Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-10-06
A szerltesztö és lei ad óHivatal Wajdits Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézondűk. Réziratok nem adatnak vissza. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — Félévre . 5 ír. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéseit 6 hasábos petitsorban 5 kr, nyilttérbeit soronkint 25 krral vétetnek fel.Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 6 VAS. F 17 Olvasóiin. ] . F 16 Emil )^ 9 7 7 Hétfő Justin a }~ Juszti )? 10 Joni kipur 8 Kedd Brigitta. )•* Pelagia )^ 11 Abadiás Heti naptár. 9 Szerda Dénes, Földes (r.k.), Földes (prot.), 13 C izr 0 10 Csüt. Borg. Ferenc ) • Gedő 11 Péntek Fíloména \*| Burghardt 12 Szomb. Miksa püsp. vértta Szerafin . 13 Abdenego ) * 15 Suk., sát. ü.) Felhívás előfizetésre. Évnegyedes előfizetőinket az új évnegyed kezdetén felkérjük, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben hiány merüljön fel. A beküldés legcélszerűbben 5 kros posta utalványnyal eszközölhető. A lap ára október-decemberre 1 frt 50 kr. Tisztelettel KIADÓ HIVATAL. Pápa^ 1878. oclóber 6-án. Okszerű gazdálkodás. Ma már a társadalom minden rétege, a nagy nemzettest minden oszlnlya óriási Jéptekkel halad a cultura mezején u korkivánta miveltségben előre; az ipar- és kereskedelem mintegy magukkal, maguk ulán vonszolták, ragadlak a földmivelést is, de csak külsőleg, a dolgok külsejében. Az ipar óriási tökéket (szellemi és anyagiakat) hoz oltárára, hogy a munkát inkább és inkább használhatóbbá, keresettebbé tegye s hogy az általa előállított termesztmények iránti bizalmat ébreszszen; hogy jobban és igazán mondva, piacot leremtsen termékének, kiállításokat, versenyeket rendez, mintegy kényszerítve fokozván a soknemü igények legteljesebb kielégítését. Es e nagy mozgalomban minő szerepel játszik a földmivelés? Ösi rendszerénél maradva, öszszefont kézzel nézi a nagy világ haladását, erős hite lévén a költő szerint abban: ,,m a j d rá ó r tt n k arra m é g. u Vannak, kik a megelőző kór azon hibáját, hogy a fóldmivespályáról ez előtt nem gondoskodott; áldozatok árán — és vénségök idejébeni tanulás, — olvasgatás és próbálgatások által igyekeznek pótolni; de mire eljutnak a tökéletesség egy bizonyos pontjára: felkiáltanak sokan, mint az egykori bölcs halálos óráján : „Most látom át, hogy vajmi keveset tanultam élelemben !" Es ez igy van. Sokat, nagyon sok kell az éleiben minden pályán tanulni, ha azt akarjuk, hogy lelkiismeretesen és önveszleségünk nélkül állhassuk meg helyünket; sokat, igen sokat kell tanulni minden szakmán ! - Az iparos, hogy szakmáján lökéleles alapon nyugvó képességgel nézzen jövője elé: inas, segéd, vándor, művezető és csak azután lesz mesterré; a kereskedőnek, ha biztosítni akarja magát sokoldalú pályáján: oly széleskörű ismeretekkel kell bírnia, nielylyeket nem csupán a mérleg melleit, hariem az iskola padjai között kell előbb megszereznie s csak azután léphet a gyakorlati lérre. A tudományos ember? az ügyvéd, az orvos, a pap slb. szakiskolát, végeznek, melyekben világ kezdele óta gyűjtögetett kincseket szerezhetnek. Minden, és mindenki halad a világban, csak fájdalom! a földmtves van elmaradva hazánkban, csak ez nem méltatik kellő figyelemre s csodálatos! hogy épen azok által nem, kiknek szakmájuk, kiknek egy részről kenyérkereseti módjuk, — másrészről hazafiúi kötelességük volna az okulás. — Csak a földműves nép van hazánkban elmaradva : csak ez retleír a tanulástól; ez kinek természet ismerőnek kell lenni, hogy földjét megvizsgálhassa; okszerű növénytermelőnek, hogy Jehetö sokfélét tudjon^ termeszteni, csak igy lehetvén biztosabb kilátása átlagos nagyobb eredményekre; a földmivesnek állattenyésztőnek kell lenni, mert sokkal jobb, ha takarmányait és szalmaneműit feleleti és annak árán azt mint hust adja el; ha baj ütne ki hirtelen: orvosi tudománynyal is kell bírnia, hogy legalább addig tudjon állatján segíteni, mig az állatorvos megérkezik; a földmivesnek jó számolónak, nagy spekulánsnak, sőt többet mondok, még kereskedelmi szelleműnek is kell lennie, hogy megbírálván — a lapokba megjelenni szokott consuli jelentéseket — multak alapján megludja állapíthatni: váljon most adja-e el termését, vagy bevárja-e tavaszi? a földmivesnek hazája alkotmányos jogait tudni és a hazaszeretetet öntudatosan kell önielkében táplálni, meri szent a földnek minden röge, ha tulajdont képez, s a mely ember szorgalom önmivelés és önmegtagadás által nem igyekszik megtartani és gyarapítani az ősi vagyont: az sötét hazafiatlanságot követ el, az írás szavai szerint megfordítva is igy áll az, hogy: „Nem csak igével él az ember!" És valóban a hazaszeretetet akkor bizonyítjuk be leginkább, ha mentül több erővel igyekszünk szerezni, hogy igy annál több erővel munkálhassunk az édes haza javára. Bárcsak t. olvasó ezreket tudnánk hazánkért áldozni mindnyájan, mert ugy valóban gazdag nemzet volnánk!! De ha valaki a felsorolt követelményeket megszerezte, ha eljutott odáig, hogy öntudatosan gazdálkodik: akkor arra is kell gondolnia, hogy a statusquo birtokában meglegyen, hogy a termÖerö az utókornak megmaradjon s ez a következő alapelveken nyugszik: 1-ör. Annyit termesszen a gazda növényekből (buza, kukoricza, árpa, zab, köles, paszuly, muhar, csalamádé stbfélékel), hogy az elvitt termőéről trágyában visszaadhassa ; 2-or. Földje természetével megfelelő annyi állatot tartson, a mennyitől a trágyát megnyerheti és 3-or. Annyi takarmányt termesszen, mennyivel jószágait kitarthatja. Ez a mezőgazdaság „abc"-je, a mezőgazda sz. bibliájának három igazsága; mert a föld, uraim, nemzeti vagyon, melyen a tulajdonos csak zsellér, s e nemzeti kincscsel, ezen isten adta földdel, ugy kell gazdálkodnunk, hogy amennyit elveszünk tőle, annyit adjunk is vissza neki mert különben deficitje lesz termöerőben mint a bugyellárisnak, melyből csak ki vesznek, de vissza nem tesznek semmit. Ha az előbb jelzett három pontot szigorúan megtartjuk: akkor lesz azután okszerű gazdálkodás, mezőgazdászaink. T- c. Földadó-kataszter. A legelők arányára nézve Debnácia mutatkozik az első helyen, minden 10,000 hold termőföld 4-474 hold legelővel. Itt azonban a (áj ismeretéből cs az állattenyésztés mennyiségéből ítélve, gyaníthatólag sok szikla és kopár hely lett a hivatalos kimutatásban legelőül fölvévc. Ezután jön a tengerpart 4111, majd Salzburg 3757, Karinthia, Krain, Tirol és Voralberg, mindenik 2000 holdon fölüli mennyiséggel, ugy a határőrvidék, Horváthország s Stajerhon 1647 holddal, melylyel Magyarország kevés híján megegyez, s itt az arányban Bukovinát 200 200 holddal már maga után hagyja. A rétek arányában legelöl áll Felső-Ausztria, hol minden 10,000 hold müveit földből 540 legelővel áll elő. Az eddig említetteknél tehát, az egész monarchia közép arányán mindenben pár százzal fölül találjuk hazánkban az arányt. A szőllőket illetőleg sem sokkal állunk ettől hátrább, bár fölvéve, hogy a birodalom számos tartományai közt hatnak nincs szó'llője, e téren aránylag mégis legtöbb tartomány előz meg bennünket. Legelöl áll e tekintetben Horvát és Tótország, hol minden 10,000 hold termő földből 523 hold szőllővel van beültetve, azután Dalmácia 518, majd a tengerpart, Alsó-Ausztria 200 holddal fölül, Tirol és Voralberg 101 s végre Magyarország 195 holddal, mialatt az egész monarchia közép aránya 166 holdra üt ki. Magyarország 195 holddal, mialatt az egész monarchia közép aránya 166 holdra üt ki. Magyarországot illetőleg azonban az eddigi katasztrális összeszámítások hibások, mert minden esetre tény, hogy itt egészben véve sokkal több a szőllő-föld, mint meunyi eddig fölmutatva volt. Az erdőket illetőleg azonban már nagyon elmaradtunk, annyira, hogy nem csak a monarchia közép arányon, mely minden 10,000 termő földből 3537 hold erdőt mutat, egész 856 holddal alantabb állunk, hanem az osztrák tartományok közül 15 határozottan főiül inul. Legelöl áll az arányban Erdély, 6400 