Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-01-01

;!dóJL kezeléséről, saját igazulifsani. IMKKICII községi hatóság egy htiíön rovaios adokonyvel is tartozik vezetni; mely éver.kiít — ellenőrzés tekinleléböl— az illető adóhivatalnak lenne liHomoziís végeit bemutatandó. Hogy a cselédség adójának kezelése is rendben történjék, nem csak az oszló igazság, de az állam érdeke is követeli; az állam reá lévén szorulva, hogy reménylhetö jövedelmének utolsó fillérje is a közös állami kaszába kerüljön. Orczy Gyula orsz. Ä követek menedék jogáról, tekintettel Midhat basa esetére. át oly lelkiismeretesen lett megőrizve, hogy a spanyol királyok az ez eilen vétő hivatalos közegeket a bitófára húzatták, szelídebb esetekben pedig a kinzó kamarába vettették. Midőn aztán a spanyol kormány már megelégelte azon számos visszaélést, a mely a kiváltság védpajzsa alatt elkövettetett, kezdett bizonyos módokról gondolkozni, a melyekkei azt legalkalmasabban eltörölni lehetne. Ebből kifolyólag történt hogy 1680. január havában a madridi corregidor (rendőrfőnök) embereitől kísérve fényes nappal hivatalos őrjáratot tartott a franczia követ Villars marquis kerületében, ki erről csak a tény megtörténte után értesült. Ennek folytán nem késett tudatni a corregidorral, hogy olyat követett el, a mi az ö követi privilégiumát sérti, és figyelmeztette öt, hogy jövőben hasonló merénylettől óvakodjék. Emez azt üzente vissza, hogy nem volt tudomása arról, hogy az a franczia követ kerülete. Nem egész 10 napnak lefolyása után pedig, IHT.* : Dr. CS AKAD A JÁNOS i'SyM. magántanár. Tisztelt olvasóim bizony nyal emlékezni fognak még azon esetre, midőn a sultán gyilkosság- t ismét oly időben, midőn a követ lakásából távol gal vádolt Midhat basa, elfogatása előtt a franczia ( volt, a corregidor megint csak átvonult e keriicons

r

'l lakására menekült és magát Francziaország j leten embereitől kísérve, hivatalos jelvénnyel, a oltalma alá helyezte. A franczia consul azonban ! fehér pálcával kezükben. kormányának utasítása folytán tőle a menedék- í A követ ekkor panaszt emelt a kormányjogot megtagadta cs öt a török hatóságoknak I nál, de a válasz erre az volt. hogy a király egy kiszolgáltatta. i még 1671-ben kibocsátott declaratiojában elhaEzen csel akkor különféle vélemények nyil- | tározta, miszerint az idegen követek Madridban vánitására szolgait indokul. Némelyek elitéltek, | csak annyi jogot élvezzenek, mint a mennyi a mások védelmezték a franczia kormány eljárását. ; spanyol követeket az idegen udvaroknál megilleti. A kérdés itt azoubau csak az, fönn áll-e a kö- 1 Értésére adatott tehát, hogy a sérthetlenség vetek menedék joga vagy nem? , ezentúl csak apalolájára, nem pedig annak egész Ennek eldöntésére szükséges, hogy az euró- • vidékére is fog kiterjesztetni. Miután a spapai államoknak c részben követett gyakorlatát nyol követek Parisban hasonló privilégiumot nem tüzetesen ismerjük, mert a követek menedék joga i élveznek az öl sem fogja többé Madridban megszerzödésileg szabályozva nem lévén, ha az mint i illethetni, nemzetközi jogelv általában tekintetbe jöhet, ugy az csak a nemzetek gyakorlatában találhatja fel egyedüli forrását. A menedék jog a szállásszabadságból fejlődött ki. Értetik ez utóbbi alatt a követnek azon joga, minél fogva a követségi palota a követ engedélye nélkül idegen hatóságok eljárásának sem tárgyává, sem színhelyévé nem válhat. A menedék jog a szállás szabadság túlságos kiterjesztéséből származott és azért nem lesz a tárgy szempontjából, érdektelen annak történeti múltjára és az azzal űzött visszaélésekre rövid pillantást vetni. A sérthetlenség, mely kezdetben csak a követ palotájára mondatott ki, később concessio, Villars marquis válaszában kijelenté, hogy ö legkeresztényibb felsége (a franczia király) bizonnyal szívesen beleegyezik, hogy a két fél követeinek jogai a viszonosság alapján szabályoztassanak, figyelmébe ajáilja azonban ö kath. felségének (a spanyol királynak) azon számos és kiváló kedvezmény megfontolását, melyet a spanyol követek a franczia udvarpál élveznek. így ők audienciának előleges kérelme nélkül léphetnek be a királyhoz; öt meghívás és engedelem nélkül kisérhetik vadászatai és egyéb mulatságaira, jelen lehetnek bármely udvari ünnepélyen és tiz lovas fogatokon kocsizhatnak Paris utcáin és sétányain. Kijelenti végül, hogy a kir. határozatot közölni fogja uralkodójával, addig azonban, mig tőle e visszaélés vagy eltűrés folytán a követi palota- I részben utasításokat kap, az eddigi gyakorlat tának egész vidékére és illetve egész város ne- \ fen tartását kéri. gyedekre terjesztetett ki, a miáltal az illető ál- i E kérelem megtagadtatván, a francia király Iámnak souverain jogai a legérzékenyebben ser- ; ebben nagy sérelmet látott, a miből egy hosszatettek. ! dahnas jegyzék váltás támadt a két udvar között. E jog pedig egyszer szokásba hozva, hosszú ! Az ügy végre a spanyol állam tanács elé időn át erősen tartotta fenn magát és annak el- ! került, a mely a privilégium fentartása mellett törlésére irányzott intézkedések nern csak kelle- J nyilatkozott, minélfogva azt csak a következő metle.i, de néha szeszélyes természetű összeüt- j század elején a Bourbon házból származó V. Füközéseket idéztek elő az érdekelt államok között, j löp uralkodása alatt sikerült eltörölni és akkor Madridban 1680-ban tétetett ezen visszaélés i is csak a két udvar között fenforgó rokonsági eltörlésére az első kísérlet és pedig egészen sa- • tekintetekből. játszerü módon. i Rómában szintén fennállott e kiváltság. EnA Madridban székelő idegen követek régi ' nek folytán az örök városnak egy egész nagy időktől fogva azon kiváltságot élvezték, hogy a i kerülete ki volt véve a pápa hatalma alól. A palotájukat övező bizonyos kerületben nem volt j hatóságok e kerületben csak a követek beleegyeszabad sem rendőri, sem birói közegnek a követ i zésévcl végezhettek jogszolgáltatási cselekményekülönös engedélye nélkül belépni, annál kevésbbé ket, minél fogva ezen város negyed a vagyon ezen kerületben a hivatalos jelvénnyel (fehér pál- j bukottak, csempészek, tolvajok és a társadalom cza) keresztül menni. E privilégium hosszú időn 1 egyéb ellenségeinek biztos menhelyévé vált. Az egymásra következő pápák hiába küzdöttek e visszaélések ellen, a követek nem engedtek jogaikból semmit és a pápai rendeletek kijátszásában felülmulhatlanok voltak. Végre XI. Incze pápa 1686-ban egészen komolyan hozzáfogott ezen privilégium eltörléséhez. Miután sikerült néki a császártól, valamint a spanyol, angol és lengyei királyoktól kinyerni azon Ígéretet, hogy ők a kiváltságról lemondanak, ha XIV. Lajos ugyanezt teszi, a pápa őt is felkérte, hogy járuljon hozzá e méltányos óhajhoz, mely nem a követek jogainak csorbítását, hanem Róma nyugalmának és rendjének helyre állítását célozza. XIV. Lajos erre azt válaszolta, hogy ö nem szokott mások után indulni, sőt ugy van ! meggyőződve, hogy másoknak kellene ö utána ' indulniok. A pápa erre kijelentette, hogy jövőre azon udvarok követeit fogja elfogadni, a melyek e privilégiumról eleve lemondtak. Epen ezen időbe esett a franczia követ d' Estrées herceg halála. A pápa tehát felkérte XIV. Lajost, hogy mielőtt egy uj követet kinevezne, mondjon le a kérdéses kiváltságról. De ez mit sem használt. XIV. Lajos e privilégiumról le nem mondott, követül pedig Levardin marquist nevezte ki. Ilyen követi bevonulást aztán soha még a világ nem látott. Ez az uri ember 400 tengerész és a kíséretéhez tartozó más 400, összesen 800 ember élén mint egv győzelmes hadvezér vonult be az örök városba. A Farnese palotába szállt és annak környékét azonnal megszállta embereivel, — hogy miként monda — a király jogai megvédessenek. (Folyt, köv.) Veszprém vármegye felirata a megyék háztartásáról szóló javaslat tárgyában. Mélyen tiszteli Képviselőház! A magyar királyi B -liigyminister által a megyék háztartásáról egy törvényjavaslat terjesztetett a mélyen tisztelt. Képviselőház elé, melynek tartalmáról részint, a hírlapokból, ruszint országgyűlési képviselőink közléseiből ériesiib éti, azon felelőségnél fogva, mely 3 közigazgatás kezelési- líörií! törvény szerint, reánk hárul, clniulu-tzthatlaii kötelességünknek ismerjük, hogy a javaslatnak varmegyénket ilíelű egyes intézkedései ellen fölszólaljunk. — a javaslat elfogadása eseten okozntszerüleg bekövetkező bajokat egész meztelenségükben fül tárjuk s ez ulon módot é.s alkalmat nyújtsunk a mélyen tisztelt Képviselőháznak arra, hogy vármegyénk és egyes közigazgatási hivatalaink körülményeit, megismervén, a javaslatnak reánk vonatkozó terhes intézkedéseit indokaink figyelembe vétele mellett módosíthassa. Mindenekelőtt megjegyezni kívánjuk, hogy a javaslat Veszprém megyére vonatkozó mellékletének a tiszti segéd és kezelő személyzet rendes járulékaira vonatkozó rovatába véleményünk szerint >iba csúszott be, a mennyiben az árvaszéki elnök évi fizetése 1000 írttal tétetett ki, — mit nem tartunk elfogadhatónak azért, mert a velünk hasonló fizetési osztályban levő megyéknél az árvaszéki elnök fizetése 1400 sőt. í600 frlba is van előirányozva, és a tiszti rangfokozatnak sem felel meg, hogy az árvaszéki elnök fizetése 1000 frt legyen, midőn — mint az a javaslat szerint isczélozlatik — az árvaszéki ülnökök 1100 ff évi tízefest hoznak. •XCIII hagyhatjuk továbbá, megjegyzés nélkül — a niitl egyébiránt szintén csak tévedésnek vagyunk hajlandók tulajdouitani, — hogy a Veszprém megyére vonatk ozo melléklet tiszti- segéd és kezelő személyzet mellékjárulékai cziimi rovatából az alispán lakbér illetménye kimaradt, inert azon meggyőződésben vagyunk, hogy a midőn megyénkben a tisztikar tagjai közül természetbeni lakással senki sem bír, s midőn ;t törvényjavaslat szerint az alispánok olt, hol termeszeiben lakásuk nincs, 400 fit lakbért kapnak, Veszprém vármegye e tekintetben kivételt nem lenézhet. Ezek után áttérünk-azon nehézségekre-, a melyek fölszólamlásuknak tulajdonképeni indokát képezik, s ev.ek a következők. I. A tiszti ranglokozat szempontjából nem hagyhatjuk észrevétel nélkül a javaslat azon intézkedését, hogy a 111. t. ügyész fizetése 1300 Írtról 1200 (Vtia leszálliUalik s 300 Irinyi lakbérét is hozzászámítva 1500 frt javadalmazással fog bírni épugy, mint a megyei pénztárnok és m. főszámvevő. — Tekintve azonban, hogy a m. t. ügyészi állás a megyében a iesfontosabb állások egyike, — tekintve hogy az ügyésztől a legmagasabb qualificatió követelendő, —. s tekintve, hogy állása teljes függetlenséget igényel és nagy felelősséggel jár, egész tiszteiét lel kéljük a t. képviselőházat, hogy az ügyész fizetését állása iránti tekintetekből 1300 írtban és 300 frt lakbér illetményben megállapítani -méltóztassék. II. Járási szolgabiráiuk a javaslat szerint, a jövőben 1000 frt fizetést és uti átalánykép 000 fVtot húznának. Járási szolgabiráiuk fizetése ez idő szerint 1200 frt. - 200 frt uti átalány s ugyan 200 Aj uüáfalány a szolgabíró segédnek, a ki a javaslat szerint utiátalánnyal nem bírván, a járásban fölmerülendő összes utazási költségek a javaslat elfogadása esetén a járási szolgabíró által lesznek lődözendő

!

%. Mélyen tisztelt Képviselőház! Köztudoiná-sii dolog, és a törvényhozás tagjaival szemben nem lenne indokolt részletesen fölsorolni mindazon teendőket, a a melyeket az 1805-ik év óta hozott törvények s közigazgatásunk fejlődésének kifolyásakép kormányrendeletek a járási szolgabirák hatáskörébe utalnak; tény azonban az, és e/.zel számolni kell, hogy a közigazgatás jósága vagy rosszasága a járási szolga bírák személyén fordul meg s elmondhatjuk, hogy jó szolgabirákkal még a jelen válasxtási rendszer keretén Leiül is egy bizonyos fokig javulhat közigazgatásunk, de ha a szolgabirák nem állnak hivatásuk magaslatán és egész odaadással nem teljesitik kötelességüket, a felsőbb hatóságok legjobb szándékai minden lépten hajótörést fognak szenvedni még akkor is, ha a fegyelmi törvények szigorát Damokles karajaként fogjuk fölöttük függeni hagyni. Közigazgatásunk let tol tétele tehf, mindenáron alkalmas, képes és független járási tisztviselőkéi tereoitciii. De vizsgáljuk, váljon a szóban levő javaslat ezen c/élt. mely czél előttünk, és tudjuk hogy czél a Törvényhozó testület előtt is — megközeiili-e ? Meggyőződésünk szerint nem; — s ezen állításunkat bizonyítani megkíséreljük. Már föntebb volt szerencsénk szemben állítani a járási szolgabirák ez idő szerinti javadalmazását azoknak tervbe vett javadalmazásával s ezen egybeállításnak eredményekép constatálhatjuk, hogy járási szolgabiráiuk helyzete azok mostani helyzetével szemben ha ározotlan hátrányosabb lesz. [gaz ugyan mV'lyen tisztelt Képviselőház ,• hogy a szolgabíró tervezett javadalmazása — 1000 frt fizetés és 600 frt uti átalány — tehát 1600 fit - ároknak mostani — 1200 frt fizetés és 200 frt uti átalányból átló, mindössze 1400 fit javadalmazásával szemben 200 frínyi (übletet tüntet föl, de ha tekintetbe vesszük, hogy szintén a tervezet szerint a szolgabíró segéd uti átalányt nem fog kapni, ha tekintetbe vessz-.k, hogy az 1600 írtból 600 frt utazási átalánykép határozott c/.élra fog járni, s ha tekintetbe vesszük, hogy ezen összeg járásaink terjedelméhez képest inkább kevés, mint sok, tisztán áll, hogy járási szolgabiráiuk a javaslat szerint a« eddiginél 200 fr-"al kevesebb javadalmazásban fognak részesülni. okozott önnek, Hogy ily előzékeny volt irántam, mert őszintén megvallom, hogy mig egyrészről .szerencsém lelt kisasszonyt ismerni, másrészről fel is avatott arra, hogy kisasszonnyal együtt védnökösködjem. Tudom, hogy U. nr csak udvariasságból bánik így velem, felelt Netti. mind nagyobbodó zavarát titkolni óhajtva, de tízért óhajtom, hogy minél később unja meg e védnökséget. 5 most köszönöm, hogy ily figyelmes volt s elkísérni szíveskedett. Isten vele kis Nctti, —- — --- ha megengedi legközelebb elfoglalom hivatalomat. Mélyen érintve távozott haza Aladár. - U a ki annyit elvezett, valami idegenszerűt érzett szivében, ha arra gondolt, hogy e kis ártatlan lelket elcsábítsa. Félt a tiszta lélek szentélyét földúlni, mást érzett, mint mikor ugy vásárolta meg a kéjeket. A lányka szavaiban nyilvánuló magasabb lélek, a gyengéd tapintat s egész valóján elomló gyermeteg baja az ártatlanságnak, a szépség tökélye: oly izgalomba hozták, hogy egész éjjel nem tudott aludni. -- Szerelemnek nem nevelhette ez érzést, mert azt vélte, hogy ö mar nem képes arra, - — -- de megéltek szivében nemi foszláuy-os, elfogult előítéletek, melyek nem engedek neki a valódi helyzetet megismerni. --- Valami magasabb érzéki esapongásiiak vélte az egészet, mit a lányka vJdig sehol nem látott szépsége, gyermekded lelke, s az ujsig, a világló! érintetlen tiszta szűzi lélek bájai idéztek elő. — Ezer lerv forrongott agyában és szivében. — A miket a. világfi sugallt, nem merte elfogadni, érzékei mintegy zsibbadoztuk, h'itr kivihetuségüket mérlegelte, — — — a mit szive, mély rcdöiben érzett, a zsidó lány iránti ellenszenv clhomályositá, visszaodázá mcEgyet azmibau megvallott ma.gín&k

} hogy még igy nem volt. — Hajnal felé egy kis álom nehezült fáradt pilláira, álmában Nettit karjai között tartotta, de maga köré tekintve, gúnyos nevető arezokat tátott köröskörül s hirtelen felébredt. A nap már magasan állott, bearanyozta az ősi kastély fedelét s a körüle terült park lombdus fáinak koronáit. Alma nyomán Nettivcl ébredt, s haragudott magára, hogy c leányért ennyire elhagyta magát ragadtatni; persze eszébe jutottak «1 gúnyosan vigyorgó arezok is. Elhatározta, hogy emlékei közé sorolja c bohóságot is, — s hogy meg gyökereit is kiirtsa ez érzelemnek, inasának parancsot adott, mennek a vidékre Játogatni. •* * V. vármegye nevezetes még sok uri családaíról., talán egyetlen megyében sem maradt meg ugy a középnemesség, mint ebben. — A ki mind sorba akarta őket látogatni, két hónapot rászánhatott. l>. Aladár atyjáról csaknem mindenikhez rokonságot tarthatott, s ismerve a családok szives vendégszeretetét: szórakozás s állásahoz mért foglalkozást vélt magának szerezni. --- (iyöuyörü őszi idők jártak, a vadászati idény pompásnak Ígérkezett. A kellő készülettel fölszerelve ment el még az nap hazulról, hogy estére kelve V . . „ n lehessen. Kalócyékiiái épen sok vendég voh, - - most készültek a szüretre. Általános melegséggel, meglepetéssel, s kitűnő előzékenységgel találkozott. — Csakhamar kezdte magát jó! érezni, -— A szüreten volt pár szcp hölgy is, a kömnfed fesztelenség tetszett kedélyének, az a!tal;i|nos figyelem azonban terhére volt. -•- Mihelyt 'ilyen társaságban volt, nagyvilági élményei mündig viszolygást keltettek benne c nagy színpad iránt s az érzelmek őszinteségében nem volt képes bizni. Pedig ha tudta volna, már ekkor feleséges is szemeltek neki — 3. bijoá, de szc'lcmteleu Csatáry Idát. A zajos férfiak között aránylag szórakozott de az udvarláshoz, a mire minduntalan alkalmat juttatjtak neki, semmi kedve sem volt, de azért udvariatlan sem akart lenni. — Igaz, hogy Csatár}' Ida a szemnek kedves s gyönyörű volt, bájos arányos testalakja érxékingerlö, mosolya csábitó, szemeinek tekintete villamos hatású: de üres fecsegése, unalmas kedélytelensége, visszariasztó volt Aladárra nézve. — Kezdte észrevenni , hogy a naiv zsidó leány még szivében van. Egy nap kedvetlenül vett részt a sétalovaglásban ; épen neki kellett Ida lovagjául szegődni. Mindkettőjüknek pompás félvér lovuk volt. Néhány lóhosszal megelőztek a társaságot. Aladár, szerinte, Ízetlen bókojkat mondott lovagnöjének magatartása fölött. Ón talán kedvetlenül vesz részt e kirándulásban, — folytatá a társalgást Ida. — Nekem igen kedvencz foglalkozásom ez, szeretem a szédítő sebességű futtatást, - - s szívni a gyorsaság mámorító levegőjét. Nagysád körében csak jól | érezhetem magam, válaszolt Aladár finom moísolylyal, ha parancsolja, eresszük el lovainkat, i én sem vagyok ellensége a sebes lovaglásnak. t \ A. két ló szélsebesen rohant előre., egymást semmivel sem előzve meg. —: Ida lova előtt, hirtelen egy nyul ugrott föl, sj lova egy vad szókpssel, jóval megelőzte Aladár} lovát, s vészteljes l^orkonással sziláján vágtatott előre. Aladár látta a veszélyt, melyre nem gondolt, vérét sebes forrongásba hozta a mentés lehetősége, hisz lovagja volt a hölgynek. A neki vadult ló vitte Idát árkon bokron keresztül, hoszu lovagló ruhájából itt is ott is marr.dozott el egy-egy darab. A hölgy maga is érezte a veszély nagyságát, lovát fékezni akarta, de mi volt az ö gyenge ereje a ló szilajságához kepejst. Alad ár a mennyire lehetett ösztönözte lovát, de rémülve látta, hogy Idát a ló a Rábának viszi, melynek itt meredek partjai voltak. — Tudta ugyan, hogy a neki vadult ló eiébb kimerül mint az övé, de attól remegett, hogy mig a baj megtörténik nem éri utói. -Korbácsával végig verte a lovat, mely repülve nyargalt, mintha érezte volna ä veszélyt. A távolság közöttük egyre fogyott, — de a veszély nöttön nőtt. — Még egyszer vágott korbácsával a nemes álla' nyakára, mire az alig kér lóhoszszuságra beérte társát. — Kiáltott Idának, fordítsa lovát ha lehet egy kiss í balra, de a sebes rohamban hangja elveszett, pedig kétségbe esve látta, hogy a part pár méternyire van. Sarkantyúját vágta most a ló vékonyába, mire az pár roppant ugrással elibe termett társának.— A száguldó ló zablójába kapni s a magáéval együtt balra fordítani pillanat műve volt. Még egy perczig tartott a sebes rohanás, akkor Ida lova hirtelen összerogyott. i\ladár gyorsban leugrott s Idát kiszabaditá kényes helyzetéből. Félájultan feküdt Aladár karjai között, csak keblének heves pihegcse mutatá hogy él. Aladár gyengéden a fűre helyezte Idát,; s kereste a part lejárását, hogy vizet hozhasson. Szerencsére talált kissé járható utat, s a kalanjában hozott vízzel sikerült'Idát eszméletre hoznia. Ott ült, jobban feküdt előtte a bájos alak, félig nyilt szempilláival, nyitott keblével, szétbontott hajfürteivel, mint egy csábitó syrén. — A férfi egész érzéki valója föltámadt keblében, üterei lázasan vertek, • szive hangosan dobogott, oda térdelt melléje- s egy hosszú forró csókot nyomott az alabástrom vállakra. Ida fölsikoltott.— Nem szép öntől Aladár, hogy megrabolja védftelenségémet. Esküszöm önnek, szólt lázasan Aladár, hogy szivem megreped ha ezt nem engedem meg magamnak. \