Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-12-08

A. szerlcesztő és IciaclóIxi vatal Waj cl i t s Hüároly könyvkereskedésében van, ahova az. előfizetést és hirdetési díjak is intézetniük. Kéziratok nem adatnak vissza. s Vegyes tartalmú hetilap. 8 VAS. F 2 B. assz. fog. í> Hétfő Leokádia szűz Caesar ,„ 10 Kedd Judith Judit 14 Benjámin F2 SzofroiW . 12 Benes £ 13 Előfizetési dijalc: Egy évre 6 fr. — Fél^ re . 3 ír. — Negyedévre 1 fr. 80 kr. Egy szám ára . . 15 kr. Hirdetések 6 hasábos pelitsorban 5 kr. nyilttéx*Tbexi soronkint 2S krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. 11 Szerda Damasus pápa f (r. k.), Damáz (prot.), 15 Beer (izr.) 12 Csüt. Maxen cz püsp. 13 Péntek Lucza szűz ^ Bnicsú 16 ^ Lncza )g 17 14 Szomb. NikázSpiridion p Agnellus) ~ 18 Sab. Vaj Pápa deczember 8-dn. Társadalmi rögeszmét. Napjainkban nagy mérveltet öltenek a hamis becsületérzésből eredő életuntság és boszúvágy. A ki az ugorka fára való felkapaszkodás! viszketegének elegei nem lehel, a kit az érdemesnek homloka verejtékével szerzeit, a becsületes, ernyedetlen munka közben nyert babérjai aludni nem hagynak a magukat félreismerteknek tartó úgynevezett lángésznek nagy serege, mind meg annyian tömegesen zarándokolná/l alt ma azon egyszerű természetbúvárhoz, kinek annyi esze volt, hogy — a lőport feltalálja^, hálájuknak kifejezést adandók, azon üdvös találmányért, mely nézetük szerint — az éleltel felér. — Mert hát tagadhatatlan tény. hogy valamint Göthe Egmontja a szerelemben látja „azon varázsszert, mely a gond mély redőit a homlokról elsimítja:'* ugy napjainkban a lőporban, aztán a vizben, a kötélben és gyufa-hegyben látják sokan a mentő eszközöket az élet ..mostoha viszonyai" ellenében. Az egyik papírból emel torlaszokat, a honnan a szerencse egét — mert más eget nem ismer — könnyen véli ostromolhatni: de elvesztvén az alapot lábai alól, életunttá lesz. s izzó agyvelejében nem enged többé semmi egyébnek helyet, mint a golyónak. Egy másik — se kategóriához tartoznak a gyönge nem haláljelöltjei is — jó hiszemének, érdemetlenek irányában táplált bizalmának, vérmes reményeknek és jogtalan várakozásoknak áldozatává levéu: a vizbe fulaszlja magával egyült fájdalmát; egy harmadik önmagát fosztván meg legértékesebb vagyonától —becsületétől — : kölél általi halálra ítéli el magát: egy negyedik végre, nem tudván mások zsebében vagy máshol kaparászni, kapar gyufa-hegyeket, hogy lángba borítsa velők nemesebb érzelmek iránt már régen kihűlt szivét. Nem lehet szándékunk e helyűit ezen társadalmi kórjel kutforrásai ulán nyomozni, mi egyszerűen ezt, mint sajnos, csaknem mindennapi lényt akartuk constatálni. Azonban nem mellőzhetjük aunak feiemlitését, hogy a gyakori öngyilkosságok rögeszmén látszanak alapulni, azon rögeszmén, hogy az ember — ha vágya és kivánalai teljesedésbe nem mennek— minden egyébb kötelességek alól eo ipsó fel van mentve, valamint hogy neki a társadalom köréhen nincs löbbé keresni valója. Minket e ferde nézet az élet és társadalomról az egyszeri tudósra emlékeztet, a ki azon rögeszmében élt, hogy az ö lábai üvegből valók, s annálfogva löbbé nem volt rá bírható, hogy az ágyból felkeljen; de hogy segített rajta hü szolgálónője? elővett egy jó nehéz fahasábot, azt gazdája lábaira vetette, mire az bőszülten leugrott, a szolgaLónőt a szobán végig kergette, mire aztán meggyőződött, hogy csakugyan lábai vannak, mint más ember fiának. Társadalmunknak az volna a feladata, az ilyen szolgálónök szerepét elvállalni, s az öngyilkossági rögeszmében szenvedőket egyéb óvszereken kivül, mi állal még a maró és metsző gúny segélyével is gyógyítani, azon meggyőződésre jut— tatnak azokat, hogy ők is versenyt futhatnak az élet czéljai után, habár azt egyszer el is tévesztették. Az elöbbenivel rokon rögeszmének tartjuk az úgynevezett lovagias elégtételt, melynek mozgató és indító oka nem más, mint a boszúvágy. Két becsületérzéssel biró egyén összeszólal, vagy pedig vágyai egy tárgyban találkoznak, de az eredményre nézve az egyiknek inkább kedvez a szerencse, mint a másiknak, az egyik fél sértve érzi magái, s kesztyűt dob oda a másik elé. Megverekszenek, az egyik halva marad a küzdtéren, vagy sebet visz haza emlékül e kedélyes találkozóból, ez aztán a lovagias elégtétel; ha nem veszi fel a kihívott a kesztyűt, iszonyodik a vértől, nem vágyódik mankó után, a mint lemond azon óhajról is, hogy a magát sértettnek érzett ellenfelet csonka barátjává legye: — akkor gyávának declaráltatik s társadalmunkra ez nagyobb baj, mintha két ember ép kéz-lábbal munkálkodik ferdeségei elhárításán. Nem rögeszmon alapszik-e azon feltevés, hogy a háborgatott jogegyensúlyt csak ugy lehet helyre állítani, ha az igazság mérlegének egyik serpenytyüjébe a párbaj Brennuskardja vettetik? Lehet, hogy fogalmaink az elégtételről némi kiegészítésre — még pedig a középkor idejéből valóra — szorulnak, de mi csak rögeszmének tartjuk, azon társadalmunkban még mindig dívó s uralkodó nézetet, hogy valaki, a ki embertársának becsületében gázolt, mint becsületsértő rehabilitálva van, ha ráadásul a sértett fél homlokára sikerült rásütni a kiengesztelés Kainbélyegét. — A párbajnál a legeiismerésre méltóbb segéd (secundans) volna maga a társadalom, a ki az egymással megküzdeui készek közzé lépne szózalával: „A ki verekszik, az rögeszmében szenved, az ilyen meg képtelen a lovagias elégtételreI

lt

— Az elégtétel ezen szokásos módja ellen még azon érv is szól, hogy a társaságból kizárltak, valamint a bénák és kéznélküliek az úgynevezett lovagias elégtételre képtelenek; de van-e ebben észszerüség, hogy vétkeseket és ártatlanokat társadalmunk az elégtételre nézve egy s ugyanazon fokra helyez? Ugy látszik, hogy a párbaj kimenetelére nézve társadalmunk egy nézetben van azon ismert hóditóval, ki azt vélte:. Un oeil ou bras suffit i'autre esi de luxe. (Egy szem vagy kar elég, a másik — fényűzés). — I. m. Üiállitási ügyek. — Kivonat' & székesfehérvári 1879-iki országos kiállítás általános szabályzatból. 1. A székesfehérvári 1879-iki országos ipar-, termény-és állatkiállitás József főherczeg Ó cs kir Fenségének fővédnöksége s Fejérmegye és Székesfehérvár köztürvényhatóságáuak pártfogása alatt áll. 2. A kiállítás szellemi részére, nevezetesen az intéző és vezénylő közegek közti érintkezésre vonatkozó levelezések: „Az országos kiállítási végrehajtó-bizottság elnökségéhez Székesfehérvárott" intézendők 3. A kiállítás Székesfehérvár területén a polgári lövölde és méntelep helyiségeiben s ezek szomszédságában levő szabad téren rendeztetik. A kiállításra rendelkezés alatt áll 4284 négyszög méter fedél alatti tér — és pedig a méntelep helyiségeiben 3813 négyszög méter, a lövöldéi helyiségekben 471 négyszög méter; — továbbá 40748 négyszög szabadtér — és pedig a méntelep udvaraiban 19611, a méntelep udvarain kivül 17526, a polgári lövöldében 3611 négyszög méter. Szükség esetén a szabadtereken ideiglenes épületek emeltetnek. 4. A kiállítás 1879-ik évi május hó 10-én nyittatik meg s tart bezárólag június hó 15-ig. — Az állat kiállítás június 1-én nyittatik meg s tart a kiállítás bezártáig. 5. Kiállíthatok Magyarhou és kapcsolt részeinek erre méltó mü- és terményezikkei, szépművészeti és régészeti tárgyai, tanszerei és iskolai munkálatai, állatai, gépes gazdasági eszközei; kizárva csak a robbantó és tűzveszélyes tárgyak vannak. Elfogadtatnak külföldi gyártmányok is, de ezek kiállítási díjra igénnyel nem bírnak. 6. A bejelentések 1878-ik évi július hó elsejétől egész 1879-ik évi március hó 1-jéig fogadtatnak el; az ezen határidőn tul bejelentett tárgyak elfogadása iránt — a mennyiben a tér engedi — a végrehajtó bizottság esetröl-esetre határoz. 7. A kellő időben bejelentett tárgyak 1879-ik évi április hó 20-ig küldendők be. 8. A kiállítás tiszta jövedelme országos, megyei és városi jótékony czélokra fog fordíttatni. 9. A kiállítóknak a szokásos bejelentési iv megküldetik. A haza összes vasúti vonalain nyerendő szállítási árkedvezmény a kiállítókkal annak idején közöltetni fog. 10 A térdij fele a tárgyak bejelentésekor, a másik fele a tárgyak beküldésekor fizetendő; és pedig a kiállításra rendelt termekben és szobákban: 1. a") szabadon álló tér négyszögméterenként 4 frt. — kr. b) falmellett egy folyó méterért 1'/, méter magasságik 2 frt. — kr. c) ugyanaz 1 l

/

t méternél magasabb, a 2 frton kivül még 1 frt. — kr. 2. Folyosókon 1 folyó méter: a) l'/

s méter magasságik 1 frt. — kr. b) annál magassabb még — frt. 50 kr. 3. Ideiglenes épületekben négyszög méter 2 frt. — kr. 4. Szabadtéren négyszög méter 1 frt. — kr. Asztalokat a bizottság dij nélkül ád. a kiállító csak az elfoglalt térséget fizeti. Kívánatra a bejelentő terhére állványok is készíttetnek. 11. A kiállítóknak jogukban áll, czégjük vagy nevök után azon bárminemű segédmunkások neveit felírni, kik a kiállított tárgyak készítésénél kitűntek. 12. A kiállítás 17 csoportra osztatik, a következő osztályozással: I. Erdőtermények — nehezebb fa-ípar. II. Bányatermények és félkészitmények - nehezebb ércz-ipar. Nemkülönben üveg-, gyurma-, agyag- és kő-ipar. III. Mezőgazdasági termények és félkészitmények, kert-ipar. VI. Malom-ipar és élelmi czikkek. V. Szesz-ipar, borok és egyéb szeszes italok. VI. Fonó-, szövő-ipar, ruházati tárgyak. VII. Háztartási és butor-ipar. VIII. Vas-ipar, IX. Nemes érez, nemes kő- és fém ipar. X. Bőr-, csont- és kaucsuktárgyak. XI. Műipar és zenészeti tárgyak. XII. Közművelődési tárgyak, tanszerek, tudományi és szépművészeti iárgyak. XIII. Gazdasági eszközök, iparos szerszámok és kézi gépek. XIV. Gépek, gőz-, viz- és lóerőre. XV. Halászati, hajózási és vizépítészéti tárgyak. XVI. Állattenyésztés, állát—kiállítás. XVII. Régészeti tárgyak és müemlék-kiállitás. 13. Minden kiállítónak joga van külön képviselőt tartani. Egyébiránt a kiállítás minden mozzanatáról a „Székesfehérvár" czimií lap, mint a kiállítás hivatalos közlönye gyors és hiteles tudósítást adand. 14. Az orsz. magy. iparegyesület javaslatkép bírálati szabályokat dolgozott ki, bírálati rendszer és a kiosztandó érmek illetőleg okmányok tárgyában. 15. A kiállítók s ezek munkásai, valamint a rendezésnél közreműködő tagok állandó szabad-jegyet nyernek. — A látogató közönség részére érvényes 50 kros bemeneti-jegyek adatnak. Beigazolt munkások és 14 éven alóli gyermekek, ipartanonezok és szolgálatban levő katonák (őrmestertől lefelé) féláru jegyeket nyernek. Ünnepélyes alkalmakkor a belépti dij 1 frt. 16. A kiállítók, ha kötelezettségeiknek eleget tettek, tartoznak tárgyaik eltávolításáról a bezárási naptól számítandó 20 nap alatt intézkedni; ezen időn tul el nem vitt tárgyak a kiállító terhére beraktároztatnak. 17. A kiállított tárgyak tüz elleni biztosítását — a kiállító terhére — a végrehajtó bizottság eszközli. Az 1879-ik évi székesfehérvári országos kiállítás végrehajtó bizottságának 1878 A „Pápai Lapok" tárcája. • Az „orosz korona javak sikkasztó!" (H. D.) Tere ntj e w M. a petersburgi „Rus ki Mirben" egy igen érdekes, az orosz államon ejtett lopásokat tárgyaló, czikket közöl, melyben, ezen culturaló és nemzetszabaditó szerepet játszó állam, eltespedt viszonyai, és a moskovita társadalom romlottságának egész örvénye táratík fel. Milyen lehet az a S/erit Oroszország, ha egy „televér muszka" hazafiairól a következőkép rij'ilatkozik : Czikkiró mindjárt eleinte a szokásos. „Allamsikkaszlók" kifejezés ellen kell ki — mintha az nem mindegy volna ha valaki zsebjeit, egy csomó fehérnemű, egy óra stb. lopás vagy pedig egy abrak számla hamisítás által gazdagítja. A tolvaj, tolvaj marad és annak nevezendő. Ha nem mondjuk ki a gyermek igaz nevét, ugy járunk mint Urussof herczeg és ügyvéd, ki egy nemesi udvarnagy Cliensét, azon vád ellen, mintha az árvapénztár tartalmát ritkította volna, azzal védelmezte hogy: hisz ez nem lopás, Cíiense csak önmagát segélj"ben részesítette Igy azután ártatlan minden, tolvaj, ki lolyalis érzettel telten, önmagán segítendő, felebarátját vagy hazáját t. i. valamennyi felebarátját kizsákmányolja. A tolvajok ez esetben azzal nyugtatják lelkiismeretüket: hogy tettük által ugy szólva kit sem károsítottak, és az egyesek fonalaiból még is került a meztelenekre, lepel. — Ha már mindenkitől egy fonalat el kell venni folytatja Terentjew — akkor helyesebb volna köteleket sodorni belőlük, és ezeket kellőleg alkalmazni! , igy legalább azok száma, kik gyors és kényelmes kereset után hajhásznak hamarább csökkennei Nálunk ugy látszik a korona és annak birtoka fölött, a nézetek „s a j á tságoss a n" fej I őd t e k: a Wojwodok hivatalaikban husosodtak, bukott testőröknek hadkormányzatok adattak, hogy épüljenek — igy gyűjtetnek óriási birtokok, és a „halásza^ ti-tilosban" mint családi traditio utódról utódra száll j és azon zsengékből, kik oly fészekben növekedtek, mely más pénzén, más számára készült, szinte ragadozók váltak. Igaz ugyan hogy a Wojwodpkkora óta sok viz ömlött a tengerbe; a hadseregnél is vannak gazdasági bizottságok, ama „meleg hivatalocskák" is lényegesen hüsittetnek az alkalmazott ellenőrök által; és igy javulást méltán reményelhetnénk — haj! de azért minden csak a régi kerékvágásban jár. — Egy uj iskolát járta nemzedék következik, — nem-e ezek Oroszország reményei?! a becsület rendithetlen és fedhedleu bajnokai? Rájuk is bízattak a pénztárak, és a szekrények ellent álltak ugyan a tűznek a rablóknak, de tátongó sebeket kaptak kezelőiktől — rájuk bizták a hadsereg élelmezését, és iine a hadjáratban elfáradt, éhes seregünk, clrodhadt elpenészesedett élelmet kapott. Közüllök a „kitűnők" kémcsapalokat kaptak és hozzá a szükséges pénzt aranyban, de ők az aranyat kedves kicsikéiknek küldik haza, és a kiküldött kémnek adnak helyette papírpénzt; ez, csupa boszuból, hamis hírekkel tér vissza, és a csapatokat a legvégzetesebb helyzetbe hozza — a benszülöttek kerülik t. i. a közlekedést oly katonákkal kik nem „pénzzel"fizetnek, hiányoznak a pótszállitások, minek legnagyobb szükség, a következése. Es honnan eredhet mindez? kőzéptanodáink és képezdeinkben egyetemeink Lyceumunkban, csak nem tanítják a lopást, a rablást?— Bármikép dobhatjuk Ooroszországban a követ, bizton gazemberre talál; — az udvarnagyok árva pénzeket lopnak, és hamisítják az utalványokat és számlákat (mi Urussov szerint „az állampapírok helyreállítási bizottsági munka elősegítésének" nevezendő); különféle tanácsosok a koronavagyont nem őrzik hanem orozzák, erdészek eladják a korona erdeit, és ha vizsgálatra kerül a sor, felgyújtják; béke bírók : örökségipénzekkel külföldre szöknek, főnökök saját zsebjük számára szállítanak; tanárok a vizsgázókat csikarják — még az újság írók is ; a szigorú erkölcsszónokok is eladják lelkiismeretüket pénzért, a pénztárnokok, számtartók, vámhivaf álnokok, zárdafőnökök, „a kedves kis civilisták", a hadsereg lelkei, sót Istennek felkent férfiaí, mind, valamennyi hunezut, csak lop!!!—Nem a„rodhadt nyugot" nem az „elfásult eszmék" saját tolvajaink és vámpyrjaink fojtanak el bennünket! — az ellenőrzés mit sem használ, itt egyedül, a tökéletes a fáradhatlan nyilvánosság segíthet, — A nyilvánosságot illetőleg, Terentjew az orosz törvényhozás egy súlyos hiányára utal: a rágalomról szóló törvényezikkeink t. i. miutáu a vádlótól írásbeli bizonyítékot követelnek, védpajzsá válnak a tolvajnak és csalónak, — mert hisz lesz e ezen nemes urak közt valaha egy is oly ostoba, hogy elkövetett gyarlóságáról sajátkezüleg bizonyitváuyt fog kiállítani, és igy ily bizonyítékok követelése, a vádak tilalmával azonosak. Igy például ismeretes mindazok előtt, kik a kaukázusi török széleken állomásozó hadtest törzsénél szolgáltak, miszerint Heymen tábornok egy kars'i hivatalos fogadtatás alkalmával Schelkownik alezredest (az elhalt erczerumi kormányzó testvérét) kipirongatta sőt egy felülvizsgálás alkalmával előfordult rendetlenségek miatt, haditörvényszékkel fenyegette. Heyman tábornok négy nappal később typhusban halt meg, és azután Schelkownikovv személyében a sorozó bizottsági elnökség (6 Rubel napidíjjal) és a segédkormányzói hivatal (szerény fizetéssel) egyesíttetett — már most mondja ki valaki, hogy ezen armeniai alezredes egy egész hadosztályunkba került mely Erczerum körül a typhus áldozata lőn; — kisértse valaki — természetesen okadatlanul feltételezni: hogy Schelkownikovv a molokai málhacsapatokat, egy csekély zsebre rakott — „sáp"ért elbocsájtotta, hogy ez által a hátra maradt lovak tulerőltetés folytán meggebedtek, és igy az élelem későn vagy épen nem érkezett meg; kisértse valaki állítani: miszerint a Sagaulug kerületi csapatok ennek folytán kénytelenek voltak nyers rozsot enni, mitől tökéletesen elgyengülve, végre elhaltak. Merje — mondjuk — valaki mindezt állítani; mint jajgatna Schelkownikow tábornok — mint kiabálna kígyót, békát a rágalmazóra, mint követelné az Írásbeli bizonyítékokat. De az Isten szerelmeért! hol vegye az ember ;e bizonyítékokat? Azért — folytatja Terentjew — inkább hallgatok, reményemet a leg-