Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-08-20

VIII. évfolyam. 36. szám. M <';ÍJ<>1 t»n i Ív in i ii (1 e ii vasa r n a p. A lap szellemi es anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIAlx')­' HIVATALHOZ, intésendők. hVnaeatetk ii levelek, esak is­.iM-it keséktől Ing.uhuinak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Pápa, 1881. augusztus 20. Hirdetések a lap számára felvétetnek A k I A I) Ó II I V A T A I II \ N ö-cnllcgiumi épület. K I n fi z élés i il íj a k : Kg) ét re I» frt. Féléi re H Iii. Negyed évre I frl .">(» krajcár. F.gv szám ara I •'» kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések I hasakon petitserbau 5 kr.. nyilt­terben surinikint 85 krral vetetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város lial é» —áp,i'i iiaU . a pá i»a i Jól 6 li. O n > nöosylet-, lsnifM('((er)«'s-/.o'í-, liivész-. koi*OHOlya-, Uizoltóo^j lott'lviiolt éta a kerté I HVATALOS K<)/l IÖNYE. • i i t ű i "fej n l a t nak Pápa, 1881. amg. 20. Szén István koronája egy a magyar ál­laimnál. K korona minit vándor nemzetsé­günknek állami éa lársaáslnu álkanáóaágot. Nagyságunk, hírnevünk, dicsőségünk e koronával van összekötve. Paizs voll ez, szem­kei a talárok, mongolok, ozmánok ellen; — talizmán voll ez. az önmagánkat emésztő s/ű : az elégedetlenség. s a testvér karcz elle­nélien. Legyen áhloll emléke ami ik a királynak. kinek szent neve lénye korité l»e a magyar -zent koronának - egykor károm tengertől visszaragyogoll — Fényét 1 A karcz ok pusztításai a tanuk a rabié törekvésről, mely a magyarmik ea egyetlen paissál. talizmánját elorozni akará tolunk. ..De nem liirl \ eliink ! Mi élűnk aaég se fogyva és meg ?e lnrve él mén a magyar"! Kösaönet érte a szent korona hűvös lia­l.iltnanak. mely halálom elölt — mint egy­koron a nagynevű első viselője előtt jiorlia omlik az orozva gyilkos és kiejti kezéből ölésre kész lőrét. Méltán ünnepli kát a aangyar nép szent I s t v á n nak. az első dicső m a g y a r király ­nak ünne|iet. Az 11 jósága szelidilé meg népünk Á/.siáliol eredt vadságát, s liozla ki a po­gányság setétségéből a/, isteni tanuk csodás lenvnvel ragyogd világához. Állammá kapcsolt Ossae egy e nélkül tévelygő népcsordát, s minden áldási, halaimat s dicsőséget, mi a magyar szent koronái, ez ősi ereklyénkel di­-/.i'siti: 0 szerző meg, 0 leremlé meg nekünk. 0 Toll az első. ki mini legelső felkeni apostoli királya egy nagy, barczra kész. s megannyi nemes tulajdonokkal megáldoll nem­zcinek. megtanitoll bennUukel arra. kogy a magyar nemzel akkor és e.-ak addig lesz erős és boldog, hatalimis és szcrenesés. a mikor éá a meddig a testvéri szeretel önzet­lenségével, s i bonfni áldozatkészség lelke­sedésével seregük össze paizsa. talizmánja, ereklyéje. — ..mindene" Korul: — a m SÍ­IT v a r s z e Ii I korona körüli Mi<> a szereiéinek, a kftségnob és hiza­lomnak les/, a korona kútfeje: - a nap nem lehet ngyogóbb, szent koronánknak homályt nem liirö fényénél! K fény. - mikénl a fii töve, h.ír gázolják le virágjai, bár ölje meg zöldjét a (agy, mé^is nj lavas/szal uj ra ki­hajt. — ki fog esilkimlaiii a honi alól cs be­fogja sugározni a Kárpál bérezel és megfogja aranyozni az Adriának habjait. MI g y i r és s i e n l a mi koronánk ! Koronája az első m a g y a r és első s i e n t királynak! E két jelleg adta neki az ereklye nevét. Közjogi, s históriai értéke nem is az aranytól, a gyöngytől, vagy a gyémánttól: de a magyarságtól és a szentségi öl vagyon! Annak ki c koronái az isteni kifnrkész­hellcn akaratból kifolyólag, fején hordozni hi­vatott. - épen úgy. miként a korona alattva­lóinak— kettőt kell megbecsülnie: - a ni si­ti y a r s á g o t és a szentséget. Magyarságot. mely ily szellemben ve­zetett polilicál és társadalmat akar, — s I szentséget, mely nem luxi I piszkot, nem türi | sarai, mit a könnyelmű kéz okoz a ­jellemen. Tarlsuk fenn, s legyük szilárddá hál a társadalmat, mely magyar: a társadalmai mely jellemes! Soha nem ünnepeltük meg akkor jobban Szent Istvánnak dicső ünnepel! Csak néhány éve immár, hogy ut evek ezredet lássa meg a magyar szent korona. Társadalmunk magyarságától és jellemétől függ. bogy Szent István dicső koronája az legyen, a minek ezredéve hiszszük és valljuk: ­„ni a g y a r és s z e n I" ! 1\ Van-e szükségünk az iskolai takarékpénztárakra. A •Pápai Lapok* előző szamában ismét megkongattak a harangot az iskolai takarékpénz­tárak érdekében természetesen Veísz B. Ferenc kir. tanácsos ur nem kis oromérc, ki majd tu­domásul véve Zubeck Lénárd néptanító untak •Üdvös intézménye érdekében tortént lelkesítő és buzdító felszólalását, kétségkívül nem fogja el­mulasztani újabb statisztikai kimutatásai alkal­mával az isk. takarékpénztáraknak újbóli szapo­rodását es Udvöa eszméjének* illetékes korokben való elismerését világgá bocsátani. Ez évben vagy az otodik vidéki lap ez, melyben az isk. taka­rékpénztárak magasztosságát, fontosságát éa élet­revalóságát latom emlegetni s mindannyiszor cso­dálkozva tapasztaltam, hogy dacára annak, mi­szerint a néptanító-egyletek teljes számra*! éa a paedagogusok jó része tartózkodott kimondani, mely szerint eme intézmények létjoggal bírnak, még sem akadt egy .írva tollacska sem, mely nyíltan szembeszállni merészkedett volna az isk. takarékpénztárak rendithetlcn bajnokai ellen és felemelt homlokkal rántotta volna le álpaedago­giájuk kétes színű leplét, Gyenge tollammal meg­kísértem azt, amit konpetensebb oldalról elmu­lasztottak megtenni es egyelőre is kimondom, hogy éa minden tekintetben ellene vagyok az iskolai takarékpénztáraknak és azok létjogát ke­reken megtagadom. Ea ezt meggyőződésből ál­lítom, és ezen meggyőződéssel fogok harcolni eme karos intézmények ellen mindaddig mig ki nem ütik a tollat gyenge kezemből . . . Azt mondjak, hogy népünk egyik veszélyes rákfenéje, betegsége a pazarlás, tékozlás és en­nek ellensúlyozására a tanítok az iskolában ül­tessék növendékeik' szivébe a takarékosság csi­ráját. Elismerem az ily allít.is szomorú s igaz vol­tat, de nem tartom helyesnek az eszközt a módot, a melyet az emiitett veszedelmes rákfenének ki­küszöbülésére egyes • lelkes honfiak* alkalmazni akarnak. A takarékpénztáraknak az i. kólákba való behozatala célszerűtlen. Célszerűtlen többek között azért, mert a tanítónak amúgy is rövid szabad idejét, melyet üdülésre és az elve­szett eiók pótlására kellene szentelnie, elrabolja; célszerűtlen azért, inert tapasztalásból tudom, mennyire ártalmas liat.isu gyermekekre a pénz­zel való bíbelődés. A tanuló leje tele van különféle spekulációkkal, még mindenre könnyen hajlékon}-, fogékony szive üzleti szelleművé tot­pül. Tanulás közben azon töri fejet, hogy meny­nyi megtakarított fillére van, mennyi kellene még, hogy kerek forintja legyen, hogyan szerezzen pénzt stb. Hogy a gyermek, ha más módon nem jut pénzhez, lop; továbbá, hogy irigygye lesz, sajnos, de elvitathatlan igazságok es hogy Zubeck ur ennek ellenkezőjét meri • lelkiismeretesen* alli tani, az csak azon körülményben keresendő, hogy azon pusztán, ahol t. kollega ur oly teljes oda­adással szenteli mag.il a nevelésügynek, a gyer­mekek szivét meg nem érinté a »rosszasag feige,« vagy pedig Zubeck ur ilyen esetnek nyomára meg nem jöhetett, ami — bocsánatot gyanako­dasom- es őszinteségemért! - aligha történik meg, ha kissé »Iclkiismerctescbbcn« néz a dolog utan. Csekélységem azon lelkiismeretes állítassál bátorkodik t. bajtárs ur ele lepni, hogy 100 eset­ben ó'o-szor nem oly uton jut a gyermek a ta­karékpénztárba adandó fillérek birtokába, a mely megengedhető lenne. Saját praktikámból állítha­tom, hogy voltak növendékeim, kik a máséhoz nyúltak, hogy pénz- és becsvagyukat kielégít­hessek. Hogy irigykedő lesz a gyermek, mihelyt a takarékpénztárral bajlódik egyszerit és magá­tól értetendő valami. • A gyermek nyalánkságra, hiábavalóságra adja pénzét, hogy ezt megakadályozhassuk, szok­tassuk öt a takarékosságra!« Igen ám, hogy ezt megakadályozhassuk, ne adjunk a gyermekek ke­zébe pénzt. Ülyfonnan figyelmeztessük őket a pénz becsére, hogy adjuk' nekik tudtul, miszerint pénz gyermek kezébe nem való; a szulök verej­tékevei szerzett fillérei nem nyalánkságra, hiába­valóságra valók; a szülő vesz értök ruhát, köny­veket, ezekre vigyázzanak, e tekintetben szok­tassuk őket a takarékosságra Ugyancsak egyik növendékemmel történt, hogy megtakarított két lorintj.it, •szülői kívánatára* kikérte és útköz­ben elverte. »Igen, fogja mondani Zubeck ur. miért adta a pénzt a gyermek kezébe r Azt csak a szülőnek kell kiadni.* Hm! Hiszen én nem azért hoztam be a takarékpénztárakat iskolámba, hogy pénzt csináljak össze a gyei mekek számára, ha­nem, hogy »a takarékosság nemes erényét ol­tsam sziveikbe." •Népünket a pusztulás juttatja koldusbotra,« mondjak a takarékpénztárak hű apostolai. Sajnos és igaz. 1 >e en ismerek embereket a •népből,* kik hat napon at takarítják pél süket es ezen idő alatt a világért sem "költekeznének* valamire es a he­tedik napon elisszák BZt. Mert nem jajdulnak fel a t. néptanító urak eme társadalmi rákfenén, mely népünknél mar valóságos szenvedelylye fa­jult, nemzeti jelleget öltött. Pedig a pauperizmus terjedése s mind az ami ezzel öszszefügg, semmi által sem fokoztatik ugy mint az iszákosság által. Igen; máért nem jajdulnak fel ama minden hazafit elszomorító jelenségen, hogy hazánkban az utolsó tiz év alatt yoo öngyilkosság szerepel, mint az al­koholizmus áldozatai En azt állítom éa •lelkiis­meretesen,* hogy népünket nein a pazarlás, ha­nem az iszákosság oli meg, juttatja koldusbotra es ennél; oka nem a teko/l.isban, hanem másutt keresendő, de amiről e helyett nem beszelhetek, különben is e themat in.u tobb vidéki lap hasáb­jain bővebben fejtegettem. Vagy miért nem tesz­nek valamit a haza sorsán annyira aggódó honfiak bonunkban szintén oly ijesztő mérvben dühöngő játékkor megg.itl.isara! Hazánkban a játékne­mek célja többe nem szórakozás, hanem nyerész­kedés. A hazárdjátékok a kormány erős tilalma dacára napirenden vannak. A lottó számos csala­dott tesz tönkre. S mi az, ami korunkban a játék­kárt annyira neveli? Semmi mas, mint az, hogy a jelenkor a pénznek végtelen fmtosságot és becset tulajdonit. A pénz hatalma nemcsak a magasabb korokben, hanem a társadalom minden rétegében érvényre lep- Napjainkban a penziói van feltéte­lezve egyesek irigylendő állapota. Azért oly nagy a vágy a pénz utan. A sikkasztások korát < Íjuk. — Munkában megélemedett férfiak nem bírva ellent­állani a kisértő ördög, a pénzvágy csábító hatal­mának hírnevüket, becsületüket teszik kock.ua néhány forintért. A ha/.lulajdonos bármely aljas célra átengedi termeit csak pénzt kapjon, az üzletember nem riad vissza a legvakmerőbb válla­latoktól — csak némi kilátása legyen nyereségre, emberek a legnemtelenebb parancsok teljesítésére ajánlják fel magukat — csak egy ki., összeget biz­tosítsunk nekik. Az emberek most mindenre haj­iandok - pénzeit. Ks a vagy oly egyetemes, hogy korunk alig mulathat fel kivételeket, me­lyek a mérsékelt megelégedés példányképül szol­gálhatnának. A kapzsiság, tehetetlenség most mar a főtörekvCsek, a vágyak végcélját képezi, ez ko­runk műveltségének legsötétebb foltja. S mi mar kis gyermekeink szivébe beoltsuk a legnagyobb bűnök kútfejének a pénz- és nyerészkedési vá­gyunk csiráját?! Nem es ezerszer nem? S mégis mely módon segíthetnénk népünk említett vesze­delmes betegségén, melynek gyógyítására Zubeck ur es elvtársai az iskolai takarékpénztárak be­hozatalát ajánlják ? E kérdés behatóbb tárgya­lást igényel; legközelebb megkísértem annak megoldásának módját legalább is korvonalazni. Veszprém Soma néptanító. A becsi levéltár. Mag) arország az átázni évek bee nagy hala­dást tun. Nein sajnált az állani sem költségeket sem fáradalmakat, hogy a tudomány terén gyarapodjék. He miiiilc7.cn küztlclineilien egy l<> jellemvonás ka­rakterizálja s ez. a/., hegy a ladamányl nem átint in­ternatiniial bányát aknázza, hanem • sclckvcnveinck. kutatási eredményeinek u nemzeti jelleget kölcsönzi. .Mig másországokhaii pl. a jogtudományokban nem­csak a specialis nemzeti jogot, hanem a különféle statusok jogainak fejlődéséi, a népjoget, kimerítően alaposan művelik: addig nálunk a hazai jog ugyan fényes eredmény eket mulathat föl, dc a világiroda­lom terén nagy haladást nein tett. Mig más nemzetek hazai történelmükön kivül a világtörténetbea buv árkod­nak s felfedezéseik által a históriai anyagét folyton gyarapítják: addig .Magvarország a hontörténelem terén ugyan bármely nemzettel és állaimnál bátran kiállhatja a versenyt, de a rilágkhftoria iránt kani nyes maradi. He még e specialis téten sem erte el a Baastes altra határát. Mas nuiveii európai aetase­téknél alig találhatunk valamely heaaályoa pontra, amely történetükben áldatlan fátyollal volna borítva, de Magyarország még oly esetek bea is. midőn jogi viszonyai és követelményei világosok, okmányok hi­ányában érvelni nem tud. Kelesére négy alkun tart igényt, kettő tényleg, kettő csak elméletileg. \ tényleges harc/. Magvar és Horvátország kozt folyik, mig a másik kettő Aastria és Itália nem lep lel ugyan követelésekkel, de okmányilag bizonyítani akarjak, hogy tehrjdonké|i Magyarországnak sínes históriai joga e városim/.. K hiányokat a/.on körülményben találjuk, bogy ifjaiuk ko/.iil a külföldi levéltárakban esuk kevesen, vagy épen nem búvárkodnak; a/.on 'i '.i historikus pedig, kikel az állam kiküld, nem elegek az üdvösségre. He meg a kormány lol kiküldőit egyének eljárnak a müncheni, berlini, római levéltárakba: de Bécsbe, mely szomszéd OS helyzete, politikai viszonyai és államjogi szerződéseinél fogva hozzánk legközelebb all. nem: holott talán ill ny érhetnénk leginkább sok esetben felvilágosítást. Tudomásom szerint az osztrák hel­ügyiniiiisteriiiinbaii a Kournier felügyelete alatt álló levéltárt magyar meg nem kutatta al es hogy itt több, a magyarokat közelebbről érdeklő esemény van feljegyezve, az is tény. Kgy ifjú bécsi segédtanár Hr. Spatz csak egy bet folyama alalt is több lele­ményre akadt, ily en pl. ..l n Joannen Zapolyiea­s e in . i| u i se regem Hangari ae no in inat-. K latin jókora hossza költemény erősen kel ki S/.a­polyai ellen, ezt aljas trónbitorlónak nevezi, mig Fer­dinand főherczegel a romai hatalmas Caesarokhoz hasonlítja és minden kilelhető módon tömjénez neki : egy másik okirat II. l.ajos korából való, melyben az osztrák helytarló jelentést tesz az os/.::•:.'. lYilicr­czegnek, hogy a magyar kormány miként I i.t el egy .Markart nevű stayer épitcs&szel; ugyanis a magyar kormány ez akkori időben tan hires technikusi meg­hívta egy hid elkészítésére, mely Pozsonynál letl volna a Dunán verendő és a király a terv beadásai kerle. Azonban az építész tudomására jutott, hogy a/, udvar a terv Megkapása illán fit elutasítani fogja, meri a kormány annyira szűkölködik pénzben, hogy fit li/.elni nem volna képes. Az ilyes adatok idegen historikusra nézve közönyösek, miután világtörténelmi jelentőséggel nem bírnak, inig a magyar nemzeti és irodalomtörténetre ategbecsülhetleu kincsek. Szám­talan csomag van e levéltárban, miket meg meg se néztek. A közlemény! illetőleg a felfedező tanai. daczára német lét ének, másolatban a budapesti törté­nelmi társulatnak be is küldötte és az eredeti kibe­tü/.ésére nem kevesebb mint 1 óra volt szükséges; valami zagyvaléka ez a gólh es latin abenek I mar nagy gyakorlottság szükséges, hogy az. ilyen primi­tiv nyomtatványt megellhessek. A másik régi nemet nyelven, maiiap már alig érthető B savakban van Írva. Ma ugyan már előítélettel vagy talán jogosait ellenszenvvel viseltetnek is Bécs iráni, azért a/, ottan heverő szellemi kiiicsket nem kell elhanyagolni, mert a nyertesek csak mi vagyunk. Bizonyára szép, ha valaki a távoli könyvtárakat látogatja, de az is bizonyos, hogy Bécs c tekintetben nemcsak a többi valamennyi európai fővárossal egyenlő niveau-n all. hanem a/.l tetemesen túlszárnyalja. Sjxilz- Adolf. Veszprémből. — atur. iS-ii/i. D Az igéret s/.ép szú, ha megadják, igen jó. Ili­zonynyal ezl gondolta magában lek. aserkesztő in. midőn csak várta, varia az en leveleiméi, de biz a/.ok kimaradtak. Hiába, pihentem magam, pihentet­tem tollamat, bogy ezután annál jobban Berezegjen a veszprémi hírektől. Nem azért nem inam. adatba nem volt volna mit Írnom, hanem jol esett a pihenés még - az Írástól is. He most már itthon vagyok es majd lassacskán üssznszedem tapasztalataimat; ba a/illán azokból valamit felhasználhat . szerkesztő úr. Isiin neki. tegye koy./.é. de viselje i- a/.lan azerl a felelősségei, en mosom a kezeméi. In Veszprém bea, ügy vessem legalább éaare, még mindig (art a holt idény. Nagyon sok are/.oi hiába keresek iilc/.au és hivatalban : annál többel larl Ingva a Balaton melleké, ha csak ez. a ineghuvösö­döll ido. meg egy kis hivatalos teendő nem veti okét haza. mini jó magáinál is. Városunk ezen ünnepiét len csendjei némileg megzavarta a mai nap. mely é felségének születés­napja. Taiaczkdiirrogas. a honvédség ünnepi kivo­nulása, a megye, a törvényszék, a varos ti.sy.lv iseloi­| nak testületi megjelenése a székesegvházban a hala­"30

Next

/
Oldalképek
Tartalom