Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881
1881-06-26
IIa a segédjegyzó úr all t szokása szerint festöiesen kiborntv áltatja > Hibdáb Náezi kissé belekarczol az elevenbe segédjegyzö ur az egész piros partul azon gyanúba veszi, hogy Xáezit az ó meggyilkolására fölbérelte, mig. ha fehér pikét nadrágjának ülepét megtépi valami mérges komondor, segédjegyző ur fogadni mer rá. bogy a kutyái a feherpárt uszillatta rá. Ilyen viharos életei élnek llúdalag-Baglyason a választás elölt. A „fogadj isten"-! nem hallani, helyette ez harsog: ki a vivát?" Ha odakerülsz nyájas olvasó, a jegyző urnák fehéret, a kisaszonvnak pirosat, a segédjegyzőnek zöldet kiálts, el ne vétsd a dolgot, különben többet kell szenvedned, mintha végig olvastad mind a három jelölt programját, vagy az én ezikkémet. 0. Alin/. Veszprémből. — június Jj-sn. Nem tudom, nem késik-e el e levelem ; de nem tehetek róla, elóbb útnak nem indíthatom, mint megtudom, ki a mai napnak hőse. Kp e pillanatban vonul este 9 órakor egy impo/.ans menet zászlókkal zeneszó mellett ablakaim előtt el Kisovics József lakása ele; jele, hogy a választási urnából ö lepett ki, mint győztes 158 szavazattöbbséggel. Oly szám ez, a melyből csak ma délelőtt sem inert meg a legvéi mesebb reményű Kisovics-ista sem álmodni. Kisovics József tehát a mi követünk. Kljén! Meg vagyok győződve, hogy e nem remeit fényes siker nem fogja ő nagy* sága nemes szivet megakadályozni abban, hogy azt, a mit mint egyszerű plébános es mint egyszerű kanonok oly unodaadással gyakorlott, — a jótékonyságot varosunk iránt, mint honatya is folytatni fogja, liisz c szép erény gyakorlása all neki legjobban és ncvcvel ezen erény forrott mar egészen össze. IIa nem csalódom, legközelebbi levelemben azon kellemes helyzetben leszek, hogy jótéteményeinek ujabb sorát kezdhetem meg. Éljen ezen honatya sokáig! A gymnasiunii ifjúság mult szerdán tartotta a megyeház nagytermében zai•ünnepélyét, mely íéayes közönséget gyújtott össze. Az ifjúsági dalárda, melynek vezetője Yoros Mátyás tanár úr, szebbnél szebb darabokat vett fel a műsorba; a szavalatok sikerültek, sőt egyet meg is ismételtettek, ami szokatlan valami. A terem falait kornyeskorul az íVjusag rajzai és festményei díszítették. E soi ok bója a bezáró beszédben különösen a munkaszeretetet kötötte az ifjúság szivére, mint mely jelszót korunk zászlajára irt és melyben minden egyéb jelszava századunknak bennfoglaltat ik. Schweizer Gabor alezredes e heten érkezett városunkba éa vette at az eltávozott Kutassy Ignácz ezredes utan a honvcdlovassag 7-ik ezredének parancsnokságát A helybeli nőegylet jovó héten fogja a megüresedett első alelnöki széket betölteni. Mint hallom. Véghely Dezsötte van e tisztségre ki szemelve, helyébe pedig Cscrna Vinczéné, ki már a másodelelnökségre volt VégheIynevel együtt a múltkor említve. Ugyancsak a nőegylet június 30-án a »Hctekints«-ben juniális! rendez. Szemelyjegy 1 frt. Családjegy 2 frt. A zirc/.jarasi korhazalapitvány választmánya tőkéjének gyarapítása czéljaból Zirczen, a pintérhegyi erdőben, július 3-án tavaszi tánczmulatsagot rendez, melyre a meghívok mar szétküldettek. A katonai utoállitás varosunkban mult szerdán tartatott. Fiatal asszonyoknak megvan az a kedves szokásuk, hogy szeretnek férjöknek meglepetést szerezni. Kgy ily kedves meglepetésnek a napokban majdnem végzetes kimenetele volt Budapesten egy fiatal párnál. Ugyanis a férjnek atyja nem reg halt el ; a nő, hogy férjet meglepje, Pápay Viktor helybeli művészünk által a megboldogultat lefestette. Kgy estélyt adott, amelyen a képet ugy helyezte el egy ajtó mélyedésébe, hogy ráma nem, csak maga a kép, az alak volt látható. Férjét arczczal a lefüggönyözött kép felé ültette és egy fel nem tűnő pillanatban a lepel lehull a képről, a mitsem gyanító félj egyszerre maga előtt latja édes atyját. A hatás akkora volt, hogy a félj ájultan rogyott le a székről cs jó időbe kerúlt, mig orvo.á scgclylyel magához jöhetett. Óvatosan tehát menyecskék a kedves meglepetésekkel! A balatonmelleki szőlőket megleptek a s/.ólólevel-férgek, ugy, hogy az egyes községekben hivatalosan kiadatott, büntetés terhe alatt, azoknak a pusztítása. Szomorú kilátás! Itt szorult szemű gabona, ott elpusztult szőlőhajtás. Mult kedden délután még eddig ismeretlen okból a Szentirmay-csalad istálója kigyuladt. A kedve/ó, szélcsendes idő, az oda sereglett közönség éa derek tűzoltóink azonnal elnyomtak, illetőleg lokalizálták a tüzet. A vásártéren levő ugy nevezett Talliankutat, mely 33 ölre van fúrva, i.j. ölnyi melységben ástak ki. Alig mehetnek még talán 3 ölre ; VÍZ lesz, habar nem forrás —, csak szurenkezett víz. de az is nagy jótétemény lesz a szomszédos lakokra, kiknek jo távolról kell vízért menniük. Léray Imre. LEVELEZÉS Lovass-p a ton a, rS9i. június iy-en. 'l'i'Uiiitolcs szerkozlö úr: Folyó hó |.»-éu a hely és kftriiv ekheli ifjúság az „Olvasó kör" javára tombola játékkal egybekötött majálist rendezett. Vennes remények fűződlek kezdetben a tervben, melyei az ifjak önmagáik élesztettek az állal, hogy vetélkedve ajánlották fel e czélra tevékenységeket es Mejöket. He esak szalma Ián volt az egész, mutálja azon körülmény, bogy a nem kevés aggodalom es faradsággal egybekötött rendezés két iiiu valiara nehezüli, - uevök: Kiss Kálmán és II' lak I.ajos. kik melléi elismerést érdemelnek már esnh azért is, meri tettel mutálták ki. hogy az erős akarat minden akadályt legyőz, — valamint, hogy: „az adott szó meg vagy nem tartása festi le elöltünk az ember valódi jellemei." A mit ifjaiuk elmulasztói(ak azt a női szív és kéz iparkodott helyre pótolni. Minden por hintés nélkül csendesen miiködölt . szebbnél szebb tárgyakat küldvén és hozván a tombola játékhoz, mely II fit 88 kit jovödclmezeü. Legszebb volt saját énjök, mert mindannyian egyszerű öltözékben jelenlek meg. Nem a tarka lepkéké/., hanem az egyszerű, de még is elragadó füloiilehc z hasonlítottak a lombkoszoru árnyai alatt. Szivük lelve volt ártatlan örömmel, esak kifejteni nem ludtak kellőleg, meri kik azt elővarázsolni hivalvák. azok távol valauav . . . Pedig kedvezeit az idő. a helyiség meg elragadó szépségű vala! . . Medgyesi gróf (Somogyi János ö méltósága kegy es voll megengedni, bogy ártatlan mulatság egyik cgkedveltebb terén, a „nyársa erdő" ligetében mehessen végbe. Fogadja méllóságod kiváló tisztelőinek forró köszönetéi a kegyes engedélyért! A nehéz megpróbáltatás elhoidozására adjon az Kgek ura sok lelki eröl! nyerjen a roncsolt test mielébb tiileádből balzsamot, hogy a nemes szív még soká doboghasson azon kebelben, mely csak a jónak volt nyitva mindenkor !!! Xem kevesebb köszönettel tartozik a halas sziv azon tisztelt férfiak iráni, kik pártfogásukat pénzbeli adományaikkal éreztetlek. Nevezetesen: br. Hez.sán János I méltósága .1 frttal. lek. Hiró Vincze úr 5 fit. ifj. Pa rezsi Sándor úr h fit. mégis I leim József I frt. Bánky latna '-i Irl. Aikuv ich Tamás. I fi l. — Szigethv István I frt. früher András I fit. Polgár István '•£ frt. Sarlay Ignácz I frt, — Szabó Sándor I frt ."»0 kr. Braun 6ynbj S frt és Pngács l'ál I fit, őszesen tiít frt 88 krral gyarapítván a jótékony ezél jövedelmei, ez állal kimutatlak, bogy a megtiszteltetésnek adósai nem kivannak maradni . . . A több oldalról érezhető részvétlenség daczára a bizottság IO ni tiszta hasznot ludoll az olvasó kor elnökségének álszolgállalni. — és ha oda nem törekszik, hogy a t. közönség igényeit mindenben kielégítse, a til Irl SO kr kiadásból még többet is meglakaiiland. He jobb volt igy. legalább mindenki jól érezhette magái . . . Xem is hiányzol! a jó kedv. mutálja azon körülmény, hogy a víg zene Csak másnap reggel némult el. .Midőn mindezekéi nyilvánosság ele bocsátani, azzal zárom be soraimai : „Legyen úgy mint régen volt." A magyar vendégszeretet ébredjen fid az emberi keblekben, mert ez az éleinek egyik fűszere! azok pedig, kik gyöngyei, a mindensegnek a mi hölgyeink! meg igen sok ártatlan oiomnek lehessenek élvezői és uszlogalói.'!! A jó Isten tartsa meg ökel szivök ártatlanságában, hogy általuk a társadalom tisztuljon, a jótékonyság, mely kialvó félben van, édes hazánkban felvirágozzék Limesek Gyula a különös hegyalakulásokat, az agyag és kölerakodások af ' melyek az ott levők üszhaiigzú véleménye szerint tűzhányó hegyek óriási működésének eredményei lehetnek. Végre \ órai folytonos hegyi ut után elértünk az óhajtod célhoz! Ott álltunk a régi. most már csak romban heverő királyi vadászlak falai mellett. A régi dicsőségnek már nyomai sincsenek, az egykor hatalmas lakon diadalmaskodóit az kW ma foga, az igazságos király vadász tanyáján a baglyok huhogó serege ülöll tanyái, — a csak akkor élénk e rengeteg erdő által köritett hely. ha egy-egy kis társaság felkeresi. Igy latszik a társaság lelkületére is befolyással voll a hely ünnepélyes csendje. a társaság tagjai úgyszólván mind érezték az idő változaudóságáuak nyonunasztó hatását. Legalább az eleinte elhangzó teaaztokbél ez a sóhaj tükröződött vissza: „Régi dicsőségünk Imi késel az éji homályban"! Azonban a kedv kicsinyenkitil jönni kezdett, a pesuimismu* eltűnt . a a nemzel jövőjébe vetett bizalom lelkesüli szavakkal mondata a társaság egy tagjaival: „Kégi kor árnya felé. visszamerengui mii ér. . . . Messze jövendővel vess össze jelenkori. Hass alkus, gyarapits. a a haza fényre derül"! Ily lelkesüli érzelmek közi hagytuk el a helyet, vivén magunkkal kedves emlékeket. Azután megtekintettük a hegyek közt azon hires utat. melyen ICdNk-beu Zieh) gráf tatai várkapitány, vitézei bekerítettek a törökbosa katonáit a ezek legyőzése után a polgárság egyetértésével elfoglalták H palotai várkastélyt.—FZ idő óla ura Vár-Palotának a gróf Zichy család. Fz elvezetés, de fáradságos ut uiáu a Palotához közel fekvő péti fürdőhelyei látogattuk meg. F kis fürdői ól csak annyit mondok, bogy az. olt uralgó rend. tisztaság, pouteneág CS meglepő olcsóság teljesen méltóvá (eszik a közönség látogatására, anvnyival inkább mert a fürdő helyet a termeszei valóságos kis paradicsommá teile. Anou figyelmeztetéssel zárom be e levelemet, hogyha valaki e lap tisztelt olvasói körül Palota körül jár: ne mulassza el a történeti nevezetességű Puszta-Palotát s a kiis fekvési peli fürdőt meglátogatni. Amonnan érdekes emlékekkel, emiuueu kellemes érzelmekkel távozik az ember. / 'árpalota /SS/, június 22-én. Tegnap delelőt) kis szobám utcára nyíló ablakán nézegettem ki. midőn egy l l tagból álló társaság élelmi szerekkel ellátva vuuult el ablakom elöli. A tisztességes ruhába öltözött a mégis ugy látszik slrapaciora elkészült kis csapat látása őszintén megvallva— először azon gondolától ébresztette bennem, hogy talán ez is egy kortes trupp ablud a fajtából, mely városunkat mostanában mindkét párt részéről meg-meg látogatja. Az érdeklődés nem hagyott nyugodni, utánuk mentem s a legnagyobb örömmel tapasztalam, bog] az egy műkedvelő társaság, mely elindult, hogy megnézze az. úgynevezett Puszta Palotát, Mátyás király hajdani vadásziakat s mulatóhelyéi. A régiségek iránt érdeklődvén ; felcsaptam kösibök s elindultunk a terhes, de felelte érdekes ulon. A kis társaság jobbára ref. papok és káplánokból állott. O.l voltak Kecskeméti károly palotai, Hadicz Byula keszi. t'z.eglédi Sándor ládányi lelkészek. Tóth károly. Puskás István. t'sahy Miklós káplánok, továbbá Nagy Gyula, Távol) Gyula, Török János stb. urak. Víg kedvvel meni a kis társaság az óriási begyszakadékok közt vezető uton, hallgatva az egyes lagok állal előadót) magyarázatukra, figyelemmel kísérve, nem ritkán bámulva az óriási begy hasadékukat. Székesfehérvár 188t. jan. 24. Fz a mi városunk most egészen a kóvetválaszlas izgalmai alalt all. A nyilvános egyletek működésében v ilágérl sem lehelne felfedezni valami közérdekül. — még a nyári mulatságok tervezgetesével is felhagylak. A fő mosl a polgári joguk gyakorlása, a küzdelem a Zichy és Schvarz pár) közöl). Frröl beszélnek a bureaukban és műhelyekben egy iránt. Meg \\ bét elején larlott országos vásárunkban is féltint e hangulat. A vevők — elég rosszul — saját politikai nézetükön nem levő iparosokai mellőztek. Pedig ez nem helyes! Igaz ugyan, hogy az egyéni szabadság jogkörébe tartozik ez, de elfogultságot mutat. Szó, a mi sző, kissé nagyobb felvilágosultságot óhajtanánk 1 Egyébkent vásárunk elég élénk volt, különösen a hi és szarvasmarha nagy kelendőségnek örvendett, Szőlőhegyünkön tavaly több helyütt phillaterára akadlak. - most bála Isten ily haj nem mutatkozik, az ellene kifejtett erély kellő eredményre vezetett. He azért szőlőhegyünk gyengén áll, igen vékony termést várhalunk. Annál kecsegtetőbb a mezei termények állása, a melyekből, különösen a búzából lehelő legjobb termésre számit hat ugy városunk, mint megyéuk közönsége. gyan? 1 ez volt folytonosan gondolatainak kivonata. Sohasem tudtam titokban cselekedni, s most mily szívesen szeretnék valami ravasz eszközt kitalálni, hogy Aladárt igy vagy ugy meggy 1 gyittani. Hogy lehet rajta segíteni, hogyan? ()h, cz a Kucy ! A •Rang«-CS sétálva, ismét majdnem elfojtott dühhel sziszegő fogai kozt e szavakat, midőn, felpillantva, hirtelen megállt és homlokára utótt. — Hogy erre nem gondoltam, mormolja. Mit hasznainak a mellékutak. Az egyenes ut a legjobb. A ki mer az nyeri. Még egyszer föltekint, meggyőződik, hogy csakugyan az a házszám, melyet Aladár a kucy val való találkozás e beszédese alkalmával említett; azután pedig eltökélten besiet a házba, a kapustól megtudja, hogy »a vörös hajú Lucy kisasszony. — az ó saj.it szavai, melyeket k< rdéseben has/i alt neve tulajdonkép Ilagen Kucy, és Hägen nyugalmazott és özvegy őrnagy ur leánya, s hogy a második emeletben lakik. Midőn Ka;oly fent csengetett, egy igen szép és úrias külsejű kisasszony nyijott neki ajtót. A fiatal ember ennek következtében majdnem minden bátorságát elveszti, s azért egy kissé ügyetlen kérdést hebegi: Nem kegyed Kucy kisasszony: (Folyt, köv.) Csevegés — lila : SSolat i:mMo. Világos júniusi reggel vala. Ablakomat kitárSnnt, üde illatos fuvalom szállt felém. Az éjjel iszonyú zivatar dühöngöd s most az égbolt gyönyörű kik színben ragyog. A háztetők még mindig nedvének, a fák lombján egy-egy esöcsepp rezeg! Ah a természet szinte mosolygód s én. kéjjel szivám a szomszédos kérlek illatai. „tivoisau .\iiictte! Jer gyermekem!" kiállók örömmel ..vedd kis kalapodat leányom, kimegyünk a szabadba!" A lányka tapsolt örömében; tíz perccel élőbb loilellejél be is fejezte a mi egy húsz eves pajkos, kokette leánytól az.l tartom. elég derék. kilenc órakor megérkeztünk a veiricrcs-i sűrűben. * o * Mh mily gyönyörű volt e hely ! A sóiét sűrű erdő lombja ansagett, a kis Icvclecskek meg egyre zizeglek mint ha csak egymással beszélgettek volna. Fs ez a susogás oly édes érzetet ebreszl lelkünkben; hisz a titkolódzás a szerelmes pár vallomásaihoz illik. Az erdő délután egészen üres. kedv csinikkel bekalandozhatjuk a szereiéin alkotta világ minden zugát. Senki sem les! meg az clcuppanó Csókokat fsak a bokrok ölébe rejlóaötl sáskák dugják ki kíváncsi fejecskéikéi. A sudár fék képezte fasor ágai olt fonti egymásba ölelkeznek. A loldel süppedő lágy pázsitszö•yeg borítja, a ragyogó nap meg keresztül töri a süni lombozatot, s aranysárga him/.ésl vei a zöld pázsitra. ild.ibb haladva keskeny ösvényre értünk. Olt egy összi kuszált sűrű hozóiul ingat a szellő, szinte csalogat hív. hogy benne lev elv égjünk ! . . . Ninetie elccsztc karom, elődein futkosott mint pici fiatal őzike, és oly szerencsés voll, ha a szivárvány szilekben ragyogó, harmatgyöngyöenkék borította fűszál: finom Imkácskait éré. Azután fáradI an téri vissza s pajzánéi vállamra doli. Az. erdő /.old. rengő hullámaival egyre szélesbedetl slyaa mini a végtelen nagy tenget! Körülöttünk olyan síri nagy Csönd vala. a hatalmas, megtermeli, évszázadok dühével dacoló lak láncoló árnyékol veinek, a tavasz éltető szele meg egyre fújdogál. Oh ez mind oly kellemes, mámorító, hogy az ember az erdő litkos sűrűjében újjá ssltetik, s úgy tudja, hogy geuduétkuli csacska gyermek! . . . „Ah! . . . eper! eper!" hangzott Xinetlcinlól felem, s ó - gyors Ősként szokott át az árkon .. . kérésziül kolalta a bozótot. * • ° Fprel lelkünk bánatára nem találtunk, de eperbokrot az.l leltünk eleget. Az egész léiségel eperbokrok födlek be. összefonódlak a fák bütykös gyökén ivei. Xiuou egészen neki bátorodod mii sem gondolt löhhc azzal a sok allaloc-kával. melyektől egykoron rettegettI kezecskéi láttán kutattak a zöld fű közöd; felrehajtod minden levelecskét, bízva-bizott bogj majd csak akad egv-cgy epei szem ! „Valaki már megelőzöd bennünket — monda végre kedvetlenül — de azért csak keressünk mindketten, bizonyára bukkanunk meg néhányra!' Aztán kellen keresgéltünk Icirhatlaa pontossággal. Mélyen lehajoltunk, földre szegezed pillantással haladtunk Inaaarak'in előre. Meg sem moccantunk, hogy a legparányibb epcrszemccskct se riasszuk el. Flfeledtük a sűrű erdői, a csöndes lugasokat, szűk ösvényekéi réges-régen, még csak egy vágyunk volt az: eprez.es! Fs ez a vágy egyie fokozódón : minden kívánságunk csak: eper. eper vala! . . . Vermes reményekkel bájoltunk le a legkisebb bokornál a remegő ujjaink a zöld levelek alalt találkoztak! . . . Talán már is egy mértfóldcl haladtunk igy, lehajolva, keresve, kutatva majd jobbra majd ball a lévedez.ve. Sehol egy parányi eporszemei a világéri sem találtunk volna. Mindenütt derék, sötétzöld levelű bokrok bólintgattak felénk! Villácska szemeiben köuyek tündököllek, ajakairól bosszankodás tükröződött! * • * Kgy széles ulhajtás elolt megállapodtunk. A nap nyomasztó bőséggel tüze sugarait e helyre. Xinoii is e bevágás felé tartod, mngúnta a fárasztó keresgélési .... Hirtelen erős sikoltás) halluk gyorsan föltápászkodom, sietek a leányka felé azt hittem, hogy tan pici ujjacskájit mcgvérczle. Olt találtain öl a földön guggolva legnagyobb izgatottságban. Ijjával egy felig piros alig felborsószennyi epeire mulatod. „Tépd csak le!* ssóla hozzám halk, gyenge hangon. Az út hajlás tövénél melléje ültem. Xem lehelem, — válas/.olek — le találtad, neked kell leszakasztanod! „Xem, nem! —ugyan (edd meg az éu kedvemért - szívből örülnék. Szakítsd le kérlek ! u Fn bizou rcndilbctleu maradiam. Xiuou végre a gyümölcs szárát kis körmével elválasztá a gyökerétől. Mosl meg abban nem tudtunk megállapodni, hogy keltőnk közül az árva kicsikét ki enné meg?! \inelle erőnek erejével az én ajkaimra akará tenni, es nem tágítottam. Végre megegyeztünk, bogy a kis áldozaton megosztozunk. Vedd lehat részedet — igy sxölitám meg a kis Xinál - és ö az eprccskél ajkai közé helyezé. én, elvettem a magam reszel, de bugy testvérek módjára osztozkodtunk-e azt igazán nem tudom, de még a kedves gyümölcs izéről sem szóihalok meri ... a Xiuou ajkai adta csók — igen édes vaia! . . . • a * Kellemesebb meglepetés alig érheted volna benőinket. Az egész lejtét epei bokrok hoi iták, rajtuk a leggyönyörűbb érett gyumötbs. Virágos kedvvel tartottuk meg a gazdag aratási. Fehér kendőcskét telítettünk a földre; azt határit/ luk. hogy a szedett gyümölcsöt abba rakjuk • ünnepélyesen fogadtuk, hogy egy árva szemecske! sem csenünk el. Am én mégis azt hiszem, hogy Xinellc kacsóit olykor-olykor ajkaihoz emelé. Árnyékos helyei kérésiünk, bogy od reggelinket elköllhessük. Alig menüink néhány lépésnyire, vuiizó helyecskét találtunk; egy ágak és levelek alkotta fészket! Oh li istenek! . . milyen érzel ragadta meg lelkűnkéi itt, a puha mohlepte földön, körülöltünk balzsamos illat lengedezed, az játszott kosza fiirleinkkel ! . . . Xinnii •nemeiken egy-egy gyémántként ragyogó köuycsepp rezgett, túlvilági pillantáson! nézed reáiu. Arcát és nyakat a nap sugarai rózsás hajnalpirral boritok. A leggyöngédebb szerelmei kifejező pillantásaink találkoztak; kis Xináiu felém hajolt . . . kezeimet megragadva közeleded hozzám s . . . ajkaink, a legforróbb csókban tapadlak egymáshoz! Xinetle mellé döllem. a legédesebb szerelem lésével magamhoz ölelem . . . A nap nagy fáradsággal keresztül törte a lombsátorl, lábaink elé arany köröket és háromszögekéi rajzolt. Flhallgalod a fuvalom, elnémultak a sáskák, a tücskök sem esirpellek többé. Végre megemlékeztünk a reggelinkről; kercs(iik a kendőcskét az édes piros gyümölcsei . . . megdöbbentünk . . . egy túlvilági csók öröklétét - rajla töltöttük el! Franciából: Las5 Samu.
