Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-11-26
Ezen okokból, nincs értelme annak, hogy egy, különben üdvös alkotás idöelött sorrenden kivül, csak úgy oda vettessék a nemzet elé, — a reform — ha megakar felelni hivatásának, legyen egész, legyen harmonicus.— Ezen okokból nem lesz ezen minősítési törvény, — ha csak ezt, — ha már csakugyan megalkottatik, a többi reform mozzanatok nyomban és ideje korán nem kövelik, sem a méltányos, söt az igazság elveinek megfelelő, — de nem fog a közigazgatás jay/itása, fejlesztése érdekében sem, semminemű érezhetőbb befolyási gyakorolni *). Budapest, nov. 16. 1882. Farkas Károly. ors/,. gyűl. képviselő. Á vidéki sajtó hivatása, íi. A lársadalommenlő eszközök közölt elvitázhatlanul nagyjelentőségű az a befolyás, melyei a vidéki hírlapok az egyleti élei élénkítésére gyakorolhatnak s különböző társadalmi célú, főkép pedig a jótékonyságot gyakorló egyletek, melyek kíválókép azon hivatást tűzték maguk elé, hogy a viszonyaink folytán nélkülözhetetlen különféle társadalmi állások különbségének órdességél elvegyek, kétségkívül örökbefogadott gyermekei a vidéki hírlapirodalomnak. És utóvégre szent kötelesség is támogatni azok törekvéseit, kik avégből egyesüllek, hogy a társadalom kóros állapotán tehetségük szeriül segítsenek s hogy a számító eszmék körébe merült emberrel megértessék a sziv hangját is, mely a felebaráti szeretet neveben áldozatra szólít akkor, midőn a társadalom igen sok tagja nélkülöz és szenved. Az általános, nemzetközi socialis bajokon kivül meg van minden országnak, sőt minden vidéknek a maga társadalmi nehézsége. Ezt elsimítani, — kiegyenlíteni a különböző társadalmi érdekeket, — különösen az egyleü élet lelkes támogatása állal, — bizonynyal nem utolsó feladata a vidéki sajtónak. De a társadalmai egyes családok alkotják — és ezek körében is érvényesili befolyását a vidéki sajtó, nem ugyan a család szentélyének kíméletlen megtámadása állal, hanem a la n ügy felkarolása utján. A családok s igy a társadalom boldogságának egyik alapfeltétele és mérlegelője a szellemi képzettség, melynek fundamentumai a családtagok az iskolában nyerik. Tehát a vidéki sajtó akkor is, midőn az iskolával, a tanügygyei foglalkozik ; — midőn irányelveket oszt e léren, a tanügy munkásait kitartásra, a szülőket gyermekeik jótevőinek becsülésére, az államot pedig az azok erdemeit megillető méltánylásra *) Rendkívül sajnáljuk, hogry lapunk t. munkatársának érdekes cikkéi, nem már mult számunkban hozhattuk, mely illőben a cikklten bírált tdrv. javallat az országgyűlés tárgyaljjal, képezte. A eikk elkésve érkezvén, bár nem akailuk m^gícm/.ltni olvasóinkat c praktikus észrevételek nyilvánosságra hozásától. Reméljük más alkalommal is lesz szerencsénk e vezércikk t. Írójához. Szerk. ösztönzi, — midőn végre felkarol minden ujat és jót, mit a tanügy javára értékesíteni üdvösnek találna, — mindezen eselekben a családnak, illetve a társadalomnak tesz hasznos szolgálatokat. Ugyanesak e hasznos téren mozog akkor is, ha a tudomány rejteti kincseit igyekszik olvasóközönsége elött népszerűsíteni s a művészet szellemi körébe emeli fel azokat, kiknek csak az anyaggal levén dolguk, semmi kedvük, anyagi élvezetet nem nyújtó körben vesztegetni idejöhet. — Mert igen sok ember van, kiknek a tudomány és művészet nem kenyerök, áldozatot érte hozni fölöslegesnek tartják, meghajolni előtte, meg épen bolondságnak. Pedig amely nemzetnél a tudomány és művészet a nemzet összessége részéről az illő tiszteiéiben nem részesül, a tudomány vívmányai csak a tudósok s a művészet örökbecsű alkotásai csak a művészek körében találnak kellő méltánylást, — ama nemzet a müveit népek sorában helyet csak névleg foglalhat. Bár a tudomány és művészet haladása általános érdekű levén, — az egész sajtónak síelnie kell e nagy eszmék szolgálatára, — mégis c lekinlctben is megmarad a vidéki sajtónak az ö különös rendeltetése, l. i. nemcsak értesíteni közönségét a tudomány és művészei előrehaladott stádiumáról« hanem egyszersmind azok áldásait, ha kell, akár ráerőszakolni közönségére. Szinlígy általános érdekű a közgazdászat minden ága is, a kereskedelem, ipar, mezőgazdászat és az ezek szolgálatára álló közlekedés és mégis ki akarná elvilaliii azt, hogy a vidéki sajtó ezen szakok körül is speciális hivatási teljesít., annál is inkább , minthogy hazánk sajátos helyzeténél fogva, egyik vidéknek inkább az ipar áll kezéhez, — másik a gazdászallal foglalkozik, a harmadik kereskedéssel tartja fenn magát,— a negyedik meg a közgazdászai minden terén érvényesíti a helyzete állal neki nyújtóit előnyöket. A vidéki sajtó lévén, amint már cmlilök, az ogyes vidékek orgánuma nemcsak szellemi, hanem anyagi érdekeinek is őre, — a maga saját vidékének álláspontjára helyezkedve, hivalásszerüleg tartozik védelme alá venni a j vái'os és vidék jogos, igazságos kívánalmait. ; Tartozik kimondani, akár még a törvényhozó ' testülettel szemben is, hogy e vagy ama kér- ; dés az^ö vidékére nézve életkérdés. És mivel j az ország, egyes vidékekből állván, a vidék j anyagi jóléte egyenes viszonyban áll az or- i szág érdekével s viszont az egyes vidék ha- 1 nyallása mindig országos veszedelem, •— kell. j hogy az illető helyen meghallgassák a vidéki \ sajtónak a sajál vidéke érdekében emelt sza- j vál, kivéve, ha azl az áldozatot a vidéktől i mégis nagyobb országos baj elkerülése ki- ; vánja, és föltéve, hogy az a kívánság jogos alapról, tisztességes hangon vau elmondva A szó természetszerűleg a sajtót illeti; — ki * lépjen fel, vagy egyáltalán ki léphet fel nyit- I ván, egyes vidékek érdekében, ha nem a vi- i déki sajló? És inert a néma gyermeknek még ; az anyja sem érti a szavát, — nagy Kötelességel mulaszt a vidéki sajló akkor, mikor : vidéke kereskedelmi, közlekedési, mezögazdászjali és ipar kérdéseiben vagy hallgat, midőn beszélnie kellene; vagy nem úgy beszél, mint amikép az ö ! városának és vidékének érdekszülte közvéleménye ajakára adja a szót. Bajos dolog az érlekezőre, hogy az ilyetén felolvasások kerete meg nem engedi neki a részletezést s azzal kell beérnie, hogy általános dolgok felülelén evezhet csupán. De hát ennyivel is jelezne van némiképen a vidéki sajtó hivatása a közgazdászai terén. Épen ez okból a vidéki sajtónak rendeltetéséről a megyei és városi élettel szemben is röviden keli végeznünk, és ezt annál is inkább leheljük, mert amennyiben a megyei és városi élet nem a nagy, az országos politikát, érinti, épen azon fogalmak köré csoportosul, melyeket csak az imént jeleztünk nemzetünk szellemi és anyagi haladásának tényezőiként. Nagyon természetes. müveit világot s az a tündöklő fény, mely az egész földgömbön szélylyel áradt, visszasugárzott a magyar hazára és minden müveit nemzet előtt ismeretessebbé és tiszteltebbé tette a magyar nevét. Arany János irodalmi müveivel önmaga állította föl saját halhatatlanságának azon emlékoszlopát, mely felett