Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-12-08
déglő bérszolgája gazdájától egy zsák árpát lopott s azt egy forintért egy a fogadóba betérni szokott kocsisnak eladta. Az ily uton nyert pénzösszeget aztán uránál beitta. A borozónak széles jókedve a vendéglős fejében szeget ütött s ez csakhamar felfedezte hogy, Szabó József a íó'Ie lopott árpának árát fogyasztgalja. Az árpa megkerült s a tolvaj hűvösen várja bünhődését, — Gyermek kilevés. Uj-szőnyből írják lapunknak hogy mult hó vége íelé egy nő a vasúton utazva pár hetes kisdeded •midőn a vonat már indulni kezdett a kocsiból gyorsan kiszálva az indóház mellé letette s aztán a vonattal tova utazott. A gyermek a rendőrségnek további gordázás végettadatott át. A szivtelenanyát a rendőrség nyomozza. —- A casinói ifjúsági bál mult hó 30-án noha aránylag gyéren volt látogatva, mégis sikerültnek mondható, mert a részt vevők kedélyesen mulattak s a rendezőség pedig a könyvtár javára még a kiadáson felől maradt 20 forintnyi jövedelmet szerzett. — Millt hó 20-án ö felsége a király jelenlétében fényes udvari vadászat volt — Gödöllőn - rókára. Ez alkalommal mint vendégek és uj vadászok jelentek meg; berezeg Esterházy Pál, iftebei Kiss Elemér és ilj. gr. Esterházy Móricz ur —mint ezt egy szak lap közli — utóbbi kitűnő lovakkal. A gróf ur az agárdi akadály versenyen kó'té fel sarkantyúját legelőször s a fennt jelzett napon megtartott udvari falka A r adá.szaton mint jeles és szenvedélyes sportsmann a magas körök ügyeimét magára vonva tűnt ki — Thiel Bernhard ur bűvészi előadásait f. hó 5-kcn gyér számú közönség jelenlétében megkezdette. Thiel ur a maga néniében valóságos művész s kitűnő sikerrel koronázott mutatványait, a közönség figyelemmel kísérte s elismerését élénk tapsokkal fejezte ki; mit Thiel ur Aalóban mégis érdemlett m'n r el mutatványa egytől egyik uj én meglepő volt. A sok küzül a „varázs tükröt" emljük ki melynek tiszta lapján feltüntetett fehér és piros rózsa átváltozása, valóban mesteri műveletnek mondható. Megvagyunk győződve hogy a többi előadásokat a közönség- nagy részvétellel fogja kisérni. — Városunkban meghaltak f. é. nov. 28—dec. 4-ig Zsoldos Bálás gyke. Géza, r. k., iO hónapos, aggvizkor. Mair ersberg Armin, izr., 36 éves, rüdőgümőkor. Fischer Lázár gyke. Ferenc izr., l 3 / 4 éves, torokgyik. Freu w i 1 i g Ár in in izr. 78 éves tüődvész. Gyuk Nándor gyke. Lajos, r. !c, 2 éves loroklob. Ptlajos József gyke. András á. h.. 1 napos évetlen. Ballá Jánosné, li. h., 43 éves, tüdőgümőkór. Braun Ignácz leánya, izr., halva, éretlen. Mácz Jánosné, r. k., 76 éves, aggkor. líalog István leánya Julia, r. k., S'/ 2 éves. tüdőlob. Egyletek és intézetek. -- A szegények javára, (A pápai jótékony nőegylethez.) Egyik naplómból. Segíteni a nyomoron Ínségen, társulni ily eszméért, fáradozni önzetlenül szerencsétlen ember barátaink, testvéreink sorsának enyhítésében, a keresztény vallás egyik bölcsészeti tantételének a felebaráti szeretet gyakorlásának legszebb példája. Az ilyen példát mutató társulat az erkölcsi világ ujjáalkotőjának magas szellemétől van áthatva. Az ily társulat kebelében Jézus temploma van. Nemes egylet! Homlokodat örökre zöldeiő babér koszorúzza. De vájjon hivatva vagyok e arra, hogy kicsiny szavakkal gyarló módon beszéljek oly intézményről, melyet annyi megkönnyebbült szív égbeható hála sóhajok között áldva dicsér, melynek dicsőségét hirdetik az özvegyek, árvák, bénák, betegek és a szegények kiket mint a gyermekét szerető édesanya gondosan ápoló karjaival ölel. Nem, ily merész A'állalatra nem volna erőm, nem is ez a czélom, csak becses figyelmedbe óhajtom ajánlani e néhány sorocskát, melyekben egy külföldön vándorló magyar, a külföldi humanisztikus intézetek czéljai, rendszerei és működései felett \ r aló gondolkodásának eredménye van letéve, a nélkül bog}" elvohiék telve az ambiliótól, miszerint ily nemes egyesület magas érdeklődését működési körétől elvonjam, mint a hívatlan vendég, bizonyos tartózkodással lépek az ajtóhoz, melyen kopogtatni csak az általános cél tekintetéből érzem jogosítva magamat, azon megbocsátható hitben élve, hogy a néhány szó melyet koczkáztatni fogok, ha nem használ is ártani épen nem fog. Mint minálunk, a külföldi jótékony egyesületek rendszerében általában két irányt tapasztalunk a segélyadás módját illetőleg. Az első a kölcsönzés ingó ingatlan zálogra, hitelre jót állás garantiaja mellett. A második vég adomány által kész pénz \ r agy a körülményekhez mért támogatás által. Minők ruha élelem teljes gondozás foglalkozás szerzés pártfogás mellett, betegápolás, és munka által való segélyezés. Amaz a pénzintézetek bankok hitelintézetek, zálog bankok, takarék pénztár egyesület, kölcsön segélyző egyletek emez a szó szoros értelmében a valódi felebaráti intézeteknél látható. A hitelben vagy kölcsön segéiyzőegyletek, intézeteknél az illető tagok kik az intézet részvényesei vagy befizetői egymás támogatására egyesültek a czélból, hogy a beálló viszonyok szerifif, lekötelezeltség mellett kölcsönt adjanak, mások zálogra nem is megfelelő, hanem azokra kisebb értéket kölcsönöznek, kamataival együtt ismét vissza állíttatnak kiváltás vagy a zálog elárverezése állal. Mit adnak tulajdonképen? semmit, értékért kisebb értéket és rendesen e módon sokszor kénytelen a segélyzeit zálogától megválni tehetetlen lévén, záloga elárvereztetik; tetemes kárral, példát nem szükség felhoznom, könnyekre is utalhatnék, melyet az elveszett családi ereklyék felett sokan hullatnak. Korántsem akarom elvitatni mind a mellett ez intézetek létjogát, a mennyiben egy bizonyos társadalmi osztálynak elkerülhetetlen forrásai; és igy működésük habár kis körre csak egy osztályra, a még egészen el nem szegényedett, iparos osztályra üdvös. — A pénztárak hitelbankokról nem szükség említést tenni, nem a szegények számára valók, mert a szegénynek nincs ingatlan birtoka, a szegény legtöbb esetben jót állót sem szerezhet magának, ezek nélkül pedig a napnál ebédelhet, pézt itt ugyan nem igen kap.— De hát a kinek nincs birtoka, nincs mit a népbankba lehetne vinni, a kinek mégcsak jót állója sincs, hogy valamelyik hitel intézetre támaszkodhatna csak ép keze ép esze és jó étvágya, és mindezen természetes előnyök mellett nincs munkája. Az üzlet pang, a város, melyben tartózkodik tespedő életben tengődik. A kézműves, közmunkás a napszámos hiába várja a jónapot, kényszerítve lenne dolgozni, de volna is a munkához kedve, hiszen családja kenyérért sir, vájjon ilyen száraz időben m \t tevő leszen a társadalom ezen különben igen hasznos és munkás tagja. Nincs más bizalmas ismerőse mint szomszédja vagy jóbarátja, hej de szegény ez is csak olyan ember mint ő maga, collegája, pályatársa, és ^még sorsa is ugyanaz vagy még roszabb, mert szegénységénél még nagyobb családja, tőle tehát sem segélyt, sem kölcsönt nem remélhet, annál kevésbbé lehet jót állója. A gazdagabbnál nem talál bizalomra, aztán tudja ő azt a furfangos élet maximát is, hogy minden szentnek maga fele hajlik a keze, hitelre csak az számíthat, kinek háta fedezve van, ismét kérdem vájjon mit tevő leszen, oiy egylethez fog fordulni, mely sorsán emberbaráti szeretetből fog segíteni, de mert önérzete is A r an, ezen lépést is csak végelhatározásában fogja tenni, itt azonban azon választ kapja, menjen dolgozni, épember dolgozhat van elég szerencsétlen, kik segélyre várnak, és kik dolgozni testi hibájuk miatt nem képesek, nagy számmal vannak betegek, kik minden erőnket igénybe veszik, e jogos válaszra bucsut kell vennie, némán mély fohászszal keblében, a teljes elszántság állapotában. — Tekintsünk be csak azon családi tűzhelyekre, hol az elrejtett fájdalom, az aggályos arezokon nagy betűkben olvasható. Nem szegények-e ezek? Nem a társadalom gyermekei-e ők is? Nem-e nagyon szerencsétlenek a jelenlegi viszonyok között? De ha naponként, hallunk panaszt a munka hiánya miatt, a drága idők és a nagy adó ellen való kifakadást keserű aggályos töprenkedést, csak is a társadalom ezen körében fogjuk ezeket tapasztalni, a rosz idők mindig felettök járnak, sorsuk csak hanyatlik, javuló időben a szenvedett csapások enyhítéséért fáradoznak, a rosz időkben ott állanak a hol voltak. És milyen nagy ezek száma kik semmi egyleti támogatásra nem számithatnak! alig vau ház melyben ily családi körre ne tanálnánk. Sok házi ur tudja ezt és érzi midőn a házbér fizetés ideje be áll. Ez a néptömeg az, mely ily helyzetében a képviselő választásoknál megvásárolható, mely egy falat kenyérért melyet gyermekeinek szájába ad legszentebb jogáról lemond, és csodálkozhalnánk-ezen ?! [gy törpül a nép jelleme, lankad munkakedve, szenved indusztriája, csoda-e ha a családi viszonyok, szerencsétlenségek, becsület vesztés, börtönbejutás öngyilkosságok itt találjuk magyarázatukat. Mindezen bajokon segíthetni vélünk, egy rendszeres munkát nyújtó intézmény által, ugyanis adjunk a szegény munkát keresőknek a szükség idejében foglalkozást, az általuk készített productumokat vegyük át tőlük legalább annyi értékben mennyivel a munkadíj és a productum becse felér, a kész munka mindenkor pénzt ér, és mindenkor értékesíthető, árusítsuk el önnön magunk okkal nóddal, tombolák, áru csarnokok, lottók segélyével. — Teremtsünk egy kézi ipar csarnokot, egy városi kézi ipar műhelyt hol a munkátlanok menedéket találjanak és a nyomor az éhség idején, legalább némi enyhületre számithatnak, a munka adásban nyújtott segély, mig egy felöl folytonos és hathatósb mint uz egyszeri és a viszonyokhoz mért csekély-támogatás de talán másfelől azon jótékony egylet vagyoni emelkedését is előmozdíthatná, az önmunkásság utján. Városunkban a jótékony nőegylet volna leginkább hivatva ezen terv megvalósithatására, és épen ezért ez egylethez voltunk bátrak e sorokat intézni — a szegények érdekében kérjük a nemes egylet becses figyelmét. A munkának a közönségre erkölcsi határa is van, a tétlenség a bün szülője, ilyen úton meglehetne ismertetni egyúttal köznépünkkel a munka becsét az emberi erő értékét, — boldog az a társulat melynek kebelében a munka tisztelőkre talál, hol a munka a küzvagyonosodás emelője, a szegények orvoslója, és boldog az az állam mely a munkát becsülő társulatokból alakult, és hol a tétlenség megvetésre talál, a munkást ellenben a dicsőség babéraival koszorúzzák. — A jótékeny nőegylet Pápán egyedül van hivatva e szép czélra, hogy: példát adva, országszerte terjedjen a munka szeretet édes érzete. Nemes társulat, és ti kik annak áldozatkész vezetői vagytok vegyétek fontolóra az eszmét, és döntsetek felette oly határozattal, hogy abból szegényeink számára üdv fakadjon, ti akadályt nem fogtok találni annak kivitelében. A buzgalommal párosult készséges akarat előtt nincsen gát. — Sz — Az ismeretterjesztő egylet nov. 24-én tartolt felolvasása „Társadalmi viszonyaink." Hallottam folytata sát a kiilikus felolvasásnak, s ismételve mondhatom nem elégített ki, habár sokkal tárgyilagosabban beszélt is most a felolvasó mint az első izbeu még sem volt az ment azon phrasis bonyodalmaktól, melyek nagyokat Ígérnek és keveset mondanak, felolvasó a magas bölcseleti régiókban járt, és szóvirágokkal telve majd a vers és novella faragok, majd a hívatlan irodalmárok a divatpiperőcök, végre az ész törpitő a közönség egészséges gondolkodását megmételyező hírlap gyártók mint megannyi tulcsapongó képzelgők ellen kikelve társadalmi viszonyaink sebeit ezekben keresve, ismét hoszszu litániában adta elő azt, mit sokkal rövidebben, és az ismeretterjesztő egylet feladtaához hiven népies nyelven kellett volna tárgyalnia, mert mellesleg jegyzem meg, igaz, hogy talán a felmerült kritikai körülmény nagy közönséget gyűjtött a szerencsés felolvasónak még is, nem az a közönség foglalta el az egylet kijelelt helyét, melynek az ismeretterjesztő egylet ismereteket nyújtani városunkban hivatva lehetne. — A polgárság, a földmíves osztály melynek majd az industria, majd a társadalom, majd az élet körülményeiről ismereteket gyűjteni nagyon szükséges volna, s a mely két osztály teszi városunk többségét lakosságát, nem volt olyan számmal hogy nagyon könnyen meg olvasni ne lehetett volna; a tanuló ifjúság köszönetre méltó áldozatot tesz midőn a hallgatóság számát növeli, a polgári iskola növendékei pedig a phiiosnphiai elmélkedésekből kevés hasznot merítenek, a hátra maradt rész az intelligencia körébe sorolható, ennek számára ismereteket nyújtani nem lehet faladata a buzgó egyletnek, ennek számára a tervezett nép könyvtár valóban comicus és felesleges volna.— Iparosaink szivesen hallgatnának egyet mást ha a tapasztalati tudományok köréből hallhatnának valamit, de midőn már ugy is annyiszor elcsépelt elmélkedések által untatják őket nem csoda ha visszavonulnak és néhány órai ásitozás helyett más szórakozást keresnek. Én tehát nagyon ajánlom az ismeretterjesztő egylet tagjainak hogy feladatukhoz hiven, azon kör szellemi épülésére dolgozzanak, melynek ismeretek gyűjtésére ilyen uton szüksége van, melynek javára a fillérekből gyűjtött alapból népkönyvtárt felállítani szándékoznak, mert az akadémiai bölcselkedések a phiiosophus tanulónak megjárják, de nem városunk azon tömegének melyért e kör alakult. — Vagy a népies irányban haladni ez lehet csak a kör feladata hogy élet képességéről szó lehessen, vagy felhagyni működésével és akadémiai leckéit az íntelligeutia számára fenntartani, hanem akkor a nép számára más kört és más irányt kell teremteni, — és esak ezen körben lehet j majd szó nép könyvtár létesítéséről. A most tartott felolvasásra pedig ismételt megjegyzésein hogy elnök ur első alkalommal ugy mutatta be mint azon társadalmi viszonyokról szólót, melyek nyugotot mozgalomban tartják ha e bevezetést és a felolvasást összehasonlítom, ugy oly merő ellentétet találok, hogy azt kell vélnem miszerint vagy elnök ur azt gondolta, hogy fabábok előtt beszél, vagy a felolvasó tévesztette el a czimet, vagy szándékos nagyítás volt lépre vezetendő a közönség figyelmét, az ilyesmire megjegyezzük: hogy nyilvános helyen meg nem tűrjük az ilyen logikátlanságot, Cato. — A. pápai jogász segély-egylet javára 1S79. évi januárhó 11-én tartandó bálra a tisztviselők következőleg alakultak meg: Bezerédy Iván elnök, Kluge Endre pénztárnok, Ivány Sámuel ellenőr, Horváth Iván jegyző, Baráth Zoltán, Bereezky Victor, Herbszt Lajos, Kálmán Rudolf, Mazinczer Antal, Pakrőcz Károly, Proszt János, Stern Dávid és Szeglety György bizottmányi tagok. — Pápa, 1878. deczember 6-dikán. bál bizotts. jegyző. — A pápai jogász-segélyzŐegyletnek folyó hó l-én tartott bizottmányi ülésének elhatározása folytán azon kéréssel vagyok bátor az egylet nevében a tekintetes ügyvéd, valamint azon urakhoz, a kik egyáltalában tán felesleges számbani jogi könyvek birtokában vannak — fordulni, hogy a jogász segélyző egylet felállítandó könyvtára gyarapításához kegyeskedjenek hozzájárulni; midőn eme lépésre említett egyletet azon indok vezette volna, bogy ezen uton lesz képes csak könyvtárának köteteit nem csekély számmal s jeles jogi müvekkel szaporítani: esedezem ne hagyják pártfogáson kivül ezen nemes és jótékony czélt, s vegyék tekintetbe azon régi közmondást: hogy minden kezdet nehéz. Végül még arra figyelmeztetem a n. é. adakozókat, hogy kegyes adományaik hirlapilag nyugtáztatni fognak. Pápa, 1878. évi deszemberhó 4-dik napján. Proszt János j. s. e. Horváth Iván, elnök. — A pápai általános ipartársulat f. évi deczember 8-án délelőtt fél 11 órakor a varosháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. tag urak ezennel tisztelettel meghívatnak. Pápán, 1878. deczember 6-án. Brader Sámuel. Tárgy: a székesfehérvári kiállítás ügye, elnöki jelentés a hátralékosokról, időkőzben beérkezendő tárgyak. — Az 1878. evi nov. 30-án a pápai casinó könyvtára javára az egylet helyiségéhen tartott tánczesfély bevételeinek és kiadisainak kimutatása. Bevétel: Eladott 57 belépti jegy 1 frf 50 krjával egyenlő 85 forint 50 kr; Felülfizetésekből befolyt 16 frt. A rendezők által teljesített pótfizetés 6 frt. — Összes bevétel 107 frt 50 kr. Kiadás: Zene 30 frt, Padló fény mázolás 13 frt. Világítás 6 frt. 72 kr. Jelvények 3 frt. Díszítés és körül felmerült munka dijak 21 frt 50 kr. Rendőrök dija és bélyegdij 4 frt. Nyomdai és posta költségek 9 frt. 14 kr. kr öszszes kiadás 87 frt 36 kr. Tehát maradt a könyvtár javára tiszta jövedelem 20 frt. 14 kr. Kelt Pápán december 5-én 1878. Leposa Dániel m .k. jegyző, Reguly Nándor m. k. casinói pénztáruok. Krausz József m. k. választm. pénztárnok. Welsz Mihály m. k. választm. elnök. Közgazdaság. — Téli dinnye. A bihar megyei gazdasági egyesület telepén oly dinnyéket termesztettek melyeket el kell rakni s azok az állásban érnek meg. Karácsonyig, söt tovább is elállnak- A dinnyék magjából jutányos áron lehet kapni Nagyváradou az egyesületnélLottószámok. Bécsi lottószámok deczemb. 7-én: 30. 70. 18. 10. 58. Feleló'sszerkesztö : Szikszay István. Mö'zőnscg kóréból ). „Nyilatkozat'''. Lázár Benő és Teuffel Mihály ügyvédek közi fenn forgott becsületbeli ügy lovagias uton elintéztetett. Pápán, 1878. decz. 2-án. Gyurácz Ferencz. Lazányi Béla. Saáry Lajos. Galamb József, Nyilatkozat. Alólirolt kijelentem, hogy a „Pápai Lapok" mult számában a „Közönség köréből" czimű rovatban megjelent s a pápai reform, fötanoda tek. igazgatójához intézett figyelmeztetés, mely által én is mint egyik háztulajdonos éldekelve vagyok, tudtomon kivül és h o z áj ár u I ás o m nélkül jelent meg a „Pápai Lapok"-ban. Erkölcsi kötelességemnek tartom egyrészről azt. hogy bárkinek neve is, oly tényért, melynek elkövetésében való részvéte biztossan megállapítva nincs, nyilvánosan meghurczoltassék: rozszalandónak tartom másrészről azt, hogy oly egyének fegyelmi ügye. kiknek törvényes fegyelmi hatósága van, mely sértés esetében kellő orvoslást és elégtételt'-ad, hírlap utján tárgyaltassék, mint az a jelenesetben történt. Pápa* november 27-én 1878. GROSZ EDE. Tekintetes Szerkesztő Úri Utóbbi értesülés folytán, tudomásomra jött, hogy becses lapjának 47-dik számában, általain közölt czikkben megemlített urak, az elkövetett tényben, tényezők nem voltak, ennélfogva Bihary, Steiner, Babay és Virág urakat részeseknek nem nyilvánítom. Maradtam uraságodnak mély tisztelője Pápa, november 27-én 1878. j | K. Ö. T. S. L. urnák Pápán. Felszóllitom, az Önnek körülbelül egy év előtt kölcsönözött összeg hátralékát 11 frt 60 krt azonnal apámnak lefizetni. WOLF PÁL. i *i E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősségei a szcrk.
