Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-10-22

ugy a holdfény változásainak ideje Veszprém városára tekintettel van megjelölve, — továbbá az ismeretterjesztő, szépirodalmi és humorisztikus részen kivül adja teljes névtárát a róm. kath., ref. és ágost. hitv. egyházmegyéknek, a megye területén. — Felsorolja a felekezet nélküli isko­lákat, templombucsukat, Veszprémmegye orsz. képviselőt, úgyszintén megye bizottsági tagot vá­lasztó kerületeit. Névsorát közli a " megyei és városi tiszti karoknak, kin törvényszék és me­gyei bizottság tagjainak, szakosztályainak, a me­gye egészségi ügyi személyzetének, községi és körjegyzőinek, — megyebeli ügyvédek és köz­jegyzőknek , — a kir. adófelügyelöség, vasúti, távírda és posta hivatalok személyzetének stb. Kimutatását hozza a megyebeli takarékpénztá­raknak, segélyegyleteknek, a bejegyzett egyéni és társas czégeknek stb. — A meglehetősen tel­jes és pontos adat gyűjtésért és az egyébként is jeles tartalomért méltán megilleti az elismerés a szerkesztő — Steiner Ádám várpalotai plébános urat. — A naptár ára 30 kr. — A „Magyarország" Ardényi Dezső­nek a magyarosodás érdekében megindított havi folyóiratának októberi száma igen változatos és érdekes tartalommal jelent meg. A füzet élén Ardényi Dezső hangsúlyozván a Schulverein ha­zaellenes törekvéseit, kifejli az országos magyar egyesület megalakulásának szükségességet. Az egyesület ^czélja lenne magyarrá tenni Magyar­országot. Es e szép, de felette nehéz czél elérése érdekében a füzet részletes tervezetet mutat be. Hosszabb czikkeket hoz a magyarosodási moz­galmakról, nemzetiségi viszonyokról stb. A fü­zetet apróbb közlemények és bö irodalmi rovat egészítik kí, melyben Komócsy, Mikszáth, Balázs Sándor, Reviczky Gyula, Fáy Elek stb. nevei­vel találkozunk. A folyóiratra négy forintjával egész évre előfizethetni Budapesten Sándor utcza 12. szám alatt. — A magyar könyonió ipar egy gyö­nyörű készítménye került ki Posaer K. L. bu­dapesti müintézetéböl. Ez a »Szt. István korona­országainak térképe, tekintettel az 1881-ik évi 63. és 64-ik törvenyczikkekre,« tervezte Plátsek Ignácz, metszette, nyomatta és kiadja Posner K. L. müintézete Budapesten. A térkép rendkívül világos átnézetben, gyönyörű tiszta nyomásban tünteti föl az egyes megyéket (mindeniket más alapszínben) s a kisebb városok is nagy, világos betűkkel vannak megjelölve. Ajánljuk a közön­ség figyelmébe e müvet, mely bizonyítja, hogy könyomdaiparunk a térképek kiállítása tekinte­tében bátran mérközhetik a külföldi versenynyel. — „Nana keringő" cimü tánc darab je­lent megf a »Harmonia« társulat kiadásában. A keringő zongorára van írva, de azért énekelni is lehet, mert az ének szólam és a szöveg a zon­gorarész fölé van nyomtatva. A keringő Pálmay Ilka asszonynak van ajánlva, ki is azt a buda­pesti »Nana« előadások alkalmával nagy siker­rel énekelte. A címlapon a művésznő mint »Nana« látható. Szerzője Bánfi Sándor. Ára 1 frt, s kap­ható a társulat nemzeti zenemükereskedésében, váci utca 3. — Vidéken minden könyv és zene­mükereskedésben. Veszprémmegye t. gazda-közönségéhez. A veszprémmegyei gazdasági egyesület leg­közelebb egész szervezetében ujjá alakulván, a mezei gazdaság, állattenyésztés, és az ezekkel kapcsolatos rokonágaknak a mai kor követel­ményei, valamint az ujabb vívmányok és tapasz­talatok szerinti fejlesztése s emelése, nem külön­ben a kisebb birtokosok anyagi jólétének elő­mozdítására irányuló működését legközelebb az egész megyére kiterjeszkedöleg megkezdendi. A gazdasági egyesület, tekintettel a megye legnagyobb részében sinlödö, s minden tekintet­ben czélszerütlen, s nagy mértékben hiányos, ugy a helyi viszonyok és érdekeknek egyátalán meg nem felelő állattenyésztési viszonyokra, en­nek czélszerü fejlesztését, s a helyi viszonyokhoz mért okszerű emelését s felvirágoztatását tűzte ki legelső sorban is feladatául, a melyre vonat­kozó megyei szabályrendelet már kidolgozva ké­szen áll, a melynek a megye törvényhatósága, illetőleg a minisztérium által történendő jóváha­gyása után a gazdasági egyesület a különböző, s kitünöleg alkalmas különbí^le tenyész-auyagok beszerzését megkezdi, s azokat az illető érdek­letteknek, különösen azonban egyes községeknek igen kedvező feltételek mellett át- esetleg örök áron eladja. Az anyagi jólét előmozdítását legelső sor­ban a vagyon és termények biztonsága képez­vén, hogy ez minél kedvezőbben eléressék s biz­tositassék, a megyei gazdasági egyesület szerző­désre lépett az első magyar általános biztosító társulattal, a melynél az egyesület tagjai vagyon­os termény-biztosításaiknál oly kedvező anyagi haszonban részesülnek, melyek nem csak a cse­kély tagsági díjat fogják meghaladni, de e mel­lett még bizonyos megtakarítást s nyereséget is biztosítanak. De nem csak ezen fentebb elősorolt körül­ményekre, hanem mindazon különböző s igen sok oldalú tényezőkre a körülményekhez képest fő­figyelemmel leend az egyesület, melyek általá­ban a mezei gazdaság, s az ezzel minden tekin­tetben kapcsolatos ipar emelését czélozzák, me­lyek lehető fokozásra s fejlesztésére az egyesület időközönként anyagi erejéhez képest versenye­ket is rendez. Iíogy azonban a gazdasági egyesület igen sok oldalú, s kimerithetlen irányú törekvéseinek mindenkor lehetőleg s elegendőkepen megfelel­hessen, tekintettel az egyesület igen csekély ren­delkezés alatt levő alaptökéjére, kívánatos, söt múlhatatlanul szükséges, hogy a megye gazda­közönsége, már anyagi jobblétének reményében is eddig az egyesület irányában tanúsított me­rev közönyösségéből kilépjen, s az egyletet, ugy annak működését nem csak részvétével, de cse­kély anyagi" áldozattal, vagyis a tagsági díjak­kal is támogassa, mely czélból azok már ezen tekintetből is oly alacsonyra szabattak, hogy azokat bármely kisebb gazda is az egyesület czéljaira igen könnyen, minden megerőltetés nél­kül felajánlhatja. Az aláírási ívek kibocsájlá a jelenleg fo­lyamatban levén, azok lehetőleg egyenest, vagy közvetítés utján minden, egyes birtokoshoz, gaz­dához s községekhez eljuttatnak, miért is nem csak felhivatik, de saját anyagi jólétének eme­lése s fokozása reményében felkéretik a megye t. gazda közönsége, ugy egyes községei is, hogy az egyesület által kibocsájtott aláírási iveken, akár pedig közvetlenül, Veszprémben az egyesü­let titkári hivatalánál, magukat a megyei gazda­sági egyesület tagjaivá beíratni szíveskedjenek. Igen csekély az áldozat, mit tőlük a közös ér­dekek megvárnak, de ez által is lehetővé téte­tik, hogy az egyesület nemes, s a'közjó érdeké­ben magasztos feladatának eleget tehessen, s csak is ez esetben, s a beiratkozás után várhatja meg méltán a megye érdekelt közönsége, hogy a megyei gazdasági egyesület nemes törekvésé­nek, s a közjó érdekében elvállalt kötelességé­nek mindenkor elég mértékben megfeleljen. Veszprémben, 1882. október hó 10. Gr. Esterházy Móricz, gazd. egyi. elnök. Nagy Icán. razd. egyl. titkár. A veszprémi kir. törvényszék büntető osztályánál a jövő hétre kiliízettek: Október 24.