Pápai Lapok. 6. évfolyam, 1879

1879-01-05

Előfizetési felhívás. II „P Á P A I A L A P 0 K\i 1879. évben VI. évfolyamába lép. J; Önérzettel nézek vissza a lap által befutott öt évi "c pályára, mert ezen öt év alatt mindenkor a felvilágo- fe sodás zászlaját magasan tartva, a haladás szolgálatában t£ állott, mindenkor a nemes és jó czél felé törekedett, e

j mindenkor elismeréssel szóllolt a szép tettekről s meg- 6 rótta a megrovásra méltó cselekedetet. di A pártolás, melyben lapom a nagyérdemű közön- ZÍ ség által részesitetett, bizonyítékot szolgáltat arra, hogy S

1 az hézagot pótol, de ezen pártolás egyszersmind ösz- a töuöz arra, hogy hasonló irányban azt továbbra is fenn- ™ tartsam és fejlesszem. k Nem rettenek vissza semmi áldozattól sem, hogy fc lapomhoz kötött jogos igényeknek megfelelhessek, s d; ha a közönség pártolása által buzditatva leszek, még ss többet is nyujtok, mint eddig nyújthattam. A szíves hajlamot, melyben igen tisztelt elöfize- k tőim részesítettek jövőre azzal akarom viszo- fü nozni, hogy minden egész évi előrefizetömnek egy gyönyörű o 1 ajfestéknyomatu » jutalomképpel— „A. magas havason" £ 43. 57 cm. nagyságban, — egészen ingyen, ked- a

. veskedem. a E reám nézve nagy áldozat daczára a lap \f előfizetési ára marad mint volt t. i. u Egész évre 6 forint Fél évre 3 forint. v Negyedévre 1 forint 50 kr. ^ A „pápai lapok" tisztelt barátait felkérem, kegyeskedjenek lapunkat ismerőseik körében terjeszteni. Végül felkéretnek az igen tisztelt előfizetők, hogy k az előfizetési dijakat hozzám és nevem alalt minél előbb li beküldeni kegyeskedjenek, hogy a jutalom képet az 8 év eisőhetében már niegkuldhessem. Kérve a nagyérdemii közönség szíves pártfogását a vagyok mély tisztelettel d Pápa, 1878. decz. hó. ? Wajdils Károly. a „Pápai Lapok" kiadó tulajdonosa k Pápa 1879 január kezdetén y A tisztelt közönséghez. Azon ügy, melyért öt éven keresztül — fokozódott sí- s kerrel — harczoltunk, s melyért ezentúl is küzdeni fogunk: V távol esik a politikai kérdésektől s egyenlően érdekeimin- \ den hitű és felekezetű, minden rendű és rangú polgárt; r hiszen czélunk volt a múltban, s caélunk lesz a jö vőben t is: városunk és vidékének anyagi és szellemi érde keiért ( harczolni. , i Tekintsünk nyugat felé ! Elénk, pezsgő, munka kodó 1 dolgozó társadalmi viszonyókat; kifejlődött társas éle et és 1 virágzó társulási szellemet; gazdag és független pogársagot. szakszerűen képzett földmivest, értelmes és al tudo- i _ - A „Pápai Lapok" tárcája. v a S. J. B. H.-nak Boldog új évet! k „Drága.ereklye gyanánt vettem tőled Kossuth arczát," n „S gyászkeretében a hon sorsa borong szivemen.' g „Oh. ha jövőbe remélni lehet még! — lányka kívánom? n ,.Elj.en a hon! —s te viselj — rózsaszínű keretet," r (s benne? . . 0 Megjárta. 1 — Amerikai humoreszk. — 'J Igen, nagyon gyönyörű história volt ez, melynek párja t nincs „klubbunk" évkönyvében, g ez van Twiller Ralph és < — De nem akarom előre is elárulni — mint ezt Kökörcsin kisasszony szokta mondogatni és ívni. 1 Szóljunk először is a „mi klubbunk

a-ról és van Twillerről I New-Yorkban, az újvilág Lodonjában vagyunk és a licen- * cfa poétika segítségével bevezetjük olvasóinkat a „mi klubbunk"-ba < melynek pompás helyisége az ennyi és ennyedik utczában könnyen megtalálható. Ha megtaláltuk a mi „klubbunk"-at, akkor I megvan Twillér is, kivel — köztünk legyen mondva — több „juké" történt, mint akármelyik más társával. Van Twiller Ralph régi Yankce-Mynheer családból származott, melynek őse egykor New-York kormányzója vala, s I kinek utódai is tisztességes állásokat foglaltak el az államban, mert voltak közöttük polgármesterek, tengernagyok, táborno^ i kok stb. A mi anyját, van Rcnselaer — van Zandt — van Twiller i asszonyt illeti, ez hosszú, tekintélyes nevével együtt Hudson jmellett izében — a hely nevét már elfeledtem —- pompás jószágán akott. De még ezen nincs semmi nevetni való. > 1 Ralph, egyetlen fia, születésénél fogva gentleman volt, és « yröjcség, mely egykor az öyé leeodelt, reménybeli milliomossá mány vívmányainak birtokában lévő iparost, müveit keres- gí kedöt

; s a népérdekeiért, a megsértett emberi jogért lelke- m 3Ülve küzdő, a műveltség magas színvonalán álló s polgár- n< társai által becsült ügyvédi kart találunk ott. S ha kérdjük m mi fejlesztette a nyugati népek életében mind ezt? ha azt vizsgáljuk, hogy mi tisztította meg a társadalmat á gyim- m gyom szerű kóros kinövésektől? azt fogjuk találni, hogy jü az egészséges, a. független, szemet nem hunyó közvélemény ki nyilvánulása ! És a közvélemény forúma a sajtó. Ennek fel- bi adatát képezi a társadalom életében nyilvánuló események já feletti elfogulatlan bírálata, ré?zreliajlatlan kritikája által ki- pi tüntetni: a jó, — a szép, — a nemes cselekvényt s megróni, ni elitélni: a rosz, az önző a népet kizsákmányolni törekvő m eljárást. ei Nem a tányérnyaló bókolás és hasznot leső szcpmon- ki dás ; nem a száraz szinnélküli, se meleg se hideg kroníká- vi zás, hanem a jó és rossz közötti mérleg alkalmazása: a független itélet kimondása képezi feladatát azon sajtónak, mely a nép érdekeiért : a közügyért küzd. Nem csak a világot f

0 rendítő események feletti bírálat kimondására, nem csak országos politikai közvéleményre, hanem a részleteket, a kicsinynek látszó ugyan, de a társadalomra mégis roppant fontossággal bíró, kérdésekkel foglalkozó, — tehát a társadalom szűkebb körében nyilvánuló-közvéleményre is van szükség s ezen, hogy úgymondjuk, helyi közvélemény, tol- ^ mácsa : a vidéki sajtó ! Fontos feladat, melynek helyes megoldásától és al- 88 kalmazásától nagyrészben fog társadalmunk újjászületése hí függni/. , * . . t0 Es a müveit világ minden részében, az i n t e 11 i- ki g e n t i a, küzd a nép érdekében: a közvélemény [

u nyilvánúlhatásaért, B elitéi minden szűkkeblű — egészségtelén alapon nyugvó —klique törekvéseket s ezek rnachi ^ nátiójával szemben állítja a közérdeket: a nép érdekét! S a nyilvánosság fórumán kitűzött világosság által láthatóvá teszi a társadalom minden atomját s a közélet "éleiről el- 5 űzi az oda nom való áliüteliigentiát! is A ,,Pápai Lapok" kezdetétől fogva feladatának szín- di vonalán állott s hiven elötüntette mindazon eseményeket, a melyek társadalmunk terén előfordultak s így csak a rossz- „, akarat vethetné szumére, hogy az íntelligentiától távol állva ^ nem tolmácsolta hiven: a közvéleményt! Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy megtettük kötelességünket, s ígérjük, hogy jövőben is kötelességérzetünkből kifolyólag a közügy Önzetlen hive maradunk, s független polczuukról a szűkkeblű kliqueség posványában le- V' szállani nem fogmik. }

