Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-12-17

IMegj elenik m í n d en vasú r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ iutézeudó'k. Bérmentetlen levelek, csuk is,uert kezektől fogadUitnak el. Laptulajdonos szerkesztő Or. FENYVESSY FERENC VEGYES TARTALMÚ HETILAP, Hirdete'sek a lap számára felvétetnél; A KIADÓHIVATALBAN ó-eolíegmmi épület. . E I őfi 7, e t é s i d íj ak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczái. Egy szám ára 15 kr. It i r d e t é sok j hasábos petitsor térfogata után 5 l

{

r, nyilítérben £5 krral száim'tatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. U HETILAP. Pápa város liatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövése-, korcsolya-, tüzoltóegyleteknek, apápai kertészetitársixlatnak és töo!> pápavidéki eg-yesu.letn.ek iiivatalos közlönye. papa-1 Váli Ferencz f A gyász, melyre folyó hó 14-én virradtunk , ezreknek szivét inditá köuyekheu nyilvánuló részvétre. Váli Ferencz halála nemcsak a tanügynek, melynek 50 éven át szentelő munkás életét, nemcsak közügyeinknek, melyen nemes lelkének egész hevével csüggött, nemcsak a humanisztikus intézményeknek, melyekért — és többnyire névtelenül — annyit áldozott, fájó vesztesége: nemcsak a tanítványok serese, nemcsak a szerető család és rokonok vetlek Körül zokogva ravatalai, de miként életében mindenki szerelte, ugy könvekkel áldozik áldott emiékezelének mind az, ki szerelő szivét csak távolról is ismerni tanulta. A főiskola, a ref. egyház épületén és a városházán függő gyász lobogók, itt nem a megszokott formaságok jelzői, hanem csak halvány visszalükrözésc azon érdemeknek, melyeket az elhunytnak a jelzell testüleiek körében lankadatlan buzgalma, fenköll szelleme és áldozatkészsége állal emelt oltárok dicsőítenek. Az agg testben élő ifjú léleknek felcsillámlását csak a mull hónapokban is, egyik veterán tanártársának jubileumán, a lanárikar nevében mondóit üdvözlésében volt alkalmunk hallani. Már számláltuk a napokat, melyek azon szép napot határolják, melyen elhozhatjuk a kegyelet és hála adóját örömteljes üdvözlésünkkel azon férfiú lábaihoz, ki 50 éves tanári működésére oiy öntudattal tekinthet vissza, mint ö tehelle volna. S ma már csak rideg sirját vehetjük körül áldás kívánásunkkal. Elhunyt je'esünk életrajzának vázlatát a következőkben adjuk: Váli Ferencz I8ÍO. évi sept. 30-án született Magyar-Soókou, Nyitra megyébe?), hol attya színtan Váli Ferencz ref. lelkész volt. Iskoláit Losonezon, Pozsonyban, Komiromban, felsőbb taVÁLI FERENCZ SÍRJÁNÁL. Immár pihen kedves halottunk Virágtalan bús hant alatt, S hogy eltűnt, mint a röpke álom — Alig Jussi a gondolat. Tegnap közöttünk járt mosolygva, Ma jéghidegek ajkai! Ah! édes, biztató beszédjét Nem fogjuk többé hallani. Immár pihen. A hosszú pálya, A ]

