Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-12-11

\i < ?icJol€>nll< M i ii ti c II v :i s á r II a p. A ! ti) szellemi és anyagi rész illető kul i an' nyék A SZKKKESZTŰ- .> kl\!>.j­111V A I Al.llo./ illír/., mink. Ili i un hii il. ii levelek, razt i.-­.iii-it ki'/.ikinl ragadtatnak el. Pápa, 1881. deczember íl. Lapt ulajdoaos szer készt vi Dr. FENYVESSY FERENC tdü Hirdetések a lapsaáwára U l\ételnek A KI AH ti II I V A T A I. B A N ii-cn!!rgi!llili épüld. I '. 1ő1 i z élést «I i j a k i Kgy éiie t» iii. Pétéii ; t frt Negyed i\ir I Irt 5U krajcár. Kg) szám iíia ••*> ki. Hir de té nek 1 hasnl; is setttsorhaa 5 kr.. nyilí­térben horonkinl 'í> krral vétetnek fel. Bélyegdíj miüdig külön fizetendő. Papa varos tiatósásgának, a papai Jótékony nőegylet-, Ismeretterjeszu VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. le l IIVAT VI .< »S -. lövész—, korosolya-, tü-zoltóegyletekiiek ős. a Icexrtészetltáirszilatnalc A magvar széni korona országainak vörös kérészi egylete Korunk egyik jellemző vonása, hogy a szenvedd emberiség uyomor.1t lőle telhetőleg cnyliileni igyekssik. El képezi :i törvényhozások egyik leg­aemesebh feladatát, cz foglalkoztatja nz auto­nom megyén és késségek inlé/.ü lesluleteit; e> bogy a cnivilizáczié c legszebb vonásai míndenüll érvényesilse, ;i hol a törvényhozás, n megyék és kézségek e nemű intézkedéseiben késugoJ lalál, gondoskodik nrrél M. bogy e besag társadalmi szövetkezetek alján belöl­tc-sék. Ilv hézag mutnlkozotl • háborúban mc: r­sebesülű bnrcaosoh ápolása kórul: nem azérl. min Iba az államhatalmnk e nagy kötelességei teljesíteni elmulrszlollék volna, hanem mivel a Indomány baladáséval fokosalosan rejlődé btdisserck nagyobb rombolása folytán egyrészt, ntásréssl pedig azon körülménynél Ingva, huny nz. általános védkölelczellség behozása és a közlekedési esskösők lökélelesilése folylán nagvnbh hndlomesri k állanak egymással harca­~ t^ tr n ba. n!v nagy *zámu sebesülések fordulnak elő. melyekel kellé ápolásba venni • hadse­regek keretében álló katonai egészségügyi osztályok teljesen elégtelenek. Régente a hadseregei megszokták úgy lehinteni, mini egy a polgári elemtől leljesen elkülöníteti osslályt, melj minden viszonylalá­ban, békében úg> mini háborúban, kizárólag az államhatalomra grnviláil. I' felfogás csakis akkor kezdeti n késelebbi érdeklődésnek lérl engedni. • midőn na állnlános védkötelezettség a hadsereg keretébe venia minden egyes csa­lád azon férfi hígjait, kik a badkötetezcllségi évekbe eslek. Ez időponttél kezdve a családok össze­sébe, vagyis az egész társadalom azon gyen­géd gondossággal, mely n családi élei egyik jellemző vonása, kesdte a hadsereg koréhe lávozotl gyermekeinek. léhát a katonáknak sorsál vizsgálni alá venni: és azt találta, hogy báborv esetén megsebesülő fiai elégséges ápo­lásban nem részesülnek, és nem különösen olyanban, minél n szerető család ssokoit ápo­lási igénylő lagjainnk nyújtani Ezen meggyőződés általánossá válta adta létokál a veres-kereszt segél vegyieteknek. melyek a genfi nemzetközi egyezmény alapel­veire fektetve múködésöket, csélul IŰzték ki: a háborúban megsebesüli vagy megbetegedet barezosok ápolását társadalmi nton létesíteni, és ezsel az államnak idevágó kölelcsségszi rti gondozását kiegészíteni. Hágánkban eddig basoucsélu egylel or­szágosan .s/.ervezvc nem \olt. A/, egyesült magyar országos segélyzó nőegylet urszágosan iservezellnek nem volt lekinlhelö. E hiányt kivánln pótolni Kiraiy 0 Felsége. midőn in II 11 évi deczember 5-én kelt legma­gasb késiralábau a veres-kercszi segély­ecvletnek a magyar sscnl korona összes ... országaiban való országos szervezését kez­deményezte, s ennek foganatosításával Ká­rolyi Gyula grófot meghízta. Szamos kitűnőség közreműködésév. I si­kerüli azoln nz. egyletnek nlapsznbályail, és esek alapján a Budapesten I. é. május 17-én tartott közgyűlésen magát a királyi pár véd­nöksége alatt állá egyletei is mint anya­egyletei 490 alapilé, 456 rendes 10 forintos. 1604 é\i egy íbrinlos. cs 228 rendkívüli, vagyis összesen 27?^ ta^2:il és eddig 74.f>.">7 frl alnpitványnyal megalkotni, és eszel, il­letve a volt magyar országos segélyző nő­egylet egyesülése folytán épnek tagjail és vágyónál is hozzászámítva: I 11iI alapité, 1589 I rendes M> frlos, 24.518 évi egy és több forintos és 1646 rendkívüli, vagyis összesen 31,914 taggal es 153,075 Irt '>7 kr. a kös­pontban kezelt alapitványuyal az egylet alap­ját megvetni. De bogy az egylel magasslos cséljál elérhesse, nhoz nagy eszközökkel is kell ren­delkésnie, és az egylel messzehalé rendel­Intésének csak ajry kémes megfelelni, ha tá­mogatói, közreműködői közé sorossá • nagy­birtokosiéi kezdve a lelkes gazdáig, a nagy­Iparos, nagy kereskedő és gyárostól • kisiparos és kis kereskedőig, n nagy tőketulajdonostól a Mellemi lökéből élő egyénekig a társadalom minden egyes Ingjál, valamint a nyereményre alakult különféle egyletekéi is kebelébe vette, meri hiszen kélségbevonhatlaa, bogy a telkes gusda a kisiparos és kiskereskedő közelhllói javán 'T o'v könnyen nélkülözhet évenkint egy forintot, mini • bogy megadhatja ajobb­IIIIMIII egyén ax egyszer—mindenkorra sséló Itl írtnyi rendes la^.á^i dijat, vagy a szín­ién egyszer-mindenkorra szélé 20 hVlnyi ala­pilványi összegei; valamint kétségtelen az i^. hogy • nagy vagyontól a könyörületes csél nagyobb adományi igényel. Nálunk meglehetős elterjedi nson nézet, bogj a veres iure-/.' egylel csupán báboré cselen cs esaki> a knlóuaság érdekébea van hivatva működni, s mint ilyenről, elégséges­nek tartják, ba a polgárok adakozásai hahóin cselen vet sí igénybe, béke idején lehal a se­gély-gyűjtés cs szervezkedés munkáját Fölös­legesnek, vagy legalább is időelőttinek tekintik. Téves e ncz.it ugy alapjában, mini kö­vetkeztetéseiben. Mert igaz ugyan, bogy az egylel fő­czélja ;i háborúban megsebesült barezosok ápolása, de hogy e nagy feladatnak szükség esetén megfelelhessen, eImaradhatlan kellek, bogy csélra a béke idején szervezkedjék; mert ha föltételezhető is. hony sehkötő anya­gok s egyéb eféle szerek háború esetén gyűj­tés utján beszerezhetők, kórházak felállítása, betegápolónők kiképeztetése, önkéntes csapa­tok szervezése, betegszállító vonatok, hajók és kocsik beszerzése csakis hosszá időn ál. tehát a béke idején létesíthetők, valamin! az ezekhes szükséges pénzösszegek is polgártár­saink szertelen megterbeltelése nélkül nem egyszerre, banem parányi részletekben, de folytonos gylijlés által állit hat ók elő, s épen e körülmény adja észszerű magyarázatát an­nak, hogy az nlapssabályok • tagsági dijai csak i vi egy forintra határozták. De téves az egylel czélja iránti ama nézel is. mintha az egylel csakis bábom ese­ten cs csupán a katonarág érdekében volna hivatva tevékenységet kifejteni, mert az alap­szabályok l-ik §-a szerinl az egyletnek fel­adatává van léve j óték o n y m ii k o d é s é t á I­11 n tl ó s itn tt i v a g y i s a béke i tl c j é r e is kitérjes /.leni. A haza különböző részeiben felállítandó kórhazak béke idején nem a katonák, hanem segélyre szoruló polgártársainknak fognak men­helyül szolgálni, az egyletnek betegápolásra kiképzett női heke idején szintén a családok egyik legszebb, de legsúlyosabb feladatát, a betegek ápolásai lesznek hivatva teljesíteni;— másreszt rendkívüli szerencsétlenségek, mint árviz, tűzvész, ínség, vagy járvány esetéhen az egylet feladata