Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-07-04

vöros-pelvhes aranytolla perceg, a lángszelleme szülte gondolatokat veti papírra. Ah igen! I.átoin út a dolgozó szobájában; a lámpás rezgő .-ugara hull a sápadt arcra. Szeme tűz­ben ég, keblébe a remiithetlen hit szent malasztja fészkelődött, röpke gondolata, fennkölt szelleme a Measiáa birodalmában tévedez. hol a szédítő mély­ségből a szirtek visszhangozzák krisztus csodás sza­vát: r Keltámadás !•' ott a zárda méhében, hol a ves­perák zsoltárát imáz/.ák, hol a szomorú chorális zeng: „Custodiant te omnes Angcli . . > midőn a vallás szent ihletéből vigaszt men­tett, elmereng! ,,mercng saját lelkének éjjelében . . . melv ben álmait szövé!­' Ks a költő kobza dalt zeng! ,.Italom az éjfél bus harangja .Mely végig zeng szivem fölött. Nagy temető az, holt világom Belé pihenni költözött . . ."' Kve múlt, hogy ott voltunk a költő Kazinczy útea és Kerepesi-úl sarkán lévő lakásában, hol a költészet múzsájának szenteli életét! Fölkerestük „Iskariotb" íróját! . . . A vaskos kotetú biblia nagy loliáusait forgat­tuk, a szent .Márk. János és .Máté evangéliumát ol­vasva, mérlegeltük, hasonlítgattuk a szentek eszméit egymáshoz ! Láttam mint sugárzott fid az író arca a kedves örömtől, midőn a biblia igeit olvasá. Olvasta ihlettel, a éu azt hívem, hogy új evangélista állt elém! . . . Hisz a mi költőnk világa a: biblia szent régiója! Mikor mi felejlheflen látogatásunkat tettük, ak­kortájban már szinre került a ,.T ö r". A színdarab erdemét előadásának hallogatása. a l'iielle Cornéliá­nak betegeskedése, nagyban megcsoi bitá. s íme mi már is uj színmű kéziratát láttuk. A költő nagy buzgalommal gyorsasággal dol­gozik : búvárként hozza föl a lelke mélyéből a fen­séges érzelmek láncolatát. A dis/.kötesü művek alkotta üvegszekrénybe foglalt: könyvtárán csüng, lelke sóvárgó vágyával! Ki telviz idején hohau fagyban, tikaszló hőség­ben a nyár derekán iskolájába jár, a Duna túlsó part­jára; ki a ..világot jelentő-' deszkák jelöltjeit keszili a nagy pályára. I'eloh-iaisaságban, a főváros VI. kc­lülete (lobjában, a mely búvárkodása szülte tanulmá­nyait, virágos nyelvű, tartalmas kedves dalait olvassa, ki tragoediál. vígjátékot, operaszöveget, népies za­mata elbeszéléseket ír, idegen nyelvekből fordít, azzal a gondolattal tépelődik, hogy öl — betegség bántja! . . . Aztán csuda-c. ha a beteges kedélyű kedves lértiu lantjának húrjait, az enyhe tavasz ily dalra hangolja : ,.I.egy üdvözölve bárha szomorúbban Meg — aj tavasz! — nem üdvözöltelek. Lelkem virágait a tél megölte. Káuat tele; az én szivem beteg" 4 . I.- ez a kinos bánat végig rezeg szíve búrján, a virágukról mond fájó — mesét! Mert áldjuk a végzetet, ha minél később lesz igaza költő szava: n . . , . lelkem virági .Mik dalokúi lelkemből szállnak Halotti ágyat hintenek előttem s refrainjük mindig ez „pihenni kell.*' Ok vajha fogadná meg saját szavát! Bár a szor­gos éjjeli munka közepeit, szállna meg az álom csa­lóka tündére: hadd serkentené ót kellemes nyuga­lomra ! I'edig az a kedves kis kanári ott az íróasztal f.dott csüggő kalitban úgy csattog, dalol, a hogy esak pici tüdejéből kitelik. Ks mellette kedves kis angyal: édes feleség ragyogja be a családi boldogság otthonát! Hisz róla szol a szép ének : „Nevedben multam feledése & jövőm reménye int felém. Leoldja rólam multam átkát. Melynek keresztjét viselem: Megvált a (•olgothának utján. Melyre lesújtva iudulék. Húznál növel töviseim közt Miket fejemre vont az ég — A te ii e v e d ! u () hozta kis patyolat kacsájában a nékünk ..szi­ve* emléket•' nyújtott örökké becses kis füzetet, a kedves férj „világa"-!! Igy de mi is igényt tartunk reá, kivesszük részünket belőle: a gyönyörű tartalmú mű a mi „vi­lágunk" is lesz! Ks lapozok abban a remek könyvben, a ..hit. remény éa szeretet lapjain I magam is esak azt rebegem: „ . . . Miért: hogy a lelek halhatatlan Miért nem virág, a melynek szirma Kzer levélből olvad össze, S mindegyikre egy eszme írva!?" I.aaz> Samu. Megyés püspökünk június tO-áa Csauk Bela. szülve Ízléses öltözetükben olyanok voltak, akar ka­Naup Márton, livőre János veszprémegyházmegyei tulyábol bontakoztak volna ki! és Várkonyi Kniírc kegves-tanitórendi növendéket A leánykák az egyszerű, ám a melleit felette áldozárokká szentelte. wiaoa ruháikkal iparkodtak egxma.l felülmúlni. Kelre A „Korona--ban. mint mult vasárnap hírlett, ! vetették a „szttrab selyem éa soie ombree" divatját nagyobbszerű lopás történt volna. I gyanis egy gaz- cs a zellyiböl. battisztokból. angol vászon és pa.nut­szatin kellő keverékéből készült ruháikkal oly tarka képel alkottak volt. mely igazan bámulásunkat vívta volt ki. dag utas utasította a szolgai, hogy bőröndjei! vigye fel a szobába. A mint később utánanézett, egy bő­röndje, mely nagy értéket kért, hiányzott. A budapesti női iparkiállitás veszprémi bizott­sága a Veszprémből és környékéről beérkezett tár­gyakat Julius U- és 10-én a tüzoltó-örtany a fölötti hely iséghen igen mérsékelt belépti díj mellett kiál­lítja. Ajánlom közönségünk ligy elmébe es pártolásába. Mult kedden veszett eb mart meg egy szegény asszonyt, ki csecsemőjével és kis fiacskájával együtt volt. A marás sebei SS anyán és lÉCskáa nyomban zül is. Ugy-egy kedves leányzó kék es barna raiube A kirívók a rózsaszínű szatiu és baregc ruhák voltak, tetszettek a savós, kuczká* kék szinü zefTvi­rahák is. egy meggyszinű szalagokkal díszített hanta szövetű ruha leköté ligy elmünket, lapunk egyik szel­lemes munkatársnője hófehér moiisseline ruhát öltött, a pihegő lenge csipke föd le kebelére gyönyörű esők­ről tüz.ott. vinig mosolygott elo a dús haj Int t.ik kö­hajló angol vászon szövetből készüli ruhában jelrsl meg a sikerüli mulatságon. \o de soroljuk fol inkább a junialisban réazi:ltetteknek nevét; hagyjuk el a di­vat tudósítás meséjét! Ott voltak künn az. erdőn: Hiedték, Pick Hea­likué. ilj. Kosenhcig Lajosáé, Söaabőaéfc, Pálfyék, TŐtkéb Vcine.s-I'ouiolkrol . \\ eiszmannek a l'ueh­Veszprémből. jut. i-en Kisimullak a küv elválasztás legutolsó hullámai is; Csendes a láthatár, csak itt-ott hallható egy-egy megkésett elkeseredésnek tompa hangja, csak itt-ntt hallható egy-egy vígabb győzelmi nyilatkozás. A láznak vége; a nyugodt ébrenlét kijózanító tudata foglalta el a tomboló szenvedélyek porondját. Igy vagyunk, mint a gyermekek, kik össze-vissza törték már a játékban játszószereiket, belefáradlak és must kimerülve pihennek. Mult szombaton Kisovics József megválasztott követünk tiszteletére impozáns fakly ásmenet rendez­tetett, szónok l'oiigrácz Dániel voll. ti?-én délelőtt II órakor pedig a városi képviselő-testület tisztelgett nála elén l'unszl Kerencz polgármesterrel, ki való­sunk érdekeit ajánlolla a inegv alasztolt nak figyelmébe. Kisovics férfias igéretel telt. hogy amint eddig is. úgy és főleg ezután is szivén fogja városunk erde­keit hordani és soha nrm fog arról megfeledkezni. Derék nöcgy lelünk most as egyszer nem volt kellő érzékkel a közönség rokonszenvének felkeltése és jótékony működtetése iránt : a tegnap a Helekints­beu rendezett juuialisu nem sikerűit. Sokakai vissza­tartóit a nem ieg elhunyt derék első alelnöknek em­léke, másokat elvon! a színház, többekéi megfélemlített a borús és szeles idő és így nem csodálom, ha esak Us pár lánczolhatta a francaiét. 6erŐfy Andor időz jelenleg jeles színtársulatá­val varosunkban. Átmenőben van ö Balaton-Küredte. Eddig hatom előadási tartott, el-n volt ..Váljunk el." a második ..A toborzás," a harmadik a ..Kis me­ny ccske." fiCrőfy mindig meg tudja hódítani közön­ségünket és igy nagyon természetes, hogy i einlesen leli ház elölt játszik. A lefolvt Intek mindenütt a vizsgalatok hetei voltak: évről évre vissza-v isszatent dolgok ezek, nemi igy elmei erdemei azonban Schon Rösa kisasz­szonv, ki ezen évben adta növendékeivel magáninté­zetének első vizsgálatát, melyen, mint az eltávozott megyei tanfelügyelő ur helyettese eltiokösködtem e Ini '-iJ-eii. A kisasszony oly jelét adta szakképzett­ségének és tapintatosságának . hogy intézete, mely berendezésre bármely nyilvánosáéi vetekedik, bizton néz egy virágzó jövő ele. A gymnasium növendékei is elszéledlek; az i—ipr'lyrti Tedeutn 89-én volt. A sok csiri-biri apróságtól megszabadult a város, utczai most csendesek . mint a bokrok, ha a madárkák el­hagyják. kivágattak és igy taláu-taláii vau remény, hogy a méreg a vérrel még nem vegyülhetett és igy meg­mentbe tők lesznek. A csec-emön semmi nyoma sincs a murásnak. Az ebet azonnal agyonlőttek, orvosilag lelboiK zollak és fájdalom, csakugyan veszeltnek ta­lállak. A szegény áldozatok Krá csutorás csaladjá­hoz tartozok. Knyingcn új képviselőválasztás rendelteteti cl. család stb. stb. A hely ben állomásozó katonaság tias­inely július H-án fog megtartatni. tikara: esredeac, kapitánya, főhadnagya. Kp e levelem bezárása elolt veszem az ürveu- ; A lánczleremben lalluk : Itcmetenel. Beuko Igj ­deles hirt. hogy Kisovics József kijelentene, misze- ; vednél . Szabii Péternél. Porpáczinel. A fárad ha t la n rint a kandi róni- kath. elemi iskola összes szege- láucr.osok közölt: az öi ok ifjú meny ecsket : Kicdt ku­nyebh sorsú tanulóinak iskolakönyveiről fog a jövő rolynét, llakics Lidi. Ijszivy Ilon. llakics |da, lón-/ 188' ,-iki tanévben gondoskodni. K nemes tette o Biza. Hubert Juliska. Gömbön Ilka. Szabó Vit nagyságának nemcsak új és erösebb lendületei ad a Klein Kániiy. Horválné. Tóth Juliska. Palllv .Mariska, liandi elemi tanügynek, hanem talán még fel is vil- stb. kisasszony okai. A vidéki út hölgyek küsil i-­lauvozza az oltani szüléket, hogv gyermekeikről joh- ' increlsegünk hiányában álljon ill pár nev: Manser ban gondoskodjanak, mini eddig. Időjárásunk hűvös és szeles. Léray Imre. LEVELEZÉS Ki Hitiics-Stiiijin. ISSI. június ;o-<ín. A Iviss-f^ellit'lv j ii 11 iái issa. Laisa és Mariska ( Pár-magsaibál) Resenfeld Janka I Tiith-kereszturból ) és a kis Berzsenyi Lóri I \e­mes-.Magasibol ) kisasszony, neve. A derek rendesőnégsmeghívón elég aseréayen eltitkolta a tagjainak nevel; bátran kinyomathatta volna azokat, mert a rendesésben ügyesek, s minden tekintetben elég gondoskodók voltak. ítljen itt a/ őszinte elismerésünk nyilatkozata. f.asz- Samu. Irodalom ss mm Oll a kára, tölgy, és fenyőfa alkotta aágbl erdő mélyében, a természet magasztosán csendes templo­mában, a bársony puha dagadó pázsitszőnyegét! tar­tották tegnap a kis-czelliek a varosak ifjúsága ren­dezte : juniális!! , - Az „Orsziig-Vllaa;'' XXI. Itizetc • kővet­Stetelt is a piczt v ai os oi ege apiaia. arra a helyre ,. , ,, . kető UHalowaMl pneal meg: roroore k.ll menni. Vígjáték egv melv el mi badogszelenczev el oldalunkon: szedve a , . ,' . , „ .. ti lvouasb.iu. rej.-s UUJIIIHI. A KCfOajfHl virugai IIJJÍ mjfm ­i,vi KliViAi.il. \ |'ii^/tjk Lear királya Ethescélés, Targe^p*! Kiotót MmaaSoaig. Kőheojéay. IKéppel>. „Le* aaalm vént­de respiif' (\ s/ellrin négj sjele.) llu^o Viktor légOjabb Itiik-'b-l -- Polffji. (Kát krin'il ) — K.'i'.U. i uenl csengőket, katikalinli leket, pillangósakat annyiszor bejártunk, sicielt az erdo sűrűjébe a termeszei szűz ideié! . . . Négy ára kórul csúszol! végig a devecseri „barna" gyerekek ny irelly iije a húrokon; kezdődött a táncz a nagy tűzzel járt csaidásokkal. folj lalodoll a rezgő polkával, líanczia négyesekkel, záródott a csárdással. Hol „egy koron" az őz íiuó járt kis gedei­vel. olt most a ,..\u de Ivotusi lány " dsllsms csen­düli meg! Ks(c kileiicz óra után vonult be a világos kedvű ilisz.es nagy (árvaság a ..Korona" vendéglő termébe oll folytatódott a táncz. A fogatok hoszszii sora vo­nul! be Ságh felől Kis-t 'zellbe. egyik kocsi a masikat érte, csak kicsibe múlt. hogv a boni nem vállá föl a derbi: egyik kocsi msjd öaasesHBŐdvs dőlt az. árokba és s gyöngéd női kacsok egyikéi máaikál érzékenyen megkarczolla I \o de sebaj! a kedves leányzók azérl virágos kedvvel leitek meg laká-ukra. készülődtek a juniális második axakassára! A kedves úiholgyek ki sem fáradlak; a kris­tálytiszta Iiis viz bdité az elánomali testei, előkerül­tek az allaszczipok. szalagok, v it agcsok rok. legyezők, kesztyűk, fejvédő baslikok. parfnmöa aselencsék a csip­kés zsebkendők: kedves ki-asszuuyaiuk így lölké­muve főidről (Három képpel ) - A telefutograt—Kmkrimff hi»«k. A/, idegesek t'-her ibna. — A béeM Ibgadams Irmaliim, aajmaM­;< I • I. J k t". • ~ 1111 • '• 11 y«• (Képpel.) — krönik.i. I.oiiille il Fprnisitál Mii.y i-sz É. n\ I Regéuj / lieólby LáuMtőL 19-ik ködaaséav.— S/i i 'eui'-i'lh'ii vjiju-lii^á-. Iea^ikiis históiM kilenc énekbea. (Képpel t A lkot partvidékről. (Képpel ) - A l'Oulogivei les­gerpsrtoa. (képpel.) — A •oSaportl fereacvirow lemplam. IKéppel.) — Irodaiam. — Zine, - Smabas. — Képsomftvé­mt — Ibvüt. — Gysszrovst — Sport. — Csillagiuat. — Ter­uiés/rli tuiiriieiiyik — Talilmányok. — ! laxiook — Közleke­dés. — küiőiil- bk — Egj >/.ó ,i Gaitealaabéfiak — Rejtvények, atptir -11 • _ —- Vettikk a Itévai los.ivéii'lv ki»­it j-ó Ii a 11 megjelenj w ViUgbird atasisob könyvláii'-bol s 7-dik fii/elei. — Y.i. ,,i>ióf Sxéckéayi Béta keleti atasásit bnlií, Ja­l'.iu, t'.liioi, fibel éi Itinna onsagokbaa alja kreitnei liii'.­t.iv tnll.diiil A mii :j"-äi tii/ellnii és Bttfl tniWs/i ki­vitt bi eredeti képpel jelenik Kgy fittet ara M kr. — A » \ ii<l á—.^. I ;i |M r kitűnően szerkeszteti szak­Ián megjelea krlcnliiri l'í hasébaa negyedrdl iveu EjlMaOtesi :na félévre a fii, melv l'estre S.rkány Jan her. »zerkrsztö ur— boa. inni/eli Gasino II ein. intézendő. — Tehát e mellett maradunk, bízhatom eb­ben, Karoly fölkelt, mapát l'.va kegyébe ajmla és távozott — nehéz, szívvel. Azóta néhány nap mult el. Karoly mindig jobban fejebe verte, hogy rettenetes ostobaságot követett el. Igy okoskodott : — A helyett, hogy Aladár fejéből minden lehetséges eszközzel kivertem volna a leányt, az iránta való szerelmet, magamat is megégettem. I lisz nekem is doktori vizsgát kell tennem, s most époly kevéssé tudok tanulni, mint Aladtr. Ne­kem ugyan cz nem sokat árt, száz forintnyi havi pénzemmel inc^ beérhetem Ha a határidő, mi­dőn hat e/er foimtnyi cvt járadékomat behúz­hatom, tehát doktorra való avattatasom, ket vagy három hónappal kcsőbb koszönt be, mit art ez nekem! De Aladár? A szegény ördög, hisz addig nem is gondolhat arra, hogy Lucyt elvegye, inig legalább is gyárigazgató nem lesz. Meg vagyok győződve, hogy a mily tehetségek­kel bir, ezt elfogja érni. De mikor, mikor r Leg­alább tiz évig kell gyakoi nokoskodni.i. K gondolkozás közben mindig egeszén za­vart lett a feje, lehal ma is — az ora nyolcra jart reggel, meg könyvei mellett ult az ablak­mélyedésben, mig Aladár az agyban feküdt, — midőn hirtelen egy kopogás a kulső ajtón kiza­vaija töprengéséből. Midőn az ajtut kinyitotta, egy küldönc gyönyörű szép fehér rozsát adott ál neki, azzal a megjegyzéssel, hogy két kisasz­szony küldi általa Komlossy Aladár urnák. Ka­roly a virágot egy pohár vizbe tette, ezt az asz­talra helyezte es zajtalanul távozott. Aladár nemsokára fölébredt, és a rózsát megpillantva fájdalmasan mosolyog. — A jo Karoly, mondja magában, igazan megható, mennyire szeret engem e hü barát. Mi y figyelem ! I la magam is nem gondolnék folyton reá, szemrehányást kellene neki tennem, hogy Oátoba tettemnek kiuos emlékét bennem folftisíti. Karoly, ki tulajdonkép csak azért távozott, hogy Aladárt kezdetben egyedül hagyja megle­petésévé!, nemsokára visszatér. Aladár eleje megy, megszorítja kézit, s a virágra mutatva, benső­séggel mondja: — Köszönöm, kedve.-, jó K.uolyoin, te iga­zan sok gondot szerzés/, magadnak miattam. De kgy nyugodt: lassankint feledni fogok. Csaludol , de engem nem csalsz meg, viizon/.a Károly, érzem: a feledés lehetetlen. Van­nak növények, melyeket csak ugy téphetsz ki a földből gyökerestül, ha azt az őket ápoló földet föltárod, szétszórod cs fölhányod, es a gyöke­rekkel való összefüggést t megsemmisíted. Ily növény az igazi szerelem cs földje a szív. Egyéb­iránt akkor is c.-alodol , ha azt hiszed, hogy a rozsa tőlem van. — Karoly ! kiáltott föl, hirtelen fölhevülve A a l.ii'. Ne ttcfalj, ez most kegyetlen tréfa volna. Keilek, Karoly, ne tréfálj. Nem tudod mi a sze­lelem. — Ha, ha, ha, nevetett Karoly keserű gúnynyal. én ne tudnám ? Fájdalom, nagyon is tudom, hogy mi a szerelem, s kinek koszonhe­tein ezt, kinek? Senki tiaaiak, mint neked, mint a te szivednek, mely gyorsabban lángra gyul a száraz szalmánál. — Jol hallok-e, barnult Aladár, te szerel­mes vagy, s ennek oka a z e n gyorsan lángra lobbanó szivem ? I Iadd nevessek, ha ha ha ha ! -— Hallgass még es akkor .... azonnal . . . világos -— lesz — előtted — — — Karoly bizonyosan akart neki valamit mon­dani, de hit telén gondolatokba mélyed, mintha valami eszmét akart volna kisütni. Aladár mere­ven nél rá, de egyszene átölelve érzi magát Károlytol, a ki vele körültáncolva, minden lehet­séges és lehetetlen diakdal-valtozalban e neve­zetes két szavat énekli: — Al eszme, az eszme, és i. t. in infi­nitum. Végre alig lihegve a pamlagra terül és kiáltja : — \A\ föláldozom magamat, feláldozom magamat, - de rajtad segítve lesz! es azután közli a rozsa feletti elragadtatásában most ma­g.m kívül levő Aladárral hőstettét Évánál, és végül »az eszmét", vagyis a tervet, hogyan akar, önmagát feláldozva, Ajadáron segíteni. A hu Alad UT teljesen helyesli a tervet és elfogadja egyetlen barátja áldozatát, mely rajta segitni fog. H'>gyan kezdődött meg a hadjárat igy n ve/te Károly genialis tervének kivitelet s hogyan végződött váratlan szeicocsés sikerrel, |, ir szóval elmondhatjuk. A hadjáratot Karoly nyitotta meg egy me­rész rohammal az őrnagy úr ellen. A fiatal har­cos t. i. a legközelebbi szép délutánon elment a * Stadtparka-ba, ott találja, mint remélte, a »Cur­salou* körüli asztalok egyikénél Hägen üt nagy urat leányával és unokahugával. A megijedt Évá­nak jelt adva, udvariasan megkérdi, hogy a ne­gyedik szék üres-e? Az őrnagy igenlő válaszára finoman koszont, leül, es lassankint beszédbe ered az <'tnagygyal. ICz, elragadtatva, hogy a fiatal emberben egy bécsihez van szerencséje, a kivel behatóbban társaloghat kedves Becsétől, annál bizalmasabb les:', midőn megtudja, hogy Károly a boszniai hadj írat után tartalékos főhadnagy lőn. Az öreg ur távozáskor nem mulaszthatta el, hogy miután saj it nevét megmondta s Évát és Lucyt bcUMJtatta, az övét is meg ne kérdezte volna ; s ekkor Schwächlich, tartalékos főhadnagy ur igen természetesen ama reményének is kife­j -zest adott, hogy a neki annyira kellemes tár­sasagot »ncmsokaiu« viszontláthatja. Ez a • nemsokára* mar másnap elérkezett, es pedig, mint előre látható volt, ismét a »Cur­saIon«-nál a »Stadtpark*-ban. S igy találkoztak minden szép délutánon es lettek mindig bizalma­sabbak egymáshoz. Az asztalnál, melyhez e tár­saság leült, idővel nagyon vidáman folyt a dolog, annál is inkább, mert Karoly nem sokara egy fiatal embert is bemutatott, »Komlossy Aladár gep mérnököt es egyetlen baiatj.it.« Midin az estek a szabadban hűvösek kezd­tek lenni, a ket fiatal embert az őrnagy niec­lnvta magához »egy kis tarokkra." Valahányszor a két barát egy ily kis tarokk után a házat el­hagyta, Aladár mindig nsegáttt a kapunál, lelte Károlyt s egy hatalmas puszit adott neki. Hogy ez kárpótlás akart-c lenni azért, hogy Lu­cyj it megcsókolni még nem volt alkalma, vagy pedig köszönet Karoly genialis tervééit: még máig sincs eldöntve. Lucy Évának adott csókjai azonban e tekintetben semmi kétséget sem hagy­nak fon. Midőn a szünidők elmultak es Karoly dok­tori vizsgáját sikerre] kiáltotta, végbe volt me­nendő az általa es Aladár által hőn óhajtott •önfeláldozás.* Ez abban állt, hogv Hägen őr­nagytól megkelte l'.va kezet, természetesen mi­után ezt Évánál sikerrel elvege/te. Hogy dr. Schwächlich Karoly az őrnagyot nem hagyta sötétségben most mar húzható 6ooo forintos evi járadéka felől, nagyon is érthető; époly érthető, hogy az őrnagy ur örömmel adta beleegyezését szeretett unokahuga e szerencsés féijhezmenete­léhez, kinek jövője mar ugy is rég gondot oko­zott neki. Karoly és Lva menyegzője napján adta Aladár az első csókot Lucynak; vőfély es nyo­szotó voltak. Hogy hányadik volt az aCSÓk mi­lyet Aladár Lucynak szerencsésen kiált diploma­vizsgájának napján adott, azt az en baráton. Aladár »ü z 1 e 11 ársa«, igen barnulj csak. ked­ves olvasonő, az én barátom, Aladár »üzlet­tarsa« nem tudta nekem megmondani. De még most is, Lucyval való egybekelése után egy év múlva, minden vasárnap délután azt kell tőle hallania, hogy a három ev, mely Karoly cs a/ 0 menyegzője koztt lefolyt, eletének legszebb ide

Next

/
Oldalképek
Tartalom