Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-09-01
lüvaial -\vaj tli t s,- ii á1* oly kíínyvkiM-esilit'iléséheii van, ahova a/, előfizetési és hirdetési dijak is ititézorulók. Kéziratuk jiem adatnak visszaVegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijalc: Egy évre 6 fr. — Félévre ...... . 3_ír^—s Negyedévre, . . . . . . . 1 Ír. SO kr. Egy szám ára 15 kr. Hix*d.etéselc 6 hasábos petiisorban 5 kr. íXyllttérTfreiX soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 1 VAS. F 12 Orangy. Qn.) F 11 Egyed ) . 3 Selih., 40 n. k.J S Hétfő ístván, Kai. }= Efraim, Z. )| 4 MansvétSzen.) ^- 5 3 Kedd Mansvét Albert Heti naptár. 4 Szerda Rozália szűz (r. k.), Rozália Jjirot.J, 6 (.izr.) . 7 Jer. fal. meg. 5 Csiit. Victorin, Győző ) • Erős 6 Péntek Zacharias V| Vida |g.'8 7 Szomb. Regina szűz \£ Regina \ Ä 9 S. Ki Szel. Pápa. szeptember 1-én. Mit kivan a hazafiság! A józan ész és a történelem tényei sokszorosan bebizonyították már azon igazságot, bogy államokat erőssé, nagygyá és hatalmassá, nemzeteket virágzóvá és szerencséssé csak polgáraik s fiaik igaz hazafisága tehet. A hazafiság, békés időben, egy célra irányozván a létérli küzdelem folytán egymás ellen működni törekvő erőket, öszhangzatot létesít az állam szerkezetében; s megteremtvén a társadalmi jóllét elöhaladásának tényezőit, vagyoni jólétet megelégedést, szellemi és erkölcsi műveltséget szül a polgároknál'. A hazafiság nyújt biztos védelmet az államnak a nemzeti élet nehéz napjaiban, a bábom viharaiban az eltiporlatás és megsemmisülés ellen, egygyé olvasztva a polgárok akaratát az erőkifejtésben, férfiasságot s bátorságot öntvén a küzdők kebleibe, tettekben nyilatkozó részvétre, testvéries önkénles támogatásra s teljes erőből való segédkczésre buzdítván mindazokat, kik a harcokban közvetlenül részt nem vesznek. Jaj azon nemzetnek, jaj azon országnak, melynek minden egyes tagja nem érzi keblében feldobogni ily körülmények között a hazafiság lettre késztö szózalát, vagy nem hallgat keble e legszentebb érzelmének szavára. Fájdalom! hazánk is jelenleg oly helyzetbe jutóit, hogy polgárai hazaíiságára kell hivatkoznia, mert, — teljesen mellőzve azon kérdést helyesen vagy nem heJyesen történt-e az ügyek ily irányban vezetése, — mindnyájan tudjuk, hogy lestvéreink egyrésze Boszniában vérzik, másik nagy része pedig már fegyver alá szóliltalolt, hogy az olt levőknek támogatására siessen. Hogy a hadseregben levő testvéreink megfelelnek a rajok rót nehéz kötelességnek, azt az eddigi tények is bizonyítják; de fájdalom ép e kötelesség teljesítése sokaknak életébe, sokaknak testi épségébe kerül s már eddig is több százra megy azon részvétre érdemesek száma, kik a csaták tüzében megsebesültek. Semmi kétség benne, hogy a hadügyi kormányzat kellőleg gondoskodott arról, hogy e sebesültek illöleg ápoltassanak s azon számot véve tekintetbe, mely eddig köztudomásra hozaloll ez nem is "ár nehézséggel. De nem tudjuk a jövendőt, nem tudjuk, hogy mennyire szaporodik e szám s a honfmi aggodalom minden esetre előkészületre int és sürgetöleg parancsolja, hogy a sebesültek ápolásához szükséges felszerelvényekröl, lépésről , vászonnemüekről gondoskodjunk. Ezen kivül a testvéri részvét követeli, hogy sebesült honfitársaink részére, kik kínos sebeikben sokat szenvednek, juttassunk valamit saját kényelmünkből, s hogy szükségletekkel illőbben elláttassanak adjunk nekik pénzsegélyt is. A sebesülleken kivül, hazafias részvétre hív fel bennünket a fegyver alá szóllitottak itthon hagyott családjának sorsa. Hány szegény nő vesztette el támaszát, hány gyermek kenyérkereső édes apját a mozgósítás által, kiket a nyomortól nagyrészben csak az itthon maradottak