Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-01-22
IX. évfolyam. AI éjjelen ilc in in de n vasárnap, Közérdekű sürgős közlésekre koiönkint rendkívüli számok is adatnak ki. 4. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intézem! ók. Bérmeutctleii levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYYESSY FERENC. Pápa, 1882. január 2. Hirdetések alapszámára felvétetnek A E I A D Ő II I V A T ALB A N ó-coIJegiuuti épület. JK I ó'fi z c í. c>i i díjak: Egy évre 6 írt — Félévre 3 frt Negyed évre i frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petit sor térfogata után 5 kr, nyílttérijén 25 krral számítainak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HE Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város Igatóságánál*., a pápai jótélcony- nőegylet-, ismeretterjes/AŐ-. lövész-, korcsolya-, tiizoltóegyletelcnelc, a pápai leértészetitáx*sxilatnalc és töl>b pápavidélci egyesüle triele liivatalos Icöziönye. A társasulás mint a magyarság hivatása a külföldön. Régi dolog a társasulás nagy fontossága, sőt nélkülözhetetlensége. Miként maga a világrend is megbomlanék, ha a nélkülözhetetlen nehezedési erö megszűnnék: —ugy szűnnék meg maga a társadalom is, ha az azt megteremtő és fenntartó lársusulnsi ösztön kihalna az emberben. Saját erőnket és törekvéseinkéi, embertársaink erői- s törekvéseivel egyesíteni: -- alkotják a társasulást, mely mint a mágnes, ha vassal, •— mint Anlhaeus, ha a földdel érintkezett, legyőzhetetlen erőt ad a föld urainak. S ha még abban a nagy organismusban is, mit bizonyos közös földterületen közös főhatalom alatt, a haladás folytonos eszközlése végett szerves összmüködésre egyesült emberi társaságnak definiál a politikai tudomány. — ha szóval magában, az államban, az emberi társasulás c legimpozánsabb példájában, hol már maga a család; törzs, község, iskola, földművelés, ipar és forgalom számos ins ti futtái, egy közös czél, s egy közös irányban haladva önkénytelenül a társas ö s s z 1 é l e t alkotják, — mégis az emberi feladatkörök ezernyi utjai, a cél könnyebb és biztosabb elérhetésére az egyesülésre, a társasulásra intenek: mennyivel nyilvánvalóbb, hogy ott, hol sem az a föld, melyen egy bizonyos más államhoz és nemzethez tartozók laknak, — sem azon a földön élő család, törzs, község-, iskola, s az emberi társaság megannyi alakzalai nem a „miénk"', — feltétlenül szükséges-, hogy azok, kiket az édes haza nyelve honfiakká lett, társasulás által iparkodjanak a külföldön megalkotni a nélkülözött hazát. Minél erősebb, — s élénkebb — nemzeti önérzettel párosul a faj szere tel annál fájóbb, annál szomorúbb, ha az ivadék el lutlná felejteni azt, a miért az ősök vért és éleiét áldozának. S ott, hol ezernyi kötelék nem köt a hazához, kétszeres szükség megragadni az eszközt, mely nem engedi azt a kötelezettséget elfelejteni, mivel a magyarság hazájának tartozik! Sehol a világon, talán Angliái kivéve, nincs ország, melynek Jakóinál korábban és gyorsabban kifejlődött volna a nemzeti közárzület, mint édes hazánkban. Magyarországban. Akár nézzük a históriai törzseiét és törzsszerkezet korát, akár a hűbéri uralom idejét, vagy a társadalmi szabadságol megteremtő ujabb kort: — mindenünnét kiviláglik állításunk igazsága. A germán nép nem volt soha a nemzeti közérzület népe. Harcvágya, melyet a Valkyrok mythosza csak fokozott, nem a közös hazáért, de az egyéni, a magán uralomért adta a kézbe a fegyvert. A germán mylholoaia főistene is. a Wuoton, a magánhareznak volt istene. Egyéni uralmat s egyéni alávetettséget létesíteni, ez volt az ősi germán nép életcélja. Erről beszél a német Ilias: a Niebelungének is. A germán népfajnak mindenben ellentéte volt a — magyar! A négy folyam partját s a három bérc földjét «*gy népfaj sem birta közállodalommá alakítani, csak a — magyar. A négy ezüst szalag mellett megaranykoronázott hármas dombból kiemelkedő kettős kereszt cimerpajzsát egyesegyedül a magyar nép vivla ki azon specialis nemzetalkotó erejénél és tulajdonságánál fogva, mely a legkülönbözőbb néptörzsekel egy közös álladalmi s társadalmi közületbe egyesité. Az egyesülés, a társulás érzete már az eleiközi ősi otthonban is megalkotta a különálló magyar törzsek közölt az érdekközösséget. mely nemsokára szervesei) összmüködő egészszé, nemzetté tömörítő a magyar fajt. A véreskűröl elnevezett vérszerződés mindenha gyünyörü p.éldája marad a közérzület és társasulás államot alapító erejének. Jellemére nézve szövetséges törzsszervezetnek nevezhető az őskori magyar állam szervezet, melyet egyes egyedül a közszellem hozott létre. S e tekintetben is teljesen eltér a magyar felfogás a germánétól. Mig a Nibelungének csak a magán érdekek hőseit ismeri és dicsőíti, — addig a magyar ösköllészel éppen ezzel ellentétben csupán csak nemzeti közügyért küzdő hősöknek zengi el a dylhirambokat. Béla király névtelen jegyzője könyvének 45-ik fejezetében erősen kikel Szoard és Kadocsa ellen, kik magyar létükre elváltak a nemzellesltöl és külföldön telepedtek le a nélkül, hogy megőrizlek volna magyarságukat! A nemzeti közszellem kölcsönzött a magyarság első szervezetének határozott közjogi jelleget. A magyar nem magán, egyéni érdek uralmáért, nem Árpádért, de a nemzelért, a közérdekért csatázolt. A szabad magyar nem is a fejedelem parancsára, hanem csak is a haza védelmére, a közösen elhatározóit háborúra volt köteles fegyvert ragadni. A magyarságban — ellenlétben a germán néppel — mindig élt a közcél, s a közérdek iránt való fogékonyság. A germán magán in ;!mat alapit; a magyar hont foglal. S e szellem annyira specialis tulajdonsága volt a magyarnak, hogy midőn szent István, a nyűgöt európai keyesziény társadalom kebelébe vitte a magyar népet, a közszellem alkotta jogi és társadalmi szervezetét távolról sem telte a germán hülíéres világnézi el utánzójává. A törzséletel, a melynek helyébe a germánoknál az egyéni uralmakat megalapító hűbéri világ lépett, — nálunk magyaroknál a nemzeti közélel váltja fel. Maga a magyar királyság is nem magán. — de folyton közhalalmi természetű. A törvényhozás és kormányzás, — soha hübéries, de folyvást országos. Nálunk a nemzeli közszellem legfényesebb példájaként már akkor valóságos nemzetgyűlések tartattak, mikor ennek híre sem volt Nyugol-Európáhan. S mikor a hűbériség mindenült elterjedt — Magyarország folyton c közszellem hazája maradt! S ha a későbbi középkorban létezik is nálonk némi hübéries iránylat, ez irányt teljesen legyőzi az a magyar felfogás, mely a magyar szent korona fogalmához köti a közhatalmat. Bármely irányból lapozzuk is ál hazánk történelmét, mindenütt a nemzeti közszellem kitörölhetetlen nyomaira akadunk! E közszellem volt nálunk az, mely büszkévé teile a magyart magyarságára. De túl a hazán élvén esetleg kötelesség,— vagy szükségből hosszabb ideig a magyar jellemző közszellem könnyen megsemmisülne a magyarságnál , ha társasulás, — rokon érzelműek egyesülése állal nem tartatnék az fen. Önkényt következik ezekből a válasz azon nem csekély fontosságú kérdésre: — mi volna egyik hivatása a magyarságnak a külföldön. Fentartani a nemzetiségei, s szerelni meg nem szűnni a hazát. A honfitársainkkal való folytonos érintkezés, felidézése nemzeti traditióinknak, megbeszélése a hazai ügyeknek: — fogják csak fenlarthatni bennünk a hoszszasabb külföldi tartózkodásban annak tudatát, hogy kik vagyunk, s mik maradjunk. A nemesebb értelemben vett társasulás adhatja meg erre a legjobb eszközöket. Szerény nézetem szerint a magyar kormánynak egyik igen fontos feladatkörét kellene képeznie, hogy a magyarságnak a külföldön való társasúlását, anyagi segelyzés állal elősegíthesse. A külügyi kormányzat erre, természeténél fogva, nem megfelelő. Ez a néhány ezer négyszög mérföldnyi terület, melyet Kárpálnak bérce, s az Adriának vize övez, és ez a ti'/- milliónál csak néhánnyal több nép nem nézheti könnyelműen Noe és a szőlő. Noe apánk szó ami szó igen bölcsen telte, Hogy a bárkát jószerivel ugy felépítette. Mig elkészült, — siegen!/ öreg sokat görnyedt, fáradt; Be is lopódzott ám hozzá mindenféle állat. Munka után ő kelme, is elszttnyadott békén. Legkedvesebb fekhelye volt a — jó puha gyékény. De — egyszer csuk IWÚ észté „kutya meg a mája"! Hogy cstiromviz egyetlen vjdonnt uj ruhája. Akkor tájba — hej nagy sor voll ám még egi/ uj dolmány, Mert vásárt, csak vgy „elvétve" engedett a kormány. Nosza, rojta, nem is késik—„sátorfáját'' siedle; Mert störnyen hullott már az „istenáldás" felette. Hogy fele se tréfa ennek, bölcsen veszi észbe Ajnitii a zord felhők közé „farkas szemmel" néz be. S boszankodva vakaródik. — ugy sietne, futna, Hogy mig lehetséges lehet a — bárkához jutna. Hol — várja már — a. „nemulass-' ajtóból az anyjuk Olyan- lármát csap feléje — mini egy sereg vad lud. — Nem megmondtam, ugye mondtam — csőrrel, pó'rrel áldja. Még most sem akar benőni a vén feje lágya. Csak nem hujt az okos szóra, minden szerte szélylyel! Pedig mindezt megálmodtam tisztára az éjjel, —- Elöl tüz, — hátul meg a- viz, Üt ez „nagy sor" egybe; Ügygyei bajjal mégis inkább a bárkába megy be. Nagy szerencse! mert alig hogy a küszöbre hágott-; Talpa alatt megmozdulni érzé a — világot. Mert különben — — [csak most sül ki a dolog „bibéje"] Befutotta a bárkát vadszőlő venyegéje; Es es gyöngyén kötve tartó egész ekkoráig. Becsülte is érfe a jó öreg mindhalálig. S addig csak „tisztát" se váltott a mig előbb szépen Lemetélte a vesszői, mit csak elért, egészen; Es gondosan elrejté a — nagy láda ,,fiába." Volt is érte pör a háznál! . . node mind hiába. Hejh, mert „fura 1 ' volt ám akkor is az asszony fajta. Mint mai napság! — az Ösönvte se fogott rajta. Meg is lakta *z öreget a pör, meg u nátha; Mig végre — valahogy eljutott az „Ararát" ru. /// alig hogy messze felszállt az oltárnak füstje, S ,.lisztességgel" ürítve lön az áldozat üstje; Noe apánk tuva illan, amúgy hamarjába Keres — „vatal" — »»7 meg is lel a — láda fiába. — Hát az esze ment el kendnek! mit játszik a poiba? IJe az öreg csak mosolyog, s vítélgeti sorba. — No, no, anyjuk — jobb lesz inkább hozz egy edényt, tálal; S amihez még ugy sem értesz, — , ne jártasd" a szádat. Es elmélyed, gondolkodván: e tőnek gyümölcse Legyen kedves, mini a bárány. Nyomban meg is ölte. Erős, tüzes, mint oroszlán. Ezt. is mindjárt választ; S egy üléssel, homlokából gőzölgő vért áraszt. Össze tölti, kevergeti, most- lesz c*ak baj, lárma: Neki fut egif ,.kocza sűilő-' éppenség a tálba; S az öreget — képzelhetni — elfúlja a méreg, S agyon csapja; torkos disznó dűljön ki a beled! Majd — békélve az esettel — tökéihez ballag. Vélvén: „búsuljon a Jó, hisz nagy a feje" annak. Es öntözget amint „dukáll" a keverék vérrel Felsóhajtva: Csak azt érném, mily gyümölcsöt érlel! Ez is maradt, — ide fordult legfőképp a gondja. Ugy örült, a mint fakadt a vesszők üde lombja. Mutogatja cselédinek: Jáfet, Khám és le Sem ; Lesz ám belőtök valami! — a fejem rá teszem. Ugy felnőttek, virágoztak, — nyesni is kell néha. (Hejh akkor még nem kapott ám- rá a — fúloxéra) Az öregnek „mód nélküli" öröme telt ebben; Munka közben pilláira, egyszer — álom lebben: — Arany fürtök, bibor gerezd, setét mint a gránát; Kádra szedve — fűszerezték édes. kedves álmát, Csurgott a lé, mint a színméz, s benn ffíz szikra játszolt Habtcrmetü tündérlányok járták rajt a tánezot. Szinte csiklandott a vére. — Habár kissé vén is Helijre gyerek vagyok ám még, ott a hol kell én is! így dadogott. — s közbe, közbe „esett entett" a nyelve; Azokat a szűz kortyokat mohó vágygyal nyelve. \ . — Ellebbent az édes álom, s mámorosan ébred — Hajh de mit fát, — hinni nem mer, gondolja — tán téved; Érett fürtök'mosolyognak sorba mindenik tőn. De már még sem tréfa dolog, (s hamarossan mit tón:) Megcsiszolja. — kissé vásoll — bicskájának élét; S rendje szerint a dolognak, nyomban „részi véréi.' 1 Kifacsarja, — majd leszűri, — s hálál ád a~ Urnák Arcza rég hervadt rózsái uj örömre gyúlnak. De h\ová leli e? az ember, már igy ,,szőre szálán"?! Még most sem okult eléggé meg, a maga kárán, Már „tűvé'' van téve érte egész udvar és ház . . Alig hanem. — meg-meg künn a szőlőjébe .bóklász." Fölkeresem, iverl utóbb is nem jó lesz a vége — — — Ilyet énképp indul útnak a szorgalmas gége. Es a mint megy, — nagy sietve vele szembe jött Khám Könnyű szerrel tovább adva, csak most szerzett titkán; Fülbe sngja: hogy az „öreg" — nem is „veti latra" Csak kimondja; hogy „felöntött -kissé a garatra" Mit cselekszik, mit nem csinál hogy ez mégse járja . . . Es az anyjuk álmélkodva rsak fejét csóválja. Ezalatt egyre vígabb mi ,.pilyizálgat Noé. Rég nem érzett kedvre, kélli, az élvezett — jó lé, „Csötlik, botlik," — hogy már alig tud állni egy helybe Nem is veszi észre, hogy már „kutya van, a kertbe." Szinte „nótára is gyújtott k — a mint tőle teliéit. Ezen szóra — — felesége csak mellette termeti: — Hát megjöttél, felkerestél kedves kis cselédem ? Nézd mit termett ez a vessző! Az enyém az érdem. Dicsérj már meg, — milyen fáin! kóstold gyöngyvirágom. AzP csókolj meg, — ha „kettő lesz egyből" — azt se bánom. Hajh! fölséges egy „Hal" ez igyál, meg nem árt ám,. De az anyjuk nem szóll,— csak néz; mint a— tüzes sárkány. Az öregnek bátorsága most „inába" szállóit. Egyszerre csak; — felfordulni érzé a világot . . . Éppen jókor nyitottak be fiai: Sem, Jáfel, S az egyik, — hogy meg ne hűljön — egy jó bundát rálelt. Majd — anyjukat mind a kettő olyan szépen kérte: Hogy „megesett a mi cselt" — kár a harag érte. Hiszen, — „elfogy a kolbász is akármilyen hosszú 1 ' . . Hl sem tartott ám sokáig a. harag, a bosszú . . yéha napján; — v összezörren a kan ál aj tállal . ." Megtörtént az akkor is. mint „mostanság' 1 akárhol, — Hanem azért Noe apánk igen bölcsen tette: Hogy a szőlőt a bárkából kinn — nem felejlelle. Meg kellene aranyozni érte minden ujját: . , Mibe fojtaná a^szegény magyar ember buját?? , Soos Lajos. AZ ISTEN KEZE. . (KAJZ.) Mindennap látom háromszor-négyszer. Reggel, délben, este. éjfél előtt cs éjfél Után. Akár hol ebédelek, vacsorálok, akár hol dorbézolom át az éjet, akár melyik kávéházban alszom el, rendesen ő szokott felzavarni álmomból. — Nyakkendő, hajkefe, parfüm, szappan, hajnövesztő, nielilíi, szemüveg, pipaszár, harisnyakötő, alsóing. Gyári áron alul. Valódi finom! Tessék vásárolni ! — Nincs szükségem semmire Jutka. Jutka jóéjszakát köszön, s tovább megy a másik asztalhoz, harmadikhoz, negyedikhez, s mikor már minden vendéget megkínált, tovább mcgyaSzikszayból az Orfeuszba, a Blaue katzból a tíambrinuszba. 0 nem gondol az idővel. Esőben, hóban, sárban, szélben csatangolja be a várost, s árulgatja „gyári áron alul, finom" portékáit és czepeli hátán a három négy dobozt. Nem bántja ha elutasítják, l.isz megszokhafla már hat év óla. Pedig néha egy árva fityinget sem keres, s arra se telik, hogy valami kis ételmaradékot vásárolhasson. Ilyenkor aztán megkönyörül rajta az emberséges Flórián, vagy a .hirtelenszőke Johann; s kivezeti a szük folyosóra, hol az asztalokról kihordott tányérokat szokták volt elmosni a cselédek. A hulladékot összegyűjtik a Missueíc, vagy a pincsinek: de azért a szegény Jutka is jóllakik belőle. Mégis ugatják érte a kutyák mindenfelé Néha azonban jónapja is van. Egy-egy huszonhét krajezáros nyakkendőt elad két friert valami emberséges földesúrnak, ki a fiát hozta léi a univerxilásra. Hadd legyen a lurkónak! 0 mar öreg, neki nincs az ilyen csecsebecsére szüksége. A kopott élezen Jutka is elmosolyodik és kiaszott sovány arczán az öröm derűje ragyog. .Szemeiben ismét felragyog a sajátságos tüz, amivel hajdan ezreket— bolondított cl. Szépen megköszöni a nagysás urnák, hog-y íőle vásárolt, aztán félre vonul egészen hátra, s letelep- ' szik a legsötétebb asztal mellé, s szerényen, inkább, könyörgő, alázatos hangon mondja : - Jea» } egy kis kapuczánerl!
