Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-03-19
ivfolyam. 13. szám. Pápa, 1882. márczius 19. VXegtjoleixilc utin^en vasárnap. Közcrcikü sürgős közlésekre korunkul, rendkívüli szamok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S^KÍADÓHIVATALHOZ intézendők. Bérmentetlen levelek. c*:ik ismert kezektől fogúd latnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. f PAPAI LAPORi Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-eollegiumi épület. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frl Negyed évre 1 frt 50 krajozár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos peíiísor térfogata után 5 kr, nyllttérbeu 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. — ' — - — v m • m. m m w m m m^m m w m m w wamm m w wrrm m m m • Pápa város lxatósá s ánalc, a pápai jótéltoirv nőegylet-, ismeretterjesztc-. lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteltnelí, a x>ápai ltei*tészelitáx*snlatnalt és több pápavidélti egyesületnek liivataloft Icöxlönye. ÉSZLELÉSEK. — Két czikk. — I. Ki állíthatja, hogy az életet teljes valóságában felismerő ? Akkora a/, átalakulás világszerte, hogy csaknem önkénytelenül felmerül a kérdés: lehet-e gyakorlatilag mással mint a nap igényeivel foglalkoznunk. De viszont a változatos áramlatok között csak még szükségesebb az öntudatos cselekvés. Nemcsak a sors intézi ügyeinket, nem csupán az ár hordoz; felismerhető mindenben az egyén, és eszme hatása. De ki hirja gondolatját alkotásra képesíteni? Az anyagi világban úgy, mint a szellemiben létező, tényleges adatokkal kell számolnunk. - Ez a történeti alap, — és ezzel kell a kor követelményeit kiegyeztetnünk. Lehet-e eszményi czéioknak megnyerni a nemzetei? Egyesek feladata-e ez? Nem mernék e kérdések egyikére sem határozottan igennel vagy nemmel felelni — Azt tartom, mindenkinek van e feladatban része. Midőn a nemzet létét veszélyeztetve látta: áldozatra késznek mutatkozott kiki, s szünetelt az önzés. Alig született meg az oíficiosus világ: s körülfogta a hátaimat a felszabadult érdek. Nem is lehet ez máskép. De minél kirívóbban követel az egyes: annál magasabb színvonalra kell a hatalomnak emelkednie, hogy azt a sok külön érdeket a közérdekben egyesítse. Erre pedig csak az a hatalom képes, mely nem az érdekek, de az eszmék köréből. — mely a nemzet szine javából vált ki. Minő a helyzet? Mit bes/.élnek uton útfélen ? Mivé vált Budapest? Európai váró-, a legszebbek egyike. Mekkora fejlődés! Láttuk e fejlődést a harminezas években, láttuk negyvennvolcz után. De hasonlithallanul messze kimagasló az, kivált a kiegyezés óta. — És mi ennek alapja ? Pest voltakép nem iparos város; csak liszt-ipara nagyobbszerü; mellette néhány vasöntöde, gép- és bútorgyár; a többi inkább csak helyszerü és alárendeltebb jelentőségű; követi az általános fejlődést inkább, hogysem annak irányt adna. De Budipest az ország fővárosa. Mit enn'1 azon a kormány központosítása, mit a nyilvános épületek, a kozmivelődés fényes palotái ? E mellett a pénz- és közvetítő intézetek foglaltak el legtöbb tért, bankok és biztosító intézetek, melyek hálózatukat az egész országra kiterjesztik. Mindez nem elég egy európai nagy várost népesíteni: de itt fordul meg minden. Ez az ország különböző szükségletei kielégítésének központja, folytonos vásár, a vállalkozás, a hitel, a mivelödés tüzhelve. E vásár nem mindig nyereséges, e vállalkozás nem mindig termékenyítő, kivált kifelé, de itt