Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-04-28

A szerlcesztő és Iciad-óHivataL Waj clits Iíáx^oly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak ís iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 28 VAS. F Fehér vas. ) • F 1. Quas. gen./^ 25 Okoziás J 29 Hétfő Maximin j~ Antalka >? 26 B. Joz. h. s 30 Kedd Sienai Katalin y* Eutróp \~ 2? )'~ 'egyes tartalmú Előfizetési díjait: Egy évre 6 fr. •— Félédre . 5 fr. — Negyedévre i ir. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hir & e t é s ele G hasábos petitsorban 5 kr. nyílttéri} eii soronkint 25 krral vételnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Heti naptár. 1 Szerda Fül. és Jak. ap. (kath."), Fül., Jak. (prot.), 28 Or.) 2 Csüt. .3 Péntek Äthan. Zsig. •T. ffer. és sz. 4 Szombat Monika, Flór.'-* Flóra, Amál Zsigmond Kereszt fölf. ^ 29 Oziás ] ? 30 Roschodes * 1 Iz. R. S. 2 p.)" Pápa, április 28-án 1878. Á népbank és a kereskedelmibank. Í. (Sz. J.) Mindegyik ugyan az volt, most mindegyik másik s jövőjük csak egy lehet. Mindegyik bank volt. Mindegyik egyesilé egyesek erőit, hogy az iparvilágot mozgásba hozzák, munkának, tökének, értelemnek és szorgalomnak tért nyissanak; hogy kényszerítsék az egyest segédkezni az egésznek; szorítani az egészet, hogy támogassa az egyest; hogy példát mutassanak az egyesnek mint kelljen hasznosítani a productiv erőket stb. szóval: mindegyiket a jók akarata hozta létre, mely jóléte fundamentumánál munkát, tökét, szakképzettséget és szoliditást vélt összehordani. Azonban mindegyik megtakarított magának valamit s a fundamentumból vissza vitték a szakképzettséget és soliditást s ezóta mindegyik másik. A fogalmat körének lényeges jegyei teszik, s minden fogalom az a mi. Ebből folyólag mind egyik bank lényeges jegyeit felhozom s végül kiderül, hogy melyik mi s hogy mindegyik másik, ugyanis: az egyik nem hagyta ott a szakképzettséget: a másik elvitte a soliditást. Egyik a munkáját és tökéjét a vastag tudatlanság még vastagabb burkolatában szállttá; a másik Ikarus szárnyakat kötött s a szédelgő magasban a levegőt is elég solidnak tartá. Egyiknél az igazgatók járatlansága engedte, hogy a kereskedelmi könyvek hiányosan vezettessenek és hamisittathassanak; a másiknál magok az igazgatók parancsolták a helytelen könyvelést. Egyiknél maguk az igazgatók palástolták a híva lainok hibáit; a másiknál a hivatalnokok takarták az igazgatók szédelgéseit. Egyiknél a hivatalnok sereg élt és szedte meg magát az egyesek contójára; a másiknál az igazgatóság akart 24 óra alatt milliomos lenni. Egyiknél a hivatalnok mondta a va banque-ot s az igazgatóság csak brodsitzereskedett; a másiknál az igazgatóság resquirozott s a hivatalnok sereg kapott sápot. Egyik bünbánólag áll müvének romjainál tanul és okulni akar és számolni kész; a másik még máig sem látja be szédelgéseit nem csak, de azokat a károsultakra keni s vakmerően formázott tele képpel elhitetni akarja, hogy ö egész — Pilátus! Na! na! Bagoly ugyar mondja, hogy veréb a fia, de téged vak szerelmed ne vigven annyira 1 Még sok lényeges jegyet tudnók felhozni, de ebbö is mindenki tudja, hogy az „egyik" nem lehet más mint a pápai népbank; s a „másik" szintén a pápai keresk. és ipar bankot adja. A népbank tizeiméivel napirenden vagyunk, s hivatalosan vizsgáltatnak s bár sokat vesztett a város, de mégis megnyugszik, midőn érdekében látja fáradni az igazság szolgáltatást. De nem igy áll a liquidalt keresk. és iparbanknál! Ez megyén tovább szédelgös igazgatói sikamlós ulain; ez nem elégszik meg, hogy tagjait és üzlelbarátait tönkre tette s a kereskedelmi jólét helyett poklot teremtett: ez Mephisto képpel vállalkozik Herostrat szerepére, hogy még ezt is túlhaladja, nem elégedvén meg a pompás templom lángbaboritásával; de most a maradványokra, a foszlányokra hozza tüzes kanóccal Szeretnénk e pont folytatását egy év múlva megírni midőn a vagyonából kivetkőzött publicum a bárány bőrt nyomorultau szűknek találja s borzas bundája helyeit fél borzasát és fél simát kövelel; •— de még sem várunk eddig, talán mégis csak embertárs lappang a Mephisto alatt; talán az embertársnak lelke is van, — talán nem is oly fekele mint aminőnek festik ; talán még-á la népbank — eszére tér és méa culpát mond ez is?! Tehát folytatjuk. .... Igen, maradványokra és foszlányokra hozza tüzes kanóccát vagyis perli az áldozatait s tovább is jogtalanul iparkodik részvényeinek értéket szerezni. — De miért jogtalanul — kérdi a jólelkű részvé nyes? — Hiszen a bank soha sem játszolt a börzén, ha csak nem a privalusok megbízásából azok számlájára és most, midőn maga a bank is elszörnyüködött a roppant numerusokon: nem-e engedte el felét is a bank és az egyesek nem-e csókolhatják a bank lábait is ezért? Tökélelesen igazad van jó lelkű barátunk, de igen igen roszul vagy informálva! Az egészben csak az-igaz, hogy egyesek is megbízlak a bankot börze üzletre: a többiből még csak egy belü sem igaz. Nem igaz az, hogy a bank börze üzletek közvetítésére vállalkozhatott; mert ezen üzlet a szédelgésnek tetőpontja levén, melyen egyébként is színleges adásvevések történnek: ilyen üzleteta morális társulat nem tűrhet meg, még közvetítés cime alatt sem. Nem igaz az, hogy minden megbízásnak eleget tett volna a bank, mert azon körülménynek és eseménynek, miszerint a bank eleget lett a megbízásnak és hogyan, mik ép, mily összeg erejéig, — ezen kereskedelmi eseménynek minden phasisa a kereskedelmi könyvekben, nevezetesen az elő feljegyzési naplóban idörendszerint kitüntetve keli lenni, ez pedig nincs benn. Nem igaz az, hogy ha a bank a megbízásnak eleget telt is, a papírok átvételével e megbízást végkép teljesítette volna. Nem igaz az, hogy — habár talán a papírok átvéele nem is szándékoltatott és a privatusok a bank által csak árkülönbüzelre dolgoztak — a bank ezen árkülönbözetre egy krajcárt is fizetett volna a privatusok megbízása alapján vagy folytán, — mert a cassa könyvvel vagy az első feljegyzési naplóval, vagy bárminő könyvvel — mert a kereskedelmi törvény mindenféle könyv vezetését megtűri, csakhogy az üzletet híven tükrözze vissza — vagy bárminő documenlummal ezt mind egy krajcárig igazolni sem képesek. — De hát valamit csak fizetett a bank a börze papírokért? Nem tagadjuk, e valamit meg is akarják a megbízók fizetni és készek is arra. — De e valami egyességileg szabályoztatok és a megbízók ez egyességet nem akarják állani! Mi — megvalljuk, hogy a fenti körülmények után — egy cseppet sem vagyunk hajlandók bízni az eg}^ségben, mert az egyesség azon hamis előadáson nyugszik, hogy a bank a megbízásnak pontról pontra, krajcárról krajcárra eleget tett stb. s igy nincs az a törvény, mely az egyező, de egyúttal reászedett felet az egyezségből származó kötelmei teljesítésére szoríthassa s szoríttatni akarni nem egyéb, mint egy lépéssel tovább menve zaklatni a régi áldozatot s a prést tovább szőri tani. Ezekből nyilván való, hogy mindegyik másik és jövőjük csak egy lehet: a helyes útra térés, az érdekeknek valósághoz minél megközelitöbb igazságos kiegyenlítése, mely ugy a népbanknak mint a liquidált keresk. és iparbanknak jól felfogott érdekében áll. Különfélék. — Barát csuhában. Lombardia Trecate nagyközségnek közelében mult hó végén a következő eset adta elő magát. Egy szegény taligás vásárról visszatértében egy szerzetesnek öltözött emberrel találkozott, ki kérdé tőle, honnan jön, jó keresete volt-e, s vájjon nem tart-e attól, hogy egyedül jártában pénzétől megfosztják. A taligás azt válaszolta, hogy nem tartja magánál a pénzt, hanem a taliga fiókjában. Erre az állítólagos barát neki rivall, hogy halálfia, ha nem adja ide a fiók kulcsát. A taligás azonnal odanyujlá a kulcsot, de, mintha véletlenből, földre ejté. — Mig a gazember lehajolt, hogy fölvegye, a taligás előrántá kését s halálos sebet ejtett a baráton. — Erre taligájára kapott s hirtelen elhajtott. — Nem messze karabélyosokkal találkozott, kiknek kalandját elbeszélte. Ezek haladéktalanul a helyszínre mennek, hol a sebesült feküdt. — üsszemotozták s több zsebpisztolyt s (őröket s egy sípot találtak nála. Ez a karabélyosokat arra a gondolatra vitte, hogy ennek cimborái is lehetnek s sípoltak A ^Pápai Lapok" tárcája. Agamemnon király csontjai. Néhány év előtt egy francia pap, ki azon különös képességgel birt hogy rejtett, viz ereket feltudott fedezni, nagy feltűnést okozott. Ezen ember (hanem csalatkozunk Richard nevet viselt) sem mérnök, sem Geológus nem lévén, hivatását minden előképzetség nélkül végzé; de birt az ösztön egy bizonyos nemével, melylyel a földalatti forrásokat felismerte, vagy talán csak különösen kifejlődött hallási szervekkel volt megáldva, melyeknél fogva sustorgásaikat meghallhatta. Hasonló, de sokkal csodálatosabb tehetséggel áldotta meg a természet Schlieman urat, ki t. i. képes a hajdankor kincseit kiaknázni, ő egyetlen e tekintetben, mert bárhol állapodik meg ásójával, a föld egész gyűjteményekkel jutalmazza munkáját. Mindazon által lényegesen meg kell különböztetnünk a német kincsásót a francia forrás találótól. Mig ez utóbbi t. i. természeti tehetségére épített; amazt régi elavult, és a mostam szaktudósok által kétségbe vont, hagyományok, és ezekbeni erős, megingatlan hite, vezérelte. Es ezen hite nem ámitá őt; sőt két világrészben feltűnő siker által erősbödött, és az egyszerű kereskedő, ki már érett korában kezdé el erélyesen tanulmányozni a nyelvészetét és régészetét, a tudománynak már is husz tanárnál nagyobb szolgálatokat tett. Az ő munkálkodása t. i. nem hasonlítható ezekéhez, ő nem a könyvtárakból szedi bizonyításait, hanem a föld kebeléből — Trója kiásatásánál még Braun Julius mint kitűnő útmutató volt mellette, de Mykenaenal csupán saját eszmesugallatáti és az öreg Pausaniás szavait követé. Itt mind ott kedvezett neki a szerencse, és tán Argolisban még inkább mint Troosban. A MykenaeiAkropoIison annyi arany és ezüst ékszert, annyi kehelyt, edényt és egyéb tárgyakat hozott napfényre, hogy ezek magák egy egész museumot képviselnek Találni itt még soha nem látott tárgyakat, melyek a régi görög idők Cultúráját ujouan megvilágítják. Azon szokásról pdl, hogy a holtak arcát álcákkal fedezték; eddig mitsem tudtunk. A Mykenaei sírokból kiásott ékszerek kiváló finomsága és szépsége azon állításra jogosít, miszerint az ötvös-művészet, már azon időben, mikor még nyílhegyeket kőből és kardot bronszból használtak, a tökéletesség magaslatán állott, és Görögországban a képző művészetek nemtőjeként tekinthető. — Az egyik sírban egy darab, eleinte alabastromnak tartott, de később állati szüleménynek bizonyult struc tojás találtatott, mi a már egy évezred előtt létező kereskedelmi viszonyról, Egyptom és Görögország között, tanusit. — A díszedényeken, karpereceken, mellemezekcn sat. előforduló ékitményi formák, szembetűnően bizonyítják a görög cs egyptorni művészet szoros összefüggését, egy feslett öblönydarab, a melyen egy sor harcos látható, azonkívül ázsiai befolyásokra mutat, mert a különben egész tiszteséges kinézésű egyptorni nemzeti gárdák assyri szakállal ruháztattak fel. Azon kérdésre, váljon Schlieman ur miért kezdé éppen a Mykkenei Akropolison ezen annyira sikeres ásatásokat és miért nem elégedett meg a régi kincstárak és egyéb ismert épületek felkutatásával: már bevezetésünkben feleltünk némileg; itt is t. az öreg Pausaniás volt a rűg-erő, mely fáradhatlan kincsásónkat buzditá. A második század ezen jeles utleirója Agamemnon városáról szórói-szóra igy nyilatkozik: „— Mykenae romjai alatt létezik a Perseia nevű forrás, ugy szinte Atreus és gyermekeinek földalatti épületei, melyekben kincseiket őrizték. „Ott találhatod Atreus sírját, valamint Agamemnon és társaiét, kik Hiúmból visszatérve, egy lakománál Aegisthus által megölettek. Ez sirja Agamemnonuak is és szekér vezénylőjének Eurymedonnak. Feledámus és Pelops ugyanazon helyen temetettek el, mert amint mondják, Kassandra szülte ez ikreket, és hogy még mind kisdedek szülőikkel együtt Pegisthus, által lemészároltattak; Ott nyugszik még Elektra .... Plytamnestrátes Aegisthust a falon kivül temették el, nem tartva őket érdemesnek arra , hogy Agamemnomial és mindazokkal, kik vele együtt feláldoztattak, egy tiszteletben részesüljenek." Pausaniás ezen szavai Schlieman állítása szerint mindeddig hamissan magyaráztattak : minthogy eddig „a fal" szó alatt Mykenae város falát értették ; mig Pausaniás, ki maga ott volt a hely szinén, ciklopus falakról beszél, melyekben Schlieman Akropolis falára következtetett; ennek pedig consequentiája: hogy Agamemnon és társainak sirja az Akropolison belül keresendő, és ezen feltevés folytán kezdé meg Schlieman száz munkással az ásást, és felfedezte mindazon drága kincseket, melyek az általa Trójában feltaláltakat még minden tekintetben felülmúlják. Elmélet és gyakorlat egyesült e nagyszerű vakondmunkánál. Schlieman a felső omladékrétegek eltávolítása után két sor kőlapok által képezett köralaku korlátra akadt és azonnal felvillantak agyában Horner és a görög írók számos nyilatkozata, melyek folytán azon helyiség, hol a görögök népgyüléseiket tartották az Agora, először köralaku, másodszor futó kőpadokkal, volt környezve melyeken a polgárok ültek, mig a szónokok, vagy jogügylet alkalmával, a civakodó felek, a kör közepén helyezkedtek el. — Megtaláltam tehát — monda magában — az őskori Mykenae Agoráját. Később sajátságos alakú ékítményekkel fedett sírokra talált, és e kérdésre: váljon kit temethettek ide? ismét görög classicusaiban talált feleletet, hogy t. i. az Agorán belül csak a legnagyobb kitüntetésben részesülők, csak királyok és hősök tetettek örök nyugalomra; Ez felserkenté őt, fáradhatlanul mélyebben ásni, mig végre az öt, a sziklába vájt sírhelyre akadt. — Nem szerencsés véletlennek tehát, hanem, későn szerzett ugyan, de annál gyökeresebb, annál kiterjedtebb tudományossága gyakorlati alkalmazásának köszönheté Schliemann Mykenaei találmányait. Nem fogjuk ugyan határozottan megállapítani, váljon a Mykenaei Agora sírjai, csakugyan Agamemnon és megölt társat hamvait takarják-e? még kevésbbé azt: hogy a „népuralkodó

{í