Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-04-17

VIII. évfolyam. 18. szám. Pápa, I88L ápril 17. MogJolentK in i 11 (i e n v a s á r n a p. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ.. intézi mink. Bérnientetlen levetek, csak in.nert kezektől fojrailiatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Hirdetések a lap számára felvétetnek A kl A I) Ó II I V A T A I II A M ó-Collegiiimi épület. E I ó l'i /. e tési il ijak: EJTJ évre •» Iii. Félévre X frt. Negyed évre I in 50 krajcár. Eej s/am ara 15 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések I kasákee |ielitsorlian 5 kr.. nviltterhen sin unkiiit íí."> krral vetetnek lel. Bélyeedlj amidig ktléa fizetemlo. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. l»ápa vái-ofs liatőWigánaK, a pápai jóiók.on> iiö<t*y let-. iHmer-etterJeszto-, lövés/., konsoha-, HIVATALOS KÖZLŐNYE. liizoltóegyletckneli é'ss a lcextésaselilái-5-ulatn;ik Húsvéti örömünk. A kereszt) énség e magasztos ünnepén őrömérzeU'k rezegnek kérésziül szivünk húrjain. Szárnyakat ölt e napon lelkünk buzgósága, s az imábangulal fenséges áradoxásában egy szelik viliig kapni tárulnak fel lelkünk előli. Nem csuda, c Mp ;i lékek halhatallansá•innak dicső ünnepe: e nap örömlénye ad.i tinllul a világnak azon vigasztaló igazságul, hogy a nagy eszmék bordóiéi nem balnak meg soka és hogy a vérturak szélfeescsenl vére a feltámadó eszméknek válik többnyire hnjnnlpirjává A keresztyénség uj korszak határkövei jelöli a világtörténelemben. Oh! de e dicső vallás lánglelkü alapítója is oszto/.oll azon magasztos lények sorsában, kik verőkkel szentelték meg az eszmét, melynek bordóiéi valának. Keresztfán hall meg azon szeli >mvilági tUnemény, kinek kehién először gyuladotl ki azon nagy eszme, mely azóta vezérli a világot, dominálja az emheri lelkeket, s központi megkövet képezi az emberiség legdrágább és legszentebb küzdelmeinek. Kriseiiis a nagy világ reformátor uj eszméknek képezi a történelemben kiindulási pontját Bámulatos lángleikével állatta korának ferdcségeit, átlátta, bogy a valláserkölcsi és társadalmi élet. az emberiség legszentebb érdekeinek veszélyeztetése nélkül, továbbra is azon alásttlyedl állapotban nem maradhat, melyben akkor sinlődözoll. Ks elkezdé hirdetni a szeretet Innál, elkeidé hirdetni az emberjogok szentségéi, elkeidé hirdetni a leslvériség nagy elvét. A régi népek erkölcstanában is találkozunk ezen eszmékkel, de csak mini elvonl dolgokkal, mint üres papirmalaszlokkal, de melyek csak az emberi tudás tárgyait képezek a nélkül, hogy Bl életviszonyok alakulására a legcsekélyebb befolyási is gyakorolták volna. Krisztus lánglelkc nem a theoriák kódos világát választá működési lerül. az ő szelleme az általa hirdetett eszméknek nem csak t á rbáia, hanem igazi termő la la ja volt. Az ö alapeszméje a szeretet, végc/élja a szeretet templomának Felépítése s ez alapon a siellemerkölcsi és társadalmi élet átalakítása Volt. Terme-szeles, hogy ezen szellemi irány, ezen eszmék egy még eddig nem észlelt forrongásba kozák a kedélyeket, s mi lermészelesebb. mini az. hogy a hatalom emberei irigy szemmel tekintették a nagy istenember bámulatos sikereit. Klhalnrozák lehal, hogy ezen mozgalmai a hóhér keiével fogják elfojtani. A határozatot teli követte . a \ érbirák halálra ítélték a Krisztii: 1. 0 meghall, de harmadnapon nem csak isteni személve. de eszméi is győzelmesen kellek lel a halálból. Személves halhatatlansága s az eszmék és igazságok örökélete, e két csillag ragyogása képezi a mi hnsvéli örömünk alapforrásait. A mai kor idegen isteneknek hódol s a materializmus sárl'erlöjcben fetrengve sem Istent, sem eget , sem balhatatlanságot, sem öröklő eszméket nem Iáinak a lelkek : de a húsvéti lobogó azérl magasan lobog, a feltánadl Krisztus szelleme egyre hódít, az eszmék világa egyre pazarakban szórja a sugarakat, jeléül annak, hogy az ember missiója nem czéltalan bolyongás a lóidon, hanem folytonos megdicsőülés az clőhaladás pályáján. Jó, jó. Kinek az eszmék s diadalra is fognak menni a történelemben: de hál élünk © e ni i, m i e m b erek: s az öntudat szövétneke nem fog-e kialudni a sírban?! Kl-e az eszmék hordozója, az öntudatos világszellemnek, az öröklényU istenségnek sugártöredéke?! Erre ad feleletet a húsvét világlénye, erre adnak feleletei a diadalmas eszmék. Ha örök az isten, azok vagyunk mi is: halhatatlan atyának, halhatatlan lehet a gyermeke is. Lelkünkbe ez öntudatot isten oltotta bc s ő nem fogja azt a halaiban megsemmisíteni. E Inni bitte eleitől fonva minden nagy szellem: e lant csak a kis lelkek, a törpék nem képesek átérteni; előttük hiába lobognak a hnsvéli örőmtüzek, ők a hitetlenség jégsarkain dermedeznek. De mi hisszük a szellemek . a lelkek személyes halhatatlanságát, hisszük az eszmék hatalmát. Öntudatos szellemünk él örökké. E z a ni i h ti s v éti ö r ö ni ii n k !!! Pereszlényi Junos. Az 18;" -ik év eseményei Pápán. A pápai i. kaili. plébánia évköayvéből Plosser Ferencz után közli —yf— (Folytatás.) ..Ki-Hlrlti-lll P£\ ilicső J<'VŐt, iiiclv iniiliii nem akar." Ultim a multat K 111 v ö l Vannak kivált nyári napok, melyeknek reggele borús, dele a legfenylóbbek egyike, s estéje a mindent szétromboló jégnek színhelye. Ilyen napja volt a magyar nemzetnek az 1849-dik év. Láttuk a nemzetet az év kezdetén boius kilátások közt, láttuk a tavaszkor dicsőségének tündöklő fényében, s láttuk az cv vegevei megsemmisülve, a nemzetek sorából kitörülve, alkotmányát s nemzetiségét vesztve.— Lássuk e szomorú dráma lejátszásának egyes Pápára vonatkozó körülményeit. Mindjárt az év első hetében Pápára ismét egy kis portyázó csapat érkezett, de pár napi itt létei utan Marczaltöre vonult. E kis varos a hódolatot két napig megtagadta, burája es torvénybirája megszokott, s csak akkor hódolt meg, midőn a veszprémi bizottmánytól erre meghatalmazást nyert. A katonaság, mely itt cxecutiokcpcn volt, naponkint ket egyént kuldott Pápára a postára, — egyik napon ezek a szabad csapatbeliek által elfogatva eltűntek. A szabad csapató k. A magyar kormányon ülök a bakonyságot hazánk egyik védelmi főpontjának tart van, azt gondoltak, hogy innen az ellenséget akkor is lehetne nyugtalanítani, midőn ez győzelmes fegyvereit a bakonyságon tul vitte. Midőn Windischgratz az országba bejött. Pápán is többen folhatalmaztattak ily csapatok alakítására, de leginkább I .ukacs Sándor győri kormánybiztos Mcdnyanszky parancsnoksága alatt állított egyet, melybe az ujonezokon kívül a győri börtönökből kibocsátott rabok is besoro..tattak. - E Csapat január 10-cn itt tanyázott, S ekkor történt, hogy a Marczaltöröl bejött két könnyű lovast elfogtak s előbb Ugodba azután Bakonybélbe szallitak. A városi elöljáróság ezen tett következményeit előre látván, a császáriakat azonnal tudósította, kik jan. 13-án nagy csendben be is vonultak s meg az nap egy jókora csapatot kocsikon a bakonysagnak indítottak. — A szabad csapat ekkor mar Bakonybétben volt, a császáriak tehát az ugodi : cs koppanyi bírókat magukkal viven, éjjel a Bakony rengetegei között a falunak tartottak. Éppen éjfélkor ertek Bakonybélbe, a szabadcsapatbéliek azonban kevéssel előbb érkeztükről tudositattak s a császáriakkal csatarozva folytonos lödozés között a faluból kivonultak.— A szabadcsapat béliek egy halottat vesztettek, a császáriak közül pedig kettő megsebesült. Szerencsétlenségünkre negyet a császáriak el is fogtak, kiket 14-én Pápára hoztak. A katonaság az egész csapatot rabló csoportnak tekintvén, az elfogottak kozul harmat halaira itelt, de az egyiknek fiatalsága miatt a kiállott halai félelem betudatvan, kettőn, úgymint Szalay Gábor győri hajós és Redl Antal tamási acs legényen január 15-én deli fel egy órakor a halálos itélet por és ón által, ott hol az előtt a bitófa állott, végrehajtatott. Nekem es Spránszky Ferencz káplán társamnak jut jt t ama [ szomorú osztályrész a kivegzendoket a vesztő helyre kiserni. Redl Antal teljesen törődve s majd magán kívül végzé pályáját, nejének s több gyermekének csizmájába rejtett öt húszast hagyván. — Szalay az előtt is a győri börtön lakója mindvégig megtarta jelenletet, de a vallás vigasztaló kegyszereit szívesen elfogada. — A regi bitófa megpillantásakor aggályát feje/e ki, hogy öt mint nemes embert tan felakasztják. Ez aggodalmat eloszlatván mindvégig nyugodt maradt s mikor szemeit bekotek igy szólott : «Nein szükség bekötni, én mar úgyis sokszor néztem szemközt a halállal,» - - azonban a nemet őrmester nem érté szavait, s igy bekötött szemmel kellett meghalnia. Ezen szomorú esemény utan a szabad csapatok a bakonyságot át barangolván, H.-szöllöson feloszlottak, s nehany nap múlva magukat többen feljelentettek, kik akkor bántalom nélkül is maradtak, de utóbb összeszedetvén, mint ujonezok Sopronyba szallitattak az olasz hadsereg szamara. Különösen említésre méltó Tomor Ferencz .1 praefectus ur unokájának nevelője.-- Az ujonezozasi (Örvény pályályából ót is kiragadván, a szabad csapat köze állott, a bakonybeli csatározásban reszt vett, de a csapat feloszolvan ö is hazatért s Bezcredy praefectus ur közbejárására Altham főparancsnok által a büntetéstől folmentetett. Ezután I lenéz Ferencz ménfői haszonbérlőhöz ÉJ VESA KÖRÜL. . . . Éj vesz korul, minden alszik csendest n. Csak szivemben van ébren a szerelem. 1:1, el sóhajt ahhoz a szép kis lányhoz, Kiéri keblem minden kincset feláldoz. De sok csillag tekint alá fényesen, Mégis halvány, nem ragyog úgy énnekem, Mitha latom azt a tüzes két szemet. Hová az en menyorszagom festve lett. Éh istenem, kitalálni nem tudom, Az ég, vagy a fold idta c angyalom I Ha itt nyilt ki, féltve kell őt őr zenem. Nehogy tőlem elszeressek odafenn. Jíac-^a Iiéla. TAVASZI REJTELMEK. Lomha fellegektől borongós az ég és permetez az eső. De azért mégis tavaszodik, a napsugár fényes már és meleg, a lég enyhe és a szellő gyöngéd és fűszeres illatot hord szárnyán, vegyüléke az ibolyák és a friss, nedves fold szagának. Már par hete annak, hogy az első kedves kis hóvirágok becsilingelték a tavaszt! Az ibolya felnyitotta kék szemét a hosszú, hosszú teli alom utan, — asztalomon a virágtartó telve velük cs ők susogják tollamba mindazt, a mit most leirok Ott kandikáltak ki a szép világba egy regi váromladék alatt, az iszalagtól, gyopártól befutott verőfényes hegyoldalon, az •aszalóban* a , csevegő ér szélén, mely a sziklak között fakad és holdvilágos nyári éjeken tündérlanyok fürdenek a kömedencékben. Jott egy kedves, sugár, barna leány s szedte az ibolyát, s jöttek apró, fürge, barna arcú, szoszke fejű, uiezitlabos kis parasztgyerekek es szedtek az ibolyát rongyos szoknyacskaikba, durva kis kezecskéikbe, s örültek j cs ujjongtak. Minden csomó ibolya egy darabka kenyér nekik; a szép ini hölgyek szívesen elfogadjak a cserekereskedest ezekkel a kis vadakkal. Ha kiragyog a nap cs felszikkad kissé a fold, ibolyát keresni a jelszó. A mama elviszi kicsinyeit, az ifjú ferj feleségét, egy par leányka futkos kint mint egy csapat madár, cs csevegnek érthetetlen nyelven mindenfelét, melyben minden harmadik szócska «Ő.« Az «Ö»-k, no azok is keresgélnek néha ibolyát, gyakrabban megveszik mert így kényelmesebb cs kedveskednek vele «0>»-nek, egy bohókas hamis kis leánynak, egy szép szende angyalnak, egy érdekes özvegynek, egy' kacér gyönyörű menyecskének, mar kinek ki és milyen az ideálja akiért épen most eped, - abban az abrand világban, ahol én ezeket az alakokat képzelem. Mert ne vegye magara senki! Tompa megirta virágregéit, Acsopus állatmeséit, es talán nem gyanúsítottak őket azzal, a mivel mindig engem szoktak ! A képzelet szárnyait lekötni, a költői szabadság hatarat korularkolni nem lehet. Mindig szerettem a kora tavaszt, olyan édes mint az ebredes, olyan kellemes mint forrás mellett a szomjúság, az igeret a teljesedés perecben, a vágy a megadás előtt. Regen, régen ha az ablakból kinézve láttam a jegburkatol megszabadult zúgó szőke folyamot, tul rajta a zöldülő fűzfákat melyek néha koronájukig a vízben alltak, hallottam az iskolasgyermekek vidám zsivaját, itt volt a sarkányeresztés, márványoz.is. gombozás, csigázás, plinckézés ideje, (egyikben másikban mester voltam magam is, és megszöktem a »MukkaN ha csak lehetett.) mindig emelkedtek az én szárnyaim i:.. Újra szereltem volna csigázni , sárkányt ereszteni, elveszíteni néhány • füles gombot,» gyermek, pajzán lenni, es boldogan, zajosan csapongva örülni a kikeletnek, az életnek, a világnak a miért oly szép, a felebiedt ibolyáknak es a visszatérő fecskéknek! Kitűnt a homály, elvonultak az árnyak, es en csak napsugarat láttam, csak ifjúságomat, lelkem cs a termeszét tavaszát éreztem ! Odaszaladtam egy piros bőr karszékben üldögélő, fehér főkötős, ősz, rancoskepü kis alakhoz, a • nagyanyához• es elcsevegtem neki minden almomat. Most mar ö álmodik az akácfák alatt kint a temetőben, de homályos, szelid tekintetét, reszketeg aldó kezet most is érezem. Az ibolyák illatoznak cs mesélnek nekem, idyllt, mely a lombos fak alatt játszott, hol az ifjú es a lány ibolyát kerestek, es masikat amikor az ifjú ugy vette a kis ibolya csokrot az utcasarkon, mert a ki kinalta, az a kis viragarusgyermek, olyan szende, kerö szemekkel ncze fel ra mint egy másik cdes, ragyogó szempár mikor a táncórán szerelmet vallott neki és csókot kert tőle. •De ne, ne b.intsd a varázst, nc akard félrevonni a buvos fátyolt, hagyd meg a virág hímporát, a lepke zománcát!» mondtak öntudatlanul, akaratlanul a szemek és elrejtőztek a hosszú pillák alá, de a mosolygós szacska nem felelt se igent sc nemet, csak vonaglott kissé, hallgatagon igert, biztatott, bátorított, csábított: «rabolj ;« és a gyermekarc elpirult a hajtövekig. Ott jő az utca tulso felen a «Backfischok» eszménye; — «fesch» fodros ruhája lattatja az aranybor topankakba bujtatott szép kis lábakat; ugy lep, szokel mint egy őzike, annyi kecs, naiv vadság cs simulékony báj minden lépésében, fejhordozasaban, sugár gyengéd alakjában. Szép szőke haja egyetlen nehéz fonatban log le. cs «0-> meg van babonázva ha messziről megpi lantja ezt a szőke «copfot." Delej az, mely vonza maga utan. Mire a <• Backfisch» egy Csendesebb oldalutcaba er, az ifjú mar ott van mellette es köszönti. Azután együtt mennek, abban a kis utcában nem lakik ismerős es nagyon néptelen, ba valaki vcletlenul jő, a ket gyermek szétrebben, mint ket megriasztott madár. Célhoz ernek, a lányka beszokik a kapun, a fiu kissé tétovázva utanna, az ibolyacsokrot kezébe cscamotirozza a kis lánynak, es azután a hűs, homályos kapualjban, hol nem latja ragyogni a • tiltó szemeket," egy merész elhatározás uralma alatt, egy pillanat alatt, egy feleik és szenvedélyes, ártatlan es vágyó, melyben küzd a gyermek es a férfi, — cdes csok zárja le a kis «Bach lisch» csevegő ajkait. Az nem viszonozta semmi esetre sem, sőt szivecskeje feldobog: «a vakmerő!» de azért mégsem haragszik ra egy cseppet se. Olyan kedves «kolyok,» olyan szépen tud szerelmes lenni, es olyan jol all neki az epedés mikor csinálja a «Fensterpromenadcot» a kis lány ablakja alatt. Nem lattá senki es egö bársonyhoz hasonló piruló arcáról csak nem fogjak leolvasni ? . . . Es mégis lattá valaki e kis intermezzot, a legkedvesebb megtestesült tavaszi almot; az oreg fiscalis, kincl «O» patvarista, épen akkor haladt el a kapu előtt; de ez nem fecsegi el. Visszaemlékezik az ö tavaszara, az ö szerelmére, mikor ilyen hajnalszépségu lányka volt az a vénasszony,