Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-03-05

IX^ évfolyam. II. szám. Pápa

? JSW2. márczius 57 Megjelenne iti i n d e ii va

s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intézendő!;. Bérmentetlen levelek, csak isiiért kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Hirdetések a lap számára felvétetnek A K I AÜÓU1 V

r A T ALB A X ó-colleg-iumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezái. Egy szám ára 15 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések 1 hasábos'petitsor térfogata után 5 kr, nyilíférben 25 krral xzámítatnak. Bélyegdíj mindig-külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. I>ápa város haLÓságánalc, a pápai Jói£ltony nőegylet-, ismerettorjeszto-, lövész-, korcsolya-, tiizoltóegyleteknek, a papai Icex-tészelítársulatnalc és töbl> i>ápavidélvi es-yosixleixielc. ixivatalos liözlönye. Pápa, mari 4 18S2. (—h.) A képzőművészei remekét üdvözli Mnnkáesynak korszak alkotó nagyszerű Festményében a müveit világ. — A ..Krisztus Pikáns elöll

u festőjét ünnepli, mini büszkeségét, a magynrhazn Kárpáloktól Adriáig. — Munkács szülölle nem Mnnkács-é többé, — osztály részt kér a dicsőségből az egész magyar nemzet. Ily országos ünneplés reánk nézve sem folyhat le nyomtalanul, a dicsfénynek szerle lövellő sugara a mi szivünk dobogását is felkölti, és az országos üdvözlés a mi ajkunkon is élénk viszbangra lel. Az üdvözlés zaja elhangzik, de a nagy művész halhatatlan neve örök dicsőségül fenmarad a művészet történetének lapjain. — Az ünnepély véget érhet, de nem szűnik meg az érdemnek ünneplése. — A nemzetet ért eme dicsőség nj kötelességet ró a nemzetre, a haza minden egyes fiára, azon kötelességet t. i. hogy ápolja a miivészetet. — A művészi ihlet, a talentum kevésnek adatik a gondviseléstől, — de a művészeinek áldozni minden hazafinak módjában áll. Hiába,van m< g a művészet szikrája az Iíjix keblében, ha nincs alkalmas légkör, melyben a szikra lángra lobbanhat hiába van meg a tehetség, ha nincs iskola, mely azt fejleszsze cs érvényesítésének irányi adjon.— Hány láníilélek aludl ki csendesen, észrevétlenül a kunyhók szalmafedele alatt, hánv nairv jövőt Ígérő tehetség bukott el támasz hiányában a magasztos cél küszöbén ? Mig az egyszerű asztalos legényből a tehetséget fejlesztő intézmények világhírű művészi teremtetlek! Kétségbe vonhallan fontossággal biruak a rajz iskolák a művészet előmozdítására ép ugy, mint az ipar fejlesztésére. — Belátta ezt már városunk közönsége régebben, de hiányozván a nagy czél keresztül vitelére szükséges anyagi erÖ, a rajziskolának létesítését jobb jövőre volt kénytelen elhalasztani Ámde várakozni nem soká kellett. — Találkozott egy lelkes hazánkfia, a művészet, és ipar ügyének lelkes barátja, ki távol hazájától szülő városára gondolt, és nagyszerű áldozatkészségével lehetővé lelle azt, miről csak a jobbaknak vágyakozása álmodott. Zimmermann János lovag volt az, ki az 1875-dik évben értesítette a város hatóságát, hogy a felállítandó városi rajzlanodára évi 600 frtos adománynyal járul; — és évről évre meg is küldé az ígért összeget. Az 1875-ben megnyitott rajzlanoda azóta fennáll s folyton fokozódva virágzik, a Zimmermanu-féle alapítványból díjjnzoll derék tanítónak vezetése alatt. Lnnepelhetjük-e hál mi pápaiak a képzőművészetnek ünnepéi a nélkül, hogy meg ne emlékezzünk hálás elismerésünkkel arról; ki lehetővé lelte városunkban e művészei csirájának ápolását? Zimmerman Jánost, ki ujabban is a művészeinek városunkban emelt csarnokára 1000 frtot adománvozott. tisztelettel említi városunknak minden polgára, ki a művészet és ipar ügye iránt érdekkel, az áldozatok iránt hálás elismeréssel viseltetni képes. A polgárság körében szerény kezdeményezés indult meg az iráni, hogy Zimmerman János lovagnak, városunk szülöttének és disz polgárának életnagyságú arczképe lefestessék, és oda helyeztessék hol a hazaíin erényeknek elismeréséül, nemes példaadása pedig az ifjú nemzedéknek buzdító jelül szolgálni fog. E czélra leleteit is le szerkesztőségünknél néhány forintnyi adomány; de mi a kezdeményezés megtételére és az ügy vezetésére a városi képviselőtestületei látjuk legilletékesebbnek, mely megalakítván a rendező bizottságot, lehelövé legye az elismerés eme nvilvánitásában való részvételi szegénynek és gazdagnak egyaránt. Igy azután bizton hisszük, hogy legközelebb megülhetjük az érdem elismerésének szerény, de magasztos ünnepéi. A f. hó 6-án kezdődő megyei közgyűlés I főbb vagy vidékünket közelebbről érdeklő tárgyainak sorozata. — Am. kir. belügyministeriumnak intézvénye, melylyel a pápai állandó színház épitées költségeihez adandó IOOO forintnyi segélyre vonatkozómegyei bizottsági határozatot jóváhagyja. — Am. kir. bdlügyministerium megküldi Bársonyos, Lázi, Sikátor, Varsány, Péterd, Románd, Gyiróth, Gicz és Nagy-Dém községeknek, nem különben az ezen községekben létező uradalmak és közbirtokosoknak, ugy Bakonytamási község részéről a pannonhalmi főapátságnak azon kérvényét, melyben veszprém vármegyétől Győr vármegyéhez leendő átkebleztetésüket kérelmezik. — A m. kir. belügyministerium leküldi a tüzrendörségröl, a hernyók és kártékony rovarok kiirtásáról, a dajkálásra kiadott csecsemők és az ezeket ápolás alá vett dajkák nyilvántartására vonatkozólag, az éneklő madarak védelméről, a szerb tövis kiirtásáról, végre az 1872: VIII. törvényezikk 5. $-ában felsorolt iparagaknak gyakorlása tárgyában alkotott s jóváhagyási záradékkal ellátott megyei szabályrendeleteket. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium a megye községeinek, a selyemgubó termelés előmozdításáért elismerését nyilvánítja. Esztergom vármegye közönségének a képviselőházhoz intézett azon felirata, melyben a megyei tisztviselők és családjainak nyugdíjazását törvényhozási uton rendszeresítetni kérelmezi. — Zemplén vármegye közönségének az amerikai kivándorlás tárgyában a képviselőházhoz ntezett felirata. — Nógrád vármegye közönsége a megye szervezete és szabályrendeleteinek egy példányát megküldi. — Sáros vármegyének a hadmentességi díjról szóló 1880: XXVII. t. cz. 3. pontjának módosítása érdemében a képviselőházhoz intézettfelirata. — Alsó-Fehérmegyének a kellő időben keresztelés tárgyában a képviselőházhoz intézett felirata. — Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye közönségének azon határozata, melylyel a felállítandó szent István szoborra 1000 frtot adományoz. — Am. kir. építészeti hivatal a veszprémpápai országúton levő, ugy nevezett szt. László kápolna körüli támfalak helyreállítására vonatkozó felülvizsgálati jegyzökönyvet bemutatja. — Gyiróth, B. m. és n. Szentlászló községeknek azon kérvénye, melyben az 1882. évi közmunkájukat községi utaikra fordíttatni kérik. — Devecser községnek közmunka tartozás leírás iránti kérvénye. — Péterd községnek kérvénye, melyben az 1882. évi országos közmunka tartozásának a községi utak helyreállítására való átengedését kéri. — A veszprémi járásbeli utászoknak fizetés javítás iránti kérvénye. — Noszlop községnek azon kérvénye, melyben közmunka tartozásának fele részét 3 éven át a községi közlekedési utaira fordíttatni kérelmezi. — A megye alispánja jelenti, hogy a pápai járás területén eszközölt hidjavitásokért 332 frt 17 kr kifizettetett. — Paál Dénes kir. főmérnök az utfentartási szabályrendelet tervezetét és az utászok és utkaparók részéi e készített utasításokat bemutatja. A veres kereszt egylet tavaszi ünnepélye. Meg- mindnyájan élénken emlékszünk azon látogatott, kedélyes, és minden tekintetben sikerült v iga lomra, melyet a V. K. egylet mult évben rendezett, és érdekkel várjuk ez évi ünnepélyét, mely igen érdekesnek s változatosnak Ígérkezik, s melyen két napon át színjáték, tahleau, zene, ének, s eshetőleg táncz is fogja szórakoztatni nem csak a pápai, de mint halljuk a vidéki közönséget is. Az ünnepély márczius 25 és 26-án a színházban tartatik, a műkedvelők által előadandó darabok a „Fehér Othello"— »Cox és Box" — és a „Szikra

