Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-06-23
ségc'uck mindenki elegét tehet, de ideje van gyűjtött tapasztalatok által magát iparában kiképezhetni; — hisz ma ott állank, hogy maholnap képzettebb iparosnak nyoma sem lesz, a menynyiben általában ugy gondolkoznak, hogy miért kínlódjak idegenek közt akkor, midőn pelyhedző arccal is ur lehetek, — eme gondolkodás eredménye aztán legtöbb esetben a korai vagyon tönkrejutás, és a proletariátus, — ez által pedig a társadalom terheinek szaporítása. 2- szor, a 8-ik §-ban foglalt ipartelepek felállításánál csak a rendőri, közegészségügyi és tűzbiztonsági szempontok vétessenek irányadóul; — mert amint a viszonyok ina a 8-ik §-tól, a 25-ig állanak, ez ipartelepek engedélye egyesek önkényétől függ, — a melyre idézhetnénk megtörtént példákat, a hol a szomszédok csak azért nem engedték meg egy ily telep felállítását, mert annak kéménye füstölög, pedig ha az ipar tekintetében fejlett nemzet akarunk lenni, akkor a füsttől nincs mit irtózni, a füstölgő kémények, az ujabb kor építészetének remekeiül tekinthetők. 3- szor. Különösen káros a kisebb iparosra az ipartörvény 32. §-a, mely nemcsak az országos vásárokon, de heti vásárokon is megengedi idegen helyek iparosainak a vásározást; • — eme szabadsága ellen országos vásárokon nem szóllalunk fel, mert hisz az országos vásár azért van, hogy ott mindenki megjelenve, áruljon és vásároljon, de a heti vásárok a múltban legalább az illető községek iparosai és kereskedőinek, iparuk és kereskedelmük emelése és fenfarthatása könnycbbitése végett adományoztalak; — a korlátlan lielivásározás káros minden község iparosára nézve, mert kényszerít silányabb termékek készítésére és ez által üzleti bitele megrontására, — ha ez beszüntethető lenne a kölcsönösség elvén, egyátalában semmiféle község iparosa ezt nem tekintené sereimül annálkevésbé, mert hisz az országos vásárok annyira felvaunak szaporodva, hogy az évnek minden hetére esik majd minden vidéken egy egy. — De a községek gyarapodása tekintetében is nincs semmi előny az idegen hetivásárosok által, mert díjtalanul árulván, a község terheihez semmivel sem járulnak. 4- szer, óhajtandó, hogy iparos tanoncokul csak oly gyermekek vétessenek fel, kik éltök 12-dik évét betöltötték és 4 elemi osztályt végeztek, a 40-ik §-nak 2-ik bekezdése illuzoriussá válik e kornál ifjúbb tanoncokra nézve, mert tanoncot az iparos nem azért tart, hogy azt c korig a népiskolába járassa, hanem hogy az az iparnál segítségére legyen. - Es hogy ez ne cssk irott malaszt maradjon, (cliál: 5- ször, a tanonc szerződés mellett vétessék fel, de e szerződés kötése az ipartársulat választmánya előtt, már az okuálfogva is szükséges, hogy e szerződés kellő értclinességgcl legyen fogalmazva, miután az számos esetben perlekedésnél tanúságul is szolgálhat, már pedig a kik iparosainkat jobban ismerik, tudhatják, hogy azoknak az irás vagy fogalmazás nem ' valami erős oldala, de meg ha a tanonc látja azt, hogy ő felette nem csak gazdája, de ama testület is őrködik, melynek egykor tagjául lenni hivatva van, e tudat öuérzelvt fog nékic kölcsönözni, sőt sok esetben a szülőket is visszafogja tartani az iparossali kellemetlenkedéstől. Ugyancsak a fenti okoknál fogva tanonc szinte az iparlársulat választmánya előtt szabaditassék fel. 6- szor. A szállók intézménye szcgődlctési kényszer nélkül fcnlarlaudó lenne, még pedig az ipartársulat felügyelete alatt, mert ma a viszonyok oda fejlődtek, hogy az ulazó segéd menhelyet munkakeresés alatt a kerítés oldalában talál. ?-szer. Az iparlársulatba való belépés kötelezővé lenne teendő; — lehet hogy ez a Lajtán túl, ahol csak gyáros, és munkás van leginkább, de a kisebb iparos is többnyire a gyáros munkásául tekinthető—helyes, — de nálunk ahol a kisebb ipar még fenn áll és hosszabb ideig hihetőleg még l'ennállani is fog, ez mulhatlanúl szükséges már csak azon oknál fogva is, hogy a vasárnapi iskolát látogató tanoncok ellenőrzése, és az azok erkölcsi életére való befolyás könnyítve legyen. E pontnál nem csak az ipaiiársulalokbai belépés kötelezettsége lenne kimondandó, de ha már a céhek ellettek törölve és az ipartársulatok feladatául létetett az iparügy fejlesztése, kívánatos lenne nem csak ipartársulattá alakult céheket, — melyek csak nevet változtattak — látni, hanem valódi oly ipartársulatokat létesíteni, a melyek az alapszabályaikba felvett feladatnak megfelelni képesek legyenek, és megfelelni akarjanak is. Midőn lS?2-dik évben a céhek fellettek oszlatva és az ipartársulatok alakítása lett kimondva, valamennyi céh nevet cserélni igyekezett; az akkori m. kir. kereskedelmi minister felterjesztett alapszabályaikat vissza küldte, felhiván őket a tömörülésre; azok a kik a mintául küldött alapszabályokat elfogadták, tömörültek is, akik azonban a hatóságok nógatására csak évek folytán szervezkedtek, figyelmen kívül hagyták a tömörülés rendeletét, és igy történt, hogy ma vannak megyénkben is alap Csarno k. A szerencse bárdja. — Elbeszélés. — (Fugl Valter ulán: Kubányi Béla.) „Éljen a mi Rudolf urunk!" „Ami öreg mesterünk!" „Munkásaink atyja — éljen !" Harsogva hangoztatá legbensőbb üdvkivánatainak eme nyilatkozatait a városi munkás-sereg, melyet egy valóban ünnepélyes óra Rudolf ácsmester házába összegyűjtött. Több mint harminc évi, szerencsétől kisért munkásság után a ház ura megérdemlett nyugalomba lépett. Hosszabb beszédben búcsúzott el hő társaitól, őket utódja, — a ház öregebb fiához utasítva, ki az ő szellemében fog működni és tovább haladni. A megnevezett, egy deli termetű, fiatal ember, jó indulatú s cgykissé barnás arccal, atyja oldala mellett ült, az öregnek kezét szólítgatva. Fekete szemeiben könyek csillogtak, midőn Rudolf mester Vilmosának derékségét magasztalta, mely neki a legjobb kezesség arra nézve, hogy lelke soha se fog a jogtalan gőg és felfuvalkodottság posványába süryedni. „És ezt" folytatá tovább „bogy házunk számára örök időkre fenntartsam, emlékül akarom hagyni gyermekeim — és ezek gyermekeinek, hagy nagyatyjuk egyszerű származását soha se feledjék el. Im e bárddal — s ekkor elővette a nevezett szerszámot, mely ujjonau ki volt csiszolva s úgy fénylett mint az ezüst, jóllehet a fanyél a hoszszas használat nyomait viselte magán — vándoroltam egykor, mint szegény ácslegény e város kapuján keresztül. Jó anyáin otthon, a kis faluban adá nekem azt bucsúajáiidékul. „Alapítsd szabálylyal ellátott társulatok, akik 8-10 tagból állanak. Mármost 40—60 ftos évi tagdíj befizetés, — 8—10 ipartárstilafi tag; — ipar és humanisticus célok előmozdítása, niivelődés fejlesztése stb., hogy ez mint illik össze, — ezt mi nem vagyunk képesek megérteni, de nem is tudjuk elképzelni. (_KoIyt. köv.) Különfélék. —• Emancipált nők. Amerikában, a hol az emberi erők nagyszerű, mert szabad fejlődése mellett minden más társadalmi kinövés is bujábban tenyész-hetik, nagy mérvben észlelhetünk az úgynevezett „női emancipatió" .körül is beteg jelenségeket. A női emancipatió észak-amerikában, de különösen Illinois államban óriási haladást tesz. Chicago városban magában három ügyvédnő van. Mistress Mira Bradwell volt a első jogtudományok tudornője és ügyvédnő lllionois államban, és ő szerkeszti a „Journal The Legal Neros'' cintü lapot; egy oly lap, mely az amerikai egyesült államok egész északnyugoji részében mint tekintély szerepel és a mely oly intézetben nyomalik, a hol csupán nők dolgoznak. E lap kiállítása mintaszerűnek nevezhető. Ezenkívül Chicagóban még két hajadon leány mint ügy véd nj> működik még pedig kitűnő sikerrel. Ugyan olt nagyon sokjíialal nő a jogtudományok tanulásával foglalkozik és női papok sem hiányoznak. lllionois állam továbbá szép számú női újságírók és kiadók lelett rendelkezik. A legludományosabb mind ^ nők közül kétségkívül Margarat Buchauau .Suliivan. Sarat. Iliibbard szerkeszti a „The Tribüne" cimü nagy lap tudományos és irodalmi részét. Miss Annié Ken' az ottani „Times" szerkesztőségétől csupán a „könyvszemle" cs a divatról irt cikkekért 2500 dollár 05000 forint) évi rendes fizetést huz. Misii esz Virginie Fitygcrald az „Inler-Ocean" politikai részét szerkeszti és ijt legtapasztaltabb s legügyesebb journalista nőnek tekintetik pgész Illinois államban. Azonban más nők még más nagyszerű sjieculationalis vállalatok eleu állnak. Igy Miss A. tfweel, cgjt alig 23 éves fiatal nő nyugot-Amerika egyik legnagyobb nyomdáját vezeti és ezenkívül még egy Pensia ügynökséget folytat i Chicagóban, a melyben rendesen 15 segéd működik. Ujabb ijlőben sok nő a gyorsirászatot tanulja és már többen közölök) mint törvényszéki gyorsírók nyerlek alkalmazást. IIa e „haladás" igy folytatlatik: „Wer soll künftig unsere Kinder leinen Speere werfen und die Göll er ehren?-' : — i Tanügyi liirek. — A pápai ágost. hitv. evang. elemi iskola nyilvánoz vizsgáját az evang. templomban f. hó 23-án tartja még pedig az I. osztály d. e. 9 órakor, a II. osztály d. u. 2 órakor, melyre a t. szülék és a népnevelés ügy barátai tisztelettel meghívatnak. Megyei és helyi hírek. — Személy illírek: Slálhy György ur Veszprcmmcgye tanfelügyelője f. hó 14-én városunkba érkezeit s itten az összes népiskolákat, polgári leányiskolát valamint az úgy nevezett kereskedelmi germán iskolát meglátogatta és a környékbeli népiskolákat is beható vizsgálat tárgyává, lelte. Mint halljuk, tanfelügyelő úr a mindenféle cím alatt valósunkban törvényellenesen létező zugiskolák ellen erélyesen felléped. Reméljük, hogy tanfelügyelő úr e tekintetben irgalom nélkül el fog járni és nem fogja engedni. hogy számos gyermek a rendes iskolázástól elvonassék. A jeles szakférfiú nyolc napi iít időzésc után f. hó 22-én ismét Veszprémbe utazott. Rarcza Gábor devecseri járásbiró ural, Ő felsége a Wpesti kir. táblához pót bírónak nevezte ki. Melegen üdvözöljük a jeles férfiút ezen megérdemelt előléptetése céljából. — Urnapi körmenet. Felséges lavaszi nap mosolygott f. hó 20-án délelőtt, ünnepi diszbe öltözöl! városunkra. Lakosságunk nagy zömét képező katholikus hitvallású polgártársunknak fényes ünnepe volt ez, mely egyrészt a nép szivében élő mély vallásos érzületnek adott kifejezési, másrészt, pedig tanúbizonyságot szolgáltatott a felöl, hogy városunk minden felekezete kölcsönös lisztelet és pietással viseltetik a másik felekezet szertartásai iránt. Az impozáns körmenetben megszámlálhatatlan sokaság vett részt, fa nagytemplom környéke virágok és zöld ágokkal elvolt, hintve, a házak a merre a körmenet elvonult tavaszi lombokkal feldíszítve, az összes ablakok kivilágítva, a kereskedők üzlete bezárva vollak; négy oltár Ízléses és kitűnő gondozással volt a szent szertartás számára elkészítve, az utcák — noha az ünnepet megelőző napon országos vásár volt, — pormeutcsítve. megöntözve s különösen tisztán tartva voltak. A körmenetet az elemi iskolák növendékei és a katholikus gymuasium tanulói tanító és tanáraik által vezérelve nyitották meg utánjj^^^ M jgp^^l^Í^M^aWMMWP^^^MPW*WM3*>W*'* ' *^* , ** 1 ** < ^^ ll ^y M y | M| ^ ^ ^ ^W* l *i**> W^ Ulli 1—I—M1WJIUUWJ meg vele szerencsédet" monda anyám, s ez volt utolsó szava hozzám, mert többé nem láttam őt. Óhaja teljesült, mert e bárddal dolgoztam a város első építőmesterénél Albern urnái, kinek tetszését és leánya szivét nyertem meg; e bárddal szereztem magamnak vagyont [és tisztelelet — azért megérdemli, hogy a „szerencse bárdjának" neveztessék és a ház legszebb szobájában, melyet a családfő remélhetőleg Istentől megáldott otthonául kiválaszt, fölfüggesztessék. A te kezeidre Vilmosom, mint utódomra bizom a szerencse bárdját; vajha Isten áldása maradna vele tovább is! — De ti, gyermekek, menjetek most a terembe, egy kis lakomát készítettem számotokra, a búcsúpoharat veletek együtt akarom kiüríteni!" Ujjongva távozott el a munkások csapatja. Habár közel volt is az öreg ur búcsúja, ők tudták, hogy utódjának érzülete semmi hálrányuyal sem lesz viszonyukra. Az apa és fia egyedül maradtak az egyszerűen, de mégis finom ízléssel díszített szobában. A mai nap ünnepélyességének tiszteletére a nagyajtó-szárnyakat guirlandok és szegélyek ékesítek, a búcsúzó székét, kihez ép akkor fia közeledett s őt szeretetteljesen karjaiba zárta, illatos, magas növények vették körül. „Köszönöm atyám," szólt meghatottan, „köszönöm ajándékodat s engedd meg, hogy tiszteletben tarthassam azt, mint állapotunk, mint szorgalmad, és mint hivséged jelvényét s igy a szerencse legyen velem és e házzal." Az öreg arca egyszerre elszomorodott. „Hálát adok a gondviselésnek" szólt ő,~ „könnyűvé és fényessé tette öregségem pályáját és mégis van valami életemben, egy sötét pont, melyet neked nem kívánok. Nyugodt vagyok, munkásaimmal, dacára a vészteljes időnek, bákében élek s mégis —" Vilmos sóhajtott. „Értelek atyám; Oszkárt gondolod —" nok következtek az ipartársulatok jelvényeikkel, majd a polgárság városi hatóság, hivatalok, testületek s ezeket szélről kisérték a fehérbe öltözött s koszorúk és virág csokrokat vivő leánykák vezetve a derék gondos és kitűnő nevelőnők a szeretett testvérek által ezt követte az énekkar majd az teljes díszben megjelent összes papság és az iparosok által vitt menyezet alatt az egyházi functiot végző Korbély György lelkész ur a szentséggel ezután jött.a leljesszámban's díszben megjelent urodalmi tisztikar majd végre a nép megszámlálhatlan sokaságban. A körmenet alkalmakor minden tekintetben a legnagyobb rend uralkodott, melyet a nagy díszben jelenlévő rendőrség tartott fenn. — Adakozás. A munka képtelen s három év óta betegen fekvő 90 éves aggastyán Aschenbrenner Ferencz javára az elmúlt héten ujjabban adakoztak: Dr. Krausz Miksáné úrhölgy 1 ft., éhez a mult számban kimulatott 5 ft. 50 krt. hozzá adva, begyült összesen 6 frt. 50 kr., mely összeg a szerencsétlennek általunk személyesen kézbesitetetí. Fogadja a nemes lelkű úrnő hálás köszönetünket. Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el felhívásunkat, ismételve a t. közönséget adakozásra felkérni. — A mint lapunkai jólértesült helyről tudósítják a liquidálás alatt lévő „ipar és kereskedelmi bauk" adóssaiméga jövő hét folyama alatt, gyűlést fognak tartani, mely gyűlésnek egyik főbb tárgya a bankkal kötendő ujabb kiegyezés módozatainak megállapítása leend. Valóban ideje volna marha ezen „boldogult intézet" végre valahára clpályázna, azon csendes magányba hol a többi „krachos társintézetek" már régóta nyugszanak. — Hamis váltópénz. Egy idő óta horganylemezből készült hamis 10 és 20 krosok vannak helyben forgalomban. Némi gyanú forog fenn az iránt, hogy ezen pénzhamisítványok itt helyben eszközöltetnek s ezért szigorú rendőri nyomozás inditatott meg. A hamis pénzek kiadását a mennyire ez ideig meghatározni leheteti, rendcsen az esti és éjjeli órákban eszközlik s igy vigyázatra intünk mindenkit, nehogy a szenvedendő károsulás mellett,, még kellemetlenségeknek is kitegyék magokat. A rendőrség már ez ideig számos hamis 10 és 20 krosokat kobzoll el. — A neveletlen gyermekek, egyik az utcán és nyilvános helyeken praktizálni szokott foglalatossága az úgynevezett „paltantyu lövöldözés," melyctj{mindenfélc csinlalanság elkövetésére használnak. Egyik helyen a járókelőket bosszantják lövegeikkel más helyet pedig ablak táblákat zúznak be, és többefélékct visznek végbe. Hanem a csinlalanság netovábbját követte el a mult héten két gyermek a helybeli sétatéren a hol is egy éneklő madár fészkét tűzték ki maguknak célul, s azt hős tett gyanánt összerontották, sajnos, hogy a rendőrség csak már akkor vebelte észre a pajzánkodást midőn ezen barbár vicc máivégre volt hajtva és elismerésünket nyilvánítjuk a rendőrök eljárása, valamint ezen pajkos gyermek pár megí'enyítése felett. — Egy ssebnielssö sereg jött multhét kezdetén a győri vasaiból üzlet csinálás végeit a pápai országos vásárra, a hol tekintve a népes marhavásárt kedvező talajra hitt találhatni, rendőrségünk azonban dicseiéire méltó ügyességet és éberséget tanúsítva az egész zscbuietszö banda tagjait kora reggel mielőtt még üzletek csiuálására gondolhattak volna elcsípetté s őket a városból kitoloncozlatta. Vásár második napján még egy három személyből álló utó csapat, fogatott el, mely csapat között egy 16 éves a rendőrséget hamis uévbcvallása által tévulra vezetni töiekvő suhanc is volt, ezen subancnál Láhner János névre kiállítod s vallomása szerint egy alvó mészáros segédtől eltolvajlod. vándorkönyv voll, s mivel ezen barom tagból álló tolvaj szövetkezel vallomásai egymástól nagyon is eltérők, zavartak, ellentmondók és gyanúsak voltak s miután uálok 25 forintnyi pénzösszeg, melynek eredete felől hitelt érdemlő felvilágosítást szolgáltatni képtelenek voltak, találtatott, mint különösen veszedelmesek, a helybeli járásbíróságnak szolgáltattak át. Ily körülmények között országos vásárunk lefolyta alkalmával csak rendőrségünknek köszönhetjük, hogy a városbeliek vagyona a hosszú ujjú csavargók elől megmentve lett. — Óvakodjunk a szédelgőktől. Városunkat és a vidéket is sűrűn látogatják a mindenféle „házak" üzletek és gyárak meghatalmazotjai kik különbbféle nemű tárgyakat „jutányos áron" részletfizetés mellett kínálgatnak. Nagyon gyakori eset az, hogy az ilyen utazók a jóhiszemű közönséget rászedik füt-fát igérve „vorschusst" vesznek s aztán gyorsan eltűnnek s a rászedettek ítélet napjáig várhalják az igen olcsón megvett portékát. Rendőrségünk a zilahi törvényszék által hasonló esetű szédelgésekre körözvéuyilcg figyelmeztetve, közönségünk érdekeinek megóvása céljából azon üdvös és célszerű intézkedést léptette érvényben, hogy minden ilyen utazó egyénnek bizonyítványait megvizsgálja, s csak ezeknek helyességéről! meggyőződés szerzése után ad „Oszkárt, a te öcsédet. Mit nem adtam volna értté, ha náladnál, Vilmos, derekabb gyáiincsler válik belőle. Hányszor változtatta életpályáját; mily sok pénzembe került! Es mindhiába. Könnyelműsége, hirteleu haragja miatt sehol sem maradhat állandóan. Korhely társainak sivár üzelmeibe sodortatott s igy minden nemesebb érzés elfojlatik benne. Hiába keresték őt ez ünnepélyes órában is szemeim." „Ne aggódjék, atyáin; Oszkár öt évvel fiatalabb mint én, talán még megjavul; ő nem rosz szivű. „Te dicséretre méltóan mentegeted öt miut bát3'ja s pedig tudom, hogy magadnak is keserű panaszaid vannak hevessége miatt." „Hagyd azt atyám, én most már jó lábon állok vele," viszonzá Vilmos; „másról akarnék veled ez órában tanácskozni. Az imént beszéltél csak házamról, -25 éves vagyok, van kenyerem s köszönet e jóságodért. —" Az öröm sugara vonult a mester barázdás homlokára. „Te nősülni akarsz" kiáltott az apa. „Régóta várakoztam e nyilatkozatommal s előre tudtam, hogy ez fog kijönni belőle." „A leányka, a kit kiválaszték magamnak, áldásodra méltó, Hasberg Martha az, első pallérod leánya." „Derék leányka, kit örömmel üdvözlök leányomul. Szívesen beleegyezem s azonnal megviszem híveimnek is ez örvendetes hírt. Elvárom, Vilmos, hogy utánam fogsz jönni." Vidáman iudult meg az öreg s a fájdalmas érzetet, melyet ifjabb fiának gondolata keltett benne, elfeledte. Az idősebb vallomása szinte ifjúvá tette őt. Gondolkodva vevé Vilmos a bárdot kezébe és ismét letette. „A szerencse bárdja" monda magában „egy kéz se érintse többé, legyen annak emlékére szentelve, hogy nem lesz a DauaoK ajándéka, a miről a gymnaziumban tanultam."
