Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-12-01
Minket is csak egy biztos, józan alapra fektetett hitelgazdászat húzhat ki a sárból, mibe az e téren elkövetett botlásainkkal jutottunk. S nem tagadhatjuk, hogy bár erre az utat egyengetni már egy évtized óta nyíltan kijelentett szándékunk volt, mégis e tekintetben évek hosszú sora óta csak is a múlt évben észlelhettünk némi javulást, midőn t. i. az 1875: 49. t. cz. felhatalmazása alapján a magyar pénzügyminister az aranyjáradék- kölcsönt kibocsátotta. Ámbár e rente a lehető legkedvezőtlenebb viszonyok között bocsáttatott aláírásra, araennyiben a mértéken felül izgatott piliticai helyzet, majd az Ausztria és hazánk közti gazdasági kiegyezés folytonos hullámzása, a pénznek általános szük volta, s főleg pe dig, hogy ugyanekkor Ausztria is, Oroszország is, Törökország is nem várt mértékben keresték fel az európai piaczot, korántsem volt kedvező talaj:— mégis lehetetlen magái e műveletet a legméltóbb elismeréssel, s örömmel nem fogadnunk, mert ez által végre megalkottuk a semmiféle törlesztéssel nem járó rentél, melynek aláírásánál egyébiránt dicsérelel érdemlő részt vett nemzetünk és megkezdettük azon nagy horderejű hitelműveletet, mely zilált pénzügyeink rendezésének egyik főfeltétele, t. i. a függő nagy kölcsön conversiója. E nagy czélt teljesen keresztül vinni csak a jövő „j ó z a n" politikája képes.! ! Azon az úton haladunk-e váljon, mely a jövő sokat sóvárgott józan politikájára vezet: — ezt tárgyalni nem tartozik e lapok keretébe! Országgyűlésünk új cyclusától függ: — fogja-e bizlosiloni hazánknak e ,,j ó z a n politika t," respective e nemzetnek hitelét, léteiét^ — avagy, mitől Isten óvjon, igazolni engedi első czikkünk vezér sorát: „Soha ennél szerencsétlenebb nemzetet, mint ez a — magyar n e m z e t! ! u Fenyvessy Ferencz. Kivonatok az ismeretterjesztő egyletben tervezett yy*W eyy&eteH — egy positivisla könyvéből' 1 ' cimü felolvasásból. Mi könyörülünk a szegények sorsán, és sokszor nagy jószívűségből, önmegtagadással segítünk rajtuk, gyűjtéseket rendezünk, minden jótékonyeélú vállalalbau részt veszünk, de továbbra azután nem is terjed ám tudományunk. Bármely hozzánk intézett sürgős kérdésre, majd a terméketlen fügefa, majd a rosz gazdag, parabolájával válaszolunk, ismerjük César fillérének históriáját stb., a melyekből azután a legfejetlenebb ideákat veszszük, mert meg kell vallani, hogy minden társadalmi ostobaság csak önmagunktól ered. Azt mondják a szegények, hogy „rosz az industrialis rendszer, le kell azt rombolni" — De mi azt feleljük reá, jó az, mert hiszen annyi kiucset produkál, csak javítani kell,* azután azt mondják, hogy a gazdagság rosszul van felosztva, és bogy a gazdagok visszaélnek vagyonukkal, erre azt feleljük ez igaz, és ezt megkell változtatni. Az industria ma már sokkal többet produkál semhogy abból mindenki meg ne élhetne, és mégis sajnosán igaz azon theoréma, hogy napjainkban, „a nyomor, a munka növekedésével egyenes arányban vau. Ha Franciaországnak megvizsgáljuk egy-egy olyan városát, melyben nincs industria, azon csendes városok egyikét, melyekben a mult századbeli szokások még divatoznak látni fogjuk, hogy kevés pénz és kevés vagyonosság mellett is, uem találunk szembetűnő nyomort — Találkozunk egy-egy koldussal a templom küszöbén térdelve ki az alamizsnából él, de nem látjuk a szegénység amaz irtózatos sebét, mely nagyobb városokban, a nyomorúság nevében épen a legnépesebb osztályt éri, mely munkája mellett sem képes megélni. — A világ fővárosa London, mely egyúttal a legnagyobb vásártér is nem képes lakosait