Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-12-10
IX- évfolyam. jMegj eleixik in i ii d e ii vasárna p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendők. Bérmentetleri levelek, csak is,nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Or. FENYVESSY FERENC ~ : ——•'•> ——- . • * w 51. szám. Pápa, 1882. deczember 10. Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-coliegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frl Negyed évre 1 frt 50 krajozár. Egy szám ára 15 kr. Hird e tések hasábos petitsor térfogata után 5 *r, nyilítérben 25 krral számítalnak. k Bélyegdíj mindig külön fizetendő. rrrTHTTir—ur I-TTTTTIM VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város Hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya- tüzoit/mcvi 0 , Ql -. -, xiak és több pápavidéki egyesületek Jxivatalos Lözr^° ltoe ^ letekaek ' a P a P ai kertészeütár oiiye. Földbirtok és hitel. A földmivelés napjainkban, ha ugyan az iránta támasztott követelményeknek megfelelni akar, nem tekinlhelő többé pusztán foglalkozásnak, hanem ellenkezőleg, — bár mennyire vonakodjék is ettől a földbirtokosnak conservativ, bogy ne mondjuk, aristocralicus gondolkodása, — annak üzleti jelleme naponta inkább és kézzelfoghatóig érvényesíti magát. Ez elv felállítása pedig természetes következményül azt az okoskodást vonja maga után, hogyha a földművelés = üzlet, kétségtelen, hogy mint. minden üzletnek, ugy ennek is életföllételét olcsó löke és rendezett hitelviszonyok képezik. Régen hangoztatják már hazánkban is a gazdasági irodalom tekintélyei, hogy napjainkban gazdaságot forgó löke nélkül jövedelmezően folytatni nem lehet. „Nem bizony 1 válaszol erre különösen a kis gazda egészen elbúsulva — „de hát hol vegyük a tökél"* midőn ugyanazon gazdász;iti tekintélyek száz meg száz alkalommal hangsúlyozzák azt is. hogy hazánk első helyet foglal el a tőkeszegény országok közölt." Hát bizony ez ugy van, az az, hogy még sincs egészen ugy, mert hazánkban a föbaj, nem a töke hiánya, hanem a létező tőkéknek uzsorás forgatása. Minden oly országban, mely extensiv, úgyszólván lúlnyomólag nomád természetű gazdálkodás, és a patriarchális állam inlézvények folytán alig érezhető adóteher után. egyszerre minden átmenet nélkül helevonalik oly államkötelékébe, a melynek, a modern államok mintájára berendezett háztartása az adózók jövedelmeinek fokozottabb igénybevételét követe!;, természetszerűleg beszökött állani a pénzszükség. Ennek pedig ismét természetes következménye az. hogy a megszorult adózónak röglön lévén szüksége, liem lekinii honnan és mily föllélelek mellett kapja m eg a hiányzó összeget, hanem örvend, hogy átaljában megkapta. A lökéi léhát ilyenkor élénken keresik, s mivel a lökepénznek meg Yan az a minden árúczikkel közös tulajdonsága, hogyha erősen keresik, aránytalanul megdrágul, — gazdáink is csak azon vélték magukat észre egy szép reggelen, hogy az uzsora, országszerte, zsidó és keresztény kezekben egyiránl virágzik. S minthogy a kedvező siker, mindenkor élénk versenyt szokott előidézni, azok, a kik nagyobb löke hiányában közvetlen pénzüzletekbe nem bocsátkozhatlak, a divatba jött társulás eszközéi használták föl e czélra, és igy alakulnak a vidéki takarékpénztárak, melyeknek legnagyobb részére el lehet mondani, hogy csak olyan áldás az illető vidékre nézve, mini egy szigorú adóvégrehajló. Nem akarjuk ezt átalánosságban alkalmazni, a vidéki takarékpénztárak működésére, de saját tapasztalataink vannak róla, hogy léteznek takarékpénztárak, a melyeknek részvényeit kilcnczlizedrészben , — valamely a krach elölli időszakban virágzó — bécsi bank fizette le, s az alig működni kezdett takarékpénztár oly kiterjedt forgalomnak örvendett, hogy az első pillanatra mi magunk, - pedig csak volt már alkalmunk egyet mást tapasztalni, szintén tévútra /étiünk vezetve általa. Azl hillük ugyanis, hogy az intézet betétei szaporodnak oly rohamosan, hogy még jelzálogi köllsönök adására is van pénze, sőt nem sokára ezt teszi főüzlelágává. Később azonban tisztába jöttünk vele, hogy a megfoghallau pénzbőség a főrészvényes banktól származik, a mely örvendvén, hogy tőkéit leiekkönyvi hizlosilás és évi lörleszlés mellett 8°' 0-ra helyezheti el, szívesen megengedte a részvényesekből alakult igazgató tanácsnak, hogy a 8°/ 0 os pénzt 11, 12, sőt egyes esetekben 15"/ 0-ra is elhelyezzék. Hiszen az ily uton befolyt évi osztalék legnagyobb része is csak a bank tűz és betörés mentes pénztárába vándorolt. Igy van ez a dolog, és tekintettel erre, azt hisszük nem voltunk lúlszigoruak, midőn cgynémelyik vidéki takarékpénztárnak mükö dését áldásosság tekintetében a szigorú adóvégrehajló működéséhez hasonlítottuk. Ilyen körülmények közölt aztán nem csoda, ha a kis birtokosok országszerte a Kun László király szekerét húzták, sőt még ma is húzzák. Tizenkél tizenöt százalékos pénzl, bármily rövid vagy hosszú törlesztési időszak mellett is a Kánaán földje sem bir meg, hogy bírhatna el tehát hazánknak, a javításra már is ugyancsak ráutalt lalaja. S ha mindezekhez még hozzá vesszük, hogy ~~ szégyen nem szégyen, de úgy van hazánk népe oly kevéssé ismerős a pénz természetével, hogy e tekineletben minden furfangot könnyen alkalmazhattak ellenében kizsákmányolói, s e mellett annyira járatlan mindenben, mit üzletnek neveznek, s végre oly annyira bizalmatlan és idegen, minden eddig meg nem szokott foglalkozásiéi, s ha még hozzá tesszük, hogy semmitől sem borsózik lalán hála oly nagyon mint a szárniláslól, akkor aztán nem is fogunk csodálkozni rajla, hogy a földmivelés és földbirlok oda jutottak Magyarországon, hogy ellarlolták ugyan a velők foglalkozókat, de előre egyetlen lépéssel sem vitték. Az üzlellel való teljes ismeretlenség okozza a többek közöli azl is, hogy ha kormánysegély vagy magánosak vállalkozása melleit, létre jön is egy egy intézel, mely működésével hivatva volna arra, hogy nemzetgazdászali haladásunknak a legveszedelmesebb akadályát az űlból elhárítani segilsen, sokkal csekélyebb mértékben veszik annak közvetítését igénybe, mint az adott viszonyok és körülmények közölt azt várnunk lehelne. Ennek oka pedig az üzleti ismeretek hiánya mellett még népünk kényelemre hajlandó véralkala is, a mely az ily üzletekkel összekötött formaságokkal és hosszadalmas eljárással megbarátkozni nem tud, de másrészt nem lévén alkalma belátni a dolgok mélyébe, azt hiszi, RÓZSA KÖNYVÉBE. Október 10.} Hiába még tovább is rejtegetned, A köny szemedben, oh sokat beszélt! Titkoltad bár — a szív mély rejtekéből Elámdá a forró szenvedélyt. Te érte égsz, sőt űzi csalfa vágya Hírnév után, ki . . . messze a világba. Ah késő már a lángot olta?d 1 Csak egy maradt most még számodra hátra: Lemo7idaiii . . . lemondani . . . A hit- s reménynek fonnyadó virágát Remegve, félve őrzi még szived, S ábráfidvilágod tünde alkotiyában Gyakorta jár eltávozott híved: De halld, mit zeng a búcsúzó madárdal, Mit a szellő, mely tar bokrok közt szár?iyal, S mit zúgnak a fák hulló lombjai} Mind összeolvad egy nehéz sóhajba; Lemondani, . . lemondani ... Csatkai Ignácz. REMINISCENCIÁK I848—49-BÖL. Midőn a bécsi márcziusi zavargásoknak hire Pozsonyba eljutott —• épen ülést tartott a Karok és Rendek táblája; mindenki megvolt lepve a váratlanul jött események felett, s tájékozatlanul állott a jövendő előtt, maga gróf Széchenyi akként nyilatkozott, hogy nem tudja: örüljön-e vagy szomorkodjék a hallott események fölött." Egyedül Kossuth tartotta meg lélekjelenlétét, szemben a történtekkel, s tevé meg azonnal azon • '•• ' 1-1 1 -—-1.1 —A „ lönga 1848—49-ki törvények s független minis 1 terium, 1 Szemere Bertalan történetesen nem volt jelen az ülésen; odahaza lakásán dolgozott s fogalmazta a kerületi ülésekre a törvényjavaslatokat; egészen meglepetve értesült általam a történtekről. Szemere különben gyakran távol volt az ülésekből, s ilyenkor mindig én referáltam neki az eredményről, melyet szeretett gyakran egész a részletességig meghallgatni; nem csak azt kívánta tudni, hogy ki mit mondott főbb vonásaiban ; de arról is akart tudomással birni, hogy ki minő hatással beszélt. De nem csak maga dolgozott folytonosan Szemere, de velünk is dolgoztatott patvaristáival; erről tudna beszélni Lévay Józsi, Borsodmegye jelenlegi főjegyzője, kivel együtt laktam; s együtt másoltuk le Szemere részére az 1723-ik országgyűlés naplóit. Midőn az országos küldöttség Bécsben járt, Szemere magával vitt engemet is. Lehettek többen, kik már akkor a megindult események kedvező sikerében nem biztak; Szemere Bertalan, mindenesetre egyik kiváló alakja azon korszaknak, már Bécsben mulatásunk alatt, midőn V. Ferdinánd király a magyar országos küldöttséget fogadta, s kérelmét szentesité, söt gróf Bathyiányi Lajost az első független magyar ministerium elnökévé ki is nevezte; nekem egész bizalmasan — ki hozzá azon kérdést intéztem, hogy mit tart az események ily fordulatáról ? s mit gondol, hogy mi fog még történni ? azon határozott választ adá: hogy nézete szerint a dolgoknak ezen rendje sokáig fenn nem tartható, s azoknak állandóságában bizni egyátalán nem lehet, egy rövid epochával fogják azok legfelebb történelmünket gazdagitani. Hogy Szemerének ez komoly nézete volt onnan is gyanítom s megvagyok róla győződve, mert neki szándéka sem volt a Batthyányi ministeriumba belépni; mert ugyancsak *.iAftf»m Rér.sben. e tárevra vonatkozólag;, égessen meghitt családi körben nejének — ki hozzá azon kérdést intézte „na Bertus most már csak te is leszel minister" — oda nyilatkozott: hogy a dolog rendje szerint az első ministeriumnak feltétlenül Kossuth ministeriumnak kell lenni — ö e szerint ellenzék akar maradni. — És valóban vonakodott is később Budapesten sokáig Szemere, hogy a neki fölajánlott tárczát elfogadja ugy, hogy Kossuthnak egész energiájára volt szükség, hogy öt e lépésre birja, Kossuth ugyan is félt Szemerét az ellenzék élén meghagyni. Hogy Szemerének komoly bizodalma csakugyan nem lehetett a közállapotok új alakulásában, még onnan is gyanítom, mert ennek egy tréfás ötletben nyilván is adott kifejezést, mindjárt akkor midőn az országos küldöttség Bécsből hajón Pozsonyba visszautazott; ugyanis: a hajó fedélzetén Szemere — megállva Kossuth elött — ki éppen gróf Széchenyi és Batthyányival társalgott •— azon kérdést intézé: „ tudod-e? hogy már is veszély fenyegeti az új ministeriumot," •>;hogy hogy" volt a felelet Kossuth részéről;" „mert Somsich Pali elveszítette a paktáskáját, s ö ezért már holnap felelősségre vonandja az új ministeriumot" — ez azonban nem volt ugy, s igy annyival inkább bizonyít állitásom mellett. Kossuth hahotával fogadta az ötletet, s többször ismétlé „tehát veszélyben az új ministerium," én épen közelében állottam e jelenetnek, s reám Szemere tréfás ötlete annyival nagyobb hatást gyakorolt, mert megemlékeztem Bécsben tett nyilatkozatáról, s hogy Szemere nyilatkozatának valósággal komoly háttere is volt, bizonyos azok elött, kik tudják, hogy már akkor elvettetett felettünk a koczka Bécsben, a titkos irodavezetői által, kik ellenünk a nemzetiségek felbujtogatását kezdeményezték. Szemere előrelátó nagy elméje tehát sejtette, söt hitte már akkor a veszélyt. Szemerének antagonismusa különben Kossuthal szemben mind végig tartott, ezt tudta jól Kossuth is, éppen azért intézte ugy a dolgokat. \stilathogy egyik pénzintézet csak olyan mint a másik, s hogy az uzsorától sem ilt, sem ott szabadulni nem képes. Kevéssé levén e mellett felvilágosítva népünk a törlesztésre felvett bankkölcsönök természete iráni is. Fájdalmasan esik látnunk, hogy például: a „kisbirtokosok országos hilelegyleíe u dacára ama kedvező módozatoknak, a melyekkel a kölcsönüzlet ez intézetnél összekötve van, korántsem terjeszti ki üzletét oly szélesen, a mint azt viszonyainkból kiindulva előlegesen is föltételeznünk kellene. Az ország legnagyobb részének vidéki közönsége, ha értesítve van is az intézet lételéről, nincs felvilágosítva annak rendezéséről és működéseinek előnyös voltáról, vagy'ha egy egy élelmesebb ügyvéd és ügynök közbenjárásával kölcsönt is eszközöl magának, oly közvetítési díjakat szednek tőle, hogy uzsorakamatnak illenék be. Hanem legyünk igazságosak és valljuk be, hogy e valóban kedvezőtlen helyzetnek nem csak népünk, hanem, hogy tovább ne menjünk, a fentebb czimzelt intézel maga is nem kis mértékben oka. Nemcsak a politika, hanem az üzlet is az exigentiák tudománya, és sikere áltól függ, mennyire tudja megítélni a fennforgó viszonyokat és körülményeket, és mennyire képes a közérdekeltséget fölkelteni önmaga irányában. A napjainkban alakult fiatal pénzintézetek tetszelegni látszanak azzal, hogy megállapított hitelű és évek hosszú során át bebizoii) ? ult soliditású nagy pénzintézeteink külső szokásait utánozzák. Elég helytelenül. Tőlük mint. kezdőktől senki sem fogja rosz nevén venni, bármily fokozott tevékenységet fognak is kifejteni, söt ellenkezőleg, mindenki hajlandó leszen érdemül ludni azl be nekik. Ne tartson tehát attól a kis birtokosok földhitelintézeti országos egyesülete sem, hogy üzleti hitelének, vagy méltóságának rovására lörlénnék, ha megbízható, becsületes ügynöhogy az általa ápril 14-én indítványozott s nagy fontosságú határozatot az országgyűléssel akkor szavaztatta meg, midőn Szemere éppen távol járt a vidéken; Szemere Borsodban értesült a Debreczenben készülő eseményekről, bosszankodva sietett vissza az országgyűlésre, hogy elébe vágjon a történteknek, de már későn érkezett Debreczenbe. Szemere ugyan is megvolt arról győződve, hogy a magyar seregek diadalmas előrenyomulásával, sikerülhet a bécsi körökkel s uralkodóházzal egy — a nemzet által is elfogadható — kiegyenlítés. Ily értelemben irt nekem legalább ápril elején Vattáról, midőn a 48-ik honvédzászlóalj tiszti karának nevében, kik ösmervén összeköttetésemet Szemerével, azzal biztak meg, hogy eszközölném zászlóaljunk lerendelését Mármarosból, a cselekvő hadsereghez Görgey alá, — Szemere megnyugtatólag válaszolt, kitartásra és türelemre intett, s kilátásba helyezett egy kedvező fordulatot; utalván seregeink győzelmeire — sajnálom — hogy Szemerének ezen levele később podgyászommal együtt a muszkák kezeire került s elveszett. Szemerét átalában zárkózott embernek tartották, az is volt; de tudott azért azokkal, kikkel rokonszenvezett őszintén bizalmasnak is lenni. Szemerét azért kevesen ismerték, s még többen félre ismerték. Voltak kik később hazafiságát s hazaszeretetét is kétségbevonták; pedig kérdem, mondjátok meg ti erkölcs birák, ki szerette jobban hazáját, az-e ? ki — „annyi balszerencse között s oly sok viszály után hosszú időket élve ma is ép érőben s ifjú kepzelödéssel, elmélkedik a haza sorsa felett; vagy az ? ki — hazája feletti keservében elébb megörült s majd: »szive szakadt meg a honert.« — Azért ne törjetek pálczát s ne ítéljetek könynyelmüen az emberek fölött. Orczy Gyula. K-i
