Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-28

tagja és szószólója. Ez, mint törvénytudó, szövétneket gyújtott a laikus hallgatóság értelmi sötétségében, és lekötelezte azt azon becses felfedezéssel, hogy mindaddig mig a társaság, akár csak egy krajcárral activeáll, felszámolásnak, ha pedig, ismét akar csak egy krajcárról passive, csődnek van helye; a csöd pedig roppant pénzbe kerül. Ez utóbbi felvilágosításért, melyre nézve competentiája minden kétségen felöli és őszintesége minden dicséretet érdemlő, — igazán szolgálatot tett nekünk, kiknek sorsa annyira szivén látszik feküdni, de azért engedjen nekünk is néhány észrevételt. Valamely intézet vagyoni állapotának activitása vagy passivitása és e szerint a felszámolás, vagy csöd szüksége csak helyes törvén yszeríí mérleg alapján ismerhető fel. Eiue nézve a XXXVII t. c. 199. §-ára praecís utasításokat tartalmaz, melyek közül elég legyen az idézett §. 5. cs 6. pontjait emlékezetbe hoznunk, melyek szerint ,,a kétes követelések való szinü értékük szerint veendők számításba a b e h a j t h a 11 a n o k pedig I e j e g y z e n d ö k" és ,a cselekvő és szenvedő állapot összehasonlításából eredő nyereség vagy veszteség a mérleg végén különösen kiteendö. Már pedig a felszámoló bizottság előterjesztéseiből az emiitettekre nézve nemhogy felvilágosítást nem nyertünk, de inkább a legnagyobb bizonytalanságban hagyattunk, mely nek mélységes homályábau csak mégjobban bele sülyesztettünk a bizottságnak már előbb emiitett törvénytudója által, ki minden elismerést érdemlő szónoklatában azon kellőleg nem méltányolható felvilágosítást adta a bank vagyoni állapota ról, hogy a hitelezők „kaphatnak 20 — 30 — 40- 50-60- 75 sőt 100 percentet is." Es midőn a rendes évi bilanee-nak is ily szigorúan körülirt tulajdonságokkal kell bírni, mennyivel inkább áll az egy oly fontos számadásra nézve, melynek alapján a vagyon végleges felosztása eszközlendö lesz ; mennyivel inkább kell igyekezni a felszámoló bizottságnak, hogy az érdekeltek elé a vagyoni állásról hü és igaz, minden izében megbízható kimutatást terjeszszen. A felszámoló bizottság ezen legtermészetesebb kötelességének teljesítését mint a mai napig elmulasztotta, sőt ugy látszik ily kimutatásra mindaddig inig a vagyonfelosztás a maga egészében be nem fejeztetett, és az érdekeltek előtt már csak a nem másítható fait accompli áll, épenséggel nem is gondol. Es kérdjük mit tett a bizottság működése tartama alatt, ha első ésj;leglontoáabb teendőjét elmulasztotta, ha elmulasztotta szigorú lelkiismeretes és beható bírálat tárgyává tenni a mérleg minden egyes positióját, a követelések jogszerűségét, behajthatóságát, bonitását? Mivel indokolja azt, hogy jul tG-ára közgyűlést hívott egybe, s azon oly példátlanul hiányos, felületes, hogy ne mondjam könnyelmű vagyoni előterjesztés után, az érintett iuditványnyal lépett elő ? Tán nem volt képes a rendelkezésére állott időben feladatának megfelelni *? Akkor hát minek hívta össze a közgyűlést, minek alarmirozta a közhangulatot. Dolgozott volna szép csendesen ; az érdekeltek nyugodtan be várták volna, mig e munkálatával az utolsó kommáig elkészül, hogy azután számokat, eleven, praecis számokat hulljanak, ne phrasisokat, és üres fenyegetőzéseket. Ez a dolog rendje ; a felszámoló bizottság a közgyűlés instruetióit tartozik követni, melyek csak az igaz mérleg ismerete után adhatók ki. A biz. azon kifogása, hogy nyugalmas működése érdekében, nehogy időközben perrel táuaadtassék meg, mely cselekvését bénithalná, — tárgytalan mert senkinek sem juthat eszébe a törvényesen elrendelt és a többség által kívánt felszámolás közegeit megtámadni, mielőtt azok célzatai ismeretesek. Most, hogy e célzatok köztudomásúvá váltak, félelme kétségkívül alaposan indokolt. De bocsássa meg a t. bizottság a felületessége ellen emelt vádat; egy határozott, praecis számot még ís hallottunk azt a végzetes 75-öt. Miért épen 75, miért nem iukább 20-25—30-40-50-60? Midőn a vagyoni helyzetet ily sürü homály borítja vagy semmi szám sem indokolt, vagy minden. Mire alapítja a bizottság 75"

/H-os kalkulusát? Mind oly jogosult kérdések, melyekre a bizottság válaszával adós maradt. És — legyen elnéző sceptikus gyengeségem iránt a t. bizottság — nekem egyéni meggyőződésem, hogy a famozus nyilatkozat aláírói aláírásuk percétől fogva, — minden „jogfentartási" és ,.viszkereseti" bombast dacára, — tőkéjük 25 percentjétől örökre bucsut vehetnek. Meglehet, hogy az aláírók sem oly együgyűek, minőknek a biz. szemeiben látszanak; meglehet, hogy ők is osztják szerény nézetemet, de kereskedők lévén, kik előtt az idő kérdése egyszersmind pénzkérdés is, inkább elfogadják ma a 75 frtot, mint a bizonytalan jövő 100 frt ját ; kis szerencse az üzérkedésben és a veszteséget kiheverhetik. Azonban az uzsoratörvény idejét éljük, és n több évig gyümölcsözetlen hevert töke 25 százaléka oly irtózatos nagy uzsora, melyet a biróság szó nélkül nem hagyhat. Ily eljárás megjárhatja ott, hol a kedélyek megszokták a tőzsdei szerencsejáték izgalmait, hol a máról holnapra való meggazdagodás, vagy tönkrejutás a mindennapi dolgok közé tartozik, és ily erélyek a vállalat alapszabályaiban is világos kifejezést nyernek; de oly emberekre, kik kemény mindennapi munkára kenyér utáni gondokra utalvák, kik vagyonukkal nem egy éjen át esett tőzsdei hausse eredményét, hanem évek során át folytatott kitartó munka és önmegtagadó szorgalom sovány gyümölcseit, de azzal egyszersmind mindenüket vesztik el , az analógia teljességgel nem alkalmazható. Én és velem együtt az érdekeltek tekintélyes része, csép kedvet sem érzünk a felszámitoló bizottságnak teendő e „kis szívességre". Mi, ha a betéteink után járó kamatokról az eljárás egyszerűsítése, és gyorsítása céljából le is mondunk, a töke utolsó krajcárjának elengedésére sem vagyunk hajlandók. Ha valónak bizonyulna a hihetetlen és a pénzintézetek krach utáni történetében példátlanul álló körülmény, hogy 28,000 frlnyi nominális plus mellett a részvényesek semmit, a betevők pedig nem csak, hogy kamatot nem kapnának (mert felteszem, hogy a passívák közt tán csak ez a cim is ott szerepel), de még tőkéik 25%-át is elvesztenék: ott vannak a büntetÖtörvénykönyv és az l87ő. évi XXXVII. t. c, melyek a kötelosségszegö igazgatókat és felügyelő bizottságot, példás erélylyel és határozottsággal sújtják. Ott vannak többek közt az utóbb idézett t. c. 189, i95 és 196. §§, melyeknek világos szövege ezeket rendeli : 189. §. Az igazgatóság, szemben a társasággal, köteles azon korlátolásokhoz alkalmazkodni, melyekhez képviseleti joga az alapszabályok vagy közgyűlési határozatok által köttetetett. — Ha az igazgatóság tagjai megbízásuk határain túl mennek, ha e cím határozatai, vagy az alapszabályok ellen cselekszenek, a károsultnak minden ebből eredő, kárért egyetemlegesen felelnek az esetben is,! ha a törvény vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik. 195 § ...... Ha a felügyelő biz. hivatalos működésében a törvénybe, vagy az alapszabályokba ütköző intézkedéseket, vjigy a társaság érdekeit sértő mulasztásokat, avagy visszaéléseket tapasztal, a közgyűlést azonnal összehíuí tartozik. 196. §. A felügyelő bizottság tagjai egyetemlegesen kártérítésre kötelezvék, ha a J95. §.-ban megállapított kötelességeik teljesítését elmulasztják." Ezek után evidens, hogy a felszámoló bizottsággal pactálni egyáltalában nincs szándékom, hogy az ügyek menetében csak ugy nyugodhatnék meg, ha alapos és hü mérleget látnék, és a felszámoló bizottság, ennek előterjesztése után nyerendő utasításhoz képest, az összes követeléseket pénzzé téve előbb a betevőket elégítené ki, tőkéik teljes kifizetésével. A tiszteletre méltó bizottság csöd mumusa, mely a múltkori gyűlésen oly kiváló előszeretettel, de meglehetős tapintatlanul és hajmeresztő túlzással festetett, —-idegeimet nem izgatja ; két- élü fegyver az, mely meggondolatlan forgatóját szokta sújtani. Pia birói beavatkozás nélkül felszámolás becsületes , megnyugtató eredménynyel nem képzelhető, legyen e befolyás permanens, legyen az orvosszer a megrendült vagyonbiztonság eseteiben is, az emberi „működés" más terén oly hatékonynak bizonyult statárium. Lövinger Gyula mérnök. Megyei és városi ügyek. ű-4ő8 k i j878 Veszprém vármegye alispáni hivatalától. Hirdetmény. A küszöbön álló országgyűlési képviselőválasztások alkalmából figyelmeztetnek a hazai összes választó és nem választó polgárok, hogy a célzatos etetés és itatástól, a szavazásra jogosítottak megvesztegetésétől, azoknak kényszerítésétől, hogy bizonyos jelötre szavazzanak vagy ne szavazzanak, a választan helyéni rendetlenkedéslöl, zavarok előidézésétől vagy épen a választás félbeszakítása s meghiúsításától óvakodjanak, mert ellen esetben bánjukban az 1874-dik évi XXXIII. t. cz. 96—101 §~amak szigora teljes mértékben alkalmaztatni fog, s cz hogy a törvénysértés választási jog, gyakorlása közben történt enyhítő' körülménynek tekintetni nem fog. Vesaprém, 1878. július 19. Az alispán távollétében Véghely Dezső főjegyző. — Városi közgyűlés 1878. július 24-én. Woila József polgármester az ülést megnyitván, előterjeszti a városi képviselőtestület kiegészítése céljából f. hó 21-én megejtett váasztások eredményét, miszerint rendestagul megválasztattak az í. kerületben: Brenner Alajos, Lukonícs Pál, Dr. Klein Mór, Woita József, Néger Ágoston, lleguly Nándor, Proszt János, Vécsey István, Pakrócz Ferencz, a N-dik kerületben : Kalmár István, Keresztes István, Sinkó István, Vida György, Hermán Pál. Lőwy Mór, Kreislcr József, Ungar Antal, Mező Gábor, a lll-dik kerületben, Szvoboda Vencel, Voyta Adolf, Kis Gábor leik. Szam József, Csajlay Dániel, Rózsa István, Gyenese Mihály, Blum Mór, Hencz Antal, a lV-ikben : Pap János, Mórocz Antal, Víkár Kálmán, Pál István, Varga Farcncz Varga János, Ürmös József, Acsbolh István, Gergelyt József. — pót tagokul az í. kerületben: Polcz Pál, Mayer Nándor, Obermaycr Pál, Varga Imre, Kleva Márton, Kohn Ignácz (pék^), Fischer Adolf, fjíávés) Dr. Szivesdy József, a lí-ik kerületben: Polgár József, Schneider Károly, Heim Ignácz, Varga József tanító, Toch József, Goldberg Jakab, Molnár István, Gáspár Gábor, a Ill-ikban Obermaycr József, Szakács Uániel, Pósa Gábor, Légrády József, Jeske Ferencz, Klára Sándor, Dénes Lajos, Gyimóti János, — a IV-ikbeu ifjú Vasváry János, Szeifcrt István, Téringer Ferencz, Barát li Dániel, Schirckhuber József, Miskey Sándor, Németh Dániel, Tóth István. A bejelentés tudomásul vétetvén, a választások eredményéről az alispáni hivatal értesíttetni, cs az alakuló gyűlésre aug. 1-ső a tisztújításra pedig aug. hó 3-ilc napja javaslatba hozatni rendeltetett. Woita József polgármester indítványára a kilépett kápvisetőknek működésükért elismerés szavaztatott. Olvastatott a m. kir. földmivelés ipar- és kereskedelmi ministerium körrendelete, melyben a burgonya pusztító colorádó rovar jelentkezés eseténi bejelentésére hívja fel az érdekelteket. Tudomásul vétetett. — Olvastatott és tudomásul vétetett a megyei közigazgatási bizottság értesítése arról, hogy a ház és kereseti adó kivetése elleni felirat a m. kir. pénzügyministeriumhoz felferjeszlelell. — Tárgyalás alá vétetett a szervezeti szabályok két első fejezete, mely a képviselőtestület és tanács működési és hatáskörét szabja meg. — A tárgyalás alá vett rész némely irályi módosítás és Szelestey Lajos képviselőnek azon indítványával, mikép az adó előirányzati munkálatok közszemlére kitétel előtt a képviselő testület elé terjesztessenek, továbbá a városi tanács rendes tagjai mellé még 12 tiszteletbeli tanácsos is választassák, olykép, hogy az ükként 2-4 tagra kiegészített tanácsban érvényes határozat hozatalra legalább 8 tagnak jelenléte szükséges, — elfogadtatott, a többi rész tárgyalása pedig az uj képviselőtestület megalakulása utánra halászta tott. C s a r n o k. r>airüzér*. 1. KÖLTÉSZETEM. Költészetem a tc képed Patak mellett zúgó malom. Molnárod az emlékezet, S mit rajtad őri a fájdalom. Es a patak? könnyeimnek — Szerelmemért hulló árja Mig e forrás ki nem apad, A malom csak járja járja. 2. SOHASEM. Hullámzó tenger az élet, Éltem zajló óceánja Hullám a csalódás rajta, Ha egyszer a szerelemnek Zúgó szele felkavarta: Hullámokra hullám támad, És a habok rémesen — Így zokognak a viharba! ,,Ncm léssz boldog sohasem. E viharnak lessze vége? Villám helyett nyájas csillag Jőne e borult égre? Csillaga a boldogságnak Ragyog-e ott fényesen ? ? .. Ohí a habok mit zokognak „Soha többé sohasem." 3. ÉLETEM. Életem egy habzó csermely, Mely sziklák közt kanyarog S a belé hull, rózsa lombbal Táncra kelnek a habok. Eme lombok szép reményím Amelyekkel fűt szalad De a szirtek megrabolják Amint köztük elhalad. Már csak egy levélkét ringat, Melyen kis lepe pihen, Gyöngyöző habjával őrzi E lepe a szerelem. Oh dc a csalódás szirtje — Közt e levél fennakadt Es a féltett kis pillangó Össze törve! szét szakadt. KASSA SZEPT. 11. „Egy pohár bor a hazáért meg nem árt." Így zengé a költő, de most?... ne tovább! Régen volt oh azóta az időnek Fellegei felettünk egyre nőnek. Tornyosulnak villám rejtő fellegek, Felejtenünk kéne most a serleget. Felejtenünk?... nem, nem lehet! Vért szomjaz a magyar ember Haragjába bujába. Egy pohár bor, benne annyi érzelem, Mint bősz hullám felkorbácsolt tengeren, Egy pohár bor... kiürítve fenékig! Vigyázzatok! nem halt meg meg e nép itt. Csend nem halál, a vihar előjele, Ne játszatok e néppel, ne ugy! vele Kár volt! arcához vágni c poharat. Hogy oly sáppadt? . .. még pirosra — Festi majd ki a — harag. . . . „Ez a világ egy nagy csárda" igazán, Ucháüus és Krupp most benn a cigány, Ezt a nótát sok szegény legény járja, S koronás fők kocintanak reája. Koctncsatok, rajta, csengjen a pohár! Van még legény van ám aki láncra vár. Oda kiáltunk mi is e cigánynak, S még táncolunk! . . . darabjain A kihajtott pohárnak. A PÁRDUC FIAL Motto: „Nem mesét beszélek, mind egy szálig való." Napkeletnek országában Élt egy párduc hajdanában. Maradt róla két kölyök, Hol a Tigris hömpölyög — Amint jöttek mentek évek A kicsinyek felnövőitek, Mind a kettő szép, deli, Lángoló hévvel teli. — Unalmán egy hosszú napnak Csekélységen hajba kapnak Egyik rúg, másik harap, S lelt belőle nagy harag. Mindig jobban, rémesebben, Elborítva véres sebbel Folyt közöttük a birok. „Éles a testvér gyilok!" . . . Látva ezt egy lompos medve Szörnyen tellett benne kedve! „Elfárad a két gyerek — igy szólt — S aztán én nyerek." És ugy történt amint mondta Harcát mind kettő megunta. „Ami nincs most vedd elő! Kimerült az ős erő." ~ S jött a medve lomhán, halkai, Égő szemmel, csóvált farkkal, Mindkettőnek hízeleg S hisz neki a két gyerek. S a barátból ellen támad, A „fáradt testvérre támad. Harcot vívnak rémeset! És a testvér? . . elesett. De nem nyugszik a ven lompos Mert ő kelme igen torkos, Csattog ismét az agyar, Értede már f ? bús magyar. Soos Lajos.