Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-02-24

A két koporsó végre a harmadik szinte fából készült letétettek. Nyolc órakor kezdődött a^bucstijárat az ideiglenes sírhely felé, a melyből, a bevett szokás ellenére, már több évvel ezelőtt XVI. Gregor holtteste eltávolíttatott. Minden pápának t. i. e sirban, fjnely nem egyébb mint egy VIII. Urban ravatala átellenében fekvő, falfülke) kell utódja haláláig nyugodnia. A Capella Giulia énekesei „Benedictus Dominus Dens Israel" zsoltárt énekelték. Lassan vonult a vonat a Chorusból előre, a koporsó most egy fekete bársonynyal bevont négy kerekes táligán feküdt melyet a skarlátban öltözött szent malaszt társulat testvérei, ősi joguknál fogva, hoztak mozgásba. Ezalatt a schweiciaktól körülvéve a bibornokok a sírbolt előtt sorakoztak, ezek előtt pedig a meghívott sokaság tódult, közöttük a díplomatiai testület. A bal oldalhajónak egyik ajtaja felett levő falfülkében már reggel alkalmazták a szükséges emelő csigát kötelekkel, hogy a holtestet a megkívántató magasságig emeltethessék. Midőn a taliga a koporsóval e készülékhez ért a' szent Collegium a halottat egészen a Szt. Péter káptalanjára bizta és azonnal a Vaticánba húzódott vissza — most a koporsó a kötelekre füzetett és lassan fölfelé emelkedett — csak néhány fáklya fénye világítá e komor látványt. Nyolc óra 40 perckor a koporsó az emelvény magaslalát elérte, és Sz. Péter templom szolgái a fülke befalazásához fogtak — a sokaság elszélyedt csak a káptalan maradt hátra a temetés utolsó pillanatait is bevárandó. A diplomatakon kivül csaknem valamennyi olasz nemes család képviselve volt. A Torloniai herceg mint utolsó csókolta a pápa lábát — a jelenlevők közül még felemiitjük: Dona Laura Minghettit, Sir Aug. Paget, Fabricius Colonna, az Acosta herceg segédtisztjét sat. 9 órakor a kocsik hosszú sora a vendégeket, az angyalhidon át ismét visszavitte a városba. A hü romai nemesség a Pápa sirjánáli megjelenésén senki sem csodálkozott, de sokaknak feltűnt, hogy az olasz kormány legszebb csapatát, egy estén át a Camerlengo Pecci rendelkezésére állította. Mely rendeletek szigorúak voltak, ugy hogy Medici tábornok, az elhalt király segédtisztje, belépti jegygyei nem bírván, a temetkezéshez nem bocsájtatott. — „Igen jól ismerem Exelenciádat," monda a Carabinicrik őrnagya az öreg Veteránusnak és Victor Emánuel testi lelki jó barátjának „de nem bocsáthatom be; mert a Camerlengo megtiltotta." H. D. lenne. A választást minden oldalról nagy megelégedéssel fogadták s az egész keresztyén világ örömtelt szívvel kiáltja: éljen XIII. Leo ö szentsége A szokásos koronázási ünnepély ma, Különfélék. — Szapáry gróf honvédkapitánynak meggyilkoltatásáról, a „Gyöngyös" cimü lapban a következőket olvassuk: Tóth Ferenc honvédhadnagy, kinek nevét a megvetés hozta tollúnkra, mint alatías tiszt, íiszthöz nem illő tényei miatt megérdemelt büntetését kapta a helyettes ezredparancsnoktól. Tényei híre a központba is eljutott s legszelídebb büntetésként az áthelyezés várta. Szápáry tudta ezt s hogy a megrovásnak elejét vegye, személyesen járt közbe Budapesten Tóth mellet — és pedig eredménnyel. Haza jővén (Jászberénybe) bpesti útjából, nem is sejtette mi vár reá. Reggel a mint öltözött, reá ront Tóth Ferenc hadnagy, revolveréből két lövést ejt rá oldalt, mely közül egyik testén egész széltében keresztül ment s rögtöni halált okozott. Tóth összeesni látván Szapáryt, rázárta kívülről az ajtót s felnyergelten készen tartott Charge lovára felkapva, elvágtatott. Legényét is magával vitte , ki Tóth saját lován ült, hogy a charge-ló szokása szerint ne bokrosodjék. Az eseményt Szapáry legénye, kinek a bezárt ajtó kulcsát Tóth leézbesité, csakhamar észrevette » hírt adván, az összes honvédség, ugy később a Já.Mzapáthin állomásozó XII. huszárezrednek