Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-09-17

Nem csak az emberekben, hanem talán kizárólag a mai rosz rendszerben van a hiba. Addig, mig nem lépünk az igazi szerves re­formálás bizlos útjára, addig az efféle tör­vényalkotások, melyekkel némelyek oly fen­nen szerelnek dicsekedni, nem hasonlítható máshoz, mint mikor a chaldeusi mágusoktól elkezdve Albertus Magnuson át egész C»g­lioslróig ezrek és ezrek hiába lalálgalták a — bölcsek kövét. Reform kell nekünk! Öntudatos, szerves reform, mely jóvá és magyarrá tudja tenni hazánk közigazgatását E nélkül a köztiszt­viselők minősítésének új törvényével csak egy csinos czirádáf tesz az országgyűlés köz­igazgatásunk épületére, mely igen jól állhat egy új szép épüleleii, (le nevetségesen rosz­Í'/XÚ néz ki egy romladozó épület korhadt falán. intézeteink nagyobb számmal mint valaha, dc—azért nálunk a kenyér egyre kevesedik, az alsóbb nép­osztály szegénysége egyre szaporodik. Lelkemnek erős meggyőződése, hogy e bajon a bcgyümölcsösi­tés áltat lehetne segíteni, ha a községek minden zege zuga be lenne ("ásítva jól termő gyümölcs r ákkal. ]Ve mondja azt senki, hogy a gyümülcstermés ideje le­járt; ott terem a gyümölcs, hol sok la van. Hol sok a fa, ott tanyát ütnek az éneklő madarak s elpusz­títják a hernyót, hol sok a fa, egyik a másikat meg­védi az idő zordousága ellen, még a fagytól is. Lessz gyümölcs csak fa legyen sok, akkor még éghajlati viszonyaink is megjavulnak. Azoknak pedig kik azt mondják, hogy a fa soká terem, ha kell mutatok fia­tal gyümölcsöst, hol hat hét éves fák szépen terem­nek már. Igen csalódnék, ki az elmondottakban, di­vatos eszmék Átoktatását keresné, Isten látja lelke­met , hogy minden vágyam egy gondolatban forr össze, segíteni ez uton az alsóbb néposztály anyagi helyzetén, és lessz is segítve, ha mi tanítók egy szívvel lélekkel felkaroljuk a faiskola ügyet, s an­nak szolgálatába állunk. Ifjú barátim! karoljátok fel a faiskola ügyét! Áldásos munkátok eredménye, mint j jó mag mély gyökereivel át hat majd több ivadékon i is, s az eredmény szép sugara vissza veti fényét még I sírotokra is, melyben egykor áldott hamvaitok pi­j hennek ! Németh Péter. A faiskola kezelés köréből, in. Ha a faiskola bővében van a vadonezoknak, akkor a kezelő ne tűrjön egy vadonezot sem, hanem valamennyit nemesítse meg; csak azt fel ne tegye, hogy a sok vadonezot ejry hét alatt mind beszemzi. meit akkor sem egy, sem tiz hét, de soha sem lesz­nek beszemezve, ugy jár vele mint. a gyermek, ki felteszi, hogy egy bögre vizel ki iszik egyszerre, először nyeli teljes erejéből, aztán látva, hogy nem megy, ott hagyja. Elég ha a kezelő minden nap be­szemez 50 db. vadonezot, délelőtt is 25-öt, délután is 25-öt, ez nem sok, ezt könnyen megteheti; délelőtt addig nemesit, mig igen meleg nincs, délután pedig akkor, ha a forróság múlik, igy nem unja meg, s ha már keveset végez is e^y nap, dc örömmel ta­pasztalja, hogy még is, mily gyorsai szaporodnak a nemesített sorok. Olvasásra, a kis gazdaság rende­zésére is marad azért elég ideje; s ha majd egy sereg nemesicett fát. Ját maga előtt, mint hű munkás­ságának szép jutalmát, s a helyi lakosok meglepetve a szép s gyors eredmény által, a kezelőt dicséretök­kel, tiszteletükkel halmozzák el, a kezelő észrevétlen oda emelkedik, honnét, a visszalépés igen bajos máj-, tehát megy előre, s egy reggelen arra ébred, hogy a faiskolának egy derék, tiszteletre, bccsülésre méltó munkása vált belőle A faiskola körüli teendők pori- ) tos teljesítésére nézve a jó igyekezetü kezelő igen J sokat tehet szép szóval, meggyőzve a népet a gyű- | mölcsfa tenyésztés üdvös voltiról. csak parancsoló­lag ne lepjen fel, ugy is elég a végrehajtó, neváljunk mi azzá soha. Azt mondja Környei egyik jeles ne­velészeti művében, hogy mikor a tanitó nines meg­elégedve az iskolai állapotokkal, próbálja a hibát, először önmagában keresni, s igen sokszor feltalálja; áll ez a faiskolai állapotoknál is, sokszor a baj oká­nak kutatása végett nem kellene messze mennünk, igen gyakran feltalálnánk közel, magunkban. A nemesítésnél nem kell a hangzatos nevű gyü­mölcsöket választani egészen; mert nem tudhatjuk, vájjon a mi vidékünkön diszleni fognak-e, itt a ta­lajviszonyok s a nép érdeke legyen szem előtt tartva. A többek közül a fehér és piros búzás körte akkor érik, mikor híre hamva sincs a kenyérnek az asztal­iiában. Ismeritek-e a háznak irtóztató ördögét a nyomort? . . Ne is ismerjétek meg soha. Isten óvjon benneteket, hogy valaha alacsony kunyhóban koplaló gyermeket lássatok; az a látás megfagyasztaná jó szivetekben a vért, idegessé tenné crös testeteket. , .Szinte megfoghatatlan, de igaz, hogy vannak vasuta- | di 2 U S>'> mint ez alkalommal ink, távirdáink, gépeink a közjólét előmozdítására Veszprémből. — szeptember i6-án.. Tekintetes szerkesztő ur megbocsájt, hogy becses lapjába pár héten át tudósításokat nem küldöttem, oka az volt, hogy a városból távol voltam s igy helyi s vidéki hireket nem közöl­hettem ; hanem most már ismét megfogom a tollat s engedelmével hü levelezőjének továbbra is felcsapok *). Városunk kedves s nagy vendége József föherczeg e hó JO-én a reggeli vonattal elutazott Kis-Czellbe. Elutazása előtt V 2 9 órakor a püs­pöki kápolnában sz. misét hallgatott. Búcsúzás­kor a papság képviselői, törvényszéki elnök, s a város képviselői, élükön a polgármester, jelentek meg. A búcsúbeszédet püspök ö excellentiája tar totta; azután kocsik hosszú sora által kisérve hajtatott ki az indóházhoz. A várból lemenve a felállított diadal oszlopok hátsó részén e felirat volt »Magyar szivek kisérnek;« a város végén felállított diadal oszlopon pedig »Isten veled;« . ez utóbbinál a tiizoltóegylet alkotott diszsort, J hol a tűzoltók zenekara ráhúzta a »Rakoczit.« j Az indóháznál városunk derék polgármestere tar- j tott búcsú beszédet s igy szűnni nem akaró él- j jénzések között hagyta el a hazáját szívből sze- ; rető főúr városunkat. Isten vezérelje útjában! \ A városunkba összejött katonaság napon­kint tartja nagy gyakorlatait, sajnos, hogy a \ kedvezőtlen esős idő nagyon megviseli őket; több- ' ször agyonázva jönnek haza gyakorlataikról. A ' katonaság ittléte egész élénkséget kelt váró- j sunkban. j Színházunk e hó 9-én zsúfolásig megtelt, | mert az a hir terjedt el, hogy József föherczeg [ E hó 14-én installáltattak czimzetes kano­nokokká a székesegyházban Fehér József sümegi és Szabó Vilmos attalai plébános urak. Ad mul­tos annos! Ráth Iván püspöki jószágigazgató úr az ösii rom. kath. iskolának 50 frtot ajándékozott. Dobai István ösii 16 éves legény lábát, sa­ját vigyázatlansága következtében, Küngösön a cséplőgép elszakította, s daczára a rögtöni or­vosi segélynek, városunk kórházában, hova szál­litatott, másnapra a nagy vérvesztés következ­tében meghalt. Megyés püspökünk a keszthelyi zárdát, a melynek felépítésére maga is jelentékeny áldo­zatokat hozott, jövő hó elején fogja felszentelni. A veszprémi rom. kath. tanítói önképző és segély-egylet e hó 7-én tartotta az őszi nagy­gyűlését. Jelen voltak: mélt. és főt. Pribék Ist­ván felszentelt püspök, mint az egylet védnöke, főt. Németh János palotakerületi esperes, főt. Joó János lepsényi és Czompó Gábor enyingi plébá­nos urak s számos palotakerületi s füredkerületi tanítók, kik az egylet új tagjai lettek. Az el­nöki beszédet Rák János veszprémi tanitó s az egylet elnöke tartotta; felemlité az egylet ke­letkezésétől történt mozzanatokat; ennek végez­tével egyéb egyleti ügyek intéztettek el s Cser József tanitó ur tartott figyelemre mélló felolva­sást a »gapies és értelmes olvasás tanításáról,« mely köztetszéssel s éljenekkcl fogadtatott. A gyűlés délutáni 1 órakor ért véget. Városunk első czigánybandája, mint Frank­furtból írják fényes sikert arat ott. Az időjárásunk a lehető Iegroszabb; foly­tonos esőzés kétségbe ejti a szőlősgazdákat, kik nagy reményt kötöttek ez idei szürethez, mi al­kalmasint meghiúsul, mert már rothadásnak indul, édessége pedig alig van. Nemó. Fürdői levél. Radegund, ssept. /_?. 1882. Tisztelt szerkesztő vir*! Fenyvessy képviselő barátom birt rá engem, hogy a Pápai Lapok számára valamit írjak. Ter­mészetesen jobb volna, ha én, ki alig hat hét óta tanulom a magyar nyelvet, inkább hallgat­nám fülemmel a magyar nyelv szép hangját, mint tollammal rontsam el egy magyar újság hasábjait. Azonban fent irt barátom kedvéért, szerkesztő ur engedelmével itt küldöm kontár­kodásomat. Olvastam valahol, hogy az igazi magyar ember nem szeret hegyet mászni. Az itteni ta­pasztalásaim után nem mondhatom ugyan ezt. A Lajtha túlsó partjáról sok látogatónk van, kik nem egyszer mászták már meg a Schöcklnek nevezett Montblanc-unkat. Mások pedig bizony e magasra törő szenvedélyt mostanáig csak amúgy academice értik. Beszélnek ezek ökörről, szamár­ról s mindenféle terhethordó baromról; - megha­tározzák a kirándulásnak idejét penczekig, hanem is megjelenik, mivel az ö kedvencz darabját ,.Pe- ' azonnal csak a völgyben andalognak a vakmerő leskei notarust« adják. A föherczeg ugyan nem 1 hegymászók és csak szemükkel masszák meg a jelent meg, mert azon nap tartott hadgyakorlat J sötét fényűvel zöldellő magas hegyet. Hat bizony kifárasztotta, hanem két segédtisztjét küldötte j be kell vallani, hogy a völgyek utai is mindenütt el. Geröfi színházigazgató örvendhetett e szép j elragadó kilátással birnak itt Radegundban. Mint közönségnek, mert alig telt meg a színháza ed- tenger terül el szemed előtt a messze táj, a ha­í lom, a völgy, az erdő, a szép szántó föld, a kis j falu, a sok csinos nyaraló, egészen a két kék ') Kéljük! S/.ork. mikor túl a Dunán ebből a nagy mélységből ágaskodott ki a Somló meg a Ságh meg a Ba­laton-mellék bazaltkupjainak nagy száma! A fehértemplomi hegyszakadások homokját szárnyain szitálta a szél s ide vetette századok­Kri-kri! Zerrr ! Zrrrrik-zik — zrrrrik-zik ! S hallom az örök szerelem édes vallomását a ter­mészet ölén. Kergeti hajtja a hím tücsök egy­mást , nagy haraggal csapva össze, háromszor hangoztatva: kri-kri-kri! De ha immár ott jár a kai ennek előtte, hogy munkás kéz paradicsommáj lovag bácsi a g y üze ] em terén, s odatér nagy­változtassa: a sivár pusztát! Kevés ember mérte végig e nagy sivata­got, hol nyár közepén tiz óra után a járás-kelés nagy nehézséggel jár, csak az «alma zsáne«-k (pásztorok) erdőcsöszök — olyiknak-olyiknak oly gyönyörű villája van, hogy akár oda állíthatnék a fürediek közé — dicsekedhetnek vele. Kik ott járnak-kelnek őrizve azt, vájjon a juhtartók nem legeltetik-e le a pusztaság peremén fölcseperedett fiatal gyöpör, mert hatvan apró krajezár jár a legelésen rajta kapót juhnyáj minden szálaért: váltságdíj fejében. Ennek a vidéknek növényzete annyira elüt a miénktől. Fa helyett tüskés bokrok meg kóró. Annál érdekesebb az állatvilága, azok az apró szép lepkék! Szegénykék oda kerültek sürü hálómba: a fekete Andraena, a halváuyolajzöld sávú Bembex, sárgapettyes Scolea meg Anthidius! Hozott a jó Isten benneteket a „hymenoptera" rend vál­fajait annyira kedves szinpompátokkal! Oda túl a mocsarak táján egészen másforma az élet! Búja virány takar mindent. A gémek húsz fajtája emeli bóbitáját, ha pörge kalap került volna a kezem ügyébe biz ucscsa sutba vetem a »pincset« (úgy értsed: köcsög kalapot), hogy kócsagtollat tűzzek a ka­lapom zsinóija mögé! . . . Itt újra fölérez lelkünk, újra nyüzsgő élet tör a fű bársonyából, hogy olvassunk a termé­szet, dajkálkodó édes jó anyánk, nagy köny­veool. S hallom ujra a rét énekesei dalát! Reá kezdi a tücsök, folytatja a lovacska meg a, hátas szöcske ott a mocsáron túl! sámhoz, hangja lágy fuvalomba hajlik: kriiii! Cl 1111­Lálom a szöcskék gyülekezetét, hallom dal­versenyüket s azt a trillát, hogy: »trr! . . . S felrajzik lelkemben Hermán Ottónak és a derék korán sirba hanyatlott Ver sin francia tudós mun­kájának minden sora, ki kótába fejtette az ap­róságok Iyráját! A mély völgyből kerekedett szellő esőt szitált reám. Én meg plaidembe, burkolva hall­gatom a természet örökké szép danáját: csak egyre hallgatom! Láss Samu. Végre megnyíltak a hónapok óta szorosan lezárt redők, ablakok, iparkodunk a mollpor, cárból s egyéb desinfiziáló illattól megszabadí­tani lakásunkat, s boldogan körültekintünk, mert hisz itthon vagyaink! A milyen gyorsan csomagoltunk elmenete­lünkkor, ép úgy sietünk kicsomagolni, hogy la­kásunkban mennél előbb a régi rend honoljon. Mert hisz melyik jó házi asszony szereti a fel­forgatott lakást ? — De hát végre ezt is csak megértük — minden ragyog, szobák, kamra szek­rények mind rendben vannak, a virágkosár telve friss virággal, tartókban csokrok díszelegnek s a madárka is ott fütyörész ismét vigan régi helyén. Most már rá érünk egyébre is. Kitekintünk ablakunkon kissé, mert sok a vidéki látogató. Igen élénk, zajos a város, a jó szülők kis gyer­mekeikkel, kiket a behatásra kísértek el, a ma­mák gcudosan megfésült lánykáikkal jol kike­ményített ruhákban, a fiucskákat papák vezet­getik és vigasztalják, az elválás előtt még néhány pogácsával tömködvc meg zsebeiket; mert hát a szegényeket ezentúl úgyis csak tudománynyal táplálják. — Jönnek a gabonás kocsik bőven meg­rakott terményekkel stb. ez mind, mind érdekel most a hosszas távol lét után. Aztán előszedjük az össze halmozódott ira­tokat, könyveket, anonceokat, hírlapokat, hisz utazásunk úgy igénybe vett, hogy hírlapot sem értünk rá rendesen olvasni. Itt ott leköti figyel­münket egy egy czikk, fürdői levél, ismerősök nevei., — azonban Hellas barátom szivét Ilka. Ida, Aranka, vagy Luiza szép szeme, és a Balaton ringó hullámzata, holdvilágos estén való csóna­kázás, aligha meg nem zavarta, mert fürdői levél helyett mythologiai és világtörténelmi elmefut­tatást irt!! Előszedegetjük a velünk hozott fényképe­ket, melyek ujra és ujra emlékünkbe idézik a szép vidéket, hol anyira gyönyörködtünk. Szá­rított virágjainkból, melyeket sétáink alkalmával szedegettünk, csokrokat állítunk össze, kedves ismerőseink számára. — Mindezen apróság az át­élt időről maradandó emléket kelt bennünk s szívesen elmélkedünk és beszélünk felöle. Öröm­mel hagytuk el otthonunkat ezen változatos életért, sokat láttunk, sokat tapasztaltunk, sok régi jó ismerőssel és új, kedves emberekkel ta­lálkoztunk, jól teltek napjaink mindenhol, sajná­lattal váltunk meg innen is, onnan is — és mégis milyen jó most „itthon!" Boldog ember ki szívből elmondhatja azon ismert népdallal: „Messze jártam, távol is volt jó dolgom, Hej de szivem csak azt mondja jobb otthon! Gizella. hegyig, mely megett rejtekezik Gleichenberg ismert fürdője és a Riegersburgnak magas vára. Vendégeink az utolsó napokban nagyon megfogy­tak, mi nem is csoda, mert hiszen nagyon rosz volt az idő. Egy-egy nap az eső esik, sürü fel­legekkel füstölög a Schöckl, és mikor bőrig megázva vissza, tértél, oda haza ís a szobádban találod a ködöt. Mennél kevesebb azonban a bátran kitartó sziveknek száma, annál összébb szorultunk mi, kik itt maradtunk. Magam is tagja vagyok egy kedves társaságnak, melynek kö­zéppontját épen a pápai plébános és apát ur képezi jóságával és vig kedélyével. Szép asz­szonynak, leánynak sincs hiánya, kiknek neveit most még elhallgatom, de jövőre, mikor már nem kell félnem haragjuktól, közleni fogom. Engedje meg szerkesztő ur, hogy türelmét x \ igénybe vettem. j Seler Ede *). 1 Lsvél a szerkesztőhöz. ! Tisztelt Szerkesztő Ur ! ' A „Pápai Lapok" mult heti 38. számának ve­! »erezikke a pápa városi jegyzői hivatalt, sajátképen ! a főjegyzői, országos botrányul pelengérezi **"), a ha­; nyagság, mulasztás, figyelmetlenség vadjával bélyegzi, s azt mondja, hogy a legközelebbi megyei közgyü­; lés elé nagy számban terjesztett városi ügyek közül I csak néhánynak elintézhetése is a megyei bizottsági , tagok jólelkű elné/.éséiiek köszönhető, két. tárgy pe­\ dig a késedelmes beterjesztés miatt nem is volt tár­gyalható. : Ugyan azon lap közli utóbb a megyei közgyű­lés folyamát, III< !y szerint tárgy.lás alá vetetett 8 I városi ügy, ezek közül 6 helybenhagyólag elintézte­tett, 1 feltételesen hagyatott jóvá, 1 pedig hiány pótlása végett vissza fog küldetni; felterjesztett 10 tárgy kö­zül tehát 2 késedelem miatt nem tárgyaltathatott ***'). ! Midőn pedig 8 felterjesztett tárgy közül (í jó­váhagyatik (Jiololl lényeges szabálytalanságot elnézni nem lehet) I ügy, mely megjegyzendő, az én befo­lyásom nélkül, nem a jegyzői hivatal, hanem mások álla! intéztetett, c>ak feltételesen hagyatik jóvá, s csak 1 ügy kíván pótlást. — Midőn a késedelem miatt nem tárgyalhatott 2 ügy közül egyik, a város föld­jeinek bérbeadása iránti szerződés, azért nem ter­jesztethetett be idejében, mert ezt a bérlő hosszas huzavouás, kifogásainak legyőzése után csak a be­terjesztés napján irta alá. s igy ezek közül is csak az egyiknek, a házaló kereskedés tilalmazására vo­natkozó szabályrendeletnek késedelme rovható fel ne­kem, melyre nézve pedig szintén megjegyezni bátor vagyok, ho»y a ki egy, leendőkkel ugy elhalmozott hivatal ügyfolyamát ismeri, mint az enyiin, az azon, ha egy nem épen égető ügydarab a sok közt a fi­gyelmet kikerülve 8 heti késedelmet szenved, még oly nagyon fennütközni nem fog, ez még nem olv égbekiáltó, oly ujjal mutatható hanyagság: — az ügyek ily állása mellett az oly keményen, oly élesen rovó ve/.érczikk valóban méltatlan, s nem tudom mi­fele ellenszenv vagy czél vv-**-j intézménye. En polemizálni senkivel nem kívánok, fentebbi tárgyilagos megjegyzéseimet azonban az oly élesen és kíméletlenül megrótt jegyzői hivatal, illetőleg sa­ját repulatióm védelmére, a vezérczikk által támasz­tott baliléletek eloszlatására , szükségesnek véltein megtenni, ezzel tartoztam önmagamnak, tartoztam hi­vatalos állásomnak. Kérem tehát tisztelt szerkesztő urat, szíves­kedjék ezeket becses lapjában szintén közzétenni. Tisztelettel l»ápán, 1882. szcpl. 15. alázatos szolgája Nagy Boldizsár vár. főjegyző. Színház. A hét változatos repertoirja sok müélvet szerzett a közönségnek, mely dicséretes kitar­tással látogatja az előadásokat, méltányolva a társulat és vezetőjének figyelmét és igyekezetét. Vasárnap szeptember 11-én Lukácsi Sán­dor ismert népszínmű irónk darabja Árva Zsuzska adatott. A Zsuzska igaz csak egy liba pásztor, de Sásréti Mike János ur nem átallotta nőül venni állitólag csupa dacból vagy megszokásból, mert hisz első felesége is csak e fajta fehérnép volt. Ki ime a szurtos kis pesztrábóí, ki se irni, se olvasni nem tud, mint egy varázs ütésre olyan takaros menyecske s mi több értelmes, mivelt nő, kitűnő háziasszony válik, ki szivjósága ue­mes és fenkölt gondolkodásánál fogva mindenkit felül mul; megmenti férjét a vagyoni tönkreju­tástól, s szerelmes mostoha gyermekét, ha kell saját boldogsága árán is boldoggá teszi. Mert a *; Meg nem állhatom, hogy e levél után pár sort, ne írjak. Sül er Ede berlini tanár úrral, s l, barátommal itt ismerkedtem meg, hogy ismerkedésem után megbámuljam őt! Nevezett barátom bizonyára tuiicuni a maga nemében, A feni. kö/lüll levelet, — melynek styiját úgy, mint főkép he­lyesírását sok ministeri fogalmazónk is megirigyolhatné— hat, mondd hat heti magyarul tanulás után irta. Itt mindannyian csodáljuk e ritka emberi, ki nem egyszer minket magyarokat is megszégyenít gcrnianimnusuiik kijavításával. Egy — irmét megrendeli — Üallagi zsebszólár volt nyelvmestere a t. bari­lomnak, kinek lapomban szórói szóra, s minden javítás nélkül közlött levelét t. olvasóim szives figyelmébe ajánlom. Hildegund, 1882. sepl, 13. Dr. Fenyvessy Ferenc. *') A jóakaratú figyelmeztetés még nein országos bot­rány Szerk. *•*) Hogy a közgyűlési tudósításba épen a főjegyző ur iránti tekintetből nem vettük lel a fő- és alispán uraknak és az egész közgyűlésnek a rendszeres mulasztások l'eietl kifeje­zett megrovásait, n.ég nem mulatja azt, hogy állitásunk valót­lan lenne Igaz, hogy volt néhány tárgy a hol mosl hiba nem észlelletell; de ezek olyan ügyek voltak, melyek másod vagy harmad ízben lellek felterjesztve, és azokra nézve a város már előzőleg kilanilva lett. Swrk. *«•«) Igen is azon cél, mely városunk érdekétől el nem választható, Szerk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom