Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-07-14

A ^z;ei*li.o>sz;tő és lciadóliivaial AV aj cl 11 Ií. á i> oly kiinyvkpreskcdi'si'hoii van, uhovn a/, előfizetési hirdetési dijak is intt'-zcmlők. Kéziratok nem adatnak vissza. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. lf ír'ií: * °-Ho"avent. 1 . V. 4. Kamillus,

1 . 13 cieella ^ 15 Heríu Apostol oszlass }~ Apóst. osyj. >~ 1

^

lCeUa J , 16 Kedd Karmelh. B. assz.\i Fauslus \ 3. 15 Dem elf

J.S >//«,9 A képviselőválasztások előtt! - Ajánlva a ^épviselőjelölteltnelc. Sajtópert nem akarunk kapni! Nem politicai indokból irjuk lehat társadalmi lapunk e vezércikkét.! A kötelesség, küzdeni lankadatlanul hazánk társadalma érdekéhen, késztet a jelen percben, midőn a politikai élet zsibvásárján széitéhen — hosszában megkezdődnek a licitáltok, — midőn füldobszakadásig hallunk majd igéini a hazáért mindent, s látunk később, tenni a hazáért — semmit: hogy felemeljük szerény szavunkat azok számára, kik a nemzet bizalmát kinyerve hivatva lesznek ez ezredéves honnak féllékenyen őrzött érdekéről, s rég sóvárgott üdvéről határozni..! Fenségesen szép, óriásilag nehéz e feladat! — — Kiemelkedni magasan a tömkelegből, mint homoksivatagból az obeliszk- küzdeni gigászi erővei szépért, nemesért, mint a Grál-monda szent hősei; — ingatlanul, törhetlenííl megállani egyformán szemben a csábbal, mely veszteget —, szemben a vészszel, mi letiporni kész, — miként ezt a smzados cser teszi a nap égető sugaraival, s az ég örkánaival; — bírni az öntudat, s az ambilió nemes tüzét, mely lelkesül, s lelkesít, miként csaták zajában a riadó; — érezni a tetterői acélzó tudat hatalmát, hogy a képviselő, cselekvése minden momentumában, szavainak minden parányi betűjében nem egy helyet, egy várost, vagy vidéket, nem egy osztályt, vagy hivatást — hanem egy egész országot, nemzetet akként képvisel, miként a négy ezüst szalag mellett megaranykoronázott hármas dombból kiemelkedő kettős kereszt címerpajzsa képviseli ezt a drága honl..\\ Van-e ennél, kell-e ennél, lehet-e ennél szebb, dicsőbb feladat.. ? !! És mi, kik 30 évvel ezelőtt az egész Európa bámulatát kivívtuk a harcban, mit századok- alkotta jogért: alkotmányunkért folytattunk: mi, kik még a leverelés után is azzal toldottuk meg a „hiszekegy"" imáját, hogy hiszünk örökké e nemzet szabadságának feltámadásában, hiszünk tántorílhatlanúl e nemzet alkotmányos érzületének örökkévalóságában: — mi, kik emésztő kéjjel — mint kiaszott föld a jótékony eső után — sóvárogtunk a paradicsomért, hol a nemzet végre önönmagának visszaadva, önönmaga fogja intézni saját sorsát, jövőjét: — ma elhidegülve, minden iránt elkedvellenkedve, szétziláltan, egymással bizalmatlankodva, rút indolentiával, közönyheu tespedünk, sülyedünk! És az ajkakon, melyek egykor édes áhítattal adták át a szellőnek a haza üdveért fennen dobogó sziv érzését, hogy vinné azt el szerteszét e hazában, hogy a rokonszivek érzése rokon ajkakra találva, magasztos harmóniában dicsőítsék az ezrek éltével, vérével megváltolt szabadság hajnalát, — ez ajkakon ma a „bánom is éri" keserű Mementó mórija hangzik el.!! Mi változtunk-e meg hát, vagy a világ fordult fel.?! Mit vesztetlünk el?! A honnak becsületél-e, vagy a honfinak erényét ?! Ugyanaz a magyar nép szántja-e fel még Árpád földjét, mely egykor a szánlóvasból is kardot csinált..?! Ugyanazon nép-e még e magyar faj, mely egykor az ország szíve volt, s melyet csak érinteni kellett, hogy a hősiesség — , önzetlenség —, a honfi erények szebbnél szebb kincseit kitárja.. ? ! Válaszoljon e kérdésekre .az, kinek nem fáj, hogy mindezt — tagadni kell..! Eldorádó lett volna e hon és — siralomvölgye lelt belőle! Tele édes hittel, tele kecsegtető reménynyel éreztük, hogy múltunk jövőnk csiráját hordja magában, s hogy: „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onla vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért"! Éreztük, beláttuk, hogy nem a tavasz csókja, nem a nap arany sugara, nem a harmat üdítő nectár-cseppje körítik lombbal, s övedzik levéllel a fa gallyait, de önbelseje az a hatalom, mely őt zöldelni készli..! S e tudat glóriájától övedzve erőnk felduzzadt, vérünk buzogva D

pezsgeltj karunk munkára, — eszünk tettre vágyolt, a fej büszkén emelkedett fel, s a láb haladni, előre haladni készült! És ma. ?! A lúlemelkedési vágy kirágta lábunk alól a földel, — mely elé" leendetl Archimedesnek a világot kiemelni sarkjaiból.! Ha végig tekintünk társadalmi köreink oszszes árnyalatain, ha phsychológiai búvárlatokat teszünk a salonokban, vagy a proletárság közölt, s ha e bírálatunkban a sima padló el nem ejt, ? a lehajló gerenda be nem töri fejünket: be kell ismernünk, hogy mai társadalmunk — beteg, nagyon beteg.! Az életerők elcsenevészedtek, a ver megromló!, a kar tétlenül hanyatlik alá, az ész zavart, a lej imtoi, aggódástól terhes, a láb kicsuklött s - a lethargmm fekéiye lepte ej társadalmunk egykor életerős testet. Előfizetési díjait: Egy évre 6 fr. Félé* re . 5 fr. Negyedévre . \ lr. Egy szám ára 50 kr. 1a kr. Hirdetés ele ß hasábos petitsorban 5 kr. lxyilttérlbeix soronkint 2S krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár 17 Szerda. Zoroard, Elek Qiath.), Zobor (jprot.J, 16 ÍJzr.) A hit kétkedéssé, a remény kétségbeeséssé, a szerelet hasonleséssé, az önfeláldozás önzéssé, a bizalom csalássá, a közérdek önérdekké és az erény bűnné változóit! - Keresve kell keresnünk a nemzet fentarló hármas morált, az egyéni morált: a becsületet; a társadalmi morált: a közjó ért való lelkesedést, s a politicai morált: a hazaszeretet önzetlenségét! Egészséges-e hát ez a társadalom, s nem-e lázbeteg ... ? ! Egészséges-e a társadalom, hol általános a panasz, csüggedés;— hol tagadjuk azt, mit hinnünk —, s hiszszük, mit tagadnunk kellene;— hol bukás bukást követ\ hol az embereket kötél, golyó, víz, méreg temeti el — hol a becsületszót kikacagjuk, s a hiteles okmányt kétkedve fogadjuk el, mert előbb vizsgálnunk kell,— nincsenek-e azok — meghamisítva. . ? ! Egészséges-e a társadalom, hol nem hiszünk senkinek, nincs reményünk semmiben, s nem szerelünk senkit sem,- — hol kigyócsipéslöl hideg borzadályként fogadjuk barátunk csókját, mert félünk, hogy — Júdás csókja az; — bizalmatlankodunk még szülőink szeretetében is és hizelgést, letletést keresünk a liúi szeretet valódiságában.! ? Egészséges-e a társadalom, hol aranyborjún — cültus van, s még is — (vagy talán épen ezért) „pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve széthull nemzetünk;" hol a napnak nem fényéi, de foltját látjuk csak; hol

1 művelt társadalmi osztályoknak tengőd ésböl kell élniök; — hol a hazának egykor gránitszilárd oszlopa, a földesúri osztály ledőlni készül; — hol kereskedő, földműves, iparos, koldulni, s a koldus már- már rabolni kénytelen; — hol egy keserves börlönszolga- állomásra százak között (tény!) diplomás ügyvédek is folyamodtak ....?!! Képviselőjelöltek! Erről gondolkozzatok!! S hogy e csapások úgy lebírták csigázni ez egykor törhetleu magyar fajt, hogy ma tetszhalottként fekszik kétségbeesése ravatalán; — hogy nemhogy sebeit kötözné be, s gyógyítaná reménynyel egy jobb jövőre, de csak jajgatni tud; — hogy mert a virág elfonnyadt, megtagadja már a tavaszt, s örök léit sejdít, mintha bizony nem ezernyi elhervadt virágok rolhadásából nőnének fel újra a virágok, mintha bizony minden remény, nem ezernyi elveszett remény romjain épülne fel; — hogy nem is beszélve vallásról, a közügyiránti lelkesedés eltűnt, miként a naphta-láng; hogy álfénynek, hiú csillogásnak tartjuk a honszerelem ragyogását; — hogy kocsikkal kell elhoznunk a hon íiait, hogy meggyőződésüket, szavukat mérlegbe legyek; hogy a válaszfások nem a haza — de a sógor-naU, komának üdveért történnek; — hogy képviselőjelöltjeik ígéretét hazugságnak tartják, — s nem bánják már, ha hottentották intézik is a haza sorsát, hiszen szerintük ,,egyre megy": s hogy az egy^ 17 Böjt., templ. « 18 Dorottya kor lelkesítő jeligét: „Magyarország nem volt, hanem lesz" — gúnyhaholával fogadják: — mindezeknek okai voltak (kimondjuk nyíltan ,,hony soit, qui mal y pense"!) — a volt képviselő jelöltek ..!! Igen! Képviselőjelöltek! Ti voltatok azok, kik — tisztelet, becsillet a kivételeknek — akaratlanul bár, de megsemmisítettelek e nemzet fiaiban a béketűrés erényét: tűrni, szenvedni a bajt; — kik Jetiportátok oktalan fellépéseitek által a munkakedvet, a kitartást, a honfiuierények e zománcát, mert lúlcsigázott képzelmetek paradicsomot teremtett e földből; mert túllicitálva egymást természetesnek mondtátok a lehetetlent; termő tölgyfának néztétek a parányi makkot, napnak a parázsnak halvány világát; — s mert rózsaberket Ígértelek annak, ki egy kis virágbimbóval is megelégedett volna .! Biztattatok az egyszeregy éjszaka tündérfényével, aranynak néztétek a — sarat, szent Grál kövének a —, kavicsot! Istennőnek mondtátok a parlamenlarismust, mely kezében tartja a bőség szaruját! Hirdettétek prófétaként, hogy mii az ösregék regéllek e honról, az most teljesedett be csak igazán, mert e hon tejjel mézzel folyó Kánaán! Szóval: egal ígértetek, s kaptunk tőletek egy kis — gödröt, társadalmi jólélünk koporsójának .! Oh mennyi hitet, mennyi reményt, s milyen hitet, s milyen reményt temetett el e gödör, — ki tudja megmondani ?! És ludjálok-e képviselőjelöltek, hogy a nép ma, az általatok Istennőnek vallott parlamentarismust mert túlfellengző ideátokat nem teljesítő — inkább az ördögművének tartja, mint Haller: kétértelmű hybridrendszernek, mint Proudhon, a királyság s a forradalom buja ölelkezése fattyú szülöttjének, mint kedves jóakarónk, az „Algemeine Zeitung" .. ?! Tudjátok-e, hogy e tejjel mézzel folyó Kánaán népének nincsen betevő falatja, s leroskad az adó túlsúlya alatt. ?! Hogy elterjed a hit, hogy adóztatásunknál épen ellekenzöje történik nálunk annak, a mit az egy18 Csüt. Arnold, Kamilla j _. Rozina 19 Péntek Paul. Vince, Arzénja Arzén 20 Szombat Jillés próféta U Illyés } =< 19Sab.Dibbre kori római császár mondott adószedőjének: „A jó pásztor a nyájat megnyírja, de meg nem — nyúzza.!? Tudjátok-e, hogy az adó sokszor kegyetlen behajtását a história lelketlen adóztatásával hasonlítják már össze nálunk; hogy eszükbe jutnak Genua nagyjai, kik Sforzia Lajos adószedőjének egy basilica nevű burjánt szakítottak le, s mikor a követ jó illatúnak találta azt, akkor összeléplék, összeroncsolták a növényt, s a jó illat egyszerre a legkellemetlenebb bűzzé változott; — visszaemlékeznek a római kormányzóra, ki az évet csak azért oszlá fel 14 hónapra, hogy a tizenkét adórészlet helyeit tizennégyet vehessen ; — eléjükbe tűnik Pescennius Niger is, ki a terhes földadó miatt panaszkodó palaeslinaiaknak azt feleié: „Ti földeiteket kéritek megkönnyíteni, holott én, ha tehetném, még beszívandó levegőtöket is megnehezíteném! S hogy már- már arra az időre gondolnak, midőn a magyar nép az andrósiakkal fog tartani, kiknek midőn Themistocles azt monda, hogy terhes adójukat két istennel fogja behajtani: az ajánlattal és az erőszakkal, — ők ugy feleltek vissza, liogy ők meg e két istennel két istenasszonyt állitnak szembe. a szegénységet s a lehetetlenséget! Képviselőjelöllek! Tudjátok-e ezt! ? Nem adóztatásunk ellen hoztuk fel ezeket, — mert tudjuk jól, hogy az adó — mint Cicero is mondja — a köztársaság ereje! Söt mi volnánk az elsők, kik az adó ellen izgató, néplázító demagókat egy vonalban heIyeznők a honárulókkal, kik megérdemelnék, hogy úgy bánjanak el velük, mint a regi aegyyplomiak, kik kitépték az árúlók nyelvét, hogy ne használhassák azt többé,— vagy miként Pausaniassal bánt el saját édes atyja s anyja! Atyja élve falazta be öt, anyja pedig elvitte fia holttestét a határszélhez, s kirúgta azt a haza földjéről..! De felhoztuk, hogy kérve-kérjünk titeket képviselőjelöltek: ne öntsetek többé olajat a tűzre! A frázisok kora lejárt; a festéket lemosta a víz! Jegyezzétek meg, hogy e nemzet füle már jól lakott, de — gyomra üres!! Ne szóvirágot, de — kenyeret adjatok!! Béketűrésre, munkára, kitartásra intsétek e népet! Hiszen ten-búsotokból, ten-véretekböl való az!! — Ne azt a tüzel szítsátok tehát, mely nem melegít, de pusztít, éget miként Nero tüze; — hanem azt a tüzet, a mit honszerelemnek nevez az erkölcstan! Ezen a tűzön nem tudott kifogni az a másik tüz, mely elégeté Mucius Scaevola kezét. . . . ! — — Nem kívánja senki sem tőletek, hogy szeressétek jobban e hazát, mint bárki más, mert hiszen meg van irva, hogy a honszeretetnek nincsen fokozata! A ki nem tesz mindent érte, az semmit sem tett, s a ki nem ád mindent érte, az mindent megtagadott . .! De igenis követeli tőletek e nemzet jóléte, e nemzet jövője, hogy ha van erkölcsi erőtök kiállani a küzdtérre, s kérni a nemzettől, hogy bizná rád sorsát : — ugy legyelek jellemben oly magasak, mint obeliszkek, miket nem ér el föld sara; — legyetek hősiességben hasonlók Grál lovagjaihoz; — kitartásban századok cserfájához; — közérdek iránti Ielkesítésben, csaták riadójához! — S hogy el ne felejtsétek, hogy nem sógorotok s nem komáitok érdekét képviselitek: jusson eszetekbe az egész hazát képviselő—nemzet címere! — S ha ezt teszitek: — meg fog koszorúzni e nemzet géniusza! Válaszszatok bál!! Leonidászok —, vagy Ephial-r teszek akartok lenni . . . ?! S úgy legyen raj latok e hon áldása —

; vagy átka!! Képviselőjelöltek! Erről gondolkozzatok!! Fenyvessy Ferenc. Paris, július 0. i878. Parisból. Noha mikorra e sorok napvilágot látnak, valószínűleg; már magam is fogom a Pápai Lapokat a „Griff" kávéházbau olvashatni, mégis nem akartam ebbeli Ígéretemet, egészen beváltatlant hagyni, hogy egyszer kivételesen könynyebb kaliberű olvasmány* is szolgáltassak az ön becses lapjának, mint a minőt száraználszárazabb milliónyi vámbavételekkel, bankdotátiókkal és budgetdelicitekkel spékelt dictióim három éven át tartalmaztak. Mig- három heti ittartózkodásom alatt a jury munkálatok mindazon időmet, melyben itt dolgozni szokás, sót dolgozni lehet anynyira igénybe vették, hogy le kellett mondanom több a francia kereskedelmi minister szívességéből teljes belszervezetébeu előttem nyitva álló közintézet látogatásáról; még- kevésbé .maradt időm a különben is bosszantóan felszaporodott hivatalos lés ncm hivatalos levelezések mellett észleleteimuek kissé rendszeresebb papírra tételére. Bizonyára kellő mentségül fogja ezt szerkesztő úr elfogadni, ha csak igy holmi apró „napló töredékek" alakjában mondok el egyet mást az ezúttal negyedszeri rövid Parisbau idó'zcsem alkalmával nyert impressiókról. ! >'t Midőn a magyar kormány először kérdést intézett a kereskedelmi kamarákhoz, az orsz. iparegyesülethez stb., mily