nincs hatalma a mulandóságnak. Az a szobor, melyet nemzete állitand, nem íos örökké tartani. De azért föl kell azt állítani. Nem azért, hogy Aranynak dicsőségét hirdesse, mert ezt hirdeti minden müveit nemzet s elsőrangú lapjai által sietett letenni az elismerés koszorúját már a ravatalra, — hanem azért, hogy hirdesse a nemzet hála érzetét és kegyeletét s igazolja, hogy a nemzet méltó nagy fiához, a ki közfájdalmunkra sodortatott le a közhasznú működés szinteréről. Országszerte megindult a mozgalom, melyhogy a vidéki sajló eddig jelzett hivatása j nek czélja az, hogy Arany Jánosnak szobor emelszerint, a megyei élet és városi ügyek körül j tessék. E mozgalomból Veszprém megye nem is élénk részvételt tanúsít, — szava súlyát mér- j maradhat ki, nem szabad kimaradnia. Az érdelegbe veti a közrend, a közjóiéi érdekéhen, j met méltánylás dicsőségéből ki kell követelnie védelmezi a tekintélyt, de azért nyilt sisak- i osztályrészét s el is nyeri azt, ha csatlakozik a kai, s mindig jóakarattal a jó ügy iránt, küzd hazafias mozgalomhoz, ha a szegény filléreivel a visszaélések ellen. — Emellell egyes szel- ' s ' A ™>A*v naavnhb arfománvával hn 77 á íár„i . lemóriások erőlködéseit a közélel porondján, bízvást figyelmen kivül hagyhatja. Szép, magasztos a hivatás, mely a vidéki sajtót a haladás ezerféle terére vezeti, s ha a vidéki hírlap nem mindig tudja megtartani a helyes irányt, s néha-néha kizökkenve rendes menetéből, kietlen sivatagra viszi közönségét. — ngj'an ki vetné rá az első követ, ha meggondolja, hogy sokszor mily szám s a gazdag nagyobb adományával hozzá járul a felállítandó szobor költségeinek fedezéséhez. E hozzá járulásra, a szoborfelállitás dicsőségében osztozásra kérem fel Veszprém vármegyének lelkes és hazafias közönségét, mely nem szokott elmaradni soha a haza érdekében emelt áldozati oltároktól. Kiáltó szó cz a kibocsátott gyűjtő ív, szent tartozás lerovására hívja föl mindazokat, kik szivükön cs leikükön hordozzák a magyar hazának, lalan akadályokal gördít eléje, hugy többet ne í a magyar nemzetnek dicsőségét és erős hitem említsünk, közönségének ezerféle szeszélyeskedése. De meg azonkívül a napnak is meg van a maga fogyatkozása. pedig hát az nem is emberi alkotás. littschek Aulai van a felől, hogy ez a kiáltó szó nem pusztában hangzik el, hanem nemes szivekre s emelkedett lelkekre talál s megcselekedvén azt, mit egy nemzet óhajt és akar, adományokkal megrakodtan tér vissza, uj és fényes lapját kepezendi megyénk hazafias életének. A haza szeretete vezérelje az áldozati oltárhoz ugy az egyeseket mint a testületeket és eredményezze azt, hogy Veszprém vármegyének minden egyes lakosa önérzettel tekinthessen a j majdan felállítandó szoborra, melynek felállítását Veszprém, 1882. évi november hó 23-án. Véghely Dezső, alispán. Veszprémből. Fel Iii vas. Veszprém vármegye h;i7.;ili«*is közüuségéhrz.*) Önmagát tiszteli meg a nemzet, ha Nagyjait áldozatkészségével nagy mértékben mozdította elő. megtiszteli. Azon szobrok, melyekkel az érette élt és működött dicsőinek emlékét külsőleg is megörökíti, magának a nemzetnek szellemi emelkedettséget s ezen alapuló nagyságát, életerejét cs életképességét is hirdetik. Nemzetünk története sok nagyot mutat föl, : , bJ , — november 2j-e?i. kik hazájuknak s nemzetüknek a valódi nagyság • A ./ • ... „ , , , , , , J A veszpiemi tuzolto-egvk-: zászlajának beés dicsőség magaslatara fölemelheteseert eltek, I ./„ x,. ^ 1, . „„ <• ' ... b „ ,, , , , „ i szerzésére, e no 23-an, a nemzeti casinoban tarkik e szent czel elérhetéséért örömmel áldoztak I ... .> „ 1 . ,„ • •, , , , , , , : tott tancz-mulatsag igen sikerült s kedélyes volt. föl idejüket, erőiket es képessegeket, sot, ha ; jg ^ T tánczolt. A tombola játéknál érdekes tárkellett, még életüket is. J gyak sorsoltattak ki a tomboIa • k mind na g>' ok kozott «gyog?" AraQ y J an0E > ; elkeltek. A házias tánczmulatságnak csak a magyarnak legkitűnőbb epicusa , a művészet gcniúsától ihletett és meg is népies költője. Irodalmi hírnevének, dicsőségének szük volt a magyar haza határa, beragyogta az az egész a re 7•) Klőleges kijelentésünkhöz képesl, hogy a megye, területen befolyt adományok összcsilésének, a nálunk begyült összegei az adakozók neveivel együtt az alispáni h-vatalhoz szolgáltatjuk be. Szerk. geli órák vetettek véget. Az összes bevétel 166 frt volt, ebből a tiszta jövedelem ugy 66 frt lett. A nagygymnasium 6-ik osztályában vasárnap d. u. 4 órakor a felnőttek részére előadás tartatik. Az előadást Czirbusz Géza k. r. tanár úr fogja tartani a »Neprajzi furcsaságok* czime alatt. Az eddigi előadások után ítélve, szép számoly hitszónoknak, ki, mint ő, elhatározva volt cgé*z életét az isteni ige hirdetésére szentelni, birnia kellett. 6 valóban erős, és megnyerő ékesszólással megáldva, egész életén át teljes buzgósággal hirdette az igazság szavát; « tekintettel, hogy a hitetlenek hosszan tartó foglalása a kereazlyéiiaéget, az alpesek azon vidékén, már csirájában elfojtotta, oktatásait az akkori viszonyoknak megfelelő modorban adta elő. s mindenben alkalmazkodott a keresztyén vallásnak azon időben volt körülményeihez. 0 nem harezolt se az ördög, se Prodis óriás, annak niinístere ellen; mint azt az Ó'.Hkrónikák állítják; de személyének veszélyeztetésével igen is megtámadhatta a «xaraezencket, a. mi nem volt ellentétben korának szokásaival: tanácsaival éleszthette azon mozgalmat, melynek indoka, cs czélja a hitetlenek elűzése volt; és miután ez megtörtént, nagyobb hatás végett különös ünnepélyek alkalmával cszközüthetctt. néhány ördögidezést, s üldözhette a gonosz szellemet. E tetteit azonban az akkori idők észjárásának felemiifé.séve! teljesen igazolni lehet s valószínűleg cz azon forrás, melyből az élet törtenetébe brszöt csodadolgok meríttetfek. Azt minden esetre behizonyitoldiak vehetjük, hogy Bemard soha meg nem szűnt a pogányság éf az izlám tisztátalan keverékéből született babona ellen dörögni, s hogy Lombardia , Aoslc. Xa varra, Milano, Genua, s több más püspöki megye tamii \ollak evangéliumi buzgalmának, és önfeláldozó bátorságának. -Vegj vcuharmadik évében a püspök választása folytán austei archidíaconussá leven, Bemard az e méltósággal járó minőségénél fogva tekintély, es részt vett a püspöki megye kormányzásában. Tisztségének kötelmeit ép oly odaadással, mint jó eredménnyel teljesítette. A szív ájtatos imái, a lelkek elmélkedése, a test sanyargatása, végre az erkölcsök gyakorlána működését az egek áldásának részesévé tették. Kétség kivül akkor történt, hogy nem kevésbé kegyes Mzive. mint felvilágosodott elméje azon szerencsétlenségek folytán, melyeknek a hózivatarok alkalmával a magas hegyeken, különösen a Pennin alpeseken átkelő különféle nemzetbeli utasok gyakran áldozatul estek, könyörületre gerjedvén, egy magasabb sugallatná! fogva, elhatározta oly menhelyet alapítani, mely a vallásnak leven szentelve, alkalmas volt äz utasoknak ideiglenes segélyt, « egyszersmind lelki vigasztalást is nyújtani. Akkor hatalmában is volt cz eszmét megvalósítani, ekkor történt tehát ez uj intézmény alapítása: „In usum iter facientiom coenobium in sumiiio Penniuo exstiuxit," mondja .Simler. Már előzőleg említettük, hogy a spanyolországi musulmáu száráczénckhez, kik legclőszöi jöttek a Provenceba , később Afrikából, különösen Állasból érkezett száráczéu törzsek is csatlakoztak, itt megjegyezzük, hogy azok nem > oltok mind Mahomed követői; hanem sok zsidó, sőt bálványimádók is voltak közöttük. A berberek, kik a száráczénok spanyol- és francziaországj hódításaiban oly nagy részt vettek, mint lleiuaud helyesen megjegyzi, az arabok által azzal vádoltattak, hogy a tüzet és a csillagokat imádjak. Az arabok a berbereket valóban „Sabacer" vagy esillagimádókiiak nevezik, Azt, hogy a pogányok mily arányban állottak a nyugat e rablóinak számmemiyiségéhez, meghatározni nem lehet. IIa számosan voltak, akkor magokkal hozhatták vallásuk szokásait, s a többi közt a bálványimádást is. Guichenon két .Jupiter szobrot látott a. lurini múzeumban, melyek szerinte a fszent Bernárdrúl kerültek oda; az egyik szürkés kőből a capítoljijnii Jupiter torz szakállal, s köpenybe burkolva, a ináííifc basallból, a karthágói Jupiter egy ifj 11 ember alakjával, |tj t *íz nélkül. Kérdés: biniak-e e szobrok az állítólagos ere* déllel? K tekintettel jól megóvott állapotukra, az őskorból valók-e? végül, hogy a bálványimádó szaraczének míivei-e? Fölötte nehéz P kérdcHck bármelyikére biztos feleletet adui. De bármiként legyen is, annyi igaz, hogy Sz, Bernárd élettőltéiictébeu van egy ledöntött szoborra vonatkozó hagyomány, melyet, ha mindjárt homályos jj.-, megemlítés nélkül hagyni nem lehet; mivel azt hÍHUívejsebb írók szintén fölemlítik. ,,ldolum, qimd in suiiijntí Pennine erat dejioit.." £A bálványt, mely Pciiiiiu ormán voíjL, ledöntötte) mondja ísimler. E hagyomány az lsére yöjgyhűl íszármazotl, de Duingt Richárdtól ered, ki i»ÍJ)t aositeä ar^hidjacon Szt. B>Tnard utóda levén, azt körűibe}/?] a köyc/k/iz/J kifejezésekkel jegyezte föl*. „Az ördög, ez ellenség, inpjy mindig ordít, mely a gonosz diadala föjölt folyton őrködik, az ostobák által pokolilag borzasztónak képzelt Jupiter szobrának közvetítésével, egyre erőlködött a kcrcszlj'énséget, melynek hatalma akkor növekedett, a pokolba taszítani." A Joux hegy tájain képzelgésükben hitték ugyan, hogy az ördög által terjesztett betegségektől menekülni, vagy azokból felgyógyulni lehet; de azok azt is hitték, hogy ha egy csoport utas a Pennin hegyen átkelni akart, bár mily számosan voltak is azok, a gonosz szellem közülök minden tizediket, mint keresztyént letartózt tta, s tönkre tette. Tartózkodási helyül a hegységnek az emberi laktól messze levő hideg üregeit használta. Bemard az aoste-i aichidiacon méltóságára emeltetvén, mint s/,olid és kegyes ember megrendült, midőn a veszélyre gondolt, mely embertársainak üdvét fenyegette, imáiban szent Miklóshoz esedezett, ki utasnak öltözve, előtte megjelenvén, a követke/ő szavakat intézte hozzá: „Oh Bemard, jöjj, menjünk föl a hegységre, hatoljunk át a borzasztó meredélyeken, törjük porrá Jupiter szobrát, s az oszlopot, mely annak talapzatául szolgál és a keresztyénség szerencsétlenségének e gyűlöletes tárgyait romba döntve, űzzük el \y[, ördögöket. E helyen azután a felebaráti szeretetnek menháza!,. ?? egy szciit szerzetnek