LOSszu munka véget ért; Tevékeny agg! . . ki munka közben Lehellte ki az életét! . . Megérdemelt babér övezte Ravatalát, a gyászosat, Megérdemelte köny hullt a rögre . • . . « . A vén halál nem válogat. S ha - kérditek, ki volt ő és miként élt, Oly egyszerű a felelel'. Ember vala, aki mindenkit, S a kit mindenki szeretett. Csatkai Ignácse. nulmányait pedig Pápán végezte. — 18 éves kora óta saját erejéből tartotta fenn magát, sőt apja éveken át súlyos beteg levén, a segéd lelkészt ö fizette attya helyett. — Tanárai közül Márton István pápai professor leginkább kitüntette öt, és ö is hiven megőrzé a hírneves tanár emlékét. — 1833-ban a pápai collegiumban segédtanárrá választatott, később senior lett, innen 1837-ben R.-Komáromba, a reformátusok 7. osztályú gymnasiumába hivatott meg tanárnak, hol a rhetorokat, poétákat és logikusokat tanította. — Ott kelt egybe a szép lelkű és magas műveltségű Jókai Eszterrel, kivel akkori kedves első éves tanítványa Jókai Mór betegsége alkalmával ismerkedett meg. A kis Móricz, irodalmunk mostani fejedelme akkor ugyanis veszélyes beteg volt, de az édes anya, ki férjét csak kevéssel azelőtt veszté el, elkeseredve volt az orvosok helytelen eljárása ellen, nem akart orvost hivatni, de Váli felismervén a gyermek betegségének veszélyes voltát, sikerült neki az édes anyát reá beszélni, hogy orvost hivasson, igy a gyermek mentve lön. Tanári hivatását egész odaadással teljesítvén, a növendékek üdvös szórakoztatásáról is gondoskodott — Az iskola épületében kertet csinált tanítványainak, és azt velük műveltette, és idejének legnagyobb részét tanítványai között töltötte. Már R.-Komaromban annyira kivívta paedagogiaí sikeres működésével a szülök bizalmát, hogy még a helybeli szülök is hozzáadták gyermekeiket és egészen vezetésére bizlák őket. Igy már R.-Komáromban megkezdő azon nagyszerű és jótékony működést, cz irányban, mit Pápán oly kiváló sikerrel cs áldásosán folytatott. Tanítványait rendkívül szerette, de igazságtalan, részrehajló soha se tudott lenni. — A jó tanuló Jókai Mórt, akkor már sógorát, nem tette elsőnek, hanem a mellette levő szegény, árva Szikrát, bár elfogulatlanok ítelete szerint egyenlők voltak. — Komárom társas köreiben műveltsége és hazafias érzülete közszeretetet vivott ki. — A szabadságharezban mint nemzetőr tüzér szolgálta hazáját, mely működésére mindig büszkén hivatkozott — 1848-ban Pápára választatott meg tanárnak, a neveléstan és a természet tudományok tanszékére, mielőtt azonban tanszékét elfoglalta volna, Prágába ment a chemia tanulására, Pápán 1849. október elején kezdé meg tanári működését. Pápai sokoldalú tevékenysége sokkal inkább össze van forrva a főiskola virágzásával, az elnyomatás idejében tanúsított üdvös missiojával, közéletünk AZ ELBIZAKODOTTSÁG KÖVETKEZMÉNYE. Szele Peti Erdély szülöttje és székely levén; heves vérrel, élénk szellemmel, gyors elhatározással, bár néha nyers, és darabos modorral birt, de bátor, és hűséges volt. Midőn a hűségről szólunk, nem azt a hűséget értjük, melyet két szerelmes olvadozó turbékolással igér egymásnak; hanem értjük azon nagy, azon csodálatra méltó odaadást, mely baratjait a szerencsétlenségben, urát és elvtársait a számkivetésben, hazáját és nemzetét a nagy veszélyekben cl nem hagyja. De minden éremnek van hátlapja, és semmi sem tökéletes e világon: Szele Petinek is volt gyenge oldala. Peti gyenge oldali: a hiúság, a túlságosan nagy önhitség, tehát énjének igen is nagyrabecsülése, és az ebből folyó határtalan clbizakodás volt. 0 erősen hitte, hogy eszén fuljárni senki nem A-olna képes. Szegény fiu! .... mily ostoba képzelődés! Nem tudta, hogy a legokosabb emberek, a legnagyobb szellemek ép ugy kivannak téve a hízelgők, és ármánykodók rás/.edcsének, s cselvetéseiriek, mint a legközönségesebb halandók. Nem tudta: hogy a ntegcsalaíás és rászedetés közös sorsa az emberiségnek. Szele Peti csak tizenöt éves, és székely volt, s igy menthető a nagy bizalom, melyei a szegény fiu a saját éleslátásába helyezett. Hisz naponkint látunk embereket, kiket sem a kor, sem az éleíürpasztatás nem tudnak észre téiilcni. Különben is a bölcseség nem kizárólagos tulajdona az öreg kornak. Szele Peti elhatározta a fővárosba menni, hogy ott szerencsét próbáljon. Ez oly természetes vágyódás, mely ritkán hiányzik olyan embereknél, kikről a sors mostohán gondoskodott; sőt a gazdagok sem tesznek c tekintetben másként; azok is ép ugy futnak a szerencse után, mint a szegények. Jean Jacques Rousseau igy nyilatkozott egyik munkájában: Boldognak kell lenni; a boldogság legbelső, és legfőbb szükséglete az embernek!" De az anyagi érdekeknek hódoló jelenkor módosította Rousseau e nyilatkozatát. Ma azt mondtársadalmi és politikai mozgalmaival, hogy sem azoknak részletes felsorolását e helyütt szükségesnek tartanok. — Ott láttuk öt a munka, az áldozatkészség terén a szabadelvű eszmék példányszerü hü szolgálatában. — Tanítványaiba a tudomány mellett beoltotta az igazi humanismus, a szeretet magvait, miknek gazdag gyümölcse azon határtalan szeretet, melylyel tanítványai körülvették, s a mely élénk viszhangra talált mindazok szivében, kik öt ismerték, kik szigorú becsületességének, jó szivének és áldásos ténykedésének tanúi lehettek. Kedves halottunkról a »Nemzet« következő találó szavakban emlékezik meg : Váli Ferencz azon férfiak közé tarto-eolt, kik életüket egész önfeláldozással s törhetetlen buzgalommal a nemzeti közművelődés ügyének szentelték a nélkül, hogy ennek fejében még az egyetlen jutalomra, mely viszonyaink közt rendesen nem szokott elmaradni, az általános emlegettetésre is számítottak vagy törekedtek volna. A szerény vidéki városban, hova hivatása köté, a legkitartóbb munkásság, legontudatosabb törekvés, s legernyedetlenebb buzgalom férfia volt ö; tanár, kinek szava egész nemzedékekben talált hálás talajra, s ki oly hosszú évtizedeken keresztül, a minők emberi életnek is elegendők, ott maradt a munkálkodás általa választott ösvényén, a haza, a nemzet, a tudomány folytonos szeretetében s szolgálatában. Pizonynyal meghatva, s szorosabb ismerősei körén kivül is lélekből érzett gyásszal gondolhat e halottra mindenki, a ki tudja, mily nagy feladatot teljesítettek azon gencratio emberei, kik a mult Magyarországához tartozva, segítették megnevelni a modern Magyarországot; őrködve, igyekezve, fáradva, hogy a nemzeti műveltség s a nemzeti érzület együtt növekedjenek s izmosodjanak. Váli Ferencz tanári pályáját a komáromi református collegiumban kezdte; Jókai Mór, ki tudvalevőleg Komáromban született s ott növelkedett, igen kora ifjúságában került befolyása alá; nevelésében, hajlamainak az irodalomra irányzásában, a nyelvek tanulása által látási köre tágításában, a boldogultnak igen nagy érdemei vannak; Jókai Mór maga a leghálásabban ismerte ezt cl minden alkalommal. Pedig a férfiú, a kinek igy ez írói pálya létesítésében oly része volt, maga választott hivatására nézve más téren működött ; a természettudományok amaz időben nálunk gyérszámu művelői sorába tartozott, s ják: „gazdagnak kell lenni"; mert azt hiszik, hogy vagyon nélkül nem is lehet buldog az ember. Azonban térjünk vissza Szele Petihez. Szülei kereskedéssel foglalkoztak; ámde cselszövők, és szédelgők által gyakran megkárositatván, vagyont épen nem szereztek, Peti fiuk igy okoskodott: „Én ügyesebb, és szemesebb lesxek mint szülein) voltak, engem senki sem fog megcsalhatni. A fővárosban pedig megfogom a szerencsét, és gyorsan haladok előre.', Nagy bátyja, ki egyetlen rokona volt, beleegyezett, hogy Peti Magyarország fővárosába, Budapestre menjen, s valami zsibárusnál szerzett neki helyet. Ott a fiú, mint segéd, lakást, elég sovány eltartást, és hetenkiiit egy forint bért kap, nem számítva a borravalót, mit a vásárlók, kikhez a megvett portékát keilend clvimiie, adnak neki. Ez alkalmazás nem volt ugyan fényes, de Peti nagyszerűnek találta azt. Megköszönte nagybátyja jóságát, holmiját egy óc$ka bőröndbe rakta, és sietett a vasúton a számára váltott harmad osztályú helyet elfoglalni. Petinek derült, kissé hamiskás, de nyilf, őszinte arcza igen kellemes benyomást látszott tenni egy a kocsiban mellette ülő utasra. Az utas távolról sem hasonlított a fiatal székelyhez; jóval idősebb volt ennél, arezvonásaiban ravaszság volt kifejezve, kis és fekete szemei nem árultak cl ugyan ostobaságot, de bizalmat sem keltettek; keskeny, szorosan zárkózott ajkain gúnyos, és alattomos mosoly lebegett. Peti mind erre nem figyelve, tartózkodás nélkül, egész nyíltsággal beszélte el uti társának személyes ügyeit; mire az nagy őszinteséget, é.s jóindulatot mutatva, következő figyelmeztetéssel válaszolt: Fiatal barátom, ha ön Budapestre meg)*, ajánlom, hogy ott jól vigyázzon magára. A nagy városokban sok tolvaj van. Budapesten sem hiányzanak azok. Ön bizonnyal be fogja látni; hogy egy nagyvárosban, hol igen sok ember ébred föl a nélkül, hogy tudná: hol, és mit ebédet, sok lopásnak, csalásnak, s más gazságnak kell történni. A szcpségökről, és a bennők feltalálható élvekről híres fővárosoknak meg van az a szomorú szabadalmuk ; hogy körükbe vonzzák a legügyesebb gazembereket. Meglehet ön gyónemcsak mint tanár, hanem — természettudományi ismeretei alapján — sokáig mint gyakorló orvos is, ki segélyét mindig jó szive sugallatából bocsátotta rendelkezésre, nagy hírben állt. Pápára tanárnak a forradalom után hivatott meg, s e főiskola tanári karában, hol a Tarczi, Bocsor stb. működése mellett erős nemzeti szellem fejlődött ki, az ifjúság hazafias, magyar öntudatos nevelésének és vezetésének egyik fő tényezője lett. Ott működött élte fogytáig, boldogan és elégedetten élve hivatásának, családjának. Neje Jókai Eszter, Jókai Mór testvérnénje, egyike a legkiválóbb lelki műveltségű magyar nőknek, ki nemcsak hü pályatársa, hanem valósággal gondjainak, munkásságának, igyekvéseinek osztályosa volt. Önfeláldozó, jótékony férfiú volt, kit minden igaz ügy támogatásától semmi sem riaszthatott el, s ki a mellett a családi életben, nejében, s korán özvegyül maradt leányában Petiné Váli Mariban feltalálta minden boldogságát. Tanári működésének ötven éves jubilaeumát jövő évben ülte volna meg; ez alkalomra volt tanítványai nagyon készültek már; elkészítették arczképét s mint mi tudjuk, legfelsőbb kitüntetés is várt reá; Váli Ferencz azonban, ki nem volt az ünnepeltetés, nem volt a jutalom embere, nem várta ezt be s elköltözött, ugy, hogy a kik ünnepelni akarták, csak ravatalánál találkozhatnak. A ravatalt nagyszámú koszorúk özöne boritá: ezek között volt Jókaié, diszes szalagján e felirattal: » Váli Ferencz szeretett rokonuknak Jókai Mór és családja.« Hegedűs Sándoré, Hegedűs gyermekeié e felirattal: nDrága jó öregapánknak Lóránt és Sándor,* a gyászoló családé, a tanári karé » Váli Ferencznek gyászoló tanártársai,* a volt tanítványoké: vVáli Ferencznek hálás volt taniivanyai,* a polg. leányiskola tanárikaráé : -aFelejthetlen elnöküknek a polg. leányiskola tantestülete,* Zarkáéké: »Ajó Váli bácsi emlékének Zárka Dénes és családja,* a papnövendékeké: » Váli Ferencz emlékének a theologia ifjúsága,* a joghallgatóké: » Váli Ferencz emlékének a jogakadémia polgárai 1882,* mostani tanítványaié: aFelejthetlen tanáruknak fógymuasiumi tanítványai,* a képezdészeké : »Hála jeléül a képezde növendékei,^ az algymnasium növendékeié: *Váli Ferencz emlékének az I-—VI. osztály^ továbbá a jótékony nöegyleté, Kiss Lászlónéé, Pap Amalie, .Háczky Lauráé, Kluge Ferencznéé stb. ződve, hogy mindenütt, hol a nép nagy csoportokban hullámzik, bizonyosan vannak tolvajok is. Óvakodjék tehát minden cselvetéstől, mellyel önt behálózni, s megfogni törekednek. Nem beszélek a fegyveres kézzel, bemászással, vagy betöréssel elkövetett lopásokról; ezek a közönséges, s minden országban szokásos büntettek fajához tartoznak; én oly gazságokra akarom önt figyelmeztetni, melyektől Budapesten csak az eszélyesség, a józan előrelátás óvhatja meg önt. Szele Peti mosolyogva hallgatta útitársat, s időközönkint igy kiáltott föl: — Oh! uram, a mi engem illet, én nem félek,. . . én nem hag3"om magam teászedni. Fogadok, hogy egy mértföldről megismerném a tolvajt. — Ali! ön hiszi azt kis barátom?! No ez nagy önbizalomra mutat; de ép ez önhittség váihatik önre nézve nagyon veszélyessé. De minthogy ön oly biztosnak tartja magát a tolvajokkal szemben, lássuk ismeri-e a furfangos lopásnak különféle nemeit. Szele Peti útitársára mereszté szemeit, azután fejét megcsóválván, szólott. — Ej! uram: mindez merő ostobaság, oly dolgok, melyekkel a gyermekeket szokás ijesztgetni. — Semmi szándékom sincs önt ijesztgetni fiatal barátom; csak tapasztalatlanságát akarom földe-r riteni. Hallgasson tehát türelemmel. A Budapesten elkövetett lopások között gyakran előfordul az, mely akkor hajtatik végre, mikor a nap már mindent fényesen megvilágít. Elmondom önnek; hogy ez miként történik; alkalmilag hasznára fordíthatja a nj-ert fölvilágosítást. Hallgasson meg tehát, — folytatá az útitárs; -—Budapesten oly házban, melyben sok lakó van, a házmester reggel vagy egy szakáesnéval, vap3

r egy szomszéddal szokott beszélgetni, vagy a ház udvarán söpörget, vagy madarait eteti; mert majdnem minden házmesternek vannak madarai. Tehát a liázmester reggelenkint anynyíra el van foglalva, hogy nem igen fordíthat, figyelmet "azon szemétekre, kik a házba belépnek. Egy ipar lovag besuhan, elérvén a lépcsőt, gyorsan fölhalad, minden ajtót jól szemügyre vesz, s a legtöbb esetben talál is egyet. 52