Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-06-09

Kését Vasvárraégye legszebb gyöngyével a bájos és szellemdús Szelega Paulina úrnővel Körmenden. A két Hertelendy testvér a mult év december havában M. Genesen elhalt Hertelendy Miklós­nak, az 1848-iki szabadságharc huszár ezredesének gyermekei. — Rajzkiállitás. A rajzkiállitás f. hó 2-án megtörtén­vén, ennek folytatása, illetőleg befejezéseképen, a legjobb raj­zolók között az érdem díjak ünnepélyes kiosztása foganatositatott. Az iparos tanoncok által kiállított rajzok izlés — és csinnal össze állítva, koszorúkkal szegélyezve disziték a város rajzis­kola termét, melyet d. e. 10 órakor középszámu közönség el­foglalt. tó 1 /, órakor Vály Ferencz iskolaszéki ilnök ur a kö­vetkező lelkes megnyitó beszédet tartotta: I g e n t i s z t e 11 gyü­lekezet, Nemes iparos Ifjúság! Örül minden elfogulatlan ember: midőn látja, hogy a nemes, törekvés óhajtott eredményt mutathat fel. Örülünk mi is mindnyájan, kik ezen rajzkiállitási ünnepélyre megjelentünk, látva a haladást, melyet, iparos növen­dékeink a rajzolás terén tettek. De mi, a mi örömünk a művet előállító öröméhez képest,, — melyet csak a munkás keble érez­het, a szó legfenségesebb értelmében. — Tiszta ez, mint a menny fénysugara s ment minden földi salaktól, s hasonló — ha sza­bad a kicsit a nagyhoz hasonlítni—a teremtő öröméhez, melyet a „legyen" szavával létre hozott mindenség látásakor nyilvání­tott. S talán csak a remek művek sikerülése után érez az em­beri sziv ily boldogító gyönyört? Nem, a legegyszerűbb, de er­kölcsi alapon nyugvó és hűn teljesített munkát véghez vitt egyén is részesül e szellemi élvezetben, s e mellett testi lelki erői nem hogy fogynának, hanem inkább növekednek, mint a pálma a teher alatt. A munka által létre jött élvezet tesz bennünket boldogokká még akkor is, ha nem mosolyog is ránk a szerencse; — midőn a kéjelgés gyönyörei aláássák boldogságunkat s menthetetlenül nyomorba döntenek, ha kincsek halmai urai valánk is előbb. S ha a nemes muuka egyeseket boldogít: bizonyosan boldogitni fogja az egyesekből alakult államot is. Adjon tehát az állam munkát a népnek: s azonnal gyérülni fog az elégedetlenek száma és szűnni fog az irigység, mely görbe szemekkel nézi a szerencsések jólétét. De mind hiába látja el munkával az állam a népet, ha ennek tagjai nem találnak gyönyört saját munká­jukban, s másutt keresik a boldogságot s nem saját lakukban. Pedig mindenki jól láthatja, hogy midőn minden más testi öröm hamarább vagy későbben elmúlik s még a legédesebb is alig tart gyakran néhány uqpig — hónapig s igen ritkán évekig: ak­kor az erényes munkából folyó gyönyör a sírig követ és boldo­gít bennünket. En részemről legboldogabbnak tartom azon ha­landót, ki munkájával az élet végső határáig boldogította magát és ember társait. Boldognak tartom: Platót az ó kor leghíresebb bölcsészét, kí 80 éves korában barátait tanítva szenderült a ha­lál álmára; — boldognak tartom az újkor kezdetén működőit egyik legbuzgóbb tanárt: Trotzendorf Bálintot, ki midőn meg hletve magyarázta tanítványinak a XXlII-d. zsoltárt e szavak­nál: „Ha a halál árnyékában járnék is, de nem félnék még a setét völgyén is" egyik kedves tanítványa karjai közé hanyat­lott s ezek valának utolsó szavai 66 éves korában: „Már én kedveseim egy másik iskolába távozom. Isten veletek" !—bol­dognak tartom a csak a napokban elhunyt legtevékenyebb or­vosunkat: Kovács Sebestyén Endrét, ki 63 éves korában, bete­gének gyógj'-vényt írva dült a halál hideg karjaira. Szavaimból valaki talán azt következteti, hogy tanácsom az: miszerint szü­net nélkül munkálkodjunk és semmi mulatságot se élvezzünk. Egyátalában nem szándékom a testet és lelket felvidító ártatlan mulatságok ellen szólni: csak azt ajánlom, hogy ne legyünk mulatságainkban őrjöngök mint Maenadok a kifogyásig; - ha­nem kövessük az erős testalkatú, széles mellű, bölcs Platót, ki mikor tanítványaival utaztában, egészen felhevülve, egy kristály tiszta vizű, hűs forráshoz ért, poharával merített a gyöngyöző vizböl, de nem emelte epedő ajkaihoz, — hanem, hogy tanitvá­nyit önmérsékletre tanítsa, kiöntötte. S csak is ily maga meg­tartóztatása által nyerte el azon boldogságot, hogy 80 éves ko­ráig munkálkodhatott. Fel tehát a munkára, fel városunk ifjai; Mert boldogságtoknak csak igy nyílnak fel ajtai! Ragadjátok példátokkal tettekre a tétlent; És igy nem fogtok találni oly sok szerencsétlent. Et* most engedjék meg kedves halgatóim, hogy megemlé­kezzem azokról a közel és távol levő egyénekről, kik nekünk e szellemi élvezetet szerezték: Ezek közül legközelebb áll a mi kedves rajztanárunk: tekintetes Horz Dávid ur; távolabb a má­sik, ezen rajziskola egyik fő-alapitója Zimmermann János lovag ö nagysága; s a harmadik városunk elöljárósága és közönsége. osz forint tetszett neki mintha a kedves honi harang zúggását hallaná — azután ismét tisztán kivehette a hajdani játszótársa vidám gyer­mekes nevetését!— közbe közbe csergett a régi kastély beszédes szökő kútja. De túl zengte mind ezt az L. i. zárda orgona hangja — 3 az apácák kellemes éneke oly r áhítattal zengte a Glóriát . . . Egyszerre csak nem látott, ném hallott semmit térdei össze csuklottak s mély ájulás szabadította meg a kínos gyötrelemből .. . Nemsokára magához jött ismét, mert egy hang nevén szól­lítolía, egy hang, mely elől még a halál árnyékának is távoznia kellett: Erich hangja. Nem volt az hangos kiáltás, csak lassú susogás; de felrázta Beátát. Ah! mily nehéznek érezte fejét! mint hanyatlott az ismét vissza! tagjai úgy meg voltak bénítva s gondolatai oly zavartak! de közvetlenül maga mellett újra e szót hallotta suttogni: „Márta!" Hol is volt ő most? Egy hős keblén nyugodott, mely­ben a szivdobogása már alig volt érezhető s az a hidegült kéz volt. Végső erejét össze szedve emelkedett fel Erich. A hold éppen akkor bújt ki az elétornyosult felhők mögül s vilá­gánál Beáta a földön általa legjobban szeretett egyént pillantotta meg. Erich nemes homlokán ott ült már a halál ah! de szemei­ben a megdicsőültek boldog mosolya tündöklött. — „Nálam vagy hát! többé most már nem válunk el soha!... Ah mily édes (T) a halál érzete?" lehelé Erich ajaka.— Márta pedig át kulcsolá őt karjaival oly szorosan mint az egy­szeri király leány a tenger parton halva talált kedvesét s Erich arcához nyomva azt monda neki: — Jöjj! vidd magaddal lelkemet, hogy a menyben egye­süljön a tiéddel! Az isten irgalmas volt hát irántam! Erich arcán valami földöntúli fény villámként suhant át — még egy sóhajtás s minden fájdalmuk véget ért. Együtt voltak örökre — — egyesité őket az idők végéig a hőn óhajtott viszontlátás! . . . . . . . _2. sz „Csarnokban, a 5-ik rovat 7-ik sor alatt: „mind addig porhü­velyünket, stb." helyeit: „mind addig mig porhüvelyünket," olvasandó. Éljenek Ők miud, a munka által boldogítva, az idők legvégső­határáig ! ! ! Ezek után felhívom a nemes iparos ifjak közül azokat, kik gyönyörű müveikkel magukat kitüntették, hogy ve­gyék el azon jutalmakat, melyeket városunk nemeskeblii jótevői oly szivesen nyújtanak: l. Freisberger Vilmos 8 frt. 60 krt., 2. Pelek János 8 frt. 60 kr. értékű rajz eszközt, 3. Bánóczy Pál 8 frt. 60 kr. értékű rajz eszközt. 4. Gannzi Pál 3 poro tallért, 5. Tóth Lajos 4 ft. 30 krt.. 6. Vilmán Mihály 4 for 30 kr. értékű rajz eszközt. 7. Horváth István 4 forint. 30 kr. értékű rajz eszközt, 8. Szabó Gyula 5 forint 50 kr. értékű rajz eszközt, 9, Tunher Ferencz egy darab ezüst 2 forintost. 10. Dinstman György 3 frt. 20 kr. értékű finom festékeket, 11. Hratsman Pál egy darab ezüst forintot, 12. Vikker István egy darab ezüst forintost. 13. Pados János egy darab ezüst forin­tost, 14. Horváth Gyula egy darab ezüst forintost, 15. Téringer József egy darab ezüst forintost, 16. Veszele N. egy darab ezüst forintost. Végül fogadja az igen tisztelt gyülekezet rész­véteért szives hálámat s azon forró óhajtásomat, hogy élvezze az élet nemes örömeit, még igen sokáig! Vali Ferencz. A hó fürtű szónok ifjú tűzzel szólt, szavai, mert szívből eredtek meghóditák a sziveket. A lelkes szónok szavait lelkes éljenzéssel fogadták, mely után az érdem díjakat osztották ki. A díjkiosztás után Szelestey Lajos ügyvéd ur meleg szavakat inté­zett az iparos ifjúsághoz, szorgalomra, kitartásra és fáradhatlan tanára, nem különben szüleik és mestereik iránti hálára intvén őket, éltette a rajziskola bőkezű létesítőjét Zimmerman urat, valamint városunk lelkes polgárait is. A kiállított rojzok meg­szemlélése után ezen szép ünnepély véget ért. Ez alkalommal legyen szabad Hercz Dávid rajztanár umak ügybuzgó fáradsága felett, mely a meglepő szép sikert egyedül volt képes létesíteni, elismerésünket kifejezni K kijelenteni, hogy a siker, melyet el­ért, várakozásunkat jóval felül multa. — Derűre boni. Egy kis vándorlás megyénkben. Alig hozá Mercur sápadt gyermeke a hírt, hogy V.-be kell utaz­nom, már is azon gomlolkudám, hogyan fogom majd a rendel­kezésemre álló időt okosan felhasználni. Siettem összeszedni sátorfámat, nehogy Stephenson vaslova nélkülem tegye meg a végzet által reáióít utat. — Egy II. osztályú kocsi ajtaja feltá­rult előttem, hogy sovány personámat befogadhassa éhes gyom­rába s majdan, mint Jónást a cethal, de nem három nap múlva és nem a partra, hanem a Bakony valamelyik részére tegyen ki. Alig vitt egy álloruásnyira, a mint magányos képzelgéseimet a kalauzok harsány „Tessék beszállani" kiabálásai szakíták félbe. Jött egy slavoniai bérlő, fiatal porosz nejével, kinek köszönté­semre adott „Jut Morchen"-jéből tudám meg nemzetiségét. Most már igy hárman valánk a cethal gyomrában. Tudom, hogy Jó­nás se bánta volna, ha ily társakkal, akár egy hétig lett volna is a hal gyomrában. A vidék szépségei csakhamar beszédbe ho­zák az elébb néma ajkainkat. Az öreg ur mint szenvedélyes Ökonom másról nemis akart beszélni, mint háuy holdon, hány mérő terem meg, ha májusban esik, és mennyi ha nem esik. Panaszkodott az utak miatt, mert nálunk ugy mond, novembertől áprilisig a házból mozdulni sem lehet, a sár és viz térdig ér az utakon. Tanácsiam neki, hogy a téli ivadra menjen egy nagyobb magyar városba lakni, hol színház és más mulatság kínálkozik, mert ilyenkor ugy sincs dolga a gazdáknak. Erre megjegyzé, hogy nagyon tévedek, mert épen télen \ : an a jó gazdának a leg­több dolga, ekkor kell neki összehasonlítani, hogy mije, mennyije van neki mindenből, mennyire lesz szüksége a tavaszig, ha eny­nyil elád marad e készlete a következő évre, ha netán száraz­ság lesz. Ilyenkor az öreg egészen elemében vau, ha a gazda­ságról beszélhet. A magyar gazdák irányában téves nézetben van ő, mert azt mondja, hogy az a kár, hogy ezek csupán csak a földmivelést űzik és. télen mit sem tesznek, mig ő nem jelen­téktelen kereskedést is folytat, vaunak gyárai, a baromhizlalást uj minta szerint vezeti. Gőbölyei, hízott disznói, minden évben meghaladják az ezerét. Tőlem telhetőleg iparkodtam téves né­zeteit cáfolgatni, de láttam, hogy e tekintetben ueiu engedi ma­gát capacitálni « Inkább képes lett volna másik kocsiba ülni, hogy sem nézeteit megváltoztassa. Szeretetre méltó neje, csak mosolygott ilyenkor, egyet egyet pillantva felém. A tüzes vitat­kozásban nem is vettük észre, hogy már célnál vagyunk. V. 5 perc, tessék kiszállni, kiáltott kalauzunk. Mondhatom, kissé ne­héz szívvel váltam meg, a vaggonbéli forróságot, nélkülözést, velem oly híven megosztó, társaimtól; mert hiába, váll ni, oh! vállni! vállni az fáj! mint egy dal mondja. Felkaptam magam, egy, rosz bérkocsira, — melynek gebéi minduntalan az árkot keresték, valószínű, hogy ott megkísértsék végső ínségüket csillapítani, vagy pedig örök álmukat akarták ott aludni. Igy lassanként beértem V-be, hol mesés összeget kért tőlem a fu­varos, mire megjegyzem, hogy annyit nem ér az egész kara­vánja sem — Nem volt mást tenni, kifizettem a kevésből azon reményben, hogy hisz bennt ugy is kapok szállást, ha az illető kit helyettesítek, el megy hazulról. — Nagyon csalódtam ez utóbbira nézvo Az illetőéi ment ugyan hazulról, annélkül, hogy no eb vagy kutya, hát tudja-e mit, sokjába kerül ez önnek, és a lobbi, adok szállást legalább, hisz két szobám van, mondta volna! Hiába kevés a bizalom az emberek között, de még ke­vesebb a humanismus, mert erre születni kell — Én hideg kö­zönnyel tűrtem mindent, várva a pillanatot, melyben ismét tova repülhetek Stephenson lovával. Eddig elmondtam utazásom fény és árnyoldalait. De ez nem volt elég. Jött ismét egy derű, a melyre nyomban a ború következett. Ezen második derű ugy véletlenül következett be, es pedig egyik collegám arra járván betévedett hozzám. Első szavam az volt hozzá, hogy csak ad­dig ne távozzék, mig én itt vagyok, mert különben megöl az unalom és a közöny. Q megígérte és meg is tartotta, mert nem hiába magyar ember és még milyen! Így, vagy egy napig bol­dog valék. Felviradt a másik nap hajnala, melyben menendő valék. Ez reám örömnap volt, de a melynek levét csak haza érkeztemkor ittam meg. Valami négyjszcgletesre össze hajtott egy ívnyi papir volt ez, melyet drágáért szoktak árulni, benne nagyon sok szokott irva lenni. Ennek bővebb fejtegetéséről nem szabad beszélnem, kérdik tán, hát akkor minek a szólás sza­badság? Hja az egy savanyu szöllő, s én nem akarok róka lenni, hogy számat elsavanyitsam vele. Hallgatni arany, mond a közmondás, én tehát hallgatok addig mig stb. Musits Zsigmond. — Városunkban meghaltak f évi máj 23—jun. 5-ig : Fittler József gyermeke István rom. kath. 3 éves, hökhurut. Györké Pálnő, h. hitv. 71 éves, aggkor. Gáá! Mihál gyke. János, r. kath. 3 hetes, gyengeség. Vein er József nő, ág, hitv. 22 éves, tüdőgümőkór. Német József leánya Terézia, r. kath. 2 hónapos, sorvadás. Soos János gyke. János, ág. hitv. 3 éves, vörheny. Banda Erzsébet, gyke. József rom. kath. 5 napos, éretlen. Berts Adolf leánya, izr. halva, éretlen. Török Károly, gyke. István, rom. kath. 13 éves, kanyró. He­kenászt Káról gyke. Gyula, rom. kath. 4 éves, sorvadás. Hor­vát György leánya Arabella, rom. kath. 16 napos, agylob. Pós Pál leánya Louiza, r. kath. 1 7< éves, kanyaió. Barca László, ág. hitv. 52 éves, vizkór. Nyári Ignácnő, r. kath. 23 éves, agylob. Kungli János leánya Teréz, r. kath. 5 éves, vizkór. Csépi Andreas leánya Mária, r. kath. 10 éves, tüdő­gümőkór. Lazányi Béla leánya Mathild, á.g hitv. 1 éves, hu­rut. Time József leánya Jolán, helv. hitv. 11 éves, agylobb. Horvát József leánya Angela, Gábrielé, r. kath. 6 napos, ránggörcs. Legény Imre gyke. Mihál r. kath. 6 éves, kanyaró. Polgár Ferencz, r. kath. 52 éves. szivvizkór. Regner János gyke. Sándor, r. kath. 4 hónapos, kanyaró. Vincze Juliánná gyke. Gyula, r. kath. 1 éves, kanyaró. Szemerei Pál, rom. hath. 40 éves, hártyalob. Viker Mihál gyke. Ferencz, rom. kath. 5 éves, kanyaró. Sáblilc Ferencz leánya Louiza, rom. jkath. l'/i éves, kanyaró. Sipos Mária gyke. Ede, r. kath. 5 éves, kanyaró. i _—__— j Egyletek és intézetek. I — A győri önkénytes tűzoltó-egylet zászlófelava­tási ünnepélyének sorrendje. 1878. június hó S-án. 1) Estve 7 órakor zeneestély a sétatéren. Június 9-én. 2} Vendégek foga­dása. 3) Délután 5 órakor gyülekezés a sétatéren és zeneszó­val kivonulás a „Szőllőkert"-be. 4} Esti 6 órakor a Rudolf ko­ronaherceg-ezred zenekara és a dalárda közreműködése mellett hangverseny és ismerkedési estély a „Szó'ilőkert"-ben. Belépti­díj 40 kr. Egyenruhában tűzoltók díjmentesek. Június 10-én. 5) Reggel 5 órakor nagy ébresztő a 29. sz. Rudolf korona­herceg-ezred zenekara által. 6) Délelőtt '/jlO órakor gyülekezés a „honvédliget"-ben. 7) '/ 3 11 órakor ünnepélyes bevonulás a Széchenyi-térre. — 8") 11 órakor ünnepi megnyitó-beszéd. — 9} Zászló átadása a szent Erzsébet jótékony uó-egylet választ­mánya által. — 10) Zászlófelavatás polgármester úr által. — 11} J^. szegek ünnepélyes beverésc a polgármester,, az Erzsébet­egylet választmánya, a koszorú hölgyek, a világi és egyházi méltósógok, a meghívott vendég egyletek és szerkesztőségek képviselői, a helybeli intézetek, egyletek és testületek képvise­lői , a város kapitánya, az egylet, elnökei s választmánya, az ünneprendező bizottságok elnökei, az egylet parancsnoka és tisztikara, végre 3 működő tűzoltó által. 12} A zászló megko­szorúzása és körmenetben leendő bemutatása. 13) Délután 2 órakor társas ebéd a „Nádor" vendéglőben. 14) 5 órakor nagy diszgyakorlat a Széchenyi-téreu. 15") Esti 7 óra után Népünnep a; „Szöllőkert"-ben. Tánc. Belépti-díj 60 kr. Tűzoltók egyenru­hában díjmentesek. 16) Esti 9 óra után tüzi-játék, a tűztorony kivilágítása. Egyleti iroda. A tűzoltó szertár melletti Baloghfyné­féle házban létezik az egylet irodája, ahol szükség esetén kellő felvilágosítások és útbaigazítások adatnak. Ugyanitt lesznek kaphatók az ünnepi érmek darabonkint 30 krért, valamint jegyek a társas ebédre. Egy teríték ára 3 frt. Jelvények. A rendező bizottságok könnyebb felismerhetés végett jelvényekkel lesznek ellátva, és pedig: A központi bizottság jelvénye: vállról kereszt­ben át futó 3 szinü övszalag. A rendező bizottság jelvénye: a balmellen 3 szinü kokárda. A szállásoló bizottság jelvénye: a balkaron 3 szinü karszalag. Az irodai bizottság jelvénye: a balmellen fehér kokárda. A vendégfogadó bizottság az egyleti tiszti kar, saját egyenruhában. — A győri tűzoltó-zászló felavatási ünnepélyen a helybeli tűzoltó-egylet, közel 40 tagja fog részt venni, élükön Szelestey Lajos tűzoltó tiszteletbeli főparancsnokkal; ezen ün­nepélyen lapunkat munkatársunk Szeglethy György úr fogja képviselni. Közgazdaság. — Vetéseink állása változatlan maradt ugyan, de a beállott több napi hideg idő miatt a tengeri megsárgult s nem fejlődhetik. Időjárásunk a lefolyt héten kedvezőtlen volt, mivel a folytonos éjszaki szél a légmérsékletét annyira meghüté, hogy f. hó 6—7. éjjel dér is volt, noha csekély mérvben is, mégis félni lehet, hogy némi károkat okozott, amit azonban majd csak később lehet tökéletesen meghatározni. A szőllőtermés oly túl­ságos gazdagságban fejlődik, hogy ez időszerint mondható, hogy ehhez hasonló termésre még a legöregebb emberek sem emlé­keznek. Szőllőgazdáink nagyon jól tennék, hogy ha már most megkezdenék a hordók beszerzését, mivel szüretkor talán épen nem, vagy pedig csak túlságos árak mellett, kaphatnak majd hordókat. — Helyén levő volna a csordáknak kora reggeli kihaj­tását, hatóságilag betiltani, mivel a hajnali harmattal telt fű, az állatok egészségére felette kártékony hatással bir. — Hetivásá­runk gyenge volt az árak mind leszálltak, forgalom csekély, csak a helybeli fogyasztás kielégítésére szükséges kelt el. ; Lotto» és sorsjegy. í Prága június 5: 54. 5. 25. 85. 19. Bécs június 8: 12. 52, 43. 71. 67. Feleló'sszerkesztö : Szikszay István. Kffzfflnség Störéből % Sajnosán tapasztaljuk, hogy városunk országos hirü zene­kara, mely csak a mult évben is hazánk fővárosának első mulató helyén, a Margitszigeten mindig osztatlan tetszésben részesült, viszálkodás folytán felbomlásnak indul. — Annak már is két ne­vezetes tagja, uépuyelven a „kis-bőgős" (Violoncello) és cim­balmos a zenekarból kiléptek. — Mint illetékes helyről értesü­lünk erre az szolgáltatott okot, hogy dacára annak miszerint a zenekarnál kötelező szabály az, hogy annak bármetyik tagja ha valamit játékával keres, az közős keresmény legyen, s a tagok között egyenlőn ossztassék fel, — ezen szabály alól a tisztelt „kis-bőgős" és cimbalmos urak, kik oly hangszereken játszanak, melyek egymagukban is élvezhetők, (solo-haugszer) gyakran saját zsebjükbe kerestek, magukat emancipálták. A zenekar ve­zére Cseresnyés ezen visszaéléssel való felhagyásra felhívta őket, minek következménye az lett, hogy a zenekarból kiléptek, s most ketten képeznek egy zenekart, — Cseresnyés több izben felszóllitotta őket a visszalépésre, de sikertelenül, s a körülmé­nyekből ítélve még eddig nem volt okuk kilépésüket megbánni, mert mindig akad „mulató compania", mely a lelket — akarom mondani a testet táplálja bennük. — Felhívjuk a valódi szép zenét szerető művelt közönséget, hogy a kis-bőgős és cimbal­mos urakat hagyja csak azoknak a kiket az ő zenéjük ís ki­elégít, kik ugy gondoljuk oly csekély számban lesznek, hogy előbb utóbb ők fogják a „pardont" kérni Cseresnyéstől, s keb­lüket verve fognak a zenekarba visszatérni, — s annak teljes­ségét előbbi módra visszaállítani. Többen. I *) E rovat alatt közlőitekért nern vállal felelősséget a szerk<

Next

/
Oldalképek
Tartalom