a szűkölködők segélyezése. Alig férhet ezek után kétely ahoz. hogy a veres kereszt segélyegylet országos szer­vezése oly feladat, melynek létesítése mind­nyájunk bazafiui cs emberbaráti kötelessége, és e szervezésben a leghathatósabb cs ejiye­ilul sikert ígérő támaszt a megyei cs városi törvényhatóságok nyújthatják a/, állal, ha a magasztos czélu egyletet erkölcsi támogatá­sukba vessik, javára alapítványokat lesznek, vagy a hol fiókegyletek még nincsenek, ilye­nek szervezése iránt lépéseket tesznek. K. Gy. s« se* (Vémum Áol/etueny, a papai állandó szinlia: megnyiiasi Ünnepére írU : ySOOS J_AJOS. Légy üdvözölve büszke csarnok. Múzsák felszentelt temploma! • 'Itárodon a hon zerelnii Láng, el ne hamvadjon soha! Mint csillag a borútlan ikren. Mely örökké ég légy olyan. Dicsfényt lovclve szét a tájon: M lIoI /u^'va lejt a negy folyam." Légy üdvözölve lelkes városi Ki most ülöd az ünnepet. Melyet a kétkedő remény, még A jövő méhébe vetett. De — ott, hol szorpalom, a munka, Az áldozat együtt halad: „Az ige testté válik," - mint ezt Itt — hirdetik, e szen'. falak! ünnep van ma. A színművészet, A magyar múzsa ünnepeli Mely tündér arczat fedve rejtc Lehullt előttünk, a — lepel. Szűz homlokának szent haváról Dicsfény mosolyg, ragyog le rank! Oh szállj közénk Te ég leánya S hallgasd meg hő, buzgó imánk: Ki — trónod fényes zsámolyánál Most, pálmaággal megjelen; Ki — ezredéves küzdelemben „Megfogyva bár, dc törve — nemt* Ki — száz csatában, szent jogáért Hatran, küzdő kardot vona: IC népet — Árpad hősi vérét Vezéreld, - s nc hagyd el soha ! Ha — éj kozelg, fáklyád világát Vond fel, a Mátra ormain! A melynek viharulte válla Oromtól viszhangzik ma, im! Ajkadnak zengzetes szavával l >nts hős szivébe tetterőt. S ha jő a vész - villám czikázjk, Oh lelkesítsd ne hagyd el «Út»! Tárd fel a multak taika fátylat Olvasd le ez arany lapot A melyet, e nemzet Kliotol Mint—- szent örökséget kapottI Tanulja mer, lángzón szeretni F földet, mar a ki - gyerek; Melyet verőkkel öntözének A »Nevtelen félistenek" ! Láttad te mar e hősi népet, F e n y e s diadal s zeke r e n! Midőn győzelmi lobogóval A hnrezi síkról megjelen. Te. tuz.tcl babéit homlokára! Es gyujtá lángra szent szavad, Hogy: Kárpátoktól Adriáig Legyen c nép boldog- szabad! Láttad Te mar e hősi népet, Gyászban viharban egyiránt. Midőn, kezeben vad gyilokkal A félvilág rohant le rank . . . Niobckeiit— tépett ruhában — A hont sajté csapás miatt — Könnyt hullatál a térre, melyen: •Nyugosznak ők, a hösfiak« — De — tinit, e hosszú szazadoknak Vészkorbácsolt hullám sora; Melyet oly sokszor rank zudita A balsors villámostora. Lecsöndesült e zaje,o hullani, Kodfatyolabol int, a part: I lova a nemzet napy hajója Vitorláit feszítve tart! Kozelg az »Idok teljessége" Melyet a költő énekel. Felragyog a z a várt j o v e n d ö : «Mely joni fog — mert jóni kell« S Te ki vezércsillag sugárral Kísérted utján a mag y art! Te csukold ajkainkra majdan Óh múzsa, a -győzelmi dalt! A délibábos rónaságon Melynek arany kalásza reng; A fellegverő bérezek ormán Az ősök édes nyelve zeng! Zeng diadalmat, honszerelmet. Zeng hőserényt, boldog hazát! . . Korul övezve zold babérral A magyar múzsa templomát. — A nep - mely ennyi vészt kiáltott, Bizton varja a diadalt! Tövistől sebzett homlokai a Mely - olajágát nyújtja majd. S e szent oltár, mely itt felépült, Először lángot most vetett: Tanit ha kell meghalni érte S „szeretni liaz.it, nemzetet"! Oh! légy áldott! légy üdvözölve, Múzsák felszentelt temploma! Homlokodra hordjon virágot A művészet Apostola. S mely aldozatj.it áhítattal Hozván, szent küszöbödre lep: Oh legyen áldott az a varos. Oh legyen boldog az a aépl A madarakkal dél felé. IV-ik éa stolsó stácsié Póla. Csöndes, laugyea, de borús deistán vult, mikor a Lloyd társaság nagy tengeri gősöséa a ,.Kiiunc"'-ii Ia\olitilImik a bajos ijiiaiurri'ii partoktól, bog)' a Fa­nale ili Karasináa körösstül az Adriába mélyen le­nyála Isztria félesigel csúcsát Megkerülve, annak délnyugati részén fekvő palai kikötőbe jassank. Az utazás pampásaa meni. Nevetve beszélgettünk a ten­geri betegségről, mely sehogy sem mert mutatkozni s nyolca órakor vigaa ültünk a bajé saakácaa főzte tisztességes vacsorához. Utolsó fogásai „poar la bone bauche" finom peaéasvirágoa gorgoaaola sajt, vacsora után egy jó ssivaff a födélzetén - igen jól esett. A Imriis éí azonlian iig_\ Látasott, ki akarja sirni iiii'ssj üleinlcti felhőit: az. eső csöpögni kezdett és inögottiink ésaakfelől néha egyet-egyet villámlott. „Bóra nyargal utánunk" - jegyzé aieg a hajóskapi­tány. ,.t'>ak nyargaljon. Iia neki ugy tit>zik" fe­leiéül egy vén matróz liety kcségc\cl, ki már legalább is öt>ziir iiajózta körül a világot. Lementeni egy háló kajiiihe s kifeküdteBl. A haj., minilinkahh kez'lelt hintázni, rám esöndes káhu­latos felalom szállolt. A hajogé|ie/.et dübörgése lassan­kint rilhmikiis leii»|ioval e/.t düiiiiN ógte fülembe: • gurgouzi la, gorgonzóla."' Nelia-inha egy nagy lö­kést éreztem, hallottam eg) pillanatra a szel zúga­SHI. ile azulán megial csak egyhaugiian iőayögöU főiembe a hajógép: n gorgoaxóla, gorgoaaola u . . . . n gorgonzóla, gorgoaxóla" Vagy egy óráig nci-i.ii fülembe ez. a bang, azután fölriadtam. A lia­jógépezel must már e>ak olyaa ösaaevhasaa sógott, mint bármel) oktalan gőzgép, <le a sokai endegetett *aji ize kexdett sxámbaa kellemetlenkedni. f*yajtsaak szávai in s föl a fmlelzelre.' - H mimlen jii lesz. Mialatt lenn a gorgoasótáini iliskurali oehem a gőxgép, az alatt nagyon csinos vihar fejlődött ki. A tenger, Miikor CKendes az hlo szivében, mikor vi­lim \an hangjában, atánoxxa az eget. Dühöngött az cg. dühöngött a tenger. A hajó ágoskodott mini a kmbács és sorkaatya által rgysxerre khozott paripa. Villámlott egyre máara H exen vakító világitáaasM nyugat lelni meg-meg pillantottak a liiillainokli.l \e­- ixel (a! osl romiolt isziiiai szikla partokat Brenn! kead lem, bog) be Hitem is vihai kcsxül s ijedi elcsuinle­sfiléssel ültem le c^v székre a hajó legkevésbé ingó középrészen. Jaj. ile álko/.nlt az a kiilsn, belső liá­borgsal Bg) dühös hullani fölcsap a loilelzetre jaj oila vagyok! a bennem (tiilii vihar is ki­tör es eget kér De fátyolt reá! . . . Kalvoll a ssegéay ifjúra, ki halálsápadtan kapaszkodik a fö­délzel korlátjába kimeredő saeoMhkel komálva az örvénylő babokba fátyolt reál Ks fátyeM raá másodizbea is. és fátyolt reá haratadlahea is mikor a telhetetlen Adria még mtadig kövelel N a sápadt ifj II remegő ajka azt nyögi: „de mit? .... hiszen már .... mindent . . . odaadtam .... a mi bennem" . . . stb fátyolt reál Szentül meg voltam győződve, hogy megöl a tengeri betegség, ha még negyedik rohamom lesz. Baj ,.le dtiiin laiidamus u - - fölragyogott előttünk Isztria legdélibb csécsin a IVomontsrhwaoa álló világító to­rony. Bal megkerülve az Isztriától ayagetracoő ten­gernagy örömömre és csiidálkozásomra még csöndes volt. Meggyöngülve, dc megkönnyebbülve gyönyör­ködtem a partiui fölragyogó Póléhaa, melynek csil­logó gáaláagjail vissza taudök lütte a kikötő enflaáes vize. Nyolca óiai leagert ut után. melyből a hetedik annyira keserves \olt. pontban éjiéikor hajónk béní­tott a kikötőbe s nehany s,-áz lépésnyire a paritól lehojozotl. Apró bárkák egész raja \elte körül egyszerre a „Kiumél." A lebocsátott létrákon egymást taszigálva. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom