Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-08-20

épen a I.-patonai biró volt, följogosíthatta — Igaz­mondót arra a megjegyzésre, hogy túlzó követelést támaszt betegei irányában, s hogy orvosságát méreg drágán adja. Bánki ur önmagának hizeleg-e, vagy az ol­vasó közönséget akarja ámítani midőn azt mondja, hogy a községek minden alkalommal hangsúlyozták, hogy személye ellen semmi kifogásuk nincs, s hogy buzgóbb és önzetlenebb orvost nem kívánnak; ezt az állítást ugyan az ellene beadott, s mind a tiz község által aláirt kérvény, ugy a teljesített hivatalos vizsgálat bizony nem igazolja! — Vagy oly hamar elfelejtette-e Bánki uraz ellene emelt heves kifakadásokat, s szava meg nem tartásáért is tett szemrehányásokat, melyet L.-Patonán két izben együtt levő, mind a tiz község elöljárói tettek neki? Ezt az emlékező tehetséget nem irigylem. De engedje meg ily előzmények után, hogy Igazmondó őt. a p.-teszéri körorvosi járás be­tegségének nevezi, s hogy melyik állítás igaz: az el­fogulatlan olvasó Ítéletére bízom. Végül azon magát nagylelkűnek föltüntetui akaró állítására, hogy vagyontalan betegeinek nem­csak orvosi fáradsága díját, de az orvosság árát is elengedte, csak annyit jegyzek meg, hogy a mult év­ben egy béresnémnek hozattam el őt egyszer, s egy üveg orvosságot adott, s ittléte után 24 órára meg­halt a beteg, » 3 frtot fizettetett. Úgy szintén egy másiknál 2 frt 30 krt fizettem, pedig kocsimon ho­zattam mindkettőhöz, s megjegyzendő, hogy L.-Patona üémhez anynyira van, mintegy közönséges város egyik vége a másikhoz. Továbbá az is JV.-Démeii volt, hogy egy szegényebb házba hívták beteghez, s eimeut, de minthogy mindjárt, ki nem fizethették, elvitte orvosságát, s nem adott, a betegnek, habár megvehető lett volna az ára. Mindezeknél fogva ne akarja magát Bánki ur az irgalmas Samaritánus ál­czájában fitogtatni, de mutassa be magát levita kön­tösében, melyben van. N.-Dém, 1882. augusztus 15. Mihályi Sándor földbirtokos. Az orsz. magy. gazdasági egyesület által nagyméltóságú Báró Kemény Gábor földmivelés, ipar s kereskedehni magy. kir. mi­nister úr védnöksége alatt „Agárdon" ifj. gróf Nádasdy Ferencz úr birtokán rendezendő nem­zetközi fogaios és gőzeke-verseny tervezete. (Vége.) II. Rész. A fogaios-ekék versenyéneb tervezete. 1. §. Czélja a nemzetközi fogatos ekever­senynek a versenyző ekéket szakemberekből ösz­szeállitott bíráló bizottság által szerkezet, mun­kaképesség és ár tekintetében — megbiráltatni és a viszonylagosan legjobb rendszereket díjak oda­ítélése által kitüntetve, azok elterjedését előmoz­dítani. 2. §. A fogatos ekék versenyén a verseny­zők következő gépekkel vehetnek részt: a) kö­zönséges szántó ekével (Beetpflug), mely egytestű és a termőréteg forgatására, lazítására és porhanyitására szolgál lő ctm. mélyen és 20 ctm. szélesen működik; b) mélyítő ekével (Rajolpflug) egy testtel 26 ctm. széles felszántá­sára a földnek; mély és 20 ctm. c) altalajpor­hanyitó vagy túró ekével (Untergrundpflug) kizárólag azon czélra, hogy a közönséges eke után járva az altalajt még 16 ctm. mélyen és 16 ctm. szélesen felporhanyitsa; d) kettős ekék­kel tarló hántásra és vető szántásra 12 ctm. mélységre; e) hármas ekékkel ugyanoly czélra és méretekkel, mint a kettős ekéknél. 3. §. Minden más ezen felsorolt kategóriába nem tartozó eszközök, melyek ugyan szintén a talaj megmunkálására szolgálnak, versenyre nem bocsáthatók. A kérdéses esetekben a rendező bizottság dönt. 4. §. A versenyzők mindegyike tartozik az országos magyar gazdasági egyesülettől nyert bejelentő iveket két példányban, minden egyes gép avagy eszköz számára pontonként kitölteni és ezen bejelentő iveket legkésőbb augusztus hó 13—igf (8 héttel a verseny előtt) az országos ma­gyar gazdasági egyesülethez (Budapest Köztelek) beküldeni. A bejelentő ivek egyik példánya az egyesületnél marad, a másik példányt a versenyző visszakapja, hogy ezzel a szállításkor előforduló vámolásnál, továbbá a versenytéren történő föld­részek elosztásánál magát igazolhassa. Emiitett határidőn túl érkezett bejelentések figyelembe nem vétetnek. Kitűzött díjak. 5. §. 1) Közönséges szántó ekékre: i-sö díj 1 arany — 2-ik díj 1 ezüst — 3-ik díj 1 bronz érem. 2) Mélyítő ekékre: i-sö díj 1 arany — 2-ik díj 1 ezüst — 3-ik díj 1 bronz érem. 3) Altalaj porhanyitó ekékre: i-sö díj 1 arany — 2-ik díj 1 ezüst — 3-ik díj 1 bronz érem. 4) Kettős ekékre: i-sö díj 1 arany — 2-ik díj 1 ezüst — 3-ik díj 1 bronz érem. 5) Hármas ekékre: i-sö díj I arany — 2-ik díj I ezüst — 3-ik díj 1 bronz érem. A versery rendezése. 6. §. A versenyzők tartoznak gépeiket egé­szen Dinnyésig (Déli vaspálya Budapest-Székes­fejérvári vonal saját költségükön szállítani. A vasúti állomástól a versenytérig és vissza az orsz. m. gazdasági egyesület eszközli a maga költsé­gén a szállítást. 7. §, A versenyzők a verseny alkalmával szükséglendő igaeröt a rendező bizottságtól kapják. Igás fogatokul csakis ökrök fognak használtatni. 8. §. A versenytér annyi derékszögű egyenlő hosszú és széles 30 ár (834-12 öl) nagyságú te­rületre lesz felosztva, a hány versenyző egyes eke; annyi 60 ár (1668*24 öl) kiterjedésű terü­letre a hány kettős eke; és annyi 90 ár (12502-36 • öl) nagyságú parczellára a hány hármas eke bejelentetett. Ezen területek csoport- és sorszá­mot kapnak. Az egyes versenyzők által haszná­landó terület pedig sorshúzás utján fog kiosztatni. A sorshúzás a verseny első napján, tehát szep­tember hó 25-én fog történni. 9. Minden egyes eke részére 30 ár, min­den kettős eke részére 60 ár, és minden hármas eke részére 90 ár nagyságú terület lesz kimérvj. Ezen területek mindegyike 100 méter széles lesz, erre keresztben pedig három egyenlő részé lesz osztva, melyek közül az első V 3-ad előleges kí­sérletteteké szolgál és a versenyzők által bármi­kor igénybe vehető; a második V 3-ad az ekék szerkezetének megbirálásánál és az erömérövel tett kísérletek alkalmával használtatik; végre a harmadik %-a.d a szántás-versenyre tartatik fenn. Az utóbb emiitett két '/ 3-ad­V 3-adnyi területen csakis a bíráló bizottság rendeletére és jelenlété­ben szabad az ekékkel járni. 10. §. Minden két-két eke számára kijelölt hely között egy-egy méter széles hely fog ha­gyatni, hol a szomszédos versenyzők esetleg ma­gukkal hozott hirdetéseiket, czimeiket, zászlóikat stb. felállíthatják. 11. §. A versenyre szolgáló terület — a tar­lóhántó ekéknek szánt rész kivételével — a ver­seny előtt legalább is négy héttel egyenletesen fel fog szántatni és lehengereztetni. Közvetlenül a verseny elölt pedig egyszerűen megboronáltatni. 12. §. Szeptember hó 25-én reggel 9 óra­kor lesz a sorshúzás, déli 12-ig pedig a gépek megpróbi.lása az egyes területek kijelölt részén. Délután 1 órakor megkezdődik a bíráló bizott­ság működése. Az első nap délután 1 órától kezdve nap lementig, és a' második nap egész nap valamennyi eke meg fog biráltatni. A díj kiosztás szeptember 27-én' délelőtt 11 órakor fog végbe menni. Általános határozatok. 1. A vaspálya-társulatok megfognak keres­tetni az iránt, hogy a versenyre bejelentett gé­peket mérsékelt díjszabás alá vegyék. 2. A vám­visszatérítés iránt az esetben, hogy ha a behozott gépek itt el nem kelnének a kellő lépések szintén megfognak tétetni. 3. A versenyre bejelentett gépeknek szeptember 22-ig okvetlenül, a követ­kező czim alatt »Agárdi ekeverseny« a déli vas­pálya Dinnyési állomására meg kell érkezniök. 4. A verseny eredménye szaklapokban és egy önálló, kimerítő jelentésben fog nyilvánosságra hozatni. 5. A bírálat pontozatai a versenyt meg­előzőleg még kellő időben az érdeklődök rendel­kezésére bocsáttatnak, 6. Minden a versenyre vonatkozó tudakozódás szeptember 20-ig az orsz. magy. gazd. egyesület titkárságához czimzendö, azontúl »Ekeverseny rendező bizottsághoz »Agard (Fehérmegye), intézendő. Gróf Széchényi Pál. a rendező bizottság elnöke. elöljárókra bíztuk, hivassuk meg hát őket heve­nyébe. Oktondi és Nyámándi. Megjelentünk a te­kintetes törvényszék parancsolatjára, mit mél­tóztatik parancsolni ? Menyhárd. Az ispitai fel vigyázást" kentekre bíztuk, szomorúan halljuk, hogy kötelességekbe el nem járnak, intetnek azért, hogy a kórházat naponkint megnézzék, különben. . . . Csontvágó. Magyarán kimondván, megnyar­galjik a derest. Okiondi. Uram ! azt ilyen emberektül nem vártuk volna. Csontvágó. Hát csak emberek? megtetszik hogy kentek micsoda pallérozatlan hagyások. Oktondi. Megkövetem a tekintetes urat, hogy embernek találtam mondani, s hibáimról enge­delmet kerek, de egyúttal világosan meg mon­dom, nem bánom ha nyakig vasba vernek is, én ugyan a kórházba be nem lépek, mert előt­tem a példa, már a városi bírót, 4 belső 13 külső tanácsost, de a mi több legjobb hajdúnkat is elvitte már a cholera, s azt nyilván tudjuk, hogy valahány ember az ispotályba vitetett, az mind egytül egyig a Kalaba kezére került, az ispo­tályba menvén, mi is oda kerülhetnénk, mi lészen akkor az árvák cassájából és mi a város igazsá­gából ? én a mellé esküdtem, el sem is állok, in­kább még a tanátsosságomrol is" lemondok; sem fiam, se leányom el élek én csapó mesterségem­ből is. Nyámándi. (Tót) De édes zuram én is le mond a tanátsságáról, és teszi a várgá mester­ségét, de az ispitályt én nem ménem. Menyhárd. Kötelező hatalmunk nincs, s tud­juk, hogy a mely ebet a nyul után bottal ver­nek, eb eszik annak a fogtábul, mi tévők legyünk hát? úgy véiem azonban, hogy a Sugó bátor, elmés, hűséges, a kötelesség teljesítésére alkal­matos ember, és ha erre bíznánk az ispitai fel­vigyázást és más híreknek bejelentését, igy talán czélt érnénk ő benne. Mihály tábla bíró. Jól van, nem ellenzem, de Sugó hajdani és mostani urai által igen rá lévén szoktatva a hirhordásra, majd annyit hord, hogy semmit sem tudunk vele csinálni. Mindnyájan. Ha más nincs, hát tsak had jöjjön. Sugó. Mit méltóztatnak parancsolni? Menyhárd. Kend az ispitályt mindennap megnézze, s ottan mitörténik, ugy a városi ne­vezetessebb történeteket itt a tekintetes depu­tatiónál bé jelenteni fő kötelességének tartva, s igy fáradságának jutalmát várhatja. Sugó. Szentül teljesittem. Zegernye. Oktondi uramnak elöbbeni sza­vaiban az árvák nevét haliam megpenditteni. s azolta agyvelöm is kóvályog, látom hány ezer az árva, nints tutor, nints curátor, nints con­seriptio inventarium, se determinátio, mi lesz be­löilem és az árvákból s vagyonaikból, ne hogy tehát én kötelességem nem teljesittésivel vádol­tassam a subsumptiotól mellyel teljes éltembe vesződtem megszabadulhassak, felszóllitom a tet­tes deputatiót, hogy az árvákra ügyellö tekinte­tes deputatióhoz idő hallasztás nélkül jelentéöt tegyen, s tőle determinatiot kérjen, mellyet én profutura cautela eltevén, idő jártával felmutat­hatván, hogy az árváknak személyetlenül maradt javaik végső pusztulására hogyan jutottak, sys­thematica megpróbálhassam. Mihály. Ne vesződjön örökké fiscus ur a subsumptióval, s ne ölelje oly forrón a determi­natiot, mint az iszákos a kancsót, az árva két féle, vagy szegény vagy gazdag, ha szegény, adó neki a determinátio egy krajezárig, ha ga/.dag, önkint támad vagyonjának pártfogója. Különben is Pápán vagyon tutorátus, aki maga is eléggé megtudja az árvák vagyonit scálálni. Untató. 12 az óra mit írjak a jegyzököny­vünkbe? Menyhárd. Semmit se most, ollyast, mely a jegyzést érdemlené nem végeztünk, ha az ora tizenkettő menjünk ebédre. (Folyt, köv.) A vörösberénvi rablás. A veszprémi kir. törvényszék folyó Itó 17-én tárgyalta a Rácz Kálmán elleni bűnügyet. A törvényszék következőleg alakult. Elnök : Dr. Laky Kristóf, bírák: Simor János, Soós Ignácz, jegyző: Mezriczky Károly, a kir. ügyészséget: Pongrácz Jenő alügyész képviselte, védő ügyvéd Barcza Kál­mán volt. A Rácz Kálmán által elkövetett vöiösberényi rablás, folyó évi april hóban —a mikor statarialis eljárás tárgyát is képezte — e lapokban részletesen ismertetve lévén, azt ismételni szükségtelennek tartjuk, ahhoz csupán az ujabban felhozott azon körülményt említjük fel, hogy Rácz Kálmánnál me talált 3 gyűrűn, véres pénzes zacskón, Rácz által a tett színhelyén hagyott kenyér darabon, pipaszáron és kőkorsón miut bűn­jeleken és a sértett Csík István határozott vallomá­sán kívül még az által is kétségtelennek bizonyult, hogy a rablást Rácz Kálmán és nem más követte el, miszerint Durecz Jánosné, Csik István előadásával egyezőleg azt vallja, hogy ő a kérdéses rablást 3 nappal megelőzőleg Csik Istvánnál volt, a midőn Rácz Kálmán esti 10 óra körül be ment Csikhez s azt elkezdte korbácsosal verni, az ütésekkel csak akkor hagyott fel a midőn észre vette hogy ő is jelen van, mire Rácz azonnal eltávozott. Sajátságos, ho»y ezen körülményi Csik a sta­tarialis eljárás alatt fel sem említette, pedig ez a vég­tárgyalás egész folyamán tagadása mellett konokul megmaradott Rácz Kálmán ellen arra nézve, hogy személyében — Csik nem tévedhetett, nyomós bizonyí­tékul szolgált. Ezen fényéből kifolyólag Rácz Kálmán vádol­tatott szándékos emberölés kísérletével cs súlyos testi sértéssel párosult rablással. Ugyan ez alkalommal tárgyaltatott Rácz Kálmán lopási bűnténye is, melyet Kovácsics Sándor és neje vörösberényi lakosok ká­rára követett el folyó évi január 15—16-ika közti éjjel, ellopván azoknak ágyneműét és pálinkáját, hordóval együtt. Ezen lopási tény miatt január 17-én Rácz Kálmán a község házához idéztetvén, kihall­gatása alkalmával tanúsított durva modorával a köz­ségi jegyzőt arra kérnyszerité, hogy a község há­zánál volt megyei foglár által a község házától el­távolítássá, de a midőn ezt a foglár teljesíteni akará Rácz Kálmán annak a falhoz támasztott fegyverét felragadva agyát egész erővel a foglár fejéhez vágta, mi által halóság elleni erőszak bűntettét követte el A tárgyalás 10 órakor vette kexdctét az ítélet délután 5 órakor hirdettetett ki. A törvényszék ítélete mely ellen Rácx Kál­mán felebbezést. jelentett be, lényegileg a következő: Rácz Kálmán a Kovácsics Sándor s neje kárára elkövetett lopás bűntettében (btk. 336. §. 4. pont) a Dombai Károly kö/.pandur személye ellen elkövetett hatósági közeg elleni erőszak bűntettében • btk. 165.) s végre a Csik I<tván személye elleu elkövetett s a btk. 349. §-ának második bekezdése szerint minő­sülő szándékos ember ölés kísérletével és súlyos testi sértéssel párosult rablás bűntettében bűnösnek ki­mondatik, s e miatt a hivatkozott §. alapján tekin­tettel a bűnhalmazatra s a súlyosító körülményekre az ítélet jogerejétől 15 évi fegyházra s ennek kiál­lásától számítva 10 évi hivatal vesztés s politikai jogainak felfüjrgesztésére ítéltetik. Elmarasztaltatik Kovácsics Sándor és neje részen* 20 frt, Csik István részére 100 frt kártérítési- a felmerült 14 frt 50 kr eljárási valamint az elhasznált s elhasználandó rab­élelmi- s a pótvizsgálat folyamán kihallgatott tanuk által felszámított dijak megfizetésében. De sajnos, hogy az idén a Tátra-vidék fensé­ges és imposans létéről a rosz időjárás miatt bizony keveset láthatott á tourista. Augusztus 6-át)I majd­nem folytonos esőzés, a hegyeken pedig hóesés volt napirenden és fűtött szobákban tartózkodva nem igen volt alkalmunk a vidék vadregényes bérczeit, völ­gyeit és tavait megnézni. De mindazonáltal főlvergó'd­tem valamire, megnéztem -a Tátra legszebb pontjait. Először is a Rózsa-menháztól elterjedő Kohlbach völgyét a gyönyörű négy vízeséssel, a felkai tavat, a lengyel nyerget, a csorbái tavat és a roppant ma­gasan fekvő tengerszemet (2000 méter a tenger fö­lött) néztem meg. Gyönyörű látvány mutatkozik a Rózsa-menháztól a vízesésekre és a Kohlbach völ­gyére, a melyre elmondhatom: „Sok kis patak csörgedezik Kolbach fenyves völgyeiben, Ha benézek, szemem tükrét Látom, mint a habok viszik, Elmerengve nézek oda, Hol szép patak csörgedezik. Képzetemben előtűnik Gondolatim féuyalakja." Nem is csoda, ha itt sokan a pegazusra szál­lanak. Sok rosz, de sok jó vers is olvasható a Rózsa­menház tourista könyvében. Az itteni kirándulások fénypontja azonban a dobsinai jégbarlang. Ez nem barlang, hanem csodák világából ide áttett tündérpalota. Belépve előttünk tá­rul egy nagy jég-terem, melynek szép boltozata négy jég oszlopon nyugszik, mintha csak «z építész ké­szítette volna. Ezen jégoszlopok, nemkülönben a min­denféle jégalakulatok a behatolt vízesések rögtöni megfagyásából keletkeztek. A barlang temperatu­rája 0° R., miért is a látogatók téli ruhába öltöz­ködve lépnek a barlangba. Itt sokat köszön a ma­gyar touristika a Kárpát-egylet tevéken}' működésé­nek", a mely egylet tagjai sorábau csak egy pápait és pedig Szilágyi József volt tanárom nevét láttam. De mit is írjak e csodavilágról, a Kárpátok e vadregényes bérceiről a hegyekről, Petőfi, ha látta volna, bizony inkább azt irta volna: „Ezt csodálom, ezt szeretem, S képzetem csak völgyeidet járja." Dr. Reinitz Miksa. mwmm: Alsó-Tátrafür ed, aug. y-én. Íme küldök néhány sort azon vadregényes vi­dékről, melyről Petőfi következőket írja : „Mit nekem te zord Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegy völgyedet nem járja " Akkorban ugyan a Kárpátok a geographia és ethnographia képzeletével már eléggé voltak méltá­w nyolva a világ által. Ma az másképen van. O-Tátra­füred, Új-Tátrafüred és Alsó-Tátrafüred a magyar fürdői élet legnagyobb központja lett. Ide jönnek a főváros és magyar vidék legelőkelőbb családjai és mulatnak more patrio magyar kedvvet és magyar ze­neszó mellett. Itt voltak és még vannak többek kö­zött Péchy Tamás képviselőházi elnök, Tisza Lajos kormánybiztos. stb. grófok, bárók, deli hölgyek, és még németek is. Nagy számban vannak különösen a boroszjóiak képviselve. Weisskirchen, aug. ip. Azon reményben, hogy nem lesz érdektelen egy oly utat leírni, mint minőt a kadet oskola 4-ik évfolyamának % része Trencsén Tepliczbe tett, fogok tollat a kezembe. Augusztus 2-án reggel 7 órakor hagytuk el Weisskirchent déli irányban tartva. 2 órakor ér­keztüuk meg Vsetinben. Miután a lovak, nyereg, szerszámok tisztogatva lettek, 5 órakor ebédhez ültünk. A társaság állott Gyömörey ezredes ur, Gróf Balza főhadnagy ur és 30 frequentantból. Másnap reggel 4 órakor már ébresztve let­tünk, hogy lovainkat ellássuk, etessük stb. s V 2 7-kor reggel már útban voltunk, '/^-kor ér­keztünk meg Brumowba. 4-én reggel 7 órakor hagytuk el a falut s a Vlara szoros felé tartottunk, hol Vj, 10-kor délelőtt egy három színűre festett faoszlop je­lezte, hogy át léptük a magyar határt. Igaz csak tótok között mentünk egész Tepliczig, de mégis jól esett a tudat Magyarországon lehetni. */ 4 1 órakor érkeztünk meg a fürdőbe, hol a várakozáson felül szívesen fogadtattunk. Lova­inknak szép istálló, magunknak pedig a «Sina«­féle hotelben lett szállás adva. — A katonai kórházból szolgálatunkra katonák jöttek lovain­kat ellátni. Itt tehát csak magunkra volt gondunk. 2 órakor a Teplicz hotelben ebédeltünk, hol Gróf Zamojski volt huszár tiszt, ezredes urunknak volt tiszttársa vitte a házi uri szerepet. Itt volt alkalmunk az igaz magyar vendégszeretetet is­merni tanulhatni! Esti 9 órakor a benső terem­ben jött össze a társaság, hol a fürdő vendégek közül is a Rohan herczegi család, Gróf Zamoyski család, Giczey Samu budapesti ügyvéd család­jával s több idegen volt jelen. 6- án Rast nap volt. Ebédre Gróf Zamoyski vendégei voltunk. A társaság czigány zene mel­lett 9 óráig volt együtt, mig nem a tiszteletünkre rendezett koszorúcska megkezdődött. A kedélyes mulatság reggeli 5 óráig tartott. 7- én a hivatalos Rapport után megszólalt a zene, Rohan herczegnö és Zamoyski grófné rózsa bonquettekkel emlékeztek meg rólunk. Igy hagytuk el kedves emlékekkel szivünkben Tep­liczet. Nem sokára elhagytuk a magyar határt. A közelebbi állomás Banov volt, melyet 8-án reggel 6 órakor hagytunk el és déli 1 órakor Buchlauba, Gróf Berchtold Zsigmond vendégsze­rető kastélyába érkeztünk. 9- én a grófi család kirándulást rendezett a saját birtokát képező Buchlau, teljes épségben álló, lovagvárba. — A vár megszemlélése után nagyszerű ozsona volt ama teremben, hol évszá­zadok előtt a hős lovagok tanácskoztak. 10- én reggel 7 órakor az öreg és ifjú gróf urak kíséretében útnak indultunk Napagedi felé, hol már mesze e|jbénk lovagoltak a vendégsze­rető Stockau és Esterházy Móric gróf urak, s ugy vezettek benünket birtokukra. Délután ki­rándulás volt egy mulató kertjükbe, a vendég­szerető háziurak ismét kitűnő ozsonát rendeztek részünkre. Másnap, 11-én bucsut véve reggel 7 órakor hagytuk el Napagedlt. Gróf Stockau és a comtesse • ö méltóságaik jó darabig kísérőink voltak lóhá­ton. Bisztriczre »fél 4 órakor délután érkeztünk meg. Ezredes ur itt megszemlélve az istállókat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom