Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-09-03

vatásukéi, hanem a hivatás is övék. A hivatást, melyre a véletlen, vagy az adott viszonyok épen úgy terelték őket, a mint más tiz hivatási útra terelhették volna, — az ilyen hivatást csakis úgy töltik be, mint akármely más tizet be öltöttek volna. Gyakran megeshetik, hogy az ily választásnak is megfelel erejök; de az ritkán, hogy e választásuk hajlamaiknak is megfeleljen. Igy azután életútjok beláthatlanúl hosszúnak s unalmasnak tűnvén föl elöttök, életfeladatukban is csak terhet éreznek és látnak; vigasztalást pedig csak azon percekben, hol a munkától félrevonulhatnak. Súlyosbítja a tévesztett hivatás terheit, hogy a tudomány, melynek komolyan s lelkesen át nem adta valaki magát, nem tárja föl előtte titkait s kincseit; azért gépiesen, jutalmazó öröm nélkül folytatja és végzi életfáradalmát. A ki, viszont, meglelte saját 1 ivatását, tudja, érzi, hogy ez az, melynek körében életfeladatát egyedül megoldhatja, melyet akármely más uton kevesbbé, vagy épen nem létesíthet vala. Nem ismer nehézségeket, melyek örömeket s üdülést is ne hoznának lelkének; könnyűséggel viseli terheit, s hivatási működése, mint életcéljának megoldása, melegítve világit és mosolyog előtte, úgy hogy alig érti: hogy tudhat valaki más cselekvési körben megelégedéssel s örömmel fóradni. És ismét ez az a lelkesedés, mely hivatáskörünkben mindenekfölött alkalmas megtartani tetterönk ruganyosságát; s mely találni fog ugyan nehézségeket, de nem elviselhetleneket; érezni fáradságot, de nem elcsüggedést. Szintén fogunk izzadni a munka nyomása alatt, de elnyomatni, megbénulni soha, hanem megőrizni a hivatásból folyó azon szellemi életet mely annak külső terheit, mint a testi élet természetes járulékát tekinti és csüggedésbe nem hull. Szcorényi József. Egy kis figyelmeztetés községeink lakóihoz. A közmondás, hogy: »Kárán tanúi a magyar* ma-holnap nem lesz igaz I A megcsalatásokat, rászedéseket, s ehhez hasonló furfangosságokat egyre másra szenvedik községeink lakói. Csak a múlt számban irtuk, hogy N. Dém községének két derék tanítója a tizedes mérleggel való bánásmódra fogják a község lakóit tanítani, mert már megsokalták ott is azon temérdek viszszaéléseket, melyeket a szegény falusiak gabnájuk eladása alkalmából szenvedni kénytelenek.— Itt legalább kárán tanúi a magyar. De ezer és ezer esetre megy száma azon hiszékenységeknek, melyeket az élelmes geschäftelö bőven kiaknáz, s melynek kárát érzi is keservesen a károsult, de azért csak — nem akar, vagy nem tud kárán tanulni. A múlt évben hosszabb közleményekben irtuk le, hogy vitte lépre százával és százával földünk népét a bécsi Union bank! Elmondtuk, hogy olyan kötelezvényt Íratott alá a jó hiszemü szerződő féllel, hogy ennek szeme-szája elállott, mikor jött a bécsi k. k. Bezirkgericht végzése, hogy rögtön fizessen az a szegény vaszari, tamási, gyí- j móthi stb. ember az Union bank csődtömegében ennyi meg ennyi o. é. forintot! E sorok hója J egy maga tud százhúsz embernél többet, s j ebből ötvenet csak egyetlen faluból, a kit az ! Union bécsi bank ily galádul rászedett. Segítség, I mentség pedig nem volt sehol! I Akkor is megírtuk ugyan e lapok hasábjain, s kérve kértük népünket, ne üljenek fel oly könnyen e szédelgő lovagoknak, de főkép a Bécsből jövő schwindlereknek. Ezek elpalástolva oly kötelezvényt iratnak alá a hiszékenyekkel, mely szerint a bécsi k. k. Bezirkgericht lesz minden legkisebb peres dolgukban illetékes. Hogyan menjen fel hát az a szegény falusi magyar ember Bécsbe, s hogy védje ott a k. k. Bezirkgericht előtt szerencsétlen ügyét?! Szükségesnek tartottam ezt itt elmondani, mert ezúttal újra, ha nem is csalásról, de tagadhatlanúl visszaélésről akarok itt szólani. Van Bécsben Mariahilferstrasse Nro. 22. — alatt egy cég. Cime: »General agentur The Singer Manufacturing Co.« Ennek győri képviselője bizonyos Neidlinger. Múlt hónapokban sorba járta Pápa vidékét a győri képviselőség egy ügynöke, hogy varrógépeket eladjon. Igen sok helyen vettek is hitelbe, . de csak oly kikötéssel, melyet az ügynök el is , fogadott, s kötelezőnek elismert, hogy Győrből az illető faluba, az illető vásárlóhoz egy tanítót fog küldeni. A megígért tanitó azonban nem jött, de jött helyette a felszólítás, hogy fizessenek rögtön a vásárlók, mert különben beperelik őket. Levélváltásokra öt, hat levél is érkezett Győrből, mely a vásárlókat biztatta, hogy csak várjanak türelemmel, a cég nem feledkezett el kötelezettségéről, s a ta?úiót küldeni fogja. A többszörösen megígért tanitó elküldés \ helyett végre e napokban a vásárlók megkapták a becsi k. k. Bezirkgericht idézését, mely szerint, ha (notabene az idézés kézbesítése és a határnap közt csak két nap volt időköz) Bécsben meg nem jelennek, elmakacsolj vk és megexequálják ! t Es a szegény ember fizetni fog! Vagy talán ügyvédet valljon a 30 frtos követelés ellen a bagatell bíróságnál — Becsbt-u ! ! Száz szónak is egy a vége! Lapunk nem felelne meg hivatásának, ha újra és újra nem figyelmeztetné népünket és ne kérné, hogy: — tanuljon már egyszer a maga kárán! F. Tanügy. A pápai államilag segélyezett községi négy osztályú polgári leán\ iskolánál a növendékek sza- } bályszerü beírása az 1883- 83. tanévre 1'. é. szeptember 4-én, 5-én és 6-án történik d. e. 9—12 óráig és (I. u. 3—6 óiáig az igazgatói irodában, (jSzent- j ilonai épület emeletében.*) A polgári iskola I. osztályába csak oly kilencz j éves vagy idősb növendékek vétetnek lel, kik valamely elemi népiskola négy osztályát legalább elégséges eredménynyel végezték; — a II. III. és IV. osztályba oly növendékek vétetnek fel, kik valamely polgári iskola megfelelő osztályát legalább elégséges eredménynyel végezték. — Mindazok, kik a megkívántató bizoiiyit"áiiyiiyal ellátva nincsenek, fölvételi vizsgát tartoznak kiállani. — A felvételi vizsgálat díjmentes. Behatáskor tartozik minden ujon belépő növendék 2 forint behatási díjat, — minden növendék 1 frtot téntapénz és könyvtár czim alatt — és 3 forint első félévi tandíjat beüzetni; a második íclévi tandíj február bó lolytán fizetendő be. Szegénységüket kellőkép igazolni tudó növendékek tandíjmentességért folyamodhatnák a magán kormányhoz, mely esetben kérvényeiket szeptember végéig az igazgatósághoz benyújtani kötelesek. Kelt Pápán, 1882. évi auguslus 21-cn. Az igazgatóság. A győri főreáliskola több tanára által fenturtot és iillamilag engedélyezett győri felsőbb leányiskolában a jövő 188%-ik iskola-évre a magas kormány által jóváhagyott mind a négy osztály megnyittatik. Az intézet első osztályába felvétetnek oly leányok, kik az elemi iskola V-ik vagy a polgári iskola l-ső osztályát legalább első rendű sikerrel végezték; kik ezen előmenetelükről bizonyítványt nem képének felmutatni, felvételi vizsgálattal kötelesek előképzettségüket igazolni. A második osztályba felvétetnek azok, kik vagv a népiskola Vl-ik, vagy a polgári iskola II—ik osztályát végezték legalább első rendű sikerrel, ellenkező esetben ezeu osztályra való előképzettségüket szintén felvételi vizsgálattal tartoznak kimutatni. A tandíj: az első osztályra félévenkint 25 ft a II-dik osztályra félévenkint 30 frt » 111-dik osztályra félévenkint 35 frt a IV-dik osztályra félévenkint 40 forint. Ezen — legalább félévre kötelezett — tandijak almiban megfelélő havi részletekben is fizethetők előre. Az intézet fentartói és vezetői elhatározták, hogy a jövő iskola-évre az intézet számára franczia születésű és tisztán csak franc/iául beszélő két (12 -13) éves lánykát fognak hozatni, kik iskolanapokon a tanórák alatt az intézetben turtózkodnak, hogy ugy az órák közti szünetek, valamint a munkaórák alatt az intézet leánykáival való társalgásaik: által utóbbiak a franczia-nyelvet gyakorlati uton is, é» igy unnál könnyebben elsajátíthassák. Az intézetbe járó leánykák felett a felügyelést egy képesített tanitónő gyakorolja s hogy ezt tehesse, iskola-napokon folyton az intézetben tartózkodik; ugyancsak ő oktatja a leánykákat a női munkára. A behatások, valamint a felvételi vizsgálatok kezdődnek augusztus 30-án és tartatnak bezárólag szeptember -l-ig a leányiskola uj helyiségében (Hellerféle ujonan épült ház, Alsó-Duuasor 19. sz.") Az intézetben működő tanárok nevei, kik egyúttal az intézet fentartói: Noisser Auna, Keller Mihály, Kuszák Józ«ef, Molnár József, Nóvák Antal Viktor, Volányi Ferencz, Schey Lipót, Spanraft Alajos, Szabó József, Wibirál Gyula. Kelt Győrött, 1882. augusztus hóban. Az igazgatóság. Irodalom és művészet. — Bibliai történet izraelita népiskolák számára irta Schön B. Első rész a világ teremtésétöl Mozses haláláig. Győr. Kiadja Gross Gusztáv. Ara kötve 30 kr. Szerző neve a tanirodalom terén sokkal ismeretesebb, semhogy müvét behatóbban bírálgatnunk kellene. Az előttünk fekvő bibliai történet minden tekintetben jeles tankönyvnek mondható. A bibliai anyag oly könnyűséggel és egyszerű, zamatos nyelvezettel van feldolgozva, hogy a leggyengébb tanuló is megértheti és felfoghatja azt. Szívesen ajánljuk a hitközségek; de különösen iskola-igazgatók és tanítók figyelmébe. A második rész, mely Józsuától a zsidók második templomának lerombolásáig terjed, e napokban kerül ki sajtó alól. — »A Képei Cealádi Lapok« 48-dik számának tartalma: Lid érez fény. Elbeszélés; irta Szépfaludi Ö. Ferencz. (Folytatás.) — A titok dalaiból. Költemény; irta Csáktornyai Lajos.— Bois-Joly asszony. Beszély Pierre de Chatillonlól; francziából fordította Bérczy Gyula. (Folyt.) — Lamartine és Lady Stanhope, emléklap; közli Borsodi Béla. — Az utolsó keringő. Rajz; irta Tóth Béla. — Naplemente, nyári kép, Tewrewk Istvántól. — A rovarok szerepe az ember háztartásában Perkátai V. enutöl.— Képeinkhez. Fürészpor. Kerti sétTa, költemény Fehér L.-tól. — Mindenféle. — Képek: Kairó. — Csiripelő apróság. — A két testvér. ként, tisztelni szülőit s nevelőit; de tudják meg ezek is, hogy arra sajátkép csak úgy tarthatnak igényt, ha érzelmeikben, gondolkozásmódjukban, s ezeknek megfelelő szavaikban, tetteikben s egész életök nyilvánulásában arra teljesen méltók is. A hol a szülői szeretetben hiányzik a komolyság s következetesség, úgy hogy a mit ma az atya, vagy anya megtagad, azt holnap az egyik, vagy másik, vagy mindkettő elnézi, a hol nem tudja a gyermek, hányadán van szülőivel, vagy nevelőivel: ott az engedelmesség, és ennek gyümölcsei, a fegyelem és erkölcs, s velők együtt a nevelés minden áldása áldozatul esnek. Mint átok fog kihatni a gyermek egész "életére, ha gongolkodás- és érzésmódjában, és kivált cselekvéseiben nem kapott s nem ismer zsinórmértéket, mivel a szülök szavai és tettei között ellenmondást, és talán azok személye között is ellenkezést látott. És ha mindezek mellett azt is feledjük még, hogy példánkon gyermekünk is megtanulja időt szakasztani naponkint arra is, hogy a családi áldás és minden áldás kútfejéhez hálával forduljon: nem kell nevelésünkből semmi többet kifelednünk, semmit hozzáadnunk; az eredmény : ismeretekkel tömött fej szívjámborság nélkül, — terebélyes ia, melynek korhadt gyökere van, s melyet az első szélvihar leteríthet. Korunk zsibbasztó viszonyai között hatalmas vérttel fogjuk még fölszerelni fiainkat, ha idején bevezetjük őket legszebb örökségükbe, — s ez az ifjú lelkesedés. Föfö figyelmünket fogja az érdemelni úgy a házi, mint a köznevelés terén , hogy korán megtanítsuk a gyermeket az önvédelemre s ellenszenvre minden nemtelennel és aljassal szemben; s viszont, vonzalomra s lelkes hev ülésre minden igaz, jó, szép és magasztos iránt. S ha gondoluuk vele, nem lesz ez nehéz feladat; mert hol lehetne ezen érzelmeket könnyebben életre költeni s meggyökereztetni, mint épen a romlatlan gyermekkebelben, — akár a napi élet példáinak a családi körben, akár a történeti nagy jellemeknek a köznevelés terén hasznositásával. Seregestöl kínálkoznak erre az ó s a később kor történeteiben és költészetében az egyes népek, városok, fejedelmi, vagy polgári személyek tettei s jellemei, kiknek nagy* példái épen oly könnyen lobbantják rokonszenvre és diksöitésre, a mily könnyen nemtelen vonásai elítélő megvetésre a fiatal kedélyt. Ezen uton fogja vérébe szedni az ifjú ember: hogy az önzést becstelennek, a férfiatlan puhaságot és dözsölést lealázónak, a hálátlanságot megbélyegzönek, a hazuglelküséget gyávaságnak érezze s utálja. Szükséges e kívül a fiatal embernek, hogy valamely eszményt alkosson magának, melyet ápolni s melyért hevülni tudjon, — vegye azt bár a történet- avagy más tudomány, a költészet vagy egyéb művészet, vagy akármely magasabb szellemi élet köréből. Szüksége van neki egy fensöbb eszményi világra, melyet az élet köznapi gyarlóságai és emberei föl nem érnek, s hol ö a hideg életvalóság alsóbb szükségei s nyomorai által nem érintve, sértetlenül uralkodik s a közélet porába le nem rántathatik. Ez az a lelkesedés, mely ifjainknak a derült, sima homlokot, s a léleknek a később életkorban is ifjú frisseseget képes megőrizni. Hathatós erkölcsi életerőt biztosit fiatalaink számára, továbbá, ha hivatásukért teljes odaadással tanulnak meg lelkesülni, — a minek első természetes alapja, hogy ne ők legyenek csak hiAesopus békái, kiülnek a léczre, s mind kezdetét, mind végét a cholerának elhatározták. Hetyke. Vivát! Éljen táblabíró ur! Szép az észrevétele, örüljünk azonban azon, hogy közüllünk tsak a Vigyorgó collegát vitte el a cholera, s emlékül irjuk fel, hogy még a cholera sem érdemszerint büntet ám! (ergo in hac vita, nec praemium, nec poena). Jegyezzük meg azt is, hogy a cholera az exekutiot a zsidón kezdette és a lutrános papon végezte. Sugó. Rendeltetésemnek én is pontosan eleget tenni akarván, még egy figyelmet érdemlő jelentésem vagyon, ha szabad! kívánnám elöladni. Menyhárd. Ha figyelmet érdemlő el se is mulassa. Sugó. Az idő alatt, mig tegnap estve, mái ülésre a tekintetes urakat meghívtam, beestvéledvén, tiszta volt az esthajnal, tsendes a város, az imádság harangszó után a tókertek felé tsendes muzsika hangzatot hallván, lesétáltam a halpiaezra, azon tűnődtem, hogy kilégyen az, aki ilyen h.ilálos időben magát muzsika szóval mulattatja, a muzsika hangok után lopódzva lépdelvén, elértem a Tapolcza vize partjához, melynek napkeleti part pázsitján leheveredve angyali módon gitározott egy ifjú, kit szomorú énekével sireni hangon kisért egy kisasszonyka, a nótának verseivel, s ámbár a lengedező szellő a gyengéden kilehellett hangokat felém hangoztatta, de hogy mit énekeltek, légyen meg nem érthettem, s midőn már őket mint ártatlanul mulatókat otthagyni szándékoztam, felugráltak pihenő helyekről, s a vizhosszat a várkert felé sétálának, helyeket én megpillantván, ott valamit fehéredni láttam, s azt vélteta, hogy valamelyik zsebkendőjét hagyta hűlt helyén, oly tzélból, hát hogy én azt felvegyem, s utánnuk vigyem, a hídon által mentem, s ime kendő helyett ez írást találtam. Menyhárd. Ezek a versek? Olvassa fel nótárius ur! Untató olvassa: I Eleim e gyász megyének Fő tisztjei közt ülének, De én elvagyok felejtve, Életemben sírba ejtve, Elárulva megvettetve, Eltemetve, 2. Noha ifjúi időmet, Életemet és erőmet Én is szenteltem hazámnak Nyomán menvén jó atyámnak Mégis minden szemét, szamár Elkerült már. 3. Miolta a Csontvágónak S több ilyen karrórágónak Pártfogását elvesztettem, Üldözés tárgyává lettem, Hurczol minden .... ette, Teremtette. 4. E Bálámnak főszámára, Hivatalombul kimara, Pajkos, iszákos hadával, Polczra emelt angyalával, Érdemimet lecsépelte, S meg is ölte ! 5. E csont, bor, hus, ganaj bálvány Előtt, semmi a tudomány, A virtus, ész és szolgálat, Mind megvetni való állat, Sóhajt, de nem Istenének, Csak dühének. 6. Kongj bár mint az üres hordó, De légy hűséges hirhordó, Légy páva tollba öltözött Szajkó e madarak között, Megnyered a dicsőséget, Elsőséget. 7. Ha kiraboltad az oltárt, Csontvágónak verd a gitárt, Szenderitö énekeddel , Dühös indulatját vedd el, Te lész a szentek szenté Es felken te. 8. Ifjú, ne emlits érdemet! Tudományt, hanem e szemét Váz vámpír képének kegyelmét, Kérd és nyerd meg védelmét: a Az egekig is felmehetsz Mindent tehetsz. 9. De én már a kurhéjjának, Csuka, Pijócza fájjanak, Farkas, róka ivadéknak Es cholera maradéknak Sem könyörgök, sem hódolok, Sem bókolok. 10. Mert lakásom csollán vára, Fügét mutat az orrára Csontvágónak, Fülesinek, S minden utánnam lesinek, Ha bár a megye oszlopa Tök kolopa. Menyhárd. Egek Ura! ez egy megbántottnak az égbe kiáltó panasza, s megvallom érdekli a szivemet. Az ilyen esetek ám conductorai a cholerának, s valóban ha egyszer az érdem, a sziv, tudomány, erkölcs, szolgálat a jutalom osztásban nem lészen áldott, tsak hadd jöjjön a cholera, s addig irtsa nemzetemet, még az egymás szeretetnek, a virtus, érdem, tudomány, ész, erkölcs tiszteletének az igazság oltára előtt nem tömjénez, s még a szemetet az aranytol el nem választja, mert mindaddig soha, de soha! a Miatyánkbéli azon kérés : jöjjön el a te országod, nem teljesíttetik. Zegernye. Igeuszivére vette nagyságod ezen verseket, én egészen más szempontból nézem, ez nem egyébb rniut egy pasquillus, táblabirainknak neveik említtetnek benne, a kifejezések érzékenyittök, az igaz, és a gondolat pedig messzvágó. P. o. gyász, megye, szemét, szamár, karórágó, teremtette, fajkos, iszákos, polezra emelt, angyal, ganaj, bálvány, üres hordó, páva, szajkó, dühös, váz, vámpír, kúrhéjjá, csuka, piócza, farkas, róka, tök kolop. Ezek mind büntetést érdemlő nevek, én hát mindezek eránt, disquisitiót rendelek , s a kivilágosodás esetében ezen versek auctora ellen az 1635-ik esztendei 89-ik s több hazai törvények szerint (ha ezek in publico felolvastatnak) emendat kérek. Ha csak András király 1 i-ik törvénykönyvének 28-ik, ugy Kitonics 9-ik törvénykönyve 21-ik czikkelyei, melyek a méltatlanul emendált kérők ellen, táliót rendelnek, szándékomba meg nem gátolnak, s megvallom , szerencse, hogy e versekbe megnevezett tablabiráink személyesen jelen nincsenek, külömben ők a Corpus Jurist tennék az asztalra, s a mi a világon törvény van, mindazoknak erejénél fogva kérnének satis factiot. Szerencse ha az esetet mindenhatóságokkal criminalitasra nem magyaráznák, én, hogy subsumptióba ne essem, vélekedésemet kinyilatkoztatván, a determinatióért könyörgök. Menyhárd. Ugy megakasztott fiscus ur, hogy vélekedésemet felkeltetik függesztenem, hivassuk meg hát néhány értelmesebb táblabiráinkat, kik e versekbe érdekelve nincsenek, halljuk meg ítéleteket. Porkoláb mennyen kend Mihály és Silány táblabíró urakért. Mihály és Silány. Ezeu versek poetai költemények, a futó elme szüleményei, s legfölyebb is az itten tanuló diákoknak, vagy csavargó komédiásoknak elpottyautott irománya, mely még el nem veszett urának privatuma volt, sem falakra nem ragasztatott, sem az útszákon több példányokban el nem szóratott, külömben itt sem a fólség, sem a haza, sem a törvény, sem a constitutio, sem a religio ellen nincs, sőt benne Csontvágó táblabiránknak ügyessége említtetik, és az ifjúságnak (nec in merítő) recomendáltatik, hát dicséretére szolgál. Éljen aki irta, s gondolta, egy betűt sem hazudott. Hetyke. Ha megengednék a tekintetes urak, én magamnak is leírnám. Egész deputatio. Hadgyon fel az ur vele, curiositas est generis foeminini, tegye valahova nótárius ur, az irományok közé. Untató. Tizenkettő az óra, ez az utolsó ülésünk, mit irjak a jegyzökönyvünkbe ? Menyhárd. Semmit sem, hanem ki-ki közüllünk vésse szivébe, és szájról szájra adja által a késő maradékoknak, Hogy senki a Teremtővel Ne birkózzon meg erővel, Sőt a hányszor tizenkettőt Hall, dicsérje a Teremtőt (Bakter nótája). Szedgye halomra nótárius ur minden irományokat, s nehogy a késő maradék balgatagságunkat láthassa, vesse a tűzbe, s most mindnyájan mennyünk, a ki hátul marad tegye be az ajtót. Vége. Most már jó olvasó, ha reménységednek eleget nem tettem, néked pedig hitelezömnek hogy több interest nem fizethettem, megbocsássj s hidd el, hogy e jádzi, de valódi történet irást' Magadra nem ruházod, Másnak is magyarázod, mert Tréfám a csollány módjára Tsip, de nemzetem javára. Lelje meg itt ki-ki amit akar, de nem mindenek edgyet kedvelnek. Rózsát gyűjt ez, amaz tövisét. 0. D«