Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-02-24

8. szára A szerlcesztő és lila cl ó­Hivatal Wajdits Károly \ könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 24 VAS. F. Mátyás } ^ F. Hatvanad v.] . SÍ Lé vi 25 Hétfő Valburga í~ Gotthard > = 26 Kedd Sándor Győzőp Sándor püsp. Zor. temp. sz. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési díjait". Egy évre 6 fr- — Félévre '3 ír. — Negyedévre 1 Ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetés ele 6 hasábos petitsorban o kr. nyílttérit)en. soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Heti naptár. 27 Szerda Leánder íjkath."), Leánder (prot.), 24 (izr/) iwas. A pápai ismeretterjesztő egylet 1878. éyi február hó 24—én délután 5 órakor a városháza nagytermé­ben felolvasást reudez, melyre a nagyérdemű közönség tisztelettel meghivaük. Tárgy: „A társadalmi jóiéi alap­feltételei" Fenyvessy Ferenc működő tagtól. Pápa, február 20. 1878. AZ ELNÖKSÉG. 28 Csütörtök Roman | ^ Roman ) . 25 Mathez. } . t Péntek Albin püsp. B Albin o 2 ß Mathuzalem * 2 Szombat Simplicius \* Simplicíus ~ 27 Sab. Sekal. •­Pápa, Február 23. 1878. Cr) A városi képviselőtestület legközelebbi köz­gyűlésén egyhangúlag elhatározta, miszerint á békebi­róságof., — mély az igazságszolgáltatás egyrészét az önkormányzat hereiébe vonja ismét át, — felállítani fogja, és kiszemelte a békebirói tiszt ingyenes teljesi­tésére városunk szép számmal képviselt értelmiségének legkiválóbb tagjait, kiknek független állása, kedvező anyagi helyzete, kipróbált áldozatkészsége, a közügyek­ben tannsitott önzetlensége és buzgalma kezességet nyúj­tott arra, hogy a közbizalom ilyként nyilvánulását viszszaulasilaní, s ezzel az igazságot kereső feleknek — szakképzettségük és igazságszereieüikhöz köföll — re­ményeit meghiúsítani nem fogják. Az önkormányzat igazi hazája Anglia, bol a nép a legnagyszerűbb önkormányzatot vaiósitolia meg az á tal, hogy találkozóit sok ezer intelligens és független lerfm, ki ingyen szolgálja a társadalmat s magára vállalta az országtörvényeinek végrehajtását. Angliában a bé­kebirói tisztség is ingyenes, tiszteletbeli hivalal, és ez a magasabb osztályoknak fentartolt állás, melyet a gaz­dag birtokosok és előkelő családból származó fiatal em­berek örömmel foglalnak el, sőt arra számos föur és az országfőbivalalnokai tiszteletből neveztetnek ki. Az ingyenes szolgálat eszméje uralkodik a porosz önkor­mányzatban is, és uralkodik minbenült, ho) tisztult esz­mék alapján törekesznek az önkormányzat megvalósí­tására. Nálunk a békebirói nemes kiválás teljesitése nem jár ugyan fényes társadalmi állással, de az elismerés babérja méltán illeti meg azokat, kik mellőzve az anyagi érdeket, a külső csillogást, egyedül az emberiség ál­talános érdekét, s az igazságszolgáltatás hangosan ki­áltó követelményét tartva szem elölt, s engedvén polgártársaik bizalmas felkérésének e nemes hivatás díj­talan teljesítésére egész kézzséggel vállalkoznak. A városi képviselőtestület békebirákul egyhangú­lag Pap János kir. tanácsos, továbbá Ajkay Imre, Bé­kássy Lajos, Eöri Szabó Sándor, Paál István, és Timár Elek urakat jelölte ki, — kiknek mindegyikét olyannak ismeri városunk képviselő testülete, sőt összes lakos­sága, kik 1)írják azon kiváló tulajdonokat, melyek a békibirői tiszt leljesiléséhez megkívántainak, — bírják azon mély és bölcs belátást, melylyel az egyedül ide ulalt és felébb nem vihető ügyekben igazságos, és a felek által igaz megnyugvással fogadott ítéletet hozhat­nak, birják azon megnyerő és bizalmat keltő bánásmó doi, melylyel az egyezség létesilésére irányzott nemes törekvésük bizlos sikert idézhet elő, — bírják azon kedvező anyagi helyzetet, mely lehetővé teszi azt, hogy a közügy, e haza és városunk lakosai érdekében meg­hozzák azon áldozatot, melyet követelni ugyan nem, de az ő ismert nemes gondolkozásuk és kifejlett honpol­gári kötelességérzetüktől némileg reményleni lehet. Igaz, hogy nagy áldozatot hoznak a tisztelt fér­fiak akkor, midőn a reájuk ruházni szándékolt tiszte elfogadják, de ha meggondolják azt, miszerint a nép, mely hozzájuk fordult kérésével, helyesen választott mivel rajtok kivül másokhoz jogosabban nem is for­dulhatott. Avagy tán lehetetlent kér a nép a fenlisztel uraktól; azzal, hogy a legszebb jog gyakorlása az igaz­ságszolgáltatásért fordul feléjök bizalmával? Azon nép keresé fel őket bizalmával, melynek soraiban látjuk a közügyekért önzetlenül, anyagi haszon nélkül fáradni a megélhetés gondjaival sújtott család apát, — olt látjuk a jótékonyság oltárán áldani azokat, kik napi szükség­letük fedezésétől vonják el megtakarított filléreiket, — ott játjuk végre közmunkát szolgálni az utolsó napszá­most is, — és mindezek tetteik méltó jutalmat, nem az anyagi előnyökben, mások elismerésében, hanem a kö­telesség hű betöltésének megnyugtató tudatában kere­sik és találják fel. Alapos a reményünk, hogy a városi képviselő testület küldöttsége megfogja találni az utat azoknak szivéhez, kik hivatva vannak zászlóvivő vezérünknek lenni a honpolgári kötelesség betöltésében, — és nem engedik a szégyen foltot városunkon, miszerint nem ta­láltunk benne oly egyéneket, kik helenkét — a munkát megosztva — egy-egy félnapot a közügy oltárára, a nép nyomora enyhítésére szentelni hajlandók lennének. A pápai tagosiíásiper költségeiről. A városunk határában megtörtént tagosítás ügyében, az érdekelve levő lakosok között a mult 1877-ik év december hó­napjában, egy nyolc tagból álló, s magát választott bíróságnál* nevező küldöttségtől, egy nyomtatott értesítés, s illetőleg fölhí­vás osztatott ki, mely szerint általa Németh Mihály .pápai lakof magányzó részére, a földes uraság és a lakosok közt lefoly elkülöuzési és tagositásiper költségeinek fedezésére 14,641 frt 50 kr. - mond — tizenégyezer hatszáznegyvenegy forint ötver krajcár állapíttatik meg, sebből, 1878-ík évi január l-ig, a rajul esendő résznek megfizetésére, azon figyelmeztetés mellett szól­littatnak föl, hogyha ezt akkorra nem teljesítenék, ugy ez idői túl, 6% kamataival együtt fog az tőlük végrehajtás utján be­hajtatni. Bs a fizetésre való fölhívás, végrehajtássali fenyegetéi mellett, már közre is bocsátatott. iíogy a fönt jelzett költségeknek, a szintén fönt hivatko­zott értesítés, s illetőleg fölhívás szerinti megállapítása, mind a: alaki, mind az anyagi törvényekkel mennyire ellenkezik, s en­nél fogva kötelező erőt neki tulajdonítani nem lehet, arról aka­rom azon közönséget, mely ez iránt talán kétségben van, elapol utján, némileg tájékozni. — Lássuk elősször alaki tekintetben. I. A fenálló törvénykezési rendtartás szerint a nevezett kül döttség, mely magát választott bíróságnak nevezi, a jelen esetbe] választott bíróságot nem képezhetett, s igy határozata, az érde kelt felekre kötelező erővel nem bírhat, mert 1. a törvénykezési rendtartás 53-ik §-ának d. pontja szerin olyan perekben, melyeknél távollevő, vagy gyámság és gondnokság alatti személyek is vannak érdekelve, a rendes bírói illetőségié eltérésnek helye nem lehet, hogy pedig a pápai elkülönzési é tagositási ügyben, ily személyek érdekei is forognak fön, az ugyan senki kétségbe nem vonhatja, s igy a jelen ügyben, vá lasztott bíróság egyátalában nem is működhetik, anyival kevésb kötelező erejű határozatot nem hozhat. 2. Ugyan a törvénykezési rendtartás 56-dik §-ának a pontja szerint, mint birói személynek, nem szabad oly ügyekbe részt venni, melyekben saját személyénél fogva érdekelve lévéi közvetlenül, vagy közvetve kárt vagy hasznot reménylhet, ezen §. rendelete a 497-ik § szerint a választott birákra nézv is kizáró akadályt képez. Már pedig a szóban levő választó bíróságnak tagjai a jelen ügyben többé, kevésbé mindnyájan éi dekelve lévén törvényszerű választott bíróságot nem képezhettek, 3. Mégis a törvénykezési rendtartás 500-ik §-a szerint választott biróság tagjaínak kijelölési jogát a felek együttese ' gyakorolják. A törvénynek ezen rendelete sem volt a jelen eset ; ben megtartva. Mert a választott biróság leendő alakítása, tag jainak leendő megválasztása, az érdekelt feleknek, hogy en megjelenhettek volna, előre hírül nem adatott. Együtt volt ugya 1 számos birtokos, de az összejövetel nem e célból történt, s í választott biróság tagjainak megválasztása, mint elintézenc j tárgy, az összejövetelre kitűzve nem volt, tehát a megválasztí j ezen § szerint törvénytelen. 4. Az érdekelt felek, a választott biróság irányában, £ 501-ik § által adott jogot sem gyakorolhatták, miután erre - választott biróság által soha fel sem is hivattak. E szerint u. 3 mindenik félnek joga van a jelelt tagok közzül, kikben tali elég bizalmuk nincs, kettőt vissza vetni. A választott birósí ] megalakulása tehát ezen §. szerint is törvénytelen. ,r 5. Azt sem tudom, hogy a választott birák az 502-ik £ - nak eleget tettek volna, mely szerint kötelesek lettek volna mi 3 gukról Írásbeli nyilatkozatot adni az iránt, hogy a biráskodá valóban el is vállalják. 6. Nem tett eleget a választott biróság a törv. rendtarti 504-ik §-ának sem. Mert kötelessége lett volna , megalakulái - után 15 nap alatt a feleket össze hivni, s ezekkel egyetértői! ,i az eljárás módját megállapítani. 7. Föltevén, hogy ezen alaki törvénytelenségek el ne *' követtettek, melyek közül bármelyik egymagában is, aválaszti ^ biróság illetőségét megszünteti, még is a szóban levő itél< - vagy megállapodás fjnditium v. conpromissum) végrehajtás ala u jául nem szolgálhat, mert: a) törvényszerűen .sem kihirdeti sem kézbesítve nem volt, s igy a magát jogaiban sértve ér fél, a törvény adta perorvoslattal nem élhetett, bj a nyomtalá P ban megjelent határozat, senki által sem megpecsételve, sc a aláirva nincsen, s igy hitelességgel nem birhat az sem lév a bizonyos, hogy mind egészben, mind részleteiben valóságg azoktól ered-e, kiknek neve alatt kiadatott. * Mivel tehát, a magukat választott bíróságnak neveze - különben igen tiszteletre méltó urak, a hivatkozott törvényei - kek szerint, választott bíróságnak, A fenforgó esetben, nem t inthetek: azért kötelező erővel biró határozatot senkire nézve Din is hozhattak. Méltán bámulatot, sőt megbotránkozást szülhet tehát az rdekeltek legnagyobb részében, midőn a város elöljárósága ezen n-vénytelen eljárást a magáévá teszi, s a törvénytelenséget újra igénytelenséggel tetézi, midőn a megállapított roppant összeg ehajtására vállalkozik, s a végnélkül! tartozmányokért, külön­eu is folyvást zaklatott közönséget, ujabb zaklatás tárgyává inni nem irtózik, holott ily nemű törvénykezési dolgok intézésére, I'int közigazgatási hatóság elöljárósága, ez idő szerint hivatva em lehet. (Az ügy érdemét illetőleg a jövő számban). Roma. febr. 14. 1878. A pápa temetése. Tegnap kissebb mértékben tódult a sokaság Szt. Péter felé unta három előző napon. Még csak délután élénkült az egyházi ír és előcsarnok, '/ 2 4 kor pedig eltávolitatott a sokaság a temp­nnból, melynek ajtai eltárultak. Azonnal megkezdődtek az elő­észületek IX. Pius pápa hűlt tetemeinek ideiglenes temetkezé­éhez és pedig azon fülkében, mely sok évekeu át XVI-dik íergely maradványait takarta. A szertartások megkezdése előtt lalpieri szobrász az elhalt arcáról a főszáltát vette le — a je­enlevő romai nemesség hölgyei temérdek olvasókat és nyakér­neket hoztak magukkal, melyekkel igy a halott közelében álló ;anonok annak arcát érinté, ugyanez történt egy nagy mennyi­ségű feszülettel, melyek francia papok által egy nagy ládával izállitattak ide. E közben közeledett az esti hat óra és a Capella le Sagrameuto, a meghívott vendégekkel, melyek csaknem va­amennyien a római nemességhez tartoztak, megtelt ezernél több lintóban gördültek, az egyház egy mellék bejárása elé, mely ilőtt a Turinból e célra meghívott „Allievi dei Carabinieri" Legio kört képezett, a csapat fényes gálában, a tisztek mély gyászban, a zenészek pedig gyász-fátyollal leplezett hangsze­•ekkel jelentek meg. Hat órakor a káptalan és a Vatieáu pap­sága a schveiciaktól kisérve kiléptek a Szí. Péter sekrestyéből ;s az óriási középhajón keresztül a Capella del sagramento felé cezdtek haladni. — A kápolna rácsozatja nyitvák voltak és a coporsó átér közepére lett visszahúzva; valameuyi disztestőrök, x schwajciak magasabb tisztjét és a palota testőrség a koporsó -cörül sorakozott, miközben a bibornokok, kik az egyházi tanács­termet, melyben egybe voltak gyűlve, elhagyták és a belső lép­csőn át jöttek le a Capella del sagramentóba, a halott mellett elvonultak, annak lábait csókolva. Azután Szt. Péter káptalauja lépett be , élükön msgr. Folicaldi fekete díszruhában fehér mitraval, ki a pápai szertartók segédkezése mellett a halotatt szentelt vizzel locsolta. — A Capella Giulia elkezdé a misererc éneklését, és most — 6*/ 4 órakor — megkezdődött a nagyoltárhozi búcsujárat. Eközben tökéletesen besötétedett a főoltáron csak hat gyertya égett, és itt ott csillámlott a mellékhajók boltozatai alatt egy—egy fáklya — a disztestőrök felvették a gyászpadot. A búcsújárás, urak és hölgyek által képezett sürü sor uton ke­resztül, lassú léptekkel haladt a főhajón át; legelői ment a szent Collegium a Prodekan bibornok di Pietro magányosan, utánna a püspök — bibornokok, azután (a gazdászati főnök Cammerlengo) Pecci, azután a bíbornoki lelkészek és végre a bíbornoki szer­papok különösen szemmel kísértettek Bilio, de Lucca, Pecci, és mások, kik mint „Papabili'Mt ismeretesek; szintén nagy feltű­nést okozott Hohenlohe bibornok ki 1870 óta itt igen ritkán láttatott. Most következett a vaticáni papképezde, azután a káp­talan és Szt. Péter főpapja, Boromeo bibornok; ezeket szorosan követte a schweieiak és disztestőrök által körülövedzett gyász­pad, melynek oldalán négy Szt. Péteri kananok égő gyertyát vittek, még hozzá csatlakozott a pápa udvarszemélyzete, Colonna és Orsini hercegek valamint az elhalt pápa orvosai Ceccarelli és Antonini. Midőn a halottal a Clementine kápolna rácsozatához értek rövid ideig megálltak, és a pápa holttestét ugy fordították, hogy feje az oltárhoz közelebb feküdjék, a gyászpad felállitatott, körül vétetett tizenkét kargyertyatartóval melynek mindegyikében egy fáklya égett, mint a Cappella de sagramentóban; melyek körül a szent collegium, a papság, a pápa udvara és a szent, széknél hitelesített diplomaták félkört képeztek —imák mondattak, zsol­tár énekeitett és az elhalt egyházfőnek egy életrajza olvastatott fel latinul, mely később a koporsóba a halotthoz mellékeltetett.— Ezután monsgr. Francesco llicci a gyászpadhoz lépve a holt arcát fehéi takaróval fedezte. Monsignore Pio Marsinucci pedig a többi testrészeket egy piros fátyollal borította és azonkívül azon piros lepellel takarta, a melyen a négy napi nyilvános ki­állítás elkalmával feküdt. — A három koporsó már készen állott, a disztestőrök a holttestet az egyikbe fektették, mely egy Pi­nie törzséből faragott és vörös bársonnyal béllelve volt, a halot­test díszletén mi sem változtatolt teljes egyházi diszben, fején az arany mitrával, ugy a mint ki volt állítva ugy tétetett örök nyugalomra. Három vörös selyem erszény feküdt lábainál, melyek 32 db, arany ugyananyi ezüst és réz pénzt és nyakérmet tar­talmaztak, ezzel alkalmasint pápasága időtartamára akartak utalni; az első koporsó csavarokkal záratott cl, és a második ónleme­! zekből készitetbe helyeztetik, mely idő alatt a káptalan jegyzője egy hosszú |a temetkezések ről szóló okiratot olvas fel — Most monsignore Folicoídi a halottnak az utolsó absolutiot adja és az ónkoporsó a Camerlengo a házfőnök és a káptalan által a szoká­sos hét pecséttel látlatakel —a koporsó fedelén fent egy kereszt, alatta a pápa cimere a háromszoros koronával, de a kulcsok nélkül volt alkalmazva, a középen pedig egy tábla ezen felirattal: Corpus PII. IX. P.M. Vixit an. LXXXV. M. VIII. D. XXVI. Eccles VNITER, PRAEFÜIT. AN. XXXI. M. VII. D. XXIII. OBUT DIE. VII. FEBR, AN, MDCCCLXXVIIL

Next

/
Oldalképek
Tartalom