kolostort fogunk alapítani. Kilencz egyén társaságában, kik kísérőid lesznek, a gonosz szellemtől mitsein kell félned; a szobor nyakára ugy kötelet kötsz, azzal azt lerántod cs összetöröd; idézni fogod az ördögöket, gúzsba kötöd, és a hegység sötét mélységébe taszítod azokat; elitéltetésök napjáig nem fognak azok árthatni többé!" Bernárd égve a vágytól küldetését mielőbb megkezdeni, tizedmagával fölment a hegyre, kefében, mini, » gyn'zelein jelvényét, egy zarádok botot tartott, megfelelőn az akkori szokásnak, mely szerint az aoste-i aichidiacon az isteni tiszteletek alkalmával szintén ilyen botot vett kezébe. Meggyőződni akarván, hogy az ördög mcgkiséili-c a szokásos tizedet letartóztatni, s azt elveszteni, elhaladt a szobor elött; azután stoláját, mint vaslánczot a szobor nyakára kötvén, feuhangon elmondotta a szokásos idézési igekel, megparancsolta az ördögnek, hogy äz Áoste Gcnéve és Siuii püspöki megyek között fekvő \laIHHÍ) ,,]UätpU»onim" hegy tartarusi mélységeibe vonuljon- Kzulin iMJfwtöttp ft ggqbrati azt, •» n«%la* pot. hogy azok veszélyt aenkirc többé ne hozzanak, darabokra törte. Bernard e művelet uMu minden baleset nélkül visszatért, egyházába, hol misét mondván, ünnepélyesen kihirdette, hogy az isten segéjyéyej ejs űzte az ördögöt, a szobrot, s annak talapzatát pedig lerontotta .... E történetben olyan dolgok vannak, melyek inkább meglepuek, mint maga a történet. Ugyanis: az őskor ismeretének oly neme, mely a Jupiter szobrát, s annak talapzatát, az az a kis és nagy Joux hegyet, összezavarja; a nagyon is feltűnő bizony-liften annak, hogy a pogány bálványok lerombolja után { s igy letűnt lélezésöknok, annyi év elmultával is !át« ható, s ép nyomaira találtak; az l-ső Fülöp király korában való élénk visszaemlékezés arra, hogy Theodosius korában, tehát kétszáz év elött mi romboltatott le a tudatlanság egyik vidékén. Legyen bár valóság, vagy mese, a mit du Val d'lsére hátrahagyott, mégis ez az egyetlen forrás, melyből Sz. Bemard élettörténetének sokféle, s egymást követő megírásához az anyag meritteteü; innen merítette adatait az általa irt életrajzhoz Viot Roland is, ki 1611-bri) a a kolostor főnöke volt. Az ördögökre vonatozó )»er sét, a ki akarja, elve,heti; azt azonban meg kell engedni, hogy a bálványoknak Sz. Bemard alatt eszközlölt lerontása nincs megfosztva minden valószínűségtől; minthogy a történelemből tudjuk, miszerint a pogányok a száráczénekkcl a tizedik században oda visszatértek; és a bölcsészeti szellemben haladó tudomány fáklyája már mint igazságokat helyezett világosságba oly tényeket, melyeket a hitetlenség mint ájtatos tévelygéseket büszkén elvetett. Egyébiránt az ájtatosság, vagy is a keresztyéu vallás hagyományai hasonlítanak a mithologiai reffék> hez; az igazságnak bizonyos értelme rejlik azokban azon lepel alatt, a melybe hurkolvák; g ime talán ez az, a mit gondolni kell azon győzelemről, melyet Sz. Bernárd a Joux hegy ördögei, és a Prócus óriás fölött aratott. Bernárd, kinek minden gondolata a kegyesség azon müvével foglalkojsik 1 , t ... .... ., melyet megalkotni /jzandej"*- , ,. il',,. ...u/.ott; Bemard, ki azon akadályokat, melyeket a megrögzött és sötét babona elébe görditc»i fog, figyelemre sem méltatja, nagyon is érzi anIHik szükxégét, hogy az elméket az isteni ige befogadására előkészítse. Mint buzgó hittérítő, behatol a hegység vad és durva lakóinak legtelreesőhb barlangés daezot azon elszigeteltség veszélyeivel. Reá