mozog és éled. Kivált pedig áruforgalma a hatvanas évekóla határozottan nevelkedett. A nagy gabona és terménykereskedés Iegiukább itt közvetítetik. Sokban járullak ehez közlekedési rendszerünk, szállítási árszabásunk és ! az előlegezés könnyebbsége , még több-ben Pestnek helyzete. A Duna Pest büszkesége; lehet ennél szebb egyebütt, élénkebb sehol. — Láttad-e tavasz nyulával a jégzajlás után kikelni azt a nagy hajórajt, mely a Fekete tengertől a Rajnáig, S/áamhultól Frankfurtig a nyugattal öszszeköl? Igy az osztrák és idegen iparterményeknek is jelentékeny vására Budapest, mely az áruforgalmat jelentékeny részben közvetíti. Az iparczikkek fogyasztása általán nevelkedett. A kisebb provinciális városok egyike másika színién fejlődött, de ugyanannyi el is maradt és megszűnt a vidék központja lenni. Mindent egybe vetve, nagyobbak, de kevesebbek a központok. Nem lehet-e ebből következtetnünk, hogy általán nagyobb mai nap az érték és érlékforgalom, hogy az ez időben létrejött vasúti hálózat ezen forgalomnak nagyobb központosítását idézte elő, a központok körét tágitá. Nemcsak városaink fejlődése, de maga a közszokás, a kénvelem és a czikkek olcsósága és kínálata, kivált a gyári ipartermények fogyasztásút jelentékenyen nevelte. Nevelkedett a gyári ipar nálunk is. kivált olt, hol már némi aiappal bírt. Azonban túlnyomólag idegen ipar terményeivel élünk és ezek saját kézműiparunknak is megszoriták körét, valamint a kiskereskedőét a nagyobb tárlatok. Ezzel szemben azon törekvés: a házi ipart a gyáriparral kapcsolatba hozni, helyszerü ipart éleszteni, fejleszteni, a női a család köréhen munkásságra nevelni , országszerte élénk viszhangra talál. Melegen karolja fel ezen irányt a polgári és iparos osztály. Érzi maga a nép a hanyatlóit házi-ipar hiúnyál. A munkás erő, mely cz állal felszabadult, nem szerzi meg nyomban más téren hason értékét és mindenütt pénzből kell élni. A mezei ipar szintén fejlődött. Nem auynyira a termények áremelkedése, mint azok általánosabb és biztosabb érlékesilhetése lön a vasuli összeköttetések, a terjeszkedő crlckforgaloui eredménye. E változás a hatvanas évek körül volt legmeglepőbb. A birtok ár-emelkedése követte azt. Azóta a világ-verseny és annak áramlatai változása csak egyes czikkek re nézve gyakorolt még eddigelé visszahatást. A termények egész sommájára nézve a helyi árak emelkedésének megakasztása volt annak hatása. Elég e részben a negyvennyolez előtti viszonyokról, azok hivatalos és nem hivatalos feljegyzéseiről incgeni!ékezniink. A gazdasággal kapcsolatos kisebb ipar termelését kevés kivétellel a nagyobb gyáripar vélte ál, mely leginkább fejlettebb gazdasági viszonyok és kiválólag kedvező fekvésű vidékeken tömörül. A majorság mellett romba dől a ezukor-. a sxeszgvár, a vízi és hajtó kerekű malom, az nlaj»örö. Egész megyékből kipusztullak cz iparágak. Ez pedig nem annyira a törvény, mint a viszonyok, az általános gazdasági fejlődés következménye. Altalán a mezei termelés terén a ténykedő töke sommája leiemcsen szaporodott. — Az a mindenféle eszköz és gép, a melylyel ma élünk, sokszorozta a munkál és lökóJe— sité azl. Érdekes e részben a birtok árát tanulmányozni. Nem kivétet nélküli az, hogy a kisebb birtok ára nagyobb, még kevésbbé áll az, hogy a közép birtok mindig értékesebb, de legkevésbé igaz ezen állítások inversuma. Mik ép fejlődött evvel szemben a mezei birtok viszonya? A hirlok jövedelmezőségét: értékemelkedése, az annak adott hitel, az arra nehezedett terhek meghaladták. A fóldmives gazda igényei nevelkedtek, helyzete küzdelmesebbé váll. A mezei munka nem ad folyton egyenlő, legkevésbé pedig általán kielégítő elfoglalta— lást és keresetet; a dologtalanság a munkakerülést és a teljes demoralisaliól szülte. Itt iskolázd a gyermeket! Nem egy helyről, és nem csak közelében időnkénti munkát keres a kis házas nagyobb városainkban, otthon hagyván családját. Rendszerint eléli keresetét, nyomort cs betegséget hoz haza. A városi munkások proletariátusa ez a faluban. Sajátszerű tüneménye fejlődésünknek. Egyebütt a gyári munkás proletariátusa ereszti ki raját mezei munkára. Itt a város a földmivesgazgazdák sorából egészili ki munkás osztályát. De a nemesi közép birtokos curiája és gazdasági épületei körül is vajmi nagy csend uralkodik. Mi lelt abból a hatalmas táblabíróságbó', mely ezelőtt a politikai, a hivatalos és hívalaloskodó, a kiváltságolt nemzet voll! A középbirtok a nevelkedő igényekkel szemben sok helyűit meg nem állhatott. Olt hagyja azt birtokosa. A composscssoralusl csak a zsellérek lakják s a bocskorosok. A birtokol szétoszlogalva eladogatják, bérbe adják. Jnhypolhecálva van az. Egyre vélik szántják, ha nem termelt a mull évben, azt ugarnak tekintik, s termő képességél kimerítik. ílelyenkinl csoportosan uj családok szállják meg a curiális birtokokat; — iparon, üzleten gazdagodtak. Ujabbszcrü lakot rendeznek, de az már nem a régi curia; annak téglafalai nem hizlalnak a régi nemesi lak tartósságával és minden körülölte a közelgő változást jósolja. A középbirtoku, ha nem. választatott meg képviselőnek, királyi bírónak nevezteti ki magái, vagy minisleri hivalalnoknak. Megválasztana magát a megye székhelyén tisztviselőnek, vagy valamely pálya-, bank- vagy biztosító intézetnél nyer alkalmazást. Gyermekeit csak városban neveltetheti; hivatalos, tudományos, ügyvédi vagy iparos pályára szánja. Néha gazdának képezteti, Ovárolt vagy Debreczenben, Keszthelyen. Lesz belölök tudományos gazda, válhat gazdatiszt, de magának gazdálkodó falusi gazda nem vál belőlök. ]gy szülelik meg, igy szaporodik a kaputos osztály, a hivatalok proletariátusa! Gróf ZICHY NÁNDOR. «g«wcgfl»wmiw*,jiijw.ju. IMIIM as*x A legszebb hajnal az, a mely honfi Kigyúlt arczán a pírban ott ragyog, Ily hajnal volt az is, midőn kivillant Te szent szabadság éltető napod. A regg-korányban harmat gyöngye csillog; Az ily dicső korány harmatja mi ?! Örbmkönyü, mely látszott ekkoron egy Nemzet szemében megcsillámlani. A nap ha feljön, minden újra éled A ml pihent a zordon éj alatt. Féljött a nap:- lerázta rabbilincsét Az eszme, és repült a gondolat. Repült, szabad volt mint a fellegekbe Felszárnyaló madár, a büszke sas. ; S hová rablánczitul nem juthatott el, Az a hely most nem volt elég magas. Gyújtott az eszme, mint a szikra, melyet Gyors szárnyain a szélvész szerte hint; Miként ha látnám, lelkesült ajakkal Mint szónokolnak deli i íjaink. Miként ha látnám villámló szemével A szent szabadság lelkes dalnokát, *) Olvastatott a helybeli főiek, ifjúsági Mpiőtársulat alWtni ünnepélyén. Siork,. A ki dalával kétkedők szivébe Reményt csepegtet, honszerclmct ád. Miként ha látnám azt az ifjú irót, Ki fogva volt egy gondolat miatt; De most szabad lett, mintha hallanám A zajt a mely körötte felriadt . . . E napon lett villogó kard a lánczból, E nap neve „szabadság hajnala." Egy drága gyöngy az idők tengeréből — Örök dicsőség fényes sugara . , . Klio márványra véste e napot fel . . . Megholt betű mit ér hideg kövön? Szivünkbe véssük e napot mi, melynek Mindegyik percze jogosult öröm. Ha már bevésve lett: a többi emlék Között fényével tündökölni fog, S szentelt hevétől mindegyik magyar sziv E szép honért erősebben dobog !!! Ii. Kiss Gj-ula vili. o. t. A SZÍNPADON. Deachj. — Németből. — (Folytatás.) V. New-York városi színháza ma zsúfolásig megtelt. A vendég, Mr. Brandes Otto, igen jó hírnévnek örvendett. Ó Amerikában első rangú jellcmszincsznek tartatott. Általános volt a nézet, hogy mai szerepe a legkitűnőbb. Kevéssel az előadás kezdete előtt érkezett Herbert Helénával a színházba. Epen a mint a páholyba akart lépni, pillantott a szint <pra, melyet a páholy nyitó nő kezébe adott. „A hamis esküt, lelt paraszt!' 1 monda öntudatlanul cs karja reszketett férje karjában. Herbert csudálkozva tekintett nejére, de a kérdés, a mely ajkán lebegett, elmaradt, mert azon pillanatban Franknak jó indulatulag mosolygó arcza jellent meg a páholyban. — Ah, már szemeimmel mindenütt kereslek. — Valami bajod van Helena? kérdi Herbert, aggódó tekintettel nézve neje arczába. — Oh semmi, valóban semmi. A darab czime egy rég elmúlt eseményt, juttatott emlékezetembe, melyhez életem legszomorúbb emlékei fűződnek. — Gyönyörű darab — mond Frank székét, eligazítva, — Brandes viszi a főszerepet, még pedig páratlanul. Agyonlövi fiát. Ez épcnséggel nem gyönyörködteti a ladiknck gyenge idegeit, de mégis érdekes. Helena arcza meg halványabb lett. — Haza menjünk. Helena? — kérdi halkan Herbert. — Távol akarok tartani kedélyedtől minden szomorú emléket. Te uj eletet kezdél meg, vess fátyolt multadra. — Nc menjünk, cs-ak maradjunk — monda Heléna Herbertnek. — Igazad van, hogy uj eletet kezdek meg most, » ideje van, hogy a múltra fátyolt vessek. A gyenge idegroham meg fog szűnni. ha képes leszek azt eléggé fékezni j — óhj kedves, bátor nőm! — mond gyengéden Herbert. Helena mély sóhajjal foglalt, helyet. Szelleme a közelmúltban tévedezett. Általa nem figyeltetve folyt le a darab első néhány jeleneié. Ekkor hirtelen összerezzent. Egy hang azon időből, egy ismeretes utált hang halolt füleihez, a mely ól. szive legmélyében is mngrázkődtalÁ. A vendég épen most lépett a színpadra. Elcsen Ickiulctl Helena a szinész arczába, s borzadály futotta végig tagjait. — Oh [steuern — óh Istenem, ,—• • sóhajta Heléna — ő az. — Herbert, megijedve fordult nejéhez, mialatt Frank látcsövén keresztül a. színészek arezait vizsgálva, nem is veve észre szomszédnójc izgatottságát. — 0 az? Kicsoda? Kedves Helénám, mi az, mi téged annyira, oly kegyetlenül kinoz? — 0 az! — ismétlő Helena, folyton'a színész arczára szegezve szemeit. — A iczvonásai, alakja, hangja — és itt találkozni vele, holott, én •már rég megholtnak tartam — óh Istenem, ez lázas álom -. igen, igen, éu nem vagyok eszméletemnél. — Kezével megsimogatá homlokát, mintha kétkednék ébrenlétében. Herbert arcza komollyá lett. — Nem óhajtja a látcsövet, Mrs. Villis? kérdé Frank szeretetreméltó mosollyal. — Nem, jó fiu. — szakitá őt félbe majdnem mogorván Herbert — köszönet megemlékezésedért, majd magunkról magunk fogunk gondoskodni. Hanem nézd csak, itt a középső páholyban ül a két Miss Backbone, már ők láttak léged, rosz néven vennék, ha te nem üdvözölnéd őket. Nem mennél át hozzájuk? Frank bámulva tekintett Herbertről Helénára, a ki behunyt szemmel támaszkodott a fautcuil támlájára,
