Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-10-15

Melléklet, a „Pápai Lapok" 1883. évi 43. számához. 175 jez'ék ki őszinte csatlakozásukat a testver főis- ' kola ritka ünnepélyéhez. ; A jubiláns a testvériség kimutatásáért szi- j ves köszönetnél egyebet nem mondhat, nehogy, ! ha a tanárság fontosságát, nehézségeit, magasz- ; tosságát emelné ki, magát láttassék magasztalni, ! mi pedig a szerénységet, mely ma holnap úgy ! is ritka madár leend, sértené. í Most igen megható jelenet következett. — j Az énekkar a ,.Múzsa dal"-t, Bocsor Istvánnak j tanársága első évében tanítványai számára készi- I tett bucsu énekét, mellyel sok éven keresztül a j tanszakot bezárni szokták, adta elő, és jött az I állvány elé ősz küldöttsége az ötven év előtt volt ' tanítványoknak, kik közül mar csak Farkasdy Károly gárdonyi lelkész, Gyenge Károly réthei lelkész, Gaál Lajos veszprémi ügyvéd, Micskey j Imre miniszteri osztály tanácsos, Osváld Dániel j árvaszéki tanácsos, Soos Károly csajághi lelkész ; és Szép Gábor pápai tanár vannak életben.— A j küldöttséghez, melynek szónoka Farkasdy Károly j volt, az ünnepelt e szavakat intézte: Szeretett legelső tanítványaim! Az ének hangjai, mik itt most elhangzottak, a szavak, miket én most hallottam, a megőszült alakok, miket itt most előttem állni látok, ugy tetszik nekem, mintha halottakat támasztottak volna fel sírjaikból. Félszázad egy kis örökkévalóság, mellyből a hosszas álom után alig bir fölébredni az ember. Köszönöm azért nektek (engedjétek meg, hogy úgy szállítsalak, mint ez előtc 50 evvel"), hogy megjelenésiekkel engem meglepve c fölébredést valósággá tettétek. Ti engem visszavarázsoltatok 24 é\es koromba. Visszavarázsoltatok éltem legszebb korszakába, hol az egész világot szeretedéi átölelő kebelben még semmi tövisek nem bujtorjánoskodtak. Visszavarázsoltatok oda, hol az akkor felpezsdült magyar költészetnek fiatal szépségeivel olty kedvtelve, olly melegen foglalkoztunk. Es fájdalom! mind cz oda van; elmúlt, nincs többé. De ti az enyészet daczára fentartoüatok, híven megőriztetek egyet, mit az időrozsda meg nem emészthet, t. i. a szeretetei, mcily hajdan bennünket összecsatolt. Megőriztétek a pieíast, mellynek bebizonyítására ide eljöttetek, hogy öreg lanártokat a viszontlátás örömeivel felfrissítsétek. De bocsássatok meg örömöm nem lehet teljes. Ti az osztálynak alig 1 ,-d része ill vagytok; dc hát azl kérdem: a többi *.

