Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-06-09
perckor indul Pápára, reggel 6 óra 12 perckor Győrbe, 8 óra 20 perckor érkezik, ahonnan Uj-Szőny felé van csatlakozása. Ezen menetrend szerint Bécscsel tehát összeköttetésünk elég van, de Pestet illetőleg még mindig a régi miseria uralkodik. — Tohajlás. Weisz Adolf helybeli férfiruha raktár tulajdonos és szabó-mestertől egy idő óta több rendbeli kelmék és kész rahanemüek lettekei ellopva; a tettesre nem lehetett leá jönni, noha minden jel oda mutatott, hogy annak, a házba bejáró egyénék közül kell lennie. Hanem a korsó addig megy a kútra, mig eltörik; a megkárosította legközelebbi tolvajláai eset megtörténte után egy itteni zálogiutézetnél kelméjét felfedezte, s ez alkalommal kitűnt, hogy az illető tolvaj ragadmányát mindig ezen zálogintézetben értékesité. Ide vonatkozólag a vizsgálat folyamatba A r an, mely alkalmasint részletes tényeket fog ez ügyben napfényre hozni. — A helybeli távírda hivatal hivatalos órája hétköznapokon délelőtti 9 órától 12-ig, délutáni 2 órától 7-ig, vasárnapon d. e. 8 órától 9-ig d. u. 2-tó'l 5-ig van. — A helybeli lövészegylet pünkösd másod napján, tehát holnap d. u. rendes lövészetet tart, melyre az egylet t. tagjai meghivatnak. — A városi képviselő testület tagjainak megválasztására jogosult városi szavazók névsorát a kiküldött bizottság már folyó hó 6-án bevégezte. Ezen terjedelmes munkának gyors keresztülvitelénél az érdem Horváth Lajos ur osztályrésze, kit is ezen munkálatért melegen üdvözlünk. — Egy kérelem városunk emberszerelő polgáraihoz !\ Aschenbrenner József 90 éves aggastyán már 3 év óta betegen fekszik. A szerencsétlen az évek hosszú során át, ipara után élt, de szorgalma dacára vagyont nem szerezhetet, s mostan kinos betegségéhez az éhség gyötrelmei is járulnak. Ennek folytán felhívjuk városunk áldozni kész polgárait, hogy ezen szerencsétlen ember sorsán bármi csekély áldozatokkal is segiteui szíveskedjenek. Szerkesztőségünk e célra adományokat elfogad, s a nemes adakozók kegyadományait ezen lapok utján fogja nyugtázni, s a beérkezett kegyes adományt az ínséget szenvedő szerencsétlennek azonnal átszolgáltatni fogja. E célra adakoztak már: Vécsey István 1 frt, Horváth Lajos 1 frt, Magvassy Pál 50 kr, Harmos Zoltán 1 frt. Összesen 3 frt 50 kr. — (Beküldetett). Városunkat rövid idő alatt annyi és annyi csapás érte, mikép bámulnunk kell azon, hogy léteznek még néhányan a sokak közül kik szerényke vagyonukat a bukások s pénzszédelgések áramlatai elől megmenteni tudták, — alig mult el az 18?3-iki egetverő krach — közte a pápai szomorú emlékű kereskedelmi „escompte" bank bukása, — melynek szelleme máig is néha-néha feljár az éji órákban rémsirjából,— borzadálylyal töltve el mindazokat, kik ezen banknak csak nevét kimondani is megtanulták; — már is .egy újabb catastropha, — a népbank bukása ijeszté fel álmaiból városunk lakosságát. Hasonló volt ezen bukás egy földrengéshez, mely még pillanatok előtt virágzó városokat romhalomban dönt, alá temetvén annak lakosait, s mindenüket, — s aki életét megmenthette, nem nézett vagyona után, csak hogy futhatott. Vagyunk mindazáltal Pápán, kiket a sorskeze megkímélt csekély vagyonúnkkal a végenyészeüől — de sajnos, hogy amit a mostoha évek meghagytak,— az adóközegek igyekeznek tőlünk elvenni; — reánk róva oly magas adókat, melynek viselése alatt a legszilárdabb akaratnak is leroskadnia kell. Nem hiszem, hogy a törvények ne korlátoznák azoknak végrehajtóit ezen működésükben s ne húznák meg a cordont a netovább határain; — sajnos azonban az adókivetést eszközlők, vagy nem látják, vagy nem akarják látni azon cordont: — legalább saját személyemre rótt adók mennyiségét tekintve, ez utóbbiról kelle meggyőződnöm. Lássuk tehát a dolgot tisztán. A közelmúlt években szerényke vagyonom egy részét kamatozás céljából telekkönyvi bekeblezés mellett kölcsőnkép kiadtam, — másik részét, pedig egy kis szatócs üzletbe ruháztam be. Bekeblezett követeléseim után rám rótták az adót mint pénztó'zsérre, s kivetik rám azt máig is, dacára, hogy egy krajcárom sincs kamatra adva, s megadóztatják kis üzletemet évi 600 frt tiszta jövedelem után. Egész üzletem képvisel tán 1000 frtot, — képtelenség tehát, hogy ezen 1000 frtnyi tőke évenként 600 frt tiszta jövedelmet hozhatna. De tegyük fel, hogy hoz annyit — már most ha a bolt- és lakbért, adót abból kifizetem, mi marad a magam és családom fentar'ására? Nja maiiul; ez oly kérdés, mire az a felelet várhatómint az egyszeri bakától kérdezte a falu eleje, midőn az Taliánországról beszélt a falu korcsmájában, — lódítván akkorát, mi az ő baka képzelmeivel sem fért meg — hogy ott oly nagyok a méhek, mint nálunk egy ökör, — a kasok pedig csak akkorák mint nálunk Magyarországon. Hát hogy mennek abba bele baka uram azok a nagy méhek ? — hogy — Hát az bízón az ő gondjuk. Nagyon kérjük tehát a tekintetes adókivető bizottságot, de különösen városunk elöljáróságát, hogy jövőre az adókivetés körül, eltekintve minden faj (T) és személyes gyűlölettől (T) csupán meggyőződésből cselekedjék, — s ne kényszerítse e város polgárait, hogy dolgaikat és teendőiket, ezen sérelmes eljárás orvoslása miatti futkosással kénytelenilessenek elodázni. — Stern Salamon. — Iparos növendékeink rajzolási szorgalmának jutalr mázasára a következő jótevők voltak szívesek adakozni: Altalános ipartársulat 4 frt. Berrnüller Józsefi frt ezüst. Eöri Szabó Sándor 1 frt. Noszlopy Bálint 1 frt. Harmos Zoltán 1 frt ezüst. Czibulya János 1 frt. Maradits István adótiszt 1 frt. Heykál 1 frt. Tóth Lajos 1 frt. Bárányi István 1 frt. Hickmann Frigyes 1 frt. Ocsovszky Kázmér 1 frt. Kollányi Szörény 1 frt. Iglauer János 1 frt. Malus Károly t fit. Kovács ipartársulat 2 frt. Svvoboda Vencel t frt ezsüst. Békássy Lajos 1 frt. Gyurátz Ferenc 1 frt. Noszlopy Gyula t frt. Lakatos ipartársulat 2 ,frt. Süttő Károly 3 db. ezüst húszast. Hammer Károly 50 kr. Pap János 2 frt ezüstben. Tímár Elek 1 frt. Hanauer Jenő 1 frt. Schneider Lipót 1 frt. Özv. Kluge Ferencné t fit. Cipész ipartársulat 1 frt. Bánóczy Pál 2 frt. Rikóty József 2 frt ezüstben. Neubauer József 1 frt. Fellner Jakab 50 kr. Gelder Ferenc 1 frt. Bognár Gábor 30 kr. N. Ignác 60 kr. Zárka Dénes 1 frt. Ajkay 1 frt. Hirsch Náthán 50 kr. A asztalos testület 2 fi-t. A fazekas testület 1 frt 50 kr. Vághó János t frt ezüst. Grill két ezüst húszast. Gyuk Nándor 20 kr. Woyta József 2 frt. Légrády József 20 kr. Horváth Lajos 1 frt. Stark György 40 kr. Schöpf Gyula 60 kr. Jókai Etelke 30 kr. Özv. Peti Józsefné 30 kr. Vali Ferenc 1 frt. Berrnüller Gyula 50 kr. Klein Mór 50 kr. Lőwenstein Adolf 50 kr. Dr. Ló'wy 1 frt ezüst. Stark János 40 kr. Szilágyi József 1 frt. Magvassy Pál 1 frt. Mod- ] rach Anna 50 kr. György Etelka 40 kr. Aingler Erzse 30 kr. Wajdits Károly 1 frt. Debreczeny Károly 30 kr. Rózsa István 1 frt. P. Szabó Károly 1 frt ezüst. Kecskés Mihály 1 frt. Lazányi Béla 1 frt. Antal Gábor 1 frt. Weiss Adolf 30 kr. Bossor 1 fr. Dr. Breuer Salamon 60 kr. Ráth Káth Károly 3 porosz tallér. Osváld Dániel 1 frt ezüst. Szelestey Lajos 2 frt. Összesen: 77 frt 20 kr. Ezen kegyes adományokért hálás köszönetét nyilvánítja Pápán, június 4-én 1878. A városi iskolaszék. — Főtisztelendő Kis Gábor ur alig, hogy lelkészi hivatalát elfoglalta, már is ügybuzgó tevékenységét és érdeklődését a népnevelés ügy terén megkezdette ; igy többek között f. hó 3-án a helybeli kisdedóvó intézetet megszemlélte, a hol is egy félóránál tovább időzvén, ezen kitűnő intézet felett teljes megelégedését fejezvén ki, mely alkalommal az ügybuzgó és páratlan szakismerettel biró Magvassy Pál tanár urnák, midőn elismerését az intézet példás vezetése körül kifejezte volna, megígérte, hogy két kis gyermekét ezen intézetbe fogja adui, A kisded nevelde megtekintése után a jeles egyházférfiu a még mindig látható rajzkiállítást tekintette meg, mivel a vasárnapi ünnepélyen résztvevését az ugyanakkor a helybeli fegyházban tartott lelkészi functiójának végzése lehetetlenné tette. — A helybeli „Griff 1 * fogadóba folyó hó 2-tól 6-áig következő idegenek érkeztek: Stine János kereskedő Bécsből, Wlaszlovics József gyártulajdonos Stooszból, S. M. Borger utazó Bécsből, F. Sessler utazó Bécsből, Auerhammer F. Vásárhelyről, Ph. Bruckner utazó Bécsből, Reach kereskedő Pestről, Szabó József törzs-őrmester 71. zászlóaljtól, Himman Ferenc Radkersburgból, Riedl Antal Radkersburgból, Ridl Boldizsár Radkersburgból, Kaisinger Várpalotáról. — Két veszedelmes egyént fogott el f. hó 4-én rendőrségünk, kikuek kinézése tökéletesen azonosnak látszik azon két egyénével kik a mult hó közepén, mint ezt lapunk 21-dik számába jelentettük a Veszprém-pápai országúton Mák Pál iparos segédet elaltatva kirabolták. Az elfogatást illetőleg felemlítjük, hogy az Piller Imre városi rendőr tizedes érdeme ki is ügybuzgalommal és valóságos rendőri éles látással szokta hivatását teljesíteni, ugyanis egy ilyen rendőri körútja alkalmakor egy helybeli korcsmába betekintvén ottan gyanús kinézésű és titokban rajzolással foglalkozó egyént vett észre, ki a rendőri megpillantásakor az előtte levő papirost szét tépte, ami feltűnő lévén ürügyül szolgált letartóztatására. A városházába kisértetve ki-1 Csarnok. A viszontlátás. (Polko Elizíól). 9. folytatás és vége. Ford. Etelke. „Kegyes gyóntatom mindent tud s tanácslá, hogy lépjek ki a szerzetből, szabadítsam ki magamat a fogadalom láncaiból. Nem, nem tudnék vissza menni a világba. — Hogy is fogadhatna ö magához egy eltaszított hitszegőt?! Alapíthatnánk-e tartós boldogságot erre a romra?! Soha! — Vigyázni fogok magamra és imádkozni érte, segítteni és ápolni fogom az elhagyatottakat, nem fáradok el soha. Ez az egyedüli vigaszom — s bünhödésem is egyúttal!" „Ma egy éve találtam őt a csata mezőn vérében, eszméletlenül, meg maradt gyermekkori vonásairól rögtön ráismertem; szivem gondolataimat hangos dobogásban viszhangozta ez ő! az a kit úgy kerestél I — Csak egy év mult el ez idő óta! s nekem úgy tetszik mint ha már évtizedek tűntek volna el a mi>ta nem láttam s utánna való vágyam el tudna rombolni minden gátot s szivem igy kiáltana istenhez: uram eleget szenvedtem már, adj nekem is szegény teremtményednek egy kis boldogságot!".... * # * Az idő fcitarthatlanul repült tovább.... évek multak! — A világ ismét, új zavaroktól lett felizgatva, megmérhetetlen háború kitörése előtt álltunk, a béke angyala elfedett arccal repült tova! az 1870-diki borzasztó harc kitört — s mint izzó láva boríttá be egész francia országot. — A bátor hősök vére áztatta a földet—a németsereg diadalra diadalt aratott. — A csatamezőn a lazaretumokban lassú léptekkel, résztvevő szemmel jártak keltek ismét az emberi alakban járó angyalok: az irgalmas nénék, a szenvedők fájdalmas arcán ki simultak a redők; a homlokról el tünt a setét árny az ő megjelenésükre, az ő gyengéd vigasztaló szavuk meleg tekintetűk tanúja volt a kiszenvedők utolsó Bóhajának; az ő ujjaik fogják le a meg meredt szemeket s az ő ajakuk rebeg imát a csendes halott elköltözött lelkéért — az nem kérdés, hogy barát, vagy ellenség volt-e az a szenvedő az elhunyt, a nénék tehetségűk szerint segélyt uyújtottak a szenvedők mindegyikének s helyt álltak pihenés nélkül. Beáta volt köztük a lcgfáradhatatlanabb. Noha sokszor úgy érzé, hogy eszét kell veszteni a borzasztó látványon, lábai reszketnek, meg akarják tagadni a szolgálatot, midőn kényszeritti magát, hogy tovább haladjon ama martyrság színhelyén, a honnét a kétségbe esés kiáltásai hangzanak de azután annál nagyobb igyekezettel törte magát előre, egy kinos sejtelem űzte visszalarthatlanul: Hiszen Erich is a küzdők között van! — az ezred egyik orvosától tudta ezt meg, kivel utoljára a pangesi lazaretumban találkozott. — Mindég nagy könnyebbüléssel lélekzett fel midőn ismét el múlt egy nap a nélkül, hogy Erichről valamit hallott volna; mert hiszen arról a ki ilyen uton van, valamit nem hallani, vagy vele nem találkozni meg nyugtató és boldogító! akkor még bizonyosan a küzdők sorában van s igy az élők kőzött. Mind messzebb messzebb hömpölygött az áradat, — — mig végre el érkezett a sedáni catastropha, midőn a nap arra a csodára virradt, hogy III. Napóleon és hadserege porosz foglya lett. — Óráról órára hajlott az irtóztató küzdelem sikere hol az egyik hol a másik részre, mig az est el nem hozta azt a nevezetes eseményt. 1 Be állt az éj, el némult az iszonyú tombolás lassanként, s csendes szellő lengett a csatatér felett, mig az éj sötét fátyolával borittá be a borzasztó képet. Most már orvosok betegszállítók s irgalmasnénék bolyongtak különféle irányben a lezajlott véres harc színhelyén; néhol kocsik álltak s tábori hord ágyak; Beáta is ott járt többi társaival a szeptemberi félhomálya csillagos éjben; kis lámpája úgy reszketett kezében! Nem volt többé önálló gondolata Láz fogta el egész testet; iszonyú nyomás nehezült mellére mely miatt majd nem lehetetlenné vált neki a lélegzés, ólom nehéz|vallotta, hogy Ő tulajdonképen kárpitos segéd és alsó-austriai születésű, de már régóta munka nélkül ország-világban kóborló egyén; holott a széttépett papiros egybe illesztéséből kitűnt, hogy ő kék nyomatú üzletpecséteket utánzott. — Az ide vonatkozó kérdésekre beismerte, hogy ezen „stampigliákat" oly célból hamisította, hogy magának hamis bizonyítványok kiállítása által az egyes mestereknél „egy kis segedelmet" kéregethessen. — Ezen jó madár (neve Geiczenauer Gottfrid) önkényt megjelentette, hogy a városban még egy pajtása, csehországi Nikolacsek József mészáros segéd, kószál. A rendőrség ezen embert is befogatta s ruházata ugyan oly szinü és kinézésű a minő Mák Pálé volt s ezen tény szolgáltatott okot azon feltevésre, hogy a Jákó melletti bűntény elkövetői ezek lehettek. Mindkettő a helybeli járásbíróságnak átadattott. —- A világ minden részéből jövő csavargók, mint már azt több ízben említettük városunkat oly módon látogatják, mintha ez reájuk nézve valami Mekka-féle szent hely volna, természetes, hogy rendőrségünk az efféle zarándokokkal erélyesen szokott -elbánni s őket csoportosan toloncoztatja illetőségi helyeikre, melyek rendesen Csehországban fekszenek. A mult hét egyik napján egyszerre öt ilyen egyén lőn kéjutazásra kényszerítve. — Sertéseinket veszély fenyegeti, A mult héten városunkban több darab sertés elhullott, az állat-orvosi bonclelet kiderítette, hogy „léphályog" volt az elhullás oka, a miért is kétszeres vigyázatra intjük gazdaközönségünket, s felemiitjük, hogy ezen ragály elleni óvszer gyanánt tanácsos a sertéseknek egy kis savanyu italt nyújtani, ez lehet akár káposzta lé, akár pedig csekély sóssavas oldat, mely az állatok étele közé keverendő. — A helybeli kofákra nézve f. hó 5-ike nagyon rosz nap volt a mennyiben közülök mintegy 15 a rendőrség által meg lón büntetve, mivel a, fennálló rendeletek ellenére is a vidékről jövő gyümölcs és zöldségárusoklól már kora reggel, tehát tiltott időben lehetőleg mindent össze vásároltak. Kapitányunk ezen a helybeli fogyasztó közönség érdekét véddő eljárásáért elismerést érdemel. — Tudva levöleg a helybeli fegyintézet élelmezését egy veszprémi vállalkozó teljesíti ki is e célból a szükséges főzelékeket és egyebeket Veszprémből szállítatja városunkba. A legközelebbi ilynemű szállítmány öt hordó savanyított káposztát tartalmazott. Dr. Makara György ur megyei főorvos ezen szállítmányt megvizsgálva, azt találta, hogy az öt hordó káposzta közül négy hordónak tartalma tökéletesen élvezhetetlen s a szó teljes értelmében rothadt anyagot foglalt magában, minek következtében a veszprémi liferans ezen liferatiója a szemét gödörbe vándorolt. Az erélyes Dr. urat ezen eljárásáért méltán megilleti a közelismerés. — A kanyaróról (morbilli) mint jelenleg gyermekeink közt uralkodó bőrbetegségről: Főbb jelei: nagyobb és kisebb vörhenyes, és domború foltok, melyek nagy forróság kíséretében tűnnek fel, továbbá a lélekzési nehézség, szegezés, és egy kínzó hurut, felindult mellállapotra mutatnak.—Ámbár a kanyaró rendesen nem az életveszélyes bajok közé tartozik, a most nálunk járványkép feltűnő még is igen romboló jellegű. — Eddig csak 4 hónapos egész 6 éves gyermekeknél volt nálunk észlelhető, mely korbeliekből már több száz betegedett meg, meghalt pedig áprilban 1, május hóban 10, június 6-ikáig szinte 10 gyermek. A betegség szomorú előlábasa, vagy kísérője, a hökhurut, mely a bajt nagy mérvben súlyosítja. — A halál vagy több napi betegség után tüdőlob, vagy mindjárt a betegség elején agylob bekövetkezése folytán áll be. A nálunk beteg gyermekek csaknem kivétel nélkül orvosok gyógykezelése alatt vannak, kik örömmel tapasztaljuk sok már a halál áldozatainak látszó gyermekek, lassaukénti javulását. — Miután a járvány nagyobb részt a szegények gunyhóját keresi fel, és a legnyomorultabb helyeken üti fel sátorát, gyakran 3—4 áldozatot választván magának egyszerre, melyek elhagyottan és a legsajnosabb álapotban feküsznek! felkérjük a tettes nőegyletét, fordítsa figyel m éjt e ny o m or he 1 y ekr e, és tegyen igy eleget samaritai kötelességének. Feitl Mór orvos. — Eljegyzések: Niemersatti Báró Zedlitz Emil cs. kir. százados a 19-dilc számú győri gyalogsorezredben, legközelebb tartotta eljegyzését özv: Hollós Lászlóné szül: Hertelendi Hertelendy Ilona úrnővel Mesteriben. Herjelcnd Hertelendy Gyula m. gencsi földbirtokos pedig f. é. május hó 22-én tartá eljegységünek érezte szivét, de azért gépileg haladt előre, tovább, mindég csak tovább a halottak sorai között! — Egymás mellett és egymáson keresztül kasul feküdtek azok mozdulatlanul. Néha meg állt egy csoport előtt s merev tekintettel szemlélte a halvány alvókat mintha azon tűnődnék: mily békességesen tud pihenni ellen ellene vállán! s amott egy öreg harcos merev karja mily ápolólag tartja át ölelve mellette le rogyott ifjú társát. íme, minden lángja ki oltatott a keserű haragnak a lezajlott óriási küzdelemben, mely a harcolókat együtt ragadta el a halál ismeretlen országába. Beátát űzte az iszonyat tovább! — tovább ! — hová is akart tulajdonképpen menni?! ijedten tekintett maga körül észrevéve, hogy társait el vesztette szeme elöl s most egyedül jár a halottak között. Kimondhatatlan borzadály lepte meg mert sajátszerű fájdalmas hangok emelkedtek az éj sötétében, megszakgatott sóhajok nehéz hangját hozta hozzá a szellő, olyan sóhajokét, melyekben az emberi élet kinos végtusálya rezgett. Sebesült csata lovak elhaló nyöszörgése vegyült a kínlódó emberi hangok közé; egyszer, egyszer el is tántorgott előtte kisértetszerüeu, lecsüggesztett fővel egy egy hü pára, elvesztett gazdáját szimatolva a vértől ázott haldoklók és halottak között. Majd hallgatózva állt meg a leányka, nem emberi hangot hallott-e most! nem nyúl-e felé hivólag amott egy bádgyatt kéz? de csak ismét haladt tovább I — nem szólította senki sem valamennyien csenden voltak és maradtak közös halotti ágyukon a dicsőség vérrel áztatott mezején. — Tovább csak tovább! Néhol sötét szárnyú madarak röpködték körül kiszemelt prédájukat, Beáta egész teste reszketett a hidegtől, homloka még is úgy égett majd meg gyólt, ajaka epedt a szomjúságtól. Az oldalán függő' kis üvegben volt még egy kis maradék bor. — Mily drága enyhítő! de hiszen anuak egy csépjét sem szabad saját ajaka megnedvesítésére pazarolni ez a szegény sebesültek jogos tulajdona. Képes lett volna Beáta inkább össze roskadni, mint hogy a maga számára vegys azt el tolok. Mintha álmodnék ügy haladt tovább, egy ideig úgy
