Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-12-29

A szex-ltesztő és liiadó­Itlvaral ajdits Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési dijak is intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 29 VAS. F Tamás püspöki • F Jonatán 1 . 3 Efraim 1 30 Hétfő Dávid király Dávid | 4 U 31 Kedd Szilveszter pápa)-* Szilveszter'=• 5 Eliaczimi'" Előfizetési díjak.: Egy évre 6 fr. — Félévre ...... . 3 ír. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 6 hasábos petiisorban 5 kr. nyílttéri*eXt soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. 1 Szerda KIS KARÁCSON (r. k/), ÚJÉV un. (prot.J, 6 fjzr.) 2 Csüt. Makár ap. 3 Péntek Genovéfa -f 4 Szomb. Titus p. ^ Abel, Szeth")^. 7 ford. eml.J Énók j ? 8 Böjt a törv. Izebella ) 3. 9 gab. Vajig. u Pápa városa !878-ik évben. Hogy milyeti alakban lett a távozó év városunk történelmének évkönyvében feljegyezve, azon kérdést képezi, melyre válaszolni, most midőn az ó év a fele­dékenység végtelen tengerébe elmerülni készül, néze­tünk szerint időszerű. Ezen nagy és nehéz kérdés megoldásához szük­séges a lezajlott év eseményeit amenyiban azok váro­sunk társadalmi körét érintek, röviden felemlítve össze illeszteni, mert az igy nyert mozaik szerű kép képezi a küüzött czéi megoldásának, megközelítését. Városunk élete a mull évben eseményekben ugyan gazdag volt. de az események jórésze nem voltak olyan természetűek miszerint az év végén elmondhatnék hogy boldog év volt az melytől most megválni kés/ülünk. A lefolyt év eseményei közölt első sorban ki kell emel­nünk az egyházaink életében előfordult változásokat; ugyanis a helybeli r. k. valamint a helv. hitv. községek a múlt évben uj lelkészt nyerlek. Az elöbbeni hitközség­nél, főtisztelendő Dóvics József urnák kanonokká lett előléptetése által megüresedett plébánusi hivatalba, a tu­tudományos képzettségű és rítkajellemü főtisztelendő Néger Ágoston ur lőn, a nép öröme közepette, be iktatva; az utóbbi hitközségnél pedig nagytiszteletü Kis Gábor úr — kit városunk már régóta mint jeles férfiút ismert — lépett a lelkészi hivatalba . . . Nagy jelentőséggel bir városunkra nézve Gróf Esterházy Móricz úr ö méltóságának nagykorusítása, mely esemény a város lakosainak osztatlan öröme közt Ion megünnepelve. A gróf úr elölt — hírneves ősei kasté­lyában— ez esetből megjelent sokféle küldötségek egy­részt tolmácsolták, hogy népünk minden rétege az esemény jelentőségét felfogni képes; másrészt pedig a népnek a gróü család és annak uj majorátus tagja iránti ragaszkodását fejezték ki. Ezek után áttérve városunk anyagi és szellemi életében elöfordúltakra, mindenek előtt hálás szívvel kell felemlíteni, hogy az isteni gondviselés, városunkat min­den nagyobb elemi csapásoktól megoltalmazta, s népünk szorgalmát meglehetős böterméssel jutalmazta meg. De viszont, noha a kedvező termés a gazda pajtáját éiettel s pinczéjét borral bőven megtölté, raégis nagy anyagi haszon nem volt ezekből nyerhető mert a tulajdonos munkájának gyümölcsét potom árért volt kénytelen el­adni, csakhogy legégetőbb szükségleteit az igy nyert összegből némileg fedezni képesítve legyen. Nem loccalis baj az. mi már több év óta gazda közönségünk nyomorát előidézi, hanem a változott kö­rülmények és viszonyok hatása képezik annak okát s ezen segíteni nem állt hatalmunkban. A magyar gabna alig egy évtizeddel is ez előtt még, a nyugot-európai piaczokon mint egyedül uralkodó, minden versenytárs­nélkül szerepelt, árnde az ujabb években Oroszország vasúti hálózatát kiépítette s ez uton mint versenyképes vetélytárs lépett fel olt, hol hajdan a magyar búzán ki­vül másfajt csak névleg ismertek; majd a Yankeek leg genialisabb gépek által az éjszakamerikai szüztalajból, a földipar oly nagymennyiségű és oly olcsó terméket lettek képessek előállítani, hogy midőn Nyugoleurópa piaczain megjelentik, terményeinek olcsósága és jóságánál fogva, a szó szoros értelmében gabnánkat leszorította a megszo­kott forgalmi helyekről s mind ez természetesen az árak olymérvíi csökkenését idézte elő, hogy gazdaközönségünk a múlt évi aránylagos jóterményböl hasznot húzni nem volt képes. Már pedig mindnyájan tudjuk, hogy hazánk jóléte — s igy városunké is — a mezőgazdászat virágzásán alapszik s mivel pedig épen ezen alap mint említettük a szó teljes értelmében inségeskedik nem csoda ha, kereskedelmünk s iparunk, ily körülmények közölt, a lehető legszomorúbb helyzetbe jutott, úgy hogy nem csak kereskedőink, kik hajdan városunkban élénk gabna és liszt üzletet folytattak, vannak sújtva, hanem legin­kább iparosaink érzik az általános pénzhiányokozta vi­szonyok sanyarú következményeit. Ezek folytán a le­folyt év alatt az anyagi téren az éltető javulás helyett, szomorú pangást és tespedést láttunk társadalmunk min­den terén, s a jövő felé is csak szorult szívvel tekint a gazda, a kereskedő az iparos és a szellemi munkás! És mégis mind ezen — már évek óta duló — anyagi viszontagságok daczára is azt látjuk, hogy Pápa váro­sának közönsége törekedett jótékonysága által nemes érzelmeinek is eleget tenni; a mit érvényesített azon szép tette által, melyei a harcz mezejére vonuló ka­tonaság hátrahagyott családjának istápolására, a jóté­konyság oltára letelt. A behívott tartalékosok családjainak segélyezésére ezerforint gyűlt be városunkban s ezen összeg, kiosztatván sok éhező család könnyhullatását segítette felszárítani. De nem csak ezen rendkívüli czélra adakozott nemes közönségünk, hanem e mellett kebe­lében számos hutnanistikus egyletet tartott fenn, melyek az egyesek áldozataiból enyhíteni törekszenek a szű­kölködők a földönfutó szegények nyomorán. Es jótékony­czélú egyleteink közölt első sorban díszlik a pápai jó­tékony nőegylet, melyben fennkölt lelkű hölgyeink köz­vetve vagy közvetlenül résztvesznek. Valóban ezen egy­let minden tagja megérdemlené. hogy itten külön megem­lítve néki a szép ügy nevében köszönet mondassék. valamint azon nemes keblű honleányoknak is kik noha ezen egyleten kivül állva, a jótékonyság gyakorlását oly keblet emelő eredménnyel gyakorolják. Nőegyletünk beléletére súlyos és pótolhatlan veszteség volt ő nagy­méltóságának gróf Esterházy Pálnénak a védnökségről történt lemondása, de noha a grófnő a világzajától egészen viszszavonultan él is, mind a mellett nem szűnt ő meg a szegények védasszonya lenni, mert mint ezt a lefolyt év alatt felsorolhatlan számú esetekből tudjuk, valódi magyar nagyúri bőkezűséggel gondoskodott ő az éhe­zőkről, az árvákról! Nőegyletünk gyarapodása és tevékenysége mellett, kedvező anyagi állapota és a segélyezettek nagy száma élő-példával szól. Adja az ég hogy ezen egylet nagy tervét az árvaház felállítását minél hamarább létesít­hesse, mely által működése mintegy megkoronázva f °g lenni! (Folyt, követ.) Oz contra C Egy közhasznú kis füzet jelent meg e napokban a magyar tudományos akadémia kiadásában. A magyar helyesírás elveit és szabályait tárgyazza e füzet és pedig — mi ily dolgo­zatnál legfőbb — nagy gonddal, érthető, könnyed stylusban, s teljesen kimeritó'leg. Mindez oknál fogva lehetetlen eléggé nem ajánlanunk ennek megszerzését. Külünben is a 30. oldalra terjedő munka ára oly hallatlan csekély (10 kr) #). hogy ezt a legszegényebb magyar ember házánál is felkeltene találnunk. A magyar helyesirás elvei — és szabályairól nem egy munka hagyta el már a sajtót! Elkezdve Pereszlényi Páltót Révaiig, majd Révaitól egész 1856-ig, a mely évben elfo­gadott helyesírási javaslattal élnek napjainkig hazai iróink, — alig volt nyelvtudós, ki e minden időben fontos tárgyról ne értekezett volna. Nem szükséges talán említenem sem, hogy a nagy kö­zönség előtt alig ismeretes mindezen müveket teljesen pótolja az olvasó — közönségre nézve a magyar tudományos akadémi­ának fentebb röviden jelzett kiadványa. Nagy érdeklődéssel lapoztuk át e füzetet s legnagyobb megnyugvással tettük — volna le azt, ha az akadémia az ötvenes és hatvanas években megindult—„Oz-nek cpntrao" harcát — végre — valahára vagy illő bókével, vagy kiérdemelt fegyverszünettel beállította volna! De nemi Az akadémia ráfa­nyarodott a diplomaták babérjaira, s megcsinálta ő is a— ber­lini békét! A szegény ártatlan „0"-ről úgy gondoskodott, hogy ráfogja, hogy á la Dalmaüa, a „0"-nek is egy „Hin­terland" kell, s e célra occupálja hozzá — a „Z"-t! Nincs többé hát „O"; éljen a „Cz"..ll Eszem ágában sincs egyébiránt valami tudományos érte­kezést irni a Cz contra O ismert harcáról. E tárgy felett, mikor egész komolysággal veszekedtek annak idejében az akadémiában, kinek ne jutott volna eszében az a definitio, mit Saphir irt az akadémiákról?! — „Olyan tár­saságok ezek", — mond Saphir — „melyekben mindenki erejéhez képest komolyságát igyekszik bebizonyítani.1" — A ki a „Oz"-nek harczát a „0"-ellen figyelmére méltatni akarja, az ne forduljon az akadémia jegyzőkönyveihez, hanem szerezze meg valahol Szarvas Gábornak, a Magyar Nyelvőr jelenlegi érdemes szerkesztőjének, s kitűnő tudósunknak — ta­lán már saját oiaga által is elfelejtett — valódi elmeéllel, s gyönyörű humorral irt azon cikkét, melyet e tárgyban a boldog emlékű egykori „Hölgyfutár", (a mai Fővárosi Lapok édes mamája) közlött! Ki e kitűnő tollal irt czikket elolvassa befogja látni, hogy igazán kár volt akadémiánknak oly tántoríthatatlan hévvel a „Cz" mellett tömi lándsát csak azért, hogy — ko­molyságát igyekezzék bebizonyítania..! Mert hiszen azokat, kik elvből, vagy szokásból perhorreseálják a „Z"-nek a „O u-hez való annecxióját,— nem fogja soha sem meggyőzni az akadémia azon érvekkel miket az elárvult, elhagyatott sze­») Kapható Wajdits Károlynál. A „Pápai Lapok" tárcája. A „Times' 4 Németből Spácz Adolf. (Folyt, és vége.) Ugy látszik, a „Newspaper Pres3'' auctorának nem volt tudomása a nyilvános könyvtárakban levő okmányok­ról, mely a kor legnevezetesebb lapja alapitójának sze­mélye, valamint e lap alapításának indító oka. ugy mond­hatnók szüksége fölött érdekes közleményeket tartalmaz. John Valter unokái is hallgattak , amint a Rothschildok sem szolgáltatnának anyagot házuk töiténete megírásához. De a .,Times" születésére vonatkozó okmányok mégis fel­fedeztettek és ezekből közli velünk Blades Villiam a ,pe­reskedő, tőzsér és kiadó" sajátságos históriáját, aki aka­rata ellenére nyomdász lett és quasi ellenei daczára adott a Times" nek léteit. Vállalkozó emberek, kiket a netaláni nagy veszélyek nem riasztanak vissza, csak a tengerész nemzeteknél találha­tók. Az óceán kincseket igér és merényletekre ösztönöz A legcsekélyebb és legjelentéktelenebb is próbálhat, és ha egy­szer sikerült, a merényletnek nincs határa Ilyen csekély em­ber volt 1755-ben a }7 éves Valter John, akire atyja a londoni Cityben kis szénüzletet hagyott. Először arra törekedett, hogy a városi azénkereskedők elseje legyen. Ezt néhány óv alatt elérte, és most a tengerre bízra magát szénspecu­lans lett. Befolyása társai és a versenyzők kozt annyira nőtt, hogy öt az ujonan épített ..szénbörze'' igazgatójává és „a szénkereskedők egyesületé' nek elnökévé nevezték ki. Valter John mintegy 30 éves korában megnősült. Vett ma­gának urasági jószágot, melyet növelt éa szebbitett. Megve­tette alapját a még azután is sokáig hires ,, Valter, Bradley and Sage" firmának, mely a bányákban egész szénrétegek ter­ményét külföldre küldök rakmányaí és hajóikat nem a „Lloyd"-oknál biztosították hanem valami kölcsönös biztosí­tási társulatot képeztek *). Valter is tagja volt. minthogy azonban e vállalkozó férfiúira nézve ez csak kis „vállalat" volt, hogy nagyobb veszélyekkel küzdbessék, 1776 ban ál talános biztosító - és Lloyd—részvényes lett. Üzlete kitü nően ment, jobban mint az előtt valaha. De ekkor kitört a háburu Anglia és Amerika között és 1778 óta abban résztvesznek Francziaország, Hollandia és Spanyolhon. A ten­gerek hemzsegtek a kalózoktól, és ezek különösen az angol kereskedelmi hajókra törtek, melyek tömérdek kincset hord­tak Brittanniából és- Brittániába. Borzasztó viharok dühöng­tek, az ellenség elöl menekült hajók ellen, a biztosító tár­sulatnak pedig a természet és emberek által okozott káro­kat megtéríteni kellett. Valter John nemcsak assecurateur — hanem speculans is volt; azért öt minden esemény két­szeresen háromszorosan érte. 1780-ban ugy találta, hogy veszteségi 80000 fontra rúgnak — akkori időbeu iszonyú összeg. 1781-ben csődöt kelle mondania és oda volt kastély, birtok, házak, üzlet. Sőt értékes könyvtárát is elküldte az árverezésre Valter, jól megjegyzendő, ö maga, kinek hite­lezői önkéntes szabad liquidatiot engedtek. A jelentékeny adósságokat, a mennyire lehetett, lefi­zette. De most mibez fogjon ? Minden más szerencséje romjai előtt jajgatva állt volna meg — nem így Valter John Leült s következő czimü könyvecskét irt: . Valter Johu londoni üzer oasusa" és ezt négy totio oldalban apró be tűkkel nyomatta «i. A ,,British uiuzeum"-ban még most is olvasható, hogy az elszegényült szénkereskdö bukása okait mily büszke, öntudatos szavakkal beszéli el és a neoizettöl mely hajóit eléggé megvédeni nem tudta, uj tökét vagy a kormánytól „valami jelentékeny állomást" követelt. Hisz mi is nem rég olvastuk Strousberg ..jcasusát" , ki szinteu más­nak tulajdonította bukását és a kormányoktól várt segedel­met. Amily kevéssé részesült ebben a vasút király, ép oly kevéssé nyerte cl Valter — és ez volt szerencséje, mert *) Hasonlót ahhoz, m lyel mi pápaiak városunk előnyére életbelép­tetni akarunk. Sierk. Mal számuxtftboz egy melléklet vaj* csatolva, most önmagának kelle magán segíteni, és euuek volt ö igazi embere. 1782-ben az egykori szénüzért egy nyomda élén és egy excentricus segéd társaságában, a ki a nyomdászatnak már emiitett logographiai rendszerét feltalálta, p Hantjuk meg. Ez abban állt, hogy az egyes betűk helyett eges^ szókat állított együvé. Ilyen szóknak, melyeket a feltaláló és szabadalmazott ,,logotypok"-nak nevezett el, ezer meg ezernek kell lenni a szedő szekrényben, ugy hogy a prac­tikus nyomdász előtt azonnal feltűnt ez ujjitás haszontalan­sága, mihelyt csak látta. De Valter, a londoni üzér, mit ér­tett a nyomdászathoz és practikus szedéshez? Talán a«kor látott először betüszekrényt, midőn , casusát• nyomatra es meglehet, ekkor támadt benne az idea kísérletet tenni a nyomda festékjével, a szétmorzsolt szénnel: az egész h<-lyeft. Szenvedélyesen látott a munkához, levelet irt Amerika nagy nyomdászához Franklin Benjamimbez, logotyp szekrényét a király elé vitte a szt. James palotába, e szekrényt a b.-itt múzeumban ki is állitatta, kivitte hogy valami-nnyt tarsa­ságban természetesen a nyomdászoknál is csak róla es lo gotypjaíról volt szó, a melyek nem is voltak már Johnhon Henri feltaláló müvei, annyira megváltoztatta ezeket az egykori szénspekulans. A ritkán előjövő szavakat a szek­rényből eltávolította, mig a gyakran használatba levő tagokat rat. „den" „gen'* stb. szaporította. Még mindig nagy a lo­gotypok száma, ezek felkeresése még mindig nehéz a kü­lömbözö szaktudományokhoz szükséges szótag matéria meg­szerzése sokba kerül. Valter akárhány röpiratot bocsátott ki, akárhogy magasztalta javításait, a nyomdászok csak ki­nevették. E^en az erélyes férfiú megboszankodott. „Megmu­tatom nektek, hogy logotypokkal mit lehet végrehajtani" ! Ezt nem csak mondta, hanem bizonyította is, midőn egy régi kapucinuskolostor pinczéjét \kibérelte és ugyanabban mely máig is a „Times" nyoradahelyiségét képezi logoty­pokkal telt nagy szekrényeket állított fel és 1785. év január 1-én újságot adott kí, mely ügyetlenül választott czime mel­52

Next

/
Oldalképek
Tartalom