10-d rész hol van? Erre nekem is, nektek is csak a sirok felelnek; de felel egyúttal az örökkévalóság hite, mely azt súgja nekem : nem vagy elfelejtve, az elköltözőitek szellemei is körülted repkednek, s az előtted megjelenteknek szives érzelmeiben mindnyájan osztoznak. E hit. megnyugtat engemet; nyugodtan válok meg ismét tőletek. Tartsátok fenn irántam továbbra is eddig megőrzött szeretetötöket, hogy az emlékezés szálai köztünk soha meg ne szakadjanak. Isten áldja meg és tegye boldoggá még hátralevő életeteket! A később volt tanítványok nagy számú küldöttsége nevében Csepely Sáudor mondta az üdvözlő beszédet és diszkötésben nyujtá át azon emlékfüzet egy példányát, mély a volt tanítványoknak a jubilánst dicsőítő müveiből van egybeállítva. A szeretett tanár az üdvözlésre igy felelt: j Tisztelt, szeretett volt tanítványaim : Kossuth Lajos a 48, július 11-dikí országosülésben, midőn a képviselők feltartott karokkal mindnyájan felállottak, s a 200,000 katonát egyhangúlag megajánlották, könnyben uszó szemekkel ezt monda: „önök felállottak, én pedig leborulok a nemzet nagysága előtt. Annyi energiát a kivitelben, mint a menynyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban; Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni En is — si licet in parvo sat. — azt mondom: önök felállottak mindnyájan, én pedig leborulok a kegyelet illy nagysága előtt. IIa annyi lelkesültség fog jövőben is emlékezetem fentartásábau nyilvánulni, mint a mennyit e helyen most tapasztaltam, felnyithatnak a poklok kapui, jöh t az enyészet egész tábora, bátran fogok vele szembeszálni. Mert ha e poralkotványt elsöpörheti is, de tanítványaim kegyeletét megdönteni nem fogja soha. Es hiszem is, reményiem is ezt. — Azért az „áment" kérésem- és köszönetemmel, párosítva bátran merem rá mondani. Áldja meg mindnyájukat a mindenható ! Az izr. hitközség küldöttsége Fischer Adolf vezetése alatt tisztelgett. Az ünnepelt a hitközség küldötteinek megköszönvén rokonszenves figyelmüket, igy válaszolt folytatólagosan: Ismerem a héber vallás világtörténelmi jelentőségét, melly abban állott, hogy mig a hajdankor minden népei természetiségbe öntött isteneknek tömjéneztek, egyedül cz magasította istenét szellemivé, s ezzel fentartotta az alapot, mcllyre a keresztyénség elveit ráépíthette. De ismerem azt is, hogy a hébereknél, egyedül a vallás tevén legfőbb állagukat, az állam, a memzcliség, a haza teljesen közönyösök voltak, mellyck mihelyt a frigyláda tűzhelye a központosító Jchoyatemploni összeomolt, tüstént összeomoltak, s nekik a világ majd e, majd ama szögletében kelle hazát keresni s mivel vallásuknál egyéb kincsük nem maradt, idegen országok nyelvéhez, intézményeihez simulni. S ha már másutt ez megtörtént; ugyan miért volt magyar hazánk kivétel? miért nem állt be itt is a magyar nemzetiséghez simulás? miért lelt a magyar zsidóságnak idegen nyelv az anyanyelve? Felelhetnék talán rá, ha a régi Magyarország viszonyait akarnám felhasználni válaszul; de a régi Magyarország nincs többé, a polgárság minden fiaira egyenlően ki van terjesztve, s a magyar nyelv államnyelvvé emelve, mellynek tudása hát mindenkinek ki ez állam polgára, érdekében fekszik. Örömmel constatálom, hogy az újabb időkben szembetűnő haladást, tett a magyarosodás az izraelitáknak liijiid a kozintézeteikben mind magán köreikben; de tapasztalnunk kell most is, hogy egy nagy résznél | más a családi nyelv, más a társadalmi, a közéleti i nyelv. Miért e kétféleség? Hiszen már a törvény- I könyv megtiltotta egy földnek két maggal elvetését, ! egy ruhának kétféle kelméből készítését, mert a két- í ... I feleseget üdvösnek nem találta. Mennyivel ke\csbé ! üdvös lehet ez a jellemképződés terén ? ha kivált áll ! V. Káról császárnak azon mondata: kinek mennyi j nyelve, annyi lelke. Tudjuk, hogy az államnak leg- i első alapja a család. A millycn a család, ollyaii az állam. Ha hát. a családban idegen nyelv, az idegen nyelvvel idegen szellem hono sittatik meg, lehet-e meggátolni az illy szellemnek az államra is kiterjedését? Azért engedje meg- a tisztelt küldöttség nekem egy öreg tanárnak, a ki nem csak a haza, hanem maga a kezünk alatt levő izraelita iljuság érdekében, sőt rokonszenvének megfelelőleg is szóll, hogy szives köszönetemhez egy szives kérést is csatoljak : kérem, legyen szives a tisztelt hitközség oda működni, hogy ott is, hol tán még az említettéin kétféleség uralkodnék, szűnjék meg- az. Legyen az izraelita honpolgár testestől, lelkestől, külsőleg, belsőleg, csecsemő — ugy mint felnőtt korában, magánügy mint közéletében magyar. Tartsa meg vallását; vegye fel mint magyar honpolgár — ha már magának nincs — a magyar nemzetiségei. Adja isten, hogy kérésem ne hangozzék el üresen a pusztában. Adja isten, hogy midőn lelke mély- meggyőződéséből egy öreg tanár szóll, ne találkozzék e felszóllalása ellenszenvvel. Áldja meg a hitközséget az az isten, ki mindnyájuknak istene! A városi iskolaszék küldöttségét, Antal Gábor iskolaszéki elnök vezette, és igy szólt: Ünnepelt Férfin! Őszinte örömmel ragadja meg ez alkalmat l'ápa l város és iskolaszéke, hogy

r kifejezze hódolatát azon { érdemek iránt, melyeket Nagyságod mint ezen iskolaszéknek huzamosb ideig volt elnöke városunk közoktatási és köznevelési ügyének hathatós előmozdítása által szerzett. Nem csak azon buzgóság, odaadás és szakavatottság képezik Nagyságod érdemét, mclylycl mint iskolaszéki elnök városunk közoktatás ügyét több éven keresztül vezette s a mely mindig követendő I peldáuykép áll az utódok előtt: hanem még inkább \ azon sikerdús törekvés, hogy Nagyságod azon len- j dületcl, a mit városunk életében az alkotmányosság újra felvirradása idézett elő, a legnemesebb és legszentebb ügynek a kö/nevelés és közművelődés ügyé- ; nck előmozdítására használá fel. E nemes törekvés létesité a polgári leányiskolát, mely városunkban áldásosán működik; ez hozá létre, a városi rajztanodát, mely városunk iparának emelésére oly közhasznulag munkál; ez alapitá és épilé lel a városi óvodát, melyre j a világ előtt mint városunk egyik büszkeségére hí- J vatkozui szoktunk. Ha mi nagyságodnak ezen inté- j zetek létesítése körüli érdemeit, cz ünnepélyes alka- j lommal elhallgatnánk, a kövek kiáltanának helyettünk. Midőn Nagyságod fáradhat lau tevékenységéért, ' Pápa városa iskolaszéke részéről, nevelő intézeteink j és a szülők nevében hálás köszönetünket nyilvánít- j juk, egyszersmind kéljük az istent, hogy nagyságodnak j a közügy előmozdítására szentelt életét tartsa meg a közügy érdekében az emberi élet legvégső határáig, j Éljen Nagyságod sokáig ! A városi iskolaszék küldöttségét szívélyesen üdvözli a jubiláns s örömét fejezi ki, hogy a polgári nőtanoda, rajziskola, s kisdedovoda megalapítására fordított fáradozásai — mert ezek ma ; szépen virágoznak — nem voltak sükeretlenek, közreműködését továbbra is igéri. A helybeli evang. hitközség küldöttségét j Gyurátz Ferencz vezette, hogy — úgymond — J ők is hozzanak egy levelet az ünnepelt babérkoszorújához. A küldöttséget az ünnepelt tudós e sza! vakkal üdvözli: »Két sziv egy dobbanas« ezzel ! szokták kifejezni a valódi szeretetet. A tisztelt j egyház ily szeretetet tanusit ma irántam és fej lekezelem iránt, önök megmutatták ezzel; hogy a szellemhaladás ikerszüleményei olly erősen vanI uak egymással összeragadva, hogy a mit egyik I érez, azt a másik is erezi, a mi egyiknek Öröm, j az a másikat is felvidítja, a mit egyik szereteti tel átölel, azt a másik is szívélyesen karolja fel. Lehet-e ennél szebb valósulása »két sziv egy dob- j i bánás« <a két lélek egy dobbanas« a két egy- j ház, egy szellem« »a két felekezet, egy rokont szenv« kifejezéseknek ? E teszi nekem önök meg. jelenését oly kétszeresen kedvessé. Áldja meg I isten élte az egész egyházat! 1 A ref. egyház küldöttségét Kis Gábor lelI kész vezette és a következő üdvözlést monda: ! A helybeli ref. egyház küldöttsége nyújtja í Nagyságodnak az elismerő tisztelet őszinte szavait. I Nem maradhatunk mi távol, midőn a dunántúli ref. | egyh. kerület főiskolája, a tudományok félszázados í bajnokának örömcmlékünnepetszentel; gyülckezclcink életc mint a siami ikrek ugy forr össze a főiskola életével; ajakunkra vehetjük ama bibliai szavakat: „ahova meendesz én is oda megyek, a hol a te lakásod leend én is ott lakom, a te néped az én népem, a te istened az én istenem". Nagyságod multakban búvárkodó szelleme eléggé ismeri mily szomorú napokat élt e szent gyülekezel, miként öltözött gyászba, s függesztette hegedűjét füztákra. De ily jelenet mint a melyről e mai nap tanúskodik, a szellemi élet napjának e fen ragyogása: a mi halántékunkra is örömsagarakat vet, elűzi a borul; s az érdemkoszorujának e fenragyogásánál megrendül nyelve közöttünk mindennek. Sokszor imádkozunk, sokszor bocsátottuk esdő szavainkat e szent falak között a főiskola cs annak lanáraiérl az egek urához, és midőn kérésünket Nagyságod drága életében ily gazdagon meghallgattatva szemlélhetjük, ezután sem | szűnünk meg buzgó fohászainkban kérni istenünket, hogy főiskolánkat s annak féltett kincseit a szellemvezéreket s azok között Nagyságod munkaijait gazdag életét a hon, az emberiség hasznára, jóllétére tovább is tartsa meg és éltesse. Az ünnepelt férfiú rokon kebellel fogadja a küldöttséget, mert ez az ő egyháza, melynek kebelében 50 évnél tovább élvezi a vallás vigasztaló szózatát, s melynek kebeléből egyszer utoljára is várja az örök vigasztaló igéket. Megindulással köszöni meg azért a szives figyelmet, s áldást kér az egész egyházra. Az izr. hitközségi tanítótestület nevében Schór Armin szóllott. Az ünnepelt szívélyesen fogadta az üdvözlést, s kiemelvén a tanítóságnak, lord Brougham e szavai szerint: »az iskolamesterek ABC-éje igazgatja a vilagot« kitűnő fontosságát, de egyszersmind terhes voltát, istentől erőt kér a tanítói kar minden egyes tagjának a nehézségek leküzdésére. A pápai casinó küldötsége nevében Osváld Dániel aligazgató üdvözlé az ünnepeltet, mint a társasegylet egyik fentartóját, ujra alapitóját. A veterán iró küldöttségnek, fájdalommal említvén fel mellöle a régi tagoknak elhullását, I szívélyesen igéri meg, hogy a casino nem sokára i bekövetkezendő 50 éves jubilaeumán lefogja róni hála adóját, melyet most a tagtársak szives megemlékezése rá mini a casinó ujra megalapítójára { olly bő mértékben rót. I A pápai takarékpénztár küldöttsége részé- ! röl Zárka Dénes üdvözlé a jubilánst, mint az ! intézet egyik alapítóját és legrégibb választmá- j nyí tagját. j A megtisztelt kiemelvén, hogy ő mily szc- ] retettel vesz részt e társulat ügyeiben, mert igaz- : gató társaiban mindenütt becsületességet, ügy iránti buzgalmat, soliditást, a kezelésben pon- j tosságot tapasztal, szives köszönetét fejezi ki, s ' a pénztárnak üdvös sikert, az igazgató tanácsnak j tartós életet, részvényestársainak szerencsét kíván, : és kér az egektől. ; Az üdvözléseket az összes tanuló ifjúság i küldöttsége fejezte be, melynek nevében Kiss j Sándor papnövendék mondott jól átgondolt üd- i vözlö beszedet, mire az ünnepelt válasza kö- i vetkező: Szerelett tanítványaim! Régi tanítványaim a multakba varázsoltak engemet vissza : önök a jelenbe, a jelenből a jövőbe j vezetnek át. Amazok kiküzdötték már a valóság eredményeit. Mcglérfiasodtak kitartó munkával, megőszültek becsülettel, megöregedtek a vallás, a haza, emberiség hű szolgálatában. Önöknél mind ez még csak feladat, melly kivitelre bimbó, melly kinyitásra, remény, melly teljesülésre vár. Ezért szép rózsaszínű a fiatalság; dc mivel még csak semmibői leendő valami, kétszerezett erővel kell annak magát e valaniiség kivivására felküzdcni. A múltból fejlődik a jelen, a jelenből ajövö. E11 a multak tanára vagyok; dc épen a multak által a jövőnek akarom önöket nevelni. Eri a világtörténelemnek, az összes emberiség fejlődésének tanára vagyok; de épen ennek szabadságra fejlődése megismertetése állal akarom önöket egyes hazának, a mi kedves hazánknak, melly az cmbervilágiiak egyik tagja, nevelni. S midőn én az emberiség szellemi, erkölcsi nagyságát, erényeit, nemességét, de egyszersmind bűneit is személyek, nemzetek, országok példány képeiben lepletlenül feltárom, nem önök jövőjének akarom-e megvetni ez által alapját? s keblükben jövőre nem a minden jó, nagy, szép iránti érzetet, az erkölcs nemességet akarom-e megszilárdítani? mert ha ez megvesz, mint Berzseból tudják, Róma, de nem csak Róma, hanem Magyarország is ledől s rabigába görbed. Azon iskola kapui fölött hova mindennap járnak, egy feliratot, láthatnak önök. A dunántúli egyházkerület e szerint az épületet ,,musis el moribus" emeltette. Legyen e felirat önöknek sarkantyúja értelmi s erkölcsi erejök kikép/.ésére; valamint nekem is sarkantyúm önök kiképzése előmozdítására. Ha egyesült erővel dolgozunk, meg lesz a jövő dús eredménye. S ha meg lesz ez eredmény; nyugodtan adhatom át önöket az élet jövendőjének. Adjon isten erőt nekem is, önükuck is e szent czél kivitelére! Kis Gabor rendező bizottsági elnök azzal zárta be az ünnepélyt, hogy bemutatott két koszorút, melyek egyikét a helybeli izr. tanitó testűlel, másikát Mikovinyi Örzsi Szlrehayné és Mikovinyi Gabriella úrhölgyek küldöttek az ünnepelt üdvözléséül. A díszebéd. éj A jubiláns tiszteletére d. u. 2 órára rendezett közebédre, — körülbelül 150-en jelentek meg a »Griff«ben, az ünnepeltnek koszorúval övezett olaj festmény ü arczképével, — az egyházkerület elnökeinek: Pap Gábor püspök és Tisza Kálmán főgondnoknak, továbbá a főiskola kiválóbb volt és jelenlegi tanárainak képmásával díszített nagy teremben. — Az asztalfőn az ünnepelt oldalán jobbról Pap Gábor püspök, balról a rendező bizottság elnöke, Kis Gábor foglaltak helyet,— ott láttuk Tresztyenszky Gyula ág. egyházkerületi főjegyzőt, mint az időközben elutazott püspök helyettesét, Kozma Sándor kir. főügyészt, Dr. Laky Kristóf törvényszéki elnököt, Pap János kir. tanácsost, Véghely Dezső alispánt, Rózsa Bertalan és Klösel Antal honv. zászlóalj parancsnokokat, Ajer Mihály nyug. honv. ezredest, Kiss László urad. jószágfelügyelöt, Takács Ádám árvaszéki elnököt, László József főiskolai gondnokot, Vályi Lajos főjegyzőt, Csonka Ferencz, Körmendy Sándor, Pályi Lajos, Guetb Sándor, BartJ halos Mihály és Szűcs János espereseket, Káldy j Gyula evang. egyházmegyei felügyelöt számos i egyházi és világi képviselőt, küldöttségi tagot, i pápai, veszprémi és csurgói tanárokat és több I másokat a városi, honvédségi és uradalmi tiszti kar, a helybeli és vidéki ügyvédi, orvosi karból ! stb. stb. — Az első felköszöntöt Pap Gábor püspök mondotta a királyi és trónörökös párra. Körj mendy Sándor, Csepely Sándor, Décsi Bálint, I Gyurátz Ferencz, Trsztyánszky Gyula, Pap Jáj nos, László József, Rózsa Bertalan és Demjén I Márton az ünnepeltre emelték poharaikat, Körj mendy Sándor és Gyurátz Ferencz Pap Gábor I püspököt, Stettner Ignácz Esterházy Móricz gróI fot, Décsi Bálint Tisza Kálmán főgondnokot élj tették, Molnár Béla a különböző hitfelekezetek I s különösen az ünnepélyen megjelent képviseli lóikért, Antal Gábor a soproni főiskola képvisej lóiért, Barthalos István Dr. Laky Kristóf kir. törvényszéki elnökért, Antal Gábor Káldy Gyuláért ittak áldomást; Tóth Dániel főiskolai igazgató az idejött vendégeknek mond köszönetet és élteti őket, Trsztyánszky Gyula és Vida Károly csurgói tanár a pápai főiskolára, és tanáraira mondtak felköszöntöt. A történelmi társulat megbízásából annak nevében itt üdvözli Kis Ernő tanár az ünnepeltet, mint kitűnő történetírót. A bankett alatt Horváth Lajos felolvasta Dr. Kovács Pál veterán írónknak következő költeményét : 60 év előtt.*) Bocsor István 50 éves tanári jubileumának örömünnepére, baráti emlékül, irta : Kovács Pál. Egy bandában voltunk; En Apoltam a p r i m ás, — Te, tisztelt férfiú, Még akkor csak kontrás. Volt még egy vad brúgó, S egy keserves flóta,— Aztán hát csak zengett, Igy— amúgy a nóta! Húztuk, ahogy tudtuk, Ki jobbra, ki balra: S nem egy vig czimbora — Lelkesült a dalra Hatvan éve ennek! Jut-e még eszedbe? Vala-e azóta Vo n ó a kezedbe' ? Hova lett a brúgó? Hova lett a flóta? Azoknál talán már Elfogyott a — nóta! A banda feloszlott; Mi ketten még élünk ; De ma, e nagy napon, Szerepet cserélünk. A primás im te vagy, Én kontrázok néked, — Ha nincs is ama szent Esztergomban, széked! Hisz itt van a Dunán-, S Tiszán innen és tul, Egy egész nagy kórus, Mely ma hozzád tódul! Te tanítottad ezt A legszebb nótára: „Hogy mindenki éljen A haza javára!"— Tanítsd azt tovább is, Még- számos c-ve 11-át; S isten adja reá Kegyelmes Amen-ál! — Felolvastatott még Kolmár József iró és kath. fögymn. tanárnak következő verse: Idő- s térkorlátot nem ismer a lélek, S igaz lelket én csak hálás szívben vélek; Azért ha bár tisztelt hajlékába lépnem E napon nem enged testi kötelékem; Hü tisztelői közt mégis megjelenek,. Szellemi szárnyakon elküldöm szivemet: Éljen még sokáig s úgy, a mint kívánja I Maradok síromig hálás tanítványa. Antal Gábor és Horváth Lajos az érkezett táviratokat és üdvözlő leveleket, melyek egyenkint éljenzéssel kisértettek, olvasták fel. A több mint száz, különböző vidékről érkezett, üdvözlök közül felemlítjük a következőket: Esterházy Móricz gróf, Révész Bálint reform, püspök, Ferencz József unit. püspök, Beöthy Zsigmond kir. táblai tanácselnök, Zsoldos Ignácz semmitöszéki biró, Ballagi Mór, Kozma Ferencz és Kenessey Kálmán ministeri tanácsosok, Dr. Fenyvessy Ferencz, Láng Lajos, Körösy Sándor és Thaly Kálmán orsz. képviselők, Sthály György kir. tanfelügyelő, Gr. Laszbei'g Rudolf Győr, Csépán Antal Somogy megyei alispánok, Végheiy Imre segédgondnok, Marczali Henrik egyetemi tanár, Liszkay József (Budapest) Fördös Lajos (Kecskemét), Dr. Hamary Dániel (Budapest), Tóth Mihály (Debreczen), Dánielik János püspök (Eger) id. és ifj. Neumann Sándor és Neumann Antal ügyvédek (Budapest), Gegus Nándor esperes, Fittler Gyula. *) Pápán a 20-as években: Bocsor A. Kun Gy. Thaly, D. és Kovács Pál egykor gyenge négyes zenekart állítottak., össze: erre van vonatkozás e jelen emlékdalban. D. K ?

v • 43**