Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-09-08
A wzoi'lceisxtő ós lciadóliivaiaL "Waj <l 11- « ív. árol 3 r könyvkereskctlt'Si'hen van, ahova a/, olőlizelési ós hirV.olősi díjak is inli'/oiiilíik. Kéziratok nein adatunk vissza. i Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. előfizetési dijaim: Egy évre . 6 fr. — Féléi re. . 5 fr. — Negyedévre 1 Ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hird-étéselc 6 hasábos pelitsorban 5 kr. nyílttériben soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 8 VAS- F13 Kisassz. nap Íj F 12 Kísassz. n.")^ 10 ) . 0 Hétfő Gorgon vértanú )*z Adu már )1= 11 >s 10 Kedd Tolct Miklós p Meuodora i 2-12 Ruth \'~ Heti naptár. 11 Szerda Emilián Athanáz (v. k.), Prótus (_prot.), 13 (jzr.) ! 12 Csüt. Guidó. Tóbiás ]^ Tóbiás 13 Péntek Móricz püspök |~ Mór 14 Szomb.-j-felmagasztalása p Salome . 14 Sara 9 15 * 16 S.KiTheze Pápa, szeptember 8-áu. A jajkiáltások honapja. Változnak az idők , sebes ruhámban tűnnek el szemeink elölt a természet rendje szerint koronként mutatkozó jelenségek, meglepő gyorsasággal űzik egymást, hol nagyobb, hol kisebb hiiilámgyürüzelet képező események, magukkal hozván vagy magukkai vivén, reményeket, várakozásokat, óhajakai és csalódásokat, s mind eme változásoknak ngyszólván központja az emberi szív, — ama góczpont, melyben a természeti és történelmi események sugarai találkoznak. Alkalmazzuk ezen a tapasztalat állal igazolt irályi közhelyei azon rendkívüli viszonyokra, melyek közölt mi, e szegény sokat hányaloll haza lakosai az utolsó heteket töltöttük. Epedve vártuk az aralás idejét, hiszen anyagi jólétünk csak szalmaszálon függ. A hármas bérc honának reménye anyagi tekintetben a szó szoros értelmében a röghöz van bilincselve. Amit neki a föld hoz, azl nevezbeli Magyarország sajátjának. A föld az emlő, mely lakosait táplálja. De mennyi eshetőségtől függ ez emlőnek táplálékban való bővelkedése! a nap tikkasztó heve, szélvész és zivatar, jég és fagy, rozsda és féreg mindmegannyi tényező, melyet a loldmivelő számításon kivül nem hagyhat. Kijutott ugyan mind ebből nekünk, de az aratás mégis áldással kecsegtetett. Reményekkel lelten s nemzetünknek sajátos kedély vidám hangulatban fogóit hozzá a mezei gazda munkájához, A'illogolt a kasza a júliusi és augusztusi napsugárban, vidám dalok hallatszottuk vetéseken és réteken. Egyszerre csak egy szívszaggató jajkiállás vonul végig ez országon, a munkást munkájától elszólítja a kalonai parancsszó, a kasza olt hever a be nem végzett munka terén, a mi kevés a mezőn van, az olt hagyalik islen őrködő szemére bizva. a gyöngédérzelmü nő, anya, elelkiséri férjét, íiát a legközelebbi kalonai gyülhelyre, könyár és jajkiáltások közt búcsúznak egymástól — ki ludja, élvezni fog-e még a férj, a íiu valaha abból a üubnából, mi betakaritlanul hever a verejtékkel áztatott, földön? Igy küzd a történelem a természet ellen; a természet az ember buraijaként ajánlja adományait, de azok, a kik a történelmei csinálják, közbevetik magukat, s békés családfőkből mind meg annyi Tantalusok lesznek, kiknek fejők felelt a érett gyümölcs függ, kiknek lábainál a csergedező patak foly, de sem ebhez, sem ahhoz nem jutnak. — De hál erre kafonaállamban elkészülve kell lenni mindenkinek, a mint erre némileg elkészített is bennünket orosz cselszövény és germán alkuszlelkület. Ha szeretteink a becsület terén halva maradnak, másokat bénán, sebesülten, betegen haza hoznak karjainkba — áldjuk ezért a sorsot, amazokat nem állítja oda többé céltábláknak a vérszemes tőrlénelemcsinálás, emezek fonnyadt élelvirágok, melyeket gyöngéd női odaadás, anyai hűség és önmegtagadás ismét felfrissítenek; már az a kéz, a mi meg — vagy lelövetelt, fegyvert többé nem ragad, a ki leslének egy részével lerótta kötelességét az állam törvénye iránt, az önmaga felelt háboríllanúl rendelkezhetik továbbra, miért is mig állandó hadseregek emésztik országok életerejét, az anya óhaja nem lesz absurdum valami: „Bárcsak fiam sántának vagy félszemmel szülelelt volna. 1, A jajkiállás, mely a katonai vezényszó kíséretében elhallatszik, majd el is fog hangzani. E sebek apai és anyai, hitves — s rokonsziveken majd csak be fognak hegedni. De elfognak e hangzani azon jajkiállások, melyek egy teslvérmegyéböl hozzánk hatolnak? azon megyéből, melyben egy Palóczy, Reviezki, egy Szemere Bertalan, egy Szalay László, egy Vay Miklós bölcsője rengett? be fognak-e hegedni azon sebek, melyeket emberi képzeletet felülmúló szerencsétlenség ütött apák anyák, gyermekek kétségbeesésig gyötrött szivein egy oly városban, melyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország vidéki városai közt ugy politikai mint közműveltségi tekintetben vezérszerepre hivatott, melyből 75-ben a politikai párlok fúziójának, s igy az akkoriban, már csaknem tehetségtelenné vált alkotmányos kormányzás eszméje kiindult, mely egy Tompa Mihályt, Lévay Józsefet, Aposlol Pált, Máday Károlyt, Horváth Lajost, Posselberg Ábrahámot, Zuekermandel Jónást sat. büszkeséggel említi mint övéit?! — Nem lehel szándékunk olvasóink képzelete elé varázsolni az augusztus 31. és szeptember 1-i éj rémeit, melyeknek színhelye Miskolcz városa volt, hisz ebben megelőztek bennünket a fővárosból érkező napi lapok. Oh hány anya nem adla volna oda szívesen fiái katonának, ha elérte volna az ahhoz szükséges kort? — hány apa nem állolt volna örömest az ellenség sorai elé, ha szerelelt nejét, fiatal kora álmát, élete boldogságát — gyermekeinek megtarthatta volna, azon gyermekeinek, kiknek megmentése megfosztotta őt időtől s módtól, hogy a hullámoktól elsodort hitveslárs segélyére lehessen. S most, midőn e sorokkal résztvevő szivekhez fordulunk, célunk nem is annyira a sorstól oly szörnyűségesen sujlolt sok ember keserves anyagi létén könyileni, mint inkább az, hogy szerencsétlen miskolczi hazánkfiainak áldozatkészségünk által lettleges bizonyítékokkal szolgáljunk arra nézve, miszerint Pápa városa e jóra való, intelligens, türelmes s minden nemesre könynyen rábírható város, szívből résztvesz Miskolcz városa fájdalmában, s tőle telhetőleg hozzájárul, hogy egykoron virágzó, most romokban heverő intézményeivel együtt Phönixkénl emelkedjék fel idővel azon polezra, melyet Magyarorság városai közölt elfoglalt, s derék munkás lakosainak lehelövé tegyük, hogy a pillanat ínségétől megmeulve, a mi részünkről is nyilvánuló részvétben találjanak élet - és munkakedvel! Dr. K. M. Adakozásokat lapunk kiadó hivatala is elfogad. Győr uiegye és pázsmándi Horvát Endre. Nehezemre csík, hogy azon város ellen, mely szült, mely nevelt, kell most kikelnem, de a sajtónak, különösen a vidéki sajtónak főfeladata a hiányokat felderíteni, a roszat kárhoztatni, mig a jót, a nemeset a szépet a fenség magaslatára emelve ki tüntetni. Győrvánnogyének ugyan is két nagy költője volt. Az egyik Kisfaludy Károly, a másik Morváih Endre. Az előbbinek emlékét megőrizte a hatás utókor, a lelkesülés Theten születése helyén szobrot emelt neki, de az utóbbi emlékét csak az irodalom történet lapjain lehet már feltalálni. Száz éve lesz pedig- uovem ber 25-én, hogy Horváth Endre a magyar irodalom egyik ki tűnő csillaga, az első útörők egyike a napvilágot először megpillantotta. S ma már 100 év után, a nagyközönség milliónyi tömege azt sem tudja ki volt az a Horváth Endre? Neve fényes belükkel van feljegyezve az irodalom törté net lapjaira, ő tett és dolgozott, elrejtve az emberektől csendes falusi magányában, innét került ki azon nagy, kitűnő hősköltemény az „Arpatíias." Munkált a nemzeti nyelv felvirágzásán, s rajta volt, hogy az szebb díszesebb alakban jelenvén meg', kiállhassa a versenyt a müveit európai nyelvékkel. Egy öreg; ember él még Pázmandon, ki jelen volt Horvát Endre temetésén, és csak ő tudja azon helyet hol a drága halolt tetemei nyugoszuak, ha az ő alakja is k'thül, akkor örökre ismeretlen lesz előttünk azon hely, hol annyi fáradalmak után nagy iróulc Horvát Eudre nyugszik, S az utódok majd szentségtelen lábakkal tapodják azon helyet, melyet a szent kegyeletnek kellett, volna emlékkel jelelni. Azonban ma már ettől nem kell félnünk. A r an Győrött ugyanis egy derék ember, ki bátran síkra lép a jó, szép igaz és nemes mellett ez, ki derék buzgó városi polgár, ez a jó hazafi ez a lelkes, nemes keblű főpap, Nogál kanonok ur. Az isteni áldás kisérje utait;! kalapot kell előtte emel nünk, mert ő felfogta ki volt az a pázmándi Horvát Endre s mint halijuk emlékkővel fogja jelelni hantjait. De váljon Győr megye hol marad el? Más megye örülne ha valami kiváló nevezetességű féfiut magáénak vallhatna, más város áldozatokat hozna bajnokainak egyedül Győr megye és város hallgat. Helyesen jegyzé meg egy derék győri polgár, hogy csak „azt tudják int a zabnak ára, — a kinek nem szűre, ne vegye magára." Győrött annyi alkalmas hely volna egy szép szobor felállítására, pl. a Szécheuyl téren ama régi kut helyébe, s mégsem mozdít sem a város sem a megye közönség, a sajtón kivül, semmit. Pedig hát néhány ezer frtot csak össze lehetne közadakozásból gyűjteni, s talán nem is kerülne ely roppant áldozatokba. Hisszük hogy felszólalásunk nem fog eredménytelenül hangzani el, s szivükre veszik végre az illetékes körük, hogy mig egyrészről a város szépsége egy tekintélyes, a Horváth, névhez méltó szobor által nagy mérvbeu növekedni fog, addig más részt a hála és kegyelet adóját róják le az elhunyt nernes kebel iránt! Hisszük, megvagyunk győződve, hogy Győr város és megye jó hírnevét a hálátlanság rut vádja által nem fogja beszennyezni? Daemon. Különfélék. — Hanglátó. Mig Hughes tanár s Mr. Edison érdekei s mind két fél által kellően okadatolt vitáim ereszkedtek a felett, hogy kit illet a phonograph feltalálásának dicsősége, mely dicsőség kétségkívül még csodákban oly gazdag századunkban sem lényegtelen, az alatt ismét egy új, kiválóan érdekes találmány híre érkezik meg hozzánk, mely a mult és jelen évben oly csodálatos módon fejlődött akusztikának egyik legérdekesebb kérdésével foglalkozik, a mennyiben a hangokat láthatókká teszi. Az igen egyszerű készüléket, épen ezen tulajdonságáról „Phoueidoscopc"-nak nevezték el. Főalkatrészét két réz cső képezi, melyek T betű alakjában vannak egymáshoz illesztve. A három nyilas közül egyik mahagóni fa-lap által van elzárva, mely az eszköz alapját képezi. A felső nyilason lapos lemez van, melyre egy kis szappan szeletet tartalmazó ércgyürüt lehet helyezni. A harmadik nyilason rugó mézga (jndia rubber) cső van alkalmazva, végén a közönséges hangcsövekéhez hasonló nyílással. Ha a csőbe bekiáltunk avagy énekelünk, a kis szappanszelet élénk, látható hullámzásba jő, s visszavert világnál a szivárvány minden színében a legszebb buborékokat mutatja, melyek egy hangnál állandóan megmaradnak, azonban hosszabb dal vagy beszéd esetében nagy változásokon mentiek át. A hangok jellemző sajátságai mind visszatükröződnek e kísérlet alkalmával. Az emiitett szappanréteget Castilc-szappanból, vízből s glycerinből kell készíteni. E vegy r ülék ol> r tartós, hogy a buborékokat hosszabb ideig lehet fuvni, mig elenyésznek. A hanghullámok visszatükrözését homokban, avagy ércben Chaldai már régebben tanulmányozta, s Lissajous is kimutatta, hogy vékony tükrök segélyével, melyeket a hullámzó tárgyakA „Pápai Lapok" tárcája. Az irodalom befolyása társadalmi életünkre. Irta; Helle Jdnox (Vege.) Sőt nem csak az irodalom nélkül, hanem helytelen irányú irodalom mellett sem képzelhető erkölcsös állam. Mert mig az irodalom, termékei szép és nemesek, mig meg nem mételyezték azt az erkölcstelenség undok szörnyei, addig az irodalom, s egyszersmind a nemzet is él és hatalmas. He ha ellenkezőleg olyan az irodalom, hogy közegéül szolgál a népnek az erkölcstelenség mezejére való vezetésében akkor, mint Bcrzscnyiuk niondja: „Roma ledől, s rabigába görbed." És csakugyan figyelemmel kisérjük a népek bukását, azt tapasztaljuk, hogy az irodalom sülyedese rendesen clőszullása szokott (enni, a nép bukásának. Mig Hellas tündér bércein a Homer által megkezdett nyomon haladt tova az irodalom bajnoka, mig nemes és szép uton vezet tova! addig Görögországot rettegte a világ, addig ő volt a világ színpadán a hős, kit tisztelve bámul mindenki; de amint a lant klntoriiává vált a költő kezében, melynek sivai bensejének érzeményeit, mint el elsatnyult clfüllölt kornak szülötte pengette el; mikor a hősi delokat a tivornyázás és erkölcstelenség zenéje váltották fel: akkor Hellas is porba omlóit, s a reltpgett név ma már csak emlékek közé tartozik. Vagy mi idézte volna más elő a fraucia forradalmat, mint a kedélyeket felizgató, neiutelenségbe átcsapó irodalom. Migy ellenben Európa újra születését a szabadság eszméjét, minden költő a legnagyobb lelkesedéssel énekelte mes. Minél hatalmasabb valamely nemzetnél az irodalom minél inkább halad az a szép éa nemes uton, annál hatalmasabb cs erősebb a nemzet is annál crősebb küzdeni az ellennel, annál inkább képes fentartani hatalmát a világ színpadán, annál inkább örvend az a boldogság, megelégedés és jólétnek. Igy a nemzeti fel vi rázás mérlegénél bizonuyára az irodalom leginkább alkalmazható. Nem állhatom meg, hogy e kép felállításánál édes hazánk jövőjére meggondolják. Es hála az égnek, nincs miért busulnuk. Oly öröm fogja el szivemet, ha erre gondolok, hogy niucs szó mivel boldogságomat leírni képes volnék. Igen én nem ringatom magamat: kétségbeesés szülte bús eshetőségekben, én bízom hazám nagy jövőjében, mert azon nép, mely a francia frivol darabokat letiltja nemzeti színpadáról, mely a legkisebb sikamlós kifejezésért képes megutálni a legtiszteltebb irót is azon népre még nagy, még fényes jövő vár, annak nem szabad kétségbe esni sorsa felett. Mert hisz nagy Széchenyink is azt mondta: „Magyarország nem volt hanem lesz, Hanem annyival inkább búsító rám nézve az, hogy az iparos osztály mit sem akar (?) tudni az irodalomról. Megveti a legnemesebb, legszentebb érzeményeket, s a dalt, nietyet csak a legnemesebb kebel szült: szegény nyomorult poetai gyártmánynak" tartja. Hazám iparosai! Tietek a jövő, tietek a feladat, megmutatni mire képes az emberi szorgalom vinni, mert jelenleg a munka korszakát éljük, ma mindenki bukik, ki nem dolgozik. Oh önérdeketekben forduljatok az irodalom áldásos mű terére, lelkesedjetek azon szent, azou fényes munkáért, melynek neve irodalom. Még egyszer vissza térek, s kérdem van-e más tér, melynek dicsőbb, szebb, nemesebb osztályrész jutott volna feladatul mint az irodalomnak? Őrködni a világ erkölcsisége felett, lángra gyulasztaní a elfásult kebleket, mind az irodalom jogkörébe tartozik. S most azt t kérdem ki érdemli meg inkább hogy sirjánár ezerek könnyezzenek, az-e a ki feltalálta a gőzgépet, melyen az egyik világrészből a másikba villám gyorsan lehet,közlekedni az-e, a ki a villámhárítót házainkra, hogy megóvjon benimííket az ég átkos nyilaitól, vagy a költő, ki az emberiség javára kézzel toghatólag nem működött ugyati, de auuál inkább az — erkölcsnek az országok — támkövének szilárdításában, s igy a nép éltének megédesitésén s boldogitásán fáradozik? Határozott rá a felelet. A gőzgép feltalálója csak*) egyseknek (?) tett hasznot, a villámhárító megóvja azokat kikre a sors átkát szórta, de a költő megóvja az egész emberiséget, a melynek körében ha ő nem élne, lángra kanpa az erkölcstelenség, és ott nem volna kivétel, ott mindenki buknék. Tehát aki czerckuek használ inkább érdemel hálát mint az ki csak egyeseknek De a költők iránt, nem csak halálukban, de életükben is hátával tartozunk. Hazám iparosai, karoljátok fel ezen ügyet, hozzátok meg áldozatotok adóját a nemzetnek, áldozzatok az irodalom, igy a haza oltárára, mert titeket a vagyonos osztályt ér a felelősség, midőn a nag;y emberek hamar befejezik a pályafutást, melyet az ég dicsőnek jelet ki számukra, de a ny-omor hamar elszakitá dicső éltük fonalát. Nincs szándékomban példákat hozni fel, mert fájna vádolni hazám közönyös lakosait, de vessün k fátyolt a multakra! Hanem mutassuk meg, hogy mi tudunk áldozni abból mit önszorgalmunk s az ég áldásából sajátunknak válhatunk, azoknak a szegény embereknek, kik egyedül az irodalomnak igy a hazának élnek: A következmény fogja megmutatni, mennyiben használt e néhány sor, de én hiszem, hogy lesznek egyesek, kik komollyan gondolkodnak e dolog felett, s addig mig tisztes munkájuk által vagyont szereznek' nem vetik meg azokat, kik, tollal kezükben védik hazájokj irodalmuk szent ügyét!
