ugy, — kére őt Helena remegő hangon — ne adj helyet szivedben alaptalan gyanúnak. Csak kedvetlenül hallgattam el előtted mindazt, a mi előbbi életemet illeti. Midőn kezemet kérted, azt mondád nekem : „előbbeni élet­módoddal mit sem törődöm. Amint én viszonyaidat ismerem, nincs köztük olyan, amit szégyelncd kellene. Csak azt kérdem tőled, nem játszik e valami, mult életedből a jelenedbe, a mit előbb kiirtanunk" kei­lend és én, Herbert, nekek erre azt válaszolóm nyilt­szívvel, hogy: — nem! — Helyesen van, azt mondád nem, és mo.>d.? — Most elmondom neked mindazt, a mit már reg megtudhattál volna, ha akartad volna. Hat. évvel ezelőtt, még anyám életében, egy fiatal színésznek valék jegyese, a ki ép e darabban, a színpadon, sze­meim előtt lövetett agyon. E szerencsétlenség engem a sir széléhez ragadott, jő anyámnak pedig életébe került. Azóta c darabban soha többé fel nem léptem, sőt látni sem volt kedvem. Ma először vezet a vé­letlen előadásába és azon férfiú ott, ama Brandes — akkor vllagcnimk nevező magát — az én egykori vőlegényemnek gyilkosa f Most értem a dolgot, szegény, drága nőm, — mond Herbert, gyengéden. — De mondd csak, nem, tévedsz? Nem lükröztek-e szemeid elé izgatott gon­dolataid rémképeket? — Igazad van, Ilerbej'tcm - viszonzá Helena gsekély szünet után. — Már most is idegeucbbül 5. „Rhapsodie Hongrois" Liszt Fereneztöl, négy kézre zongorán előadják Könczöl Gizella, és Kiss Vilma úrhölgyek. III. „Házassági Gyakorlatok" irta: B. S. magánjelenet, előadja Fehér Dánielné urnö. IV. Képletek. 1. „Kártyavető czigányasszonynál." 2. „Táncz-leczke a nagymamánál." 3. „Élő legyező." 4. „Nagy képlet." Kezdete 7 és fél ói-altor. Jegyek előre válthatók a „Pápai Lapok" szerkesztőségi irodájában szerdán, martius 22-én, délelőtt 10—12 óráig. — Az előadások napjain pedig délután 4 órától kezdve a színházi pénz­tárnál. A gazdaközönség figyelmébe. fJSz.J Panasz panaszt ér közgazdasági viszo­nyaink nyouunasztó pangása ellen; nincs kivitelünk! hangoztatják mindenfelé. E panasz sok tekintetben jogosult, mert a szabad verseny tercről élelmesb vagy szerencsésb szomszédaink, különösen a nyerstermé­nyek kivitele körül a magyar gazdát többé kevésbé leszorították. Pedig a közterhek szaporodása, a kor folyton haladó igényei mindig nagyobb tevékenységre kell hogy sarkaljanak bennünket, mert Magyarország a fejlődés jelen stádiumában is, még mindig nyers terményeire van utalva, és sok, nagyon sok idősmé­több önzetlen tevékenys szükséges ahhoz, hosy 'P a ff runk virágzó és versenyképes Jegyen. Ilyen körülmények között kötelességünknek tart­juk figyelmeztetni gazdáinkat, midőn látjuk, hogy egy vagy más irányban sikeres működésre számolhatnak, kijelölve az utakat, mik gazdasági haladásunk, s az egyesek jobblétére való törekvés eszközéül szolgál­hatnak. Ezúttal tehát örömmel közöljük a földmiv. ipar és keresk. minisztérium f. é\i január 9-ről 625 sz. a. kiadott felhívását mint olyat, mely főleg vidé­künkön, Bécs közelségénél fogva, a megfontolásra felette érdemes; „A keleti marhavész bchurczolásának megaka­dályozása czéljából, Ausztriában 1880-dik évben 37­dik sz. a. hozott törvényezikk alapján szarvasmar­háknak az orosz birodalom és Romániából való be­hozatala folyó 1882. évtől fogva teljesen