1

' lesznek rendezve Mészáros Károly ur által, s személyesítve gyakorlott műkedvelőkkel, kik a pápai közönség tetszését és elragadtatását már más alkalommal js megtudták nyerni. Mándokyné Morzsái Emma, ismert és kedvelt művésznőnk énekkel közreműködését szíves volt felajánlani, ezen felül lesz zongora játék, és szavaAM OH FELELJ .... /{ r {/ i 11 íi h 0 i Kís kezed kezembe reszket, Csókra forr szerelmi vágyam, Majd reíiiegve átölellek, Most ölembe ringasz lágyan. Rád merengek, s lelkem elvész Szép szemeid tengerébe, S száll keresni drága gyöngyöt Szűz szivednek mély ölére. Drága gyöngyöt: hü szerelmet, Azt szeretne ott találni ; Oh leányka mond e mélység Fog-e ily gyöngygyei megáldnif Oh felelj, szólj — tudni vágyom, Hogy mi vár rám, init reméljek, Egy meuyország üdve kéje, Avagy egy gyötrelmes élet. J3iró Gabi. A SZÍNPADONVeszély. — Németből. — (Folytatás.) II. Néni messze a színháztól, égy kis félreeső, magános utczában, kis kert közepében állott a ház, a melyben a fiatal színésznő, kinek kedvese oly hirtelen és erőszakos módon mult ki, öreg, ősz anyjával lakott, — Az anya fiatal korában szinten színésznő volt. Ama kis összegen kivül, amit magának ez időn át megtakarított, valamely közép ncmetudvari színháztól kapott csekély nyugdíj tette lehetővé, hogy a szinipályáiól lemondjon s leányával együtt élhessen. Jleicbhard Heléna, ugy á városban, mint társai előtt tiszteletreméltó fiatal lánynak volt is 1 erve, ki, noha rövid idő óta tartozott a színházhoz, szolgalma és vele szüleiéit talentumának kiképzése által oly nasyra vitte, hogy rövid idő alatt nagyobb s jelentékenyebb színházban is képes lett volna föllépni. Az anya is azon reményeket táplálta szivében, hogy leányát az udvari színháznál láthatja szerződtetve. Az anya c terve az utóbbi időben változást szenvedett, minthogy Helena, B -ben egy fiatal társával ismerkedett meg, ki rövid idő alatt teljesen megnyerte szivét. Xevc Meivuer Alfréd, ki az első «zerelmcs szerepel játszá. Jó családból való, és csinos fiatal ember, ki n\ill szívű, férfias fellépése, kellemes modora, műveltsége által nem csak a leány szerelmét j nyerte meg, hanem az anyját is tökéletesen a maga 1 észére volt képes hódítani. Anyjáról reámnradt vagyona és az ismeretek kincse, a melyet magának szerzett, képesítették őt elhagyni a színházat, hogy magának és nejének tisztességes polgári állást szerezzen. Az eljegyzés csak nyolez nappal ezelőtt nagy csendben ünnepeltetett, mig- az esküvő a közelebbi tavaszra halározlatotl. Helena boldog volt. Egész boldogságát a kedves birhat-isára építette, az óhaj nélkül, hogy erről a világ valamit is tudjon. Még- társnőinek sem tudta megmondani, mi szivét cltölté,— ez sokkal istenibb, sokkal szentebb volt, hogy sem bcszédtárgyát képezhette volna profan nyelveknek. A kis háznak egy csinos, két ablakú szobájában ült Reichhardtué asszony, barátságosan hívó theaasztalánál, s szorgalmasan kötött a kezében levő harisnyán, leányát várva. O már ritkán látogatta meg a színházat, csak akkor, ha leányának nagy szerepe volt, s jelmezválíoztatásnál leányának segédkezett. Ma nem volt ez az eset. — A paraszilánynak szerepe nem igényelt nagy ruha változási, cs hogy Helena biztosan haza jön, arról majd, gondola az anya, jegyese gondoskodni fog. Így ült itt nyugtalankodva, majd türelmetlenül az órára tekintve, majd a vacsorál vizsgálva, a mely a kályhán mclegitletett és már romlással fenyegetett, mig fürge ujjai alatt a harisnya folyton nőtt. Olykor egy megelégedett mosoly szállt el az éltesnőnek még most ís szép arexvonásiról. Hiszen tudla, hogy gyermeke felett most egy derek ember őrködik. Ezután ismét gondolkodva rázta őszbe borult fejét. Miért marad el Helena ily soká? Későn lett vége az előadásnak vagy annyi mondani valója van e két fiatalnak, hogy a hazavezető utat nem találják? Ah! Végre! A csengetyü megszólalt, és sebes léptek hallatszanak a lépcsőkön. Ezután a .szobaajtó hirtelen fölrántatott és Helena a szobába lépett. A leány arcza halálsápadt volt, szemei merevek, lágy barna haja fölbontva és összekuszáltad omlott ki köpenye csuklyájából, s ajkai görcsösen tapadtak egymáshoz. — Az istenért! gyermekem, hogy nézcsz ki? Ks miért jösz csak egyedül? — - „Anyám! Anyám!' — kiáltott Heléna anyja mellére borulva, mialatt a sokáig elfojtott fájdalom ivönvárban tört mairának utat. „Vége mindennek — A-é;rc!

:í — „Gyermek" — engesztelte lleicbbardíné aszszony, — csillapulj. Mondj mi történt? Tán összevesztetek - miért? Csak ne légy oly magadon kivül, kedves gyermekem, szerelmi czivódás néni (art soká. Jer beszéld el mi történt. ! A fiatal lány nem tudott beszelni, ugy érzé, mintha fájdalmában szive akarna meghasadni. Az anya gyengéden kisérte őt a nyugágyhoz és kezeit vállaira téve. engcsztelőleg simogatá leányának ciboutoít haját, anyai részvéttel várva a fájdalom első kitörésének megszűntét. Nem is sejtette mi történt, hisz ö csak azt vélte, hogy egy, már a szerelmesek között szokásos, czivódás az oka Heléna szomorúságának. Halkan, csillapítótag beszélt hozzá, amint csak anya képes beszélni. — Oh anyám — zokogott Helena rövid idő múlva, elfojtott hangon — engesztelő szavaid nekem annyira — de annyira fájnák. Hisz itt mindennek — de mindennek — vége — — vége. A részvét nem képes a halottakat életrehozni és Alfred — — óh Istenem! — Alfréd — — Mit beszélsz gyermekem — Alfréd ?! Az istenért! beszelj értelmesebben!" — sikolt, föl megrémülve az öreg nő. — Meghalt, anyám,— Alfréd meg van halva! Az öreg asszony körüle mindent forogni látott. E váratlan csapás, gyenge erejéhez majdnem elviselhetetlen. De mi nem lehetséges az anyai szívnek midőn gyermekét szenvedni látja? Minden erejét öszszedve, vigasztalta leányát, s annak fejét mellére hajtván homlokára egy forró csókot nyomott. Hisz eszméleténél kellett maradnia c súlyos pillanatban — gyermeke miatt. — .Szegény, szegény szivem — rebegé remegő hangon, mialatt öntudatlanul lassan omoltak kön vei. halvány arczára — egyetlen gyermekem , való ez, lehetséges ? — — Es vájjon tudod anyám, mily módon halt meg? — folytatá Heléna, fénylő szemeit fölemelve. „Ama nyomorult, ama Hagenuak, ki engem mindig üldöz ajánlataival, golyója által. Oh hogy beszéljem el ezt neked anyám — óh a fejcin borzasztó módon fáj, s ugy érzem, mintha elhagyna emlékezetem. — — Xe nézz oly vadul, kedves gyermekem — ne hagyd el magadat, — sirt az öreg asszony. — Meg ne betegedjél. El nem viselhetném, ha téged is elveszítenélek. Beszéld el a történteket, öntsd ki szived fájdalmait, meglásd meg fogsz könnyűim. — — Lásd anyám — folytatá Heléna halkan és megerőltetéssel — azon jelenetben történt, amint az erdei torkolatban ő Hagcuual összeszóllalkozoft. Ea a coulissák között állottam, mert féltein, hogy az esésnél megsejti magát. Alfréd, fellepett a hidra, a közönségtől észrevétlenül, bátorságra intett szemével. Ezután jött a jelenet, a melyben Hagemak rá lőni, neki pedig a. patakba esni kell. En szivdobogással vártain a pillanatot. Ah — ah — sejtelmeim nem valának alaptalanok, sejtelmeim nem csaltak meg! — Egy újult köuyár szakitá meg ez elbeszélést. — Erre következett a fenyegetés szava — folytatá, rendbe szedve gondolatait. — Esetleg Jlagenra néztem, megijedtem arczkifejezésétől. Arcza elfintorítva, szemei fénylcttek mint egy vad állaté. En igazáu féltem tőle, oly ördögiesen nézett ki. Fegyverét még- mindig habozva taríá balkezében. Ekkor rám tekintett és mosolygott — óh mily irtózatosan, anyám ! hideg borzadály futotta végig tagjaimat. A legközelebbi pillanatban előráutá fegyverét és lőtt. Szemeim rögtön Alfréd felé irányultak, hogy lássam, miként sikerült neki az ugrás. Szivéhez nyúlt, és óh jaj Istenem! anyám! E pillanatban mindjárt tudtam, hogy valami baj van, Alfréd tántorgott, és — a hídról hanvatt leesett. — Hallottam amint teste a földhöz ütőa