eltartani, alamizsnára szorul, — Parisban 17 év óta, rendkívüli munkaáradat van, a munkabér tetemesen emelkedett, és íme még is mindig ott van a lázító nyomor. Tehát nem a productio hiányában, hanem másutt, van a baj, míg egyfelül óriási vagyon halmozódik egybe néhány év alatt, másfelől azok kik azt produkálták a kórházakban keresnek menedéket és ott halnak el. Váljon nem célszerübb-e akkor, ha az angol és francia munkások egyenesen viszsza utasítják a munkát, mint teszik azt a spanyolok, mely utóbbiak különben is találnak élelmet, mint örökös kényszer munkára kárhoztatva lenni, és végre is ében halni meg. „Nagy városokban sok társadalmi seb várja a gyógykeCsarnok. ESTI SÉTA Hova mentünk, merre jártunk, El ne áruld senkinek; Azt az édes elborongóst Ember úgysem érti meg. Csöndes estén félhomályban, A zizergő fák alatt. Boldogságunk végtelen volt, — Mégis csak egy pillanat. Kis kezed' kezembe tartam, Lázban égett homlokom, — Szivem ép' ugy reszketett mint Az eső a lombokon. És mikor te rám tekintél? Könyeidből olvasám, Hogy a mitől lelsz: az ember, S a mi bíztat: a magány. Ekkor azt hittem, hogy ott fen A mi csillagunk ragyog S lépteinket őrzik, áldják A szelid, jó atiygyalok. Rudnyánszky Gyula, lést, és őszintén mondva ezek mellett a feodalis öldöklések még szerencsés combinatioknak mondhatók, — mert jóllehet borzasztó dolog a véröntés, de bizonyára kegyetlenebb a lassú mérgezés, mi által a vér csendesen de észrevehetöleg kiszárad kiapad. Csodálatos, hogy e szörny állapot még védőkre is talált, az angoloknál a malthusiai ecouomislákban a franciáknál a St. Simouistákban. Amazok azt mondták hogy a szegénynek csak annyiban van joga élni, a mennyiben a gazdagnak szüksége van reá. — Ezek egy ügyes de a társadalomra nagyon veszedelmes és mysticus óvrendszert létesítettek a szegény osztály megmentésére. Címerükre írták „mindent az industriáért és az industria által" a tőke és szellemi tehetségek egyesítése szükséges a tudatlan és szegény nép körében a rend fentartására. Ezen uj erkölcsi törvény alatt azután megindult az üzlet és az üzlet hozott is szép jövedelmet a humanistikus St. Simonislák részére. Mindkét rendszer alap elve volt, hogy az erkölcsi és tudományos nevelést kezökben tartsák, dolgoztatni a munkást mig fáradságában ki nem döl, produkáltatni szünet nélkül, elvük volt dolgozz nyomorult, és keresd meg arcod verejtékével azt a miből én majd élvezek. Zúgolódol? tudd meg, bogy az élet asztalánál nincs számodra hely, hát nem tudod, ha abbanhagynád a munkát hogy 10 ezer ébező várakozik az ajtóban helyedre, — szerencsére, itt van a jóttevő nyomorúság, mely meg ment, minket tőled, — és ha nem felelne meg talán a szükségletnek, kezünkben az éhhalál a cholera, és háburu, szóval a gondviselésnek minden ostora. Igazán csodálatos, hogy az a nép mely Voltaire imádójának vallja magát , . feleit elfogadja és eltűri az ilyen industrialis mysteríumot. Kitalálták azt, hogy a fogyasztás egy társadalmi functio s hogy minden gazdag, hasznos tagja a társadalomnak már t. i. csak azért mert elfogyasztja azt mit mások produkálnak. — Es ha sokat fogyaszt ugy a szegénynek valóságos jóltcvójc lesz, mert élénkíti ezáltal a kereskedelmet. És ellenkezőleg minden gazdag, ki takarít, nyomorult ember és haszontalan tagja a társadalomnak mert nem lesz semmi szolgálatot a kereskedésnek. Feltalálták azt is. hogy a társadalomban csak a productor volt az alkalmatlankodó, mert annak nem lett volna szabad fogyasztani, pusztán produkálni. -- És sokáig hitték azou elvet, miszerint az ember a produktumokért vau, és nem a produktumok az emberért. A