\ {i Nem ! Mert épen az inlellígentíának törekvését látjuk S( az életben mindenütt olt nyilvánulni ahol a közjó elömoz- n ditásáról, a nép érdekéről van szó ; holott csak a szellemi ^ eláreudeltségek törekszenek aláásni a meglevő jót, hogy helyébe rossz intézményt léptethessenek, melynek feladata I( nem lehet más mint az alái'endelt egyének ambitióját a 81 közügy rovására — kielégíteni. u A nép érdeke : az intelligentia érdek. Mi, midőn a nép érdekeért küzdünk, C6ak az intelligentia nézetét tolmácsol- p juk ezeknek támogatásával remélvén czélt érni. ... 8 Lapunk a uép lapja marad, mintahogy volt eddig • ^ szolgálni fogja a közérdeket, s hiven fogja tolmácsolni társadalmunk minden mozzanatát. Szórakoztató olvasmányokat, érdekes híreket, a jelesebb javítások, újításokról, a ne- *" vezetesebb feltalálásokról, az iparról, kereskedelemről, s föld- v i mivelésröl és a magyar irodalom terén felmerülő neveze- £ tesebb mozzanatokról, valamint népnevelésünk, egyleteink t és közigazgatási életünk köréből változatos élénk közle- r menyeket fogunk hozni; magától értve, hogy mindez azon j kereten belül leend tartva, melyet egy vidéki lapnak túl lépnie nem szabad. Lapunk belszervezete gyökeres változásán ment keresztül; hozzánk új munkatársak csatlakoztak, s ezeknek se- a teve őt. Hogy e mellett a mi "klubbunk" most szorgalmas, te- é vékeny tagja, sőt a nap hőse, a klubb virága volt, azt tudjuk, a aki pedig nem tudná, azzal bizalmasan közöljük. f< Egyszer — alig egy éve — „klubbunk" tekéző-szobájának „ kékellő szivarfüstje közé egy bizonytalan hir vegyült egy „je h ne sais quoi", „nem tudva honnét" mondotta volna Firkái, ko- e szorus költőnk, ha a klubb tagja lett volna; de azt épen nem n mondhatta volna „cs nyomát gyorsan elvesztőnk", mivel ez még 1 meg sem volt, értem a nyomot. * # * — Van Twillcrrel történt valami I — Mi történhetett Twil- 1 lerrel ? — Történt valami van Twillerrel ? — Valami történt van ( Twillcrrel! — Így variálták e thémát: van Twillcruél nincs min- t den rendjén. Ez rendjén volt ugyan, de mi nem volt tehát mé- s gís rendjén? j Valamint volt idő, mikor szögletes orrú csizmákat viseltek j vagy a nyakkendőket karikába húzták: ugy egyszerre divattá lett van Twillerről beszélni, a mutatóujját az orra tenni, a fejét | csóválni cs így szólni: De mi történhetett vele? Es minden kér- ] desre csak válvonogatás volt a felelet. — Pénzzavar, yélé Flemming Tom. — Ah, hallgasson, ; kedvesem, ön tévúton van. A szerelem, a szeriem, A szerelem sötét verem dalolta Delaney Ncd és egyúttal punchos poharát kiséretképen az asztalhoz verte. — A kór tünetei csakugyan megvannak, bizonyitgatá dr. Markié Jack. — Emlékszem jól, midőn Flemming Tom. . . — Jack, megtiltok minden legcsekélyebb vonatkozást! kiáltott Flemming Tom, boszusan pillantva fel a képes lapról. A társaság nevetett és tovább folytatták a van Twillerről való vélemények- felállítását. Épen most távozott el klubb helyiségeiből. Esti kilencz óra volt. Látszólag keresztül futotta az újdonságokat az olvasó teremben, miközben, a szivarjával két , nagy lyukat égetett az asztal teritőn, a hamut pohárba dobva tségével legyőzni véljük mindazon belső nehézségeket* slyekkel a lap küzdeni kénytelen. Mi nem ígérünk, harn teszünk, s programmunkat képezi: mindent a népért! indent a közjóért. És így, megnyugvással tekinthetünk a jövő elé. Megugvással, mert ismerjük városunk lelkes polgárait, ismerk városunknak a közjóért lelkesülni tudó nemes hölgyeit, k nem engedik a közügyben fáradozó vállalatunkat el:kni: hanem mint eddig, úgy ezentúl is pártfogolni fogk azt; de másrészt azon szellemi pártfogás, melyben Iáinkat, iij munkatársaink részesiteni fogják képesít beninket, minden igényeknek megfelelhetni s minden eseányt gyorsan registrálva elötüntetni, úgy hogy megújított övei és erélylyel lépünk pályafutásunk hatodik évének iszöbére, melynek kezdetén háromszoros „Eljen

lC-nel üdzöljük Pápa városának összes polgárait! Értesítés. „Pápa városa 1878-ban" czimű czikkünk ylatása technikai akadályok miatt jövő számunkra maradt. Falusi tűzoltó-egyletek meghonosításáról*). Valamely állam összes községeinek ingó és ingatlan vaf

ona képezi azon állam nemzeti vagyonát. Az államnak jólétére és boldogságára igen fontos hatás1 van a nép műveltségi állapota, melynél fogva megválasztja jó létének előmozdítására a szükséges eszközöket; — foni hatással vannak a uép egyéni és politikai viszonyai, az czek1 járó különféle mozgalmak és változások; — de nem csekély Léző szerep jutott az időnként jelentkező országos és helyi apásoknak is, ?= ilyenek a járvány, a szárazság, háború, ár<, tűzvész stb. A különféle helyi csapások közül átaláu mindenütt leg•akoribb a tűzvész. Ez, ua csak a legritkább esetben pusztítja el az egész községet vagy annak jelentékeny részét; mindesetre kímélet nélkül rombolja szét s megsemmisíti mindazt, mi útjába esik, mindent, mit meg pár óra előtt magunkénak ondtunk. Ha aztán nem sikerül a bősz elemet ideje korán megkezni, rövid idő alatt felemészti mindazt, a mit sokszor száz eg száz munkáskéz nehéz verejtéke árán éveken, sőt évtize:ken át szerzett. Igyekszik ugyan a község munkaképes része, hogy tüziszély alkalmával erejéhez képest segítségére legyen emberrsainak; megragad minden módot, hogy a tüz tovább terjedési megakadályozza, megtesz mindent, hogy a tüz által megtáadott embertársai javaiból, a. mennyit csak lehet, megmentsen; ; csak az újabb időben kezdtek az emberek emberbaráti szeletből testületekké alakulni, hogy előre megállapított és koszosabb gyakorlat után czélszerűnek bizonyult módon működjeik a bekövetkező tüzesetek alkalmával. Ezen testületek a tűzoltó-egyesületek. Sajnosán kell taisztalnunk, hogy a rendszeres tűzoltás terén faluhelyen és kisjbb községekben, daczára a kormány intézkedéseinek, semmi aladás vagy előmenetel nem észlelhető, hogy a legtöbb közegben vagy épen semmi vagy csak igen gyarló oltó eszközök ilálhatók, és hogy a lakosság rendesen saját háztüzhelye megédése és oltalmazására szoritkozváu — felebarátjának aegitséére menni nem igen hajlandó. Hisz mindenki közülünk tapaszthatta azt is, mily nehézség és nagy akadályokkal jár a vájsokban a tűzoltó-egyesületek alakítása, és hogy mennyi előélet és elfogultsággal kell megküzdeni, míg az óhajtott czél lérhető. Ha már ez igy áll a városokban, nem lehet csudál*) Ezen talpra eseti czikket ax „Iglói emléklap" nyomán közöljük; ánljuk községeink kiváló figyelmébe. j végül — a nélkül, hogy tiz szót szólt volna — eltávozott, de r. ajtóból kétszer is visszatért, mivel kalapját fordítva tette íl, és másadszor másnak köpenyét vette magára. Aláskor a klubb-tagok" legszeretetre méltóbbja, heszédes és esténként árom, négy finom helyen is található vala, most hetenként alig gyszer volt látható és ekkor a csendes olvasó-teremben s — unt suttogták — elbólintva és a „Napló" utolsó számát, ismét ífslé fordítva, tartogatta kezében. És azután? * * * Nemsokára a van Twiller-féle ügy uj stádiumba lépett, lásodik suttogás röpködött a levegőben, határozottabb, mint az lső, de mégis eléggé ködös és érthetetlen és a „mi klubbunk" ekéző-szobájának havanna felhőcskéjén ivvel és nyíllal fegyverét szárnyas istenke lebegett, ki — mint könnyen elgondolhatuk — van Twillerre czélzott. De ki volt „agens"-e a veszélyes egyverü kis hősnek? Az „on dit" moll hangjai lassan, lassan energikuss tracusba mentek át és egyik napon az egész klubb előtt tudva volt, logy van Twiller szerelmes — tartsd ide füledet, kedves olvasó - c

£y — színésznőbe. Van Twiller szerelmes egy színésznőbe? S

T

em, ez mégis csak nevetségesebb, hogy sem elhigyjük. Van Twiller, a hires Wotiter van Twiller utódja, van Renselaer — ran Zand — van Twiller asszony fia, — szerelmes egy szinészíőbe! És mégis, mindenki elhitte. Eipiditiók, melyek a vállalkozási szellemet s kitartást illetőleg a Livingstone-féléknek épen semmit sem engedtek, jönnek létre. Hatonként, hetenként, a nemes művészet iránt fölébredt szeretettel eltelve, járták be az ismert és ismeretlen múzsa templomokat, thespis-bódékat, elkezdve a nagy operaháztól a i Bowery legpiszkosabb komédiás helyiségéig. De semmi, absolute semmi sem vala található, mi csak legcsekélyebb alapjául is szolgálhatott volna a gyanúnak. Egyik este, midőn Delaney és Flemming urak minden utánjárásuk és kutatásuk sikertelensége fölötti kétségbeesésükben az elővárosoknak még hátramaradt színházi helyiségeibe