betiltatott. Minthogy Bécs város, hús szükséglete tekintélyes részét eddig az emiitett országokból származott szar­vasmarhákkal fedezte, ezen beviteli tilalom folytán most aggodalmak keltek, vájjon ezen fontos élelme­zési ezikknek ezentúl is kellő mennyiségben való beszerezhetése nem fog-e lekiizdheden akadályokba ütközni. Ezen szorult helyzetben Bécs város tmácsa tehát az iránt keresett meg, hatnék oda, hogy a hazai szarvasmarha tenyésztő gazdák, kik eddig az Orosz és Romániából keltett nagy verseny által tétlenségre voltak kárhoztatva, a változott körülményeket fel­használva a bécsi huspiaezot mennél több és jobb minőségű hizlalt szarvasmarhákkal keresnék fel. Te­kintettel arra, hogy a honi tenyésztő gazdaközönség a jelenlegi helyzetet saját érdekében felhasználva igen jövedelmező és tartós biztos keresetre számithat, Bécs város hatósága ebbeli megkeresésének készsé­gesen megfelelendő, figyelmeztesse a szarvasmarha tartó gazdákat, miszerint a tenyésztést nagyobb buz­galommal folytassák és különösen a hizlalásra fek­tessenek nagy súlyt, mert a mint fentebb is jeleztem, a bevételi tilalom folytán megszűnt verseny által azon kedvező helyzetbe jutnak, hogy már a f. év nyarán és őszén a bécsi piaezot úgyszólván teljesen uralhat­ják" stb. Veszprémből. — marczius 18. Marczius 12-én temettük el az általánosan tisztelt t. Szabó Imre püspöki uradalmi úgyvéd úr kedves fiát, ki csak 2 és fél évet élt. Hogy mily részvét nyilatkozott e drága veszteségért, kitűnik abból, hogy néhány százan voltunk jelen a temetésen. Fogadják a megszomorodott szü­lök a legőszintébb részvétünket! ­Marczius 13-án országos vásárunk volt. A kedvező idő népessé tette ugyari a vásárt, de kevés volt a vevők száma. A környékünkön ta­nyázó Fáraó népe is megjelent a vásárban és a zavarosban halászni akartak, de rajtavesztettek, mert, midőn pár vég vásznat elakartak emelni, nyakoncsipték őket s a városházára hajtották. Rendőrségünk figyelmébe ajánljuk a vasár­és ünnepnapok délutánján, a mezőségen játsza­dozó paraszt és inasgyerekeket, kik valóságos krivosjei csatát vivnak; kőzáporral köszöntgetik egymást s nem egy eset fordul elő, hogy bevert fejjel hagyják el a csatatért. Mult vasárnap egy inasnak oldalába kést szúrt egy parasztgyerek. Jó lenne, ha rendőrségünk közegei némelykor oda látogatnának s a rakonczátlanokat rendre utasítanák. A veszprémi takarékpénztár forgalom ki­mutatása a mult évről 1858.119 frt 2 krt tüntet elő. A 9-én tartott évi közgyűlés elnöknek: Pa­lotay Ferencz; igazgatónak: Plosszer Istvánt vá­lasztotta meg. A felügyelő bizottságba elnöknek: Pál Dénes; tagoknak Ruttner Sándor és Kovács Antal. A választmányba tagoknak: Balogh Ká­roly , Bauer Károly, dr. Bezerédj Viktor, Fe­renczy Károly, Fülöp József. Hets Pál, Kenessey Pongrácz, Kovács Imre, Mórocza Zsigmond, Nagy József, Stoll Miklós, Szabó Imre, Veégh Sándor, Véghely Dezső, Vizner János és Veisz Heinrich urak választattak meg. Az 1881. évi osztalékból adatott jótékony czélra s pedig: a veszprémi nagygymnaziumnak 300 frt; a szegényaiapra 200 frt; a kórház alapra 130 frt; az utcza vilá­gításra 100 frt; a veszprémi lövölde melletti sétányra 100 frt; egy szegény családnak 50 frt; a piaczi bazárra 40 frt; a veszprémi önk. tűzol­tóknak 40 frt; a felállítandó zeneiskolára 20 frt; a balatonfüredi szeretetházra 20 frt. B. Marcsa szobaleány e hó 11-én egy cso­mag gyufával akart szerelmi bújának végetvetni; azonban a közbejött orvosi segély visszaadta az e közben hűtlenségéből megtért huszár kedves­nek búbánatos Marcsáját. — A napokban pedig egy vendéglős akarta megpróbálni az öngyilkos­ságot, de megakadályoztatott tervében. Hoszter ügyében nemsokára a kir. ítélő­tábla is határozni fog. A bünpör Kállay Adolf táblai bírónak van kiosztva, ki hihető rövid idő múlva referálni is fogja. Ugy látszik, hogy Hoszter hosszúnak tartja az időt, mert többször kérdezősködik őreitől, hogy fciküldték-e már az iratokat ? Az igazságügyi minister Plihál Dezsőt a veszprémi kir. törvényszékhez Írnokká nevezte ki Városunkból, mint hírlik, jövő szombaton, 18-án, külön vonat menne föl Budapestre a Mun­kácsy »Krisztus Pilátus elött«-i kép megtekintése végett Levelem zártáig végleges határozat nem hozatott, vajon létesül-e a terv? Balaton-Füreden a megboldogult Rabsch vendéglős helyébe Försch József lép. A jövő fürdő idényre Oláh Károly pozsonyi zenekara, mely 14 tagból áll, van szerződtetve; a szini előadásokra pedig Geröfy Andor jó hirü színtársulata kapott engedélyt. Sokszor történt már felszólalás a miatt, hogy a kocsisok ne hajtsanak oly sebesen, kölönösen az utczaszegleteknél, de ugy látszik, hogy ered­ménytelenül, pedig igen ajánlatos volna szigorúan megtiltani s a nem engedelmeskedöket példásan megbüntetni; igy sok szerencsétlenségnek eleje vétetnék. E hó 13-án este szemem láttára gá­zolt el egy szegény embert áz ily sebesén hajtó kocsis; az volt a szerencse, hogy a lovak felre­lökték a szerencsétlent s igy a járdára esett, egy kis ütés és ijedtségen kivül más baja nem történt. L\emo, Levél töredék Boszniából. * . . . márcz. 6-án. Szegény jó öreg Mikes Kelemen azt mondja, hogy a törökök egy közmondása szerint, isten az emberek számára egy-egy csomó kenyeret rak le szerteszét a földön s ha valaki már egy he­lyen elfogyasztotta a számára ott kijelölt rakás kenyeret, odább kell neki menni, felkeresni a következőt. No hát mi is elfogyasztottuk egy hónapi élvezés után *** a számunkra elhelyezett ke­nyér csomónkat s igy természetesen útnak kel­lett indulnunk a következő porczió felkeresésére. Almomban sem képzeltem még olyan uta­kat a minököi jártunk, első nap folytonosan hegynek fel! Erre már nincsenek falvak, mert azt az egy egy csomóba épült 4—5 fa házikót a mikkel utunk mentén imitt, amott találkoz­tunk, legjobb akarattal sem lehet falunak nevezni, ugyan azért, az átvonuló katonaság számáfa ál­lomásonként barakkok vannak felállítva, me­lyekben rövid étkezés után nem keresi az ember, hogy hol lessz kényelmesebb a pihenés, hanem rögtönzött ágyában oly édes álomba merül nagy hamar, hogy szinte csodálkozik mily hirtelen fel­virradt a tovább marschirozás napja. Egy pár pohárka fekete kávé elfogyasztása után (itt nem ismernek más forma kávét) foly­tattuk utunkat ezúttal, a változatosság kedveért szüntelen hegyről lefelé. A sziklás, köves talaj nem akadályozta, hogy helyenként óriási sárban ne kelljen gázolnunk. Nem találkoztunk ezen az utunkon egyetlen emberrel sem, sőt még csak madarat sem láttam! Kietlen, kővé vált tájkép terült elém körös-körül. . . .• Erre a napra kö­vetkező éjszakánkat is barakkokban töltöttük, csúnya, viharos éj volt, kicsi <=zobám deszka fa­lának nyilasain kedve szerinti nótákat fütyült be hozzám a szél, de ez a körülmény se zavarta valami különösen álmomat, mely talán azért volt olyan nyugodt, hogy lefekvés előtt bizony nem volt módomban gyomromat valami nagyon meg­terhelni. M lyen örömmel indultunk azon reggelen útnak, mikor tudtuk, hogy még az nap el kell érnünk rendeltetésünk helyére, * . . be 1 Nem is képzelik milyen vidámak vagyunk mi mindég! Ebben a kényelmetlen életben is van valami kel­lemes, isten tudja hogyan van, de már annyira benne vagyok a katona életben, szinte elfeledem, hogy czivil ember vagyok. Utolsó napi utunkon egyre szebbé szebbé vált a táj . . . gyönyörű erdők, zöldelö hegyek, számtalan patak ezüstös szalagjával keresztül szeldelve, vízesések * . . . meglepően gyönyörű helyen fekszik, a város, közönséges török város, hanem van szép vára egy magas hegy tetején, ott van az én szá­zadom; onnét olyan kilátás van, hogy Europa bármely országa dicsekedhetnék vele. Köröskö­rül szebbnél szebb hegyek, ezek is keresztül ka­sul szelve rohanó patakokkal, melyek igen sok helyen képeznek zuhatagokat. A város északi részén oly nagy vízesés van, minőt egyhamar nem lehet látni, 16 méternyi magasságból esik alá a viz, mintegy 40 méter szélességben ugy, hogy a mint a vastag vízár a sziklák élén meg­törik, sürü pára száll fel oly magasan a légbe, tűnik fel a hang, a mely előbb, az első pillanatban ama nyomorultér a figyelmeztetett. — Nagyon gyermekies vagyok — nemde, Her­bert? — mosolyga ő. — Tévedés volt, semmi egyéb mint tévedés. Hogy ijesztheti meg önmagát annyira az ember!? Hol van Frank? — Ismét itt vagyok, Madám. Habár Helena férjével szemközt teljesen nyu­godtnak lótszék, még sem volt az. Szándékosan nem tekintett a színpadra, és nagy figyelemmel hallgatta Frank csevegéseit, a ki erőszakkal a szeretetreméltó szerepét akará játszani. A fiatal nő figyelme, amelyet Frank mulatíatői talentumának vélt köszönhetni, any­nyira elragadta a csevegőt, hogy mindent, elmondott, a mit éltében tapasztalt, látott vagy hallott. — Ah, kérem Mr. Hartmann, ne fordulnánk most a színpad felé , esengettek — vágott közbe Helena. — Amint tetszik, Madám, most következik a darab legszebb része. Meg ne ijedjen, lőni fognak. A függöny felvonatott, és a völgy torkolatot ábrázolá. Helena nem tudta szemeit a színpadról el­vonni, bűvészi erővel vonzatott a cselek vények figye­lésére. Brandes clőrontolt összezavart bajjal, eltorzított arczczal. Helena szive erősen dobogott, mint ezelőtt hat évvel, midőn mint. szegény szinévznő állott a coulissák mögött. Most előrántá fegyverét a színész, mialatt te­kintete az előszini páholyra esett, a mely tőle né­hány lépésnyi távolságban volt. Szemei nagyobbá let­tek, mintha egy szellemet látna, rémület szólt voná­siból, remegve nyúlt fegyveréhez, mindkét kezével ftimitá halántékát — és csörömpölve zuhant fegyvere a földre. A tetszésnyilvánítás viharos tapssal jutalma/.á a színésznek ezen vélt ujabb haladását. Még mindig mintegy megdermedve egy helyen állott Brandes folyton a páholyba tekintve- Erre fel­kapja fegyverét, rá lőtt a hidon állóra, ezután messze veié cl magától a fegyvet, mintha izzó vas lett volna kezében. — Gyilkos! Gyilkos! Haha! — kiáltott ő csengő hangon és elfutott. Künn a lelkesült közönség zajos tetszésnyilvánítása köveíte lépteit. Helena felugrott helyéről — halvány volt. mint egy holttetem. — Mégis ő az! — kiált ő kétségbeesetten, és ájultan omlott férje karjai közé. Herbert Helénát Fiaink segélyével, gyorsan ki­szállította a színházból és kocsira ültette. Mielőtt Herbert beszállott hini ójába megszoritá barátja kezet. — Frank, bízom benned, hogy e ma esti e«e­ményekről hallgatni fogsz, — Bizhatol bennem, mint. tenmagadban! Egy ideig állott meg Frank kezeit nadrágzae­bébe dugva, é« a kocsi után nézegetett. — Különös, nagyon különös, — mörmogá mi­alatt szivartárczáját gépiesen elővoná. — Herbert neje és eme Brandes között valami titoknak kell lappangania. — Meggyujiá szivarját 8 a színház előtt föl és alá sétált. — Be mit törjem cn azon fejemet! - monda magában. — Frank fiu, gondold meg inkább, hogy mit csinálj a félbeszakított estével. Színházba vissza — nem! Ebből ejég vojt mára. Talán mégis - — Magánbeszédében azonban meg zavartatott. Egy férfiú, bőköpenybe burkolva s kalapját mélyen arczára húzva lépett ki a színházból, s épen Frank előtt akart elhaladni. Mindketten egy időben állottak meg. — Brandes — kiáit Frank meglepetve. A megszóllitott közelebb lépett s mélyen tekin­tett Frank szemébe. — Mr. Hartmann ha nem tévedek, vagy tán csalatkozom ? Ugy belejutottam a tévedésbe, hogy azt sum tudom élek-e? — Rekedt hangú nevetésben tört kí, Frank a szánalom tekintetével nézett a szí­nészre. Oly rémitően nézett ki. A kissé lehúzott sz áj sarok körül mélyránezok képződtek, mik a beesett arc/.on a csontokat élesen tüntetek elő. Csak szemei, a melyek mélyen be voltak esve, fénylettek szokatlan tűzzel. — Az utóbbi években nagyon megváltozott ön — mond akaratlanul Frank. — Veszi észre? — gunynlódék Brandes. — Csoda, hogy ön ezt észrevette. Csak megváltoz­tam?! Alig vagyok már árnyéka magamnak- Jöjjön, menjünk a legközelebbi Brandy-bar ba, nekem ok­vetlen kell egy pohár Vhyskeit innom, különben ö*z­szerogyom. — A színész egész bátran karon fogta Frankot és vitte magával. — Hogy van az, hogy én önt már átöltözködve látom, hisz nincs még vége az előadásnak ? — Mit se tesz. Úgyis éu már az utolsó előtti felvonásban szélhűdés miatt meghalok. A lelkifurda­lás öl meg engem! Hahaha, a lelkifurdalás — nem nevetséges? Ettől ki sem hal meg — legfölebb iszá­kos lesz! Ki tudja ezt jobban mint én — hahaha, kedves barátom, feledi ön, hogy én gyilkos vagyok? Megállott, keményen megrázta kísérője kezét s vadul tekintett annak arczába. A fiatal embernek nem tetszett c különös egyén társasága, kinek vad kifejezés módju és lázas, nyugtalan mozgásai azt gyani(taták, hogy e férfiú meg van örülve. — Igen, igen, tudom, e darabban agyonlövi ön a fiát— mond Frank magát kiszabadítva. — De miért szorítja annyira karomat? — Ezt tevém? Bocsásson meg érte, érzékeny fiatal ember — azt nem hittem volna, hogy önnek egry gyenge, nyomorult .teremtmény által érinteíése fájdalmat okozhat. Valóban eredeti, nagyszerű! — — íme, Mr. Brandes, itt van egy Brandy-Shop. Öu valóban különösnek látszik. — Csuk látsaom? Miuden csak látszat uram

Next

/
Oldalképek
Tartalom