részvéte és testvér szeretete menthet •meg s a kiket segélyezni nem csak azért kell, hogy a nyomortól megmenlessenek, hanem azért is, hogy apjuk gyermekei sorsa felől nyugodt lehessen. A magyar nép, különösen városunk lakossága tudott lelkesülni idegen célok előmozdításáért, tudott áldozni bármely nemzet szerencsétlenéi nyomorának enyhítésére, bőkezű tudott lenni valahányszor a nyomor könnyeinek felszáritására hivatott fel, minden ily esetben akadlak egyének, kik hang verseny l, bazárt stb. rendezlek a segély összeg beszerzésére, s a városi hatóság mindent elkövetett, a siker érdekében: reményijük most, midőn saját véreink segélyezése jön szóba, s a magunk gyermekei fordulnak hozzánk részvétért esdve, városunk lakosságában nem lesz kevesebb az áldozat készség, a vezetőkben nem lesz kevesebb a-jó akarat s a város balóságábaii— «eur" lesz kevesebb a buzgalom. Kellő áldozat készség, jóakarat és buzgalom meltett eléggé előkészülhetünk mind azon családok ellátására, kiknek kenyérkeresőik fegyver alá szólilva levén, a mint a mezei munka szűnni kezd a legnagyobb nyomor s inség jutna osztályrészül s a kiket ha a nyomortól megmentünk, hálájuk leend tanuja emberbaráti s testvéri szeretetüknek, valamint annak, hogy Pápa város polgárai meglelték a mit a hazafiság kivan. Felhívás, Pápa város polgáraihoz! Köztudomású tény, hogy azon kibékítés, melynek keresztülvitele végeit az osztrák-magyar hadsereg csapatai Boszniába bevonultak, a 1 lakosság egyrészének ellenállása mialt, háborúvá változott hadseregünkre nézve. E háború már eddig is sok áldozatot kövelelt, mert több százra megy a halottak, ugy szinte a sebesültek száma de kilátás ván fájdalom úrra, hogy az áldozatok sora még nem fog bezáródni. Ily helyzettel szemben mindenkinek erkölcsi S hazafiúi kötelessége tehetsége szerint hozzá járulni azon bajok orvoslásához, melyek a háború folytán lélrejönuek, erkölcsi s hazafiúi kötelessége azoknak, kik a háborútól távol állanak, tevékeny részvéttel viseltetni azok iránt, kiket sorsuk az ellenséggel szembeállított. Különösen a háborúban megsebesültek ápolása és a háborúban küzdő honfiak othonhagyolt családjainak segélyezése azon kötelesség, melynek belől lésére felhív mindnyájunkat az emberbaráti szeretet a testvéri érzület és a hazafiság. * Pápa város polgárai és hölgyéi fényesen bebizonyították akkor, midőn idegen sebesülteket idegen ország nyomorban levő lakosait kellett segélyezni,- hogy keblökben igazán emberszerető sziv lakik; réménylhetjük, hogy ezen értelmet csak fokozza a hazafiság most, midőn saját fiainak ápolásáról, saját testvéreink családtagjainak gondozásáról van szó. Felhívjuk tehát Pápa város közönségét, "hagy a Boszniában megsebesült harcfiak részére^_tépést Sr _seb-. kötőt, vászonnemüt és pénzsegélyt, a harcfiuk itthon hagyott családja részére pedig iéleimi szereket és pénzbeli segélyt adni és gyűjteni szíveskedjenek. A Pápa városi jótékony nőegylet elnöksége elfogad minden ily nemű adományt i lépést,^vásznat élelmi szereket, pénzt e célra, azt a Papái Lapok utján nyugtatja, s rendeltetési helyére juttatja. Az adományokat Szvoboda Vencelné alelnökhöz, vagy Szelesley Lajosné egyleti pénztárnokhoz kérjük küldeni. Pápán, 1878. auguszlus 29-én. , Szopboda Vencelné alelnök. Antal Gapor titkár. Magyarország hölgyeihez Az utolsó években határainkon lezajlott véres harcok előjátéka folyt csak, midőn a 48-diki honvédek budapesti egyesülete elsőül a hazában fölhívta Magyarország lelkes honleányait a sebesültek részére lépésben, sebkölökben segélyt nyújtani. A török fajrokonaink sebesültjei részére érdekközösségünk érdekében lázas lelkesedés között megindult adománygyűjtés fényes eredményre vezetett; a nemes török nemzet könyek közt fogadta részvétünk e kifejezését, melynek tetemes pénzbeli értékét meghatványozta a gyorsaság a kellő helyen alkalmazás és adományaink erkölcsi jelentősége. Most, hogy a tragoedia véget érni látszott, határainkon új rémes színjáték jelenetei ismétlödnek; az occupáló hadsereg, melynek legnagyobb része magyar, a melynek soraiban önnön édes véreiuk, fiaink, testvéreink, barátaink vannak leginkább kitéve a csaták pusztító tüzének, — a dicsőség csillagának sugarai nélkül, sebesültekben rokkantakban, nyomorékokban napról napra gazdagabb. Magyarország leányai! Ne nézzük ez ismeretlen célok érdekében indított harci kaland önkénytelen áldozatainak égő fájdalmát tétlenül; ne hallgassuk néma könynyekkei szemeinkben szivet rázó jajkiáltásaikat, siessünk balzsamot csepegtetni sebeikre, küldjük el lépésünket, sebkötöinket elhagyott betegágyaikhoz. A nép, mely egy testvérnemzet /irányában annyira kitüntette emberszeretetét, saját vérének hullása láttán érzéketlen maradni? Az országos honvédegyletek központi választmányából a honvédmenedék]láz fölügyeletére kiküldött bizottmány reméli, hogy hí zánk leányai nem vonják meg részvétöket az osztrák-magyar occupáló hadsereg szerencsétlen sebesültjeitől. ( Minduntalan újabb és újabb ezredeket mozgósítanak s visznek a csatatérre. Magyarországnak mármár nem lesz vidéke, mely a mozgósítás állal érintve ne lenne. A kit ma szerető keblünkre ölelünk — holnap már — lehet a halál kemény tusáját vívandja. Magyar nők! Adjunk a sebesülteknek tápszereket, óbort, lépést; nekünk olcsó jószág az, nekik: drágább az aranynál. Ki tudja, nem-e édes testvérünk, kedves gyermekünk sebeit enyhítik holnap vele? Küldjétek adományaitokat lépésben és sebkötökben avult, de tiszta vászon- darabokban megbízottunkhoz Chorin Zsigmond 1848—49 honvédhadnagyához, Budapestre váci utca, 13—ik szám alá. Adományaitokról pontos hírlapi kimutatást kaptok nyugtául. Mi, a szabadságharc öreg katonái kérünk benneteket. A mi vérünk a függetlenség Istenének hozott áldozat volt. Vélek minden csöpp magyar vérért most. Kötözzük_a_sebeket! A honvédmenház rokkantjai szintenT készítenek tépést, ha tiszta vászondarabokat ily célra kapunk. Budapest, 1878. augusztus 22-én. A honvédmenház bizottsága. A ..Pápai Lapok" tárcája. Az irodalom befolyása társadalmi életünkre. Irta; Helle Junos (Folytatás.) Ebből is kitűnik, mily lényeges tényezője az ember lelki boldogságának az irodalom. Mert szomorúságunkban vígasztal, szenvedésünkben felemel. S minthogy minden ember célja a boldogságot elérni, vagy legalább is megközelíteni, ajánlatos használni ennek segédeszközét az irodalmat is. Mert lehet valaki a szerencse áldásaitól elbalmozva, mégis vannak,— s sajnos felette gyakran — az életben oly pillanatok, melyek keserűséggel töltik el az emberi szivet, midőn vagy szeretteink egyikét vesztjük el, vagy anyagi veszteségek érjenek, vagy csak ha az éjei fellegek borítják, nem-e szomorú lelkületűnk is? s ilyenkor ha előveszük kedvenc Íróinkat, s c képzelem szárnyain emelkedve terveinknek légvárakat, emelünk, ha beleéljük magunkat azok helyzetébe: akkor nyomtalauul tűnnek az órák, s mi megszabadulva a keserű gondolatoktól élvezetesen töltöttük napjainkat. Am de azt kérkezhetné valaki, hogy hogy van, hogy az irodalom boldogít, hisz a gjárakban ténylegesen nem alkalmazható, s az anyagi források egyikét sem teszi számunkra kincses bányává. Óh az irodalom nem is-e nemben boldogít hanem szivünket teszi azzá, melybe csak nemes érzeményeket olt, a nemtelent távozásra késztetvén. üc az irodalom nem csak boldogítja, hanem gyönyörködteti is az embert. Voltál e már kiint a szabad mezőn? & nem Jáltad-e, mint gyöngyözik az izzadság a puszták fiainak homlokán, midőn fáradságos munkájával ősi telkét műveli. Szánalmat érzel iránta? elgondolod hogy mig más szerencsések a kényelem párnáin ringatják magukat, addig czeo nyomorult lélek fáradságos munkájával keresi kenyerét Pedig de kár^száiinod őt! 0 megelégedett, és boldog. — S mi tetté ezzé? — kérbéd talán. — Hidd el itt is az irodalom áldásos keze működik. Az a szegény ember talán olvasni sem tud, s mégis hányszor láthattad, hogy egyedüli kiserőjé, vigasza fáradságos munkájában egy egy dal, mely verítéket felszárítja. S váljon 7íc7n~gyönyőrkötteti-e ezt, az irodalom. Oh erre nézve megbecsülhetetlen kincs azon költői érzelem, mely az emberi szívbe oltva van, s ez a lelkesülés a szép iránt, mely bármily durva legyen is mindig lelkesül a szép megcrzékiíésé iránt. Ha munka közé temeted magadat, és ráV erőszakolva lelkedet a bilincsekbe a kedvet ölő szellemi foglalatosságra, akkor ha kimerülsz, ha a könyv kiesik kezedből, mi adhatna más vigaszt s előéletet, mint a tarmészet szcmlélése r a természet kifogása, s ez pedig a költészet, az irodalom 1 Igen, az irodalom gyönyörködtet. A gyármonkás szivébe kedvet, karjába uj erőt gyűjt a munkára, a kézműves, az iparos, ha éltette ollóját, tűjét, ha a kalapácsot könyvel cserélné fel a korcsmai mulatságok helyett, dorbézolásban rója le adóját lelke vágya Istenének: menyivel nagyobb örömmel^ kedvel, élénkséggel fogna másnap a munkához! Hány sziv csüggedt volna el, hány semmisült volna meg, az irodalom üdvös hatása nélkül Lássuk végre mennyiben nemesíti az egyes ember keblét az irodalom. Irodalom nélkül erkölcs nem képzelhető. A vallás fogalma azért állított fel a köznép előtt külső jelvényeket' hQgy^j^iry í o : <sabbá tegye Őt a vallás úogn^^k=^^»j^^ij^^^t'[eByegeti áz örök tűzzel és kárhozattál, inert máskép|az oktalan ineber megfeledkeznék emberi hivatásáról s rövid életét élvezni akarván a dorbézolás karjai közé veti magát. Ámde váljon meglartaná-e a nép erkölcsét a vallás tilalmára? Aligha. Bizonya emellett is, hogy az oly helyeken, hol a nép nem tanul rendesen, csak a vallás rajongójává tétetik, nappal imádkozik, s talán azért, hogy este az ég ura neki alkalmat nyujj^iLJi-~rab<láara s to tyjijJá^^-^inidtr—ott^ hol a nép költőibb érzelmű, hol kebelét nem fosztják meg az édes örömöktől, hanem rá vezetik a költői művek olvasására, az oly nép rendesen' a legerkölcsösebb is. Az erkölcs megóvásában csak is egyedül a költőt s irót illeti a babér, mert habár a hit hasonlót parancsol, a nép költők nélkül unni-volna az erkölcstelenségtől megóvható. E három tényezőben rejlik az irodalom megbecsülhetetlen befolyás az egyes emberre. Most Lássuk, mennyiben hat az államok boldogitására és nemesítésére; Az állam az egyes polgárok összességéből áll. Ha a polgárok a jólét a megelégedés a boldogság áldásainak örvendenek, akkor az. állam is hatalmas, és képes szembe szálúi a sors bármily csapásával. Igy az államok boldogitására az irodalomnak ugyanazon behatátása van, mint az egyes emberekre. Az irodalom úgyszólván létkérdése a nemzetnek, mert mihelyt ez megszűnik, megszűnik a nemzet önállósága, hatalma is. Mert hisz a nemzet geuiusa egyedül irodalmában él; s az irodalomtörténete egyszersmind a nemzeti szellem történetének rövid vázlata. Mert hisz az irodalom mindig magán hordja szülőkoráuak bélyegét. Összefügg működéseinkéi, társadalmi,- magán- és álladalmi életünkkel, egyszóval: mindenünkkel. A darócnál ép ugy mint á biboniakjulaid^a^ajy^^bjp^^^irodalom és állam között teÜa^^f^roatatlau kapocs van, mert álladalom uemzeLHBlk«| r s nemzet irodalom nélkül boldognak, erkölcsösnek, szabadnak, öunállónak nem érezheti magát soha. (Folyt, köv/)
