Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-12-09

szórja sugarait. — A díszletek egyelőre 6 féle változáshoz rendezvék be. A színpad és zsinór padlás a népszínház jeles gépésze, Galó György genialis terve szerint s felügyelete alatt készült.-- Az előfüggöny és diszletek festését Herz David helybeli festő művész és rajztanár végezte művészi sikerrel. Vtmíégtklk fo«r,aillatása. A varos lelkes közönsége azon ünnepélyes hangulatnak, mely e napon eltölte, külsökép is kifejezést adandó, a főbb uteakat lobogókkal rakta meg mire fővárosi és vidéki vendégcink megérkeztek. A fővárosi művészek Dr. Fenyvessy kerencz orsz. képviselő kíséretében kedden a délutáni vonattal érkeztek s Kis-Czcllbcn a bizottság egy tagja, Pápán pedig küldöttség által fogad tattak. Este S órakor Kiss László urnái fényes estély volt tis/.telct-'kre Másnap szerdán Veszprém megyének és a győri szinpartoló egyletnek, továbbá a Budapesti llirlap, Lllenör, Egyetértés, Függetlenség, Hon, Magyarország, Pesti napló és Tester Lloyd képviselői jöttek, s magánházaknál nyertek vendégszerető fogadtatást. A «lis/Höailas. Az első előadás lenyes sikere valóban felejthet Ica lesz kis színházunk történetében. Egy zug nem volt többe, melyet a kíváncsi közönség meg ne töltött volna. Es ez előkelő közönség, melyvarosunk s a megye kitűnőségeit', a főváros napi sajtóinak képviselőit foglalta magában, fcszült figyelemmel várta a gyönyörű színekben pompázó függöny felgördültét, mialatt a színházi zenekar Müller karnagy siket ült alkalmi darabját játszotta. A fuggöov föllebbent, s a társulat s/cmelyzetediszmagyarban Kölcsey I lymniis.it énekké, meghaló ösz hangzat tat, minek méltó pendentjául, a következő néma képletben Pannónia kos/omt nyújtott a művészet méltó képviselőjének, mig az előtérben lebegő hazafias felirat: »Nyclvöben el a nemzet, üdv mi velőinek* nagyban emelte a tableau hatását. Ezt megelőzőleg feleld Miklós magyar díszruhában lepett a színpadra, sJókai Mór gyönyörű prologjat SZavallta, mely lapunk mas oldalán olvasható. A batest mit nagynevű irouk műve, mely a nemzeti dráma, a nemzeti erkölcsök művelésére buzdít, s keserű satyrával emlékezik . meg néhány híres léhaságu színdarabról, a közönség arczárói lehetett olvasni Magi a izini előadás, •• \ nő uralom• Szigligctink e jeles darabja, valóban semmi kivanni valót nem hagyott b.itra. Az est hősei természetesen budapesti vendégeink voltak, kiknek átérzett, routinirt játéka valóságos tapsvihart idézett clo. A kituno művésznőt, Kelekyné Munkácsi Flora aszszonyt, ugy Felekit cs Millályiít is kilép* tökkor csinos koszorúkkal lepte meg a közönség elismerése, s az ó kedvvel, készséggel játszott szo rcpök meg is (rdcmeltc c kitüntetést. Az ö világok nem a kisváros deszkáin van, nckikafövá ros közö;;ségc hódol, és mégis hogy megnyertük szíves közremükdésöket, kétszeres a mi szívből fakadt hálánk, elismerésünk. A Teleki alapít v.ínyből jutalmazott csinos vígjáték cg) eb szereplői Follimis (Somkuti] Ellinger Hona (Rózsa) ésKöoczöl Lujza (Kczgciné) is megfeleltek hálás szerepöknek. A lakoma. Esti to órakor a Griff szálló nagy termében díszes asztalok körül mintegy i ío tagból álló fényes társaság foglalt helyet, köztük a Feleky par gróí Esterházy Móricz ö méltósága oldalán a város és vidék intcl'igentiajaből számosan; ott láttuk Véghely alispánt, Dr. Kovács Fal veterán írónkat, Hentaller Lajos, Hegedűs Karoly és Dr Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőket, Keszler József, Sturm, Szabó Endre, Szekrényesay Kalmán, Kacziáni Géza, Kelle Iván hírlapírókat Rózsa és Molnár honvéd őrnagyokat. Gróf Kinszky Nussit, Takács Adam árvaszéki elnököt, Woita polgármestert a hölgyek kö/.ul felemlítjük Kiss Laszlóné, Peti Józsefné, Hanauer Ücktnc, Konczol Jánosné, Jókai Etclkc, Spitzer ignaezné stb. úrhölgyeket. Legelső felköszöntőt gról Esterházy Móricz ruoodotta a fölséges király, a legelső magyar ember cs a fölséges királynéi a, mely lelkes él* jenzéssel fogadtatott, utánna szűnni nem akaró tetszés zaj kozott a színház nagyérdemű intendánsa Kiss László következő felköszöntőt mondotta: Tisilrll IHMIHISVIJ. Leagé ncmzcii •ámláh hirdetik kora reggeltől. hogy városának nagy ünnep* van. Ma uyilt MCg a Múzsák di«zc«. temploma, mely et hazafiúi érzület a iieiozeli nyelvnek emelt, es riad" éljentől üdvözölve nyilt az meg, lelkesítő Itatása alatt egy koszorús költő ihleteti szavainak és új hahért fűzve egy intivcsy.no liomlokára. kinek emléke koráldd idoklól a pápaiak raivéhea él. Azl moiulja egj kozomutlas, hogy a távol levőnek soha sines igaza, et» en mégis egy távol levőéit iiiilem először pohaiainal. ki nekünk ma annyi igazat, annyi szépet mondott, ki egykor midőn pápai lanali volt. a festészetről ábfáadsaett. de a kinek tolláha. eszméinek hatalmába, • szavainak megragatló szépségébe a költészet nemloje annyi szánt, annyi kénél . annyi képzettnél adott . heg) a világ minden ecsetje nem képes azt pótolni, de hál a költök szavai jóslat elejével lóinak, egy mégis nem lebet, es ne legyen igaz. t. i. hogy az a lant. mely vilagia szóll, ulnljáia »/.nlljoii. sói ellenkezőleg régi |ó kedély Ivei. meg hosszai idoli át legyen a iiein/.el elss kosz.oiasa ! éljen Jákai Mér! — Kon lem pohai amal másodsSOT r'tleki Miklósnrerl, nemzeti szinháannk egyik drága gyöngyéért, ki ma meggyőzött bennünket arról, hogy esak egy uralom vau a világon jogosult - a u ő i, és csak egy hatalom vau von/.ó, es elragadó a muv észuöi, kivaujuk neki. hogy ezt ii/ az. uralmai, és hatalmat otthonn. éa a müveszel világában hossz.u időn át elismerés é> hahciok koz.l élvezze éa gyakoiolja. IC melem poharamat l'eleki Mik kasért, nem csak mini sziumüv ét zeliink egyik k it ünó .égéért, nemcsak ogy. miül a/, iroi es nitívcs/i kor egyik elnMieért, hanem úgyis mint illőikéért azon egy lelnek, mely nek tagjai vele együtt tz.i loll harmincakél évvel csinálták azl a történelmet és dicsőséget, melyei jelenben n oly sikereses ábrázni, <•* mert a művészet örökké fiatal, legyen és maradjon a Rrivésl kedélye. MKelleme, es tiienito ereje miiolig az.: éljen Kakáig Kelek i Mik ló v He most uraim, eu nem elégedhetem meg avval, hogy háromszor is/.ik a magyar, iiekrm meg szivem r» poh,H,Iin esoidtillig van. engedjek meg szánban, hogy összefoglalva idvöxötjem, és emeljek poharat oiitulaz.oii irók . niuve-zek. kitűnőségek, és vendégekért, mindenek felett pedig a sajtó képviselőiért, kik Micgjeli iiiMikktl ez. ünnepre fényt és diesöséget árasztottak — kik nekünk ma a főváros és vidék, mondjuk az egész nemzet rokonszenvét hozták, és hogy azon franezia fejedelem szavaival kiálthassak fel én is. a ki azt mondta, a hány hős tett, a hány szép lett. esak anyi nap érdemes a feljegyzésre, ezt a szép napot városunk megnyerte, ez a i.ap l'ápa város történelmének egy lapja lesz. Kljének vendégeink, kik nekünk e napot ünneppé, és lelejtheletlenné tellek. Ezután Dr. Kovács Pál veterán írónk, mint a győri szinpartoló egylet küldöttje mondott egy kitűnő humortól pezsgő, a roppant tetszéssel fogadott felkoszontöt , mely mai számunk tárcza rovatába soroztunk. Utána Véghely Dezső, megyénk derek alispánja gróf F.sterhazy Móriczot mint minden szép és hazafias eszmének lelkes pártolóját eltette s szavaira háromszoros éljen hangzott fol, majd l'eleki mondott köszönetet a fogadtatásért, s a nemzeti drámai művészet jövőjére ürített poharat. Szólottak még: Szabó Endre Kiss Lászlóra, Antal Gabor Vojta Adolfra, s a pápai lapok szerkesztójire ürítvén poharakat, majd Lang Lajos városunk képviselőjétől érkezett üdvözlő sürgönyt olvasta fel Kiss László ur. Kacziany szellemes vonatkozassál Kovács Pál szavára, a hölgyeket éltette stb. A társaság kitűnő hangulatban éjfél után oszlott szét. Az <-inlék okmány befalazása. A színház történetét tartalmazó emlék okmány befalazása tegnap, d. e. io órakor ünnepélyesen történt. —- Az első téglát Gróf Esterházy Móricz ur ö méltósága mint védnök illesztette be, utanna egy-egy téglát tettek le: Hentaller, Hegedűs és Fenyvessy képviselők, Véghely Dezső alispán, Woita József polgármester, l'eleki Miklós, a nemzeti színház, Kacziany Géza a fővárosi hírlapírók, Antal Gabor a tanári kar, Kiss László elnök a színházi részvénytársaság képviseletében Voyta Adolf építész, Horváth Lajos a papai sajtó részéről tettek egy-egy kalapácsütést. Az okmányból Tapolczafö község adománya tévedésből kimaradván pótoltatott. A második tliszt'ltiatlás tiit-ciiibí r S-an. Nem csekélyebb számú közön eg, mint tegnap tolté meg ma is a h ízat S az ünnepi nyitány — s a hymnus elzengése — után Mándoky a társulat egyik legi chetségcsb tagja lépett a diszmagyarba öltözött társulati tagok által képezett félkörbe, Soos Laj >s, olvasóink előtt jeles tolláról ismert fiatal írónk emelkedett szellemben itt • Diadal« cimti alkalmi költeményét szavalta valódi tízessel cs tetszés kozott, mit fényes néma képlet követett. Mándokyt szavalataért, Bcödy igazgatót a tableau ügyes és szellemes rendezéséért lelkes éljenzés, taps és díszes koszorúval jatalmazta a közönség. A •sárga csikó,* Csepreghynek ismert jeles népszínműve került ezután szinte, melyben Pajor Emília (Erzsike), Sajó Bandi (Laci) hamar elhódították a közönség rokonszenvet. Pajor Emília csinos hanggal rendelkezik, alakja megnyerő, jateke ügyes, természetes, kiléptekor taps és koszom üdvözölte, Sajót is több ízben megtapsolták énekeiért. Iteödyt (t sorba) régi ismerősként Udvözlé közönségünk, s megtapsolta jeles játékát. Mikéi, Gazsija avasari koldusok eredeti egy carricaturája, s Follinus I (Icig) is mulatságos alak volt. Dezséri a hólyaj gosi csárdás szerepében előnyösen mutatta be ! alakítási képessegét, a többi szereplök is meg! álltak helyöket, s az előadás általán sikerültnek volt mondható; csak a díszletek elrendezése hagyott fon némi kívánni valót. Veszprémből. — deczanber "J-en. Megyénk mult hétfőn tartotta évnegyedes közgyűlését. Vasárnap este elöértekezlet volt főispán ur ö excellentiájánál, melyen nem voltak valami nagyon sokan, de mely annál érdekesebb volt és igy előre engedő sejteni, hogy a köz\ gyűlés is érdekesen fog lefolyni. Magát a közgyűlést ö excellent iája rövid i beszéddel nyitotta meg, melyben felkérte az igen | szép számmal egybegyűlt bizottsági tagokat, hogy

r szokott higgadtsággal és bolcseséggel tárgyaljak a megye érdeket illető ügyeket, egyszersmind örömmel jelzi, hogy 4030 ugydarabböl ; 3970 elintéztetett, 60 elintézetlen maradt, de ezeket sem lehet tulajdonképi restantiáknak venni. Ifj. Bélák István, megyebizottsági tag, ezen interpellatiót intézi a megye alispánjahoz: Van-e tudomása arról, hogy az enyingi járás ulmestere nem a járás székhelyén lakik? Van-e tudomása arról, hogy az enyingi járási útmester az utak gondozására. — az utkaparók munkálkodására, szóval az utak jó karban tartására nem iigvel fel? Van-e tudomása arról, hogy a minden képien> nyomni tapasztalható hanyagság az útépítéseknél sunyira megy, hogy ez állal az egyeseknek világos, mondhatni szándékos megkárosítása idéztetik elő I S ha vau ezekről tudomása: mit tett, vagy szándékozik ezek kel szemben, és különösen az értelemben tenni, hogy az enyingi járás utjai a kellő karba helyeztessenek, — és egyszer valahára megszűnjenek azon panaszok, mik az enyingi járás útjainak rósz karban léte a a gondozás és felügyelet hiánya miatt szüntelen, — de mindig alaposan tétetnek? Véghely Dezső alispán válaszol az interpellatíóra. Kiismeri, hogy hiányok vannak mert ö maga tapasztalta azokat, mikor azon vidéket beutazta. Az illető mulasztót megdorgálta a fegyelmi eljárást helyezvén neki kilátásba. Ha mindez, eredménytelen talál lenni, éreztetni fopja vele a törvény egész szigorát. Bclák örül, hogy az ügy folyamatban van és igy a választ tudomásul veszi. Purgly Sándor, mcgycbizot'sági tag, tolmácsolja a veszprémi agost. hitvallású evang. egyházmegye köszönetét a megyének a magyar nyelv teijesztése körül kifejtett buzgalmáért. Az illető egyházmegye jegyzőkönyvi kivonatat benyújt ve, melyet szószerint ide mellékelek: 48 sz 881 A veszprémi ágost. hitvallású evang. egyházmegye 1881-ik evi június hó Ifi-án Nesz prém püspöki váiosáhan tartott közgyűlése jegyzökönyvének kivonata. 0-ik pont. 1 gyanazoii jegyzőkönyv t:i-ik pontjának j) alpontja (t. i. az 1880-ik évi közgyűlésnek jegyzökönyve) olvastatott: mely szerint a közgyűlés hálás elismeréssel veszi tudomásul Veszprém varmegyének a magyar nyelv terjesztésében buzgólkodó Áldomás. mellyel a papai nj s inbaS0Í, annak megnyílást dis .lakomáján, j clkosonlotle: ilr. Kovács /'al. Tisztelt uraim! Szeretem éa nagyon l'apat, várost, s tisztelem annyira, bogy engem ilt tiszteletbeli pápisl ának, bízvást megválaszthatnának! Nem ii csoda ez. Hisz itt töltöttem életemnek, ba inni i, jiv.it; dc annak szebb napj.iit bizonyára. Itt latiam a régesrégi Grift fogadó rozzant teremében először színi előadást, v.sg; a mint akkoi neveztük: komédiát, meg pedig a/. Arany időt, Medve úrral, ki akkor híres fiatal tcatrista volt, s Baloghné ifiasszonnyal, mint ót az akkori írott teátrumczédula nevezé, 9 kinél szebb színésznőt, azóta sem láttam. - Nem akarom állítani, hogy az akkori, valóban aranyidő lett-volna; de volt az mindeneseire oly jo izü magyar világ, mely utan az ember meg most is megnyalhatja a szájat! - Itt láttam azután Hunyadi Lászlót, ki veres nadrágban, s réz sarkantyús sárga csizmákban, maga gyújtogata-fel játék előtt, a színpad faggyú mecseit. De 1 ittam a jelenleg is élő rokkant huszárt is, ezenszmlapi czimmel: Tündér kastély mag yarországban, vagy is: A háladatosság ünnepe, németből fordította Lang Adim, ki szinte veres nadrágban, mar ékesen kipiro.-átott arcczal, Sbegyesre kent bajusszal, személyesen ült az ugy nevezett kasszánál, s maga szedte a 30 krajczaros cint rit tot, mint mai játékának szerény jutalmai! Azóta sok viz lefolyt a Tapoiczán, s ime! azon régi jó aranyidő második kiadását is megellem eltem alkonyán, ismét itt, Pápán! Azon aranyidőt t, melyben az aranyat, papiros képviseli ugyan; dc Pápa lelkes közönsége tudott ebből i.« emelni egy tzilárd, |>ompás templomot, a nemzeti színművészetnek! Ezen templomot szentelt ük-fel mi mi. S ezen felszentelést ünnepély megül cséré, a áldomaMi;i jött ütik-át mi is a szomszédból, mint a győri szinpartoló egylet küldöttei,— s erre nekünk jogunk is volt, nem csak azért, mert a pápai tekintete s s z i a h a /.-<• p it ö bizottság, minkéi ez ünnepélyre meghívni kegyes volt; dc jogunk voll annyiból i.,, hogy a papokat, az t:j templom felszentelésére mi küldöttük saj.it ckkiézsiánkból, mint mas an y a-e k I c zsia, elküldi káplánját a szomszéd Iii iába, hirdetni minden második vasainap, az istenigéjét. Pápának anya-eklézsiája e szerint Győr, s az újonnan felszentelt templom, a un kedves fii iánk. kit mi szerelünk, s kire mi büszkék vagyunk. Csak arra kérjük ót, hógy szeressen ó is viszont bennünket, s nc szégycljc magit, .1 jó üreg mami időtől megviselt arczáaak redői előtt; mert hát ó sem lesz am mindig ily szép, fiatal, mini ma, - s mire 50 éves jubileumát megéri, sokszor fogják ám majd bevakolni, az ó arc/ának is, ki-kiujuló himlő-helyeit! Hanem most már, miután a felszeutelesi ünnepélyt mar 111 c g ü 11 ü k , ott; álljuk meg most ilt az áldomást is rea! F.n hat, mint itt legöregebb esperes, áldásra emelem iine poharamat, kérve az. egek mát, hogy a művészetnek ezen legközelebb felszentelt új templomát, mindenható oltalmába venni méltóztassék. Védje azt minden külső és belső veszed'lemtől, úgymint a víztől, mely az érzékenyebb, de kissé vizenyős drámákból azt eláraszthatna, épen úgy, mint a tűztől; mely egy félreismert lángész képeben . uj kálisszáű pusztíthatná el, — mentse meg azt különösen a Germanizmus 1 y I 0 xc r a j a t ú 1, hogy megmaradjon s z űzie s m .1 g y a 1 s a g a b a n, mig csak kő, kÖVÖO fog állni falaiban. Kívánom további, hogy ne lógjon kapuján minduntalan a kiadó lak táblája; hanem legyen folytonos bérlője, ki rendesen fizethesse a I láz bért, de a kit viszont tisztelt háziurai se sl a j g c r o z / a n a k, minden újabb adóemelés tiszteletére I Óhajtom végre, hogy ez a hái nc legyen olyan, a hol n n a t k o 1 n a k; hanem legyen olyan, melyben e gyík s i r, a 111 á s i k nevet! A e / i I r a n y o 111 o 1 ti s a g o t pedig csak látásból ismerje. — s ba netalán olykor a inas nyomorúságán nevet is: ne felejtse, hogy az ö r z i f r a % a g a sem fog tartani, mindörökké 1 Ámen! IPÁI 2í TIMDTJA DSIM. Lengyel Ur-oiély. Korditotta: I.ATklíf/.l MIHÁLY. (Vege.) A herczegnő izgatottságai nem bírta tovább megfékezni akár könyörületből, akár szerelemből azon volt, hogy a szegény ember kétségbeesését lecsillapítsa. Nem, monda remegő hangon, nem szűntem meg téged szeretni, ellenkezőleg távozásod kínos, s megmérgezi minden órámat de hirtelen visszatérésed örvényt tár ki előttem. Hevességed kitesz a szégyen veszélyének, várnod kellett volna mig én jövőnket meggondolom és biztosítom vala. Magát ezt a mulatságot is csak azért rendeztem, hogy minden gyanút elhárítsak és a gonosz nyelveket megszégyenítsem, visszatérteddel mindent tönkre tettel. Reggeli három óra tájban megelégedve, sőt a botdogság néhány hamis csillámával hagyta el a palot.it. De alig távozott, midőn az este minden iseményc szeme elé lépett és újra felébresztette gyanúját. A meg- megszakadó alomban töltött par órai nyugvás kedélyét le nem csillapíthatta, nyomasztó sejtelmekre ébredt, miket a borús t< ü nap még fokozott. Minden perezben nagy szerencsétlenségre volt elkészülve és a legcsekélyebb körülmény lázas aggodalomba ejtette. A hívatlanul levéllel belépő szolga látásán szive mélyéig összerezzent; felbontotta a levelet, felísmerte Maria keze írását és a következő sorokat olvasta: -Szenvedélyed az őrültség bélyegét hordja magán, bocsáss meg, hogy azt tovább nem tűrhetem. Igyekezzél lecsillapulni és azon útra viszs'.alt-mi, melyen ismeretségünk előtt haladtak Jelenleg Volhyni.iba utazom, edes anyámhoz. Esküszöm, bogy Varsóba addig be nem lépek, a mig biztosan nem tudom, hogy te azt már elhagytad. Ne számíts levélre, arra csak Francziaországban tarthatsz számot.'" Mária. Hogy mi tortént ezen levél elolvasása után, azt vajmi nehéz leirni. Csaknem őrülten rohant le a lépcsőn es futott a herczegnő palotájába. Dc mit jelentsen ez a rendetlenség, ez a szokatlanul élénk sürgés forgás? Az advar tele van ládákkal és bútorokkal, a termekről leszedték a tegnapi díszt, a szolgák sietve szedik le a csillárokat és tükröket. Közelebb lép, kérdést akar ínézni a herczegnő elutazását illetőleg, de a sok felindulás kimerített erejét, par érthetetlen szót rebegve eszméletlenül hanyatlik a földre. Orvosi segély mentette meg c férfiút, kire magasabb hivatás várakozott. Lakásába vittek, a hol par napot töltött laztol verve és jol erezte magát; mert öntudatát elvesztette. De a mint apródonkint kigyógyult, a régi szenvedély ismét erőt vett rajta. Milyen terveket kovácsolt. Ki akarta ragadni a hűtlent anyja kezéből, megakarta magát szeme láttára gyilkolni, azután ismét azt határozta, hogy kolostorba megy, lemond világ hiúságáról, minden szenvedélyét egygyé forrasztja éa szivében a szörmez ala rejti Mindezen te v előmozdította érzelmeinek válságát és enyhítette fajdalmait. A szerelmi bű hasonlít a tűzhöz, mely a seb égetése által eszközli annak gyógyulását. Az első heves kitörések multán ismét a higgadt megfontolás lépett jogaiba. Szászország hadat izent a lengyel köztársaságnak, — elhatározta, hogy Szászországba megy ! Mily szerencsés gondolat — mint győztes fog a hütelen elébe lépni, s mily diadal lesz öt maga előtt megtörve, megalázva látni! — Kétévi ott lét után igy hagyta el 1764-ben Varsót, el Lengyelországot, hol a remélt boldogság helyett szerelmi mámorra talált és abbeli fajdalomra, hogy azt elvesztette. Ezzel bevégződik B e r a a r d i n de St. Pierre életének szerelmes epizódja. De mig egy körülményt meg kell itt említenünk, hogy ezen epizód egy teljes egészet képezzen. St. Pierre visszatért Francziaországba, a hol azonban az ígért leveleknek nyoma sem volt, és ez a hallgatás azt mondotta neki, hogy közte cs Mária között ím-