Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-10-22
jYlesJ elenilc m i n (len vas á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ iutézrndők. A Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC PAPAI Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIADÓHIVATALÉ A X ó-collegiumi épület. E I őf i z c ( c s i d íj ak: Egy évre G frt. — Félévre 3 Irt Negyed évre 1 frl 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. 11 i r d e ( esek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilltérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. F»ápa város Hatóságának, a pápai jótékony ^egylet-, 1,-merettei-jesziő-, lövósz-, korcsolya-, tttzoltóesyletokixolc, a pápai kertészeütárstxlatnalc es lobb papaviclelví egyesületnek liivatalos közlönye. A közigazgatási gyakornokok. (Dr. F. F.) Azon munka-programmban. melyei Tisza Kálmán miniszterelnök a ház egyik ülésében előterjesztett, a köztisztviselők minősítéséről és a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslatok is benfoglalvák. Nem valami teljes reform egyik sem. Távolról sem fogja sem ez, sem amaz azon óriási sok helytelenséget, visszás állapotokat megszüntetni, melyek közigazgatásunk keretében ha nem is lálhalók, de nagyon is érezhetők. Közigazgatásunk reformjáért régóla küzdenek jobbjaink. Az állam érdekeinek megvédését, a törvények sz'goru s részrehajlallan végrehajtását, az egyéni szabadságnak birói védelmét a hatóságok törvénytelen eljárása ellen, még mindig csak jámbor óhajtásként táljuk szerepelni közigazgatásunkat illetőleg. A visszaélések — habár oly nehéz is ezek nyilvánosságra julása — majdnem napirenden vannak; zavar s rendellenség uralg a megyék kormányzásában; — a köztisztviselők nagy része megbízhatatlan, s amellett hanyag is. s édes keveset ért a közigazgatás tudományához. A belügyminiszter nem is lud másként kormányozni ily helyzetben, mint — statáriummal. — Egy rendezett államot arculülő ily véffszükséííféle eszközzel. S ilyen szomorú s erős, biztos orvosságot igénylő beteges állapottá] szemben: — a köztisztviselők minősítéséről és a megyék háztartásáról szóló törvény készült az állami patikában. Nem szükséges mondanunk, hogy cz orvosszerek nem elégségesek az organikus bajok orvoslására. S őszintén bevallva, félünk, hogy ugy amint a fenlcmlitelt törvényjavaslatok ,..megcsinálva' 1 vannak, inkább rontani fognak közigazgatásunk organizmusán, mini javítani. De nem akarjuk magunkat félre érlelni. A kérdésre, kivánjuk-e a köztisztviselők minősítéséi; — kivánjuk-e a megyék háztartása szervezéséi: — határozottan igennel felelünk, mert hiszen mind a kél eszköz szükséges azon magasabb cél elérésére, melyet azok, kik igazán akarják közigazgatásunk reformjai, zászlaikra tűzlek. De igy kiszakítva az öntudatos, tervszerű reformból, mindkét törvény hasonlilani fog kél olyan géprészhez, melyek szükségesek ugyan az egész gép organizmusához, de önmagukban, minden kapcsolata nélkül a lobbi részeknek, keveset érnek. Volt időnk s alkalmunk mindkél törvényjavaslatról annak idején bővebben megemlékezni. Soraink célja ezullal, az érintett törvényjavaslatok tárgyalása elölt felhívni a figyelmei, a néhány nappal ezelőll egyik napi lapunkban is emlilell u. n közigazgatási gyakornokok intézményére. Nem lévén kilátásunk közigazgatásunk gyökeres reformjára, kénytelenek vagyunk a tervbe veit kicsinyes tervekhez hozzászólani s igényleien nézetünk szerint azokat megjavítani. Ilyen halározoll javításnak tartanok, ha kormányunk — erre épen niool van a legjobb idő — lélesilenó a közigazgatási gyakornokok helyes, célszerű intézményéi. A fennálló jog- és államtudományi rendszer mellett, hol a közigazgatási jogra ugy a tanév folytán, mint a vizsgákon igen kevés súly fekleltelik: — de főkép a közigazgalásnak ezer felé szélágazó ügyei, a közéletnek ezerféle nyilvánulása, mind olyanok, melyekel a legjobb elméleli tudomány melleit is csak — tapaszlalatok ulán lehel elsajátítani. Mély szakismeret, teljes ollhoniasság az ügykezelés labirintjában, szóval ..praxis'* kívántatik hozzá. Jól írja egyik napi lapunk, hogy jelenleg a magyar közigazgatási organizmusban még mindig hiányzik az elméleti térről a gyakorlatira való átmeneteit közvetítő lépcsőfok s ennélfogva a pályakezdő ifjúnak nem áll módjában magái a kellő praktikus ismeretek birtokába helyezni. Tehát a közigazgatási hivatali lélrán tátongó ezen űrnek a gyakornoki intézmény meghonosítása állal való áthidalása nemcsak az igazságszolgáltatás, de a közigazgatás szempontjából tekintve is egyik legl'öbbike a gyakorlati élet cs a folytonos előrehaladás állal igényeli elodázhallan kövelelmén veknek. Azl mondja Vivient, a francia államtanács és prefeklnrai tanácsok lörvényvizsgáló bizottságának volt előadója, hogy a közigazgatási törvények különös és mély tanulmányozási igényelnek, mert egészen más rendszer elvein alapulnak. Mind ez oknál fogva, miként ezt már c sorok igén} leien írója kél évvel ezelőll is ajánlatba hozla, igen kívánatos volna, ha kormányunk intézkednék arról, hogy az ügyvédjelöltek, az ügyvédi vizsga előfellélelekint egy ével, mint díjas, vagy díjtalan gyakornokok a közigazgatás szolgálatában töltsenek. A közigazgatási gyakornokok intézményének létesítése alig számbavehclö kiadási többletet idézne elő. Négy, ötszáz gyakornoki állomás elégséges lenne. A kiadási többletei bőven behozná azon rendkivüii előny, mclylyel az intézmény közigazgatásunk fejlesztésére okvetlenül gyakorolna. Ha nem is várjuk kormányunktól a magyar állam nagy céljainak , s a tervszerű megvalósításukra szolgáló eszközöknek felismeréséi s alkalmazásai: ily csekélységnek, de a jelenlegi helyzettel szemben halározoll javításnak foganatosításai csak méltán s joggal kövelelhetjük?! Vagy talán még Ulis: „Lasciale ogni speranze 1 '! ? Gondolat töredékek. Az idők folyása éj és nappal között lévén felosztva; természetes következése annak, hogy életünk felét alvással töltjük el, s csak felében munkálkodhatunk; tekintettel azonban a gyermek évekre, midőn mint gyöngék öntudatra nem ébredtünk , vagy figyelembe véve öregségünket, midőn viszont lelkünk rugékonyságát veszítve munkára képtelen; végre felszámítván azon napokat , melyek alatt — szenvedő betegség folytán — - tehetetlenségre jutunk, elképzelhető mily csekélységre olvadnak le munkásságra terjedő napjaink. És méltán kérdhetnök, hányan használják fel a társadalomban az életnek eme rövid szabad óráit is arra, hogy a köztársadalomnak üdvere legyenek? Ne hagyjunk azért fejünk fölött elsurranni egy napot sem., melyet magunkénak mondhatunk, hogy valami hasznost ne mivelnénk. Egy gondolat leirva, már maradandó nyoma annak, hogy eszméltünk, s gyakran egy elvetett eszmében, a jövő nagy eseményeinek a csirája van megadva. Valamint az ember csak azon esetben számíthat szilárd egészségre s hosszú életre, ha minden tagja ép, s igy belélet-szervei rendes működésüket végzik; azonképen egy nemzet csak úgy reményűiét a közjólét magasabb fokára eljutni , ha annak minden egyes osztálya hiven teljesiti kötelességet, s felel meg társadalmi hivatásának. A családi erkölcsök mindenkor alapjául szolgálnak a polgári erkölcsiségnek; úgy hogy, ahol az megvesz: csak hamar a polgári erényeknek a megromlását is maga után szokta vonni; azért mondja a költő: hogy az államok talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz Róma ledöl s rabígába görnyed. A földmivelcs minden elemi csapások és esélyek daczára a legfüggetlenebb életet biztosítja a polgárnak; azért a földmivelö gazdaosztály egy államban mindenkor legbiztosabb őre a közszabadságnak; igy volt az nálunk is: a nemesség, mely a haza földének 48 előtt egyedüli birtokosa vala, ezer éven át tartotta fenn a nemzet közszabadságát, azért a legegészségesebb közgazdasági politika az, mely a földmivelési érdekek ápolását fogadja legfőbb feladatául. Mind az ami csodaszerü, melynek titkát meg nem fejthetjük, mely a mindennapi tapasztalás határain kívül esik, mely igy az emberi képzelö-tehetség munkásságának nyit tért, hatással volt minden időben az emberiségre; az P A P G Á BORHOZ. Kit én oly forrón és oly régen szeretek, Fogadd a távolból a mely üdvözletet! Kihez gondolattal igen gyakran szállva, Leborul reám az emlékezet fája. S mert tőled vaunak a levél, virág rajta : Pihenést, enyhet lel a lelkem alatta. Majd a letűnt idő képeit ha nézem, A midőn körödben sok jó napot éltein, Az a kedves család hő keblére zára, Felvett a boldogság ingató karjára; Öröm rózsáimat egy csokorban látom, S nyugodtan haladok tövises pályámon. Ott figyeltem lantod bűbájos szavára, Benne kelt a bánat, majd remény sugara, Miként bús csalogány lomb árnyában eped, Elzengted a tiszta szerelem éneket, Fenn-szárnyaló dalod olt taníta rája: Hogy derül még hajnal e drága hazára. Egy szent érzet emel azóta engemet, Az igazak ügye nem lehet képzelet. Dicsőbb jövőt nyit meg a honfi áldozat, Csak gyávát érhet a büntetés, kárhozat, Édes megnyugvással hiszek a jövőbe, Felsüt még egünkre a szabadság fénye, Hiszem, hogy e nemzet jogát újra bírja, Melyért egykor Te is kiszálltál- a síkra. Igaz ügyért küzdél, ma is él az csxme, Örök babért fon a jelenkor fejedre. Láng oszlop legyen a honszerelmed fénye, Ha ismét zászló leng, s menni kell: előre! Bacsa Béla. M AM1TJ W>ML egy művész életűből. — Proschko Herrn in Camilla után Rada István. A szőlő koszorúzta Heiligenstadtban ') már 1798-ban volt több csinos nyári lak, melyekben az év meleg szakában városiak laktak. Az erdő szélétől nem messze is, hol az ut a Kahlenbergre vezet, szép bükkfák közé felig elrejtve, állt egy rendkívüli csinos kis ház, melyre a bejáratnál két karcsú nyírfa vetett árnyat. A gyönyörűen megtisztított ablakok előtt levő kis kertben nagyszerű rózsabokrok virultak. Oswald Janka asszony, e csinos kis ház lakója, egy orvos özvegye volt, s mivel nagyon csekély vagyona volt, kezeinek munkájára volt utalva. Leányának, egy félig elvirágzott sápadt gyermeknek, betegeskedése, ki a legfigyelmesebb ápolást igényelte, valamint saját ingatag egészsége a kenyérkeresetet eleinte keserűvé, később pedig majdnem lehetetlenné tették rá nézve, úgy, hogy kénytelen volt kis tökéjéhez nyúlni, s ez által nemsokára kedvezőtlen viszonyok közé jutott. Épen azon a ponton állt, hogy a barátságos lakot, hol még férje életében évenkint a nyarat töltötte, s melyet az ö halála óta többé el nem hagyott, egy szűk padlásszobával cserélje föl, — oly változás, mely a jobb viszonyokhoz szokott nőnek nagyon -nehezére eshetett. E szomorú lakváltoztatás előestéjén könyes szemekkel ült a kis ház előtti gyep-padon. Leánya, Etelke a virágzó rózsabokrok mellett ült és csendesen sirt. — Végy most bucsut rózsáidtól, figyelmeztető öt anyja, s azután térjünk vissza a szobába, a lég hűvös lesz és megárthatna neked. De úgy látszott, mintha Etelke nem tudna megválni az illatozó rózsáktól. A bucsu ezektől ') Bt5cs regényes környékeit. majdnem jobban fájt neki, mint magától a kis birtoktól. Hisz maga ültette és ápolta e bokrokat: büszkesége, öröme, barátnői voltak; a beteges gyermek a kedves virágokban lelte föl egyetlen játszótársait. Etelke forró könyei fajó sebeket ütöttek az anyai szivén. Oswaldné elfordult és lecsüggesztett fővel tért vissza a kis házba. E közben az est egészen leszállt a tájra. Itt-ott még távoli rigó fütty, egy nőstény csíz halk hivása, vagy egy vad gerlice tompa turbékolása volt hallható, azután köröskörül csend lön; csak a patag suttogott még a völgy ölében, s beszélt örömről és fajdalomról, s ezzel majdnem álomba ringatá a kis leányt, ki most a gyep-padon pihent. A patak nagyon sokat tudott beszélni arról, a mit vándorlása közben látott. A hallgatózó Ételkének beszélt egy szegény árva virágárus leányról is, a ki virágainak árából volt kénytelen élni. De mivel a kereset oly csekély s a szükség oly nagy volt, meglehetősen elcsüggedt. Egyszer aztán fáradtan és éhesen a közeli erdőbe futott, ledőlt egy gyep-halomra s keservesen sirt; ekkor megjelent neki egy Genius, egy rózsát adott neki s monda: »Menj haza és boldog leszesz.« Az árva elvette a rózsát és sóvár reménynyel ifjú szivében hazafelé indult. A gyengéd levelű rózsán a harmat mint ezüst csillogott, sőt midőn a nap reá sütött, mint a tiszta arany. De a nap letűnte után is még mindig ott ragyogott a virágon az arany — a piros rózsa aranynyá változott. A mint aztán a vidéken hire futott, hogy a szegény leánynak arany rózsája van, sokan irigykedtek reá, s nagyon sokan mentek hozzá az aranynyá vált virágot megnézni. S egy nap egy fiatal nemes is eljött az arany rózsát látni, de tekintete még nagyobb csudálattal csüngött a szép árva leányon, mint a virágon, s rövid idő alatt az e|gész környék tudta, hogy a fiatal nemes az árva leányt nőül veszi. E történet, melyet e kis patak oly kedvesen tudott elbeszélni, rendkívül meghatotta a jó Etelke érzékeny szivét. Felnyitotta szempilláit, mert zárt szemekkel hallgatózott, az égre tekintett, és ime, — ott ragyogott az arany rózsa. Mily magasan függött! persze nem rózsa volt, mint a kis leány vélte, hanem csillag. De Etelke nem engedte volna elvitatni, hogy az rózsa, annál kevésbbé, mert a bokron pompázó rózsák egyike, mely délután még oly szépen virágzott, széthullva a földön hevert. Hitt a szép regében, hogy az elvirágzott rózsák arany csillagokká változnak. E gondolattal kereste fol nyughelyét, s e gondolattal kelt föl másnap reggel. Elmondta anyjának a kis patak eibeszélcsét, s ez bármennyire erösité Ételkének, hogy csak álmodott: ö nem engedte elvitatni, hogy a kis patakot csevegni hallotta. Minél közelebb jött a bucsu órája, annál nehezebb lön a jó gyermeknek a válás a kis rózsa koszorúzta háztól. Etelke azon törte fejét, miként lehetne a bajon segíteni. De ah — hisz nem volt már semmi eladni valójok! Csak még most fizethetnék meg a lakbért, akkor egész a nyár végéig itt maradhatnának — mily boldog lett volna ekkor a kis leány! Etelke tekintete ekkor rózsa-bokraira esett; nagyon barátságosan látszottak a kedves kicsire tekinteni, mintha mondani akarták volna: — Hü barátnőid voltunk, hálával tartozunk neked, hogy bennünket évekig oly hiven ápoltál: most segíteni akarunk rajtad. Vedd legszebb rózsáinkat s add el azokat. Ezzel megalapítod szerencsédet! — S miként Etelke nem feledte el a regét, melyet a pataktól ellesett, úgy az illatozó rózsabokrok suttogása sem akart kimenni kis fejéből. Mintha hirtelen jött gondolat villant volna meg agyában, a kis bokorhoz lépett, leszakított néhányat a legszebb százlevelüekből, s azután, kiment a rétre, hol a reggeli órákban a nyári vendégek szívesen sétálni szoktak. Ma a szokottnál nagyobb élénkség uralko- .