-én. Súlyos testi sértessél vádolt Trusics József s társai, Illés József ellen lopás miatti ügyekben vég­tárgyalások. Október 25-én. .Súlyos testi sértéssel vádolt Mester István, súlyos testi sértéssel vádolt X;igy János, súlyos testi sértéssel vádolt 13. Tóth József, lopással vádolt Jlo/fer, Ferenc/., lopással vádolt Cseh Dániel é.s társai, sú­lyos és könnyű testi sértéssel vádolt Mészáros Gábor s társai elleni ügyekben III. bir. it. hirde­tések. Súlyos t.i'.sti sértéssel vádolt Kovács György, súlyos testi sértéssel vádolt Lengyel István, lopással vádolt Toezmau József, lopással vádolt Cseh (szép} József, és társa, rablással vádolt Drusza Görgy, sik­kasztással vád'lt Filipp Ignácz s társai, közcsend elleni kihágással vádolt Csima István elleni ügyekben II. bir. ítélet hirdetések. Október 26-án. Lopással vádolt Farkas József s társa, sik­kasztással vádolt Páchman Béla, emberöléssel vádolt IVajky János s társai elleni ügyekben, v é g t á r­g y a I á s 0 k. 31 KUtONFllEL _ — Személyi hírek. Vértcssy Sándor legfőbb itélöszéki biró, a szt. István rend keresztese és m. kir. Herold, továbbá Vértcssy György, a gróf Lamberg család jószágigazgaiója a mult napok­ban városunkban időztek. A helybeli kir. járásbí­rósághoz Galamb Zoltán ur, végzett jogász dijas joggyakornokká neveztetett ki. Baráíli Zoltán, Proszt János, Kiss István és Békássy István urak a mult hó vegén tették le a tartalékos tiszti vizs­gálatot a közösbadseregben. — Mátray József fővárosi tanácsjegyző, városunk köreiben is elönyesen ismert barátunk tegnap tartá esküvőjét a fővárosban, a szép Emey Vilma kisasszonynyal. Az esketést Néger Ágost apát plébános teljesité; a vőfély Dr. Fenyvessy Ferencz volt. Szívből áldást kívánunk az ifjú párnak. — A Bőnyött felállított nHuszár emlék* felavatási ünnepélyen, mely f. hó 24-én délelőtt 9'/ 2 órakor veszi kezdetét,— városunkból a fő­iskolai énekkar, Kis Gábor ref. lelkész, Antal Gábor, Németh István és Vikár Kálmán tanai urak vesznek részt. — A Petőfi szobor leleplezési ünnepély al­kálijából városunk nevében dr. Fenyvessy Fe­rencz orsz. képviselő egy saját költségén készít­tetett díszes babér koszorút tett le , — miért a városi tanács tegnap tartott ülésen jegyzőköny­vileg szavazott köszönetet a nevezett képviselö­Most élénk mozgalom támadt a teremben. Minden tekintet a nagy szárnyajtóra irányult, még néhány hallgató lépett a terembe: az ifjú Ferenc császár, karján szép nejével, nápolyi Má­ria Teréziával, s udvara egy részével. És ismét hatalmas mozgás keletkezett a gazdagon díszített teremben. Tán ismét koronás fejedelem lépett be ? Igen, a hangoknak babér­ral koronázott királya, Beethoven Lajos volt, ki most, viharos tetszéssel üdvözöltetve, a pompás zongorához lépett. A lelkesült fogadtatást mély meghajlással viszonozta, s azután helyet foglalt a hangszer elött. Erőteljes előjáték hangzott föl; azt hitték, hogy egy egész zenekar szolalt meg. Mint szellemi Alcid ült ott a mester. Söté­ten tekintettek föl acélszürke szemei, vadul lo­bogott a sötét haj, erősen egymásra voltak szo­rítva a keskeny ajkak; arcában a komorság visz­fenye volt annak, a mit bensejében érzett: ott bent ugy forronghatott, mint egy vulkán bense­jében. Játéka elragadó volt, hallgatóit megresz­kedtette és rázkódtatta , tekinteteik aggódva csüngtek a mesteren. De lassankint elcsendesült a vihar bensejében, mint midőn a béke hétszinü szivárványa áttör a sötét felhőkön, oly szingaz­dag volt most játéka: a tompa moll-accordok ünnepélyes dur-hangokba oldódtak föl, és csodás dallamok áradata ömlött ki a billentyűkből. Midőn az utolsó hang elnémult, tapsvihar tört ki. De a hangok királyát semmiféle tiszte­let-nyilvánítás sem látszott ugy meghatni, mint a végtelen szelid tekintet, melyet Haydn apó pihentetett rajta: ez volt a tetszés koronája, e tekintet volt Beethoven Lajosnak legszebb ju­talma. De fordítsuk el tekintetünket Haydn mes­ter szelíden ragyogó arcáról, s irányozzuk most a francia tisztére,- ki előbb szintén a terembe lé­pett. Vonásai erős benső megindulást tükröztek vissza, nem vette le szemeit a mesterről, s midőn ez, a tapsvihar lecsillapulta után, egy szomszéd szobába visszavonult, gyors léptekkel utána ment. Néhány perccel később a két férfi szemben állt egymással. — Mester^ kiáltott föl a tábornok, felismer­tem önt! Ön nemcsak korunk legnagyobb zene­költője és művésze, hanem a legnemesebb em­berbarát is, kivel éltemben valaha találkoztam! Beethoven föltekintett. Erősen szemügyre vette a tisztet; azután mosolygott. Ritkán vil­lant föl egy mosoly az ö sápadt, komor arcán, azért c mosoly nagyon sajátságosnak, majdnem idegenszerűnek tűnt fol, de szokatlanul megszé­pité vonásait. — Mester! kiáltott föl ismét a különben oly komoly, szófukar liszt, kinek szivét és száját Beethoven játéka megnyitotta, csodálom önt ma, mint tegnap: ma mint felülmúlhatatlan művészt, tegnap mint melegen érző emberbarátot! Mit akart e szavakkal mondani ? Tán a ba­rátságos Lajos zenész, ki a szegény Eleikének segédkezet nyújtott, 3 nagy Beethoven Lajos volt? Igen, ö volt; s nem először történt, hogy Beethoven a kellemes Heiligenstadtban való tar­tózkodása alatt szegényeket vigasztalt s oekik segélyt nyújtott. A tiszt most megragadta a mester kezét. — Most értem tegnapi szavait, monda; ön megigérte, hogy visszatéríti nekem a szegény gyermeknek tett ajándékomat, s ön e visszaté­rítést gazdagon teljesité a nagyszerű műélvezet által, melyet nekem az ön mesteri játéka szer­zett, ön ma az özvegyekért és árvákért játszott, folytatá s hangja mindig megindultabb lön, ez nemes tett öntől; tegnap az atyátlan árvának esdett alamizsnáért, ez nagy tett öntől: oh, tanít­son meg engem minden tekintetben oly nagynak, oly fenségesnek lenni, mint ön, a müvészkirály! Beethovent láthatólag meghatották új cso­dálójának és őszinte tisztelőjének meleg szavai; kezét nyujtá neki és szemébe tekintett. — Önnek bátorsága, lángszelleme és szive van, ezt olvasom ki tekintetéből, önre is egykor korona fog várni. Beethoven a babér koronára gondolt, mely egykor a hőst fogja disziteni, ki már oly fiata­lon oly magasra emelkedett. S valóban husz év­vel később korona diszité a tiszt