lóra kapott. Madarassy bonvédfőhadnagy egy izben (Apátinál) mintegy 400 lépésnyire érte be a rálőtt, de nem találta. Apátin túl aztán nyomot vesztett. — Tóth Apáthiban — állítólag — lovát megpatkoltatván, Pély felé vette útját. Itt érte utol b. Vever huszárfőhadnagy. Tudomást vévén ugyanis, hogy Tóth a pélyi korcsmában borozgat, körülállta a korcsmát szakaszával a őrmesterével belépett; felvont revolverével megadásra szólította a szokása szerint, erősen borozó Tóthot. Ez megadta magát s megkötözve vitetett Jberénybe. Útközben, állítólag szivart kért és kapott. Hir szerint Madarassy főhadnagyot szemelte ki első áldozatnak, de nem találta honn s igy Szapáryt, a nemest, érte végzete. — Éljen az uj pápa. Folyó bó 20 d. u. Sorakor adatott a keresztény világnak tudomására, hogy a szent szék ismét betöltve, Krisztus helytartója megválasztva van. Pecci bibornok, kit nemeslelküségéről, mély tudományosságáról és igaz keresztyén erényeiről ismernek, lön a conclave által megválasztva, ki is a választást elfogadván XIII. Leo név alatt foglalta el, Szent Péter apostoli székét. XÍIÍ. Leo 1810-ben született most tehát 68 éves, de szilárd egészsége és tekintélyt parancsoló s t'wzteletet követelő alakja ugy tünteti fel. mintha sokkal fijatalabb J vasárnap február 24-én fog a kereszténység legnagyobb egyházában a Szt. Péter templomában végbe menni. egyei és városi ügyek. — C. A bélyegcsonkitásról. E lapoknak már két számában — volt, illetőleg panaszképen emlegettetett a bíróság előtti peres és peren kívüli esetekben fölmerült bélyeg csonkitások , s az ezekre következett leietek sokasága. Kétségtelen, hogy azon egyén, kinek hivatása a bélyeg és illeték szabályok megtartására ügyelni, csak kötelességét teljesiti akkor, midőn a hiányokat fölkeresi, s utasításához képest a leleteket fölveszi. De midőn eme tisztét az állam pénztára érdekében tellyesiti, kötelességében állana az is, hogy az érdekelteket az általuk okozott hiány vagy mulasztásra figyelmeztesse. Azon adó, melyet a magyar állampolgárnak az igazság szolgáltatásáért és egyébb ügyletekért bélyegekben fizetni kei!, úgy is felelte nagy — sokkal nagyobb, mint az örökös tartományokban — minek tegyük ezt hát még elviselhetlenebbé, a hivatalnok kíméletlensége állal. Miután a fél ugy is tudja, hogy a bélyeg kötelezettség alól ncm menekülhet, megvagyok győződve, hogy a hivatalos személyek előtt megforduló ügyek és iratokban elkövetett bélyegröviditések nem szándékosan, hanem a legnagyobb részben vagy feledékenység — vagy tévedésből követtetnek cl. Ugyanis: Ha az ember hivatalos személyek előtt jár, esze mindég az ügy érdeme körül forogván, a mellék körülményekről könyen megfeledkezik éppen ezért rendeli a törvény, hogy a hivatalos egyén a mellék körülményekre milyen a bélyegnek is a kellő nagyságban való megadása. A tévedésbőli bélyeg csonkítás pedig, a legjobb szándék mellett is megeshetik. Mert az ide vonatkozó törvények néhol kétértelműek, a sok póttörvény és rendelet miatt pedig, szintén áttanulhallanók. A minthogy számos eset van. midőn három négy ügyvéd, sőt köztök birói személy is együtt van, erős vita fejlik ki az iránt, hogy a fenforgó esetben alkalmazandó-e bélyeg és mekkora? egyik semmit, a másik keveset a harmadik többet mond. Ily kétes esetekben a bélyegkutató mindjárt jogosítva érzi magát a csonkítás megállapítására, s ha a leletet fölvette azután ugyancsak ember legyen a gáton, ki a leszállítást kieszközölni képes legyen. A bélyeg kutatónak tehát—ha jóhiszemüleg akar eljárni, illy esetben is kötelescége volna, az illetőt figyelmeztetni hogy az ő nézete szerint nagyobb bélyeg jár, tehát pótolja a hiányt, különben leletet kap. S ha a fölszóllitásnak enged, úgy rosz szándék nincs, s a hol rosz szándék nincs, ott büntetésnek sem lehet helye. A törvénynek nem az a célja, hogy minél többen büntetésbe essenek, de nem lehet célja az államnak sem, hogy büntetésekből nyisson magának jövedelem forrást. Mind a törvénynek, mind az államnak csak egy célja lehet, az t. i. hogy a megállapított illetékek a kellő időben és nagyságban befollyauak; — s aki eme jövödelmét az államnak, szándékosan akarná megrövidíteni, az igen is szükség, hogy a lelet folytán lakoljon, de a kinél eme rosz szándék fűn nem forog, annak a büntetést nyakába keríteni, ha nem roszlelküség, de mindenesetre nagyméltánytalanság. A mint halljuk több ezerekre megy Pápán azon összeg, melynek ma, a leletek folytán nagyobbrészint ügyvédektől, dé részben magányosoktól is be kellene folynia, s ezen czereknek csak egyharmada illeti törvényszerűen az államot, a többit részint az emberi kapzsiságnak, részint a méltánytalanságnak vagyunk kénytelenek áldozatul vetni azért, hogy talán egyszer másszor feledtünk, tévedtünk, vagy tehetetlenek voltunk. Lélekismerctlen dolog volua bár kit is biztos alap nélkül csak a legtávolabról is gyanúsítani, de még ís szinte kétség támad az emberben, hogy ily tetemes bélyeg csonkitások történtek volna! nem lehetetlen, nincs-e valahol valami baj? talán jó volna utánna nézni, hogy a popukis contribuens, mely gyanakvó, s ennek folytán zúgolódik, legalább meglegyen nyugtatva. Vagy ba már segítenünk nem lehet, kísértsünk meg egy együttes folyamodványt a büntetések elengedéséért, jövőre pedig kérjük a lelefező urakat, hogy mielőtt a lelet fölvétetnék, mindenütt a hol a bélyeg hiánynál rosz szándék nincs, figyelmeztessék az illetőt a hiány pótlására. — Figyelmeztetés. A m. kir. pénzügymíuisterium rendelete folytán alakosság saját érdekében ezennel figyelmeztetik, miszerint uj építkezések folytán igényelt házbéradó mentességi kérvények az építkezés befejezése napjától számítandó hat hét alatt, és mindenesetre az épület használatba vétele'elölt a városi hatóságnál (írásban) bejelenfendők, ki azután ezen bejelentvényeket az 1876 XV. t. cz. 1-ső §-a értelmében a kir. adófelügyelőséghez terjeszti fel, mert. a mulasztók bár jogos igényei is, j intézést nyert Vveisz testvéreknek a 125 forintnyi pótadó elengedése iránt beadott kérvénye is. — Woita József polgármester dig már elkésettekre nézve azonban még a f. évi ápril hó végéig záros- bejelentési határidő van engedve. Egyúttal ujabban arra is figyelmeztetik a lakosság, hogy mindennemű építkezést megkezdés előtt, szépitészeti, köz- és tüzrendőri tekintetekből a városi hatóságnál is, az építési tervrajzzal bejelenteni, büntetés terhe alatt, mindenki turtozik. A városi hatóság. — Az erdő-törvényjavaslatot január hó 12-énaföldmivelési ministerium vezetésével megbízott vallás-és közoktatási miniszter a képviselőház elé terjeszté. Az „Erdészeti Lap" f. év* első füzetében e napot a magyar erdészet történelmében örök emlékezetűnek tartja, s méltán, a következő okadatolt soraiban. „Már az 1848-iki X. t. cz. szükségesnek jelezte egy korszerű erdőtörvény megalkotását, és mégis az 1867. évben életbelépett alkotmányos kormányzat idejétől kezdve is a törvényjavaslat kész anyaga mellett 10 évre volt szükség, hogy a javaslat a törvényhozó testület elé terjesztessék. Hogy a szakember örvendez ezen jelenségnek, s hogy Magyarország erdőtörvényének megalkotása közelebb jött a valósuláshoz, nem csupán speciális erdészeti érdek. Hiszen a földmivelő Magyarország területének egy negyed része erdő! A mezőgazdasági földmivelés sikerének biztossága pedig nálunk inkább függ az erdőktől, mint bárhol Európa földjén. Nemcsak a szakember, az erdőbirtokos és nemzetgazda örülhetnek annak, hogy most már lesz erdőtörvényünk, de örömmel üdvözölheti e napot hazánk minden polgára, ki fogalommal bir arról, hogy mi az erdő hivatása a gazdasági és természeti élet körében, aki tudja azt, hogy az esélyektől függő gabona és szőllőtermeíésre s állattenyésztésre utalt Magyarország áldásos vizi utjai s terjedt vasúti hálózata segélyeivel erdeiben a jövedelem mily állandó és nagyrészben a külföldtől keresett gazdag forrását bírja. Óhajtjuk a közjó érdekében, hogy a beterjesztett törvényjavaslat lehető legelébb törvénnyé alkottassák, mert a késedelem tetemes kárral sujíja a birtokos osztályt, s kevesbíti az ország vagyoni tőkéjét; elvi tételei változást ne szenvedjenek, hogyigy erdőtörvényüuk országos ügyeinek s gazdasági szakkövetelményeinknek megfelelő lehessen." — Városi közgyűlés 1878-diki február Í6-án A gyűlés megnyitása után olvastatott a bel- és igazságügyi ministerek íntézvénye, melyszeriut a bagatellüg3

r

ekről intézkedő törvény életbelépte idejéül f. évi martius hó 1-ső napja jelöltetett ki, s feíhivatik a képviselő testület a községi bíróság gyakorlásával megbízott közeg megnevezésére.—A jogügyi bizottság a községi bíráskodás vitelére Kakas János segédkezése mellett a városi kapitányt véli kijelölendőnek, a békebiróság gyakorlását is városunkra nézve fontosnak jelezvén, arra alkalmas egyének kiszemelését ajánlja. — Körmeudy Pál ügyész kiemeli a békebirói működés üdvös voltát, s meleg szavakban ajánlja, hogy a képviselő testület a város kisebb peresügyeinek saját békebiráí által intéztethetéséról gondoskodjék. — Szelestey Lajos képviselő elfogadja a jogügyi szakbizottságnak a községi bíróságra nézve telt előterjesztését és a békebirói nemes hivatás elvállalására nagyságos Pap János kir. tanácsos urat véli felkérendőnek, hasonló értelemben nyilatkozik Horváth Lajos is azon megjegyzéssel, miszerint a községi bíráskodást akkor is a kapitányságnál véli hagyandónak, ha a külön békebiróságot városunk területére felállítani sikerülend; mivel a 20 frton aluli ügyek intézésével a díjtalanul működő béke bírókat nem óhajtaná terhelni. — Anlal Gábor képviselő azt hiszi, miszerint városunk értelmisége körében találunk még föbb|á!dozaíkész úri egyéneket is kik a munkát egymás közölt megosztva vállalkoznak a békebirói tiszt teljesítésére, indítványozza tehát, hogy nagyságos Pap János úron kivül még tekintetes Ajkay Imre, Békássy Lajos, Eöri Szabó Sándor, Pál István és Timár Elek urak is felkeressenek a békebiróság elfogadására. — Mire kimondatott a határozat miszerint a községi bíróság gyakorlásával Czink János kapitány bizatik meg, és a békebirósági tisztség elfogadására Ajkay Imre, Békássy Lajos, Eőri Szabó Sándor, Pap János és Tímár Elek urak küldöttségileg felkérendők lesznek a küldöttség tagjaiul. Woita József polgármester elnöklete alatt Antal Gábor, Barthalos István, Horváth Lajos és Szelestey Lajos képviselők jelöltetvén ki. - Olvastatott a honvédzászlóalj parancsnokság átirata, melyben felhívja a városi képviseletet, bogy mozgósítás esetére a városban lakosság lélekszáma szerint elszállásolandó katonaság elhelyezéséről gondoskodjék. A tanács jelentvén, hogy az átiratban kitett mennyiség szerint az elszállásolás nem teljesíthető, — a parancsnokság a helyi körülményekről kimerítő jelentésben értesitetni rendeltetett. — Az izr. orth. hitközség a fürdőház után az elmaradt. 5 évre megrovoft jövedelmi adóra eső pótadó elengedését kérvén, a jogügyi bizottság véleményéhez képest a pótadó 7

3

. része elengedtetett. Hasonló ela kitűzött határidőn túl figyelembe nem fognak vetetni. Az ed C s a r ii o k. Ki fogott csizmadiát? fHumorislikus elbeszélés). Irts: Zoltár/. (V. Folytatás.) Volt is jótékony hatása a font árpacukornak, amint megérkeztek Faluvéghy házához, rögtön átadta a cukrot a kisaszszonynak s biztatta váltig, hogy csak fogyaszsza el mert vesz ő majd azontúl is még többet; a kisasszony pedig nem igen hagyta magát kináltatni, hanem ugyancsak hozzá látott a ezukorszopogatáshoz s útközben türelmesen hallgatta jövendő férjének szerelmi ömlengéseit, sőt annak házassági ajánlatait elfogadta, de csak oly kikötéssel, bogy naponta egy font árpacukrot kap. Tökéletesen boldognak érezte most magát Jeromos ur s nyomban meghatározták az esküvő napját holnapra, s oly Ígérettel vált meg menyasszonyától, hogy majd érte fognak küldeni, ha eljo az esküvő ideje. Orömittasan haza ballagott tehát Jeromos ur, ünnepi ruhába bujtatta tiszteletet gerjesztő alakját s már nem hiányzott egyéb, mint uj parókája, melyet azonban nem talált sehol az egész szobában. Össze forgatott mindent, megkutatott minden zigetzugot, de mind hasztalan! a vendéghajra nem talált. Megkétszerezett erélylyel kezdte ismét a kutatást, izzadott az ide-oda futás miatt, — de az átkozott vendéghaj csak nem került meg. Már egy másikat akart venni midőn eszébe jutott, hogy vett ő tegnap egy tyúkszem-szemüveget, hátha azt is felteimé? három szem többet lát mind kettő. Le is húzta azonnal csizmáit a rái|le«zíett« az uj «emüveget tyuksreuiére s íme! » tyúkszem megtalálta az elveszett vendéghajat — az ágy alatt. Ennek Jeromos ur annyira megörvendett, hogy komoly fogadást tőn, miszerint esküvő után feleségének is vesz egy tyúkszemszemüveget. Reá illesztette a megtalált vendéghaját fejére s öltözéke azáltal be levén fejezve, leült várni az üzenetet. Alig ült ott egy negyed óráig, midőn ajtaján kopogtatást hall. Felugrik tehát hirtelen a torkaszakadtából elkiáltja magát „szabad." A nagy erőlködésre azonban Jeromos ur felébredt, de a kopogtatásnak mégis valóban meg kellett történni, mert az ajtón két rendőr lépett be. Jeromos ur igen furcsának találta eíeinle, hogy az ő kedves injának ily inasai vannak, s csak miután szemeit két öklével jól megdörgölte, jutott azon ó'ntadatra, hogy előbb álmodott s most ébren van. Ébrenlétének első percében oly kevéssé szerette az előtte álló két alakot látni, hogy hajlandó lett volna előlük az ágy alá menekülni, ha véletlenül vendégei nem épen az ágy előtt foglalnak állást. Miután ilynemű fordulatokkal fel kellett hagyni, színleg nyagodtan szólott a jöttékhez. — Kit keresnek az urak? bizonyára tévedtek. — Önt keressük, s nem tévedtünk, szólott az egyik rendőr, ki magasabb ranggal látszott bírni társánál; ön Nyavalády Jeromos név alatt utazik, nemde? — Igen, én Nyavalády Jeromos vagyok, s természetesen a magam neve alatt utazom. — Hogy neve-e az, vagy pedig álnév, azt most nincs időm kutatni, mi csak azért jöttünk, bogy önt magunkkal vigyük! — Engem?! kiáltott fet Jeromos ur ijedten. — Igen, önt. — Hová? — A rendőr-biztossághoz. — De hát minek? Éu elvégeztem ott dolgomat, útlevelem még tegnap láttamozva lett, s így nekem a rendőrökkel semmi dolgom. — Elhiszom, hogy önnek semmi dolga velünk, hanem nekünk van dolgunk önnel. — Nem értem. — Csak tessék velünk jönni, majd megmagyarázzuk, — De hátha nem megyek? — Akkor visszük. — De hát az ég szerelméért, esdekelt Jeromos ur, mondják meg az urak, miért fognak engem el. — Miért? hát csak azért, mert az ur nagy forradalmár volt s már régen eredménytelenül keressük. E felvilágosításra Jeromos ur tökéletesen elveszítette fejét. Eszébe jutott, hogy ő csakugyan résztvett a forradalomban s még eddig nem állotta ki a méltó büntetést e miatt; most tehát itt az ideje, hogy bűnhődjék. Kein is ellenkezett tovább a rendőrökkel, hanem hagyta magát vezettetni általuk a vendéglő kapujához, hol egy födött bérkocsi* állott; ebbe beleültették Jeromos urat s az egyik rendőr mellette, a másik pedig vele szemközt foglalt helyet. Jeromos urnák maradt elég ideje átgondolni veszélyes helyzetét; útitársai szint oly némák voltak mint ő, nem zavarta tehát senki, s kifejthette gondolatainak seregeit. Seregeit mondjuk, mert valóban egész serege az aggodalmaknak lepte öt meg. (Folytatása következik.}