holddal; azután Tirol és Voralberg 6360, Bukovina Tótország 4322, Salzburg 4000, Krain 4203, Felső-Ausztria 3600, a Határőrvidék 3524, Alsó-Ausztria 3315, Szilézia 3232, Dalmácia 3208, Csehország 3063, Galícia 2871 holddal, midőn Magyarország összes területe uem mutat többet 2681 holdnál. Ez alacsony arány biztos jellemzésére szolgál annak, hogy hazánk a birodalom egyébb tartományai közt legkevésbé hegyes, hanem kiterjedt síkságokkal bővelkedő, s ez a földművelési viszonyokra nézve, ismét kedvező körülmény. Azonban a fa, miut mindenütt, nálunk is egyik fő életkellék lévén, ámbár a művelési ágak közt egyetemes mennyiség tekintetében a szántóföldek ulán mindjárt az erdőket látjuk következni, különösen azon alapoknál fogva, mivel egy év tartalma alatt nem lehet erdőt felnevelui, kérdés: váljon kielégiük-e hazánk közszükségleteit az erdők, s hogy mily fontossággal bir azok fentartása és ápolása adóképességünk fokozására is, — e kérdés helyes és biztos megoldása pontos statistikai kiszámítást és combinatiót igényelne. Altalánosságbari s a hazai öszszükségletet tekintve, erdőgazdasági állapotunkat nem mondhatjuk ugyan kedvezőtlennek — de az ország egyes vidékeit tekintve: kielégítőnek sem. Az eddig mondottakból kitetszik: hogy az országban általán véve a müvelés alatti összes földmennyiségtől Vio résznél több van száutási művelés alatt, s hogy mig ez arányt más tartományokhoz hasonlítva kedvezőnek mondhatjuk: az adóforrások tekintetében mégis elegendőnek nem tekinthetjük. Hazánkban ugyanis még igen nagy a művelés alá nem fogott terméketlen és igy mi jövedelmet sem hozó területek és földrészletek száma, melyek az államgazdaságra mind megannyi holt tőkét képeznek, sőt mondhatjuk, elveszett tőkéknek is mindaddig, mig a nemzeti köztevékenység és mü szorgalom azokba is életet nem fuval. Es e körülmény annál hátrányosabb, ha meggondoljuk, hogy e terméketlen terek haszonvehetővé tétele körül nem csak a buzgalom csekély, de azon rövidlátó hazafiság is csak nem általános, hogy azok betelkesitése még azon szempontból is hanyagoltatik, miszerint jelen sivatagállapotukban legalább adó alá nem kerülnek! Pedig könnyű számítás szerint több mint 4* millió holdnyi térség által van megcsonkítva a köznemzeti vagyon, e holt tőkéből a hegyvidékre 1.700,000, homokra 100 ezer, mocsárok s dagványos sárterekre majdnem 2 inillio esik. A termőföldnek a különböző művelési ágak szerinti megoszlását a régi katasteri munkálatok alapján Bács-Bodrog megyét illetőleg a következő táblázatos kimutatásban lehet föltűn\ „Pápai Lapok" tárcája. Az üstökösök. Három közlemény. I. Bizonyára nincs senki, a ki ha egy csendes, borútlan éjjel föltekint az égre, csodálásra és bámulatra ne ragadtatnék annak uagyszerüsége által, s meg kell győződnie, hogy valóban hatalmas erő volt az, mely e nagyszerű művét létrehozta, s mely az egyes égi testekuek helyét és pályáját kijelölte. Egünk boltozatán olykor különféle, a többi csillagoktól már alakra nézve is elütő égi testek ragyognak, melyeket — minthogy a naptól elfordult irányban hosszú fénynyujtványnyal, üstökkel birnak, a csillagászok üslökösök-nek nevezték el. E rendkívüli égi testek már a hajdankor figyelmét magokra vonták, de azoknak mozgási törvényeik s egyéb tulajdonságaik még a legműveltebbek előtt is titokban maradtak. Már a legrégibb chinai és babyloni történetben említés van róluk téve; de kevés természeti jelenség vau, melyek oly félelemgerjesztő benyomást tettek valaha az emberekre, s melyeket valamely bekövetkezendő szerencsétlenség oly csalhatatlan előjeleinek, hirdetőinek tartottak, mint épen az üstökösök. Századokon keresztül általános hiedelem volt az, hogy az üstökösök jelek az égen, hírnökei valamely bekövetkezendő nagy csapásnak, Úgymint: tüz-, viz-, háború-, döghalál- s földindulásnak, s azért félelem- és rettegéssel szemlélték e csillagokat, a titokszerücu fénylő uiagvukat vagy fejőket és a vége felé szétágazó üstöküket. A családi tűzhelyeknél csupán azon szerencsétlenségekről és csapásokról beszélgettek, melyek az üstökös megjelenésének következtébeu 'beküvetkezendők lesznek. Ha valahol tűzvész ütött ki, ki lehetett volna más annak oka, mint a gonosz üstökös? Ha a legtermészetesebb okok folytán uéhány házi állat megbetegedett, a hír az egyes esetet roppantul nagyította, minek folytán csakhamar mindenütt csak ez hallatszott: iszonyú dögvész ütött ki! Az üstökös volt ennek is az oka. Az 1305-ik év április havának közepe táján jelent meg egy hosszú farkkal biró üstökös, mely az újabb kori csillagászok előtt jól ismeretes, melynek visszatértét 1912-id — még pedig meglehetős türelmetlenséggel — várják, mivel vizsgálata folytán több kérdés megoldását reménylik. A régi csillagászok és nem csillagászok egyhangú véleménye — anno 1305 — az volt^ hogy e csillag csak azért jött a föld közelébe, hogy az emberi nemet érendő súlyos csapást hirdesse. Várták, reményiették,) hogy e vélemény igazolva leend és — bármiféle — nagy szerencsétlenség fog kiütni. De az 1305-ik év szerencsésen elmúlt anélkül, hogy valami nevezetesebb baj történt volna; ép igy mult el a 1306-, 1307-, 1308- és 1309-ik esztendő is. Ekkor jött az 1310-ik esztendő s vele együtt azon dögvész, tnelynélj iszonyúbbat a történet évkönyvei alig említenek. Pusztítva vonult át a halál a városokon és falvakon s az áldozatok ezreit ragadta magával és oly rémületet gerjesztett, hogy az ember kikerülte embertársát! Es ezen csapásnak is a szegény üstökös volt az oka, mely ezen időben több millió mérföldre volt távola földtől. -Nemsokára azonban borzasztó módon lett a tévhit megcáfolva. Ugyauis mintegy harminc év mult el az előbb említett dögvész után, midőn a „fekete halál," nem törődve azzal, hogy egyetlen üstükös sem mutatkozott, megjelent s az altalaj okozott iszonyú pusztítások következtében majdnem minden állami és tátsadalmi rend felbomlott. Miután e borzasztó betegség Euphrat és Tigris partjain kidühöngte, miután Diárbekir és Damaskus lakóinak nagy része kihalt, mint valóságos isten ostora Európába jött át, pusztítva és ülve az élők százezreit. Iszonyú rémület uralkodott egész Európában, mert a „fekete halál" Oroszország háborította sivatagaitól Spanyolhon meleg völgyéig minden emberi életet kiölni látszott. E borzasztó vész öt évig dühöngött és 1351-ben tűnt el, mikor Európában és Ázsiában látható kisebb üstökös jelent meg. Ez tehát kivételt képezett azon általános szabály alól, mintha az üstökösök csak a szerencsétlenségek előhírnökei leimének. Az évvel később újra kiütött a veszélyes betegség, és pedig az előbbinél nem csekélyebb erővel. Azt hitték most, hogy az egész emberi nemnek ki kell halnia. S valóban, csodával batáros, hogy egész tartományok teljesen ki nem pusztultak, ha arra gondolunk, hogy a betegségben elhaltak hullái temetetlenül hevertek az utcákon és utakon, sőt ott rothadtak is el. Ezen időben, valamint később 1374ben, mikor ismét ily járvány uralkodott, egyetlen üstökös sem jelent meg, mely körülmény uagy zavarba hozta a régi krónikásokat, kik üstökös nélkül szerencsétlenségre még gondolni sem tudtak. Ezekhez hasonló számos példát lehetne felhozni, melyek mind azt bizonyítják, hogy az üstökösök épen semmi összeköttetésben sincsenek az emberiség sorsával és állapotával; de ezeket fölemlíteni fölöslegesnek tartjuk, mert a közönség köreiben a természetről annak tüneményeiről mai napság már sokkal helyesebb vélemények és nézetek uralkodnak*). Azon általánosan elterjedt balhiedeleniben, hogy az üstökösök megjelenése valamely szomorú eseménynek hírnöke volna, V. Károly császár is osztozott, s legkevésbbé sem kétkedett arról, hogy az üstökös különösen azt fenyegeti, ki a fejedelmek közt első ranggal bir. Ime — monda az 1556-ki üstökös megjelenésekor— végzetem e jel állal int meg engem! His ergo indiciis me-'mea fata vocant. — Több érzékeny csapás, mint a metzi ostrom meghiúsulása, a rentyi csatavesztés, a passani *) Klein J. Hermann.
