Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-01-27

V. évfolyam. Pápa, vasárnap Í878. január 27. A. szerkesztő és IciadóJtiivacol W aj cl i T S ÍV á roly könyvkereskedésében van, ahova uz elöJÍ2i.tt

:

si és hirdetési díjak is intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. 'egyes tartalmú hetilap. Előfizetési clíjalc: Egy évre G fr. — Negyedévre . Egy szám ára 3 ír. — 1 Ír. SO kr. •15 kr. íllrdetéselc 6 hasábos f>elitsorban 5 kr. nyilttérTbexi. soronkint Ü5 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 27 VAS. F. 3 Aranysa. Ján.) • F. 3. Krizosztom) . 23 Böjt) 28 Hétfő Margit sz. J~ Margit X. Karoly) g 24 Job ^ 29 Kedd Szal Ferenez Valér \^ 25 (.2 Heti naptár. 30 Szerda Martina szűz (kath.) Adelgunda (_prol.} 28 Jónás fj

zr

0 í 31 Csütörtök Xoloskai P. 1 Péntek Ignácz p. 2 Szombat Gyertya sz. b. a.* Virgil, Gilla) . 27 Jonathan)^ Brigitta ig 28 Jóram |

s Gv. sz.b. a.i~ 29 S. Jethro •1 Pápa. január 27. j Hogy mennyi küzdelembe került, inig végre va- ! lantira városi óvodánk létesülhetett azt — hisz nem olv v i i-égi dolog — még mai napság is mindnyájon tudjuk. L Ftidjuk továbbá azt is, hogy ezen nehézségek és ktiz-j, lelmek között kivívott, cuílurális közintézetünk, szépi "elvirágzásnak örvend s ugy kül mint bel berendezése | és felszerelése által városunk egyik díszét képviseli s minden öndicséret nélkül mondhatjuk, hogy óvodánk a , kor kívánalmainak megfelel, s a hazai hasonló intézetek közölt ritkítja párját. Mi pápaiak büszkék lehetünk óvodánkra. És azok kik ezen humánus, a nevelés terén oly hatalmas hivatást betöltő intézet, létesítésén fáradoztak, 3 fáradságuk által annak megalapítói lettek, megérdemlik, nem csak a mostani generatió elismerését, ha- , neib az utónemzedék háláját is, \s emlékezetüket még a késő századok is pietással fogják megőrizni. És valóban városunk anyagi viszonyait tekintve nagy mű volt az óvoda létesítése, s gyors felállítása pedig tanúskodik affelöl, hogy városunk polgárainak szivében, a közügyek iránt érzelem honol, s ezen érzelemnek mindég készek, ha kell anyagi áldozat által is kifejezést fcöltsönözni. ily előzmények után megváljak meg lepett a Pápa város közgyűlésének jan. 19-én hozott azon határozata, mely az iskolaszék nemes szellemű indítványát elvetette, s ez által az óvodai tandíj fizetését továbbra is életben hagyta. Ezen határozat meglepett, és méltán, mivel merev ellentétben áll városunk tradiliójával, mely traditio nem más mint a közjónak folytonos előmozdítása, ós a haladás. Ezen tradiliónál fogva, hozza városunk u népiskolák segélyezése céljából évi tetemes áldozatát s ezen j tradilióból kifolyólag morális kötelessége lelt volna, az iskolaszék határozatát illetőleg felterjesztésében fog-* lalt javaslatát elfogadni, s ez által sok szegény szülét azon helyzetbe juttatni, hogy gyermekeit felküldhesse azon intézetbe, melyben a kisdedek szellemi tápot nyernek s az iskola számára előkészítetnek. Igaz, hogy nem nagy összeg az mit havonkinl a szüle kisdede után fizet, de még is a szegénysorsúakra ez is oly teher melyet nem képesek meghozni s igy gyermekeiket ezen intézetbe nem is küldhetik. Hanem még ezen felelte fontos és minden esetre tekintést érdemlő indok mellett van még egy más tény is, mely az iskolaszék javaslala mellett szól, ugyan is A „Pápai Lapok" tárcája. Croquis. (Ar Uftber Land u. Meer után közli: Etelkc) 1814-ed. év cgy napján, rendkívüli izgatottság uralkodott a sinigagliai Mastai grófi palotában. A ház ura haragudott s a^ honn levő felnőtt fiuk igazat adtak rosz kedvének; inig a nemes, már nem énen ifjú grófué nem titkolta el anyai örömét s a leá- i uyok elégedett kedélyéről is azt lehetett gyanittani, hogy anyjuk érzelmeihez csatlakoznak. A család ezen viszás kedélyhangula-! tónak oka: egy Rómából érkezett tudósittás volt, mely szerint a család legifjabb fia, a papi pályára határozta el magát. .Mindnyájukat meglepően érintette ez a hir, mert az ifjú, buszonkét éves, elegáns János gróf Sinigaglia kedveltje, arszlána, kevéssel a hir érkezte előtt azért ment Rómába, hogy elfoglalja a pápai nemesi testőrségnél azon állomást, melyért már régebben folyamodott s most magas befolyású pártfogók és pártfogónak segítségével végre Barberini hercegtől a nemes testőrség parancsnokától el nyerni reménylett. Azonban a herceg tudtára adatta Jánosnak, hogy kérését határozottan vissza utasítja, e tettének okául az ifjú grófot gyakran meglepő szivszorulást adván, — melyet János még gyermek korában ijedség következtében kapott, — értésére adta, egyszersmind, hogy ezen bajjal nem léphet katonai pályára. Eme határozat felett kétségbe esve, az ifjú Mastai véget akart vetni életének, a Tiberbe szándékozva ölni magát; midőn még jókor, egy gyermek kori barátja Cattabene ügyvéd őt e lépéstől vissza tartóztatta; elvezette Horace kanonokhoz, a ki azután rá biztatta, hogy teljesítse grófi anyja bő óhajtását: szentelje magát a papi pályára. Erre a szegény fiatal ember ki magasra törő életreményeégét össze törni látta, nagy buzgalommal hozzá látott a vallás tanulmányozásához, mely menedéket, vigaszt nyújtott neki s Casa Lorettába zarándokolva letette az esküt, a szent szűznek szentelve magát. Tizenhárom évvel később 1827-hen gróf Mastai Ferretti János Spoletóba mint érsek vonult be, kitűuó' szónoki tehetsége, szelídsége, egész valójának szépsége, kifogástalan tiszta ÉL kegyes élete, meg azerezték számára úgy a papi mint A jé'urusunKuan van meg egy Kisaeüovoaa, meiyoen tan— ííj nem létezik s ez az apácák állal fenntartott intézet, li nem akarjuk fejtegetni, hogy a két óvoda közül, rielvik felel meg jobban céljának, sőt feltételezzük, logy mindkettő egyformán jó, hasznos és szükséges,! lanem viszont az sem tagadhaló, hogy az apácák ovo-! Iája elönyösebb helyzetben von, mert tandíjfizetéssel átogalása nincsen összekötve, s igy a várost óvoda r

ele nem képes versenyezni; s ameddig az apácák iskolája túinépes, addig a városi óvoda aránylag gyéren •an látogatva, noha gyermekeink száma oly nagy, hogy niud a kettőnek elegendő számú láfogalója lenne ak;or is, ha a tandíj dolgában egyenlők volnának. És mivel városunk, óvodájára már sokat költött és szentúl is költeni kénytelen 5 és misei azon jövedelem nit városunk tandíjfejében c címen beszed csak jelenlékelen összeget képvisel; s mivel ezen csakély összeg farosunk budgetjét nem aiterálja, s véglére a város néltóságával össze nem egyeztelhető, hogy tandíjat izedjen akkor midőn az apácáknál ilyen nem szedetik — helyes, szükséges és korszerű lelt volna az iskola izéknek indítványát elfogadni,, s ez által megkoronázni izon müvet mit évekkel ez elolt, oly nagylelkűen egy jlöbbi közgyűlés megalkotott. Es ezért mi, fájdalommal regislráljuk fel ezen haározstotj melyet nem tekinthetjük másnak mint a spó-olás helytelen felfogása és téves alkalmazásának. És igy tekintve az ügy népnevelési fontosságát, íinní és reményleni akarjuk, hogy rövid idő múlva az ligy kellő megfontolása után Pápa városának közgyüése, ez alkalommali mulasztását pótlandó, készségesen sanctionálni fogja, derék iskolaszékünk idevonatkozó [íagy horderejű indítványát. 1 Külön fél é k. — A király 6 felsége újévi ajándékul ritka kitüntetésjen részesité Andrásy Gyula gróf külügyininistert. Földiszité őt iz aranygyapjas rend jelvényeivel, a ez oly kitüntetés, minőben \z uralkodó házak tagjain kivül közhalandó vajmi ritkán szokott részesülni s a fejedelmi legnagyobb kegyet jelenti. A magyar [ourak közül csak Eszterházy Miklós herceg és PáliTy Antal líároly herceg részesült e kitüntetésben 1812-ben, továbbá Cziráky János gróf 1867-ben és Festelich Tasziló gróf 1869-ben 1873 óta nem is kapta e magas rendjelt seuki Miksa bajor kir. herceg- és Rudolf főhercegen kívül. Helyén valónak találjuk az wanygyapjasrend kclelkezéséröl és tulajdonságról egyet mást elmondani. Ezen lovagrendet jó Füiőp, burgondi berezeg alapiLolta 1489. év január 10-kén portugáliai Izabellával kötött hásassága emlékére. A rend célja nem volt más, mint a lovagság és a kath. vallás iránti tiszteletet fentartani. Az „arany gyapju

í: név állítólag onnan ered, hogy Fülöpnek szándéka volt Szibézsuiták főnökének kegyét; melyhez előkelő pártfogónak protectiója — nevezetesen Rómában Colonna grófné segítsége is hozzá járuit. 1833-ban a jezsuiták Chilibe egy hittéri tői utazást rendeztek, ebben ő is részt vett s onnét visszatérve az ifjú pap gyorsan, emelkedett a római clerus magasabb hivatalaira. Mindjárt, visszatérte után 1825-ben Ripában a szent Mihály alapítvány főnökévé lett, ez az alapítvány cgy nagy nevelő és javitó intézet, fiúk, leányok, nők és férfiak számára, politikai foglyok börtönével egybekötve; itt nagy tere nyílt már novitíusi életiben kedvenc, foglalkozásának gyakorlásához s a legnagyobb buzgalommal működött mint szenvedélyes tanító, és az árvák atyja. Húsz hónap múlva ebből az állásból ment az érsekségre. Spoletóban élte át az 1831-diki forradalmi actiót melyet a Carboviárik XVI-ik Gergely pápa kényuri kormánya ellen intéztek, igyekezett érsekségében a forrongást csillapítani, a felhevült kedélyeket szelídíteni, azon volt, hogy a compromittáltakat meg mentse s számukra kegyelmet eszközöljön. Napoleon Lajos, ki fivérével szinte részt vett ezen felkelésben, az ő palotájába menekült Spoletóba, s egyedül neki, Mastati érseknek köszönhette, hogy üldözői eiől megmenekülhetett. Egy év múlva a pápa a gazdag imolai érsekséget ajándékozta neki. ügy töltötte be helyét ott is,'mint az egyház jól tevője s fáradhatatlan leiki atyja, ki convictusok, hittérítő egyletek, kórházak és árva házak alapításában soha nem nyugvó igyekezetet tanúsított, s buzgalma elismeréséül XVi-dik Gergely pápától 1840ben a bíbornoki süveget nyerte. Hat évvel később XVl-dik Gergely pápa meghalt, 1848ban egy meleg júniusi napon az imolai bibornoknak Rómába kellett utazni, hogy a pápa választásúéi helyét betöltse. A nép szerencse kivánatokkal üdvözölte a népszerű főpapot, mint leendő pápát. Mastai távolról sem hitte a szerencse kívánat valósulását valamint nem hitte a bíbornoki gyülekezet sem. A .választás — mint a, hogy az általános vélemény nyilvánult — csak Lambruschini, vagy Giccire'dűlhet el kedvező eredményei. Azonban a szavazatok három részre oszlottak s ezek felbontásakor kitűnt, hogy a többség Mastai bibornokot válásaiéba egy keresztes hadjáratot indítani és a választott rendjel :ltal lovagjainak eszébe juttatni az argonauták hadjáratát. E rend * :ülönösen előjoga abban állott, hogy a lovagoknak nem kellett lesr.mi más ítélet előtt meghajolni, mint a melyet e rend lovagaiból álló és a nagymester által vezetett gyűlés hozott. Az tranygyapju rendjel aranybárány vagy a kosborból áll, melyen iranyzománcos tüzkóvan e felirattal: „pretium iabarum nen vile". 3 jelt a lovag ünnepi alkalmakkor egy láncon viseli, mely szik•ázó tűzkövekből van összefűzve, piros szalagon viselik a rendelt. Nálunk a rendjelhez tartozó ruházat ez: fehér taí'otával nileit, piros bársony talár, erre bíborszínű, fehératlaszszai bélelt íöpeny vétetik, melynek szeles hímzése lehetőleg gyakran látni jugedi a szikiázó tüzkőláncot. A köpeny külső szélén a fehér ítlacon e szavak díszlenek: „JeTay empris" a fejdísz bíborszín, aranyhímzésű bársonysüveg lefüggő köpenykével, balfelül lelógó 3imma csokorral; a lábbeli pirosszinü eirő és harisnya. A rend innepnapja a szt. András napja, vagy ur. ízt követő vasárnap. — Guillotine Pécsett! A Pi'-esiFi-jyelö irja: Netessék megijedni; az uj büntető törvény, mely a hagyományos akasztófát a guillotinnal helyettesíti — még nem lépett életbe s igy ha jelenleg volna is városunkban egy akaszt .... az az hogy ffuillotinirozni való deliqens meg sem lehetne e nyakesikiaudozó készülékel alkalmazásba venni. A guillotine, melyről itten szó vagyon — csak miniaturban van meg Pécsett; készítette pedig — egészen uj rendszer szerint egy helybeli lakatos. A „mű'' az eddig ismert, guiliotineok felett annyival bir előnynyel, hogy ezzel gyorsabban és biztossan lehet ^működni." A mi lakatosunk eddig már több kappant és csirkét végzett ki miuialur guillotine jövel — s a siker meglepő. E guíllotinet készítője az igazságügy miniszternek szándékozik bemutatni s rászabadalmat is kérni. — A szép Lliedo folyó Llanelly melleit (Irland), megmérgezteted, a mit abból gyanítunk, mert sok réce megdöglött rajta. Xagy menyiségü gyulát láttak annak vizszinén úszni, s a kárt is ezen körülménynek tulajdonítják. — Lord John Manners rnult kedden Granthamban tartott beszédében kárhoztatta a liberálisokat, hogy az utóbbi évek óta céltalan politieájukkai annyi zavart csináltak; s midőn a keleti kérdésre tért át, azt monda „hogy a kormány határozottan kijelentette a feltételes semlegességet. Ok kívánták és remeitek ugyan a békét, de ha az ország becsülete és érdekei követelik, fegyverhez nyúlnak, s addig le eem teszik, azt mig győzve egy tartós békét nem biztosithatnak. — Csak nincs párja a vállalkozó széliemnek. Alig egy néhány napja, hogy JPlevna elesett, már ís két angol társulat alakulta célból, hogy azonnal a harctérre utazzanak Plevuát, a több ily nevezetes helyet megtekinteni l — A porosz külügyi ministeriumtöl egy rendelet ment minden berlini tanítóhoz, melyben (elkéretnek, hogy a gyermekeket megintsék, miszerint ne merjék a chinai követet, vagy bármely a követséghez tartozó egyént az utcán csúfolni, vagy belőlök bolondot csinálni. Ugy látszik, hogy a csintalan lurkók a menyei birodalom embereinek copfjait több figyelmükre méltatják, mint az szükséges volua; és hogy Uismark herceg a jelen válságok közepette nag3>- óvatossággal kerül minden komoly összeütközést még a chinai kormánnyal ís. ül egyei és 'városi ügyek. — Városi közgyűlés f. hó 19-én. Woita József polgármester a gyűlés megnyitása után jelenti, miszerint Zimmertotta; ki e hirt meghallva örömében elájult s magához térte után igy szólt: ;

,Méltatlan szolgád vagyok uram; legyen meg" a te akaratod !*•' A nép szűnni nem akaró örömrivaigássa! üdvözölte, midőn június 17-ikének reggelén a Quirinál palota erkélyén meg jelent mint ÍX-dik Pius pápa s ez a zajos öröm kisérte őt Rómában minden felé sőtt a lelkesültség mind inkább fokozódott; „Pio nono", volt az általános jelszó Romában, sőt egész Olaszországban; s a „Pio nono"t vizhangoztatta egész Európa örömében és csodálkozásában azon szabadelvű újítások felett, melyek Rómában ezen név alatt életbe léptek a „Pio nono" által hatalmasan felvillanyozott nemzeti érzület meg is koronázta a pápát, mint Olaszországit irályát. Í848. Xovcinber 24-én este a Vaticán egy mellék ajtajánál, egy gondosan bezárt kocsi állt s abban egy egyszerű abbé ült fel halvány arcán a mély fájdalom izgatott, dúlt vonásaival. IX. Pius volt ezahaíavány ember, ki a forradalom elöl titokban menekült Romából, egyedüli kísérője a bajor követ: gróf Spaur s eünek szép és szellemes neje voltak! Ez volt a vége amaz örömteljes legü pápa krályságnak; a nem rég oly nagyrabecsült oly kitűnően ünnepelt pápa király, igyekezett magát és a pápaságot meg menteni a fanatizált nép elől, mely most szabadságéit és Olaszország egységéért kiáltott. A pápátol akarva ki erőszakolni azt, a mit még a jövővdtaz olasz népnek megadandó: Olaszország szabadságát, újjászületését, egyesült állam alakjában. IX-dik Pius, ki eleinte maga is rajta volt, hogy ez az óhajlás teljesüljön, később megijedt a követelésektől, melyeket nem teljesíthetett s melynek teljesülését már lehetetlennek is tartotta. Azt tapasztalta, hogy liberális reformjaival nagyon is merész követelésekre ébresztette a népet, azokhoz a régi tanácsadóihoz fordult tohát kik elejétől fogva ellenezték nemzeti és szabadelvű hajlamait. Szakított rövid de emlékezetes pápaságával ß menekült Rómából; hogy a jövőben más emberré legyen, más emberé a ki a forradalmat — melyet kibékíthetetlen ellenségének tekintett legyőzze. A nápolyiak védelme alatt Gaetában várta be, mig Rómában a forradalom krátere ismét kialszik s le csendesül. Tetszett neki nagyon, hogy ti franciák nseg nyertjíií Rómát, de nem tett,-