Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-08-18

Ptipa^ mig. 18, Pápai kereskedelmi és iparbank liquidátiüban Már halódik éve, hogy a „Pápai kereskedelmi é; íparbank" megbukott és most már a liquidatióra szánt í év is lejár és vége van a Jiquidatorok megbízásánál és dicsőségének. Az ezek által gyakorolt jog és hatalom ismét a lú)zgyülé^..kez_eihe_-ls«Fiil4. hisszük, reméljük és elvárjuk, hogy a közgyűlés nem oly szivlelenii fogja a még függőben levő ügyeket és követeléseke megbírálni, mint ezt 5 éven át a liquidatorok tették h i s s z ü k, hogy lesz a k ö z g y ü 1 é s n e k belát á s a hogy a merev Krämer és Shylok zsidó álláspont nem helyes, h a n e ni m a g a s a b b s z e mpontból, városunk közérdekének szempontjából kell megítélni ez ügyet, elvárjuk a közgyűléstől, hogy ezen már több mint 5 év előtt meghal börze bankot, mely városunk jólétét tönkre telte, végi* valahára el is takarítja. Nem akarjuk a banknak múltját recapilulálni. Városunkban minden ember tudja, hogy.ezen bank honosította meg Pápán a börzejátékot, hogy ezen bank voJ vezérigazgatója igen levékeny és még inkább élelme ember, hogy a bank a szegény embert is a borzejá lék sikamlós és veszélyes ösvényére vezette az álta hogy 250 forint lefizetése mellett tiz ezer forint ár papirt vett, de sok esetben csak cgy ennyiről szól váltóval is megelégedett,- mindenki tudja, hogy a ban feleit kizsákmányolta, mindenki tudja, hogy valóságo adás-vevést a bank soha sem eszközölt, ámbár ö moí ezt állítja; de bebizonyítani nem képes, mindenki tudj* hogy a krach bekövetkeztekor midőn a papírok már ne.i voltak fedezve a bank a helyett, hogy azokat köteles ségszerüleg eladta volna, ezt még nem telte, hanei megbízói kontójára még hónapokig speculált, mi áltj azoknak igen lelemes kárt okozott; mindenki tudjs hogy a volt igazgató igen számos megbízója járatlan ságát felhasználva mindennemű nemtelen eszköz — mii executio és csőd-fenyegetés felhasználása által, azok tói kiegyezési okiratot és adóslevelet csikart ki, mely* még kezes vagy beláblázás által iparkodott biztosabb tenni, nem csoda, hiszen ez igazgatónak magának va 120 részvénye; mindenki tudja, hogy ezen igazgal mind ezen nemes telt elkövetése után, városunkból vég kép eltávozott. Hogy a börzekrach állal tönkre menlek, egyezsé geket kötőitek és magukról adóslevelet adlak, anna iooka volt, mint már említettük az igazgató némtek és álnok eljárása. Erősen hitték, hogy a keresltedéit és jövedelmi viszonyok nem sokára jobbra fordulna .és eleget akartait tenni kötelezettségüknek ámbár igaz ságtalan volt is az. De tudjuk, hogy anyagi viszonya ink nemhogy nem javullak, de esztendőnként roszab bakká lettek, valamennyi tönkrement, még ma is mindennapi kenyér sanyarú gondjaival küzd és igy ne fizethet. De a liquidalor urak az idő ezen mostohastí a-át semmibe sem veszik és nem elégedvén meg- azz? hogy bankjuk megbízóit már ugy is kifosztotta, mi bőrüket is leakarjált nyúzni, hisz kezükben van az eg ügyes ügyvéd által kiállított egyezség és adóslevél; ( melyekben persze szó sincs arról, hogy alapjuk o börzediíferentia, mely a bank vélkes hanyagsága ált keletkezett. Hát ez nem Shylok zsidó álláspont? A „Pápai Lapok" tárcája. U11 naplómból. (A tenger cs a világító torony.J Livorno. A ki Olaszország műkincseit., a classicai ó-kor, a renaissance-kor termékeit akarja látni, az ne jöjjön Livornol Modern kereskedő város cz, a szó szoros értelmében. S bárt gadhatlan, hogy magas, 7—8 emeletes szén új házai, palotái; széles, tiszta utcái, terei, köztük a „Piazza d' armi," hol székesegyház, s a „Palazzo com un a le" es reale" áll; •majd az izraeliták temploma, Livorno e legrégibb helye, — F< dinánd nagyherceg gyönyörű márványszobra a négy szerecse nel — érdekes látnivalók; —mégis a szépművészetek bará unalmas rideg városnak fogja Livomót'találni — és el gedellen lesz vele . . . ! Nem liiáha az „elégedetlenek" építettek! — A Mct dynaslia ugyanis e helyre hívta lakni a világ „elégedeti neit:" Anglia keresztényeit, Spanyolország mórjait Pörtugallia zsidóit. Montesquieu méltán nevezi Livom a „Mediciek mester művé nek!" De nem e mestermű az, miért ide kívánkozik az ut hanem a tenger! Sokat hallottam mar a llvornói világító torony felséges látásáról; alig vártam hát, hogy oda is eljussak. Másfél hónapig válogattam az időben, s a legkisebb fc is visszatartott ufamról, — csakhogy a tengert — szépnek I hassam. S mégis, midőn egyszer végre- valahára útnak ind tarn, s megérkezem Livonióba, — a legnagyobb zivatar Ia Cl iiö t» Voltak olyanok is kik nem engedték magukat terrorizálni és nem egyeztek; ezek azon szerencsés helyzetben vannak, hogy börzedilferenliájukat nem kell megfizetniük, de a liquidator urak annál készebbek bőröstül! megnyírni azokat, kik körmeik között vannak, és ha ezeken már semmi sincs, hát olt vannak az ártatlan kezesek. Ugy kell nekik, miért menlek a lépes veszszőkre! Piacunk dicséretére kell mondanunk, hogy minden adós, kinek pénz vagy érték tartozása volt a banknál ezt az utolsó krajcárig le is fizette, ugy, hogy e banknak jelenleg csakis b ö r z e d i f f e r e n t iákból eredő követelései vannak. Jó lesz ha ezen tényt mindenki ismeri. Másrészt a banknak már régóta semminemű tartozásai nincsenek, ugy, hogy a banknál meglevő és ezután még befolyó pénz csakis ezen Schwindel részvények előnyére volna. Miután a liquidatorok 5 éy óta még senkinek sem számoltak" a mi a kereskedelmi törvény 206-dik p ara grap hu sának nyilvános megsértését képezi, csak is ők maguk tudják egy részvényértékét, ami ily részvények kézalatti összevásárlását igen elősegíti. Ebből nyilvánvaló, h o g y a törvény megértése gscheftelesre ád alkalmat és ez talán legjobban képes megmagyarázni, hogy miért oly túl szigorúak a liquidator urak, a börze differenlialis adóslevelek behajlásáná 1. Azt fogják mondani, helyesen és jól cselekésznek a leszámoló urak, mert kiki a mire magát kötelezi, azt fizesse meg. A ki igy beszél az nem veszi tekintetbe, hogy : 1. csali is börzedifferenliárói van szó, 2. hogy ezen urak csak nemtelen uton és becsületességgel meg nem férő eszközök .'által szoríttattak egyezség és adóslevél aláírására, 3. hogy a bank megbízóit már ezelőtt kizsákmányolta, mert csak is igy fizethetett a bank részvényeseinek több mint 40 percentes osztalékot, 4. hogy a részvényesek már ugy sem tartanak igényt arra, hogy ezek után még valamit kapjanak, és a részvények nagyobbrésze a banknál magánál vannak, tehát maga a bank bírja a legtöbb részvényt, 5. főkép helyi érdekeink általános elszegényedésünk követelik, hogy azok kiknek még függőben levő viszonyuk van a bankhoz, etlöl mielőbb szabaduljanak, hogy visszanyerhessék actio szabadságukat, mit e bank Damocles kard kép akadályoz. A lefolyt 5 év alatt e lapok hasábjain már többször szellőztetett e bank ügye; egyszer másszor a liquidator urak, kik lulajdonkép csak hárman vannak B. H. és K. urak — meg is támadtallak, de ők hallgattak. Csak egyszer adtak magukról életjelt, és ez válasz volt egy támadó cikksorozatra, melyben a bank viselt dolgai elősorolta IIa k. Ezen válasz a „Pápai Lapok" ez évi 18. számában jelent meg. Lássuk mennyiben Telel meg a liquidatorok felfogása és észjárása az igazságnak és méltányosságnak. Tény az, hogy a liquidatorok az utó 1 ag o s a n b e f i z e t e 11 20 f o r i n t o t visszafizették. Ámde ezen befizetés csak akkor rendeltelett el az igazgatóság állal, midőn á börzekrach már bekövetkezett; Egészen elkeseredtem! Ily csúf időért ugyan kár volt oly sokáig várnom, s válogatnom. Ha uem lett volna időm kiszabva, ott hagytam volna Livornót, az — indóháznál. De igy, törik-szakad, a lengort látni akartam! Kocsisom — ez óhajomnak mcglclelőieg — nagy buzgósággal hajtott végig Viktor Emánuel szép corsóján, s niár-már eleijük a tengert, ha az a kis csekélység közbe nem jő, hogy a kikötő nagy piacán megkellett vala ismerkednem egy régi magyar közmoudás keserű igazságáról: „a lónak négy lába vau mégis megbotlik!" Felfordultunk irgalmatlanul! Ezóta „ré mi tő" respcctussal viseltetem az olasz fiákerek iránt! Ló nélkül, kocsi nélkül, egyedül kellett hát.megtennemaz utat. — A legnagyobb viharban, locs-pocs között siettem a — tenger felé! S mikor oda értem,— a csodálkozástól dermclten állottam meg! Soha sem felejtem el e percét, midőn először és igy kellett látnom a tengert. Most aztáü nem igen bántam, hogy válogattam eddig az időben; hiszen csak ily förtelmes rút időben —szép a tenger ...!!. Előttem, melletlem mindenütt viz, — igazáu „tengernyi" viz! I Csak ott a középen emelkedik a meredek világító torony! Nem tudnám megmondani, mi volt az, a] mi vonzott, a mi késztetett e torony fele! Innét, e helyiről akartam én a tengert látni! Első percben — megvallva őszintén — megborzadtam, hogy ily iszonyú időben száljak a tengerre s kitegyem magámat a veszetynekj — de már a másik percben olt voltam a bárkák mellett. részvényesek csak egy része fizette be e 20 frtot, bank új üzletet már nem csinált, feloszlása már ekor köztudomású volt és igy a befizetett pénznek reneltelése nem lévén, visszafizettetett. E válaszból tudtuK meg, hogy a banknál 310,000 )rint fedezetlen börzediíterenliák voltak. 80,000 írtért nt sem kaplak (mert az illetők koldusokká lettek), 30,000 frt helyett pedig elfogadtak 67,000 frtos köílezvénycket; ime ezek azok a szóban levő kiegyeések alapján létrejött adóslevelek. Ez átlag véve 0 percentes kiegyezés; mi börzediffereniákért oly sok, hogy hozzá hasonló alig esz. Más bankok nem csak e fedezetlen diferentiákatj hanem az ezeken alapuló adó seveteket és váltókat is egy, sőt f é 1 p e re n t é r t adták vissza megbízóiknak. De ezek etn akartak hasznot húzni részvényeik után, hanem a ;özjó érdekében inkább értéktelen né telték részvényeilet. Ily magas és méltányos álláspontra a Pápai keeskedelmi bank mérvadó körei nem bírtak felemelkedni. Ázt állítja a liquidáló bizottság, hogy a bank 1873»an száznegyvenezer forintot fizetett megbízói helyett. l'L egyszerűen nem igaz. A bank csak annyit fizethetett 1 mennyit megbízóitól kapott caulióban pénzt vagy ténzértéket. Miután a bank folyton azt állítja, i o g y ö c s a k mint közvetítő m ü k ö d ö 11, k ö t eessége lett volna minden egyes megbizóá n a k k i m u t a l n i, hogy mennyit fizetett érte; i bank ezt sohasem telte; sőt ilynemű felszólításra ezt megtagadta; azért alapos, ?öt bizonyos a megbízók azon meggyőzőié se, hogy a bank értük egy krajcárt sem fizetett. Különben miből is fizethetett volna a bank? Csak harmadfél évig volt a bank életben, tehát re?erve tökéje nem lehetett, összes alaptőkéje 80,000 forintot tett, kérdjük lehetséges e ebből 140,000 forintot fizetni, 80,000 frtot mit saját állításuk szerint teljesen elvesztetlek és nem számítva azon Syndicat veszteségeket, melyekben a bank részt vett, mely körülmény egysz ersmind igazolja azt, hogy a bank saját zsebére is börzézelt; ha ezt a liquidator urak tagadni merészelnék akkor, kérjük betekinteni az 1873dik évi január, február és márciusi igazgatói jegyzökönyveket, melyekből állitásunk valódisága ki fog tűnni. Az nem igaz, hogy a kiegyezők összebeszélés folytán további fizetéseiket beszüntették. Tény az, hogy a fizetések megszűntek; az idők mostohasága és a keresethiánya okozták ezt; de befolyásolta ezen fizetésmegszűnést a követelés méltánytalansága és hamissága. Nem igaz az, hogy a bank könyvei helyesen vannak vezetve, sőt inkább ezek igen-igen hiányosa k, sőt hamisak. Sőt o kmány ha misi lá s is kö ve 11e te 11 el. Több millióra menő börzepapírt vett állítólag a bank és még s in cs en p apír-e 1 k ö n y ve 1 ési könyve. (Eífectenscontro) a papírvásárlás és eladás nincsen névre beirva, pedig a bank saját állítása szerint mint közvetítő, mint sensal szerepelt. Hogy a bank több pert mégis megnyert, ennek egyszerű oka csak az, hogy szépen elhajigálták a jogcímet, ők az adósleveleket mint kölcsönt perelték és miután a banknak ügyes ügyvédje volt, teljes hitelű okmánykép állította ki az adósleveleket, a bíróság nem engedhette meg az adóslevél ereKörülnéztem a kikötőben; s hol máskor egymás hátán járnak az emberek, s nyakra-főre kínálják bárkáikat, — mosi egy lelket sem lehetett látni sehol sem! A vihar mindenkit bekergetett odújába. Csak én állottam ott a tenger partján egyedül, mint cgy Robinson! Nagy sokára, a kikötő egyik üregéből megszólalt valaki, —'„Csak nem akar a Signore most a —Lanternához menni?!" S mikor aztán megtudta tőlem, hogy én bizony nen egészen csupa passióból áztatom itt magamat, kész volt velem dupla viteldíj mellett a tengerre szállani. Hogy m i I y iszonyú vihar dühöngött ekkor, s hogy a szé mily bőszülten dobta ide — s tova bárkánkat: — ennek jellemzésére elég lesz, ha megemlítem, hogy utunkat a rendes öt per< helyett, közel fél óra alatt tehettük csak meg, s ez idő alatt nen egyszer akarta visszafordítani hajóját emberem. Valóban borzasztó idő is volt ez! Szinte bámulon ma magamat is ! Bőrig átázva jutottam a világító toronyhoz, melynek alapzatán percekig kellett várakoznom, mig a rettentő vihartól — mely kis hija volt, hogy be nem sodort magával a tengerbe — befuthattam a toronyba, melynek néhány száz apró meredel lépcsőin lihegve haladtam felfelé! Fent, a torony tetején,' az „observatori a ni "-ban cg] derék öreg ember fogadott. Szegény öreg, ijedve esapta ösesze kezeit, a mint engemet megpillantott. —„B|uoii giorno, Signore!"— monda félig gúnynyal félig sajnálkozással, s azzal se szó, sej beszéd, fogott egy nag] bundát, s; minden teketória nélkül betakart vele erősen, mert — jó leszj ám vigyázni — tevé hozzá figyclmcztetőlcg. Hazudnék, ha tagadnám, hogy bizony jól esett a — bunda I ! 33