gyapjúnak van ára, de az emberhús semmit sem ér. Aztáu azt is mondták, hogy a nagy adó, jele sőt forrása a nemzeti gazdagságnak, és távol attól hogy miatta panaszkodjunk sőt őrvendenüuk kell rajta és valószínűleg még uagyobbitását is kérni. És nevelt fiaiknak nevezték azokat, kik 40 souval zsebükben fabocskorban és kopott ruhában jöttek Párizsba és itt néhány év alatt millionáriusokká lőnek, ez csakugyan szép eredmény, és méltó a nagy rend fiaihoz, hanem ha analysálrn akarnók meggazdagodásuk procedúráját, ugy reá mutathatnánk bány szerezte vagyonát becsületes uton. Azt állították, hogy hirdetve az egoismust, kötelesség rendszere helyébe az inleress és az élvágy támasztó systémátj állítva be, mely ösztönözni fog mindenkit a mások rovására dolgait végre hajtani, ebből egy bámulatra méltó társadalmi öszhangzat fog keletkezni. Előtérbe helyezték a gazdag industrialis főnököket és azután a szegényeket, azt mondva, engedjük meg amazoknak egyesülni és kiterjeszkedni, de tiltsuk meg ezeknek sorba lövetés büntetésének terhe alatt. Es most hadd folyjon minden igy rendén, nevezvén ezt üzleti szabadalomnak. Mindezen theoriák kedvező politikai viszonyokra találtak és szabad befolyást gyakorolnak a társadalomban, és a legnagyobb tömeg rovására mély gyökeret vertek. Ezek voltak a mai szomorú állapotok előidézői. Az igy keletkezett társadalmi sebeket érezték a communisták, az individualisták a mutuelisták és a collectivilisták, ezek mindegyike felszólalt és véleményét hangoztata, mindegyik tervet készített egy jobb jövőre sokan azt mondták, hogy „a tőke az a mi minket meg öl, töröljük el tehát a tökét." Mások azt mondták hogy a vagyon, el kell tebét törölni minden nemű egyéni birtoklást. Lássuk miként felelnek mindezen követelményekre a posilivisták, ,, az individnahistáknak azt mondják," hogy a gazdagság forrására nézve társadalmi, és igy alkalmazásában is annak kell lennie. — A commuuistáknak felelik, hogy a vagyonnak személyi sajátságunak kell lenni. A gazdagoknak pedig hogy ők az emberiség azon tőkéjének lefoglalói melyet a jelen és mult idők nemzedékei együttesen szereztek. A szegényeknek pedig azt mondják. A tőke szent miután ez társadalmi megtakarítás, és fontos dolog hogy a tőke öszpontositva legyen, annak hasznosan való alkalmazhatósága miatt az individualisták rendszere czélszerütlen mert ha valaki bizonyos mauipulátio nyomán például az emberiség tőkéjének- bizonyos részét magáévá tette, mondhatja-e magáról azt hogy ő készítette ő produkálta a mije van, illusio, mely nem állhat meg a tudományos világ előtt a fnkarság, a munkásoknak tevékenysége, azok erkölcse és képessége az ügynökök becsülete bizony nagybefolyással van arra hogy valaki gazdag vagy szegény legyen. A külső körülmények cosmologiai és socialis viszonyok is befolynak a végzetes eredményre. Ugyanazon eszközök ugyan azou munkásokkal bárki emelkedhelik vagyonilag de tönkre is juthat és az évadot a politikai állapot fordulatait ne számítsuk a fontosabb tényezők körébe? Hogyan lehetne tehát máthematikailag kiszámítani a közös tőkéhez viszonyítva az egyesek birtok jogát, ilyen complikált jelenségek miatt az individualisták terve bizonyára zátonyon maradna. Ha például egy kocsi vagy valamely gép feltalálója kész árban követelné minden egyes találmányáért a közvagyonemelkedésével arányban az öt meg illető részletet ezen számítás nem a végtelenbe vetne-e, azután, mivel mi mindnyájan egyenként azon társadalomnak egy-egy tényezőjét képezzük, a melynek körében vagyunk nem élünk-e a körülmények befolyásának hatása alatt? — ha például egy párizsi ügyes munkást, vagy valami szüntelen specialitással foglalkozót más taláu idegen földre vinnénk nem vesztene-e értékéből. Bármely foglalkozásra áll ez. A legnagyobb aesthetikus lángész nem takarhatja el munkáin kortársai befolyását úgyannyira, hogy az egyes munkákról reá ismerünk egyúttal azok korszakára is. De nem csak a korbeliek befolyása nagy, hanem a meg$ loző idők nemzedékeié is elvitathatatlan. Vájjon a talaj mindig olyan alkalmas volt e a művelésre mint jelenleg? Vájjon a gép találmány uem alapul-e geometriai algebrai és mechanicai mély tanulmányokon melyeket a nagymesterek, mint Archimedes Decartes munkáiból meritnek. — Vájjon azon számtalan üzletág, melyek az ipar vegytan terményei, nem lett-e már a középkor laboratóriumaiban előkészítve ? Midőn tehát valaki azt mondja, hogy én ezt vagy azt szereztem, a társadalmi tudomány nézetei szerint, nem tett egyebet mint elsajátította az emberiség tőkéjének egy részét, a korában dívó eszközök és módok által. — De szerezze meg ugyan azt ugyanazon módon egy elhagyatott, a civilisált világ minden eszközeitől megfosztott szigeten, vagy csak képes volna-e azt megszerezni még akkor is habár az itt található a tudomány által felfedezett eszközöket mind oda szállitatná is? Ed e lény i Lajos. (yége köv.) Kiállítási ügyek. — A jövő évi székesfehérvári országos kiállítás érdekében vasárnap, folyó évi december első napján délután 3 órakor a városház termében — Pápa város közönségének a kiáilitásbani részvételét — szervező értekezlet fog tartatni. Pápa nov. £5. 1878. A szervező bizottság ideigl. elnöke. Kiss László. — A székesfehérvári országos ipar-, termény- és állatkiállitás végrehajtó bizottságától. Az Ő cs. kir. Fensége József főherceg magas védnöksége alatt 1879-dik év tavaszán Székesfehérvárolt tartandó országos kiállítás — tekintve az iránta eddig mutatkozó általános érdeklődést — a hozzá csatolt várakozásokat messze túlhaladni ígérkezik. Miért is már ma biztosnak vehető, hogy teljesen meg fog felelni czéljának: „mindannak hü képét adui, mit szereteti hazánk s társországai a közművelődés terén, természeti kincsekben, ipar- és műtermékek tekintetében általában előállítani képesek, valamint feltüntetni azok fejlődését, fokozatos előhaladását és növekvő versenyképességét." De, hogy e tekintetben valóban jelentékenyet és tökéleteset érhessünk el, félúton mcgállanunk nem szabad. Az országszerte nyilvánuló érdeklődés nem tesz elhízottakká, sőt abból merítünk ösztönt: mentül nagyobbszerü eredmény érdekében továbbra is lankadatlan erélylyel közreműködni. Minél több oldalú és tökéletes!) leend a kiállítás, annál nagyobb s jelentősebb az eredmény; s ez eredmény elérésében segédkezet nyújtani minden polgárnak egyenlően szép feladat. A czél melyet kitűztünk, kettős. Egyrészt: feltüntetni haladásunkat a közmivelődés terén, továbbá gazdaságunk és ipartermelésünk fokozatos haladását és emelkedő versenyképességét; másrészt: közrehatni a hazai forgalom, kereskedés s fogyasztás élénkítésére, tehát ugy az egyesek, mint az összeség jólétének emelésére. Nem egyedül közvetlen anyagi érdekeinkről vau tehát szó, hanem egyúttal hazafias érzületünkről is, melynek azáltal adjuk leginkább bizonyítékát, ha minden egyes, e hazában egy vagy más téren működve, kicsinyt vagy nagyot felmutatva, az 1879-ik évi székesfehérvári országos kiállításban részt veend. S erre annál inkább vélünk számiihatni, mivel — tekintve a czél nemes voltát és hasznosságát — a kiállítással járó költségek csak igen csekély mérvűek. A térdij — a mint az a szabályzatból kitűnik — lehetőleg mérsékelt. — Alólirt bizottság gondoskodni fog, hogy a kiállítási tárgyak a vasúti igazgatóságok által szállítási árkedvezményben részeltessenek, sől kívánatra kész a kiállításra küldött tárgyak biztosítását is, valamint — ha ez iránt különösen megkerestetnék — azok lehető legkedvezőbb eladását eszközölni. Végül késznek nyilatkozott a tisztelt kiállítók érdekében a czélnak legmegfelelőbb jutányos czimtáblák, kiállítási szekrények vagy asztalok beszerzéséről is gondoskodni. E mellett arra is bátrak vagyunk felhívni a t. kiállítók figyelmét, különösen pedig azokét, kik Párizsban is állítottak ki tárgyakat, hogy azoknak egyenesen Székesfehérvárra leendő küldése által tetemes szállítási költségek kíméltetnének meg; alólirt bizottság gondoskodand, hogy a beérkező tárgyak a kiállítás megnyíltáig jó és biztos őrizet alatt legyenek. Noha a bejelentési határidő 1879-ik évi márczius hó 1-jéig terjed s a kiállítás csak 1878. május 10-én nyittatik meg, mégis azon kérést intézzük a tisztelt kiállítókhoz, hogy bejelentéseiket ne halogassák, mivel számuk előre láthatólag igen nagy lesz s igy minél koraibb bejelentés által juthatunk csak azon helyzetbe, hogy a térbeosztásnál minden tárgynak a legmegfelelőbb és legelőnyösebb helyet jelölhetjük ki. Végül azon eljárás, melyet a biráló bizottság összeállításánál követni szándékozunk — a bírálók az ország különböző kereskedelmi és iparkamarái által küldetvén ki — kétségkívül a legjobb biztosítékot nyujtandja az iránt, hogy a díjazások a legszigorúbb tárgyilagossággal fognak eszközöltetni. Jelen sorok kiegészítéséül még csak azt említjük fel, hogy a magas kormány ugy mint Székesfehérvár város és Fej érmegye törvényhatósága a kiállítást minden irányban támogatják és előmozdítják, bogy az ország összes mezőgazdasági és iparegyletei a legélénkebb rokonszenvvel kisérik működésünket s végre, hogy a fejérmegyei gazd. egyesület kezdeményezése folytán az első vándorgyűlésre a gazda és erdész-közönséget meghivandja. Mindezeknél fogva, tekintettel városunk kedvező fekvésére a főváros és nevezetesb városok közelében, a kiállítás élénk látogatottságára s ezzel kapcsolatban nagyszámú idegenekre annál biztosabban számithatni, mivel számos honfi az ország legkülönbözőbb vidékeiről bennünket már eleve biztosított megjelenéséről s alólirott bizottságnak egyik főfeladatát már ma szeretelt vendégeinek méltó elszállásolhatása képezi. Az itt előadottak alapján a reánk várakozó nem könnyű feladat megoldásánál bárki jóakaró támogatására is vélünk számithatni s legyen szabad azon reményünknek kifejezést adnunk, hogy a hatáskörébe tartozó s azt feltüntető egy vagy más tárgyal kiállításunkban mindenki is részt veend, a mire ezennel tisztelettel felkérni is bátorkodunk. Kiállítható minden hazánkban előállított termeivény és gyártmány, akár czélirányos volta vagy olcsósága, jó minősége vagy fionmsága. gyakorlati alkalmazhatósága vagy egyszerű kivitele, vagy bármi egyébb különs sajátsága által tűnjék az ki; kiállítható továbbá külföldi gyártmány is, ez azonban kiállítási jutalmakra igényt nem tarthat. De egyúttal azon kérelmet is koczkáztatjuk, hogy a közel álló köröket a kiállításban való részvételre buzdítani szíveskedjék s megemlítjük, hogy kisebb kiállítókra nézve a kiállítás jelentékenyen megkönnyittetik azáltal ha valamely vidék kiállítói a kiállítani szándékolt tárgyakat u. m. gyűjteményes kiállítás alakjában jelentik be. mely eljárás az egyesekre nézve jelentékeny költségkíméléssel járna. Legyen szabad a t. olvasó szives támogatása és közreműködéséért már előre is köszönetet nyilvánítanunk s arra kérnünk, hogy velünk mennél előbb tudatni szíveskedjék*