fejét, kinek ez idő óta Beethoven Lajos legőszintébb barátja lön, nemcsak babér korona — hanem csillogó arany korona. E lisztet, Bernadotte Ker. János Gyulát, egy paui jogtudós fiát, ki 1798-ban mint a francia köztársaság követe a kék Duna mel­letti császári városban időzött, I. Napoleon 1806­ban pontecorvoi herceggé emelte, 1810-ben a gyermektelen XIII. Károly, svéd király örökbe fogadta, s azután svéd trónörökössé kialtatva, i8iS-ban mint XIV. Károly a svéd trónra lépett. Korona-ékszerei és kincsei közt egész ha­láláig megőrizte XIV. Károly azt a rózsát is, me­lyet Heiligenstadtban Beethoven kezéből kapott. E rózsa valóban arany rózsának volt nevezhető: nemcsak, mivel Bernadotte tábornok szó szerint aranyba • foglaltatta és gondosan őrizte, hanem mivel Eleikére nézve is aranynyá lön; mert e virág által Bernadotte-ban atyai barátra lelt, ki­nek egész további életboldogságát köszönhette. Midőn ugyanis 1798-ban augusztus 16-án Clary Eugenia Bernhardina Desirée-vel, egy marseillei kereskedő bájos leányával egybekelt , Oswald Janka asszonyt választotta ifjú neje társalgónö­jévé, s Bernadotte Eugenia nemsokára époly tisz­telettel és bizalommal viseltetett a derék asz­szony iránt, mint barátsággal és vouzalommal a gyönyörűen folvirult Etelkéhez. Bernadotte Eu­genia volt az is, ki több évvel később Etelke kezét egy fiatal vitéz svéd tisztébe tette, ki XIV. Károly udvaránál rendkívüli kegynek örvendett. Tehát a kedves Etelke álma, az árva le­ányról és az arany rózsáról, nem ment-e valóban teljesedésbe? XIV. Károly halála után a »sze­rencsevirag« visszajutott Etelke kezébe; hiven megőrizte haláláig és magával vitte sírjába is. ! nek. — A szobor leleplezési ünnepélyen a dunán­j túli ref. egyházkerületet és annak pápai főisko­láját , melynek Petőfi egykor növendéke volt, J Pap Gábor püspök képviselte. — A főiskolai ifju­j sági képzötársulat még nem levén ez évre meg­j alakulva, az ünnepélyben részt nem vehetett, de ! — ugy halljuk — a mai alakuló gyűlésen indítvány I fog tétetni a kegyeletnek ez alkalomból is méltó nyilvánítása iránt, — annyival inkább, mivel a társulat 10 évvel ezelőtt már emléktáblával je­lölte meg a nagy költő pápai lakhelyét, — pár j év elött pedig fényes »Petöfi-emlek ünnepélyt« rendezett, mely a szoboralap javára 200 fton felül jövedelmezett. — Borzasztó baleset. Takáts Adám urat, megyénk köztiszteletben álló árvaszéki elnökét s nejét súlyos csapás érte. — Kis leányuk, az alig 2'4 éves Sarolta — a cselédek vigyázatlan­sága miatt — a forró lúgba beleesett, s roppant kínok között rövid idő múlva kimúlt. Folyó hó 17-én nagy részvét közt temették el. — Az ég vigasza enyhítse a méltán kesergő szülök fáj­dalmát ! — A Bocsor ünnepély alkalmával rendezett banketten jelenlevők sorából tévedésből kimaradt a helybeli járásbíróság felemlítése, — mit ezennel pótolunk, mivel ünnepélyünkön a pápai kir. já­rásbíróság birói tagjai mindnyájan szívesek vol­tak megjelenni. — Városi gyűlés lesz szombaton, f. hó 28-án, melyre már a meghívók a törvény értel­mében egy hóval előbb kilettek bocsátva. A gyűlés főbb tárgyai ezek: mult évi számadások vizsgálásáról szóló jelentések, jövő évi költségve­tési előirányzat, városi pusztán tett építkezé­sekre 3000 frtnyi kölcsön megszavazása, óvoda vezetői állomás végleges betöltése, szabályren­deleti tervek tárgyalása a lakváltozási időha­tárok, és a csatoniák tisztánartása tárgyában, a házaló kereskedés eltiltását megtagadó minisz­teri leirat stb. --- A zárórák tárgyában alkotott megyei szabályrendeletet —a közbevetett felfolyamodá­sok elvetése mellett — helyben hagyta a minis­terium. — Városunknak a házaló kereskedés eltil­tása tárgyában alkotott szabályrendeletét a fold­mivelés, ipar és kereskedelmi ministerium most sem hagyta helyben, hanem csak a házaló ke­reskedésnek oly módon korlátozását helyezi ki­látásba, hogy a házalás a város területén 5 napon tul nem terjedhet. — Tekintettel arra, hogy vá­rosunk kereskedelmi berendezése, és ipari fejlett­sége méltán versenyezhet a hasonló engedélyek­ben már előzőleg részesített városokéval, — biz­ton hisszük, hogy iparunk és kereskedelmünk méltó védelme érdekében, nem fog városi kép­viselő testületünk e határozatban megnyugodni, hanem ujabb felterjesztésben fog appellálni a rosszul értesült ministeriumtól a jobban infor­málthoz. — Uj óvoda. Singer Anna tapolczai lakosnö, okleveles ovó, városunkban egy nyilvános óvoda feláilithatásáért folyamodván a tanfelügyelöség­hez. a városi tanács az engedélyt megadandónak véleményezte. — Erdóőri vizsgák. Az erdőtörvény és an­nak alapján a földm. ipar és kereskedelmi mi­nisterium által kibocsátott rendelet értelmében vidékünkre nézve Szombathelyen e hó 9, 10 és 11-én tartattak meg az »erdööri szakvizsgak.« A vizsgáló bíróság következőleg alakíttatott meg. Elnök: Bothó Imre, a herczeg Batthyányi ura­dalmának föerdömestere, vizsgáló biztosok: Bla­schek Ede, herczeg Esterházi uradalmainak erdő­felügyelője és Sághy Kálmán m. kir. alerdöfel­ügyelö, — kiknek mindegyikéről el lehet mon­dani, hogy » ember a talpan.« A vizsgát e hó 9-én reggeli 9 órakor, az elnök csinos alkalmi üdvözlő beszéddel nyitotta meg, — Első nap írásbeli, a másik két napon szóbeli vizsga tar­tatott. A vizsgára tizen jelentkeztek, kik közül 3 elbukott. — Egy »kitünö,« egy »jó,« a többi »kielégítő« osztályzatot nyert. A vizsgát végig hallgatván, elmondhatom, hogy a kérdések mind az erdöőri tankönyvből mind pedig az er­dőtörvényből oly találó tapintatossággal te­tettek, hogy kétségtelenül kitűnt, kik azok, kik a tantárgyakkal komolyan foglalkoztak. — A győri püspökségi uradalomból 3 erdöör vizs­gázott és mind a három sikerrel. Ezek közül egyik 52 éves, másik 47 éves, ilyen korú embe­reknél pedig már a tanulás nagy dolog, mert nem hiába mondja a példabeszéd: »A mit Jan­csi meg nem tanult, János már nehezen teheti.« Annyival nagyobb elismerés illeti hát őket az elért fényes eredményért. — A vizsgálatok IL­dikén este az osztályzatok kihirdetése után az elnök lelkes beszédével fejeztettek be. Remann József erdömester. — Uton állás. Dömötör József pápai legény kis húgával elment Zalaegerszeg vidékére f gesz­tenyéért, s midőn késő este haza felé jöttek meg­rakott szekerükkel, három suhancz utjokat állta, gesztenyét, utóbb pénzt követelvén tőlük, mi­közben Dömötörön erős késszurással ejtettek se­beket, azonban kocsi zörejt hallván, a támadók egy zsák gesztenyével elillantak. — Mái számunkhoz van mellékelve előfi­zetési felhívás a »Regeny Vilag« czimü képea szépirodalmi lapra. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom