Pápai Lapok. 6. évfolyam, 1879

1879-01-05

fí kőznünk azon, hogy faluhelyen és kisebb helységekben, hol a lakosság miveltségi tekintetben is hátrábbb áll a városiénál, a rendszeres tiizoltó-egyesületek alakítása nagyobb nehézséggel jár, és hol a femijelzett nehézségeken kivül a falusi nép min den újítás iránti ellenszenve, és gyanakodó természete hozzája ruhán — a kezdeményezendő üdvös törekvést már csirájában elfojtani törekszik. Pedig kétséget nem szenved, hogyha valahol, ugy éppen kisebb helyiségekben lenne kívánatos és üdvös hatású a rend szeres tűzoltó-egyesületek általános elterjedése és meghonosítása, mert ily helyeken már magában véve a hiányos építkezési mód, épületek fából való építése, fazsindel vagy szalmával való fedése, azok egymás melletti üsszehalmozása oly nagy mérlek ben szolgáltatnak gyúanyagot a pusztító tüzelemnek, hogy gyakran egész helységek elhamvasztatván a lakosság hosszú évi fáradságának gyümölcsei egy pillanat alatt a lángok martalékává lesznek. így p. o. Szepesmegyében m. é. aug. havától kezdve mos tanáig 9 nagyobb és kisebb tűzvész volt. Az ezek állal okozott kár körülbelül 350,000 frtra rúgott. Az egész országban pedig, mint azt a hírlapok rovataiban olvashatjuk, millió forintra terjed a kár, mit a lángok okoznak, mely pedig nagyobb részt kikerülhető' volna, ha a rendszeres tűzoltás már mindenütt, különösen pedig faluhelyen meghonosítva volna. A már meglevő tűzoltó-egyletek, de kiváltképeu tűzoltószövetségek szent feladata és hivatása, hogy e téren szóval és tettel javítást és haladást eszközöljenek, és hogy az illető helyen a lakosságot tevékenységre buzdítsák, utasítsák és segédkezet nyújtsanak arra, hogy a mindenütt oly üdvös hatásúnak bizonyult tűzoltó-egyesületeknek, különösen faluhelyen nagyobb tért szerezve, azt átalánosau meghonosítani törekedjenek. Es miután nekem jutott a szerencse, hogy a fontos tárgyban referáljak, röviden a következőkben terjesztem elő egyéni nézetemet: 1. A községi elöljáróság és befolyásosabb lakosok a műveltebb egyénekkel karöltve határozzák el a tüzoltó-cgyesületck alakítását és egyszersmind maguk személyesen is részt véve, háznépüket, férfi-cselédségöket szorgalmazzák a közreműködésre. 2. Egyelőre két osztálynak alakitása elégséges, t. i. egy mászó és egy szivattyús osztály, melyek parancsnokaikat maguk választják. A mászó osztálynak elég, minthogy úgyis tűzvész alkalmával a helység lakossága segédkezet nyújtani köteles. A tűzoltó egyesület a községi elöljáróság vezetése alatt áll, a technikai működést illetőleg pedig valamennyi működő tag áltaj egy parancsnok választatik. 8. Egyenruha egyelőre nem is szükséges, elég lenne egy kis megkülönböztető jelvény. Ha pedig mégis későbbre az egyesületeknek módjában állana egyenruhára szert tenni, ez esetben ajánlanám a sötétszinü vagy daróczszövefbú'l készített rövid zubbonyt és szürke nadrágot téli időre. Nyári időre pedig czélszerü vitorlavászonból készült hasonló szabású ruházatot. 4. A mászó legénységnek felszerelése bőrsisak, öv, fejsze és kötél, a szivattyúsé pedig csak bőrsüveg, öv és fejsze. 5. A mászó osztály szerei: egy négy darabból álló dugóiéira, azonkívül több hosszabb és rövidebb egyszerű létra hozzá alkalmazott támaszszal, mely két ember által könnyen kezelhető legyen; ezenfelül két darab kőolaj fáklya. A szivattyús osztály fölszereléséhez szükséges egy könnyen hordozható, de szolid és tartós szívó- és nyomó fecskendő, és a helyi viszonyokhoz képest elegendő tömlő; nemkülönben több veder. 6. Minden házi gazda legalább egy oltó pemet (seprű), egy egyszerű létra, egy veder és egy kisebbszerü tűzhorog tartására kötelezendő. 7. A gyakorlatok a lehető legkisebb mértékre szoritandók, azokkal a tagok mentül kevesebbet terhelendök, azon esetben pedig, ha valamelyik magát kitünteti, dicséret és jutalmak által nagyobb buzgóságra serkentendő. A hol két szomszédegyesület létezik, kívánatos, hogy azok évenként legalább kétszer cgyütesen tartsák a gyakorlatot. Minden községben, hol könnyen hozzáférhető folyóvíz nincsen, mentül nagyobb számú kutakról, esetleg mesterséges víztartókról kel gondoskodni. Az efféle egyesület költségei körülbelül a következők volnának: 8 mászó felszerelése 6 írtjával 48 frt, 16 szivattyús felszerelése 80 frt, 4 darab dugóiéira 20 frt, 3 fáklya 4 frt, 30 méter tömlő csavarral 57 frt, szivattyú a helyi viszonyokhoz képest leszerelhető vagy állandó 400 frt, 10 darab veder 15 ft. Összesen 634 frt. Ha valamely község vagyoni ereje nem engedné meg, hogy egy jó fecskendőt vegyen, egykissebbet legalább tömlőhöz alkalmazva alakítsa át, vagy pedig két szomszédbeli egyesület közös erővel szerezzen fecskendőt. Ily módon lehetséges volna, nagyobb költség megkímélése mellett, faluhelyen is a rendszeres tűzoltást meghonosítani. Fel tehát! munkálkodjunk a falusi tűzoltó-testületek érdekében teljes erőnkből, hogy elénk tűzött czclunkat és íeladatunkat ;

.I s t e n dicsőségére Felebarátunk segítségére" minél tökéletesebben teljesíthessük. Egy érdekes kézirat. (F. A.) A magyar nyeivre nézve viszontagságos idők voltak azok, melyekről Nagy Pál 1825. nov. T-én az országgyűlésen a magyar akadémia megalapítása fölölti tanácskozásban mondotta, hogy a honi nyelvet és nemzetiséget eddigelé leginkább a pislogó m é c s e i k ni e 11 e 1t é h e z v e, s a n y arogva munkálkodó szegény hazafiak szivvérökkcl mentettek meg az enyészettől. A hazát szerető lelkes férfiak hosszú időn át tanakodtak a módról és eszközről, miként lehetne a magyar nyelvet- nemcsak az enyészettől megmenteni, de azt kifejteni, inig végre az 1825/7 országgyűlés kimondd a „legyen" szót, s megteremtője lelt az akadémiának. Nincs szándékunkban ezen, nyelvünk történelében epochalis mozzanatot bővebben fejtegetni, hisz sokkal is ismeretesebb. A lörtéuelem múzsája aranybetükkel véste táblájára s a legutóbbi magyar szívben is szent kegyelettel őriztetnek a legnagyobb magyarnak, Szccheiiyink magasztos szavai, kinek főtörekvése vala „A nemzetet A szellemharczok tiszta sugaránál Olyan magasra tenni, mint lehet" „N ekem — monda — i t t s z a v a m n i n c s, az ország nu

gyJ

a nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha föláll oly intézet, mely a magyar nyelvűt ki fej ti, m ely azzal segíti h o n o s i u k n a k ni a g y a r o k k á n e v e 11 e t é s é t jószágaim egy esztendei j ö v ed e 1 itt é t f ö I ál d o z o m." r f Es ezen egy esztendei jövedelem állott 60,000 ezüst forintból, így lett elérve az, mire Nagy Pál ugyanazon országgyűlésen mondott, hogy fejtse, képezte ki azt (t. i. a nyelvet és nemzetiséget) ezúton az ország dúsgazdag nagyainak hazafias áldozata, mert ide is három fődolog kell, u. m. pénz. És az ige testté lön — mondja Lónyay egyik eluöki beszédjében. Gyorsan ömlöttek ezután az áldozatok. — Az oltár lángja meg volt gyújtva, a hazaszeretet szellője ma<rasan lobogtatta azt, és megindította azt a légáramlatot, mely a magyar fajt tespedéséből fölzavarla és hazánkat az európai müveit nem2 zetek sorába érlelé. Egyike azoknak, kik a haza oltárára tették — habár csekélyebb— áldozatokat, volt Pápay Sámuel is, kinek neve Pápa város közönsége előtt nem ismeretlen. Nem leend talán érdektelen, ha adománya ^hovafordításáról szóló iratát ezennel nel közöljük. Nem nagyol régi ugyan ezen okmány, de már czéljánál fogva is megérdemli, hogy az utódok emlékezetében fölélénkittessék. „Alul is megirtt Pápay Sámuel adom emlékezetül ezen írásom által, hogy en Edes Hazamnak, s Kedves Nemzetemnek hasznára s díszére, mind írásommal mind értékimmcl a Haza oltárán áldozni hazafiúi szent kötelességemnek esmérvén, a mint már írásommal tevém, ugy most értékemmel, egy Magyar Nemzeti Tudós Társaságnak a mostani Ország Gyűlés alatt, munkába vétetett, és már Felséges Fejedelmünk által is helyben hagyatott felállítását, — Magyar Nemzeti tiszta lélekkel, telyes tehetségem szerint elősegíteni kívánván, e végre 1,000 forintot az az Egyezer forintot ajánlok Conventiós pengő pénzben, s ennek megadására magamat és maradékirnat kötelezem ugy hogy — 1-ör Ezen Ezerforint Tőkepénzt, a meddig magam avagy Maradék im magunknál megtartani akarjuk, annak Száztól hat pénzes kamatját azon naptól fogva, melyen a Magyar Tudós Társaságnak valóságos öszveállása ünnepi jclességgel meg fog tartatni, esztendőnként fizetni tartozzam, Maradékim tartozzanak, és ha a Kamatot annak idejében fizetni elmulasztnánk, azt a Tőke pénzzel együtt rajtam vagy Maradékimon a rendes törvényes ütőn megvenni lehessen. — 2-or Ezen ajánlatomat egyedül a Magyar Nemzeti Tudós Társaságra, és így Nemzeti Nyelvünknek előmenetelére szánván, de már országosan elfogadott feltételek alattr azért ez más czélra ne fordítassák, hanem ha valamely ok ezen Társaságnak öszveállását meggátolná, vagy megszüntetné, azon esetre ezen itt ajánlott Summa pénz én reám, vagy Maradékimra ugy szálljon viszsza, hogy azt ismét más olyan Intézetre, mely Nemzeti Nyelvünknek előmozdítását a terjesztését tárgyazná, rendelhessem, és Örököseim rendelhessék. Költ Pápán Május Hónap 6-kán 1827-dik Esztendőben. Pápay Sámuel T. N. Veszprém s Győr Vármegyék Táblabírája m. k. (L. S.) Feölső Eőri Rába Boldizsár Királyi Tanácsos és Tettes Veszprém Vármegyének 3-ifc Al Ispánya előtt. ni. k. (X. S.)

<f Kiállítási ügyek. — „Székesfehérvárból érkező tudósildsok értesítenek bennünket a jövő év tavaszán ug3

T

anott tartandó országos kiállítás végrehajtó bizottságának buzgalmáról, különösen ki vannak emelve az elnök inéit. gr. Zichy Jenő és Léderer Sándor Budapestről mint a II, csoport elnöke és az iroda s pénztárügy főnöke, kik mindketten a kiállítás körül lankadatlan és sikeres tevékenységet fejtenek ki. A bejelentések nem remélt nagy számban történnek és különösen minőségre nézve fényes eredményt helyeznek kilátásba. A kiállítás érdekében eddig az ország minden részében 22 bizottság működik, kiknek tevékenységét a legtöbb országos kereskedelmi kamara pártolása hathatósan előmozdítja. Az újonnan kinevezett minister urak gr. Szapáry Gyula és br. Kemény Zsigmond, kiknél a végrehajtó bizottság határozata folytán gr. Zichy Jenő, Léderer Sándor és Mátyus Aristid urak küldöttségileg tisztelegtek, ezen a művelődési fejlődéseinket a legnagyobb mérvben előmozdító vállalatot leghathatósb pártfogásukról biztosították, mint azt hasonlag a t. kormány többi tagjai is, már más alkalommal tették. Ha tekintetbe veszszük a váratlanul najry érdeklődést a melylyel ezen kiállítás országszerte találkozik, azon lankadatlan tevékenységet és kiváló tapintatot, mélyet a kiállítás rendezése és egész beosztása körül különösen az elnök gr. Zichy Jenő kifejt; ha tekintetbe vesszük végre azon körülményt, hogy sok és elismert szakférfi egyhangú ítélete szerint ezen kiállítás a képzelhető legszebb térségekkel rendelkezik, már ma is csaknem határozottan állítható, 1iogy ezen kiállítás kitűzött czéljának tökéletesen meg fog felelni, a mennyiben hü és könynyen áttekinthető képét nyujtandja mindannak, mit szeretett hazánk és melléktartományai a művészet, kézmű, ipar, mezőgazdaság és állattenyésztés terén előállítani képes, kifogja tüntetni továbbá az egyes ágak közül az utóbbi években történt haladásokat és javításokat valamint egyes czikkeinknél elért versenyképességét külföldi gyártmányokkal szemben. Tekintettel a kiállítók nagy számára, a kiállítók érdekében vélünk eljárni, őket arra figyelmeztetve, hogy bejelentéseikkel ne késsenek, hanem azok mielőbbi foganatosításával kiállítandó tárgyuknak méltó és czélirányos helyet biztosíthassanak. Már idáig a helybeli végrehajtó bizottságnál 25 kiállító lett bejelentve. Bejelentési véghatáridő február l-re tűzetett ki. Különfélék. — Délmagyarország százados ünnepe. 1879-ík évi augusztusban lesz száz éve annak, hogy Délmagyarország 1716 ban a török járom alól felszabdulva, reá rövid ideig katonailag, később még félszázadon át Bécsből kincstárilag igazgattatva, sok szomorú vajúdás közt elvégül 1779-ben nagyobb részében 3 vármegyére alakultán polgárosittatott és az anyaországhoz visszacsatoltatok. Végrészei — határőrvidék neve alatt—ugyan még aztán is katonai szervezetben maradtak, de ma már ezen részek is feléledtek és Szörénymegye név alatt magyarországot teljesen kiegészítik. Ezen visszacsatolási örvendetes esemény emlékére rendezendő centenárium ünnepélyre nagy előkészületek folynak. Az érdekeltség fel van keltve; mely alkalommal általános kiállítás rendeztetik, történelmi és nemzet gazdasági felolvasások tartatnak; egyszóval városban, vidéken egyformán dolgoznak az ünnepély nagyszerüsitésére — Gróf Zichy Jenő élete nagy veszélyben forgott a de.cz. 27-ki vasúti összeütközés alkalmával. Ugyanis a Bécs és Pozsony között közlekedő személyvonat este hat órakor Siebenbrunnál összeütközött egy megkésett tehervonattal, s ennek 3 utolsó kocsiját szétzuszta, míg a személyvonat mozdony kéménye valóságos halálmegvetéssel behatoltak hogy a bűvészek, kötél táncosok és egyebek hajmeresztő mutatványaikat szemléljék, azt hitték, hogy az egyik páholy hátterében ismerős arezot fedeztek fel; de az uralgó homály miatt lehetetlen volt az azonosságot megállapítani. Áthatolhatlan sötétség burkolta bo van Tvviller regényes el-eltünését. Vájjon komor pillantású, fekete hajú Mclpomene volt-e tőrrel és méregpohárral vagy mosolygó kékszemű, szőke fürtű Thalia, ki van Tvviller szivét a klubbtól elidegeuilé? nem tudta senki; de az igaz volt, hogy van Twiller mindenesetre „meszaliance"-ot akar kötni. Egyszerre csak egészen eltűnt barátainak köréből; még a sétányon sem vala látható. A 34-dik utczában lévő lakása üressen állott. Hasonlított a pályájáról leterelt csillaghoz, és sphaerájából kitaszítva uj naprendszer felé tévelygett. Egyik estén, midőn beszélgetve, szivarozgatva és ivogatva együtt ültek és Delaney véletlenül az „Esti Posta" legújabb számát az asztalról elvette és hasábjait átfutotta, erős csattanás hallatszott, mire mindnyájan az olvasóra bámultak, ki a lapot eldobván igy szólt: — Ez mégis csak sok! S a mint minden oldalról kérdésekkel halmozták el, felvette az eldobott lapot, s a legkomolyabb arezot vágva, ezt olvasá: — Különös tudósítás hetyett. — F. hó 10-én tiszt. Lawrence ur áltat a menyasszony nagyatyjának, Montaque Capulet csg. jószágán összeköttetnek. Lecouvreur Adrienne kisasszouy és Ralph van Tvviller ur; mindkettő New-Yorkból. Nem értem, hogyan képes ez a van Twiller titeket anyjiyira megzavarni jegyzé meg Livingston Frank, Tvviller legbensőbb barátainak egyike, ki az asztal túlsó végén nyugodtan olvasgatta a „Képes Tár"-t. — Mond, meg, mindenre kérünk, hol van o? — Hát, eltávozott New-Yorkból. — Hová? Felelj gyorsan ! — Hová? hová? Hát anyjának Hudson melletti jószágára. — No, ez különös; ilyen időben falura menni, viszonzá Delaney hitetlenül. — Csak azért, hogy anyját meglátogassa. — Februárban ! — En nem tudok semmit oly törvényről, mely megtiltaná a szülő meglátogatását februárban. Delaney néhány megjegyzést tesz „a falura menésről és a természet megfigyeléséről^ mire az ügy „lekerült a szőnyegről" Két vagy három hét eltelte után azon hirt hozta Livingston Frank, hogy van Twiller ezen és ezen a napon a „Scocia" val Európába utazik. Barátjai közül mintegy tizenketten megjelentek a kikötőnél, s van Twiller valóban elutazott. Lehetséges, hogy a titok terhe Livingston Frankra nézve nagyon nehéz volt, vagy van Reűselaer — van Zandt — van Twiller asszony nem tudott hallgatni; elég az hozzá, hogy Ralph elutazása után nemsokára nyomára jutottak a dolognak és egyik este a klubban nem beszéltek másról, mint azon affaire ről, melynek czime vala: „van Twiller Ralph, vagy a ki megjárni." — Nem akarjuk tehát ezúttal türelmes olvasóink előtt tovább is eltitkolni, mert megvagyunk győződve, hogy sokan türelmetlenül várják Olympe kisasszony fellépését. Van Twiller valóban egész fülig, sőt, hogy többet mondjunk, egész halálig szerelmes volt egy — nem színésznőbe hanem, — a művészet magaslatán „működő", kecses csókokat szóró s ötven lábnyi magasságban lebegő, egyik külvárosi obseurus színház kötéltánczos nőjébe. De mikor történhetett, hogy van. Twillert egy cirkusbeli hölgy lebilincselt, még pedig rózsalánczokkal bilincseit le? Óh, az ilyen eset nem egyedüli a maga nemében. Azonkívül Olympe kisasszony qem volt valami közönséges cirkus hölgy. Magasan, a légben véghez vitt mutatványaiban oly ellenálhatatlan kecsesség honolt, merészsége bátorsága oly kedves és leírhatatlan volt. „Légi munkájánál" egyik helyzetből ugy olvadt át a másikba, mint a kalcidoscop folyton változó képei. Egy görög istenhez hasonlított, telve a testesült nyugalommal, kimondhatatlan kedvességgel, sugárzó szépséggel, s majd mozdulatlan márványszobor, majd pedig a levegőn átrepülő arany nyíl volt. Ilyennek tünt föl legalább barátunknak azon első estén, midőn véletlenül azon színházba vetődött. Van Twiller rajongó műkedvelő lelkesült az athleták művészetéért.— Ha leányom volna — szokta mondogatni, az első öt évét sem kolostorban, sem nevelői intézetben, hanem tornaiskolában kellene töltenie. — Az amerikai nők olyanok mint a liliomok ; hatványok, szépék elhullók. Ha amerikai nőt veszesz e feleségül, jó adag fejfájást veszesz el. Hali! az angol asszonyok és leányok, ezek rózsák, melyek az egész évszakon át virulnak. Aubin. (Vége köv,) . C-s arnok. ÉGY ERDÉSZ TŰNŐDÉSEI. (Ajálloa L. Straniera kisasszonynak). IX. Haloványon ül az élet A * fák, lombok levelein; A napsugár el'-eltévedj Hegyen, völgyön hűs szél legyint. Hegyeu, völgyön hűs szél legyint, Agak között el-elmarad: Virágoknak csevegve int, S kergeti a kis madarat,