Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-06-23

engedélyt az üzlet eszközlésére, mivégből is az ilyen, magokat tökéletesen igazolni képesített egyének igazolványaira rendőri láttaniozását illeszti. Ennek folytáu a t. közönség saját érdeké­ben cselekszik, ha a netán magát bemutató utazótól mielőtt vele üzletbe bocsájtkoznék igazolványát elkéri s megnézi valljon rend­őri láttamozván nyal bir-c az illető utazó igazolványa vagy sem, s ha azt találja, hogy nem, akkor biztos lehet arról, hogy szé­delgővel van dolga. — A régimérték szerint árulni tudvalevőleg ésna­gyon_belyesen a tőrvény által büntetés terhe alatt tilos. Ezen mar több év óta életben levő törvény ellenére is a vidékről be­jönni szokott földmivesek a régi megszokott mérlek szerint árul­gatnak s ennek folytán nagyon helyesen meglesznek büntetve. A nép ide vonatkozólag ugyan folyton íigyelmeztotlelik, de úgy­látszik naját kárán sem akar tanulni, s így a közelmúlt, orszá­gos vásár alkalmakor is számos vidéki ember lőn megbírságolva, mely alkalomkor egy tapolczal'ői ember mentségül felhozta, hogy a mellette lévő Körmendi Pál Pápa városának tiszti ügyésze gabnájáí is régi mérővel árulták. Szomorú az ilyen eset, inert a nép előtt a törvényiránti tiszteletet különös fényben tünteti elő, s oda vezet, hogy a tőrvényt, a hatóságot cs elöljáróságot kevésbe veszi a nép, — mivel maga nyújtja a törvény kigunyo­lására és számba nem vételére az okot és alkalmat. A törvény mindenkit kötelez, tehát a városi ügyész urat is, és jelen esetben mi hinni akarjuk, hogy Körmendi ur tudta és. bele egyezése nélkül árulta megbízottja a gabonát a régi törvénytelen mérték szerint. — Nagi/litéri illetőségű a a helybeli orsz. vásárra jött marhakereskedő a Csóka cimü vendéglőben éjjelizett s ez alka­lommal az egyiknek 900 forintot tartalmazó pénzes tárcája el lopatott. Megjegyzendő, hogy a négy emberrel a vendégszobában a vendéglős két segédje is aludt. A pénz holléte kikutatható nem volt, .« igy a szerencsétlen károsult sírva távozott vámosunkból. Ezen és hasonló esetek meggyőzhetnék a pénzzel utazni s ide gen helyeken meghálni kénytelen egyéneketarról, hogy tisztes séges éjjeli szállást fogadjanak s ne pedig, a mindenki által látogatni szokott korcsmai ivó helyiségekben éjjelizzenek egy két forint megtakarítása végett. — Mint illetékes helyről lapunkat értesitik, a kánya ró járvány örvendetes apadásban vau. Városi főorvos ur helyet­tese a fertálymesterck állal összeiratta a beteg gyermekeket és a melyik orvosi segélyben nem részesült, gyógykezelése alá vette, és a hét utolsó felében mind a megbetegülési mind a ha lálozási eset ritkább volt mint az elsőben. — Takácsi illetőségű Horváth Lajos földmives a mult napokban egy pénzes tárcát lelt, melyet a becsületes ember a kapitánysághoz pénzzel együtt beszolgáltatta. A tulajdonos ebbeli jogát jelentkezése után bebizonyítván s a derék találónak hálás köszönetét kifejezvén elveszett pénzét átvette. — Országos vásárunk, mely í*. hó 18. és 19-éu tc hát közvetlen a győri vásár után tartatott meg, egészben véve silánynak nevezhető s csak is a marha vásár bírt némi élénkség ;re!, a mennyiben Győrből, az ottani kedvezőtlen időjárás követ­keztében, számos marhakercskedu Pápára jővén, eszközölt néni bevásárlást, szarvasmarhák és lovak meglehetős számmal lettek eladva, holott a zsibvásár oly néptelen volt, hogy nagy heti vá­sárnál egyébnek sem volt nevezhető. — Lopott sertések. F. hó 12-én az Enyhig mellett Ecsi pusztáról 18 db. sertést loptak el. A károsult egyike Pá­pára jöve, itten 8 darabot egy vidéki sertés kereskedő falkája között felismert s ezeket rendőrségünk utján letartóztatta; az illető kereskedő állítása szerint ezen lopott sertéseket egy isme­retien egyéntől vásárolta a legutóbbi szili vásárban. A 8 darab nertés egyelőre helyben le van tartóztatva s ha a károsult birtok jogát igazolni képes leend, azok neki kifognak szolgáltatni. — A mult számunkban közölt borzasztó szerelmi drá­mára vonatkozólag megjegyezzük hogy az nem a megyénkben fekvő Gecse helységben történt, mit ezennel közleményünk ki­egészítése képen közlünk. — Varga Ferenc ur pápai lakos által mult számunk­ban közlött cikkre vonatkozólag a tüskevári község t. jegyzö­sége részéről egy felette hosszú válasz érkezett, melyben be­küldött cikkünk tételei cáfoltainak. Miután ezen hosszadal­mas cáfolat lapunk zártakor érkezett, azt többé közzé nem te­hettük, mindazon által megjegyezzük, hogy Varga Ferenc ur panaszát előttünk több tanú által bizonyította be, azonban ha szüktérre szorított helyünk ezt tenni engedi, a tüskevári jegyző úr nyilatkozatát közölni fogjuk. — A mult hétéit két ló hullott el Pápán, melyek rend­jen őrileg feltettek boncolva, ez alkalommal az egyik vé^gbéléb egy 85 dekagramm sulyu a másiknak gyomrában egy 76 deka­gramm sulyu kő találtatott. Ezen kőképződés említést Iérdemel, mivel hasonló nagyságúak a legritkább esetek közészolitak tar­tozni, az egyik kő tökéletesen gömbölyű fehér mész, la másik »edig vese alakú sötét máj szinü márváuyos fölületü jegeces ész-pat, melynek közepén egy jókora kés darab vau. Ezen utóbbi kő úgy képződhetett, hogy a szegény állat evés közben a kés darabot lenyelve okul szolgált a mészkő lerakodásának. Ezen két csodálatra méltó képződvény kapitányságunknál közszemlére ki van téve s megérdemli a gazda közönség s lókedvelők megte­kintését. Ez tanúbizonyságot szolgáltat arról, hogy az állatok ételeit gondosan át kell vizsgálni, mert ellenkezőleg hasonló {áros eset szokott bekövetkezni. — Borzasztó szerelmi dráma. Sopronmegyei Szent­András községében egy jómódú füldmivesnek fiatalabbik fia szerelmes volt egy leányba, kit azonban a szülék az ifjú, test­vérbályjának adták nőül. A házas pár mint ez szokás a férfi atyjánál, tehát a nő előbbeni kedvesével egy hajlék alatt laktak. A régi szerelmi viszony ezen házasság dacára sem szűnt meg, a sógor és sóg-orné élvezek a szerelem tiltott gyümölcsét. Egy'ilyen benső téte — a — léte alkalmakor az atya által meg­lepettek s ez alkalommal a fiu atyja által szigorú dorgatoriumot kapott, s alkalmasint ebből az apa és gyermek között heves szó váltás fejlődött, mely azon borzasztó cseíekvényben lelte végét, hogy a fiu saját édes atyját agyon ütötte. A szerencsetlen apa röktön meghalt s a fiu látván borzasztó teltét, életének véget vetendő, torkát felmetszette. Még életben találtatván tátongó sebe beköltetett és Sopronba a lörv. széknek átadatván, egyelőre gyógy­kezelés alá vétetett. A borzasztó fiu midőn eszméletét vissza nyerte töredelmes vallomást tett, rettenetes cselekvényéről. Kffvletek és intézetek. — A győri önkénytes tüzoltóegylet zászlófelava­tási ünnepélyéről (folytatás'). A Széchenyitéren magasra épí­tett diszes nyitott páholyokkal körülvett tér közepén, jelmonda­tok, tűzoltói jelvények és zöld ágakkal díszített baldachin állott, melyen az ünnepi meghívottak foglaltak helyet, mig bennünket, a kör nyitva maradt oldalain cordonuak állítottak fel, elmésen párosítva szépet a hasznossal, mely alkalommal hátunk és olda­lunk nem a legkellemesebb érintkezésbe jött kíváncsian furakodó győri polgártársaink ökleivel. A tömeg egyszerre szélvált, azaz szétválasztatott, s csak­hamar megjelentek az egyletek küldöttei, karjaikon egy-egy koszorús hölgyet vezetve. Egyszerre lecsendesült mindenki, csak a meglepetés halk „ah <f-ja lebbent el sorainkon. — Valóban Győr városa szép hölgyeiről méltán nevezetes! Nem hiába szomszédunk! — mondta egy valaki, de nem tudom hova való lehetett. Hogy hányan voltak a koszorushölgyek, vagy melyik tet­szett legjobban? — azt biz én meg nem tudnám mondani, mert pruno engem valamennyi elbűvölt s együttesen tették reám azt a hatást, mit valóságos enthusiasmusuak szokás nevezni, secundó biz én az elragadtatásban elfelejtettem őket megolvasni. Avagy jut-e eszébe valakinek, ki túlvilági tárgyú remek festményt lát, melyet valamely világhírű lángész teremtett, hogy első pillanatra is azon kezdje, hogy a rajta levő angyalfőkből összeadási gya­korlatot csináljon? éu legalább olyan angyal hidegvénei nem birok! — En csak láttam őket, mint egy kedves álmot, mig előt­tem a számukra kijelelt emelvényen lebegtek; nem tudtam eltelni látásukkal, s szinte rosszul esett, mikor egyszer csak végejlelt eme tündéri defiltirozásnak! A zene megharsant, s a dalárda rákezdte: „Isten áld meg a magyart, Jókedvvel, bőséggel!" . . . s az ünnepély kezdetét vette. — Majd Vargyas Endre rendőrségi elnök a szószékre lépett s az egybegyülleket üdvözölte utána Nagy Pál polgármester tartott alkalmi beszédet, közben az ünnepély tárgya a zászló is kikerült burkából, s a Szt. Erzsébeth-egylet választmányi tag­jai, mint zászlóauyák által felszalagoztatván, a szegbeverés kezdetét vette. Először a város, azután a Szt. Erzsébeth-egylet képviselői, a koszoruhölgyek, a törvényhatóság, biróságok, hely­beli mindennemű egyletek, társulatok és intézetek, a helyi és vidéki sajtó, s a jelenvolt 19 tüzoltóegylet képviselői és meg­bízottjai ütöttek be szegeket, alkalmi jelmondatok kíséretében #). Ezután a zászló, mely épen mint a miénk piros selyemből készült, egyik oldalán a megye és város címere, másikon tűz­oltói jelvények között e szavak : Isten dicsőségére, felcbarátink ») k Pápai Lapok képviselője c szavukkal: „vezessen az önzetlenség, obogtasson a bátorság, kövessen a hála"! védelmére — láthatók, a zászlótartónak átadatván „ez valamint a többi egyletek zászlói, és feliratos táblái a koszoruhölgyek által megkoszoruztatván, — (a miénk — hála a zászlótartó élelmességének 3 koszorút is kapott,) körmenetben bemutattat­ván, az ünnepély véget ért. Nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy a zászló elhelyezése alkalmával a Gott erhalte zengett. Kérdeztem kinek van reá gusztusa, s azt mondották: a katonai zenekar karmesterének! — Sic!—Mint hallottuk a zászló Bécs­ben készült, miénk pedig Győrött! Pedig nem áll hátrább aman­nál, — ez a szakértők véleménye! A programmból tudtuk ugyan, hogy délre társasebéd ren­deztetett a Nádorban, de mi szives házigazdánk s vendégsze­rető családja körében eléggé kárpótolva éreztük magunkat a hivatalos ebédéit, mely még azonkívül kissé drága is volt, s igy nem csuda, ha a garautirozóknak került jó csomó pénzébe, kik ugy látszik szem elől tévesztették a mai viszonyokat, s azt, hogy a tüzoltóegyletek minden rendű és rangú egyénekből ál­lanak, kiknek nagyrésze nem szokott 3 ftos ebédekhez. Délután 5 órakor a helybeli egylet, életképességét bemu­tatandó nagy gyakorlatot tartott a bencések gymnaziumi épüle­tén, azonban Jupiter pluvius olyan hideg esőt bocsájtolt a nya­kunk közé ez alkalommal, hogy nem csuda, ha a hosszas ünnepély alatt különben is kimerült győri bajtársaink nehéz sze­reik kezelésében nem tudtak valami nagy hevet és gyorsaságot kifejteni. Végre eljött az est, s vele együtt az ünnepély zárköve a szőlőkerti népmulatság. — Dacára a kedvezőtlen időnek,' a he­lyiség ma is megtelt a tüzoltókonkivül Győr és vidékének kö­zönségével kik a hirdetett tűzijátékot a legnagyobb feszültség­gel várták. De meg is érdemelte az a kíváncsiságot, mert Bi­erbauer tanár ur, a ki valóban ügyes pyrotechnikUB hirében áll, ezúttal is ugyancsak kitett magáért. Az egytöl-egyig sikerült röppeutyük, a gyönyörű színeket játszó fényes napok, tüzkerekek satb. a lelkesedést legnagyobb fokra csigázták s átalános elis­merésünket vívták ki, mit azzal igyekeztünk kifejezni, hogy minden felszálló röppentyűt, mely diadalmasan tört fel a setét, koronkint esőcseppeket hullató felhők hónába, s egyébb műda­rabokaf, hangosan megéljeneztünk. — Közben a tűztorony felett veres és kék bengáli tüz viaskodott a setétséggel igen szép látványt nyújtva a szemlélőnek. Végre az utolsó röppentyű is szét robbant ezernyi ezer csillagokat bocsátva felénk a magasból, melyek csakhamar ki­aludtak, s a közönség munkához — az az tánchoz fogott, melyet oly hévvel, oly fesztelenül kezdett járni, hogy, hogy talán még most is járja, ha Vörös Jancsinak a keze, — a katonabandának meg a szája ki nem fárad. Mikor másnap reggel felébredtem a nap már magasan állott a győri szinház felett, sugaraival benépesítve a sétatért, hol házigazdánk- és családjától vett szívélyes bucsu után a „íoldi"-ekkel találkoztunk, együtt indulva ki a vasúti állomás­hoz, — hol győri bajtársainktól azok néhányadmagával kintlevő főparancsnoka által bucsut véve, nagy trombitaharsogás között elindultunk Pápa felé, részemről azon meggyőződésben, hogy a magyar ven Jégszeretet, ha tán közülünk némelyek nem is, vagy nem oly mérvben, mint azt hason alkalommal Pápa vagy Szom­bathely kimutatta, de én szerencsés voltam Győrött is feltalál­hatni. T ü z o 1 t ó. Közgazdaság. — Terményeink állása. Vidékünkön a búzán az ü­szög nagymennyiségben mutatkozik és némely helyütt a termést részben megkárosítandja. A beállott esőzés, sőt hűvös időjárás következtében a gabna neműek megdőllek és sokat szenvedtek s félni lehet, hogy ha az esőzés is tovább tartani fog, a dűlt gabona megrodhat. A zab, mely párhéttel ez előtt silányul állott, kedvezőbb állapotba jött, mivel az idő járás erre nézve előnyös. A vetett takarmány és ekközt a bükköny az esőzés következ­tében romlásnak indult, mi be fog következni, ha legközelebb meleg idő járásunk nem leend. Az elmúlt hetekben megsilányult tengeri ismét javulni kezd, mivel a mult hét eleje ezen fontos növényre kedvező volt. A szőlő virágzása oly áldást ígérő alak­ban mutatkozik, hogy a legbővebb termésre van kilátásunk. Ká­poszta és krumpli ez idő szerint minden várakozást kielégíteni Ígérkezik. Hüvelyes véleményeink névszerint bab, borsó, és lencse jótermést Ígérnek. Konyha növényeinket illetőleg kertészetünk szép reményekre jogosít fel s az idén nem csak sok dinnye lesz, hanem sok ugorka is lesz, s így a berlini congressus szá­mára savanyitott ugorkával a beállítandó évadra készségesen szolgálunk a mennyi tetszik. Végül megjegyzem, hogy nálunk sokan a dinnyéket szeretik öntözni, horntt a dinnye épen a me­leg és száraz tal ajt kedveli. Varga János gazda. Lotto- és sorsjegy. Prágai június 19: 8. 83. 90. 78. 36. Bécsi június 22: J. 30. 45. 2. 15. Felelösszerkesztö : Szikszay István. Egyszerre feltárult a szoba ajtója s azon lludolf Oszkár, az ácsmester másik fia lépett be. Bátyának erőteljes természe­tével ellentétben a fiatal ember gyöngéd, mondhatni nőies jelen­sége, sápadt arccal, bádgyadt vonásaival, melyek idegességre mutattak, inkább a jcunesse dorce tagja —, mint egy becsületes gyámok fiaként tűnt fel. Toilettcja a legújabb divatú volt, ele­gáns kabátján selyemzsinóron egy arany- lorguon függött alá. „Hál 1 isten, magad vagy? az ünnepély véget ért már?" Az ifjú hangja bágyadt és tompa volt. „Azt a szép, komoly órát érted, melyben egy derék, be­csületes ember, ki hozzá a mi atyánk, áldásdús munkásság után nyugalomba vonul, midőn oly sok tiszteletre méltó férfiú hódo­latát elfogadja? az az unalmas ünnepély, hogy megvigasztalja­lak— már elmúlt. Az apa keresett, helyed üresen maradt." „Annál nagyobb pontossággal tölthetted be te a helyedet, nemde? Persze, te már előre tudtad e komédiát — hű fiú és példár^szerü conpaguon, utód és birtokos ~ talán Rudolf Osz­kárnak, a fiatalabb fiúnak kellett volna ráadni ünnepélyesen az áldást?" , „Oszkár!" Felindulva fordult el Vilmos. „Ravasz és örök­ségvadászónak tartasz? Nem rajtad áll-e, hogy inkább szereted a ; dandy-t mint a kézmivest játszani, hogy ma már az üzlet terhei mindkettőnkéi helyett egyedül az én vállamat nyomják?" Oszkár vállat vonva elfordult. w Még egyszer feléd nyújtom kezemet, hogy az örvény széléről j melyhez könnyelműséged folytán jutottál, vissza ra­gadjalak. Nem kértem-e azt az egyet tőled, hogy térj magadba, változtasd meg életmódodat és lépj biztos életpályára ? K „Persze, nagyon elhiszem, hogy megtennéd ezt. Mily nagy dicsőség volna is az reád nézve, ha atyánk és a varos összes nyárspolgárainak consortiuma elé léphetnél és ezt mondhatnád: íme a ragadozó farkast szelid báránynyá változtattam." í „Oszkár! te vagy haragos, vagy részeg vagy." Fenyegetőzve villogtak az ifjúnak szemei, ökölbe fogta kezeit, de haragja mégis lecsillapodott és hanyagul igy szólít: „Közbenjárásodat szeretném igénybe venni atyánktól. Te talán elnyerheted. Egy összegre van szükségem, mely jövőmet biztosítsa, lehet, hogy megházasodom." Dacára minden komolyságának, Vilmos nem birta neveté­sét elfojjtani. Lángoló pir futott erre öcscsének arcába. „Nyilatkozatom oly nevetséges?" kérdé az ifjú, „vigyázz magadra, mindent eltudok tűrni, csak a megvettetést nem." „De ember, azt hiszed, hogy az apa minden szó nélküli összegeket fog kidobni, hogy te bolond ötleteidet kielégíthessed és én azért legyek szószóló ?" „Az Iész, ha nem akarod, hogy alattomosnak tartsalak." ______ (folyt., köv) MIDŐN AZ ESTHARANG BUSÁN MEGKONDUL. Midőn az estharang busán megkondul, Kezemre némán lehajtom fejem, S egy rég nem ismert méla fájdalomtul Ugy elszorul, ugy reszket kebelem. Szent áhítat a hallgatag vidéken, Zsolozsmát sug a szellő is talán; Nagy ismeretlen, lényed hallom, érzem , — Ah, már olyan rég nem imádkozám! Az elhaló nap halovány sugara S csengő harangszó estimára hitt, Víg gyermekarccal hallgatok szavára, S szegény atyám a kis templomba vitt. „Ki éltei és áld, a menny istenének Öntsük ki szivünk hálaérzetét" A gyermek ajkán megzendül az ének, Oly jólesett az és a szent beszéd. És szétterült az alkony a vidéken, Az estharang is megszólalt megint; Bús gondolatba elmerülve mélyen, A temetőben jártam odakint. Megöntözém ott könynyel egy halomnak Atyám porából nőtt virágait; — Nem adott enyhet már a fájdalomnak — Mit egykor ajka hirdetett — a hit. Az is alkony volt, szép nap alkonatja, Milyen nem volt még s több nem ís lehet: Szerelmes ifjú csókra szomjas ajka Szerelmet tétovázva rebegett, A lányka arcán annyi tiszta érzet, Szemében olyan forró vallomás .... Megölt bizalmak, tönkrevert remények, Ti rátok is van hát föltámadás. Az estharang még egyre kondul kondul, S kezemre némán lehajtva fejem, Egy rég nem ismert méla fájdalomtul Ugy elszorult, ugy reszket kebelem. Remény, csalódás, éltem fénye, árnya Mind átsuhannak mostan lelkemen .... Suttogva száll a szellő a virágra, S az estharangszó elhal csendesen* Pap Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom