Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-04-03

VIII. évfolyam. Pápa, 1881. ápril 3. .MegjeleiiiU minden vasárnap. A lap szellemi es anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ, intésendök. Berinenlrtltn levelek, enak in•nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Hirdetések a lap szántára felvétetnek A K I A IMI II I V A T A 1. I A \ n-eollegiunii épülel. E I u fi /. e I é s i dijak: Kgy évre fi frt. Félévre '.l frt. Negyed évre 1 frt BO krajcár. Kg> szám ára lő kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. I'apu varos Hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, tövé 5-, korcsolya-. HIVATALOS KÖZI.Ö.WJC. II i rd e t é se k 1 hasábos peUtserkaa •» kr.. nyilttérben soronkint 85 ktral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. ti.izoltoegyleteltn.eli. ős a K<»rt eszel ilái — n lat uak Pápa, 1881. april 2. A francia előkelőbb avouék (ügyvédek) nem adják odn irodájukat 500 ezer francon alul. — \ an-e széles Magyarországon liscalis. kinek mai napság irodája ilyen lökéi képviselne?! Kicsépeli már az állttá*, hogy Ügyvédi karunk, mely csak a kozelinullban is a társadalmi osztályoknak vagyonban, — tekintélyben elsei közt foglalt helvét — a prolelnrismusság alkotó elemévé aljasult. Nem habozunk kimondani, hogy ma az ügyvédi pálya a — leghálállanabh. a a legkoldúsabb pálya! Tekintélyének szárnyai lenyesvék. jövedelmének forrásai bedugulvák! Csak nemrég érdekesen lelt illuslrálva az ügyvédi karunkat koldusbotra juttató parlamentünk előtt. — mivé tették a magyar Ügyvédi kart. a magyar igazságügyet vezető kontár kezek!? Jobb sorsol érdemlő észszel. leltre kész kézzel legfeljebb a mait, de nem a holnapit hirja ma az ügyvéd magának megszerezni Pedig a perköltség sok: de e sokat az állam emészti fel : — a honoráriumot pedig elviszi az — adószedő! Ezt érdemié meg hát az az osztály, melynek hivatását C a m u s oly szépen festi ? ! Magát egészen a közügynek szentelni, hosszas és odaadó tanulmányok által megállapítani azon kétségekel. melyeket a számos törvények szülnek, szónoki ereje által az elnyomott jogot diadalra juttatni, kész kezekkel nyújtani segély! a szegényeknek, kiknek bálája a gnxdngob minden jutalmazásánál többre becsülendő! Annyi tanulmány, s fáradság bizonv többet érdemelne a nálunk bizonytalan jövőnél! Ezen proletarismus az oka, ha ügyvédjeink között is akadnak, kikre nem alkalmazható Hollói mondása! ,,Si le style est tout Ihomme. la probité est lous l'avocat." Ha a Stylus leszi az embert, a becsületesség leszi az ügyvédei! Az anyagiakkal való folytonos küzdés, egy képzelt szép existentia teljes elvesztése. a jobb viszonyok között alkotóit család ehhez szokott kívánalmainak, s szükségleteinek ki nem elégilhelése: — nem csoda, ha az ügyvédi kar gyengébbjeil leteríti a jó útról. Ezen segíteni kell; gyökeresen és gyorsan! S ha a magyar ügyvédi kar nem sokai várhal tovább ..felülről": — kezdje meg az önsegély elvét gyakorolni egymaga! Nincs egyetlen lestülel ma, melynek ne lenne segély- és nyugdíj egylete! A bírónak, a papnak, a katonának, a hivatalnoknak van nyugdija az államtól; — segélydijai egyleteiktől. Csak a 6000 tagból átló ügyvédi karnak nincs sem segélve, sein nyugdija, ha reá szorul! Mi egy csekély vidéki lap hangjával, s tekintélyével rendelkezünk csak. de kész vagyunk teljes erőnkből propagandái csinálni ez életrevaló eszmének, mely megvalósulása esetében egy mii veit társadalmi osztálynak nem egy elszegényedett tagjától Fogná elvenni a — koldusbotot! Magának az ügyvédi karnak tili első sorban is érdekében, hogy elaggott, munkaképtelenné vált tagtársa vagv özvegve számán a B Ti J t? nj tisztességes mindennapi kenyerei biztosítsa! — Álljanak hát össze ügyvédeink. Ne várják senkitől a kezdeményezést Gondoljanak enmagukra. s családjukra ! Első sorban épen a vidéki ügyvédi karnak volna legtöbb érdeke a kezdeményezést feladatának ismerni. A fővárosnak elaggott, elszegényedett ügyvéde, az ezerféle állások közül, mik egy fővárosban találhatok, csak tud magának valamit biztosítani; — de a vidék nem versenyezhet a fővárossal. A nyomor itt nagyobb, közelebb is! Legyen a segély is nagyobb és gyorsabb! — — felhívjuk a dunántúli ügyvédi kart: —alakítsanak egy ügyvédi nyugdíj- és segély egyletei! Az 18;;-ik év eseményei Pápán. A pápai t. kai Ii. plébánia évkönyvéből Flösset- Ferencz után közli yf I Folytatás. ) A nemzetőrség második csapatának kiindulta után Pápán a 7-ik honvédzászlóalj telepedett meg, mely érkeztekor alig foo, elmentekor pedig IJOO embert számlált. .Nem is csuda; mert a lelkesültség oly nagy volt, hogy a ki csak arra való volt, fegyvert ragadott, a kiben pedig a lelkesültség hiányzott, azt megindították a csipkelődések és gúnyolódások. Láttunk szolgalmakat, esküdteket, ügyvédeket, tanulókat, sőt papokat is, kik a honvédek köze állottak. - - Sokat tett e tekintetben ma 111.ir elfogadott törvényjavaslat , mely szerint mindenki különbség nélkül 19 évtől -3-ig köteles legyen katonáskodni. - Sokan a kényszerítést megelőzni, sokan addig is előmenetelt tenni akartak. Nem is láttunk e napokban mást, mint toborzokat, kik fel sala járva, mulatozva es vigadva, nu g a csigaverueket is magukkal ragadták. Ezen 7-ik zászlóalj Pápára egészen ruhazátlanul érkezett, midőn pedig szeptember elején elment, fegyverrel és ruhával teljesen fel volt szerelve. - Ki gondolta volna akkor még, hogy e lelkes fiuk arra legyenek szánva, hegy Lipót varat vedelem nélkül feladjak s a magjai háborút nyomorult fogságban töltsék ! ? A drávai haszontalan expeditío, a rácz tábor s a mindenünnen hallatszó panaszok megtaniták a kormányon ülőket, vagy legalább figyelmeztettek, hogy a nemzetőrség hajszolása midőn egyfelől a szabadság ügyének keveset hasznai, másfelől a hazát iszonyú nyomorba taszítja, elvonván a munkás kezeket munkáiktól. — Azért Mészáros hadugyminister azon gondolatra jott: jó volna a megyéket onkenytes nemzetőrök állítására felszólítani, s ezek által a rendesek kimozditasat megszüntetni. Kaptak ezen a megyek s állítottak ki többet, ki kevesebbet. Veszprém megye ezerét ajánlott. — A dunántúli onkenytes nemzetőrök gyulhelyeve Pápa, parancsnokává Kosztolányi Móricz rendeltetett. A parancsnok megjött, a nemzetőrség is imígy amúgy összeszedödott, de alig tanult meg bocsületes mozgásokat tenni, már is az ellenség ele vitetett. E komoly készületek köze egy kis tragicomikus episod is keveredett. Polány helység nemet lakói, igazan nem tudhatni, tettek-e, szoltak-e valami hazasértőt; — eleg az hozza meghódítására épen pénteki napon Papa vidékéről ezer nemzetőr rendeltetett. Sok polanyi Pápán volt, s mikor a papaiak mondtak, hogy Polány m eghÓd 11 a s a r a mennek, a dolgot tréfának tartott.

ik es haza sem mentek. - A nemzetőrség a lakosok részéről ellentállást nem tapasztalván, az allatoknak izent hadat. Az uraság birkáit inegdezmalla, baromfiat , malaczot s a mit ért lefoglalt, s miután ezekkel jól lakozott, hazatért; a papai resz zeneszó mellett. Hallom, hogy Tápára is hoztak egész birkákat is. A hazatért poláayiak szomorúan tapasztalták, hogy náluk csakugyan hódítás volt. Szeptember 14-en Jellasich horvát bán átlépte a határt, s mint ellenség, vagy mint maga monda, a királyi erdekek védője s a nep barátja buszken s hatalmasan haladott Sz. Fehérvár fele. A rendes katonaság Teleky vezérlete alatt vonakodván a császári zászlók ellen harczolni, Pápát, valamint az egész vidéket bizonytalan, de mégis bizonyosaknak hitt hirek halmaza öntötte el. Kit es hányat raboltatott ki, hany nőt szeplősítetett meg, hány falut gyújtatott fel, s ezek következtében a felkelt magyar nep hányat vert agyon, hányat fogott el, hany tarszekér jott birtokába, majd minden utcza szegleten beszéltetett, — különösen felingerelte kíváncsiságunkat a vörös köpönyeges serezsanok leirt mord tekintete s ellenálIhatlaa rablást vágya. A beszelteknek csak legképtelenebb részét kétségbevonó is az utalt »peesovits és schwarzgelb» nevekkel bélyegeztetek. — Engem is illettek egyszer ezen megbélyegző czimerrel; mert egy elbeszélőnek azon allitasat, hogy Jellasich Sz. Fehérvárról szaz nőt parancsoltatott ki tábora vad kéjének, — ketségbevontam. — A későbbi hirek bebizonyitak, hogy a kétségtelenül elkövetett ektelensegek a beszélteknek tized részét sem tették. Mikor Jellasich a sukoroi határozatlan ütközet után Fehérvárról titkon megszokott seregével együtt, a legcsudálatosabb eseményeknek voltunk tanúi. — A főispán s kormánybiztos Hunkár Antal a »Griff« vendéglő szegleténei egy hordóra állva, a sok remhirek által elijesztett népet még jobban elrémítette. Eleinte csak egy elvágott csapatról szollott. melynek utja vagy erre vagy Győr fele lehetne, s intette a népet, hogy holmijokat vagy elássák vagy biztos helyre küldjek, a nőket pedig, hogy a szemtelen ellenség elöl távozzanak, ha csak a becstelenites sorsára jutni nem akarnak. S most lett szoba es pincze berakás, lett más vidékekre költözés, különösen a Bakony rengetegei szolgáltak menhelyül. Fuldokolva beszelt mindenki a bekövetNem sokára . . . NttM sokixra éljél a tavasz, Virágos lett a mező s liget, Zolii lombokon kis madár dalol. At vidítja fel e bús szivet! Hiszen oly reg varok már reád . Mdott tavasz, hisz te énnekem l 'isszahozod regi iutvomet, S boldoggá lesz majd bns eleiem! NOSZLOTY TIVADAR. Kollárt öcsémhez. llusvéli szünidőnk eljo nemsokára, Akkor hazamegyek, repidok hozzátok! liljo ez a husvet, eljo valahára: Tudom ti engemet otthon nem is vartok! ? . . Hogy es mtkep megyek, meg magam sem tudom. Megnézni egy kissé titeket Zoltánom ; Jő formán csak gyalog, lehet hogy vasúton, Majd valamelyikre magamat rászánom! Gyalog utazni szebb, lesz majd eleg esárda, Herva betekintek, hogyha elfáradok; Issz ott a csárdában barna- piros lányka, Isten veled vasút! . . megyek haza gyalog! NO0ZXOPY TIVADAR. Fokról fokra. Eimke», Ott kezdem, a hol, rendesen végezni szoktak: a halainál. Ki tudja, nem jogosabb-e ez az eljárás, hisz meglehet, hogy a tulajdonképi elet csak a halállal kezdődik. Komoran sétáltam tegnap fel s ala a kerepesi utón. A Rókus kórház legegyszerűbb halottas kocsija ballagott el mellettem. A lovak olyan álmosan haladtak tova, a kocsis meg talán aludt is.— A pezsgő Bajban nem is igen tűnt fel a szomorú gyász szekér, melyet senki sem kisert, senl.isem követett. Ugyan ki lehet az a szegény megboldogult, a kinek nincs se apja, se anyja, se testvére, se rokona, de meg csak egy barátja sem, a ki kikísérné az orok nyugalom színhelyére ? Megfelel erre a kérdésre az a pár szó, a mi a koporsóra van felírva. — Simka Kamilla, élt 35 evet. Tudjak ónok ki volt az a Simka Kamilla f l*gy-e nem! ? Elmesélem. Ismertem az apj.it. JÓCDÓdu, becsületes kereskedő volt. Szerencsétlen vállalatok, rossz emberek kifosztottak mindenéből. Csődbe került. Öngyilkos lett .... Hü neje nem tudta túlélni férje szégyenét, nem tudta elviselni fajdalmát — megrepedt a szive. A kis leány egyedül maradt, pedig még csak alig volt hét esztendős. Szerencsére, nem tudta felfogni mit veszített. Oda került egy oreg, mellőzött, szegény rokonhoz, a ki varrásból tengette eletet. A jó Klara néni aztán felnevelte a kis Kamillát. Megtanította varrni, főzni. Igaz ugyan, hogy sokat nem tehetett erte, hisz magának is alig került egyébre, mint száraz kenyérre. Egy komor teli esten aztán Klári néni is felvette a néhai nevet. A tizenötéves Kamilla feltudta mar fogni a csapást, s fajdalma majdnem elviselhetetlen volt. Neman kisérte a jo Klári nénit oda, a honnan nincs többe visszatérés. Egyszerű gyaszruhaja még jobban feltüntette szépségét; emelte szőke hajat, nagy fekete merengő szemeit, beesett hala vány arcát. A potrohos házi ur az ablakból nézte a szép leányt. Engem utsel .... kíálta fel, s vastag tárcájára utott. Kamilla becsületes leány volt. S e mellett szép, miként a pirkadó hajnal fény, ártatlan mint a bimbóból fakadó rózsa. Dolgozni kezdett. Varrt szorgalmasan. Néha-néha megjelent ugyan szük szobácskájában a kancsal szemű, púpos házmesterné, s beszelt neki fényről, kényelemről, equipageról, szép ruhákról, gyémánt ékszerekről, sőt meg torok schwalrol is. De Kamilla nem hallgatott reá. Kamilla szomszédja Aladár volt. Aladár csinos fiatalember, másod eves jnrista. Udvarolni kezdett a szép leánynak. S mi kell tobb, egy olyan szegény kis gyermeknek, a kit senki sem szeret, s a ki senkit sem szerethet. Fedig a nőnek szerelem a hivatása. Oh mily boldogok voltak ! Mar előre elmesélte Aladár, hogy ha ö Ügyvéd lesz, hogyan fogja berendezni háztartását, hogyan fogja szeretni Kamiilat. Az igaz ugyan, hogy ez meg soka lesz, no de hisz a regi hu szerelmen nem fog rozsda. Eljegyezték egymást titokban. Gyürut váltottak. Jol ismertem azt , a mit Aladár adott Kamillának, hisz Kamilla mindig, mintegy dicsekedve mutatta nekem. Mult az idő. Aladár mar elvégezte a jogot, hazament édes atyjahoz. Ott megismerte Rózsikat, a ki nem volt ugyan oly szép, oly szellemes, oly ábrándos, oly kellemes, mint Kamilla, — de nem is volt ám oly becsületes sem. Aladár az uj, a kéjes szerelem mellett elfeledte az eszményit, elfeledte Kamillát. Szegény Kamilla nagyon szenvedett, s láthatólag sorvadt. Fekete gyászruhát oltott, azzal a szándékkal, hogy sohasem veti azt le. O meglxicsat a hűtlen barátnak, nem átkozza, nem veti meg, nem esdekel neki, - mert nagyon szereti meg most is. Szereti lángolóan, szereti az örülésig. A munka nem izlett neki. Kedélye bánatos, szomorú volt, arci halaványabb lön és szemei mindig vörösre voltak sírva. A potrohos haziur mindjobban ütötte a vasat, de hiába. Kamilla egy szép reggelen elhagyta kis szobáját, és egy kávéházban «cassirnö» lön. Ez konyít yebb foglalkozás mint a varrás - mentegete magát különben is, az életnek ra nézve mar nincs vonzereje. — Mar pedzi! monda a kover házi ur. Ha szép a virág az elhagyatott puszta közepén, annál szebb ha arany edénybe teszed, így Kamilla is. A kis varos fiatalsága - koztuk en is a feltűnő szépségű nőbe szeretett. A lányok irigyeltek, a férfiak bálványozták. Hisz nem is csoda. F.lragadoan szép volt. Azok köze a hideg szépségek köze tartozott, a kik ritkán mosolyganak, de epp e komolyság teszi őket halálossá a férfiakra nézve. A tel folyamában színtársulat időzött a kis varosban. Az igazgató figyelmessé lett a szép leányra, és biztatta, csábítgatta hogy lépjen a színpadra, 16